2024. szeptember 13-án hűvös, esős időben tartottuk meg évközi tagszervezeti találkozónkat Zobákpusztán, a Nomád Táborhelyen.

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége által immár negyedik alkalommal rendezett szeptemberi tagszervezeti találkozóra a kedvezőtlen időjárás ellenére nyolc tagszervezetből 23 résztvevő jött el. A résztvevők köszöntését követően egyperces néma felállással emlékeztünk az év során elhunyt turistatársakról.

Ezt követően a 2024. augusztus 23-25. között, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség által, Györkönyben rendezett Dunántúli Megyék Természetbarát Találkozón történtekről tájékoztattam a hallgatóságot.

A továbbiakban az alábbi témák kerültek szóba: az útjelzés festés pályázat aktuális munkálatai, hátralévő feladatai, a forrásvédnökség megbeszélésen elhangzottak, a források védelmével kapcsolatos feladatok, Dél-dunántúli Regionális Találkozó, Természetbarátok Klubja Pécs török kori emlékeit bemutató, sétával egybekötött foglalkozása, a megyei szövetség által pályázott „Mecseki mondák, Jakab-hegyi legendák” teljesítménytúra ismertetése.

A jövő évi tervekről is beszélgettünk, ezekhez kapcsolódva Takács Ferenc, a HOTE elnöke az egyesület 10 éves fennállásának 2025-ös „meglepetés eseményeit” említette.

Ezt követően jókedvű, baráti beszélgetés közben elfogyasztottuk az ízletes pörköltet, amit Gida Tibor és Szabó-Dalecker Ibolya készített számunkra. A „vendégmarasztaló”, finom itókák és a résztvevők által hozott sütemények is hozzájárultak ahhoz, hogy ne siessen senki haza. Köszönjük a finom vacsorát, a finom italokat és sütiket.

A baráti hangulatú találkozó végén a további eredményes munka reményében köszöntünk el egymástól.

A csapadékos időnek köszönhetően a kiszáradt talajok átnedvesedtek, mindenhol feloldásra került a tűzgyújtási tilalom.

Vasárnap Budapesten, valamint Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Heves, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna vármegyékben került feloldásra a régóta fennálló tűzgyújtási tilalom, míg mától az Alföldön, így Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar, valamint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékben is visszavonja a tilalmat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).

2024. augusztus 24-én, szombaton és 25-én vasárnap tartottam a „Misinától Komlóra éjjel” nevezetű túrámat Müller Jánossal.

Misinánál 5-en voltunk. Megvártuk az indulás időpontját, hátha még jön valaki. Nem jött, így megszemléltük az újonnan épült kis-kilátót (nem tudom mi a neve, de kilátó és kicsi), a TV-torony lábánál lévő épületnél. Aztán usgyi, indulás északnak.

Kis-Tubesen megcsodáltuk Pécset. Onnan látszik a legjobban a város az aznap érintett kilátópontok közül. Aztán jött a Tubes a János-kilátójával. Innen már Komló is látszik! Főleg Szilvás. Naplementét kivártuk itt. Megérte a látványt. Gondolná az ember, hogy lement a nap, jó hűvös lesz végre. Nem jól gondolná. Ellenben a sok kiszáradt- és lombját ideje-korán lehullatott fák-bokrok mellett volt nagyon sok zöld levelű húsos som bokor is. Ennek örültünk is addig, amíg meg nem fogtunk egy ilyen zöld levelet. Optikai csalódás áldozatai lettünk... Zölden száradtak el a levelek rajtuk. Gyümölcsük nem ért be, jövőre ki tudja kihajtanak-e még.
Lapisnál már elég sötét volt, hogy a lámpákat kelljen használni a 7 kőzet elolvasásához. Onnan egy kis aszfaltkerülés és jöhetett a zöld sáv. Az elvitt minket egészen Kőlyukig. Addig volt még azonban kaland bőséggel.

Kezdeném azzal, hogy kitértünk a Darázs-kúthoz, hogy megtöltsük kulacsunkat. Épp a kulacsom veszem elő, amikor egyik túratársunk kellemetlenségének adott hangot: fejetetejét megcsípte valami több ízben is, amire annak rendje és módja szerint felszisszent. Egy lódarazsat tisztelhettünk meg e neveletlen jószágban. Jöttek a fényre valamiért, pedig éjjel annyira nem jellemző, hogy összefussunk velük. Lámpákat gyorsan lekapcsoltuk egy kivételével és elmentünk a vízforrástól. Azért meg kell hagyni, volt annyi tisztelet a darázsban a forrás névadói iránt, hogy eljött a Darázs-kút elé csipkedni. Távolodott a Darázs-kút-élmény, már ki is beszéltük magunkból a dolgot, amikor is... Hallok balról - igen közelről - valami furcsa zajt. Odavilágítok: lódarazsak! Na mondom: ejnye! (Valójában sokkal szofisztikáltabb szavakkal adtam hangot kedélyem változásának.) Érdekes, hogy rögtön mindenki sprintre tud váltani ilyen alkalmakor - fáradtságtól függetlenül. Ezt követően darazsak már nem támadtak ránk, és a mókusok se kívánták meg egyikünket sem (ezt most nem részletezném...).

A Zsidó-völgy kalandos volt, mint mindig. Rengeteg kidőlt fa, tapló gombák, a végén pedig vascsövek álltak ki a földből - jelezve, hogy itt már voltak emberek régebben valami után kutatva. Kőlyuknál barlanglesés, vízvételezés és a padoknál egy vacsora, vagy reggeli. Kinek mi tetszik.

Kőlyuki betérő étterem most is ki volt világítva, ezek szerint nem karácsonyi az a díszítés. Mikor felértünk az étteremmel szemben a dombra, akkor jöttünk rá, hogy milyen kellemes idő volt lent a völgyben. Ugyanis fent 30 fok fölött volt a hőmérséklet. Ez azért az éjszaka közepén több, mint arcátlanság. Még fentebb érve kiderült, hogy nem derült ki, ezért elvetettük a csillagtalan rétek bejárását és folytattuk utunkat inkább az eredeti erdei ösvényen (piros sáv).

Sikondán azért megnéztük, hogy mikor jön a busz. Ha várunk még 5 órát, akkor elérjük a következőt. Nem vártunk, célba vettük inkább Körtvélyest. A pihenőpark végében valami élőzenés ritmikus társasági ritulé került megrendezésre. Mielőtt megkezdődött volna az emelkedő olyat láttunk, amire nem voltunk lelkileg felkészülve. Egy másik turistát az erdőben! Vagy horgászt, vagy éjszakai jelenést - ez már nem derül ki. Köszöntünk egymásnak azért.

Mindig szürreális élményként élem meg, amikor a rét utáni erdősávban járva egyszer csak felbukkannak Körtvélyes termetes panelházai. Erdőből a nagyvárosi jellegbe, de azonnal. Onnantól már nem kellett lámpa, elég volt (majdnem mindenhol) a közvilágítás. Dávidföld, Kökönyös, Imre-telep, belváros és Szilvás (bár Körtvélyesben elhagytuk az egyik túratársunkat, de közös megegyezéssel tettük mindezt - hazaért).

Összességében örültünk annak, hogy nem nappal csináltuk mert így is nagy volt a hőség. No meg más élményt ad az éjszakai erdő.

Szokták tőlem kérdezni, hogy mégis mi lehet abban a jó, hogy éjszaka túrázik valaki?

A legjobb válasz rá az, hogy ha nem tudja, próbálja ki. Jobb, mint elmesélni.

Képek itt!

Szöveg, Képek: Újfalusi Máté

Megjelent a Mecsek Híradó 2024. szeptemberi száma.

Olvasható, letölthető innen!

Kedves Túratársak a zöld kereszt útvonal Vékény felöli vége jelenlegi állapotában csak nagyon nehezen járható. A jelzésfestés befejeztével szembesültünk a következő problémákkal: mivel a kerítés tulajdonosa nem gondozza a kerítés patak felőli oldalát, a kétszeri tisztítás után is csak nehezen járható ez a szakasz. A patak lassan a kerítésig ér, mivel kimosott egy mintegy öt méteres szakaszt a partoldalból, itt le és fel lépni kell a sok növényzet között. A kerítés után a legelő tulajdonosa bekerítette a kaszálót, de a villanypásztort a kerítés sarkánál nem tette átjárhatóvá, így itt csak átbújni lehet. A problémák a mellékelt térképen.

Javaslom, hogy túráitokon kerüljétek ezt a szakaszt. A Csepegő-árokba eljuthattok Szászvár felől a zöld négyzet jelzésű turistaúton, ami kb. háromnegyed órával megnöveli a túra időt a Vékényi induláshoz képest...

Még egy javaslatom van. A túra útvonal egy ponton nagyon meredeken levezet a völgybe egy kis vízeséshez. Ezen a részen a patak teljesen ki van száradva, élvezeti élmény nulla, balesetveszély nagy! Amikor ide értek javaslom tovább a jelzetlen, fa kihordó utat, majd amikor leértek a patak árkához balra vissza lehet jutni a zöld kereszt jelzésű útra.

atiKA