A Geresdi-dombság baranyai részének természetjáró lexikona

A

Apátvarasd. Pécsváradtól északkeletre fekvő kis zsáktelepülés. Lakóinak száma: 113 fő (2025). Közúton a 6. sz. főútról leágazó 56128. sz. bekötőúton érhető el. A falutól keletre emelkedő Arany-hegynél egykor római út vezetett. A település már az Árpád-korban is lakott volt. Apátvarasd első említése 1015-ből származik, amikor is azt a pécsváradi apátság alapítólevele szerint Szent István az apátságnak adományozta. Egy másik, 1220-ban kibocsátott okiratban Vorost névalakban szerepel. A középkorban alapított magyar falu a török hódoltság idején elpusztult; a törökök kiűzése után sváb telepesek népesítették be újra. 1720 körül érkeztek, először a mai Bayer-kerszt környékén telepedtek le, majd a jelenlegi helyen hozták létre otthonaikat. 1930-ban 8 magyar és 329 német, 1970-ben 236 magyar és 70 német élt itt, mert a második világháború után a németek többségét kitelepítették. 1953-ban a település határában épült fel Magyarország legnagyobb vasbeton ívhídja, a Varasdi völgyhíd. A falu műemléki védelem alatt álló temploma 1792-ben épült, Szent Imre herceg tiszteletére szentelték fel. Érdemes még megnézni a szintén műemléki védelem alatt álló sváb parasztházat. Apátvarasdon jelzett turistaút nem vezet, a tőle 2 km-re északra fekvő Apátvarasdtelepen halad át a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra.

Apátvarasdi-csorgó. Apátvarasdon, az Apátvarasdi-forrás szomszédságában található vízkijelentkezés, mely a szemközti ház telke alól fakad. A forrásvíz föld alatti csövön lép a napfényre, majd egy fémtálcán keresztül folyik be a kövezett árokba. A vízhez jutást kis fapadló biztosítja.

Apátvarasdi-forrás. Apátvarasdon a templomtól északnyugatra kb. 120 m-re, a házak mellett található bővizű forrás. A Pécsváradi Víziközmű foglalta a vízmű céljaira, de víz kifolyásának egy része továbbra is biztosítva van.

Apátvarasdtelep. Apátvarasd néhány házból álló külterületi része, Apátvarasdtól 2 km-re északra, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán (bélyegzőhelye is van itt). Első német származású lakói a 19. század első harmadában telepedtek le, magyar lakók csak a 20. században költöztek ide. Régen Kis-Varasd volt a neve. Vadászcsárda (Jáger-csárda) és erdészház is létesült itt.  A Millennium évében a Jáger-csárdához vezető út két oldalán 90 db vadgesztenyéből álló fasort létesítettek. A II. világháború után a németeket kitelepítették. Ma jobbára főként üdülési céllal lakják a házakat. A Krisztus feszületet 1882-ben állították. 1996-ban új keresztet állítottak az eredeti talapzatra. A település a térképeken Vadászcsárda néven is szerepel.

Apátvarasdi-tó. Apátvarasdtól északra, a Kis-háros-hegy északi felénél húzódó völgyben található tó. Kis patakocska táplálja. A tó partján szép esőbeálló található.

B

Baranyai Zöldtúra. Fekedtől Máriakéméndig vezető, 44,2 km hosszú túraútvonal. A Geresdi-dombságban vezető szakasza Fekedtől indulva, Ófalun és Erdősmecskén át a volt erdősmecskei vasútállomásig vezet 18,8 km hosszan. Jelzése: zöld sáv.

Beck-tanya. Apátvarasd külterületén, a Malom-réten álló épület. Korábban itt a völgyben két malom is működött, a rét is innen kapta nevét. Az épülettől mintegy 150 m-re egy érdekes formájú kőkereszt áll, melyet Georg Gofman állíttatott 1842-ben.

D

Dél-dunántúli Pirostúra. Három vármegyén (Somogy, Baranya, Tolna) átvezető, Siófoktól Szekszárdig tartó, piros sáv jelzésű túraútvonal (és túramozgalom), melynek hossza 321,9 km. A Geresdi-dombságban vezető szakasza 10,5 km hosszú, Mecseknádasdtól (6. sz. főút keresztezése) a tolnai vármegyehatárig tart. Áthalad Ófalun, ahol bélyegzőhely van.

Dérvölgyi-forrás. Erdősmecske közelében, a falutól északkeletre, a Dér-völgyben található kiépített forrás. Elérhető a Z sáv jelzésről (Baranyai Zöldtúra) kiágazó Z● jelzésű úton.

Dömörkapu. Véménd közelében, a falutól északkeletre, Tolna és Baranya vármegyék határán állt egykori település. A 20. század elején még több mint 100 lakosa volt. 1946-ban a német anyanyelvűek kitelepítése Dömörkaput is érintette. 1960-ban már csak 22-en éltek itt. Végül a település 1964-ben végleg kihalt, az épületeknek már a romjai is alig vannak meg. A település központját egy kőkereszt jelzi. A falu elhanyagolt temetőjét és az ottani keresztet a véméndi Csibi Gergelyné és családja újította fel. Szorgos kezeiknek köszönhetően szépült meg, és nyerte el a mai állapotát. A temető folyamatos ápolásáról Véménd község önkormányzata gondoskodik.

E

Éger-forrás. Ófalutól 1 km-re északnyugatra, a faluba vezető műút mellet található időszakos forrás.

Erdősmecske. Pécsváradtól 10 km-re keletre fekvő zsáktelepülés. Lakóinak száma: 309 fő (2025). Közúton a Pécsvárad és Mohács között vezető 5606. sz. műútról Feked és Lovászhetény között leágazó 56106. sz. mellékúton közelíthető meg. A település régebben vasúton is elérhető volt a Pécs–Pécsvárad–Bátaszék vasútvonalon, de 1997-ben megszűnt a vasúti forgalom. Erdősmecske község neve a régi magyar nyelvben használt Macske, Mikcse, Mekcse személynevekből keletkezett. A falu első tulajdonosa feljegyzések szerint egy Mik (esetleg Mikcs vagy Mikcse) nevű férfi volt, így a települést róla nevezték el. A település neve a pécsváradi bencés apátság birtokaként már Árpád-kori feljegyzésekben megtalálható, nevét először egy 1220-ból származó okmány említi. A falu ekkor az István király által a pécsváradi apátságnak adományozott 41 falu között szerepelt (akkor még villa Mykuse vagy villa Mikwzeh elnevezéssel). A falu életéről a középkorban csak nagyon keveset tudunk, a terület a 11. század elején még lakatlan volt, később magyarok települtek ide. Először 1542-ben írták össze Baranya megye lakosainak számát és ezen feljegyzésekben szerepelt Erdősmecske is, akkor 100 lakossal. A török megszállás idején a falu – sok más faluhoz hasonlóan – elnéptelenedett, később az egykori magyarok helyére szerbek, rácok (ortodox délszlávok) költöztek, ezért a falu a ,,Rácmecske” elnevezést kapta (ez volt az elnevezése egészen 1948-ig). A törökök kiűzése után a falu egyik részébe az 1750-es évektől kezdődően fuldai németek települtek. 1766-ban a németek építették itt az első templomot, ennek helyén áll a mai, az 1813-ban épült késő barokk templom, amelyet a Kisboldogasszonynak szenteltek. A templom műemléki védelem alatt áll. A 19. században a szerb lakosság elfogyott, csak kis templomuk maradt utánuk (Szent Demeter Szerb Ortodox templom). A II. világháborút követően a falu szinte minden német lakosát kitelepítették, a statisztikák szerint 250 embert. A helyükre székely családok költöztek. A kitelepített németek közül ma sokan visszajárnak ide, több épületet meg is vásároltak. A templom előtt látható Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobrot 1808-ban állították, a közelmúltban felújították. Erdősmecske környéke az ország kevés számú gránitlelőhelyeinek egyike. Korábban a kőzetet a településtől délre fekvő bányában fejtették ki, majd vasúton szállították tovább Pécs illetve Bátaszék felé. A bányaművelés mára megszűnt. Erdősmecskén vezet át a Z sáv jelzés (Baranyai Zöldtúra).

Erdősmecskei gránitbánya. Erdősmecskétől délre, a ma már nem üzemelő Pécs–Bátaszék vasútvonal volt erdősmecskei vasútállomása mellett található felhagyott bánya. Az erdősmecskei bánya az 1800-as évek végén indult. Külfejtésként működött, robbantásos módszerrel fejtették a gránitot. A kezdeti időkben négy szinten folyt a kitermelés. Az ún. mélyszinten úgy lehetett csak termelni, hogy a vizet szivattyúzással tartották távol. Amikor a mélyszintet felhagyták és megszűnt a szivattyúzás, a csapadék és talajvíz feltöltötte ezt a bányarészt és kialakult rajta a ma látható bányató. A bánya 2015-ben zárt be. A falon a bányászat nyomai ma is láthatók.  Szép környezetét a bányató teszi különlegessé. A bánya ma magánterület, nem látogatható.

Eszterpusztai templomrom. Ófalutól 1 km-re keletre, a Dél-dunántúli Pirostúra útvonala mentén található templomrom, Baranya és Tolna vármegye határán (a terület már a Tolna vármegyei Cikó településhez tartozik). Egy, a 15. században gótikus stílusban épült templom romja az egykori Östör nevű település helyén. Mára már csak templom tornyának romjai maradtak fenn, melyet több méter földréteg takar, így csak a felső szint látható.

F

Feked. Pécsváradtól 14 km-re keletre fekvő település. Lakóinak száma: 187 fő (2025). Közúton megközelíthető a Pécsvárad és Mohács között vezető 5606. sz. műúton. A település régebben vasúton is elérhető volt a Pécs–Pécsvárad–Bátaszék vasútvonalon, de 1997-ben megszűnt a vasúti forgalom. Nevét Feketh alakban egy Árpád-kori okmányban, majd az 1372-ben kelt irat szerint, a cikádori cisztercita apátság birtokai között is említik. Valószínű, hogy a török megszállás előttig mindvégig lakott település volt, azonban a törökdúlás a községet teljesen megsemmisítette. Az újratelepítés az 1700-as évek kezdetén indult meg. A katolikus vallású telepesek a németországi Fulda környékéről származtak. A lakosság egy része napjainkban is német ajkú. A fekediek már 1733-ban építettek egy kis templomot a Szentháromság tiszteletére. Rövid idő alatt annyi pénzt tudtak összehozni, hogy egy új templomot építhessenek, így épült fel 1765-ben a mai templom, barokk stílusban. 1846-ban restaurálták, és nagyobbra építették. Az 1. világháború, és az azt követő események megviselték a közösséget. A férfiak közül sokan nem tértek vissza a frontról, 1918–1921 között pedig Feked határfaluvá vált, és a szerb megszállási övezetbe került. Az 1945 utáni kitelepítés a falu lakosságát is fájdalmasan érintette. A kitelepített németek helyére a Felvidékről érkeztek magyar családok. A fekediek azonban nem adták fel, sorra hazaszöktek, s szívós munkával visszaszerezték elkobzott vagyonukat. Látnivalók a faluban: Szentháromság tiszteletére szentelt templom, Tájház, „Klumpások” kiállítás, német nemzetiségi tanösvény. Fekeden vezet át a Baranyai Zöldtúra útvonala (Z sáv jelzés), valamint a K („körtúra”) és a Z jelzések, melyeket körbejárva a Feked környéki útszéli kereszteket kereshetjük fel.

Fekedi körtúrák. Fekedről kiinduló, és oda visszatérő két körtúra útvonal, melyek elsősorban a környékbeli útszéli kereszteket fűzik fel. Az útvonalakat 2012-ben alakították ki, „körtúra” () turistajelzéssel vannak ellátva. K útvonal: Feked – Pest-kereszt – Harsányi-kereszt – Stiller-kereszt – Schmidt-kereszt – Feked (10,4 km); Z útvonal: Feked – Schmidt-kereszt – Jakabéczy-kereszt – Weber-kereszt – Jaschek-kereszt – István-kunyhó, elágazás – Harang-tető – Stiller-kereszt – Feked (12,5 km).

H

Harsányi-kereszt. Ófalu és Feked között, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán, a K sáv (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) és a Z sáv (Baranyai Zöldtúra) jelzések kereszteződésénél található, kő alapon álló, fából készült kereszt. 1932-ben állította vitéz Harsányi János és neje, Smidt Gertrúd. A kereszt történetét a mellette található ismertetőtáblán olvashatjuk: „Az 1930–1940-es években a Harsányi puszta engedélyezett vadásztatási joggal rendelkezett. Egy vaddisznóhajtás alkalmával Harsányi János vadászbalesetet okozott. A baleset szerencsés kimenetelű volt, ezért hálából, Isten dicsőségére emeltette a keresztet és felhagyott a vadászattal.” A kereszt mellett erdei pihenőhely (esőbeálló, pihenőpadok, asztal, tűzrakó) található.

Harsányipuszta. Ófalu és Feked határában, a Harsányi-kereszttől keletre fekvő egykori puszta és vadászterület, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra közelében. Nevét a terület egykori birtokosáról, vitéz Harsányi Jánosról kapta. Az 1930–1940-es években engedélyezett vadásztatási joggal rendelkezett. Az 1979-es kiadású „Mecsek és környéke” turistakalauz még így ír róla: „Az elhagyott településen ivóvíz van, de szálláslehetőség nincs.” Harsányipusztán 1980–81-ben még ketten laktak (a Tóbiás házaspár). A házak, istállók nagyrészt még álltak, de már romosan. A puszta 1982-re teljesen elnéptelenedett. A környékén Ecsedy István vezetésével 1985–86-ban régészeti ásatások folytak, őskori, illetve új kőkori szórványleleteket tártak fel. A pusztát a turistatérképen romként jelölik.

Hesz-kereszt. Erdősmecskétől északra, a K sáv (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) és a Z sáv (Baranyai Zöldtúra) jelzésű turistautak kereszteződésében álló kőkereszt. A kereszt különleges történelmi emlékmű, amely Hesz Antal erdész emlékét őrzi, akit rablók gyilkoltak meg 1853-ban. A kereszt felirata is erre a tragikus eseményre utal: „AMTET VON ANTON HESZ 1853”. A keresztet 2024. október 14-én ismeretlen tettesek ledöntötték, a Mecsekerdő Zrt. 2025. január elejére helyreállította.   A kereszt mellett erdei pihenőhely található padokkal, asztalokkal. A helyszínen egy kővel körülrakott fakereszt is áll, amely egy sírhalmot jelöl. A helyi történetek szerint egy csendőr, Kriska Pál sírja, akit a második világháború során szovjet katonák fogtak el és végeztek ki. A csendőrt a helyi erdészek temették el, miután hozzátartozóit értesítették.

Héthárs-pihenő. Fekedtől északra található pihenőhely esőbeállókkal, asztalokkal, padokkal, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala mentén. A Geresdi-dombság legrégebbi pihenőhelye, már az 1970-es években is kedvelt volt. Nevét onnan kapta, hogy az erdészet egykor itt hét db hársfát ültetett egymás mellé.

Hidas. A Mecsek (és Baranya vármegye) északkeleti szélén, a Geresdi-dombság északnyugati szegletében fekvő község a 6-os főközlekedési út mentén. Lakóinak száma: 1777 fő (2025). A település a nevét a közelében folyó Völgységi-patakon átívelő hídjáról kapta. Már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Később kelták, majd rómaiak éltek itt, a honfoglalás után pedig Ete telepedett itt le. A település nevét az 1333–1335 évi pápai tizedlajstrom említette először Hydus néven. A 14. század végén a pécsi püspök birtoka volt. A török megszállás idején csaknem elnéptelenedett. A törökök kiűzése után a megfogyatkozott magyar lakosság közé ortodox vallású szerbek jöttek, majd a 18. század első éveiben katolikus délszlávok is megtelepedtek itt, de az évszázad végén el is hagyták a falut. 1720 és 1750 között helyükre Württembergből, Hessenből és Elzász-Lotaringiából származó németek települtek ide. A II. világháború után – több más környékbeli településhez hasonlóan – a német nemzetiségű lakosokat itt is pár nap leforgása alatt, erőszakkal kitelepítették és helyükre református vallású bukovinai székelyeket telepítettek. Itt született és itt is van eltemetve Kardos (Kardoss) Kálmán ügyvéd, főispán, országgyűlési képviselő, a Mecsek Egyesület első ­­­el­­nöke. 2009-ben a néhai Kardoss-kastélyban egy em­lék­szobát léte­sítettek az emlékére. A községen vezet át a S+ jelzés.

I

István-kunyhó. Véméndtől északnyugatra, kb. 4 km-re található vadászház az egykori Liszenko erdészház közelében. Egykor fürdőmedence is üzemelt a ház mellett, melyet nyaranta feltöltöttek vízzel. A 2010-es években a ház teljesen megújult, azóta ismét kedvelt túracélpont. Ekkor új erdei bútorok kerültek kihelyezésre. Valaha egy nagy erdészház is állt a közelben, mely szolgálati lakásként működött. 1997-ben a ház tetőszerkezete leégett, ezután elbontották. Az elbontott ház közelében is egy pihenőhelyet alakítottak ki asztalokkal, padokkal, tűzrakóval, előtte 100 m-re, a S■  jelzésű turistaúton szintén komfortos nagy esőbeálló és tűzrakó. Megközelíthető Feked felől a Z jelzésen, Véménd felől a S sáv–S■ jelzéseken.

K

Karolinmajor. Ófalutól keletre, az Ófaluval szomszédos völgyben található, pár házból álló egykori kis majorság, ma Ófalu része. Északi végében halad a Dél-dunántúli Pirostúra és a Baranyai Zöldtúra útvonala. Közepén egy kis harangtorony áll.

L

Lovászhetény. Pécsváradtól keletre 4 km-re fekvő település, a Dél-Baranyai-dombság és a Geresdi-dombság határán. Lakóinak száma: 261 fő (2025). Közúton a Pécsvárad–Véménd között vezető 5606. sz. műúton érhető el. A falu története a bronzkorig nyúlik vissza. Ebben a régióban a bronzkor késői szakaszában (i.e. 1300–800 között) halomsíros és urnasíros kultúrák népei laktak, ez bizonyítják a Lovászheténytől délkeletre vezető kövesút közelében előkerült leletek. Találtak még a rómaiak korából érméket és bronztárgyakat, valamint késő római sírokat is feltártak. A község neve először a pécsváradi apátság 1015-ben keletkezett alapító levelében szerepel, majd 1292-1297 között bukkan fel Luszhetyn alakban. Feltételezések szerint a 7-es számnév szerepel a névben, de más feltevések szerint a „-hetény” helynevek valamilyen népcsoporthoz kapcsolódnak. A Lovász előtag utalhat arra, hogy a falu lovakkal teljesített szolgálatot, vagy azzal adózott. Már a 14. században önálló plébániája volt, amelyhez valószínűleg fa, vagy nagyobbrészt fából készült templom is tartozott. A török időkben is lakott volt a község, ekkor lakói csak magyarok voltak. A török elleni felszabadító háborúkban elpusztult községet 1710 után németekkel telepítették be. Barokk templomát a német telepesek 1754-ben építették fel és Szent Márton tours-i püspök tiszteletére szentelték. A templom a 19. században egy tűzvészben leégett, a romok helyén 1891–1892-ben új templom épült neobarokk stílusban. Mint elődjét, ezt is Szent Márton tiszteletére szentelték fel. 2006-ban országos műemléki védettséget kapott. A Lovászhetényhez tartozó Pusztakisfalu település Szent György-kápolnája 1825-ben épült. A kápolna orgonáját Angster József pécsi mester készítette 1834-ben. Lovászhetényben jelzett turistaút nem vezet.

M

Mecseknádasd. A Mecsek keleti végén, a Geresdi-dombság határán fekvő község, a Pécset és Budapestet összekötő 6-os főközlekedési út mentén. Lakóinak száma: 1449 fő (2025). A hegyek közt eredő, bővizű Öreg- vagy Halász-patak a lapos részeken kiterjedt nádas-zsombékos területeket hozott létre. Erre utal a „nádasd” szó. A település a pécsváradi apátság alapítólevelében említett két Nádas falu egyike. A falu középkori névváltozatai az okiratokban Nadas, Nadasth, Nadosth formában szerepeltek. A 16–18. században a Balkánról, a török elől idemenekült szerbek miatt Rácnádasd, Nadasgye változatokban volt ismert. Később, 1910-ig Nádasd, 1910 és 1950 között – utalva a püspöki tulajdonra – Püspöknádasd, majd 1950-től lett a neve Mecseknádasd. A török hódoltság alatt a magyar őslakosság a környék védettebb falvaiba költözött. Helyükre 1718-ban német telepesek érkeztek. A II. világháborúig lakossága teljesen német volt. A faluképet tágas, fésűs beépítésű, több szobás, tornácos, csonkakonty-tetős épületek sora alkotja. A településszerkezet érdekessége a három nagy pincesor. Egykor minden házhoz tartozott egy pince is, melynek tulajdonosai az utcák háztulajdonosainak sorrendjében követték egymást. Látnivalói: a 13. században épített Szent István-kápolna középkori freskótöredékekkel, a Klimó György pécsi püspök által 1753-ban épített barokk püspöki nyaraló (mely korábban iskola is volt, jelenleg használaton kívül van, állaga romlik), a barokk plébániatemplom, ahol Skóciai Szent Margit ereklyéjét, képét és szobrát őrzik, és a Német Nemzetiségi Tájház. A közelben található a Vár-hegyen (Schlossberg) lévő templomrom. A P sáv jelzés halad át a falun, a Dél-dunántúli Pirostúra bélyegzőhelye van itt.

Meszes-völgy. Ófalutól délre található, dél–észak irányú völgy. A völgyben található a Mészkemence vadászház, déli végén ered a Tőkés-kút.

Mészkemence (Kalkofen). Egykori mészégető Ófalutól 1,5 km-re délre, a Mészkemence vadászház mellett. Ipartörténeti emlék, az 1950-es évekig égettek benne meszet. Hosszú időn keresztül az ófalusi Till családé volt, az utolsó mészégető mestert Georg Jungnak hívták.

Mészkemence vadászház. Ófalutól délre 1,5 km-re található vadász- és vendégház. Gépkocsival a 6. sz. főútról Mecseknádasdról délre leágazó erdészeti úton érhető el. Mellette látható a névadó mészkemence, ipartörténeti emlék.

N

Német nemzetiségi tanösvény. Feked központjában kialakított interaktív tanösvény. A sétaútvonalon a látogatók a fekedi svábok szokásaival, mindennapjaival és ünnepeivel ismerkedhetnek meg. A tanösvényt 2018-ban adták át.

Nyolchárs-pihenő. Egykori pihenőhely a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán, a Hesz-kereszt és a Héthárs-pihenő között. Nevét az egymás mellett növő nyolc hársfáról kapta. A pihenő mára elpusztult, csak térképi névként maradt fenn.

O

Ófalu. Mecseknádasdtól 5 km-re keletre fekvő zsáktelepülés. Lakóinak száma: 328 fő (2025). Közúton a 6. sz. főútról Mecseknádasdnál leágazó 56125. sz. bekötőúton érhető el. Ófalu nevét egy 1426 körüli oklevél említi először Ófalu néven, mely szerint a pécsi püspök birtokához tartozott. A török hódoltság alatt elnéptelenedett községbe az 1740–1750-es években érkeztek az első németajkú telepesek Hessen területéről. A települést az akkori birtokosa, a bonyhádi Perczel család népesítette újra. Az 1760-as években üvegkészítők települtek be. A lakosság az 1880-as évekig nagyrészt erdei munkákból élt, majd ezt követően szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. Az erdős környezetben fekvő Ófalu lakói körében a fő foglalkozások a fafeldolgozáshoz kötődtek (fafaragás, székkészítés). A 20. században esztergált vázú és gyékénykötésű székek készítésével váltak híressé. Az esztergályos mesterséget a Pausch család honosította meg a faluban. Napjainkban is a még élő leszármazottak folytatják a családi hagyományokat és jelenleg is székeket, tornácoszlopokat, fogasokat illetve virágtartókat készítenek. Mind a mai napig több faesztergályos és székes működik. A településen lakók az 1880-as években jutottak arra az elhatározásra, hogy saját templomot építenek. A templom 1904-ben készült el, Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték fel. A környékbeli falvak lakói sokáig az itt élő ófalusiakat Heckentappernek („bokorugrónak”) nevezték, ugyanis a jó utak hiányában sokáig csak árkon-bokron jutottak ki gyönyörű völgyükből. Valószínűsíthető, hogy ennek köszönhetik az itt élők azt, hogy a II. világháború idejében megmenekültek a kitelepítések elől. 1989-ben tiltakozás bontakozott ki az ide tervezett atomhulladék-lerakó ellen (ami végül Bátaapátiban épült meg). A faluban a templom mellet látnivaló még a Német Nemzetiségi Tájház. Az épület az 1830-as években a Han család otthonaként épült, az istálló és a pajta az 1920-as években készült. Az 1979-ben megnyílt múzeum az idetelepült németség kultúráját őrzi. A tájházban állandó kiállítás látható „Faesztergályos és székes mesterség” címmel. A falu keleti határában áll egy Szent Vendel-szobor, illetve a falutól néhány száz méterre az Eszterpusztai-templomrom. Ófalun halad át a Dél-dunántúli Pirostúra, a faluban bélyegzőhelye van.

Ötvályús-forrás. Véménd keleti részén, a pincesor közelében fakadó gyönyörűen felújított, rendkívül bővizű forrás. Vize kifolyócsövön öt kővályúba folyik, melyek valamikor állatok itatását szolgálták. A forrás mellett vezet a S▲ jelzés.

P

Pécs–Bátaszék vasútvonal. 1911-ben épült, 68 km hosszú egykori vasútvonal. Szerepe kezdettől fogva igen sokrétű volt: Pécs közelében a város elővárosi forgalmát, továbbá a mecseki szénbányákat szolgálta, a Pécsváradtól keletre eső szakaszon pedig az érintett falvak közötti forgalmat, illetve az ott megtermelt mezőgazdasági termékeket (elsősorban fát) szállították rajta. Korábban jelentős teherforgalmat generált az erdősmecskei gránitbánya is: a falu vasútállomására a követ egy kisvasút szállította, melynek a nyomai máig láthatók.  A vasútvonal földrajzi helyzete lehetővé tette, hogy a távolsági forgalomban is jelentős szerepet játsszon. Ezen a vasútvonalon lehetett ugyanis Pécs felől a legrövidebb úton eljutni az Alföldre: így nem csoda, hogy a Kiskunfélegyháza illetve Szeged felé közlekedő gyorsvonatok egészen az 1990-es évekig erre jártak. A vonalnak az 1970-es években a hálózatban betöltött szerepe miatt fővonali besorolása volt. Az 1970-es években a személyszállító kocsikban kihelyezett MÁV vonalhálózati térképek (Magyarország vasúti térképe) kiemelt színezéssel jelölték a „különösen szép vonalvezetésű” vasutakat (pl. a ma is működő Cuha-völgyi vasutat, és a Pécs–Bátaszék vasútvonalat is). A vasúti pálya Pécsváradtól Bátaszékig a Geresdi-dombság és a Dél-Baranyai-dombság határán, gyönyörű erdős területen kanyargott, ennél fogva turisztikai jelentősége is volt. Sajnos a vasúti pálya állapota a folyamatos karbantartás ellenére fokozatosan romlott, 1996-tól – egy személyvonat kisiklását követően – több szakaszon 20 km/órás sebességkorlátozást vezettek be. A személyforgalmat aztán fokozatosan megszüntették: 1997-től Pécsvárad és Palotabozsok, 2003-tól Palotabozsok és Bátaszék, végül 2009-ben Pécs és Pécsvárad között. A vasútvonalnak Pécsvárad és Palotabozsok között a következő megállóhelyei/állomásai voltak: Nagypall, Erdősmecske, Feked, Szebény, Véménd, Palotabozsok.

Pusztakisfalu. Lovászhetény központjától északra légvonalban alig több mint másfél, közúton körülbelül 2,5 kilométerre fekvő, egykor önálló kis település, zsákfalu. Ma Lovászhetény külterületi része. Közúton a Lovászhetényen át vezető 5606. sz. műútról leágazó önkormányzati bekötőúton érhető el. A települést jobbára németek lakták, de a jobb megélhetés okán a lakosság nagy része a 20. század folyamán elköltözött. Ma néhány család lakja, vendégházat is találunk itt. Szent György nevére szentelt római katolikus kápolnája középkori eredetű, melyet 1825-ben átépítettek. A kápolna orgonáját Angster József pécsi mester készítette 1834-ben. A kápolna bejáratánál egy kőkereszt és egy szentet ábrázoló kőszobor áll.

R

Rácmecske. Erdősmecske régebbi elnevezése, 1948-ig.

Rák-patak. Ófalutól nyugatra eredő patak. Ófalun átfolyva Tolna vármegyében folytatja útját, és Kakasdnál torkollik a Völgységi-patakba.

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra. Az Írott-kőtől Szekszárdig tartó, a Nyugat- és Dél-Dunántúlon végig­ve­zető, 565 km hosszú, kék sáv­val jelzett túraútvonal (és túramozgalom), az Országos Kékkör része. A Geresdi-dombság baranyai részén vezető szakasza Mecseknádasdtól délre a 6. sz. főút keresztezésétől Apátvarasdtelepen át (bélyegzőhely) a tolnai vármegyehatárig tart (Bátaapátitól délnyugatra), 11,6 km hosszan.

S

Schlossberg (Várhegy). Mecseknádasd mellett, a 6-os út déli oldalán található magaslat, rajta feltárt templom-, ill. várrommal (nádasdi török vár). Az oklevelek nem szólnak arról, hogy a török előtt volt-e ott valami erődítmény. Az 1974–1980 között folyó régészeti feltárás során egy 14. századi nagyméretű, háromhajós templom maradványai kerültek elő. A feltárás során azt is megállapították, hogy a 14. századi templom padlószintje alatt és a déli mellékhajó keleti végén kívül egy nagyobb méretű, a 11–12. századi épület állt. Nádasd török kézre kerülése után a templomot a megszállók várrá építették át, a szentélyből török dzsámit alakítottak ki. Evlia Cselebi török utazó 1664-ben leírást közöl a török várról: a mandula alakú dombon, palánkkal körülvéve 40 deszkatetejű ház, egy fürdő, fogadó, iskola és egy dzsámi állt. Száz török várkatona állomásozott itt. Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a környék török erősségeit feldúlta, így Nádasd is elpusztult. Ezt követően az épület sem szentélyként, sem várként nem épült újjá, romjait a helyiek építőanyagnak elhordták. Ettől fogva már csak romként említik. Jelenleg a késő gótikus templom konzervált maradványai láthatók a török kori átépítések nyomaival. A romok közelében egy kilátót építettek. A P sáv jelzés (Dél-dunántúli Pirostúra) vezet erre.

Schönherr-kereszt. Ófalu keleti határában, a Dél-dunántúli Pirostúra és a Baranyai Zöldtúra útvonala mellett, a karolinmajori leágazásnál álló kereszt.

Szent Vendel-szobor (Ófalu). Ófalu keleti határában álló festett szobor. Vendelt megszokott németes viseletében ábrázolja: köpenyben, térdnadrágban, pásztortarisznyával, lábánál egy bárány, cipős, harisnyás jobb lába a koronán nyugszik. A pásztorok védőszentjének szobrát a talapzat német nyelvű felirata szerint Hein Margaréta és Hein Antal adományozta 1872-ben. A keresztet a közelmúltban felújították.

Szent Vendel-szobor (Véménd). Véménd keleti határában, az egykori Dömörkapura vezető út mellett (S▲-gel jelzett út) álló színes szobor, német felirata: Heiliger Wendelin.

T

Tőkés-kút. A Héthárs pihenőtől északnyugatra található kiépített forrás, a Meszes-völgy kezdetén.  A K sáv jelzésről (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) letérve a K● jelzés vezet a forráshoz.

V

Varasdi-patak. Apátvarasdtól északnyugatra, a Kelet-Mecsek területén eredő vízfolyás. Délkeleti, majd déli irányba tart, Fazekasboda közelében ömlik a vize a Karasicába. Több halastavat hoztak létre rajta.

Varasdi völgyhíd. 98 méteres fesztávú, 170 m hosszú viadukt Mecseknádasd és Apátvarasd közigazgatási határán A 6-os főút rajta keresztezi a Varasdi-patak mély völgyét. 1953-ban épült, és máig Magyarország legnagyobb vasbeton ívhídjának számít.

Véménd. A Dél-Baranyai-dombság és a Geresdi-dombság határán fekvő település, Palotabozsoktól északnyugatra. Lakóinak száma: 1144 fő (2025). Közúton elérhető a Pécsvárad–Mohács közti 5606-os országútról leágazó 5621-es sz. műúton, vagy az M6-os autópályáról a falutól délre lévő csomópontnál lehajtva. A település régebben vasúton is elérhető volt a Pécs–Pécsvárad–Bátaszék vasútvonalon, de 1997-ben megszűnt a vasúti forgalom. A település már a bronzkorban lakott volt: előbb a mészbetétes kultúra, később a kelták szórványleletei tanúskodnak erről. A falu első említése az 1332–1335 közötti időszakban történt Emen, Émun, Émel néven. Az 1500-as években Émely, majd Émen néven találjuk, 1568-ban Zemely néven szerepel. 1672-ben Emend néven tűnik fel a pécsváradi apátság községeit felsoroló listákon. A falu a török megszállás alatt elnéptelenedett. 1690 körül rácok telepedtek meg itt, ekkor kapta a neve a „V” előhangot, és lett Véménd a neve, ebben a formában leírva 1735-ben szerepel először. 1748 körül érkezett az első német telepes csoport. A németség lélekszáma gyors ütemben növekedett. 1911-ben elkészült a Pécs–Pécsvárad–Bátaszék vasútvonal, melynek egyik legfontosabb állomása volt Véménd, ahol a kezdetektől fogva jelentős teherforgalom bonyolódott.  A rácok száma az első világháborúig lassan fogyott. 1921 után az itt élő szerbek többsége visszaköltözött a hazájába. A két világháború közti időszakban Véménden működött a Fleischer fivérek (Arnold és József) Pécsváradi Tejgazdasági Vállalata – más néven Első Baranyai Tejgazdasági Vállalat – egyik vaj- és sajtüzeme. A vállalat jelentős piaci szereplőnek számított, a nemzetközi piacon is sikeres volt. Az üzem egy ideig az 1948-as államosítást követően is tovább működött. 1945 után a németek egy részét kitelepítették, helyükre 100 bukovinai székely család (Hadikfalváról) és a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében 70 felvidéki magyar család érkezett. A faluban cigány családok is éltek, a teknővájó cigányok egy része a mecseknádasdi, erdősmecskei, majd fekedi erdők cigánytelepeiről vándorolt be. A falu katolikusai első kis kápolnájukat 1776-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére építették. A mai Szent Mihály-templom 1796-ban épült barokk stílusban, műemléki védelem alatt áll. Látnivaló még a faluban a Tájház, melyet egy 1912-ben épült házban alakítottak ki 2008-ban, miután az épületet helyreállították. Véménden vezet át a Baranyai Sárgatúra (S sáv jelzés) útvonala, valamint innen indul a S▲ jelzés keleti irányba, amelyen fel lehet keresni a közelben állt egykori falu, Dömörkapu szépen felújított temetőjét.

Véméndi-csorgó. Véménden, az Ötvályús-forrás szomszédságában, attól 25 m-re található forrás. Egy boltíves téglapillérű aknából folyik ki a víz, mely vízesésszerűen hullik alá. A forrás kifolyásánál erős mésztufakiválás figyelhető meg.

Véméndi-patak. Véménd keleti határában eredő patak, ami Bár település alatt torkollik a Dunába. Vizének felduzzasztásával több halastavat is létrehoztak rajta.

Véméndi szerb kápolna. Véménd északnyugati részén, az északra irányuló mellékvölgy kezdetében található kiépített forrás (Szent-kút, más néven Vodica) fölé épített egykori ikonosztázas kápolna. 1851-ben építették az itt élő rácok. Mivel a szerbek 1921-ben kénytelenek voltak elhagyni a falut, így a szent hely kultusza feledésbe merült, végül az 1980-as években a kápolna összedőlt. 2013-ban – Csibi Gergelyné helyi lakos kezdeményezésére – a kutat Baumann József forrásépítő vezetésével újjáépítették, és a kápolna romjait konzerválták.

Wacholderberg (Borókadomb). Ófalu északi határában emelkedő domboldal, tetejéről szép kilátás nyílik dél–délnyugati irányban.