2023.01.06. 22:30-kor indult túránk Pécs-Dömörkaputól 11 fővel.

Kellemes idő volt, nem volt az a januárra jellemző hideg. Utunkat végig a felhőmentes telihold fénye világította be. Lámpa némely ponton hasznos volt (sziklás patakátkelések), de az idő többségében anélkül, vagy csak piros fénnyel ment a csapat, mert az is bőven elég volt.
Apropó! Felmerült a kérdés, hogy miért is jó piros fénnyel gyalogolni. Röviden azért, mert amikor a szemünk végre hozzászokott a sötéthez, a piros fénnyel történő világítás nem rontja el az éjszakai látásunkat. A hosszú válaszba a szem működését és az elektromágneses hullámokat is bele kellene szőni.

Első megállónk a Kantavárhoz felkanyarodó út volt, ahol eldöntöttük, hogy majd esetleg nappal megnézzük. Elvégre az egy feltáratlan rom, még nappal se nyújt túl sok élményt, nem hogy éjszaka. Rögtön utána a Kantavári-forrás vizében olthatta szomját az, aki friss vízre vágyott. Rábay-fa, majd aszfaltút keresztezése következett, hogy végül leereszkedhessünk a Nagy-mély-Völgybe.

Mariska-forrásból folyt víz, de nem a kifolyócsövön. Ellenben a Kánya-forrás nem okozott csalódást. Szép hozammal jött a víz ki, még ha nem is mind a 3 csövéből. Itt Müller Jánossal elment a csapat egy része megnézni a kőfülkét. Majd csatlakoztak a többiekhez egy kis késő esti vacsorához. Ülőalkalmatosságul egy termetes kidőlt bükkfa szolgált. Innen patak mellett vezetett utunk, szebbnél szebb részeken. A fent említett patakátkelések is itt voltak. A patak feletti fa sétány tudatta velünk, hogy már közel a Kőlyuk. A barlang bejáratát megcsodáltuk, a Cserkész (Eta) -forrással egyetemben.

Újabb pihenő vette itt kezdetét. Innen jött a tavak melletti út. Mielőtt a tavak nem voltak ott, kővel kirakott út vezetett ott, minden időben szépen járható volt. Sajnos a tó építői ráhordták a földet (vagy elvitték a köveket?), így azóta jókora dagonya fogad minket ott többnyire. Erre reagálva a turistautat kijelölők fentebb, az erdőbe vitték az útról a piros sáv jelölést. A csapat egy része fent ment, egy része pedig lent a kerítés tövében.

A Kőlyuki betérőnél cseréltem Jánossal. Belőlem lett a söprű, belőle a vezető. Ugyanis volt egy rövid szakasz, amin erdőirtás volt a napokban, és azt János járta be legutóbb, nem én. Irtás után helyet cseréltünk, majd Sikondáig kanyargóztunk az immáron nem annyira pompás erdőben (fiatalabb, több helyen látni benne az ember keze nyomát). Sikondán szavazással eldöntöttük, hogy a közúton, vagy a Pihenőparkon át megyünk. Pihenőpark lett. Körtvélyesben megnéztük mikor jön az első busz.

Kellett volna várni rá több, mint fél órát. Úgy döntöttünk inkább folytatjuk utunkat Dávidföldön, Kökönyösön át a belváros irányába mindannyian. Innentől kezdve minden városrészben kicsatlakozott tőlünk 1-1 túrázó, mert hazaértek már. Pár fotó, elköszönések és ki-ki a maga útján haza.

Tökéletes éjszakai idő, jó hangulat és sártengertől mentes volt utunk. Vigyázott ránk a telihold. Remélem legközelebb is hasonlóan pozitív élményekkel tudunk gazdagodni!

Fényképek itt!

Szöveg, képek:  Ujfalusi Máté túravezető

Megjelent a Mecsek Híradó 2023. januári száma.

Olvasható, letölthető innen!

December 11-e a „Hegyek Nemzetközi Napja”. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2016-ban csatlakozott e jeles nap megünnepléséhez. Idén a december 11-ére meghirdetett programot egy héttel elhalasztottuk, mivel a meteorológiai előrejelzés szerint aznap igen kedvezőtlen időjárás ígérkezett. Ez a döntés most „bejött”: 18-án, vasárnap gyönyörű napsütésben, szélmentes időben és kevéssel fagypont alatti hőmérsékleten (sár kiküszöbölve!) túrázhattak fel a Jakab-hegyre az érdeklődők.

A Jakab-hegyen zúzmarás, napsütötte, gyönyörű táj fogadta a résztvevőket. A legnagyobb élményt azonban ez alkalommal kivételesen nem a hegy, hanem a völgy adta! Mi kettesben, az Éger-völgy alatti parkolótól indultunk a lányommal, és később a Farkas-forrásnál csatlakozott hozzánk atiKA is. Az Éger-völgyi tóhoz közeledve már különleges, régóta nem hallott hangokat hallhattunk.

Közelebb érve láttuk a fahíd előtt a mesterségesen épített gáton alázúduló vízáradatot, melynek hangos zúgása jutott el már messziről a fülünkhöz. Amikor utoljára, néhány hete erre túráztunk, bizony itt csak csöpögött a víz. Az Éger-völgybe betérve, a patakmederben – ahol nemrég csak csordogált egy kis patakocska – hatalmas mennyiségű víz áramlott, és a látvány mellett a zúgó csobogás hangját is élvezhettük – az elmúlt években, de főleg idén, az aszályos nyárban és azt követően ilyet nemigen láthattunk. A kék kereszt és a piros sáv jelzésű utak kereszteződésénél a lenti mederből kilépve, egy feljebb lévő szintről zubogott alá a víz, látványos kis vízesést formázva. Tovább haladva a patak mellett újabb látványos vízesésekkel találkozhattunk. Aztán elérve a Farkas-forrást, jött az újabb meglepetés: a forrás vize a kifolyócső teljes keresztmetszetében áramlott ki! Az utóbbi időkben a forrást leginkább csak épp hogy csordogálva, vagy többnyire teljesen elapadva láthattuk. Ez a csodálatos látvány (ami évtizedekkel ezelőtt még mindennapi volt) valószínűleg az elmúlt napok csapadékos időjárásának volt köszönhető. Bízzunk benne, hogy továbbra is megmarad!

A Jakab-hegyre felérve atiKA vezényletével rögtön tüzet raktunk, hogy mire felérnek a túrázók, már a szalonnasütéshez szükséges parázs, illetve – az előző héten már felcipelt bográcsban elkészített – forralt bor várhassa őket. Nem is kellett sokat várakozni. Nem sokkal 10 óra után már érkeztek is az első túrázók, akiket sorra követtek a többiek. Soha ennyien még nem jöttünk össze e nap alkalmából: az előző évek létszáma 30-40 fő volt, most közel hetvenen voltunk! A találkozó, a Hegyek Napjának megünneplése igazi téli hangulatban zajlott: finomabbnál finomabb sütemények, birssajtok, gyümölcsök és különböző „szíverősítő” italok kerültek elő a hátizsákokból, aztán beindult a szalonnasütés is! A gasztronómiai élményeket az atiKA által készített forralt bor tetőzte, ami Balog Árpi kiváló gyűdi vörösborából készült. Ezúton is köszönjük az adományt!

Ahogy az már lenni szokott, most is volt lehetőség egy kis „mecseki ki-mit-tudra”, amit ezúttal „Mecseki géniusz” címmel hirdettünk meg. Egy kis dobozban 120, a Mecsekkel kapcsolatos kérdést tartalmazó papírdarabka volt, ezekből lehetett sorra húzni, és jó válasz esetén tovább lépni. A „Mecseki géniusz” címet az nyerte volna el, aki legalább 10 sikeres válaszig eljut. A géniusz címet sajnos senkinek nem sikerült elérni, csapatban nyolc, egyéni vállalkozóként hét kérdésig jutottak el a legjobbak. Viszont mindenki sokat tanulhatott, és valamennyi játékos nagyon élvezte a játékot! Hát, kedves mecseki túrázók, van még mit pótolni. Ne csak járjuk az erdőt, hanem ismerjük meg alaposan a látnivalókat is!

A Hegyek Napja program délben zárult. Valamennyi résztvevő emlékül kapott egy kitűzőt, mely ez évben egy, az István-kilátóról készült archív felvételt ábrázolt (jó lenne, ha egyszer a felújított kilátó képe is rákerülhetne a jelvényre!). Mi, a hegyre feljött túrázók kiváló hangulatban tölthettünk el két órát a Jakab-hegyen. Sok réglátott ismerős jött el a rendezvényre és a beszélgetésekkel tovább mélyítették a turista barátságokat. A Jakab-hegy a magasságában ugyan egy nullával elmarad a „hatezres” társaitól, de nekünk ő a szeretett hegyünk, ahol évről évre – e találkozó keretében – együtt emlékezhetünk meg a hegyek és a természet védelméről és fontosságáról, és erősíthetjük egymást lélekben is mi, természetjárók.

Strasser Péter

Képek itt.

Természetbarátok Klubja - hétvégi zárótúra - lemondás

A hétvégére tervezett  Év végi túra technikai okok miatt egy későbbi időpontban lesz megtartva!