Igazi „vénasszonyok nyarát” ígértek az előrejelzések szeptember 20-ra. Pécsről a 8.30 órás autóbuszon 9 túratárssal indultunk el, majd Sásdon még négyen csatlakoztak a csapathoz. Így 14 túrázó vágott neki Szentbalázs-Telekhegyi megállótól Szágyig tervezett túrának (17,5 km-re hirdetett). A buszról történő leszállást követően – röviden tájékoztattam túratársaimat a túra útvonaláról, látnivalóiról. A jelzetlen erdei úton először délnyugati, majd déli irányban haladtunk. A településtől (Hajmás) északra található szőlős- és gyümölcsöskertek (Bársony-hegy) között gyalogoltunk, majd egy magas löszfalakkal szegélyezett mélyúton keresztül értük el a település északi felének szélső házait.

A falu nevezetessége az 1927-ben felszentelt római katolikus templom, amelyet Lamping József tervezett. A templom védõszentje Nagyboldogasszony, akinek tiszteletére augusztus 15-én, illetve az ahhoz közeli hétvégén tartják a búcsút. Régen két búcsú volt, a svábok lakta településrészen a novemberi Erzsébet napja volt az ünnep.

Hajmáson 2014-ben nyílt meg a Zselicvölgy Szabadidőfarm, amely 2018-ban elnyerte az év szállása címet. A farm 8 komfortos vendégházzal 29 szobával várja a pihenni vágyókat.

 A település történetének és nevezetességeinek ismertetését követően a hosszúra nyúlt, „egyutcás” településrészen továbbra is délnyugat irányban, majd a települést elhagyva északnyugat felé vettük az irányt az országúton. Jobbra Hajmás falu temetője, az út baloldalán magas kerítéssel elkerített legelő, felette a mésztufa hasadékot rejtő Márton- György-hegy. Az országúton keresztben vasúti sín maradványokat pillantottunk meg. Az 1976-ban megszüntetett Kaposvár-Szigetvár vasútvonal sínpárján álltunk. Jobbra nézve, a fák között a Kaposgyarmat-Hajmás megállóhely állomásépületét is megpillanthattuk.

A zöld kör turistajelzés itt vezetett át a réten a mésztufa hasadék irányában. De csak vezetett! Most 3 m magas kerítés állta az utunkat, s bár az útszéli fán ott a jelzés, az út zárva és a hatalmas tájékoztató tábla is eltűnt. A csapat kénytelen az országúton Kaposgyarmatig gyalogolni és kerülő úton megközelíteni az „első rejtett kincset”.

Kaposgyarmat - korábban Gyarmat-, nevét 1296-ban említették először, ekkor a Győr nemzetségbeli I. Ders fia, Ders, vásárolta meg. Az 1346. évi nemzetségbeli osztozkodás alkalmával a Szerdahelyi Dersfi család ősei nyerték, majd 1375-ben a Szerdahelyi Dersfiakat iktatták a helység birtokába. 1715-ben gróf Esterházy József birtoka volt és csak 3 háztartást találtak itt. 1726-ban pedig már a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott.

A faluközpontban rövid pihenőt tartottunk és a mésztufa-hasadék megközelítésének új útvonalait kerestük. Sajnos mindenhol kerítés vette kerül a hegynek ezen oldalát, így maradt egyetlen megoldásként a zöld sáv jelzésen fel a dombra, onnan a zöld kör jelzésen le a hasadékba. A csapat minden tagja kíváncsi volt erre a vadregényes szurokvölgyre. Emelkedő, aztán enyhe lejtő és már le is értünk a mésztufa-hasadékhoz. A fa asztalokkal és padokkal kialakított pihenőhelyre pakoltunk, majd néhányunk - a meredek, csúszós oldalfalak miatt - fentről csodálta meg a természeti jelenséget, mások lejjebb merészkedtek az árokba.

A védett képződmény tulajdonképpen egy forrásmészkőfal és a nevezetes Bivalyfej nevű fekete mésztufa képződmény. A környező dombokról lezúduló víz több irányból mély árkokon jut el a hasadékhoz, amelynek felső szakaszán van az esős időben vízeséses mésztufafal. A nehezen megközelíthető kis szakadék falán több kisméretű vízszintes hasadék is húzódik, ezekből a csapadék függvényében folyik vagy csöpög a víz. A hasadékok peremén kialakuló formákat kis jóindulattal cseppkőnek is nevezhetjük...

Túratársaim az erdei pihenő mellett sok-sok gombát fedeztek fel és szedtek össze. Főként a vargányával rokon tinórú került a hálóba. A zöld kör jelzésen folytattuk utunkat az erdőszélig, aztán a szőlőhegyet érintve déli irányban Gálosfa felé haladtunk. A település hosszan nyúlik a völgyben egészen a volt vasútállomás elhagyott épületéig. Először két ágban indul, majd a település központjában (a templom és a faluház előtt) egy utcában egyesül a két ág.

Gálosfa nevét 1425-ben említette először oklevél Galusfalva alakban írva. Egy 1703 körüli és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepelt földesuraként és még az 1900-as évek elején is e családé, ekkor gróf Festetics Pál volt a nagyobb birtokosa és a községbeli régi kúriát is a Festetics család építtette.

A műemlék római katolikus templom 1808-ban épült barokk stílusban. A belső freskót Dorfmeister István készítette, az oltárkép Szent Lukács evangélistát ábrázolja. A templom előtt Nepomuki Szent János szobra látható, melyet Szentlukapusztáról (ahol a XVIII. században még üveghuták működtek, sőt síküveget is gyártottak) telepítettek át ide 1983-ban. A szép szobor egyes források szerint 1795-ben készült.

A település déli határához érve (itt már RPDDK jelzésen haladtunk), először a Hajmás felé vezető országútra tértünk, majd délnek fordulva a legelőn haladtunk. Jobbra tőlünk a vasútállomás elhagyott, emeletes épülete szomorkodott magában. Az erdő szélére érve a Szamár-dombra, annak meredek északi oldalán, a „siratófalon” kapaszkodtunk fel, hogy a Tótvárosi-hegyre érve a Kistótvárosi-völgyben gyönyörködhessünk. A magánterület be van kerítve és a fakilátó is a kerítés másik oldalán áll. A Kórus-dombon déli irányban haladtunk még mindig a kék sáv jelzést követve. Később a kék sávról a kék körrel jelzett útra tértünk át. Meredek út vitt le a völgytalpra, itt egy darabig a kistótvárosi birtok déli kerítése mellett délkeleti, majd déli irányba, és újra délkeletre haladva elértük túránk második rejtett kincsét, a Sárközi-erdőben található Csepegő-kő mésztufa képződményét. Egyes hírek szerint a meredek löszfal lecsúszott, eltemetve a Csepegő-követ, de hál’istennek a kis mészköves üregek még megtekinthetők.

A területet felépítő homokkövek kőzetalkotó szemcséit karbonátos anyag (kalcit) cementálja, amely a talajon átszivárgó és szénsavassá váló víz hatására oldódik. A homokkövön átszivárgó felszíni eredetű (meteorikus) csapadékvizek oldogatják a kőzet karbonátos ásványait, majd ezek az arra megfelelő helyeken (pl. réteglapok felszíne, hasadékok, törések) később kicsapódnak. A kimállott réteg helyén kialakult üreg tetején kicsiny cseppkövek kiválása tanulmányozható, csepegő vízcseppekkel. A vízcseppek jelenléte azt mutatja meg, hogy a cseppkövek növekedése ma is aktív.

Meredek, fa lépcsőfokokkal megerősített úton hagytuk el a pihenőpadokkal ellátott helyet, majd Szágy község felé vettük az irányt. A település északi részén érkeztünk le az észak-déli völgyben megbúvó faluba.

Írásos emlékben először 1554-ből szerepelt Aszágy formában, 1799-ből már a Szagy ismert. Az aszú és az ág szavak összetételéből alakult ki a falu megnevezés. Az előtag értelme száraz, míg az utótagé folyóág. A dűlőnevek közül a következők eltűnt faluhelyet sejtetnek: Kis- és Nagytótváros (ide a török után szlovén telepesek érkeztek). A helység a hódoltság idején puszta lett, de lakatlan a 18. század első felében is. A végtelen erdővel borított vidékre a 18. század végén települt német eredetű lakosság. Az első telepesek 1770-ben Lotharingiából érkeztek.

Túránkat - amely közel 22 km-re sikeredett - a falu déli végén található büfében fejeztük be, majd autóbuszra szálltuk.

                                                                                                                               Schóber József túravezető

Ezúton tájékoztatjuk a tisztelt Természetjárókat, hogy szeptember 29-től kezdődően – várhatóan október végéig – a Kövestető-kilátó felújítási munkálatok miatt lezárásra kerül. A kilátón a rovarok által károsodott elemek cseréjét hajtjuk végre. A felújítási munkálatok a kilátó biztonságos használatát teszik lehetővé.

Megértésüket köszönjük!

2025.08.28-31., Velence

A 2025. évi Dunántúli Természetbarát Vezetők Találkozóját a Fejér Megyei Természetbarát Szövetségrendezte meg Velencén. Az augusztus 28-31. közötti találkozó „főhadiszállása” a Bence-hegyi kilátó tövében található Walzer Panzió és Étterem volt. Szinte minden dunántúli megyéből voltak résztvevők. Ez évben a rendezéstől visszalépő Vas megye és Balázs Laciék (Somogy megye) nem jöttek el. A Budapestet képviselő Matolcsi Gyuri és társa csak utolsó napra érkeztek.

A Magyar Természetjáró Szövetség elnökségét Csiba Ágoston, a szervezetet Sajtos Péter képviselte. A fejér megyeiek az „utolsó pillanatban” vállalták át a rendezésben soros „vasiaktól” a találkozó megszervezését. Kevés idejük volt a megvalósításra, de azért Horváth István, Südy Péter és csapata kitett magáért és szép programot állítottak össze. Annak ellenére, hogy szombat délután az időjárás nem volt kegyes hozzánk, szinte minden tervezett program megvalósult. Nézzük a részleteket! A találkozó augusztus 29-én, pénteken délután a Bence-hegyi kilátóhoz és a Nadapi ősjegyhez vezető sétával kezdődött. A finom vacsorát követően kötetlen beszélgetésre találkoztunk a panzió különtermében. Augusztus 30-án a reggeli után autóbuszos helytörténeti kirándulásra indult a csoport. Első célunk a Pákozdi Katonai Emlékpark és 48-as Emlékmű volt. Kitűnő idegenvezetést kaptunk az emlékparkban. A Dinnyési Várparkban megtekintettük a Kárpát-medence nem túl ismert várainak, várromjainak természetes anyagokból felépített, eredeti állapotot bemutató makettjeit. A Skóciai Szent Margit életéhez kötődő Réka-vár (Rákvár) volt számunkra a legismertebb. Mire a skanzent is bejártuk volna szép, csendes, sűrű eső terelt bennünket a fedél alá, majd az autóbuszhoz.
Vörösmarty Mihály szülőháza volt következő célunk, s mire Kápolnásnyéken kiszálltunk a járműből, elállt az eső. Nagyon szépen berendezett, interaktív elemeket is tartalmazó múzeumot alakítottak ki a költő szülőházában. Mire mindent megnéztünk, újra elkezdett esni. Így a nap utolsó látványosságát – a Martonvásári Brunszvik Kastélyparkot – nem volt szerencsénk megtekinteni.

Augusztus 31-én 9.00 órai kezdettel kezdődött a találkozó „szakmai megbeszélése”, amelyen az MTSZ-t Sajtos Péter képviselte. Südy Péter regionális elnök vezette fel és moderálta a beszélgetést. Az alábbi témákról tárgyaltunk: turistautak kialakítása, fenntartása, megvédése, az erdőhasználati díjak tapasztalatai, szervezeti helyzetünk erősítésének lehetősége (megyék szerepe, kommunikáció az országos szervezettel, fiatalítás problémaköre), együttműködési lehetőségeink áttekintése. A beszélgetés zömében célra törő, problémamegoldásra irányuló volt. A megyei vezetők több kérdésben is közös álláspontra jutottak.

A szakmai megbeszélés zárásaként a következő találkozót szervező Veszprém megye vehette át a „vándorbotot” és a faragott fatuskót. A találkozó finom ebéddel zárult. Baranya megyét Takács Ferenc alelnök úrral közösen képviseltük az idei találkozón.

Schóber József
BMTSZ elnök