A DrávaTSE honlapjáról:

A kellemesebb időjárásnak köszönhetően elkezdtük a túrákat a nyuggerekkel. Első őszi (09.10.) túránkon mindjárt fényképezni is kellett a BMTSZ honlap anyagához (pihenők; emlékek, emlékhelyek). A Misina tetőről indultunk és Orfű volt a cél. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a „turistalépcsőnél” kimozdította valaki a lépcső korlátját, de ami meglepőbb volt, az aszfaltos út korlátját is… A Misina-gerincen haladva először a Kis-Tubes-kilátóhoz mentünk, ahol a pihenőpadokat fotóztuk, majd a Tubes következett. Itt elsősorban a kilátó beülőiben lévő emléktáblákat fényképeztük. Lapisra a kanyargó, kényelmes piros háromszög ösvényén jutottunk le. Rövid pihenő után a Büdös-kúti kulcsosházhoz „gurultunk” a zöld, majd a sárga kereszt jelzések mentén. Itt tartottuk meg szendvicselős pihenőnket. Elmentem a panteonhoz, sajnos az ösvényre dobálták a favágók az ágvégeket… További utunkon a sárga kereszt jelzésen, majd a kerékpárúton jutottunk el a Mecsek Házához, ahol a bélyegzőlenyomatokat ellenőriztük. A túrát a „Garatban” zártuk le, majd az Orfűi-tó autóbusz-megálló felé szomorúan vettük tudomásul, hogy épülnek a házak az egykori „tocsogós” réten… Szép napunk volt.

atiKA

Csütörtökön (10.01). a nyugger csapat ismét a Dél-Baranyai-dombság felé vette az irányt. A túra célja a szokásos heti mozgás mellett a BMTSZ honlapon a „Pihenők” fejezetben még hiányzó fényképek elkészítése is volt. Ezúttal Máriakéméndről indultunk a zöld sáv jelzésen a Törökvári-pihenő felé. A Törökvári-pihenőnél örömmel láttuk a szép új asztalokat és padokat, kár, hogy az esőbeállóba már nem jutott belőlük. A pihenőnél egy quad álldogált egymagában. Hamarosan előkerült az erdőből a gazdája is, aki lám, gombát (!) tartott a kezében! Hát, ilyesmit sem láttunk mostanában, ebben a rettenetes aszályos időben. Tovább a felújított kék „rom” jelzésen mentünk, első emelkedőnkön. Már az emelkedő vége felé jártunk, lassan itt kell lennie a Vályús-forrásának és a Vadászházi-pihenőnek! Forgattuk a fejünket jobbra-balra, és nagy nehezen észre is vettük a forrást jelző kék kör jelzést, teljesen eltakarta a magasra nőtt növényzet. Megtaláltuk a forrást az úttól néhány méterre az árokban, teljesen kiszáradva, elhanyagolt állapotban. Szemben vele az út túloldalán kell lennie a pihenőnek! Rutinos, „bozótpásztázó” szemünk ezt is észrevette, megbújva a fák, bokrok között. Nehezen, de be tudtunk menni: az egykori vadászház helyén (a betonalapja van csak meg) lévő két asztal és a padok elszomorító látványt mutattak. El vannak korhadva, két pad feldőlve, az egyik padnak már lába sincs. Kiírhatnánk: „a pihenő használaton kívül”. Csak reménykedni tudunk benne, hogy ez is megújul majd, mint a Török-vár alatt lévő pihenő. Kiérve az erdőből, a Kéméndi-tetőnél áttértünk a sárga háromszög jelzésre, ezen mentünk az erdő határán, majd az út balra egy ösvényre tért, és bevezetett az erdőbe. Innen „kalandtúra” következett, az ösvény vonalát csak sejteni lehetett (még jó, hogy itt-ott látszottak a jelzések). Mivel nem volt nálunk bozótvágó, a fiúk bottal csapkodva törtek utat. Aztán újabb meglepetés: egy árokátkelés, majdnem függőleges oldalban le, majd a másik felén fel! A levezető ösvény annyira meredek volt, hogy egyikünk – szó szerint – csak a hátsóján lecsúszva vállalta a leereszkedést. Na de ez így volt jó, minden túrába kell egy kis kaland! Az árok túloldalán aztán már rendes úton tudtunk tovább menni, és a sárga sáv jelzésre térve hamarosan elértünk az István-kúthoz és a mellette lévő kis pihenőhöz. A kutat természetesen itt is teljesen kiszáradva találtuk. Egy rövid ebédszünetet tartottunk, és elgondolkodtunk, hogy itt egykor egy kis település létezett Liptódpuszta néven, mely az 1960-as évekre megszűnt. Ma már csak erdő van a helyén. A rövid pihenő után még egy „emberes” emelkedő várt ránk, és felértünk a Liptód feletti tetőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott északra, a Mecsek vonulataira. Egy meredek lejtős úton értünk be Liptódra, ahol fél órát szusszanhattunk, míg megérkezett a busz. Ragyogó őszi időben ismét szép túrát tehettünk, 10,0 km-t megtéve 274 m szintemelkedéssel.

Strasser Péter

Nyugger csapatunk ezen a csütörtökön (10.08.) Mecseknádasdról indította túráját. A rövid túrán is fényképeztünk, hogy teljesebb legyen a BMTSZ honlap „Pihenők” fejezete. A Schlossberg-kilátó után a Mária út jelzései mentén terveztünk tovább menni, amit meg is tettünk, de volt egy kis közjáték. Az út egy szakasza körbekerítve, és a gazda felhívta a figyelmünket, hogy ez magánterület (nem léptünk be a kerítésen), és a tetőn lévő utat használjuk! (Mondjuk ez okafogyottá vált, mivel már ott voltunk.) Ezt megerősítette a hölgy (valószínűleg családtag?) is, aki a kerítésen belülről ugyanerre hívta fel a figyelmünket. Azt nem értem, hogy miért nem azoknak hívják fel a figyelmét, akik ezt az utat felfestették, kitalálták, vagy legalább tegyenek ki egy táblát, hogy „Enyém és ne tovább, bakancsos!”. A továbbiakban egy kis pihenőt tartottunk a Videcz Ferencről elnevezett pihenőpadnál a hatalmas tölgyfa árnyékában. Az erdei szakaszokon vaddisznókat és más erdőlakókat is mozgásra kényszerített a megjelenésünk. Kishidasra érve elértünk egy korábbi autóbuszjáratot, így a túra lezárása nem Hidason történt, hanem szokott helyünkön Pécsett, a Platánban…

atiKA