2020. január 275. szám

MECSEK HÍRADÓ 275. szám 2020. január A Természetbarátok Klubja évzáró túrája December 14-én borongós, kicsit esős és szeles napra ébredtünk. Az idő inkább otthon maradásra csábított, de mi tizenketten bíztunk abban, hogy remek túrázásban lesz majd részünk. Így is lett. Mikor felértünk a Misinára, mindenki elővette zsákjából a sapkáját és a sálját, mert igencsak csípős szél fogadott bennünket. De mire a Lapisra értünk, már kisütött a nap, ami az addiginál is jobb kedvre derített minket. A Lapison és a Sós-hegyi kilátónál is megpihentünk és alaposan szemügyre (és nem csak kizárólag szemügyre!) vettük a hátizsákok üdítő nedveinek tartalmát. A finom pálinkák mellett Imre isteni csokis-chilis forralt borával is kényeztettük magunkat. A Remete-rétig kényelmesen bandukoltunk, majd a műút túloldalán a kék sáv jelzésen felfelé kaptattatunk a hegyoldalban, miközben gyönyörködhettünk a bükkös alját szinte teljesen beborító szúrós csodabogyó bokrokban. De a túra neheze csak eztán következett: a zöld háromszög jelzésű turistaúton Orfű felé haladva jól megdolgoztatott bennünket a sár. Mentünk mi mindenhol: úton, útszélen, az életerős bükkújulatban, csúsztunk, kapaszkodtunk és sokat nevettünk. A műútra kiérve lesétáltunk a Gubacsos kulcsosházig. Addigra nagyjából mindenki letisztogatta cipőjéről a sarat. A kulcsosházban - ahova szintén a jól felázott agyagos talajon keresztül vezetett az út - Varga Jenő, a kulcsosház gondnoka meleggel és „terülj, terülj asztalkámmal” várt már ránk. Mi cserébe vittünk neki egy kis sarat! A hagymás, paprikás zsíros kenyér és a forró tea mellé előkerültek a hátizsákokból a sütemények és a belső meleget adó forralt boros termoszok, pálinkás laposüvegek. A finom falatok mellé bőven jutott a jóízű beszélgetésből is. A csapat egyik fele a korábbi busszal hazament, a kitartó „kemény mag” a későbbi járatot választotta. Mivel a pihenés és a finom falatok után új erőre kaptunk, így lesétáltunk Orfűre és ott szálltunk buszra és jöttünk haza. Köszönöm, hogy velem tartottatok és ne felejtsétek, hogy 2020-ban is lesz Természetbarátok Klubja minden hónap első keddjén, ahova az előadókkal együtt sok szeretettel várlak benneteket. Scheitler Adrienn A Hegyek Napja Ez évben december 15-én, vasárnap rendeztük meg a Hegyek Napja programot a Jakab-hegyen, ahol nagyon jó hangulat volt, s szép számú természetjáró keresett fel bennünket. Talán az eddigi legtöbb, 52 látogató volt, igaz, ehhez Strasser Péter 15 fős csapata (tanítványai és szüleik) is hozzásegített, no meg a gyönyörű kiránduló idő. A rejtvény megfejtésével is legtöbben megbirkóztak. Igazán jó volt látni a sok, térképet bogarászó embert. Schóber Józsiék sült szalonnájának illata és íze gazdagította az élményt. A „törzslátogatók” segítségével Hegyi Feri és kecskéje, valamint az előző évi havas napok emléke is előkerült. A végén - úgy délután egy óra felé - három mohácsi turistával való beszélgetéssel zártuk a programot, akik elmondták, hogy nemrég kezdtek el túrázni, s a rejtvényben előforduló helyeket most majd célba veszik túráik során. Szóval szép volt ez a nap is, akárcsak a szombati, amikor Adri vezetésével barangoltunk egészen a Gubacsos kulcsosházig, s ott Varga Jenő vendéglátásában részesültünk a megújulóban lévő, már igen rendezett belső terű házban. Itt magasröptű ideológiai eszmecserénk során is hosszú utat jártunk be, majd az orfűi közkútnál lemostuk a zöld sávval jelzett úton ránk tapadt sárréteget, és szálltunk buszra a kis tónál. Ilyen volt a hétvége, soha rosszabbat! Tóth Klára Kőbe vésett könyvek Egy napfényes novemberi napon az unokámmal sétáltunk lefelé Kantavár felől Lámpásvölgy irányába. Mivel már lehullottak a levelek, minden tisztán látszott a környezetből. Az őszi esők felélénkítették az aljnövényzetet, amitől sárga és kék virágok tűntek elő. A domborzat szép képet mutatott. Itt egy vízmosás, ott egy leomlás, az úton sárban egy róka tetem. Vajon mi okozhatta a pusztulását? Mivel nem siettünk, betértünk a bezárt tárók helyére. A György-akna emlékkövénél, a volt gépháznál megpihentünk. A keresztülfolyó patak hídján egy érdekességet vettünk észre. Jobban megvizsgálva, egy kőből faragott szobrot láttunk: három nyitott könyv egymásra helyezett formája. Az ismeretlen „szobrász” talán az útikönyvnek tisztelgett, ami segítette az útját a hegyekben, vagy a történelemkönyvnek, ami leírta a bánya történetét, avagy a tudományos könyveknek, amelyek évszázadok óta építik világunkat. Hiába van ma a computer és az internet, a könyvek még ma is társaink. Talán ezt akarta kifejezni a szobrával a „mester”. Mindenesetre nekünk nagy élmény volt a megtalálása! Hegyi József A „TETTYE KAPU” lépcsősorának átépítése A Mecsek Egyesület 1903-ban engedélyt kapott a várostól, hogy új sétautakat építhessen a Mecsek déli oldalán. Ekkor tervezték meg a Szaniszló utat, mely a Balog Károly sétaúttól - a mai Dömörkapui úttal párhuzamosan futó sétaút - a Tettyéig vezetett mintegy 1342 méter hosszan, és 122 lépcsőben végződött. Az út nyomvonalát Suha Rezső városi erdőmester jelölte ki. A sétautat 1904-ben építették meg és adták át a kirándulóknak. Nevét dr. Mócs Szaniszlóról, ciszterci rendi szerzetesről, főgimnáziumi tanárról, a Mecsek Egyesület egyik alapítójáról, választmányának tagjáról kapta. Az út építése akkoriban 1142 koronába került. Az utat adományokból, egyéb bevételekből az 1900-as években a Mecsek Egyesület gondozta csakúgy, mint a többi épített mecseki sétaútját. Az elmúlt évtizedekben a sétaútnak, azon belül is a lépcsősornak és lépcsőtámfalnak az átfogó renoválására nem került sor, csak apróbb javítások történtek a balesetveszélyes részeken. Sajnos napjainkra az erózió és a vandalizmus oly mértékben kikezdte a támfalat és a lépcsőelemeket, hogy a teljes felújítás elkerülhetetlenné vált. 2018 márciusában a BIOKOM Kft. parkerdei részlege összeállított egy komplett felújítási tervet, amely tartalmazta a régi támfal elbontását, egy megerősített alapra épülő új erősebb támfal megépítését, a lépcsősor teljes helyreállítását, a korlátrendszer részleges cseréjét és a megmaradó elemek felújítását. 2018 őszén lezárásra került a turistalépcső, és a hatósági engedélyek birtokában megkezdődött a bontás. Az idei év fagymentes időszakában meg tudtuk kezdeni az új támfal és lépcsősor építését. A felhasznált anyagmennyiségek árulkodnak a munka nagyságáról. Az új terméskő támfal 61 m hosszú, legmagasabb pontján 285 cm-re magasodik az alatta húzódó sétánytól. A bontással és az újjáépítéssel 78 t terméskövet mozgatott meg kézzel a BIOKOM Kft. munkacsapata. A tömedék föld és kavicsanyagok 21,6 m3-t tesznek ki, a stabilizálásra felhasznált acélanyagok összesített tömege 460 kg. A betonanyag mennyisége 32,3 m3. A tájba illő megerősített kőépítmény minden sziklája a Mecsekről származik. A régi támfal elbontott összes eleme visszaépítésre került. A lépcsősor felső harmadában egy pihenőpad került kialakításra, amely a megfáradt turistáknak biztosít pihenőhelyet. A kivitelezés minden munkafolyamatát a BIOKOM Kft. saját munkacsapata, szállító járművei, illetve erőgépei végezték el. A közel 10 hónapig tartó munka során olyan értéket hoztunk létre, amely reményeink szerint évtizedekig fogja a kirándulók biztonságos közlekedését szolgálni, és amely méltán kapja a „Tettye Kapu” elnevezést. A „Tettye Kapu” elnevezés valójában onnan származik, hogy az elmúlt 100 év során ez a terület egyre inkább kezdte átvenni a Mecsek Kapu szerepét. Napjainkban, főként azóta, amióta a Tettye park megszépült, a gyalogos mecseki kirándulók döntően ezt az útvonalat választják a mecseki túráikhoz. Szilasi Tamás erdőgazdálkodási vezető BIOKOM Kft. (Fotó: Strasser Péter) A Tölgyes út újbóli felfedezése Az 1970-es években a Mecseki Erdészet (akkori nevén: Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság) Árpádtetői Erdészete a közjóléti beruházások során valósította meg azt az elképzelést, hogy a Mecsekben a hegy szintvonala mentén a források érintésével összekösse a jelentősebb turisztikai célpontokat és erdei pihenőhelyeket úgy, hogy az út bejárása azok számára is lehetséges legyen, akik erősebb szintemelkedést nem tudnának leküzdeni. A létrehozott útvonalak nagyobb részt szintesen haladnak, és némely helyen legfeljebb 5% emelkedőt tartalmaznak. Így valósult meg pl. a Tripammer-fa és a Kányaforrás közötti 3,5 km hosszú, kék kör jelzéssel ellátott turistaút is, mely a hegy oldalában kanyarog. Molnár István erdőmérnök ötlete alapján egy ennél is hosszabb, és jelentősebb útvonalat is terveztek és valósítottak meg 1973-ban kb. 10 km hosszan, mégpedig a Kis-réttől a Tripammer-fáig, melyet szintén „hegymászás” nélkül lehetett végigjárni. Az út neve Tölgyes út lett, mivel az útvonal nagy részét tölgyerdő borítja, és zöld négyzet jelzéssel látták el. Az út a Kis-rétről indulva keletről megkerülte a 452 m-es névtelen magaslatot, majd keresztezve a piros túra útvonalát, a Lusta-völgy oldalában kanyargózva északi irányban haladt a Sötét-völgy felé. A Kantavári-kőbányát megkerülve jutott el a Rábay-fáig, majd onnan már meglévő, de szintben vezető szekérúton indult dél felé, és három nagy kanyarral kerülte meg a Hármas-forrást. Az Istenáldás-völgyet megkerülve, majd keresztezve a kék kereszt turistajelzést ért el az Andor-forrásig, majd onnan a végpontjához, a T ripammer-fához. Molnár István ötletét csak első lépésnek szánta. Álma volt, hogy egyszer a rövid, mindössze 500 m hosszú mecseki kisvasút ne csak az Állatkerttől a Dömörkapuig szállítson utasokat, hanem alkalmasnak látta a kijelölt Tölgyes utat, hogy azt kiszélesítve a kisvonat a Kis-rét és Tripammer-fa célpontokon át egészen Árpád-tetőig szállítson utasokat. Így sokkal nagyobb turisztikai vonzerőt jelenthetett volna, és nemcsak gyermekek vehették volna igénybe, hanem akár a túrák során is utazhattak volna a kirándulók, hogy gyaloglás nélkül a hegység belsejébe jussanak, majd onnan távolabbi célpontokat kereshessenek fel gyalogosan. Sajnos ez a terv csak az íróasztal fiókjában maradt, és soha nem valósult meg, sőt... A Tölgyes utat a kezdeti években igen sokan járták, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a szakosztályok túraprogramjaiban is rendszeresen szerepelt. Létezése során három (esetleg négy) alkalommal biztosan felfestették, illetve újra festették a jelzéseket. Az első festés a kialakítás évében történt, egy bizonyosan az 1980-as évek vége felé, egy pedig 1995-ben. Ez volt az utolsó felfestés, és a most megtalált jelzések 90%-a ebből az időből valók. 2019-ben a 24 éves jelzések sok esetben - korukhoz képest - igen jó állapotban vannak. (Még szerencse, hogy nem szürkítették le őket, mint ahogy a mostani szabályok megkövetelik a megszüntetett utaknál, különben esélyem sem lett volna a bejárásra, hiszen jelzések nélkül, az alig-alig látható ösvényt képtelenség lett volna követni. A megszüntetett útnak mindkét irányból csak egy-egy jelzése lett leszürkítve.) A Tölgyes út teljes egésze a 30. születésnapját már nem érte meg. Az 1995-ös kiadású „A Mecsek természetjáró kalauza” c. könyv még külön túraajánlatként írja le az útvonalat, azonban 1999-ben megkezdődött, és több éven keresztül folyt a Kanta-vár környéki erdők letermelése. A tarra vágott területek egy-két éven belül elbozótosodtak, elborította őket a szeder, ez a kis ösvény pedig, amin a Tölgyes út volt kijelölve, szinte teljesen elvadult, járhatatlanná vált. A 2001-2002-es jelzésváltozáskor a megyei szövetség kénytelen volt ezeken a szakaszokon megszüntetni a jelzett utat, és a nyomvonal módosításával a Kis-rét - Kanta-vár közötti szakaszon a piros sávval fonódva festették fel a jelzéseket. (A többi szakasz a Tripammer-fa irányában megmaradt, de immár az új, zöld kereszt jelzéssel ellátva.) A Mecsek turistatérképeken utoljára a 2000-es év kiadásán szerepel zöld négyzet jelzéssel az út. Strasser Péter és a megyei szövetség aktivistái 2001-ben, a jelzésváltozáskor még a régi nyomvonalon tervezték a turistaút felújítását, immár Z+ jelzéssel, ám időközben észlelték az út járhatatlanságát, így a 2002-es térképen már a terelőút nyomvonalát láthatjuk Z+ jelzésekkel jelölve. A terelést ideiglenesnek szánták, azzal, hogy a későbbiekben, ha felcseperedik az erdő, és járhatóvá válik ismét az ösvény, akkor számolnak a visszaállítás lehetőségével. Én évekkel ezelőtt többször is megkíséreltem a Kis-rétről indulva az egykori útvonal bejárását, ám az elvadult bozót miatt néhány száz méter után fel kellett adnom a próbálkozást. A Lusta- és Sötét-völgy környéki részekre már nem jutottam el, így akkor nem volt információm, hogy az a rész járható-e. A minap a térképet nézegetve azonban újra eszembe jutott, hogy most már több év is eltelt, meg kellene próbálni bejárni újra a Tölgyes utat. Elképzelésem az volt, hogy most fordított irányból kezdem, így végigjárva azt a részt is, ami a mai napig turistaútként használatos. Árpádtetőről indultam, és kivételesen a műúton tettem meg az utat a Kozári-erdészházig, de már előtte letértem az Andor-forrás völgyébe. Meglepő módon a műút közelében az erdőben műkő padok maradványaira bukkantam. Ezek szerint itt is voltak egykor ülőalkalmatosságok. Az Andor-forrás környezetét megint csak „fenekestől felforgatva” találtam, ráadásul vizet egy cseppet sem adott, pedig a szivattyúházból vízcsobogás hallatszott. A zöld kör jelzésen hamar elértem a zöld kereszt jelzést, ami a jelenlegi Tölgyes út jelzése. A Rábay-fáig gördülékenyen megtettem az utat, útközben megnézve és kitisztítva a forrásokat. (A Hármas-forrás vékonyan csordogált, a Feketekő-forrás éppen csak csepegett.) Sajnálattal állapítottam meg, hogy a Rábay-fát valakik felgyújtották, és kiégett a belseje. Innen még folytatódik a zöld kereszttel jelzett Tölgyes út a sárga kör jelzés elágazásáig, majd onnan 2002-től új nyomvonalon halad. Na, innen jött az erőpróba. Megtalálni és végigkövetni a régi nyomvonalat. Bevallom, elsőre nem sikerült. Mint utólag kiderült, nem vettem észre az innen induló egykori ösvényt. Így egy másik, jól járt erdei úton értem le a Kantavári-forrás völgyébe, de mivel útközben egyetlen régi jelzést sem találtam, ezért rögtön gyanús lett, és a kis tisztástól felfelé induló jelzetlen úton elindultam visszafelé, hogy megtaláljam a régi utat. Egy vadetető felett régi zöld négyzet jelzést pillantottam meg. Tehát, megvan! Sikerült is végig követnem a sárga kör elágazásáig. Innen ismét visszaindultam. Mikor már másodszor értem a Sötét-völgybe, arra a pontra, ahol az első jelzést megpillantottam, valami különöset vettem észre. A töbrök között volt egy, ami más, mint a többi, mert magas földhányások vették körül. Ez nem lehet más, csak egy réges-régi mészkemence. Sejtésem beigazolódott, miután lábammal kissé feltúrtam a talajt. Már a felszínhez közel mindenütt apró mészhabarcsok és kiégett kőzetek darabjai feküdtek. Felette pedig régi kőfejtő nyomaira bukkantam, ahol hatalmas táblákban fekszenek a kitermelt, de már el nem szállított kőtömbök. Üggyel-bajjal folytattam a néha alig látható ösvény bejárást, melyet kisebb szakaszokon benőtt részek nehezítettek, de végül mindenütt átjutottam. A Lusta-völgy nagy kanyarjánál hatalmas kidőlt bükk feküdt. Mögötte ismét egy mészkemencét fedeztem fel. Már rutinos talajátvizsgálás után itt is bebizonyosodott, hogy valóban az. Általában a mészégető helyek közelében több kemence is működött, vagy ahogy elfogyott a közelben a kitermelhető fa mennyisége, újabbat létesítettek pár száz méterrel arrébb, felhagyva a korábbit. Ahogy tovább haladtam, ezen a szakaszon olyan jól és sűrűn voltak láthatók a régi jelzések, hogy néha az az érzésem volt, mintha nem is megszüntetett turistaúton haladnék. Kanta-vár irányában jutottam ki a piros sáv jelzésre. Innentől a túlsó oldalon már sem az ösvényre, sem a jelekre nem találtam. Elindultam ugyan, és követtem itt-ott egy-két ösvényt, vagy inkább csak vadcsapást, de itt nem maradt korosabb fa, az újulaton pedig nincs már jelzés. Áttértem a hegy keleti oldalára, és bár voltak járható utak, ösvények, de nem találtam meg, hogy melyik lehetett a Tölgyes út. A Kis-rét előtt kb. 500 m-re azonban a jelzések újra megjelentek, majd hamar el is tűntek. Itt van még egy teljesen áthatolhatatlan szakasz, ezt felülről megkerültem, majd a Kis-rét előtt még ismét elcsíptem egy-két jelzésmaradványt. Utamat innen még egészen a Tettyéig folytattam, mivel Dömörkapunál egy órát kellett volna várnia a buszra. Örömmel nyugtáztam a mai napot, hogy amit lehetett, megtaláltam az egykori Tölgyes útból. Úgy gondolom, a volt Kantavári-kőbánya feletti résztől, a Sötét- és Lusta-völgyön át a piros sáv becsatlakozásáig némi kis bozótirtással, áglemetszéssel már visszaállítható lenne kb. 2 km hosszban a régi nyomvonal, érintve és bemutatva a két egykori mészke-mencét, melyet talán azok sem ismertek, akik egykor ezen a szakaszon jártak. (Források: Dunántúli Napló, 1973. november 17-i, és egyéb lapszámai, A Mecsek természetjáró kalauza 1995, Mecsek Híradó: 1996. januári, 2001. áprilisi, 2001. szeptemberi és egyéb lapszámai, régi Mecsek turistatérképek. Továbbá köszönöm Berki Zoltán és Strasser Péter kiegészítéseit a témában.) Biki Endre Gábor Három új ősmaradványfajt tártak fel a Mecsekben Mintegy 130 millió éves őskörnyezetből, különleges tulajdonságokkal rendelkező, eddig ismeretlen fosszilis ősmaradványfajokat tártak fel a Mecsekben - tájékoztatta a Pécsi Tudományegyetem (PTE) az MTI-t. A felfedezésről a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézete oktató-kutatójának, Bujtor Lászlónak és szerzőtársának, Vörös Attila Széchenyi-díjas tudósnak jelent meg publikációja Európa vezető őslénytani szaklapjában. Az „Új brachiopoda fajok a Mecsek hegységi Zengővárkonyból” címmel a Cambridge University Press kiadványában, a Journal of Paleontology folyóiratban megjelent anyag nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő az intézmény szerint, magyar kutatók pedig első ízben publikáltak a rangos folyóiratban. Bujtor László az MTI érdeklődésére közölte, hogy a mintákat a zengővárkonyi Dezső Rezső-völgy mészkőrétegeiből gyűjtötték. A tudós szerint a felfedezés jelentősége, hogy a leírt új fajok is alátámasztják azt a korábbi kutatásai alapján feltárt tényt, hogy a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett. Hozzátette: a kutatásban szereplő valamennyi brachiopoda faj példányai az átlagnál 30-70 százalékkal nagyobbak. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagma-gasságúak lennének. A brachiopodák ma is élő, külső, meszes vázzal rendelkező, kagylókra emlékeztető, de azokkal rokonságban nem álló, néhány centiméteres nagyságú tengeri élőlények, melyek a földtörténet ókorában akkora jelentőséggel bírtak, mint ma a kagylók. A ma ismert kagylók a földtörténeti középkor kréta időszakától kezdve kiszorították a brachiopodákat eredeti élőhelyükről. „Mivel ma csupán néhány száz fajuk él, míg százmillió évekkel ezelőtt több ezernyi, kutatásuk segít megérteni földtani múltunkat, tisztázni szerepüket a múlt élő rendszereiben, s ez segíthet megérteni a jelenben zajló földtani-biológiai folyamatokat is” - közölte a kutató. A három leírt új faj egyike a Dictyothyropsis vogli, amelyet a terület tulajdonosa, Vogl Ferenc tiszteletére neveztek el, ő tette a kutatók számára lehetővé a gyűjtést. A másik, Zittelina hofmanni fajt Hofmann Károly néhai magyar geológusról nevezték el, ő ismerte fel elsőként a krétakori üledékeket a Mecsekben. A Smirnovina ferraria faj elnevezése pedig a zengővárkonyi kicsiny vasérctelepre utal. Bujtor László elmondta, hogy a részeredmény egy hosszú, több évtizede zajló kutatás eddigi csúcspontja. Hozzátette, hogy újabb publikációk készülnek az általa gyűjtött anyag alapján, s azok ugyancsak rangos nemzetközi folyóiratokban kapnak nyilvánosságot hamarosan. Egy ilyen cikk megjelenésétől azt várják, hogy a szélesebb közönség is megismeri ezt a tudományos különlegességet és kutatásaik további finanszírozását vállalja egy szponzor. Forrás: bama.hu Örök érvényű turistajelzéseink Kilencven éves az egységesített útjelzések rendszere Aggastyán korba lépett a Magyarországon használt egységesített turistajelzések rendszere. A GPS és a természetjáró applikációk ugyan fénykorukat élik, azonban sem a digitális fejlődés, sem az elmúlt kilenc évtized nem fosztotta meg az ünnepeltet a természetjárásban betöltött nélkülözhetetlen szerepétől. Hogy megértsük a XXI. századra gyakorolt hatását és létjogosultságát, vissza kell tekintenünk a két világháború közötti évekre. Az elismert geológus, térképész és barlangász, dr. Strömpl Gábor és kollégái 1928-ban heteken keresztül járták az országot adatgyűjtés céljából az Állami Térképészeti Intézet részére. A Börzsöny, a Bükk, a Pilis és a Kőszegi-hegység bőségesen ellátta munkával a térképész csapatot, azonban az időjárási viszontagságok mellett jócskán megnehezítette az életüket a turistajelzések során tapasztalt rendszertelenség. A szóban forgó káosz kiváló példája volt a Bükk, amelynek a területén színekkel, színváltozatokkal, színkeveredésekkel jelölt formák és számok kavalkádjával szembesültek a szakemberek. Ilyen körülmények között igazi kihívás helyett szinte lehetetlenség volt számukra átlátni az adott területek turistaút hálózatát. Ezen okoknál fogva dr. Strömpl Gábor kidolgozta a napjainkban is használt, turista fontossági sorrend szerint egységesített turistajelzés rendszert, amelynek célja nem kevesebb volt, mint megadni a kezdő és gyakorlott túrázónak a magabiztos és biztonságos természetjárás lehetőséget térképpel és anélkül egyaránt. Az új szabálykövető szisztéma funkcióját tekintve vezetésre és tájékoztatásra is szolgált, a használatban lévőre épült, annak egyes elemeit megtartva, az ötletszerűséget és a megtévesztést okozó stigmákat azonban kivezette a gyakorlatból. Megszűnt a szám, maradt a mindenki számára közérthető és a fehér alapra festett, természeti környezetben kirívó színjelölés. A színek rangsorát az útvonalak érdekeltsége határozta meg, azaz az országos jelentőségű fő turistautakat pirossal, a vidéki főutat kékkel, a helyi érdekeltségű mellék-utakat pedig sárgával, szükség esetén zölddel jelölte az új rendszer. A további hangsúlyos változtatások történtek a szimbólumok esetében, így a sáv, a négyzet, a kör, a háromszög, a kereszt és a rom közérthető jelentéssel bír azóta is. Ezzel egyidejűleg fontos megemlíteni a jelzések felfestésére már akkor rögzített szabályokat, amelyek az egyértelmű irányításon és a feltűnőségen túlmenően az ésszerű festékfelhasználást is hivatottak szabályozni. A történelmi időszakok jöttek és mentek, turistaútjaink száma növekszik, a társadalom természetjárásra való igénye változóban van, azonban az egységesített turistajelzéseink rendszere örökérvényű maradt. Forrás: Turista Magazin MÚLTIDÉZŐ Kőbányák és a városépítés Bárány-tető közelében található Pécsett a Kőbánya dűlő. Honnan származik a neve? Volt-e a közelében egykor kőbánya? Régi légi fényképek és régi újságcikkek segítségével gyorsan kideríthető, hogy a Kőbánya dűlő neve nem véletlen, a környéken valóban működött egy kőbánya: a Báránytetői kőbánya. Tíz év alatt hatalmas méretű darabot hasítottak ki a Mecsek oldalából. Ezekben az években még ez a terület nem volt sűrűn beépítve. A kőbányát a Baranya megyei Építőipari Vállalat üzemeltette és használta fel az itt kitermelt követ. 1980 körül a termelést befejezték és elkezdődhetett a bánya nyomának eltüntetése. Első lépésben a városi építkezéseknél kitermelt földet lehetett itt lerakni. Sajnos bekövetkezett az, ami sok helyen megfigyelhető, a lakosság szeméttárolónak kezdte használni a hatalmas gödröt. De végre eljött a kőbánya rekultivációjának az ideje. Az 1990-es években parkosították, később játszóteret is létesítettek a volt bánya területén. Tehát a válasz: a Kőbánya dűlő név a már megszűnt és rekultivált Báránytetői kőbányára utal. Pécsen és környékén még nagyon sok helyen működött kőbánya. A Tettyén, a Havi-hegy mellett, a Székely Bertalan úton, a Makár-hegy közeli úgynevezett "Pappbánya", de természetesen még számos helyen. A kőbányák története általában nem izgalmas, amennyiben befejezték a termelést, a várostól távolabbi bányákat bezárták és úgy hagyták, ahogyan volt. Pécs terjeszkedésével azonban előfordult, hogy a valamikor távoli bánya a város beépítendő területére került. Ezeket ekkor általában betemették és rekultiválták, ma már általában nyomuk sincs. Sokan még emlékezhetnek a Tettye északnyugati sarkában működő kőbányára. A bányában valamikor 1950 körül újra elindult a termelés, épültek lakótelepek, növekedett a város és az építkezésekhez sok kőre szükség volt. Az 1950-es és 1960-as években Meszesen, majd Uránvárosban sorra épültek a bányászlakások, az előbbi helyen a szénbányák dolgozóinak, az utóbbi helyen az uránbányászoknak. Az 1980-as években a tettyei kőbányát is felhagyták és elkezdődött a terület rendezése (napjainkban a helyén a tettyei kutyafuttatót találjuk). Ezzel a tettyei kőbányászat több mint kétezer év után megszűnt. Ez így talán túlzásnak tűnik, de az ember egyszer megbontotta a Mecsek oldalát. Mikor? A pontos dátumot nem ismerjük, de az biztos, hogy a római építmények kőanyaga innen való, a Tettye-fennsíkról. A remekbe faragott szarkofágok köve hófehér mészkő, mely a Tettye szomszédságából, a Havihegy oldalából ered. A római idő után a szegénység századai következtek, így kevés követ használtak. De eljött az a kőbányászat "fénykora"! A vaskos középkori épületfalak és a középkori városfal megépítéséhez már elképzelhetetlen mennyiségű mészkőre volt szüksége Pécsnek. Ezt az irdatlan mennyiségű, építkezésre alkalmas mészkövet a Tettyéről bányászták ki és szállították a városba. Pontosan hol volt ez a kőbánya? Ez maga a Tettye-fennsík, a Tettye a romokkal! Ugyanis a Tettye egy hatalmas bányaudvar! A Tettye-fennsík fölé emelkedő sziklafalakat nem a természet, hanem az ember hozta létre. Sok-sok éven át a Tettye mint egy hatalmas seb tátongott a Mecsek oldalában, miután a városfal elkészült (12-15. század). A 16. században Szatmári György püspök rendezteti a Tettye-fennsíkot. Ekkor a városnak már nem volt szüksége olyan sok kőre, így más szerényebb méretű kőbányák kielégítették már a város igényét. Szatmári Györgynek a táj megtetszhetett, mert a simára egyengetett Tettyén - a régi bányaudvar helyén - gazdag itáliai urak módján emelteti gyönyörű reneszánsz palotáját, a zuhatagos Tettye-patak közelébe. A palota alatti területen csodás parkot, függőkertes paradicsomot hoz létre. A kertet és annak szépségét még Evlia Cselebi híres török utazó is megemlíti magyarországi utazásairól szóló könyvében (1660-1664). A török hódoltság idején dervisek éltek a palotában, a Tettye elnevezés is innen származik, mivel a török derviskolostor neve "tekke". Forrás: regipecs.blog.hu HÍREK ♦ Nyílt túrák: elkészült a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2020. évi nyílt túráit tartalmazó programfüzete, melyet a januári nyílt túrákon, ill. keddenként délután a szövetségben (Pécs, Tímár u. 21). lehet megkapni. ♦ Természetjárók elismerése: szövetségünk elnöksége a 2020. február 8-án tartandó küldöttgyűlésen ismét szeretné megköszönni az aktív természetjárók - egyesületüket, vagy a szövetséget segítő - munkáját. Kérjük tagszervezeteinket, hogy az elismerésekre a javaslataikat - rövid indoklással - 2020. január 21-ig juttassák el Tóth Klára elnöknek e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), vagy adják le személyesen a szövetségben. ♦ Egyéni túrapontverseny: kérjük a tagszervezeteinket, hogy azon tagjaik névsorát, akik 2019-ben 1000 túrapont felett teljesítettek, és a túrapontversenybe szeretnének benevezni, 2020. január 21-ig juttassák el Jancsi Attilának e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), az életkori kategória (50 év fölötti, ill. alatti férfi, ill. női) megjelölésével. A kategóriák első három helyezettjeit oklevelet kapnak, melyeket a februári küldöttgyűlésen adunk át. ♦ Beszámolók: kérjük azon tagszervezeteinket, amelyek szeretnék a 2019. évi tevékenységükről szóló beszámolót közzétenni, küldjék azt el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre január 21-ig, így azt a Mecsek Híradó februári számában megjelentetjük. Rendezvények ♦ január 7., kedd: Természetbarátok Klubja. Vaddisznók a városban - Nagy Gábor (DDNPI) előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn (S 20/340-4184). ♦ január 11, szombat: „Télies Mecsek 35, 16; Hó-PITE 10” teljesítménytúrák. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs - Éger-völgy, Teca mama kisvendéglő, 6.30-8.00 (35 km), 8.00-10.00 (16 km), 8.00-11.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1600, 1400, ill. 1200 Ft/fő (diákoknak, ill. Mecseki Turista Kártyával 100 Ft kedvezmény). Információ: Bota János (S 30/993-8595). ♦ január 17., péntek: Örökségünk - délutáni diskurzus. Túra az egészségünkért -Őri Zsuzsanna előadása. R.: Hétdomb Természetbarát Egyesület. Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.), időpont: 17 óra. Információ: Őri Zsuzsanna (S 20/376-6437). ♦ január 29., szerda: Ötórai beszélgetések. Vidám történetek erdőn, mezőn - Müller Nándor vetítettképes előadása. R.: Mecsek Egyesület. Helyszín: Mecsekerdő Zrt. Pécs, Rét u. 8., időpont: 17 óra. ♦ február 4., kedd: Természetbarátok Klubja. Egy csipet Kaukázus, és amit még láttunk - Varga Jenő előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn (S 20/340-4184). NYÍLT TÚRÁK ► január 11., szombat: X. Desztinációs túra - „Hegyen-völgyön-tóparton”. Útvonal: Tekeres - Kovácsszénája - Orfű, Medvehagyma-ház (12 km, szintemelkedés: 100 m). Találkozás 7.15-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomáson, a 23-as kocsiállásnál (a busz 7.30-kor indul Orfűre). Túravezető: Baumann József (S 20/474-7151). ► január 18., szombat: „Téli barangolás Sikonda környékén”. Útvonal: Sikondai tavak - Sikonda - Cifra malom - Kőlyuk - Zsidó-völgy - Vágotpuszta - Kecskehát - Kőlyuki betérő (12 km, szintemelkedés: 327 m). Találkozás 9 órakor a Komló, Sikondai elágazás autóbusz-megállóban (elérhető Pécsről a távolsági autóbuszállomás 14-es kocsiállásáról 8.30-kor induló kaposvári autóbusszal). Túravezető: Schóber József (S 20/437-8314). ► január 25., szombat: „Barangolás a Fekete István Emlékösvényen”. Útvonal: Ba-kóca - Hollófészek - Nagymáté - Felsőkövesd - Alsókövesd - Bakóca (13,5 km, szintemelkedés: 350 m). A program része Bakócán a Sáfrány Géza Fazekas Múzeumban berendezett Fekete István Emlékszoba megtekintése. Találkozás 8 órakor Bakócán, az autóbusz-fordulóban (a pécsi vasútállomásról 6.46-kor indul vonat Dombóvárra, amelyről Godisa vasútállomáson kell leszállni, majd buszra átszállni 7.44-kor). Hazatérés a 13.05-kor, vagy 15.05-kor induló buszjárattal. Túravezető: Markesz István (S 20/772-0330). ► február 1., szombat: „Balázs-napi tekergések”. Útvonal: meglepetés! Táv: kb. 12 km. Találkozás 7.45-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomás 7-es kocsiállásánal, a komlói busznál (az autóbusz 8.00 órakor indul). Túravezető: Nagy Balázs (S 20/976-5582). ► február 2., vasárnap: „Zengő kerülő”. Útvonal: Pécsvárad, kollégium - Komlós-tető - Püspökszentlászló - Hosszúhetény (12,5 km, szintemelkedés: 360 m). Találkozás 8.45-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásánál (az autóbusz 9.00 órakor indul). Túravezető: Becze László (S 30/172-2821). A Mecsek Egyesület nyílt túrái ► január 12., vasárnap: „A Keleti-Mecsek ritkábban járt útjain”. Útvonal: Hosszúhetény -Völgyi-rétek - Kis-tóti-völgy - Pusztabánya - Csengő-hegy - Csengő-lak - Pap-rét - Pusztabánya - Köves-tető, autóbuszmegálló (kiszállási lehetőség) - Hársas-tető - Petőfi-akna (14 km, szintemelkedés: 350 m). Találkozás: Hosszúhetényben a Községháza autóbuszmegállóban 9.30-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 11-es kocsiállásáról 9 órakor indul a busz). Hazatérés: Kövestetőről 11.31 és 12.28-kor indul a busz, mely Pécsre 12.03 és 13 órára érkezik. Petőfi-aknáról minden óra 29-kor indul a 14-es helyi járat a Főpályaudvarra. Túravezető: Becze László. ► január 19., vasárnap: 2. nosztalgiatúra + disznótoros falatkák kóstolója. Útvonal: Liptód -Kálvária-domb - Bildstock - Kirchofgraben - volt Ignác Stockbrunn - Kispuszta -Liptódpusztai-völgy - Váralja - Kátolyi modern pincesor - Kátolyi elágazás (12 km, szintemelkedés: 320 m). Találkozás: Liptódon a buszfordulóban 10.15-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 10-es kocsiállásról 9.15-kor indul a busz a Babarci elágazásig, onnan tovább Liptódra 10.02-kor). Hazatérés: a Kátolyi elágazástól 15.51-kor indul a busz, mely Pécsre 16.43-kor érkezik. Túravezető: Markesz István. ► február 1., szombat: „Kincskereső túra Koszonyára”. Útvonal: István III. akna -Andorlaki-tó - Andorlaki-forrás - Andorlaki-vadászház - Hármas-bükk - Kincskeresőforrás - Hársas-forrás - Hármasbükk-forrás - Koszonya-tető - régi bányavasút - Hármas-akna - Somos-tető - Határ-tető (13 km, szintemelkedés: 280 m). Találkozás: István III. akna autóbusz-megállóban 9.25-kor (Pécsről a Budai Állomásról 9.10-kor indul a 12-es helyi járat). Hazatérés: Határ-tető megállóból minden óra 10 és 40 perckor indul autóbusz Pécsre, a menetidő 28 perc. Túravezető: Hicz Attila. A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással ■ január 7., kedd: Túra az egészségünkért - Cserma-aljai fák között. Indulás: a 8.00 órai sikondai buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (S 20/376-6437). ■ január 12., vasárnap: „Tél a Nyugat-Mecsek fái között”. Útvonal: Árpád-tető - Tripammer-fa - Letics - Fehér-kúti kulcsosház - Tölgyes út - Andor-forrás -Tripammer-fa - Árpád-tető (10 km, szintemelkedés: 210 m). Indulás: a 7.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (S 20/376-6437). ■ január 19., vasárnap: „Jégcsap-túra”. Útvonal: Zobákpuszta - Hidasi-völgy - Csurgó -Pusztabánya - Csengő-hegy - Zobákpuszta (10 km, szintemelkedés: 210 m). Indulás: a 9.20-as hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila (S 30/371-4545). ■ január 21., kedd: Túra az egészségünkért! - A Széki malomtól Sikondáig. Indulás: a 8.45-ös sásdi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (S 20/376-6437). ■ január 26., vasárnap: „Barangolás a szendergő Püspökszentlászlón”. Útvonal: Hosszúhe-tény - Püspökszentlászló - Zobákpuszta (9 km, szintemelkedés: 150 m). Indulás: a 8.00 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Németh Margit (S 30/ 508-4419). DDNPI rendezvények A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendezvényeiről információ kérhető, és a programokra előzetes jelentkezés a 72/518-221, 72/518-222, 30/377-3388, 30/326-9459 telefonszámokon, illetve a következő e-mail címeken: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. További információk a www.ddnp.hu honlapon találhatók. ► január 11., szombat: „Vágjunk bele” - jelvénygyűjtő túra. A túrán a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben található erdőrészletekben folyó erdőgazdálkodásba nyerhetnek bepillantást a résztvevők. A séta közben sor kerül a faanyagok fafajonkénti bemutatására is, illetve hasznos információk hangzanak el a tűzifa vásárlásról, kezelésről, illetve a helyes tüzeléstechnikáról is. A túra végén szalonnasütésre is lehetőség lesz. Helyszín: Nagybajom-Homokpuszta, tanösvény indítótábla (61-es út 147-es km-tábla), időpont: 10.00 óra. A túra hossza: 6 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: 700 Ft/fő. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953. E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu