„Fedezd fel az erdőt az erdészekkel!"

A Mecsekerdő Zrt. Mókus Suli Erdészeti Erdei Iskola és Erdő Háza XVIII. alkalommal rendezi meg az ERDŐK HETE rendezvénysorozatát.

Minden érdeklődőt várunk sok szeretettel 2014.október 4-én (szombaton), játékos erdőjárásunkra Remeterét és Orfű-Gubacsos-háza között.
Célunk az erdők közjóléti szerepének, kiemelten turisztikai szerepüknek bemutatása.

Ebben az évben is folytatódnak a mecseki források felújításai, valamint dolgoztunk Mátrakeresztes, Mórágy, Kakasd közelében is.
Mátrakeresztesi természetjárók kérésére felújítottuk a Hidegkúti-forrást, ami a közei kulcsos ház vízellátását biztosítja
A „Kéktúra Projektben" felújításra került a Mórágyhoz közeli Henrik-forrás, valamint a Tértörő-forrás régi nevén Cserfa-forrás. Kakasd mellett a Sötét-völgyben felújítottuk a Haramia- forrást.
A Mecsekben már készen van a Kincskereső-forrás, Bodzás-forrás újrafoglalása, felújítása valamint a Betyár-forrás. A Barátság-forrás újjáépítéséhez megterveztük az új forrástáblát, mivel a régiek a rádőlt hatalmas bükkfa súlyától megsemmisültek. Az új forrástábla gyártása megkezdődött és remélhetőleg ez a forrás is elkészül októberben.
Köszönjük a segítséget a Gemenc Zrt, Mecsekerdő Zrt, valamint a Mecsek Egyesületnek!

Szerencsés volt az a százhét túrázó, aki szeptember 20-án reggel nekivágott a 20. „Papi pipa" teljesítménytúra valamelyik távjának. A tízévente (idén tehát második alkalommal) megrendezett 50 km-es túrán 24-en indultak, a 30-as távon 29-en, a többiek pedig a rövidebb, 15 km-es távot választották. Az időjárás ideális volt: a túra előtti napokon már nem esett az eső, és az erős napsütés hatására az utak már alig voltak sárosak. Délelőtt fátyolfelhős, majd napsütéses, kellemes idő volt. A túrázók jó hangulatban, néhány kisebb „mellémenéstől" eltekintve, eltévedés nélkül teljesítették a távokat. A mezőnyben távolról érkezők is voltak, akik közül többen első ízben jártak a Dél-Zselicben, és lenyűgözte őket a csendes táj, a régi – mára pihenőfaluvá vált – kis zselici települések: Kán és Gorica látványa, a nagymátéi füvészkert, Sasrét varázslatos, nyugalmat adó szépsége, és az almamelléki Erdei Vasúti Múzeum kiállítása. Egy fiatal holland pár részvételével a túra „nemzetközivé" vált, ők egy kutya társaságában járták végig a 30 km-t. Mivel magyarul egy szót sem tudtak, némi nehézséget okozott a rajtban az útvonalleírás „átfordítása" számukra, de egy kis angol rásegítéssel sikerült, és – bár a szöveget nem értették – a jelzések alapján hibátlanul végigjárták az útvonalat.
A rajt és a cél Ibafán, a Pipamúzeum udvarán volt, ahol az érkezőket a manapság a teljesítménytúrákon szokásos (és nagyon kedvelt) hagymás zsíros kenyér várta, valamint egy, a szemközti vendéglátóegységben üdítőre vagy sörre beváltható italjegy. A túra résztvevői – Benes László polgármester úr támogatásának köszönhetően, aki a kultúrházat és a múzeum vezetékes telefonját is rendelkezésünkre bocsátotta – díjmentesen megtekinthették a híres Pipamúzeumot. A múzeum gondnoka nagyon segítőkész volt, és egész nap rendelkezésünkre állt, a beérkezők folyamatosan látogathatták a kiállítást. Segítőkészségét, és Polgármester úr támogatását ezúton is köszönjük. Köszönjük továbbá a Szigetvári Takarék támogatását, akik kezdettől (1995-től, az első „Papi pipa" túrától) fogva támogatják rendezvényünket.
A túra végén a résztvevők választhattak a különböző „pipás" kitűzőkből, a jubileumi 50-es túra teljesítői pedig évszámmal ellátott kitűzőt kaptak. Egy nagyon szép napot tudhattunk magunk mögött, túrázók és rendezők egyaránt. Köszönöm az egyesület tagjainak a túra lebonyolításában végzett munkáját, valamint Baumann Józsi, Baumann Józsefné (Ági), és Dalecker Ibolya segítségét.

Strasser Péter
főrendező
Dél-Zselic Természetbarát Klub

Baumann József képei.

Kövecs Ferenc jóvoltából végigjáthatjuk az egész túrát. Képeit itt nézhetitek meg.

Mostanában – amióta Abaligeten véletlenül rátaláltam az őszi füzértekercsre – a száraz réteket járom. Találtam még belőle a Cserkúton Vízmű területén, továbbá a hetényi Nagymezőn is (ezekről a lelőhelyekről a DDNP-sek sem tudtak), és természetesen a törzshelyén, a Villányi hegységben, az Akasztófa dombon. Még mindig nagyon sok másfajta virág is nyílik, küldök ezekből egy csokorral, kinagyítva, hogy nehezebb legyen kitalálni, mi az. Várom a helyes megfejtéseket, egy hétig lehet tippelni.

Ha van kedved tippelni akkor klikk ide!

Jónás István