2016. december 3-án szombaton a Mediterrán Gyaloglóklub 10 km-es túráján 8 db forrás tisztítását végeztük el, 29 fős csapatunkkal.
Védnökölt forrásaink mellett még 4 másikhoz is elmentünk. Mindegyik rendben volt viszonylag, csak a rengeteg avart kellett kipucolni a kifolyások útjából.
A Rigó-kútnál szemetet is szedtünk, mert ott mindig van elszórva hulladék. Ennél a kútnál a medencéből nem folyt át a víz, ezért az eltömődött lyukat is ki kellett tisztítani.
A Bokor-forrásnál az átkeléshez használt fatuskó alá két követ raktunk: így a víz is elfolyik alatta, és eredeti funkcióját is betölti a tuskó.
A Zsolnay-kútnál a kishíd utáni részt kellett jobban kitakarítani a jobb elfolyás végett.
Az Andor-forrás medencéjében megül a koszos víz, hiába pucoltuk ki és tettük lehetővé neki, de visszafolyik és megáll.
Az Anyák-kútja szép, bővízű, ennek ellenére a Melegmányi-vízesés mésztufagátjai teljesen szárazak, kopaszon áll.
A Melegmányi forrás vékonyan, de hoz vizet.
A Jószerencsét-forrás és a Kálmán forrás környezete tiszta, vízhozamuk kevés.
A munkában oroszlánrészt vállaltak: Keresztesné Évike, Krassói József, Sasné Nelly, Madácsi Veronika, Szentmiklósi Zsuzsa, Antalovics István, Bodnár Katalin, Hornyik M. Frida, Bakos Ibolya.
Néhány fotó a lelkes forrástisztító csapatról, s egyben köszönjük szépen minden résztvevő munkáját, segítségét!
Pál Krisztina túravezető
Négyen indultunk el a Borbála napi délutáni sétára a Cserkúti templomtól. Előtte lefotóztuk az ádventi látványosságokat, Rudi a rénszarvas aratta a legnagyobb sikert. Először a rekultivált meddőhányó tetejére mentünk fel, onnan élveztük a csodálatos körpanorámát. Az I-es bányaüzem kerítése mellett átmentünk a Kővágószőlős határában található Római villa maradványaihoz. Csemegéztünk egy kicsit a zsebekből és a hátizsákokból előkerült finomságokból.
A Golgota épületei felé haladva megcsodáltuk, ahogy a lemenő nap sugarai bearanyozzák a tájat. Nemsokára a Hadnagy-tavakhoz értünk. Már sötétedni kezdett, el kellett dönteni, merre megyünk tovább. Rövid tanakodás után a hegy felé fordulva követtük az utat, amíg el nem fogyott. Egy szerencsés kimenetelű bozótharc után elértük a piros négyzet turistajelzést. Innen már egyszerű dolgunk volt, Bia ismert egy rövidítést, ami a Jubileumi kereszt alá vezet. A szikla tetejéről visszanéztünk az esti fényekben tündöklő falura.
A Babás szerkövek után lefele indultunk a Bia sziklája felé. Túravezetőnk rögtön be is mutatta, hogy miről kapta nevét a szikla. Macskaügyességgel mászott fel rá. Innen már a gravitációra és Bia helyismeretére bíztuk magunkat. Nem is csalódtunk, az ádventi gyertya gyújtására értünk le a faluba. Rudi kivilágítva várt bennünket.
Jónás István
2016. 12. 03. – SZOMBAT
Gyönyörű, napfényes idővel ajándékozott meg ma Bennünket az időjárás, s aki csak tehette az mind bakancsot húzott és túrázni indult. Bár nem mindenki velünk – sokan a város által szervezett túrán vettek részt – indult el a hegyre, de a mi lelkesedésünket ez cseppet sem csökkentette. A Tettyéről a Balázs-pihenő érintésével, hol jelzett, hol jelzetlen utakon járva az Állatkert és a Mandulás érintésével felkapaszkodtunk a TV-toronyhoz, ahonnan a sárga háromszög, sárga kereszt jelzésen haladva elértünk a Lapisra. A családias létszám remek lehetőséget adott a jóízű beszélgetésekre. A Lapisról a Tubes déli oldalán sétáltunk vissza a Mandulásba. Túránk a Kardos úti kulcsosházban ért véget, ahol Tóth Klári és lelkes segítő csapata várt minket lilahagymás zsíros kenyérrel, meleg teával, forralt borral és süteményekkel. A napsütéses falatozás után jókedvűen indultunk haza.
Köszönöm, hogy velem tartottatok és ne felejtsétek, hogy jövőre is lesz Természetbarátok Klubja minden hónap első keddjén, ahova az előadókkal együtt sok szeretettel várlak Benneteket. A januári és februári programról bővebben a honlapon olvashattok.
Mindenkinek áldott, békés karácsonyt, örömökben, egészségben és jó élményű túrákban gazdag boldog új esztendőt kívánok!
Scheitler Adrienn
túravezető
Nagy létszámmal vettek részt a baranyai természetjárók azon a megemlékezésen, amelyet november 26-án tartottunk Zengővárkonyban, Rockenbauer Pál sírjánál. A Dombay-tónál, az indulásnál 62 főt számoltunk, a sírnál pedig, kiegészülve Komlóról túrázó barátainkkal, illetve a Budapestről és más helyekről érkező természetbarátokkal száznál is többen álltuk körül a vörös márvány kőtömböt.
Az idei szándékunk az volt, hogy a „csapatot” köszöntjük, még élő tagjaival emlékezünk abból az alkalomból, hogy 30 éve fejezték be az „ ...és még egy millió lépés Magyarországon” című filmsorozatot. Sokan nincsenek már köztünk, akik akkor a filmben is szerepeltek, s nincs köztünk már a csapat lelke, motorja Rockenbauer Pál sem. De csak testi valójában, mert a lelke köztünk volt, s bizonyára örült, hogy még mindig ennyi embert össze tud hozni, meg tud szólaltatni. Gyenes Károly emlékező szavai, Szabados Tamás gondolatai, Őri Zsuzsanna tisztelgő versmondása, a közös énekek hallatán ez jut az ember eszébe. A megemlékezés után a legfiatalabb résztvevők, egy Zengővárkonyban pihenő, budaörsi, a túrára idelátogató család gyermekei helyezték el a koszorút a sírnál.
Ezután – a filmsorozat szellemiségének is megfelelni akarva – felkerestük a zengővárkonyi „helyi értékek” közül a Szalmamúzeumot és a tájházat. Megcsodáltuk a természetes anyagokkal való munkálkodás gyönyörű eredményeit, a szalmából készült csodálatos dísz- és használati tárgyakat, illetve a szép, rozmaringos motívumokkal díszített szőtteseket és a sokat látott szövőszéket. Ilyenféle értékeket mutatott be a filmsorozat, amelynek darabjait jó ma is megnézni. Jövőre, Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján talán erre is sort kerítünk majd közösen a megemlékezések sorában.
Köszönet mindenkinek, aki részt vett ezen az emléktúrán, a megemlékezésen és külön köszönet Sólyom Emmának, hogy megörökítette e szép nap pillanatait és köszönöm azt is, hogy fotóit közreadhatom.
Tóth Klára
túravezető