2022.07.09-én elindultunk nyolcan a Vágyom-völgybe a komlói Spar parkolóból. Kegyes volt hozzánk az időjárás: a gatyarohasztó meleget épp most váltotta föl a kellemes szeles idő. Jánosipusztának vettük az irányt a Gadányi-tavakat érintve. A tavak szépek, de a Jánosi kastélyra ráférne egy tatarozás. A puszta feletti dombokról csodás kilátás nyílik Szilvásra hátulról.

Nem voltak kaszálva a rétek, így sokféle vadvirágot láthattunk. Egy területen pedig mentaültetvényt, kedveskedve a méheknek. Kisbattyánba érve "felvettük" 9. útitársunkat, így már teljes létszámmal mehettünk tovább a Lapos-mező felé. Kanyarok, virágok, kilátópontok és irtások után a Köszvényesi vadászház csalánnal benőtt udvarához értünk, ahol a hídon átérve a túrának nevet adó Vágyom-völgybe tértünk, hogy immáron jelöletlen utakon bandukoljunk. Ismételten nyomát találtuk a (talán sas) nagy méretű madárpárnak, tollak és ürülékek formájában.

A csapat egyik tagja látta is repülni. Magas partfalakat mosott ki a patak, változatos kőzetek bukkannak fel a mederben. Apropó, patak. Jobb esetben minél lejjebb megyünk egy mederben, annál több vizet találunk egy patak medrében. Nem úgy itt. Lent semmi víz, feljebb egyre több. De azért ne gondoljunk sokra. Inkább olyan csermely mennyiség. Ehhez képest a medre nagy vízhozamokról mesél. Talán lesz még bőséges víz itt is... Mély völgy ez, kevés turistával, talán ezért is olyan megfogó a látványa.

Leánykőhöz érvén ismét tartottunk egy pihenőt. Ismertette Müller János a helyhez fűződő mondát, majd megindultunk egy igen meredek úton ki a völgyből. Felérve frissen kaszált szántóhoz értünk (igen, kaszált szántó, mert a parlagfűtől szabadították meg ügyesen a kaszájukkal a tulajok). Innen kiértünk egy tetőre, ahol megfogó látvány tartott ott minket jó ideig: egyszerre láthattuk a Máré-várat, Komlót, Magyaregregyet, Zengőt, Hármas-hegyet, Misinát, Tubest és a többi meg nem nevezett hegyet.

No meg volt ott katáng, szilva, hangya, stb. De róluk nem szoktak megemlékezni... 9. turistatársunk itt visszatért Kisbattyánba (az is Komló része ám!), mi pedig folytattuk utunkat a piros kereszt felé, majd azon végig a Szöge-hegyen át Szilvásig.

Jó csapattal, jó időben, szép tájakon öröm a turistáskodás!

Szöveg, képek: Ujfalusi Máté (Dél-Zselic TK.) - túravezető

Szombattól már az egész országra kiterjed a tűzgyújtási tilalom!

Szombattól tilos tüzet gyújtani a magyarországi erdőkben, a vasút és közút menti fásításokban, de még a kijelölt tűzrakóhelyeken is. A parlag- és gazégetés szintén nem engedélyezett a fokozottan tűzveszélyes időszakban.

A Nébih azt javasolta, hogy a tilalommal nem érintett belterületen is zárt égésterű eszközöket, elektromos vagy gázgrillt használjanak, mert a nyitott égésterű szén- vagy fatüzelésnél az égő zsarátnokok több száz méterre is képesek elrepülni és meggyújtani az ott található növényzetet.

A hivatal figyelmeztetett: az ország egész területén hetek óta elhúzódó kánikula következtében minden fás, száraz növényekkel borított területen megnőtt a tűz kialakulásának kockázata. Az aszályos körülmények és az extrém száraz biomassza miatt akár már egy kisebb szél is gyors tűzterjedést eredményezhet, a felszíni tüzek pedig könnyen 15-30 méteres lángmagasságú koronatűzzé fejlődhetnek.

Éger-völgy–Szuadó-nyereg–Szuadó-völgy–Magyarok kunyhója–Zsongor-kő–Jakab-hegy–Éger-völgy

Tizenhárman keltünk útra Teca mamától, hogy egy körtúrán felfedezzük és fényképeken megörökítsük a vidék nyári szépségeit. Az időjárás éppen megfelelő, kirándulásra talán a legalkalmasabb, nincs túl meleg, lágy szellő fújdogál, kora reggel talán még egy kicsit alul is vagyunk öltözve... Az Éger-völgyben még látni a néhány nappal ezelőtti villámárvíz nyomait, de sáros, dagonyás útszakasszal szinte alig találkozunk egész nap.

A Szuadó-nyeregben, a Blokkháznál kifújjuk magunkat, majd leereszkedünk a vadregényes Szuadó szurdokvölgyébe. Néhány kalandos patakátkelés és hosszas völgyi kalandozás után felkapaszkodtunk a Körtvályesi-hát gerincútjára, ahol egy kicsit csalódva nyugtázzuk, hogy a sok eső ellenére a környék erdeiben nemigen találunk gombát.

A Magyarok kunyhójánál rövid pihenőt tartottunk, majd az emlékhelyet elhagyva egy jókora emelkedővel felkapaszkodtunk a Jakab-hegyet körbe ölelő vaskori földsánchoz. Túratervet „félredobva” egy kis kalandra indultunk, és a földsánc „körgyűrűjén” folytattuk utunkat. Tettük mindezt azért, hogy felkeressük a földsáncon egykor büszkén álló Szent Isván-kilátó maradványait. Innen leereszkedtünk a Zsivány-barlanghoz, majd a meseszép kilátást nyújtó Zsongor-kőhöz.

A Jakab-hegy fennsíkján hosszabban elidőztünk a 2021-ben megújult pihenőhelynél, miközben a hegy több ezer éves történelmi múltjával ismerkedtünk. A hegyről lefelé vezető útnak a zöld kört választottuk. A sáncokat elhagyva térd- és bokaszaggató köves úton ereszkedtünk le a kis erdei tavacskához. 12 kilométerrel a hátunk mögött, közel 450 méter szintet legyűrve érkeztünk vissza Éger-völgybe. A túracsapat tagjai közül többen még a Jakab-hegyen és a Zsongor-kőnél sem jártak, így a földsánc-kalanddal fűszerezett fotós túra mindenkinek igen emlékezetes élmény maradt.

A túrán készült képek itt!

Szöveg, képek: Müller Nándor túravezető

Újabb kerek évfordulót ünnepel a Mecsek Híradó, hiszen Ön épp a 300. lapszámot tartja a kezében. Ez pontosan annyit jelent, hogy a kiadvány ez idáig 300-szor segítette és gazdagította hasznos információival, értékteremtő írásaival, megemlékezéseivel, túraajánlóival a természetjárók életét.

Mindemellett azt is szükséges megemlíteni, hogy legalább ugyanennyiszer határozta meg – illetve ha a helyzet indokolta, akkor módosította – a szerkesztőség azokat a hasznos, gyakorlati értékű, jó és még jobb témákat, amikben kedvét leli a közönség.

Az utóbbi években egyre nagyobb kihívást jelent egy nyomtatott sajtóterméket életben tartani, hiszen jelentősen megváltoztak az olvasói szokások és az online tartalmak is erősen teret hódítanak. Átpörgetjük a híreket, az érdekesebb főcímekre rákattintunk, aztán vagy végigolvassuk azokat vagy továbblépünk egy vonzóbbnak tűnő cikkre. Egy jól sikerült – vagy jól átdolgozott – fotóval százával gyűjthetjük a lájkokat, miközben ez a gyors és pörgős élet épp a lényegről tereli el a figyelmet: a valódi odafigyelésről, a valódi elmélyülésről, a valódi életről.

A Mecsek Híradó 1980 óta van jelen a természetjáró irodalomban. Évről évre valódi élményt nyújt az olvasóinak és töretlen aktivitással népszerűsíti a természetjárást. Ezúton gratulálok a kiadvány szerkesztőségének és kiadójának, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnek ahhoz az őszinte és igényes hozzáálláshoz, ami visszaköszön a lapszámokból.

Kívánom, hogy a háromszázból legyen hatszáz, kilencszáz és így tovább!

Tassy Márk MTSZ igazgató

2022.05.14. 20:00-kor Püspökszentlászló parkolóból indult csapatunk az éjszakai Zengő túrára 5 fővel.

A kezdeti szakasz volt a neheze: fel a Zengőre. Eleinte lámpára nem volt szükség. Később örömmel tapasztaltuk, hogy a majdnem teliholdat nem takarja el felhő. Így a túra nagy része lámpa nélkül is teljesíthető volt. Zengő kilátón csatlakozott hozzánk a 6. turista, előre megbeszéltek szerint.

Csodálatos kilátás nyílt a kilátó tetejéről, de sajnos párásabb volt annál a levegő, hogy láthassuk a Paksi atomerőművet, a Dunát, vagy akár a Badacsonyt. Innen a meredek oldalon leereszkedtünk egészen a Réka-völgyig. Út közben csoportkép készült. Legnagyobb meglepetésünkre a Réka-kunyhónál egy vidám csapattal futottunk össze. Egy kis eszmecsere és a kulacsok megtöltése után folytattunk utunkat a Réka-völgyben, majd az Ötös-úti-kunyhóhoz felfelé.

Megnyugtattam a csapatot, hogy a nagy emelkedőket mára már letudtuk. Medvehagyma mindenhol virágzott, mégis a kőrisek illata volt a legkellemesebb az útunk során. Egyik túratársunk elvált tőlünk, gyalog ment tovább Komlóra, mi pedig jó élményekkel (pár hét múlva a rossz is jó lesz) gazdagabban visszaértünk a kocsikhoz, hogy ki-ki a maga útján hazaérjen, immáron vasárnap.

Ujfalusi Máté (Dél-Zselic TK.) - túravezető