MECSEK HÍRADÓ

 

TERMÉSZETJÁRÓK NAPJA 2010

Vendégeink lesznek az ország természetbarátai

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége javasolta, hogy a Magyar Ter­mé­szetbarát Szövetség központi, ünnepi rendezvényét, a Természetjárók Napját – amely­nek helyszíne minden év szeptember harmadik szombatján Dobogókő – ebben az évben az „Európa Kulturális Fővárosa” program keretében Pécsett tartják meg. Az MTSZ vezetősége örömmel fogadta és támogatta javaslatunkat. Így lehetőséget kí­nálha­tunk az ország természetbarátainak, hogy ellátogassanak Pécsre, és részesüljenek mind­azok­ból az értékekből, élményekből, amelyeket ezekben a hetekben, hónapokban váro­sunk kínál az ide látogatóknak.

Szeptember 18-án, szombaton déli 12 órakor PÉCS, Európa Kulturális Fővárosa várja a ter­mészet­barátokat a hagyományos ünnepségre a Széchenyi téren. A 2010. évi kitünteté­sek átadása mellett ez ünnepi alkalommal két kiváló művészeti együttes (Baranya Va­dász­kürt Együttes, Misina Táncszínház) műsorával köszöntjük ven­dé­geinket és a kitün­tetett természetbarátokat. A programot támogatja a Pécs 2010 Menedzsmentközpont is.

Még több élményben lesz része annak, aki hosszabb időre tud eljönni városunkba, mert akkor részt vehet az erre az időszakra szervezett természetjáró programjainkon, de fel­ke­res­­heti városunk régi és új értékeit, az épített, megszépített belvárost, a kiállításokat, mú­zeumokat. Az állandó kiállítások (Csontváry Múzeum, Zsolnay Múzeum, Vasarely Mú­zeum, Shaár Erzsébet: Utca c. műve, Modern Magyar Képtár, Pécsi Várostörténeti Mú­zeum, egyházi kincsek, templomok, törökkori emlékek, stb.) mellett ekkor számtalan érté­kes időszaki kiállítás, program is lesz. Csak néhány ezek közül: Ólomüveg-kiállítás, Gross Arnold rézkarcai, Örökség Fesztivál, Magyarok a Bauhausban c. kiállítás, Mun­kácsy Mihály Krisztus-trilógiája, Gyugyi László gyűjteménye a Sikorsky Házban. A prog­ramokról, technikai jellegű információkról (szállás, parkolás stb.) szövet­sé­günk hon­lap­ján  olvasható részletes ismertető.

Pécsre mindig érdemes ellátogatni, de 2010-ben különösen! Olyan szellemi érték, ér­zel­mi töltés van jelen a városban, amiből vihet magával mindenki, aki csak egy kicsit is meg­­ismeri közelről. Persze az EKF programját is gazdagítja a TERMÉSZETJÁRÓK NAPJA. Jó lenne, ha minél többen együtt lennénk ebben a légkörben! Várunk mindenkit nagy szeretettel városunk felújított, de az évszázadok kultúráját is közvetítő főterén, a Széchenyi téren, ill. az EKF és szövetségünk meghirdetett programjain.

Vendégeink a megyehatáron kívülről már készülődnek a jeles eseményre. Most baranyai sport­társainknak szól a meghívás! Legyünk minél többen a Széchenyi téren, köszöntsük régi kedves turista ismerőseinket, és üdvözöljük új, e meghívásra érkező turista bará­tain­kat! Most van lehetőségünk megmutatni, hogy az a 20-22 egyesület, szakosztály, amely a Baranya Megyei Természetbarát Szövetséget alkotja, a közel 500 ember nyitott, ven­dég­szerető, és a találkozás, későbbi esetleges együttműködés reményében szívesen van együtt az ország minden részéből érkező természetbarátokkal ezekben az ünnepi órák­ban. Rendezvényeinkre, a Széchenyi téri ünnepi együttlétre ezúton is szeretettel hívlak, várlak Benneteket a szervezők képviseletében:

Tóth Klára
elnök

Dunántúli Természetbarát Vezetők Találkozója

Soponya, 2010. augusztus 27-29.

Évi „rendes” összejövetelüket tartották a dunántúli természetbarát vezetők. A péntek dél­u­tántól vasárnap délig tartó találkozót Fejér megyei turista társaink szervezték. Soponyán, az ökoturisztikai központ vadászházában (Fácános Hotel) volt a törzshelyünk, s a tanácskozások helyszíne.

A péntek délutáni programon jelen volt Szabó Imre, a Magyar Természetbarát Szövetség el­­nöke és Duró Imre, az MTSZ igazgatója. Értelemszerűen olyan kérdések felvetésére ke­rült sor, amelyek megválaszolására szövetségünk legfelső vezetői az illetékesek. Szó esett a szövetség anyagi gondjairól, a várható – a társadalmi és gazdasági környezet által ki­kény­­szerített – változásokról. Anyagi forrásokhoz kell jutni, mert a bevételek (NCA, tagdíjak…) nem fedezik a szükséges kiadásokat. A tervek között szerepel a fizetett alkal­ma­zottak számának csökkentése, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky utcai székhely bér­be­adása és egy kevesebb összegből fenntartható iroda bérlése, valamint olyan gazdasági szer­ve­zeti forma létrehozása, amely a mai gazdasági helyzetben biztonságos alapot te­remt a természetbarát szövetség működéséhez. E gondok megoldása után talán nagyobb figyelemmel tud a szövetség vezetése a megyei szervezetek, tagszervezetek problémái felé fordulni, a tartalmi kérdések megoldásán munkálkodni.

A szombati programot részben módosította a nem zuhogó, de annál kitartóbb áztató eső. Így kevesebbet voltunk a szabadban (a Sós-tóra tervezett gyalogos túrát igen rövidre fog­tuk és a Gaja-völgyi Tájcentrumban is inkább csak egy rövid sétát tettünk), többet a busz­­ban, ill. kastélyokban. Megnéztük Székesfehérváron a Szent Donát kápolnát, a Bory-várat, Fehérvárcsurgón a Károlyiak kastélyát, Nádasdladányban pedig a Nádasdy-kas­télyt. Mindkét kastély felújítás alatt áll, de ilyen állapotban is elárulják szépségüket, stí­lusbeli sajátosságaikat (a Nádasdy-kastély például az 1500-as évek angol és skót kas­té­lyai­ra emlékeztet). A felújítást mindkét esetben pályázatokból, nehezen gyarapodó tá­­mo­ga­tásokból, alapítványi forrásokból tudják csak megoldani. Mindkét kastély a le­szár­ma­zottak tudtával és beleegyezésével, szigorú műemléki előírások alapján újul meg. Még sok időnek kell eltelnie, hogy régi pompájukban tündököljenek. Azért így is hasz­no­­sul­nak: hangversenyek, kiállítások színhelyéül szolgálnak. A szálláshely felé tartva meg­áll­tunk még Szabadbattyánban, ahol a Kula-tornyot (törökkori őrtorony) tekintettük meg.

Esténként, éjszakába nyúlóan és vasárnap délelőtt újra a természetbarát mozgalom jö­vő­jét érintő kérdésekről beszélgettünk, hol higgadtabban, hol nagyobb hangerővel, hol több, hol kevesebb türelemmel egymás, ill. a más véleményt hangoztatók irányában, de összes­ségében értékes, a kapcsolatokat erősítő rendezvényen vettünk részt. Ez utóbbi persze csak a jelenlévőket illetően, mert se Somogy megyéből, se Vas megyéből nem volt jelen senki, Komárom-Esztergom megyét is csak vasárnap délelőtt képviselte elnökük. Mi Baranyából (Baronek Jenő – mint dunántúli alelnök és tiszteletbeli megyei elnök – és jómagam) újra meghívhattunk mindenkit a Természetjárók Napja szeptember 18-i pécsi országos rendezvényére, s örömmel válaszoltunk az érdeklődők kérdéseire.

Barátsággal, a közeli pécsi találkozás reményében bízva köszöntünk el egymástól.

A következő dunántúli találkozóra 2011-ben Győr-Moson-Sopron megyében kerül sor.

Tóth Klára

ÑÒÑÒÑÒ

A Szent Márton zarándokút II. szakaszának avatása

Via Divide Caritatem (A Szeretet Megosztásának Útja) II.

Három napra (július 23-tól 25-ig) újra "kivonultunk" a világból, folytattuk a Szent Márton templomokat össze­kötő gyalogos vándorutunkat, Kisújbányáról ezúttal nyugati irány­ba elindulva. A talál­kozáskor Kisújbányán régi ismerősként köszöntöttük egymást szom­­bat­helyi társainkkal, köztük Orbán Róberttel, aki a Via Sancti Martini Európai Kultu­rális Útvonal magyarországi gondozója, „katalizátora”. Derksen Gyöngyi és Laci (Borsi Lakatos László) lelke, vendégszeretete a régi, a kis­új­bá­nyai templom külseje új: öröm­mel gyönyörködtünk a finom megoldásokat mutató felújított templomban.

A három nap alatt közel 50 km-t gyalogoltunk. Vándoroltunk éles napsütésben, zuhogó, majd szemerkélő esőben, árnyas erdőben, forró aszfalton. Kapaszkodtunk meredek hegy­olda­lon, egyensúlyoztunk csúszós lejtőn, lazítottunk pihentető síkon. Gyalogoltunk kiáb­rán­­­­dító betonon, széles kocsiúton, bokrok ágaival simogató ösvényen, selymes réten. Át­kel­­­­tünk forgalmas országúton, bő vizű patakon (igaz, itt Laci „pontonhídjára” volt szük­­ség), tisztára csiszolt kövekkel borított patakmedren. „Elengedtük” a zivatart a Lóri er­dész­­háznál, „vadásztuk” az árnyékos métereket a Komlóra vezető műúton, esőkabátba búj­­­­tunk a zuhogó esőben vasárnap reggel Orfűn. Lakóhelyüket és a vendégeket szerető em­­­­berek fogadtak, friss vízzel, pogácsával és más finomságokkal kínáltak bennünket Kis­­­­battyánban, Mecsekjánosiban, Mecsekfaluban, az orfűi Kemencés-udvarban és Pata­cson.

Gyönyörködtünk a felújított kisújbányai templom láttán, hallgattuk a tiszteletünkre meg­kon­dított kisbattyáni templom harangját, megpihentünk a mecsekjánosi, majd a me­csek­falui templom hűvösében, sétáltunk a Jakab-hegyi kolostor romjai között, majd – elő­deink­hez hasonlóan – „leköltöztünk” Patacsra. Az idő előrehaladta és a szeretetteljes vendég­látás itt marasztott bennünket, a szépen felújított, finom megoldásokat mutató Szent Márton templomban. A következő utat majd a Székesegyháznál kezdjük.

Szentmisén vettünk részt az orfűi (mecsekrákosi) templomban, énekeltünk a Jakab-hegyi fenn­síkon, imával búcsúztunk (rövid időre!) egymástól és a Szent Márton zarándokúttól a patacsi templomban.

Az út során hol csendben haladtunk, hol beszélgettünk. Hol együtt gyalogoltunk, hol szét­húzódott a csapat. A beszélgetések idején szóba került a folytatás, a magyarországi és európai zarándokutak jövője, tennivalók, tervek.

A csoport összetétele a három nap alatt nem volt egészen azonos. Nyolcan vándoroltuk végig a teljes útvonalat (Derksen Gyöngyi, a Kisújbányai Baráti Kör Alapítvány elnöke, aki megálmodta és szervezi a Baranya-Tolna Megyei Szent Márton Gyalogos Za­rán­dok­utat, Orbán Róbert és négy társa Szombathelyről, valamint a Baranya Megyei Termé­szet­barát Szövetséget képviselve Rónaky Gizella és jómagam. Mindhárom nap voltak csat­lakozók baranyai turistatársaink közül. A harmadik napon (ekkor volt a legki­lá­tás­ta­la­nabb az idő, reggel esőben indultunk Orfűről) tizenkilencen vágtunk neki a Jakab-hegyre vezető útnak. Az égiek mellénk álltak, a Zsongor-kőnél már újból jutalmat kaptunk: messzire láttunk a tiszta időben.

Fáradtan, de az újbóli találkozás reményében köszöntünk el egymástól a patacsi temp­lom­­nál. A változékony időjárás (kánikula, zivatar) és az első napi kicsit hosszabb (23 km) szakasz miatt nehézségeket sem nélkülöző, de szívet-lelket gyönyörködtető, gaz­da­gító élményeket nyújtott a Szent Márton gyalogos zarándokút újabb szakaszának ava­tása. Kí­nálta a résztvevőknek a természet szépségeit, gyönyörű Mecsekünk vadregényes tá­jait, kínálta barátságos emberek társaságát, kínált lehetőséget az elmélyülésre, le­he­tő­sé­get a nyitottságra, kínálta a lehetőséget a SZERETET MEGOSZTÁSÁ-ra.

               Tóth Klára

–—˜™–—˜™

Ezüst és bronz jelvényes túravezetők vizsgája Váralján

Baranyai természetjárók még 2009 ősszén jelentkeztek a Tolna Megyei Természetbarát Szö­vetség ezüst és bronz jelvényes túravezető képzésére. A vizsgára felkészülés a nekünk kedvező, levelezős formában folyt. A sokszori levélváltások után a június 18-20-i hétvégén jött el az idő, hogy számot adjunk megszerzett tudásunkról.

Pénteken délután értünk a váraljai táborba, és mindjárt hozzá láthattunk sátraink felállításához, majd rövid ismerkedés a vizsgára készülődő túratársakkal és máris eljött az első feladatunk, az éjszakai egyéni tájékozódási túra. Bár sokan szorongtak a 22 órai indulás előtt, azért a feladatot mindenki hiba nélkül végrehajtotta. Visszaérkezés után folytatódott az ismerkedés, ami jócskán beleért az éjszakába.

A szombat reggeli ébredés elég nehéz volt, de mivel beterveztük a „Kuglófkereső” tájé­ko­zó­dási túraversenyt, nem volt választásunk. Sok ismerős jött a teljesítménytúrára, ők meg­látogattak bennünket, így már jobban ment a készülődés nekünk is. Ez talán a süteményeknek vagy a különböző italoknak volt köszönhető. A túra rendben lezajlott, bár – mint mindig – vitatott pont most is volt. Délután jött el a nap „fénypontja”, az írásbeli vizsga. Na, ha az éjszakain sokan szorongtak, akkor itt már nyugodt túrázó nem­igen akadt! A három órás vizsgaidőt majd mindenki kihasználta, és elkezdődött a be­szél­ge­tés a leírt válaszokról. Arra jutottunk, hogy majd meglátjuk. Az este most is jól telt. Volt, aki focimeccset nézett bent a faluban, mások a műsort a kuglóf fesztivál szín­pa­dá­nál (pld. Varga Miklóst és az ő nem túl fiatal „Európáját”), de tovább folytatódott az ismer­kedés is.

A vasárnapi ébredés sem volt valami könnyű, de jött az aznapi újabb, tájékozódásunkat próbára tevő túra. Ez már szóbeli kérdésekkel is nehezítve volt, amit jól megoldott a társaság bronzra és az ezüstjelvényre pályázó része is. Beérkezésünk után nemsokára már megszülettek az eredmények is, 11 új ezüstjelvényes túrázó között büszkén vehette át jelvényét és vizsgaigazolását a Dráva TSE-ből Jancsi Attila és Romvári Tibor, valamint a Tenkes TE-ből Andrasek Csaba és Balog Árpád. Ebéd után kiderült, hogy bronzjelvényes túravezető lett Nagy Anita, aki szintén a Tenkes TE tagja. A Tolna megyeieken és rajtunk kívül jöttek vizsgázók Bajáról, Kaposvárról, Nyíregyházáról, de Debrecenből is! Szerencsére az időjárás-felelős is velünk volt, így bár a három nap fáradalma a lábunkban volt, mégis jókedvvel búcsúztunk el régi és új turista barátainktól.

Nevükben is köszönöm a szervezőknek és segítőiknek kiváló munkájukat, és sok sikert kívánunk nekik az utánunk jövő leendő túravezetők felkészítésre, vizsgáztatására!

atiKA

›œ›œ›œ›œ›œ

Ismét lesz (!?) Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó

A Somogy Megyei Természetbarát Szövetség a soros (harmadik éve!) a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség természetbarát találkozójának megrendezésére. A természetbarát mozgalom nevében is megfogalmazódó barátkozás lehetőségét kínálja a találkozó. Tagjaink nemcsak a természettel, hanem a természetet szerető emberekkel is szívesen kötnek barátságot. Kapcsolataink működnek az egyesületek és tagjaik között, ennek szervezett formájára kínál lehetőséget e találkozó, melynek időpontját már ese­mény­naptárunkban is rögzítettük. Most kaptuk Somogy megyei barátainktól a jelent­kezési lapot. A regionális szövetség életében jó hangulatú találkozókra került már sor (Mailáth-puszta, Kadarkút, Cseresznyés-puszta stb.), ezért reményteljes, hogy ez újabb találkozó is gazdagítja a résztvevőket. Részletes programot még nem kaptunk a Somogy Megyei Természetbarát Szövetségtől, de a találkozó színhelyét és a „logisztikai” tudni­valókat, valamint az autóbuszos túra útvonalát is tartalmazó „Jelentkezési lapot” már igen. Ebből kiderül, hogy a Szenna közelében lévő Bányán lesz a találkozó október 1-3-ig. Péntek délutánra gyalogtúrát, szombatra autóbuszos túrát, vagy teljesítménytúrán való rész­vételt, vasárnap délelőttre pedig szintén rövid gyalogtúrát kínál a résztvevőknek a rendezőség.

Tekintettel arra, hogy nem szeretnénk, ha e szép hagyomány megszakadna, ill. a re­gio­nális szövetség által kínált lehetőségek elvesznének, az érdeklődő, a találkozón részt venni szándékozó baranyai természetbarátok, szövetségünk tagjai számára a találkozón való részvételhez segítséget szeretnénk adni. Ennek formáját és mértékét a jelentkezések függ­vényében a megyei és a regionális elnökséggel dolgozzuk ki. Ezért arra kérjük az egye­sületek, szakosztályok vezetőségét, hogy a jelentkezési lap kitöltésével, s annak a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség címére (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., vagy személyesen a 7621 Pécs, Tímár u. 21., vagy postán a 7601 Pécs, Pf.: 174. levelezési címre) való eljuttatásával segítsék e szándékunk megvalósulását. (A jelentkezési lapot a Mecsek Híradóhoz mellékeljük, illetve az letölthető szövetségünk internetes honlapjáról). Jelentkezési határidő: szeptember 15-e, hogy a szervezők számára a jelentkezést időben tudjuk továbbítani.

Tóth Klára
elnök

NYÁRI ÉLMÉNYEK

• Mariazelli kirándulás (2010. június 6–10.)

1. nap: indulás 5 órakor Pécsről, kisbusszal. Dezső mindenkit összeszedett lakóhelyéről a csomagokkal együtt. A kisbuszban minden csomag elfért, úgyhogy maradt is bőven hely a csomagtérben. Jó idő ígérkezett, mert sütött a Nap útközben, főleg ahogy köze­led­tünk úti célunkhoz, Mariazellhez. Útközben rövidebb pihenőket tartottunk. Egy osztrák férfi már előre jelezte, hogy abban a pár napban, amit kirándulással töltünk majd el, forróság ígérkezik.

Fél 1-kor érkeztünk meg Mariazellbe, szálláshelyünkre. A St. Franziskus Hotelben fog­lal­­tunk szállást. Szép helyen fekszik a szálloda, a városon kívül, csendesebb kör­nye­zet­ben, hegyekkel, zöld területtel körülövezve. A recepciós Robi, aki angolul és magyarul jól beszél – kevésbé németül – fogadott minket. Megmutatta a szobákat, kipakoltuk a cso­­ma­gokat, túracipőt húztunk és irány a hegy. A felvonó gyalog pár percre volt a szállástól. Megvettük a jegyeket, majd a felvonó 1267 m magasba vitt fel. Bürgeralpe a hegy neve. Gyö­nyörű kilátás nyílt a hegy tetejéről a környező hegyekre, tele­pülésekre. Lát­hatók a kör­nyék nevezetességei. A kőből épült kilátótoronyban jártunk, sokat fo­tóz­tunk, majd a Holzknechtlandban – ahol fából készült tárgyakat láttunk – a favágók életét, az erdőt, a natúr természetet, állatokat mutatta be a kiállítás a hozzá tartozó eszközökkel (fűrész, szán stb.). Kisvonatoztunk a tó körül, mézet kóstoltunk. Egy kalandpark is volt a he­gyen, ahol aranyat lehetett mosni, de ezt már nem néztük meg. Íjász­kodásra is volt le­he­tő­ség. Elindultunk lefelé a hegyről gyalog, apró kavicsos talajon. Nagyon kellemes volt a lejtés, a téli sípálya helyén jöttünk le a hegyről. Mariazell főte­rére értünk, így meg­te­kin­tettük a bazilikát. Sok volt a látogató és még egy szentmise is volt a templomban. A városközpont nyüzsgött az emberektől, tele árusokkal, vendéglők­kel. Vacsora után ismét besétáltunk a központba, ahol a kivilágított templomot és kör­nyé­két jártuk be. Ekkor már nem volt élet a városban, sőt kihalt volt a főtér. 10 km-t tettünk meg ezen a napon.

2. nap: elindultunk első napi túránkra Wienerbruck nevű faluba, ami pár km-re feküdt a szálláshelytől. A természetvédelmi terület bejáratánál tájékozódtunk útvonalunkról. A parkolóban hagytuk a buszt és elindultunk a tó mellett az erdős, sziklás szurdok melletti részekre. Kicsit borongós volt az idő, de esőkabátra nem volt szükség. Egy vízmű épületének fala mellett szamócabokrokat találtunk, s meglepődve láttuk, hogy volt is termés rajtuk. Megkóstoltuk őket, picit savanykás volt még az ízük. A szurdokban levő víz kristály tiszta volt és hideg; néha lépcsőzetesen, nagy robajjal zúdult le a víz. Ittunk belőle, mert ez egészséges víz. A sziklafalakon szép virágok terültek el (kék, sárga, rózsaszín, fehér színekben). Egy-egy gyík és siklókígyó is elszaladt a lábunk előtt.

Elérkeztünk a Lassingfall-hoz (vízesés), majd az Ötscherhias nevű pihenőhöz. Onnan tovább túráztunk a Mirafall-hoz (következő vízesés) és a Schleierfall-hoz. Délidőben a folyó partján ebédeltünk, miközben a szemközti sziklán láttunk egy zergét lakmározni. Folyamatosan sétált a sziklafalon, érdekes volt. Az utolsó vízeséstől visszasétáltunk Ötscherhias-ig, mert onnan más irányba kellett menni ahhoz, hogy a körtúrát megtegyük. A pihenőnél jól esett mindenkinek egy kis hideg ital. Megjelent egy róka a pihenő oldalánál, de nem kéregetett, mert neki egy tálba ki volt rakva az étel. Majd egy meredek kaptató részen indultunk tovább Erlaufklause faluba, ahol felszálltunk a kisvonatra (Mariazellerbahn), ami visszavitt a kisbuszhoz Wienerbruckba. Hazaérve Mariazell-be eleredt az eső, de azért megnéztük a kettéhasadt sziklát (Urspungsfelsen), amihez egy történet is fűződik. 20 km-s túrát tettünk meg ezen a napon.

3. nap: a 9 órai indulást követően azt terveztük, hogy Puchenstuben-ig megyünk a kis­busszal és onnan indul a túra, de a szomszédos Mitterbach-ban működött az ülőlift fel a Gemeindealpe-re, ami 1626 m magas. Így változott a program, és 1230 m magasságig lifteztünk, majd páran gyalog mentünk fel a csúcsra. Útközben két siklókígyót láttunk, az egyik fekete volt, a másik tarka. A csúcson levő nagy keresztnél találkoztunk, fotóztunk, élveztük az elénk táruló természet szépségeit. Tehenek legeltek kolomppal a nyakukban. A nap kisütött, meleg lett az idő a lefelé vezető úton. Erdős részen keresztül eljutottunk az Erlaufsee-hez (tó), útközben mókus szaladgált a fákon. Ebéd a tónál, majd indultunk vissza Mitterbach-ba a buszhoz. Mivel korábban végeztünk, ezért a Salzaklamm-ba is elmentünk túrázni, ami a Salza folyó mentén fekszik Mariazell-től délkeletre. Ez a túra 6,7 km volt, egy 2 órás kör gyalogút. Igencsak sziklás részeken jártunk, de érdekes volt az út. A túra végén a házak körüli kertek tele voltak virágokkal; akkor virágzott itt az orgona, a labdarózsa, sőt a gyöngyvirág és a kék nefelejcs is. A természet, a klíma itt el van maradva az országunkhoz képest kb. 1 hónappal. Útközben az Erzherzog Johannes emlékművet is megnéztük, elmentünk egy pajtaszínház és egy kármelita kolostor mellett. 18 km-s túrát tettünk meg ezen a napon és 600 m körüli szintkülönbséget.

4. nap: nagyon melegnek ígérkezett már a reggel. Az előző napra tervezett túrára indul­tunk, úgyhogy Puchenstuben vasútállomásán hagytuk a buszt, majd aszfaltos úton men­tünk sokáig lefelé. A Trefflingfall-hoz érkeztünk, ami lépcsős, hosszú vízesés. Fentről kö­zelítettük meg, közben egy-egy történet volt olvasható a környékről könyv formájában egy-egy tartón. Sziklás szurdokrészen jártunk, kellemes volt a levegő a folyó közelében. Trü­ben­­­bachba érkeztünk, majd aszfaltos úton Erlaufbodenbe, ahol egy vendéglőnél söröz­tünk, ami jól esett a nagy hőségben. A gősingi vasútállomásra kellett mennünk, picit rövidebb túrát kellett tenni, mert nem értük volna el a vonatot, ami visszavitt a buszhoz. Meredek, kaptatós részen mentünk az erdőben. 350 m szintkülönbséggel 18 km-es túrát tettünk azon a napon. Az utolsó esténken még rövid sétát tettünk a bazilika környékén, vásárlási lehetőséggel.

Esténként vacsora után a szállás előtti teraszon beszéltük át az aznapi eseményeket, tör­té­ne­teket vidáman. Megterveztük a másnapi programot borozás és süteményezés köz­ben. Turistatérképek alapján mentünk túrázni; az útvonal mindenhol jól ki volt táblázva.

5. nap: 9 óra körül hagytuk el szálláshelyünket, búcsút vettünk Mariazell-től. Melegnek ígér­kezett az időjárás. Mixnitz-be indultunk, ahol a Medve-szurdokot (Barenschutz­klamm) néztük meg. 70 km-re fekszik Graz-tól északra. 5 órás gyalogút volt a túra a szur­dokban, 350 m szintkülönbséggel, és 930 m magasságig mentünk fel a hegyre a ven­dég­lőig. Ez volt az első szakasza a szurdoknak, mivel több részből áll. Idő hiányában csak erre a szakaszra volt lehetőségünk. Először kavicsos úton kellett menni, majd be­érve a szurdokba fa létrákon kellett a vízesés mellett-felett felmászni és hidakon át­menni. Nagyon izgalmas, érdekes volt a létrákon való mászás. Maga a falétra is masszív kialakítású volt. Kb. 250 falépcsőt számoltunk meg. A vendéglőnél töltött pihenő után ka­vicsos, sziklás erdei úton értünk vissza a buszhoz. Útközben forrásvizet vettünk magunkhoz, ami kellemes hideg volt.

Pécsre 10 óra körül érkeztünk meg. Azt hiszem, mindenki számára élményekben gazdag volt e pár nap.

Schneider Mónika
(Dél-Dunántúli Távközlési SE)

• „Pincétől-pincéig, két hegységen át”

A Dráva Természetbarát Sport Egyesület és a Tenkes Természetbarát Egyesület túrázói, va­la­mint barátaik, ismerőseik idén is megtartották hagyományos „pincelátogató”, borokat kóstolgató túrájukat. A két napos esemény július 31-én, szombaton kezdődött Máriagyűdön, az Andrasek-pincénél egy óriási meglepetéssel! Az előzetes egyeztetések során még egy reggeli lángossal kezdtünk volna. Ám frissen sült hurka illata szállt felénk, és mint kiderült, ez a finomság előző napi töltés volt! Különböző erdélyi és hazai pálinkák után jöhetett ez a finom reggeli.

Ezután egy-két pohár bor és indulhatott a túra, melynek első részében a Juhász-pince érintésével értünk el az akna-barlang bejáratához. Közben kóstolót kaptunk a gazda almaborából és az itt termő, számomra megjegyezhetetlen nevű, ám annál jobb ízű szilvából. A barlangtól még egy kis emelkedő és máris a kilátóról láthattuk az alattunk elterülő tájat és a Szársomlyó felöl közeledő vihart. De innen már csak pár perc és a Balog-pincéhez értünk, ahol a Tenkes teljesítménytúrán már sokak által megszeretett borokból kóstolhattunk 1-2 (leginkább több!) pohárral. Közben megjött az eső, de az ere­deti tervhez akartuk tartani magunkat, így el kívántuk érni a 16.10-es vonatot Kis­tót­fa­lu­ban. Az erdei utak csúszóssága, egy-két „hátas” a sárban (és talán az elfogyasztott bor?) jelentősen lelassított bennünket, de a terv sikerült, elértük!

A pécsi vasútállomáson „belefutottunk” egy nosztalgia vonatba és az itt parkoló veterán autó­csodákba. Nézelődtünk volna, de mennünk kellett a hosszúhetényi buszhoz, mert még a Dömös-alján, a „Tonyó-portán” várt ránk sátraink felépítése. Ezután egy pincelá­to­gatás Both Ákos barátunknál, ahol újabb meglepetés várt bennünket, egy gulyásleves for­­­májában. Ennyi kaja után csoda, hogy idáig elértünk, de tűrtünk-tűrtünk… Az éjszakába nyúló beszélgetésen már többen csak a sátorból tudtak részt venni!

Nehéz volt az ébredés, de összeszedtük magunkat a túra indulására. Új túratársak is ér­kez­­tek Pécsről és Komlóról, majd ezután adtuk ki a jelszót: irány a Zengő! Az „alap­tá­bor­­­ban” csak a szakács (Rongyí) és a kuktának jelentkezők maradtak. Hegyme­net­ben újra Both-pince, majd máris kaptatunk a Zengő csúcsa felé. A kilátóból az eső után messzire el lehetett látni, így a „létramászóknak” csodás látványban volt részük. Kis pi­henő után indultunk le a hegyről a Mária-kápolna, majd a Zarándok-forrás irányába. A püs­­­pökszentlászlói arborétum következett ezek után a sok tündérrózsával. A Hettyey-for­rás­­nál eltöltött pihenő után úgy döntöttünk, belevesszük a Ferenc-kápolnát is a túrába, és csak a település nyugati végétől megyünk a köves úton. Innentől a „fürgelábak” be­in­dul­tak, ami szerencsés volt, mert az ebédnél ekkora létszámmal nem fértünk volna el az asz­tal­nál. A finomra sikeredett vadpörköltet még lenyomtuk egy kis fagylalttal és már csak a pakolás és a búcsúzkodás maradt erre a napra. Meg egy kis izgalom a busz­megálló­nál, de itt is elértük…

Zárásként csak annyit, ahogy a fenti mondatokból kiderül: ez az írás nem egy szokványos túráról készült, még csak nem is feszegettük teljesítőképességünk határát, de a barátságok ápolása sokszor fontosabb mindennél!

Köszönet mindenkinek, aki bármit is tett ezért a két napért, vagy csak jelenlétével emelte az esemény színvonalát!

atiKA

• Hosszú hétvége Vízváron

Augusztus 19-22-e között immáron negyedik alkalommal utaztunk Vízvárra kikap­cso­ló­dás, regenerálódás, feltöltődés, stb. céljából. Szigetvári anyagbeszerzés után dél körül ér­tünk a Dráva egyik holtágának a partján lévő, a DDNP tulajdonában lévő kulcsosház­hoz.

„Belaktuk” a házat, kicsit elmerengtünk a festői környezeten, majd biciklire pattantunk, hogy Vízvár és Heresznye közötti kis szántóföldön való gyaloglás után megtekintsük a Drá­v­át. A szántóföld szélétől néhány méterre egy löszfal magas pereme alatt vagy 15 méter mélységben folyik a gyors sodrású határfolyó. Lenyűgöző látvány volt, ahogy vakítóan csillogott a délutáni nap fényében a „legtisztább magyar folyó”.

Miután szemünk betelt a táj szépségével, visszatértünk a szállásunkra. A soros szakácsok elkészítették a vacsorát, mely – szakítva a hagyománnyal – nem bográcsos étel volt, hanem rántott csibecomb. Majd a sötétedésbe nyúlva diskuráltunk, miközben lassan ki-ki nyugovóra tért.

Másnap reggel ismét kerékpárra ültünk, hogy beszerezzük az ebédre valót, minek köz­napi neve gombapörkölt. Azaz, gombászni mentünk a néhány km-re levő Csárdai erdőbe.

A felhozatal bőséges volt. Zöldhátú galambgombából dömping volt. De került a ko­sa­rainkba piruló galóca, a tinóruak több fajtája, és még vargánya is. Viszont gyilkos ga­ló­cá­ból sem láttunk még négyzetméterenként annyit, mint itt!

Mire vissza kellett térnünk, tele lettek a kosarak. A déli vonattal ugyanis látogatókat vár­tunk hazulról. Meg is vendégeltük őket gombapörkölttel. A délutáni program evezés volt a vendégekkel. A víz most alacsony volt, nem úgy, mint tavaly. A csendes, tiszta vizű holt­ágakban burjánzott a vízi tök. Igen megizzasztotta a lapátolókat a közöttük való evezés, de a környezet szépsége feledtette ezt a múló kellemetlenséget.

Mire visszatértünk, már elő volt készítve főzésre a vásárolt hal. Így hát tüzet raktunk, hadd rotyogjon! Osztatlan sikere volt az elkészült hallének, és az utána „desszertként” feltálalt rántott vargányának. Utána „egynapos” vendégeink – hiába marasztaltuk őket – utaztak is haza, így hát elkísértük őket a vasútállomás felé. Az est további része az aznap történtek felelevenítésével telt.

Érdekes módon a vízparton nem hallottunk békakoncerteket az ott tartózkodásunk alatt, amit kicsit hiányoltunk is. Mert hát ez hozzá tartozna az ilyen környezethez! Mondtuk is Ibo­lyának, tegyen panaszt ez ügyben! Pedig a parti iszapban, a vízi növényeken láttunk belőlük eleget. Tán sztrájkoltak? Szúnyog viszont volt, bár riasztókkal és hosszú ruhákkal kordában tarthatóak voltak. Nappal azonban sehol sem voltak.

Következő reggel lábdobogásra, izgatott hangokra ébredt a többség. Bogi, horgász duónk hölgy tagja rontott be. „Gyorsan öltözzek, mert viszi a botját a hal!” Pisti, Bogi párja már a kenuban ült. Az történt, hogy – a parton sátorozván – a horgok mindig a vízben voltak. Csörgött a kapásjelző, ám mire kimásztak, a botot már berántotta egy – remélhetőleg mé­re­tes – uszonyos. Kellett vagy 200 métert evezni, mire a botot utolértük. Pisti feltekerte a zsinórt. De bizony nagy volt a végén a nyurga ponty, nem tudta beemelni! Így ki­irá­nyí­tot­­tam a kenut partközelbe. Kiszálltam belőle, s beemeltem a szemmel láthatólag kifáradt süt­ni valót. Mire partot értünk, már mindenki ott sorjázott kíváncsian a parton. Lemértük: 15 dkg híján 7 kg-ot nyomott! Volt nagy öröm és fotózkodás. A nap további részében is­mét gombát szedtünk, ill. kenuztunk. A vacsora természetesen rántott hal volt.

Utolsó napunk délelőttjén először Surdra autóztunk, ahol megnéztünk egy védettség alatt álló mamutfenyő fasort. Majd elsétáltunk egy szintén védett platán sor alatt, mely egy szé­pen rendben tartott, különböző fajtájú évszázados fákkal beültetett parkba torkollott. Ez­után tovább mentünk az Őrtiloshoz tartozó Szentmihály-hegyre. Mondhatom, nagyon nem bántuk meg. A presszónál leparkoltunk, s felgyalogoltunk a hegytetőn álló, már messziről látható egyszerű, ám takaros templomhoz. Harangszóval fogadtak, mert hát ép­pen zeniten állt a nap, mely szikrázóan, s főleg tüzesen sütött le a tájra. A panoráma rit­ka pazar volt. A hegy alatt futott össze a Mura és a Dráva. A tiszta légkörnek kö­szön­hetően jól látszottak a horvátországi Kalnik és Bilo hegyek vonulatai. Közöttük a la­pá­lyon ki­fe­hé­redtek a „zöld tengerből” a különböző települések magasabb építményei, tor­nyai. Itt-ott füs­töt láttunk, vélhetőleg csak a tarlót égették. Ennek a tájnak Mura-köz a neve. A híres lovait ily messzeségből nem látni, a távcsövet meg otthon felejtettük. En­gem nagyon megragadott a vidék festőiessége. Meg is jegyeztem a presszóban „üdítőzés” közepette a törzsvendégeknek, kik természetesen szívesen válaszoltak véleményünkre:

– A világ Istennek jókedvében teremtette szép szegletében élnek!

Ők nemes egyszerűséggel csak ezt felelték: – Tudjuk!

Eztán egy lépcsősoron lementünk az őrtilosi vasútállomás mellett a vízpartra, az említett fo­lyók torkolatához. A Mura színe, mint a Tiszáé: szőke. A Dráváé szinte haragos zöld. Jól esett a parton elfeküdni a fűben, a hatalmas fűzek árnyékában. Ebéd nélküli szieszta a javából, a vizek – fülnek kellemetes – csobogása közepette.

Nehéz volt kiszakadni ebből az idilli hangulatból, ámde megerőltettük magunkat, és el­in­dul­­­tunk vissza a szállásunkra. Megérkezvén gyors ebédet kreált soros szakácsunk, Hajni, mi­­nek étlapi megnevezése: erdei gombás rántotta gazdagon (szalonna, kolbász, hagyma, pap­rika).

A következő program „menetrendszerűen” kenuzás volt, amit kavicsgyűjtéssel kötöttünk egybe. Ebbe aztán úgy belejöttünk, hogy kettőt is fordultunk. A sekély vízállás miatt ugyanis találtunk egy kavicszátonyt, hol igazán érdekes, különleges kavicsokat gyűjt­het­tünk. Egy geológusnak igazi "aranybánya" lehet; ő bizonyára úgy olvashat e távoli he­gyek­ből ide sodródott kőzetmintákból, mint nyomszakértő a helyszíneléskor.

A Nap, lemenőben lévén, arra figyelmeztetett: minden jónak vége szakad egyszer. Így kevésbé vidáman, ám kellemes emlékekkel gazdagodva csomagoltunk, takarítottunk, s elindultunk haza, ahová már teljes sötétedés után érkeztünk meg.

Egy év múlva folytatjuk…

Balatonyi László

(Mecski Kóborlók)

• Erdélyben jártunk

Marton Józsi barátunk vezetésével augusztus 25-én éjjel indult el a baranyai ter­mé­szet­já­rók egy csoportja Erdélybe. Utazásunk során bevezető túraként felmásztunk a Székely-kőre, ahonnan sok szépet láttunk (Torockó, Torockószentgyörgyi vár, Ordas-kő, Vidaly). A kőfolyásban viszont fel is, le is nagy volt a hőség és a folyadékveszteség, ezt pó­to­landó betértünk a „Forrásba”, ahol a hegy megmászásáról is átvettük okleveleinket. Este érkeztünk meg szállásunkra, a Gyergyói-medencében található Güdücre.

Második napunkon a falu fölé tornyosuló Pricske csúcs megmászása volt a cél, amit si­ke­re­sen teljesítettünk. A hegy oldalában megkóstolhattuk a vörös áfonyát, de volt még mál­ná­ból és fekete áfonyából is bőven. A csúcsról a volt vámház (helyén már a kőalapokból sem sok látszik), majd a Bene-vesze-tető felé jutottunk le szállásunkra.

A következő nap egy kicsit lazább volt, amibe a Sugó-barlang megtekintése, a Szovátai tan­ösvény, fürdés a Medve-tóban és egy korondi vásárlás fért bele. A barlanglátogatás különösen tetszett mindenkinek, ebben az emberi léptékű barlangban a cseppköveket közelről nézhettük és ehhez jött egy humort sem nélkülöző szakszerű ismertető.

A negyedik napot az eső miatt a gyergyószárhegyi Lázár kastély megtekintésével kezd­tük, majd a Pongrác-tetőről indultunk gyalogtúránkra a Likas irányába, a még mindig sze­­mer­kélő esőben. A hegy lábánál már nem esett, de a köd miatt a tetőre nem mentünk fel, hanem a Gyilkos-tó felé szaladó Cohárd-patak felé vettük az irányt. Ebben az útban van egy olyan szakasz, ahol a patak elvitte az utat, így sokszor a sziklákon mászva küz­döt­tük le a távot, amit a mellettünk csobogó patak tett felejthetetlenné. A Gyilkos-tóhoz le­­érve újra esett (bocs: szakadt), így a Békás-szorost már csak a buszból szemlélhettük. Este a háziak befűtöttek a kandallóba, így reggelre megszáradtak cipőink és bakancsaink is.

Következett utolsó túrás napunk, amikor a mindig szép Egyes-kő leküzdése volt a cél. A me­­nedékháznál még mindig – az idén már látott – siralmas állapot fogadott bennünket: a ház szétverve, és sok szemét mindenütt… Az Egyes-kői tervünket szerencsére az égiek is tá­mogatták, így ténylegesen fel is mászhattunk a Hagymás-hegység e gyöngyszemére. A kilátásról a „csodás” jelző is csak egy kis részét adja vissza a valóságnak! Mind a tíz túratársunk megérdemli a gratulációt a mászásért!

Egy felhő gyors indulásra késztetett bennünket, de szerencsére az Ecsém-tetőre érve már újra a szép látványra koncentrálhattunk. Sajnos havasi gyopárból nem láttunk egyet sem. Az Ördög-hágó felé vezető gerincút is adta a maga szépségét: a környező hegyláncok látványa, a legelésző tehenek, lovak és a láttunkra „csatasorba” rendeződő kutyák a birkák mellett.

A hazafelé vezető úton még Marosfőn a kolostort is volt időnk megnézni, így este sok-sok szépet látva készülhettünk a Magyarország felé vezető hosszú útra. Szándékosan nem használtam, hogy hazaútra, mert Güdücön – vendéglátóinknak hála – mindig otthon érez­tük magunkat! A visszaút is tartogatott egy szép látnivalót, a tordai sóbányát, amit fel­újítása óta egyikünk sem látott, így a látvány nagy sikert aratott.

Köszönet illeti Lőbl Zoli barátunkat, aki mindenhova „eljuttatott” bennünket, bár az utak álla­­­pota miatt ez nem mindig volt „zökkenőmentes”, és természetesen Marton Józsefet, aki több mint 70 embernek adott örök élményt a túrák (négy erdélyi túra) meg­szer­ve­zé­sé­vel.

Úgy búcsúzom most is, mint mindig, amikor e szép vidékről írtam: szép volt, jó volt, visszamenné(n)k! Ez már bevált…

atiKA

œ›œ›œ›

A „Darázscsípte” katonai emlékműről

Magányos barkácsolt fakereszt áll az Éger-völgyi parkerdő dél-keleti sarkában az épülő mecseki kerékpárút mentén szerényen megbújva a bozótban.

Kisgyermekként 1957 tavaszán jártam először a barátaimmal a Magyarürög fölötti Darno hegyen, ahol a régi katonai gyakorlótéren a ritkás legelőerdő szegélyén vaskerítéssel kerített kőoszlop állt, rajta emléktáblával.

Emlékeim szerint a felirat arról szólt, hogy „Itt mérges darázs csípésétől hősi halált halt egy magyar királyi honvéd, aki fegyelmezettségével példát mutatott társainak.”

Barátaimmal gyakran visszatérve kövirózsát, kötörőfüvet és nyuszifűnek nevezett virágot ültettünk és néha a gyomoktól megtisztítottuk az emlékhelyet.

Aztán változott a környék. A legelőből parkerdő lett. Vöröstölgyek, erdeifenyők let­tek ültetve. Sétautak épültek a kőoszlop mentén, erdei pad és tűzrakó is került a közelbe.

Sajnos nem csak a természet barátai, de a vandál emberek is látogatták a környéket. Először a kis kertet, a kerítést, majd az emléktáblát és az oszlopot is lerombolták. A környék beépült családi házakkal és őrzik nevében az eseményt. Az utcánk, a Darázs dűlő sem felejti.

Erdőgondnokként és mint szomszéd is naponta elhaladok a romok és a kereszt mellett és bizakodom, hogy egyszer talán ismét állni fog egy régi mecseki emlékmű, hirdetve, hogy az utódok nem felejtik el egy magyar honvéd hősiességét és értelmetlen halálát.

Máig őrzök egy régi fényképet, amely segítséget adhat az újjáépítéshez.

      Marton József
vezető erdőgondnok

„MÚLTIDÉZŐ”

KOMÁMASSZONY KOKASA…

Ismerek egy széki (Erdély-Mezőség) csujogatót, a „Komámasszony kokasa” címűt, amelyben a nagy táncházi nyilvánosság előtt emigyen rikoltozik az ajánlattevő:

„Komám asszony tegyen úgy, mint a kokasnak a tyúk…”

Mire a megcélzott fehérnép így válaszol:

„Komám uram legyen úgy, kend a kokas, én a tyúk.”

No, ez az utóbbi strófa akár mottója is lehet az alábbi történetnek.

A fiatalok már csak a krónikákból tudják, hogy az 1960-as években mekkora nép­sze­rű­ségnek örvendtek a túra- és tájfutóversenyek. Ilyenek – hogy csak a leggyakoribbakat említ­sem – mint a Wolf József emlékverseny, a Tenkes Kupa, Mecsek Kupa, vagy a szak­osztályok (Meteor, Spartacus, Vasas Elektromos) által meghirdetett évenkénti ver­se­nyek. Akkor még közel sem különült el egymástól a két – ma már teljesen önálló pályára állt – sportág. Így aztán minden valamirevaló túraszakosztály erős versenycsapattal is rendelkezett, hogy „besöpörje a babérokat”.

Kiss Lajos – az élő legenda – akkor a Pécsi Vasas Elektromos szakosztályve­zető­je­ként nagy szakértelemmel szervezete és irányította az országos eredményeket is hozó versenyzőit. Vagy versenyt szervezett, vagy versenyre nevezett, de mindig minden számottevő eseményen ott volt. Így történt ez 1965 nyarán is, amikor Lajos bá’ népes csapattal érkezett meg a Tenkes Kupa színhelyére, Siklósra.

Mint gondos csapatvezető, már a versenyt megelőző napra összetartást hirdetett, azaz le­utaztak Siklósra, ahol a kollégiumban kaptak szállást. Volt a csapatban egy fiatal, te­het­sé­ges versenyző, aki akkor éppen egy apasági eljárás szenvedő alanya volt. Így aztán nem is tudott a többiekkel tartani, csak a késő esti órákban érkezett meg a szálláshelyre.

Későn ért oda, már mindenki lefeküdt, mikor benyitott a szobába. Hogy szavamat ne felejtsem, el kell mondanom, hogy a szállás koedukált volt.

Szóval benyitott, nézelődött egy üres ágy után, de ilyet nem talált.

– Hát én mostan hová feküdjek ?!- tört ki belőle félhangosan a méltatlankodás.

– Gyere ide mellém, itt elférsz te is! – szólalt meg az egyik ágy csinos, vörös hajú bérlője, egy helyre kis nőszemély.

A késve érkezett versenyző gondolkodott egy kicsit, majd szkeptikusan megjegyezte:

– Na nem bánom, vörös hajú gyerekem még úgy sincs!

Varga Ferenc

• Forrástábla elhelyezések: A Kelet-Mecsekben Kárászon, a sárga kör jelzés mellett található Derzsó-forrás falazatába új gránit névtáblát és kifolyócsövet helyeztünk el. Szigetváron a Zrínyi-vár közelében, a felújított sárga kör jelzésen megközelíthető Kumilla-forráson végeztünk állagmegóvást. A forrásház homlokzatán vörös gránit név­táblát helyeztünk el. A munkát Biki Endre Gábor végezte. A forrástáblák költségeit a Mecsek Egyesület finanszírozta.
• Jelzésfestő munkatúrák: július 3-án, szombaton Strasser Péter néhány lelkes vállalkozó természetjárót bevezetett a jelzésfestés rejtelmeibe. Az új jelzésfestők az Ezer­éves és az Andor-forrás közötti szakaszon kezdték meg a zöld kör jelzés felújí­tá­sát, majd első önálló munkatúrájukon a zöld + jelzést újították fel a Hősök terétől a Rigó-kútig. Azóta dolgoztak már Nagydaindol és Lapis, valamint Hosszúhetény és Püs­pökszentlászló között is. Reméljük, a munkákban részt vevők megőrzik lelke­se­dé­sü­ket, és további jelzéseket újítanak fel.
• Teljesítménytúra új útvonalon: a „Papi pipa 30” teljesítménytúrát ez évben szep­tem­ber 19-én (kivételesen vasárnap) rendezi meg a Dél-Zselic TK az elmúlt években kialakított új turistajelzésű utakon. Így Nagymáté, Hollófészek, Kán, Gorica is szerepel az útvonalban. Többek régi kérésének eleget téve idén 15 km-es, „rövid táv” is lesz. Rajt és cél: Ibafa. (Lásd még: „Rendezvények”).
• Új esőbeálló a Kis-réten:aki már régebben járt a Kis-réten, az talán meg se ismerné. Az öreg és beteg gesztenyefákat kivágták és újakat telepítettek, új padokat helyeztek ki. A régi rozoga esőbeállót lebontották és egy újat építettek. Most már csak vigyázni kéne rá, mert nem kis pénzbe kerülhetett. Köszönjük!
• Kitakarították a Blokkházat: a közelmúltban az erdészet kitakarította a Szuadó-nyeregben a kék túra útvonala mellett álló Blokkházat. Néhány éve elkezdték fel­újí­tani, de a munkálatok abbamaradtak. Mivel most környezete tiszta, legalább esőbe­álló­nak használható.
• Megjelent a Túravezetői Ismeretek c. kiadvány. A jövő túravezetői új tankönyvből sajátíthatják el a túravezetői ismereteket. A kiadvány a Magyar Természetbarát Szö­vet­ség budapesti központjában kapható, illetve megrendelhető. Ára: 1.900,-Ft/db, ked­vez­­ménye­sen: 1.500,- Ft/db. Azért, hogy a Baranya megyei túravezetők természet­já­rók egy­szerűbben hozzájuthassanak a kiadványhoz, szövetségünk összegyűjti az igény­lé­se­ket, és a könyveket egy csomagban megrendeli az MTSZ központtól. Kérjük tehát, hogy aki rendelni szeretne a könyvből, igényét az 1.500 Ft befizetésével együtt jelezze a szövetségben Lakatosné Novotny Sarolta titkárnál, legkésőbb október 12-ig.
• Meghívó: a Delta Turista Egyesület Dombóvár meghív minden érdeklődőt a Gebhardt Antal tiszteletére szervezett túrára. Gebhardt Antal többek között természetjáró, a Mecsek Egyesület Tagja, az Abaligeti-barlang kutatója, dombóvári járásbíró volt. A túra ideje: 2010. szeptember 25. Útvonal: Dombóvár – Szőlőhegy – Jágónak – Hár­mas­határ – Baranyajenő (18 km). Találkozás reggel 8 órakor Dombóvár vasút­állo­má­son. Túravezető: Müller Norbert (( 30/395-7092). A túra egyben a Tolnai Várak túramozgalom nyitótúrája is.

Rendezvények

¨   szeptember 12, vasárnap: „Jó szerencsét 15” – Bányász Emléktúra. R.: Hétdomb Természetbarát Egyesület. Rajt: Komló, Múzeum (Városház tér). Cél ugyanott. Nevezési díj: 450 Ft/fő (MTSZ, MSTSZ, TTT tagoknak, Magyar Turista Kártyával, ill. diákoknak, családoknak 50-100 Ft kedvezmény). Információ: Őri Zsuzsanna (( 20/376-6437).

¨   szeptember 17, péntek: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeumban. Időpont: 17 óra. Gruber László: Csipetnyi Marokkó.

¨   szeptember 18, szombat: Természetjárók Napja ünnepség. R.: Magyar Ter­mé­szet­barát Szövetség. Helyszín és időpont: Pécs, Széchenyi tér, 12 óra. Információ: Tóth Klára (( 20/527-8913).

¨   szeptember 18, szombat: Pécs Városismereti Verseny (a „KULTURISTA PÉCS 2010” túramozgalom rendezvénye is). R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécs, Janus Pannonius Gimnázium (Mária u. 2-4.), 7.30-8.30. Cél ugyanott. Ka­te­gó­riák: általános iskolás, középiskolás, felnőtt–családi, max. 4 fős csapatokkal. Elő­ze­tes nevezés szeptember 10-ig a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen. Nevezési díj: elő­ze­tes nevezéssel 600 Ft/csapat (a csapat tagjainak érvényes MTSZ tagsági igazolványával 500 Ft/csapat), helyszíni nevezéskor 800 Ft/csapat. Információ: Strasser Péter(( 20/522-2953).

¨   szeptember 18-19, szombat-vasárnap: „elSant Őszi Kupa” tájékozódási hétvége. R.: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, Pécsi Orvos Eü. Sportkör, PITE, Mecsek Egyesület, elSant Bt. Helyszín: Fehér-kúti kulcsosház (Wolf József kulcsosház). Programok: nappali tájékozódási túraverseny, tájékozódási futóverseny, tájékozódási futás, tájékozódási íjászat, teljesítménytúra. Információ: Benczes Gábor (( 30/957-3262). A részletes program szövetségünk internetes honlapján a „HÍREK” menüpontban „XIV. Őszi Kupa” címszó alatt olvasható.

¨   szeptember 19, vasárnap: „Papi pipa 30, 15” teljesítménytúrák. R.: Dél-Zselic Ter­mészetbarát Klub. Rajt: Ibafa, pipamúzeum, 8.00-9.00 (30 km), 8.00-10.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 600 Ft/fő (30 km), 400 Ft/fő (15 km). MTSZ, MSTSZ, TTT tagsági igazolvánnyal, Természetbarát Turista Kártyával 100 Ft kedvezmény. Információ: Strasser Péter (( 20/522-2953).

¨   szeptember 25, szombat: „Elő a kerékpárral” kerékpáros teljesítménytúra (97, 57 km). R.: Fekete Bárány Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs, Éger-völgy, Teca Mama Kis­vendéglője, 10.00-11.00. Cél ugyanott. Nevezési díjak 600 Ft/fő (97 km), 500 Ft/fő (57 km). Információ: Dr. Szabó Péter (( 70/456-1379).

¨   szeptember 25-26: „Esti Mecsek, Mecsek Éjszakai” teljesítménytúrák. R.: Fekete Bá­rány Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs, Éger-völgy, Teca Mama Kisvendéglője, 18.00-20.00 (Mecsek Éjszakai), 18.00-19.00 (Esti Mecsek). Cél ugyanott. Nevezési díjak 700 Ft/fő (Mecsek Éjszakai), 500 Ft/fő (57 km). Információ: Dr. Szabó Péter (( 70/456-1379).

¨   szeptember 25-26: „Simics Tamás” Emléktúra (az „Elő a kerékpárral” 97 km-es táv és a „Mecsek Éjszakai” teljesítménytúra együttes teljesítésével). Információ: Dr. Szabó Péter (( 70/456-1379).

¨   október 2, szombat: „Szent Imre 20, 10” teljesítménytúrák. R.: Szent Imre Iskolai Sportkör, Siklós. Rajt: Máriagyúd, 7.30-9.00. Cél ugyanott. Nevezési díj mindkét távon 600 Ft/fő (MTSZ, MSTSZ tagsági igazolvánnyal, ill. diákoknak, nyigdíjasoknak 100 Ft kedvezmény). Információ: Pálinkás István (( 20/447-2141).

¨   október 2, szombat: „DÖKE 45, 30, 15” teljesítménytúrák. R.: DÖKE, Komló. Rajt: Komló, Kodály Zoltán Általános Iskola (Templom tér 2). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 600, 450, ill. 300 Ft/fő (MTSZ tagsági igazolvánnyal, Természetbarát Turista Kártyával, Magyar Turista Kártyával 50 Ft/fő kedvezmény). Információ: Rózsavölgyi Eszter (( 20/952-4394); Gábori Márton (( 70/313-2010).

NYÍLT TÚRÁK

►  szeptember 11, szombat: „Túra a Baranyai-dombságba III”. Útvonal: Béregi-kanyar – Csele víztározó – Görcsönydoboka – Templomrom – Somberek – Szent­kút – Palotabozsok (16 km). Találkozás Mohácson a „Kórház” autóbusz megállóban 7.20-kor (Pécsről 6.15-kor indul autóbusz a 10-es kocsiállásról). Túravezető: Biki Endre Gábor (( 30/452-4579).

►  szeptember 25, szombat: Sásd – Vázsnok – Felsőegerszeg – Varga – Liget – Magyarszék (15 km). Találkozás Sásdon az autóbusz állomáson 8.15-kor (Pécsről 7.30-kor indul autóbusz a 14-es kocsiállásról). Túravezető: Schóber József (( 20/437-8314).

►  október 2, szombat: Pécsvárad – Zengő – Hosszúhetény (10 km). Találkozás 9.10-kor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, a 8-as kocsiállásnál. Túravezető: Kazal György ((72/319-789).

DDNPI rendezvények

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518-221, 72/518-222, 30/377-3388, 30/326-9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

►  szeptember 7, kedd: DDNP Klub. Omacht Zoltán: Az ártér működése Bédán – dia­ve­títéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A prog­ram ingyenes.

►  szeptember 11, szombat: „Bogyók, füvek a Mecsekben” – túra. Mit ad nekünk a természet? Bo­szorkánykodás a természet adta ehető kincsekből, ehető bogyókból, termésekből. A program idő­tartama 2-3 óra. Maximális csoportlétszám 30 fő, előzetes jelentkezés szükséges. A hely­szín­ről és az időpontról a túra előtt néhány nappal kapnak értesítést a jelentkezők. Részvételi díj: 400 Ft/fő.

►  szeptember 16, csütörtök: Az Ében Fafúvós Egyesület koncertje a Tettyei Mésztufa-bar­lang­ban. Belépődíj: a barlangi belépő ára.

►  szeptember 21, kedd: Magyar földrajzi felfedezők. Varga Zsolt előadássorozata. Déchy Mór, Kepes Gyula – A jég birodalmában. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.

►  szeptember 25, szombat: „Kirándulás a múltba” – jelvénygyűjtő túra. A túra helyszíne a duna­szekcsői várhegy, ahol a római limesrendszer maradványait tekinthetik meg a résztvevők. A túra hossza 5 km, időtartma 2-3 óra. Találkozás Dunaszekcsőn a templom előtt 10 órakor. Részvételi díj: 400 Ft/fő.

►  október 1, péntek: Idősek Világnapja a Pintér-kert Arborétumban. Szakvezetések: 10 és 14 órakor. A programok ingyenesek.

►  október 4, hétfő: Állatok Világnapja. Állatsimogatás és madármegfigyelés ki­csik­nek. Helyszín: Nagydorog, állattartó telep. Időpont: 9 óra. A program időtartama: 3 óra.

►  október 5, kedd: DDNP Klub. Trócsányi Balázs: Gyíkok, kígyók és ökoturisztikai att­rakciók nyomában Dél-Afrikában – diavetítéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség in­formációs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö­vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). (72/525-376 (napközben); 72/525-377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525-377. Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra.           
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.