A hétfői – Kis Olgi által szervezett - látogatás résztvevői nem csalódtak. Az üvegházakban most virágoznak az orchideák, de a kaktuszgyűjteményben is számtalan érdekes forma, különös példány található. A látottak igazolták, hogy érdemes ilyenkor is ellátogatni, hisz aki egy kis nyárra vágyik, sok virágzó és termő trópusi növényt láthat a fűtött, illatos üvegházakban. Ennek bizonyítékaként néhány fotót közzé teszünk, s köszönjük Olginak a szervezést!
Szíves meghívást, felajánlást kaptunk Kis Olgi túravezető társunktól. Egy téli, pécsi arborétumi sétára hív bennünket. Az arborétumban most is van látnivaló. Nyílnak az üvegházi orchideák, és a szabadban is van néhány szépség.
December 12-én, hétfőn (ha esik az eső, akkor pénteken) 10 órakor a felújított Pius templom előtt várja azokat, akik szívesen vele tartanak.
A belépő a botanikus kertbe 400Ft.
Képek a botanikus kertből:
Az ENSZ 2003-tól – a 2002-es Hegyek Nemzetközi Éve után – december 11-ét a Hegyek Nemzetközi Napjának nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja tagországainak figyelmét a hegyvidékek, magasföldek jelentőségére, és hangsúlyozza a megkerülhetetlenségét annak a feladatnak, hogy felmérjük országainkban a hegyvidékek adta lehetősé geket és korlátokat, és hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség ez évben csatlakozik a Hegyek Napja programhoz.
2016. december 11-én, vasárnap 11 és 13 óra között a Jakab-hegyen, a kolostorromok melletti esőháznál várjuk azokat a természetjárókat, akik ez alkalomból megtisztelik a Mecsek egyik legszebb hegycsúcsát (a Jakab-hegyre tetszőlegesen, ki-ki a maga választotta útvonalon jöhet fel). A résztvevők a helyszínen egy TOTÓ-t is kitölthetnek szeretett hegységünkről, a Mecsekről. A legjobb megfejtőket szövetségünk februári közgyűlésén jutalmazzuk. Valamennyi túrázó, aki a Hegyek Napja alkalmából felkeresi a Jakab-hegyet, egy – erre az alkalomra készíttetett – kitűzőt kap ajándékba. Szeretettel várunk minden természetbarátot a Jakab-hegyen december 11-én!
BMTSZ elnöksége
A fél nyolcas busszal utaztunk Orfűre, a községházától indult a túra. Mivel hosszú út állt előttünk, a buszmegállóban rögtön elvégeztük a bemelegítő gyakorlatokat. Először a Mecsekrákosi Szent Márton kápolnát néztük meg, aztán Bános felé indultunk a sárga sáv jelzésen. Hangulatos házacskák között értünk a falu szélére. A domboldalon álló, félig földbe épített ház elől csodálatos kilátás nyílik a völgyre.
A Lóri völgyben folytattuk az utat. A patakmederben most alig volt víz, de a fára, kőre rátelepülő zöld moha hangulatossá tette az őszi színeket. A lepketapló is nagy érték, annak, aki szereti a szépet. Van belőle fehér, egészen sötét, de a bársonyos barna a legszebb. És a természet- alkotta szobrok mellett sem lehet csak úgy elmenni. A völgyből kiérve ragyogó napsütés fogadott bennünket. A patakmedren átkelve megnéztük a nemrég felújított Lóri forrást.
A vadászháztól átmentünk a kulcsosház udvarára, itt tartottunk egy kis pihenőt. A zsákokból előkerültek a Mikulásra kapott finomságok is (úgy tűnt, hogy legtöbben pálinkát kaptunk a Télapótól).
Vágotpuszta valamikor a megye legmagasabban fekvő települése volt, ezt mi is érzékeltük a kaptatón fölfelé. De a fák között átszűrődő napsugarak, a pirosló csodabogyó és a petrezselyemgomba hamar másra terelte a figyelmünket. Nemsokára felértünk a faluba. Kiss Lajos bácsi jóvoltából valamikor gyakran jártunk a kúttal szemben lévő turistaházba. Mostanra kihalt a település, csak a „Mecseki Láthatatlanok Nyomában” teljesítménytúra idején népesedik be a környék. A Kecskehát felé folytattuk az utat, gyönyörű napsütéses időben. Felmásztunk a vadlesre, megnéztük a vadetetőt, és kiderült, hogy lepketaplóból sosem lehet eleget gyűjteni. Egy merész rövidítéssel lementünk a gerincről a Kőfejtő kúthoz. Itt csatlakozott hozzánk Pintér Zoli – délre beszéltük meg a randevút, percre pontosan érkezett. Kicsit elidőztünk a meseszép környezetben, lefotóztuk a jégcsapokat, a gímpáfránnyal és aranyos fodorkával borított sziklákat, aztán továbbindultunk a Bikfa forrás felé.
Izgalmas patakátkelésekkel érkeztünk a Kőlyuknál eredő Cserkész forráshoz. A vízmű gátjánál már igazi jéglerakódással is találkoztunk. A Nagy-mélyvölgyben is egyre több helyen csipkézte a vizet jég. A Cirkó forrásnál értük el a Petnyák-völgyet. Itt az Ágnes vízesésnél már alakulnak a jégcsodák. A Melegmányi forrás felé haladva kicsit tempósabb lépésekre váltottunk. Csak a patakátkelések (és a lepketaplók) lassították az iramot. A mésztufa-vízeséshez érve aztán csak álltunk, és bámultuk a jégcsodákat. A vízesés szélén mentünk fel a Janus-arcú sziklához. Az Anyák kútja után elhagytuk a Melegmányi völgyet, elkanyarodtunk a Tripammerfa felé. A Kozári vadászház előtt még megnéztük a Mecsek Egyesület madárodú-oszlopát (1930-ban készült), majd az Andor-forrás mellett elhaladva a zöld kör jelzésen lementünk a Gesztenyésbe. Várnunk sem kellett, máris jött a 40-es busz.
Jónás István (POEÜ)