2020. ápriis 278. szám

278. szám z- 2020. április „Karantén” Itt a tavasz. Ránézve eseménynaptárunkra számtalan, jobbnál jobb túraprogramokat, szebbnél szebb útvonalakat olvashatunk, és el sem hisszük, hogy az előző havi Mecsek Híradóban megjelent programok mind törölve lettek. Szinte egyik napról a másikra „csapott le ránk” a koronavírus járvány - bár már voltak előjelei február vége felé, de reménykedtünk: minket, az erdőt járókat nem fog érinteni. Ezúttal tévedtünk, a vírus nem válogat. Így hát kénytelenek vagyunk - vágyainkkal ellenkezve és nem kis önuralmat gyakorolva, de a józan észre hallgatva, betartva a korlátozó rendelkezéseket - bizonytalan ideig törölni közös programjainkat. Reméljük, ez a bizonytalan idő nem lesz hosszú, ez rajtunk is múlik! A túrázás amúgy - egyelőre - még nem tilos (jelenleg nincs teljes kijárási tilalom), csak közösségi keretekben. Egyénileg vagy családtagokkal járhatjuk az erdőt. Ez valamennyire pótolhatja elmaradó élményeinket, hiszen a természet szépségeit ez a vírus nem tudja tönkretenni, maradéktalanul élvezhetjük azokat. Csakhogy a természetjárás közösségi élményeket is jelent - nem is keveset -, amelyeket most egy ideig nélkülöznünk kell. Kedves Természetjárók! Rendezvényeinkről ugyan egyelőre nem tudunk írni, így -hogy ne maradjunk olvasnivaló nélkül, néhány aktuális téma után - szemezgettünk egy kicsit a Mecsekről szóló írások között, ezeket olvasva hátha gyorsabban telik az idő a „karanténban”. A végén egy kis humorra is jutott hely, hogy jobb kedvünk legyen! Jó egészséget, türelmet és kitartást kívánva, természetbarát üdvözlettel: Strasser Péter szerkesztő A természetjárókhoz szólok A mostani helyzet, meg az ezután következő időszak mindenkinek áthúzta, áthúzhatja a legtöbb tervét, számítását. Nekünk túrázóknak a túra és a barátok, ismerősökkel való találkozás volt és lesz - egyéb más mellett - fontos ezután is. Az élet ezt most felülírta, mármint a csoportos részt! Az áprilisi és nagy valószínűséggel a májusi csoportos túrákról is le kell mondanunk. Csak remélni tudjuk, hogy többről nem! Családi túrák, természetben tartózkodások továbbra is vannak a hozzám eljutott képek tanúsága szerint. Amikor már az együtt élőkön kívül mások is bekerülnek a képbe, az egy plusz rizikó faktort jelent, még akkor is, ha nagyon szerettünk eddig is velük együtt lenni, túrázni. Vegyétek ezt figyelembe, amikor már hárman-négyen vagy még többen is elindultok valamerre! Ez is a felelős gondolkodás egy formája lehet. Most biztos gondolják páran: túl óvatos vagy, Ati! Lehet, hogy én a helyzetemnél és az ismerőseim felé irányuló empátiámnál fogva tényleg túl óvatos vagyok, de most is azt mondom, vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, ismerőseitekre! Mindenkiből csak egy van, és még sokszor szeretnék veletek együtt túrázni, sétálni, beszélgetni! Ezt már leírtam, de ide kívánkozik most is. A való világban nincs „copy” gomb, nem tudjuk magunkat sokszorosítani! Itt csak a „delete” gomb működik! Amikor sokszor nyúlkálunk felé, egyszer akaratlanul is hozzá érhetünk és nem biztos, hogy mindent hibátlanul vissza tudunk állítani... Igen, tényleg nagy akaraterő kell ahhoz, hogy lemondjunk bármilyen nekünk tetsző dologról, főleg úgy, hogy más tiltja meg nekünk. Mindenkinek vannak „nagyon fontos” dolgai az életben, legyen az is közte, hogy vigyázunk egymásra! Ehhez kívánok most erőt, egészséget és kitartást mindenkinek az elkövetkező szép túrák reményében! atiKA XXXVII. Csokonay Sándor emléktúra (Egy elmaradt túra margójára) A Csokonay Sándor emléktúra - amit minden év márciusában tartunk a Sándor naphoz közeli hétvégén - ez évben március 21-én lett volna a megtartva, immár 37. alkalommal. Mivel manapság az erdő és az útviszonyok úgy változnak, mint az időjárás, ezért mindenképpen szükséges az útvonal túra előtti bejárása. Sikerült a teljes szakaszt bejárnom két alkalommal és a tervezett útvonal igen szép túrának ígérkezett. Már többször volt, hogy valami időjárási anomália miatt a meghirdetett nyílt túrát el kellett halasztani, de ami most közbeszólt, az rendkívülinek mondható. Mint mindig, ami jó és rossz, az a mi kis hazánkban is begyűrűzik, mint most a koronavírus. Egyre több megbetegedést jeleztek az ország több területéről, ezért a kormány elrendelte a csoportos rendezvények betiltását. Ez a sors várt ránk is: a nyílt túrát le kellett mondanunk. A döntés helyes volt - most már tudjuk -, mert a vírus terjedése egyre több betegséget és sajnos halálesetet is követel. Kárpótlásul szövetségünk honlapján közzéteszem a túraútvonal két szakaszának bejárása közben készült fotóimat (http://baranyatermeszetbarat.hu/index.php/16-programok/2304-egy-elmaradt-tura-margojara). Bízom benne, hogy a meghirdetett túra még ebben az évben megrendezésre kerül. Az útvonal nem változik, de a tavaszi virágok helyett talán már nyári virágokat láthatunk majd. Mindenkinek jó egészséget és egyéni túrákat kívánok, amíg ez lehetséges! De most, ha lehet, maradj otthon! Baumann József túravezető Erdei dobszó Márciusban már nem csak a korán nyíló virágok jelzik a tavaszt, hanem az egyre hangosabb erdő is arra utal, hogy valami elkezdődött. Egyre-másra érkeznek vissza telelőterületükről a madarak, és az itt áttelelők már foglalják a revíreket. Ezt pedig a madarak világgá is kürtölik. Hangoskodnak, kiáltoznak, egyesek énekelnek, mások dobolnak. Bizony, dobolnak, mégpedig a harkályok. Szép énekhang helyett jó hangszeres tudással áldotta meg őket a természet. Március elejétől a harkályfélék már a területfoglalással foglalatoskodnak, és a hímek a kiválasztott territórium határait többek között hangos dobolással jelölik ki. Egy erre alkalmas száraz ágcsonkra gyors egymás utáni csapásokat mérnek a csőrükkel, ami így messze hangzó, pergő dobolásként hallatszik. Emellett hangosan kiabálnak is, így a vájt fülű madarász anélkül be tudja azonosítani a harkályokat, hogy megpillantaná őket. A természetvédelmi munkában is fontos ez az időszak, hiszen a harkályok feltűnő viselkedése lehetővé teszi a könnyű adatgyűjtést. A velük kapcsolatos monitoring tevékenység ilyenkor könnyen elvégezhető. Ilyen faj pl. a hamvas küllő (Picus canus), mely közösségi jelentőségű fajként szerepet játszott a Mecsek NATURA 2000 terület kijelölésekor. Márciusban a hímek már hallatják kicsit bánatosan csengő, szép hangjukat, és finom dobolásuk is gyakran hallatszik. Völgyi Sándor (Forrás: DDNP) Az időjárás márciusi játéka Március harmadik hetében tavaszias meleg jellemezte hazánk időjárását. Számos gyümölcsfa virágba borult, madárhang töltötte meg környezetünket, kora tavaszi virágszőnyeg borította be az erdők alját. A hónap vége felé viszont jelentős változás történt az időjárásban, 15-18 fokos hőmérsékletcsökkenés, és hóesés jellemezte a Dél-Dunántúl nagy részét. Az ilyen időjárási anomáliák a történelem során nem voltak szokatlanok, bár vitathatatlan, hogy sokszor károkat okoztak. Hazánkban már a XI. századból találunk az időjárás megfigyelésére vonatkozó adatokat, elsősorban hadijelentésekben, adóbegyűjtési jelentésekben, kolostori jegyzetekben, személyes naplókban. Ezeket az írásokat még nem hasonlíthatjuk össze a rendszeres műszeres mérésekkel, mégis nagyon sok érdekes és izgalmas információt tartalmaznak a régmúlt időjárásáról. Az idén 150 éve, 1870. április 8-án létrejött Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításától számíthatjuk a mérések kezdetét, amikor is már 40 állomás működött, közülük 14 a mai Magyarország területén. Réthly Antal, aki 1931-től az igazgató-helyettese, majd 1935-től igazgatója lett az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetnek, több évtizedes levéltári kutatómunkával egyedülálló anyagot gyűjtött össze az elmúlt közel ezer év időjárásával kapcsolatban. Az ő kutatási anyagából csemegézünk: „1143/44-ben „Igen hideg és hosszú a tél, a nyara is olly hideg, hogy az aratás egy hónappal később esnék, mint egyébkor, igen kevés a bor, az is olly savanyú, hogy inni nem lehetett.” 1186-ban januárban virágoztak a fák, áprilisban érett a cseresznye, májusban aratták a gabonát, és augusztus elején volt a szüret. 1257-ben pünkösd táján arattak, és Jakab napján (július 25.) szüreteltek. 1288/89 tele olyan enyhe volt, hogy karácsonykor virágoztak a fák, február végén érett az eper. 1473-ban a nyár és az ősz „olly szelíd, hogy a gyümölcsfák másodszor virágoznak és Márton napján érett cseresznyét lehetett szedni”. 1524-ben karácsonykor virágzott az ibolya. 1538/39 tele olyan enyhe volt, hogy virágok lepték el az erdőt. 1553 októberében másodszor is virágoztak a fák, teremtek is, de a gyümölcsök már nem tudtak beérni. 1559-ben a Dunántúl olyan havas, hogy „ember magasságnyi havak valának”. 1579-ben zöldcsütörtökön (április 16.) hideggé vált az idő, majd havazott és fagyott. 1626-ban lejegyezték, hogy januárban megszólaltak a pacsirták. 1633 május 15-én „sok hideg szél és hó vala”. 1651-ben Szent Márk evangelista napján (április 25.) hajnalban nagy hó esett”. Varga Zsolt (Forrás: DDNP) MÚLTIDÉZŐ Tíz éve nyilvánították érvénytelennek a Tubesre tervezett NATO-lokátor építési engedélyét Évekig tiltakoztak a pécsi civilek a Tubesre tervezett NATO-lokátor ellen, mire csaknem tíz évvel ezelőtt megszületett a döntés a Legfelsőbb Bíróságon: érvénytelennek nyilvánították az építési engedélyt. A Tubes kedvelt célpontja a kirándulóknak, hiszen a megyeszékhelyről is könnyen elérhető. A hely most teljesen nyugodt, nem is gondolnánk, hogy évekkel ezelőtt milyen komoly küzdelmek folytak itt. A katonai radar telepítése elleni küzdelem régen kezdődött, ráadásul nem is Pécsen, hiszen az akkori kormány eleinte a Zengőre tervezte az építményt. A civilek azonban olyan hevesen védték a csúcsot, hogy a helyszín megváltozott, 2005-ben már arról szóltak a hírek, hogy a közigazgatásilag Pécshez tartozó Tubesen épül meg a lokátor. A civilek azonban ezzel a helyszínnel sem értettek egyet, így megkezdődött többéves csatájuk az építkezés ellen. A Tubest védő szervezetek - Civilek a Mecsekért Mozgalom, Istenkúti Közösségért Egyesület, Összefogás Pécsért Egyesület - már a kezdetektől népszavazást sürgettek az ügyben, fontosnak tartották, hogy mindenki elmondhassa véleményét az építkezésről. Az ehhez szükséges aláírások könnyen összegyűltek, a népszavazást így 2007. március 4-re ki is írták. A civilek mögé ekkor már tudósok is beálltak, ők is elmondták, miért veszélyes a radar megépítése. A kívánt hatást mégsem érték el, hiszen a népszavazás az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. A választásra jogosultak csupán 35 százaléka jelent meg az urnáknál, a leadott szavazatok 94 százaléka azonban elutasította a Tubesre tervezett radarállomást. A Honvédelmi Minisztérium akkor ezt mégis úgy értékelte, hogy a pécsiek többsége - azok, akik nem szavaztak - nem látja akadályát az építkezésnek. Ez viszont nem volt igaz, és a harc tovább folytatódott. Az események csúcspontja 2009 decemberében érkezett el, amikor a Honvédelmi Minisztérium (HM) megkapta a jogerős ítéletet az építkezéssel kapcsolatban. Az események nagyon gyorsan történtek, 2009. december 16-án, szerdán röppent fel a hír, hogy a munkálatokat pénteken kezdik meg a hegyen. Erre reagálva Páva Zsolt, Pécs akkori polgármestere bejelentette, hogy a csütörtök éjszakát fent tölti a Tubesen. Ígéretét be is tartotta, az éjszakázásra könyvvel, kártyával és meleg itallal is készült. Közben az önkormányzat sorompóval zárta le a hegyre vezető utat. Azt mondták, azért tették ezt, mert így akartak érvényt szerezni annak a KRESZ-táblának, amely megtiltotta a három és fél tonnánál nehezebb járművek behajtását. Ezt a korlátozást ugyanis a HM gépjárművei rendszeresen megszegték. A komoly harcnak végül meglett az eredménye. Öt évvel a tiltakozások kezdete után, 2010. március 17-én a Legfelsőbb Bíróság meghozta ítéletét: érvénytelen a NATO-lokátor építési engedélye. A hír hallatán a civileket egy kisebb tömeg ünnepelte a Jókai téren. Vicze Csilla, a Civilek a Mecsekért Mozgalom szóvivője akkor úgy értékelte a döntést, hogy egy olyan ítélet született, amely új fejezetet nyithat a hazai környezetvédelmi kérdésekben, olyan, amelyre hivatkozni fognak. (Forrás: bama.hu) „5+1 kilátó” túra 2007-ben (ahogy a túravezető átélte ...) A Közép-Mecsek legismertebb kilátóit felkereső túra már-már hagyományosnak számít a nyílt túrák között. Néhány éve egy fővárosi ismerősöm kérésére találtam ki, akinek csupán 5 órányi ideje volt a Mecsekkel ismerkedni, de mindent látni akart. Mindent látni? Ehhez kilátók kellenek! - gondoltam, ráadásul mindegyikről más-más szeletét láthatja hegységünknek. Azóta ezt az útvonalat már teliholdas nyáréjszakákon is többször bejártuk csapatommal, így nem történhet semmi baj, rutinból fogom vezetni. Félszemmel, fél lábbal is... Azonban 2007 a gyalogos turizmus éve az Európai Unióban, így az erre szakosodott szervezetek hazánkban is beindultak programjaikkal. Így történt, hogy ez a nyílt túrám bekerült a Magyar Turizmus Rt. éves rendezvénynaptárába, amelyből olvasható, hogy a kirándulás végén kedvezményes áron még ebédet is ajánlanak a résztvevőknek. Április 7-ére esett idén a Húsvét előtti nagyszombat. A túratársak nagy része háziasz-szony, akik úgyis otthon maradnak főzni - véltem egy ideális, 15 fős létszámra számítva. Kora reggel esőre álló idő volt, vasasi tanyámon szemerkélt is. Pro és kontra találgatás helyett inkább induljunk az erdőbe! A Mandulás felújított gyermekjátszóterére, a találkozóhelyre egy busszal előbb felmegyek. Meglepetésemre a busz tele van hátizsákosokkal, közülük sokan ismerősként köszönnek. A játszóra további turisták érkeznek minden irányból. Befut a következő autóbusz, belseje feketének tűnik a tömegtől. A nap már hétágra szórja sugarait, esőnek nyoma sincs. És csak gyülekeznek kicsik, nagyok, ismerősök, idegenek, fiúk-lányok-kutyák. Várakozásaim az ideális létszámmal kapcsolatban romokban hevernek. Félszemmel-féllábbal?? A tömeg immár 7 éves túravezetői pályafutásom rekordjait döntögeti. 87 természetjáró együtt! De hisz ez nagyszerű! Ugyanakkor félelmetes is. (Remélem, bejelenteni nem kell sehová, ezekben a demonstrálós időkben.) A társaság igen vegyes. Vannak itt rendszeres nyílt túrázók, Mediterrán Szüzek (saját klubtársaim), a Magyar Turizmus Rt. képviselői, más országrészbeli „pontgyűjtők”, túra-vezető-képző tanfolyamra jelentkezett leendő kollégák, sőt, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Dománszky Zoltán is eljött a fiával kilátó-nézőbe. Elsőnek a Sós-hegyi kilátót célozzuk meg. A római őrtoronyra emlékeztető terméskő és fa építményt a nemrég elhunyt Buzás Endre bácsi tervezte, aki az első „öt kilátótúrán” még velünk tartott. A Lapis alatt az erdőben elrejtve bújik meg ez a kilátó, sokan nem ismerték még ezt a helyet. Tornyából igen messzinek tűnik következő állomásunk, a János-kilátó zöld teteje. A Sós-hegyi rövid pihenő idején Lakatosné Sáritól hallunk növényismertetőt az idefelé vezető úton található különféle virágokról. A medvehagyma már virágba borult - köszönhetően a kimaradt télnek -, ilyenkor már mérgező, nem javasolt enni belőle. Fitos Gábort, egy új túratársunkat nem hagyta nyugodni, hogy az egyik mecseki pihenő névadójáról alig tudunk valamit: időt, fáradságot nem kímélve utánajárt Lenkei Lajosnak és most kutatási eredményeit megosztja csapatunkkal. A Lapison, a hétféle kőzetből készített Erdész-emlékműnél valamit elfelejtettem vol-na.de Tabi Levente kisiskolás csapattársam vállalja, hogy 87 ember előtt beszél az itt található madáretető és -itatóról, biztatva mindenkit, hogy friss vizet és magokat mindig helyezzünk ki a kis madaraknak, ez főleg télen fontos. Felérve a tubesi János-kilátóhoz, túl vagyunk a mai összesen 350 méter szintemelkedésen, de a csoport tagjain nem látszik fáradtság jele. Igaz, hogy útközben sok kis megállót tartunk, mert 3-4 részre szakad a nagy létszámú társaság. Amíg várakozni kell a többiekre, a jó turista legjobban teszi, ha pótolja a folyadékot, vagyis tiszta ivóvízzel csillapítja szomját. Közben a kullancsokról is mesélek, mert sokan félnek tőlük a helytelenül berögződött ismereteknek köszönhetően. A Sós-hegyi kilátóból oly távolinak tűnő Tubesre alig 20 perc alatt átértünk, ezen többen csodálkoznak. Felkapaszkodva a második kilátószintre, minden irányban kitárul a táj: Orfű, Komló, Pel-lérd, Kozármisleny - kegyes hozzánk az idő, csak a szél zúg a toronyban, 640 méterrel a tengerszint felett. A Közép-Mecsekben ekkor állunk a legmagasabban, még a TV-torony kilátószintje is alattunk van! Meg egy katonai bázis is. A János-kilátó történetébe egyszer már beleszólt a katonaélet: 1981-ben le kellett bontani a Rauch János tervezte régi kilátót. A jelenlegi torony átadásának 5. évfordulóját tavaly ősszel ünnepeltük. Ezúttal is egy igazi ,jani”-nak köszönhető, hogy áll: Kovács Szabó János kezdeményezésére adományozók segítették felépítését. Már vártam a kérdést, amire hivatalból nem válaszolhatok, és ami hónapok óta foglalkoztatja a pécsi turistákat: lesz-e lokátor a Tubesen? Egyáltalán mi a véleménye egy hozzám hasonló zöld(fülű) túravezetőnek e kérdésről? Csak magánvéleményem lehet, de itt most nemcsak magánszemélyként vagyok jelen, tehát elterelem a szót. A Kis-Tubes hangulatos környezete aztán feledteti a gondokat! Gyönyörű a kilátás, meleg napsugarak simogatják tejfehér bőrünket. Idén először merünk egy szál pólóban sétálni, napozni. Többen leragadnak a padokhoz, nem akaródzik elindulni, pedig még sok látnivaló vár bennünket. A kilátóhely egyébként a Tubes kisöccse, innen a neve, pedig néhányan úgy hitték, hogy a tervezőmérnök, Kiss Tibor miatt. A Misina-tetőn lévő TV-toronyban már mindenki járt közülünk, ezért egy rövidke megálló után már a „sárgán” ereszkedünk a Dömörkapu felé. Pontosítom a leendő túravezetők szóhasználatában a sárga csíkot, vonalat a helyes „sárga sáv” kifejezésre. Egy kislány bekiabálja, hogy ez turista főútvonal - ilyenkor érzi a túravezető, hogy nem beszél hiába egyfolytában. A Ptacek-pihenőnél lévő artézi kútnál sokan kulacsukat töltik fel, mások a Vidámparkot nézik, hogy megnyitott-e már, néhányan az éppen beálló 35-ös buszra kapaszkodnak fel és integetnek búcsúzóul. A Flóra-pihenőnél, ami egyben az ötödik kilátó, ebédszünetet tartunk. Innen nem látható a belváros, hiszen a másik oldalon vagyunk, hanem a szénbányászat volt aknaépületei, valamint a felhagyott külszíni fejtésben azóta kialakult 40 méter mély, sós vizű zöld bányató, a „tengerszem”. A bástyára emlékeztető kőkilátó alatt még találunk a már elnyílott szőrös virágból: néhány szál lila leánykökörcsin ékeskedik a dolomitsziklákon. A védett növény nagyon bájos az egész testét borító puha csillóbundában, de „leszedni nem szabad, mert az olyan, mintha megölnénk a lányvirágot” - a gyerekszáj hallatán bízni kezdek az új generációban... Egy rövid jelzetlen sziklás szakaszon érkezünk a Vámos Mihály turistaházhoz. A csoportok 90%-a az Irma úton szokott leereszkedni a Tettyére, ezért választom inkább ezt a kevésbé ismert lejárót. Megéri, ugyanis a volt Vándorsport kulcsosház udvarán tavaszi héricsek bólogatnak felénk nagy sárga fejükkel. A Felsőhavi dűlőben megcsodálunk még néhány szép új villaépületet, és leérkezünk a Havi-hegy alatti buszfordulóhoz. A hatodik kilátó fakultatív program: akinek kedve van, felmászhat a lépcsőkön a Tettye vendéglő fölötti Balázs József fakilátóhoz. Csapatunk másik része pedig jól megérdemelt ebédjét megy elkölteni a Cellárium étterembe. Úgy gondolom, az idei kilátó-túrán sok mindent láthattak az érdeklődők: messzi tájakat és közeli virágokat, emberi építményeket és természeti alkotásokat, civilizált jelzett és vadregényes jelzetlen útszakaszokat, és persze sok-sok hasonló érdeklődési körű sporttársat, akiknek ezúton szeretném megköszönni a hasznos hozzászólásokat és a természetbaráthoz illő, fegyelmezett viselkedésüket. Pál Krisztina túravezető ##### Mit tudunk a Mecsek nevének eredetéről? A 19. sz. végén, a 20. sz. első felében több kutató is vizsgálódott, hogy rábukkanjon a Mecsek név eredetére. A tanulmányok közül kiemelkedik Klemm Antal 1933-ban megjelent tanulmánya, aki a Mecsek hegység nevét nem tartja török eredetűnek. Szerinte a Mecsek név egyértelműen magyar eredetű, s feltehetőleg a „meszes” szóból, vagy a Meszes-hegy elnevezésből származhat... A magyar eredetre a baranyai Mecske (Magyarmecske) község neve is rámutat, melyet már a régi oklevelek is említenek, de a Mikcse, Mekcse személy- és helynevek másutt is felbukkannak. A Tolna megyei Tamási mellett is van egy Mecsek nevű domb, sőt a Bakonyban is találunk egy Mecsek elnevezésű kisebb hegyet. A név eredetének magyarázata során felmerült az is, hogy a Mecsek egy Mihály nevű magyar emberről van elnevezve. Klemm Antal szerint arra is lehet gondolni, hogy Szent Mihály után kapta a hegység a nevét, aki a hegyek, erődök és a várak védőszentje volt. Egykoron a Mecsek hegységnek nem volt az összes hegyláncot magában foglaló neve. 1015-ből származó egyházi iratok a Pécsvárad feletti hegyvonulatokat Mons ferreus-nak (Vas-hegy) hívták. A Pécs feletti részt Misinának, a nyugati részt Jakab-hegynek, a Hosszúhetény felett magasodó hegyet pedig Zengőnek nevezték. Amikor római korral foglalkozó régészeknél érdeklődtem a Mecsek korabeli neve felől, azt a választ kaptam, hogy semmilyen hiteles bizonyíték ez idáig nem került elő arra vonatkozóan, hogy a rómaiak a hegyvonulatot egységesen elnevezték volna. Mersetum vagy Mecsetum? Kérdés, hogy kik nevezték először e hegységet Mecseknek, és miért? Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a Mecsek egy török eredetű szó, amely tornyot, erődöt, várat jelent. Klemm Antal szerint sehogy sem lehet török eredetű, hiszen már a hódoltság előtti időben is Mecseknek nevezték. Oláh Miklós egykori pécsi püspöki titkár 1536-ban így írt a „Hungária et Atila” című munkájában: „Quinque Eccelsiae, quarum arx in radice Metsek montis ardui.” Később a hegység nevét többféleképpen is írták: Meczeky, Meghek, Mecechus, Mecekus majd Mersetum. Bél Mátyás Baranyáról szóló kéziratos művében azt írja, hogy a Mecsek a régi latin iratokban „Mersetum” alakban fordul elő. Klemm Antal ezt cáfolta, s egyszerűen hibás olvasásnak tekintette: a c-t tévesen r-nek olvasták. Szerinte a Mecsek eredeti latin neve nem „Mersetum” hanem „Mecsetum (ejtsd Mekszétum). Klemm Antal 1933-as néveredet vizsgálata óta újabb kutatásokra nem került sor. Nehéz elképzelni, hogy az évezredek óta lakott, majd a római korban hegyi utakkal, villagazdaságokkal birtokba vett hegységet ne illették volna megfelelő névvel már a magyar őslakosság letelepülése előtt. Pécs (Sopianae) a pannóniai városok közül avval emelkedett ki, hogy egyetlen más város körül sem találtak annyi római villát, mint éppen Pécs környékén. Miután a 3. sz. végén a római tartomány közigazgatási székhelyét Aquincumból Sopianaeba helyezték, a hegyvidék és térsége védelmi, közlekedési, gazdasági szempontból súlyponti területté vált. Ebből következően fontos lehetett a földrajzi név megadása is. Tehát nem kizárható, hogy a Mecsek név a régi latin név magyar átírása, amely történelmi koronként változatos hangalakban jelent meg. Fazekas Imre (Forrás: mecsek.gportal.hu) A mecseki törpekirály palotája és a pécsi kirándulók kis várkapuja Pécsnek két olyan híres, ismert „kapuja” is van, melyeknek nincs köze a város régi falához, nem a város ki- és bejárataként funkcionáltak és funkcionálnak ma sem. A Pécsett rendszeresen kiránduló helyiek és turisták bizonyára már tudják, hogy melyik ez a két „kapu”: a Dömörkapuról és a Mecsek-kapuról van szó. Vajon minek a kapui és mi a történetük? Kezdjük a Dömörkapuval, melyet nyilván egyetlen pécsi sem kever össze a Visegrádihegységben található azonos nevű „kapuval”. Aki járt már a Dömörkapunál, az feltehetően legalább egyszer biztos, hogy keresett már bármilyen kapura utaló jelet, építményt, emléket. Nos, nem a kirándulók hibája, hogy nem találtak, ugyanis a Dömörkapu - nevével ellentétben - nem kapu, hanem megannyi mecseki turistaút metszéspontjában, a Szaniszló- és a Ptacek-turistapihenő közelében kialakított pihenőhely a volt vidámpark és a Bertalan-szikla közelében. A Dömörkapu „kapuságát” egy régi helyi monda után kapta, ez a monda pedig a Mecsekoldalt és a Dömörkapu vidékét igazi tündérmesébe ülteti. A mecseki törpekirályság A történet szerint - melyet Pesti János „Az ördögszántotta hegy - Baranyai mondák, hiedelmek és történetek” című kötetében írt le - a Bertalan-szikla hatalmas fehér tömbjei alatt egykor törpék éltek, akik a völgyben lévő bányatelep gépeinek dübörgésétől menekültek ide, az erdő csendjébe. Nem jöttek üres kézzel: kincseiket is magukkal hozták, azokat elrejtették a szikla mélyében épült palotájukban, melynek bejárata elé egy nagy követ görgettek. A törpék királya volt Dömör. A sziklában élő törpék létezéséről a legenda szerint csak egy pécsi pásztorfiú tudott, aki sípzenéjével sokszor elbűvölte a föld alatti birodalom parányi emberkéit. Amikor a pásztor zenélt, Dömör előjött a palotából és sokat beszélgetett a fiúval, jó barátok lettek, a törpekirály még a kincseikből is adott neki. Dömör viszont soha nem engedte, hogy a pásztor megnézze a szikla mélyébe vésett palotát. Egyszer azonban a fiú beosont a törpebirodalomba, hogy Dömör segítségét kérje: elpanaszolta a királynak, hogy kedvese halálos beteg, és hogy csak egy csodaszer mentheti meg. Dömör segített neki, a tudtára adta, hogy a palota falában van egy kő, ami a gyógyíthatatlannak vélt betegségből kigyógyítja a lányt. Ezt a követ azonban csak a fiú veheti ki a falból, tette hozzá Dömör. A király karon fogta a legényt, s varázspálcájával megütötte a sziklát. A kövek csikorogva mozdultak ki a helyükből és megnyílt Dömör kapuja! A monda boldog véget ér: a fiú elvette az életerőt adó követ és meggyógyította szerelmét, a törpék pedig Dömör vezetésével elvándoroltak a vidékről, szó szerint úgy, mint akik jól végezték dolgukat. A sziklamélyi palota maradt, de a törpék távozásukkor elrejtették a bejáratát, amit aztán idővel benőtt a gaz és a moha, ezért nem találni ma már Dömör kis birodalmát és kapuját. A környéket a pásztorfiú nevezte el Dömörkapunak, hálája jeléül. A Dömörkapu névnek létezik egy sokkal kevésbé izgalmas eredete is. A „dömör” szó oszmán török eredetű, jelentése: megerősített szoros. Törökül az ilyen szorosokat -melyek hadi- és kereskedelmi célokat is szolgáltak - Demirkapunak, azaz Vaskapunak hívják. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy mint sok más hasonló esetben, a szó eredete nem teljesen tisztázott, vannak, akik a perzsa „darb” szóból eredeztetik, ami szűk hegyszorost jelent. A kirándulóknak szánt kis vár, ami a forradalomban óriási szerepet játszott A Mecsek-kapunak - őszintén mondhatjuk: sajnos - nincs tündérmesébe illő mondája, noha a Hunyadi János úton található ikonikus pécsi kőépítmény úgy fest, mintha a régi pécsi várfal valamiféle maradványa lenne: van íves kapuja, árkádjai és még bástyája is. A „várszerűsége” azonban megtévesztő, hiszen egy alapvetően „fiatal” épületről van szó, 1936-ban emelték, Kőszeghy Gyula építész tervei alapján. A Mecsek-kapu konkrét céllal épült, ugyanis a város akkori vezetősége azt a turisták és a kirándulók számára tervezte, mint a Mecsek szimbolikus pécsi bejáratát. Innen ered tehát a név, melynek a 2001-ben felújított és 2016-ban megerősített kis vár közel 100 éve bőven eleget is tesz, hiszen a Mecsek-kaputól az országút szerpentinje kanyarogva vezet egyre magasabbra a hegyen, és persze számos helyi túra kiindulópontja is ez hely. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Mecsek-kapuhoz is kapcsolódik egy igencsak fontos, ugyanakkor nem a fantázia szülte történet. Az 1956-os forradalom leverése után ugyanis a Mecseki Láthatatlanok hős gerillaharcosai november elején a kirándulók kapujánál portyáztak, a Pécsre bevonult szovjet tankosok életét jelentősen megnehezítve. Rozs András nyugalmazott pécsi levéltáros Mecseki Láthatatlanok című könyvéből kiderül, hogy a partizánok olajat öntöttek az útra, amin a lánctalpak nem fogtak, a harckocsik pedig visszacsúsztak. Az egyik ilyen „olajozás” során az egyik tankból kidugta a fejét egy tiszt, amit a felkelők egyike szét is lőtt. A legenda szerint egy Kornyusin nevű parancsnok volt az áldozat, a legenda feltehetően igaz, ugyanis a kutatások arra jutottak, hogy a parancsnok halála után új vezető tiszt jött Pécsre. Ilyen magas rangú tisztáldozatot egyébként az egész ’56-os forradalomban nem ejtettek a magyarok. Érdekes, hogy a Mecseki Láthatatlanok összekötik a Mecsek-kaput és a Dömörkaput. Az ellenállók a tettyei sziklákról szórták meg géppuskatűzzel a szovjet tankokat, akik viszont vaktában lőtték a környék házait és a domboldalt, mivel nem tudták, hogy pontosan hol bújnak meg a partizánok. Sokan ekkor meghaltak az ellenállók közül. A tettyei harcosok ezután a Kőbányába vonultak vissza, majd a Dömörkapuhoz mentek, a ma is álló turistaházban pedig megalakították első főhadiszállásukat. Ide hozták fel a városból Kubicza János századost, aki az egyedüli magasan képzett katonatisztként szervezte egységbe a Tettyén megtépázott társaságot. (Forrás: pecsma.hu) Sippeki József: Az első pálos kolostor (Megjelent: A fehér barát - 1944. július, 7. évfolyam 7. szám) (A fehér barát c. kiadvány 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Ezt követően hosszú kényszerszünet következett. A korábbi hagyományt folytatva 2009 decemberétől az aktuális tartományfőnök gondozásában ismételten megjelenik. A szerk.) A Jakab-hegyi, vagy e hegy lábánál elterülő helység nevéről Patacsinak is nevezett legelső pálos kolostor a Mecsek hegység egyik délnyugati hegykúpján, a Jakab-hegyen emelkedik. Pécsről a város nyugati végéről a Makár-hegyet megkerülve, s az ugyancsak a Jakab-hegy lábainál elterülő helységből, Magyarürögről közelíthető meg legkönnyebben. Lassan emelkedő hegyoldalán, mindinkább sűrűsödő erdőig vezet utunk felfelé, s amikor az erdei kocsiút egy kétoldalt magas földsánc bevágásán -mintegy szurdokon, kapuján - halad át, máris fent vagyunk a Jakab-hegyen, amelyet ez az őskori földsánc teljesen körülfog, mintegy hatalmas gyűrűt képezve. Kisvártatva már fel is tűnnek a kolostor viharvert, repkénnyel befont hatalmas romjai. A sűrű bozót közt utat törve az eredeti kapunyíláson át lépünk be egy előszobába, innen pedig az udvarra. Az udvar egy tizenegy-tizenegy méter méretű szabályos négyzet közepén mohos kúttal, s mintegy ezen központja körül épült a kolostor, egy egységet képező négy szárnyával. A négyszögű udvar három oldalát a kolostor helyiségei, a negyedik oldalát a templomnak is beillő kápolna foglalja el. A kolostor egykori cellái és termei is felismerhetők, keleti oldalán egy hosszú keresztfolyosó a kápolna szentélyébe vezet, amelyet a gótika stílusa korában a hatszög három oldalával zárultan egészítettek ki, sarkain támpillérekkel. Állanak még a szentély diadalívének pillérei, s egy ajtó az udvarról nyílik a hajóba. A monumentális romok emeletnyi magasságúak. A földbe süppedt földszinti helyiségek ajtó- és ablaknyílásainak még boltozatai is láthatók, az emeleti nyílások már nélkülözik ezeket, de így is emeletnyi magasságban állanak, s nyers hasított kövekből rótt falai, pillérei, folyondárral befutott mohos maradványai festőien hatnak. A kolostort kívülről, nagyobb távolságban, ugyancsak négyzet alakjában kőfal vette körül, s ezzel mintegy második udvart képezve és határolva. Még egy harmadik udvara is volt a kolostornak, a külső várfalak határolta területen, a falak törési pontjainál, öt darab kerek bástya-tornyaival. Valóban monumentális alkotás volt. Ha úgy magunk elé varázsoljuk képzeletben kiegészítve a rommaradványokat, a sarokbástyás várfalakat, s a kolostor várépületét, hármas udvarával, kétszeres falakkal, nagy halastavával, amelyben az ég kékje tükrözött... az üdezöld környezetet, amely hátterét képezte, s az egészet körülölelő őskori földsáncról elénk táruló panoráma, a Mecsek többi csúcsára, vagy le délre a síkság távlatában, felejthetetlen képet nyújtanak, valóban ennél idilli-kusabb helyet keresve sem lehetett volna találni e legelső kolostor számára. Mindebben egy nagy egyéniség lelkisége tükröződik, aki nem más, mint Pécs tizenharmadik püspöke, a burgundiai származású - tehát francia eredetű - Bertalan püspök, akiről mint tudjuk, egyházmegyéje területén, különösen a Mecsek hegységben élő remetéket összegyűjti és határozottabb formájú együttélésre utalja. Kiválasztja számukra a Jakab-hegyet, s anyagilag támogatva felépíti, s így alapítója lesz az első Pálos-kolostornak 1225-ben. Nagyműveltségű lehetett ez a nyugat-európai, burgundiai Bertalan püspök, II. Endre és IV. Béla királyaink meghitt udvari méltósága, aki többek között négyízben járt diplomáciai megbízásban a távoli Aragóniában, s értékes működésének jutalmául II. Endre 1235-ben egy hatalmas magánbirtokkal ajándékozta meg. E birtoka Baranya megye északi részében terült el, s központja a mai Szászvár helysége volt. Mivel uradalmi központi várkastélya síkságon épült és vízzel, nádas ingo-vánnyal volt körülvéve, eredetileg Sásvárnak nevezték. Ezen birtokára vonult vissza harminchárom évi püspöksége után, szászvári várkastélyába, amely még ma is áll, a XVIII. században plébánia-lakká átépülve, kívül alig sejtetve ennek a XIII. századi eredetét. A plébánia-lak pincéje a talajfeltöltés előtt a várkastély földszinti helyiségét képezte, s itt még ma is láthatjuk vastag falaiban hatalmas faragott kövekkel szegélyezett lőrés nyílásait, a bejáró torony román stílusú félköríves, méteres nagyságú kőívekből boltozott ajtó-nyílását, előtte kétoldali, ugyancsak félköríves, örök ülőfülkéjét, az egykori felvonóhíd láncszerkezetének nyomait. A várkastély - a mai plébánia-lak -udvarát, az egykori kastélyudvart négy oldalról még ma is fennálló várfalak vették körül, négy sarkán egy-egy kerek bástyatoronnyal - ezek közül is kettő még fennáll -s egy ötödiknek nyomai is láthatók. Bertalan püspök e várkastélya analogikus az általa épített Jakab-hegyi kolostor-várral. Itt és ott is kettős várfal vette körül az épületet, s a sarokbástyáik is ötből állottak. A várárka és környéke alkalmas vélt haltenyésztésre, vizében tükröződött az ég kékje, a sás és nád üde zöldjéből monumentálisan emelkedett ki a várkastély tornyaival, festői körvonalaival. Valóban egy nagy szellem előkelő főúri alkotása volt. Talán soká időztem a Jakab-hegyi kolostor ismertetése közben e szászvári várkastélynál, de a közös származás késztetett erre, meg a kegyelet, amely az első pálos kolostor építtetőjével szemben kötelez, annál is inkább, mert félreismerték, pedig az esztergomi Árpád-kori királyi palota feltárása előtt is nagy érdeklődésre tarthatott volna számot e vele közel egykori főúri, püspöki palota e megmaradt része, mint Árpád-kori műépítmény, mint XIII. századi püspöki palota nemcsak pécsegyházmegyei, de országos viszonylatban is egyedülálló. Visszatérve a kolostorromokhoz, s bár a romok a kolostor második pusztulási állapotában állanak, nyilván az első pusztulásuk alkalmával, 1526. évi mohácsi vészt követő 150 éves török hódoltság korából is ilyen állapotban maradtak ránk. A török felgyújthatta a kolostort, miközben megsemmisülhettek belső értékes és művészi középkori felszerelései. Csak egy darab maradt fent közülük napjainkig, amely köböl volt, s ez egy keresztelő medencéjének is beillő szenteltvíztartó. A közel egy méter magas kőedény egy középkori billikomnak - ivókupának - köbe átvitt hatalmas méretű formáját mutatja. Négyszögletes talapzata felfelé keskenyedik a sarkok levágásával nyolcszöggé megy át, míg a vizet tartó medence köralakú, kívül ugyancsak gömbölyített, s úgynevezett fogsor alakú rovátkos díszítő vésetekkel van körben ellátva. De ez az egyetlen, középkori Jakab-hegyi szerelvény sem található itt helyben a romok közt, hanem a bakonyai (Baranya megye, szentlőrinci járás) plébániatemplomában van, ahová a XVIII. században, a Rendnek 1786. évi feloszlatása után kerülhetett. Pécs városának 1686. X. 14-i visszafoglalása, s ezzel a török végleges kiűzetése után a kolostort az újjáéledő pálos rend ismét felépíti és betelepíti. De az alig egy évszázadnyi második virágzást a kalapos király 1786-ban megsemmisíti azzal, hogy a Rendet feloszlatja A kolostor épületére a második pusztulás következik. Belső felszerelését elárverezik. Tetőzetét, gerendázatát leszerelik, széthordják, s az így kalapnélküli épületét az évszázadok esője, téli fagya sietteti és a boltozatok bedőlését, s ezzel az épület teljes pusztulását vonta maga után. Így állanak e romok a második pusztulás óta. Második fénykorából, belső felszereléséből két műalkotásról van tudomásom. Mindkettő művészi kivitelű oltárkép. Az egyik, nyilván a kolostorkápolna főoltárképét alkothatta, a Szentháromságot ábrázoló olajfestmény, 3 méternégyzet felületű, Rubensnek napjainkig kiható ábrázolási módjában készült másolat, amely Fekedi (Baranya vm., pécs-váradi járás) plébániatemplomának főoltárát ékesíti. A másik oltárkép a kisvaszari (Baranya vm., hegyháti járás) plébánia melléktemplom oltárképét alkotja. A két és félméter magas olajfestmény Remete Szent Pált ábrázolja, amint a maga ácsolta kereszt előtt térdelve, kezeit mellén összehajtja, ruhája a pálos tradíciónak megfelelően, háncsszövésű. A félhomályban levő barlang-nyílásán kívül derült, napsugaras táj képe tárul elénk, pálmafával és roskadozó gyümölcseivel. E Jakab-hegyi kolostorból származó kép teljesen azonos a Pálosok pesti templomának (ma egyetemi templom) Remete Szent Pál oltárképével, annak ugyancsak művészi másolata. Végül egy teljes oltár maradt fenn a rácvárosi (Pécs külvárosa) plébánia templomában. Ez az oltár a Jakab-hegyi kolostorhoz tartozó szentkúti templomból származik, ahonnan a rend megszűnte után került. Mivel a kistemplomban nem fért el, külön oldalkápolnát építtettek részére, s abban helyezték el. A szentkúti templom azóta eltűnt a föld színéről, csak forrásvize bugyog még ma is dúsan, a pálosok emelte román stílusú nehéz, boltíves foglalata alól. A díszes, oszlopos és párkányos barokk oltár főhelyét a Fájdalmas Szűz szobra foglalja el, primitív kivitele ősrégiségéről tanúskodhat. Egy bíbornok és püspök szobrain kívül Remete Szent Pál szobra kókuszháncsból szőtt köntösében és egy szerzetes alakja csengettyűvel a kezében már igen művészi alkotások. Kisebb olajfestmények és angyalkák szobrai művészi összhangban ékítik az oltárt, amely túlélte a szentkúti templom pusztulását, hogy hirdesse a pálosművészet egykori gazdagságát. Alkonyatra hajlott, amikor a kolostorromokat másodszori felkeresésekor elhagytam. A nap bíborban hanyatlott le a síkság felett, utolsó sugarai a Mecsek csúcsait érték, s halvány pírba vonták be a szürke romokat. A fák törzsei és ágai hosszan elnyúló árnyékot vetettek. Feljött a hold sápadt fényével, s az éj madarai körülröpködték a romokat. De amint az éjszaka után ismét hajnal következik, ezzel az érzéssel, ezzel a reménnyel hagytam el a romokat, hogy ezekre is majd egykor új élet hajnala virrad... (Forrás: palosepiteszet.hu) HUMOR Ellesett párbeszédek Turisták egymás közt - Mondd Mici, jó időtök volt a múltkori nagy túrátokon? - Mi az, hogy jó, remek! Naponta hatszor is átöltözhettem. - Nézd Edömér, ez az a jéghideg forrás, ahol húsz évvel ezelőtt szerelmet vallottál! - Igen, ahelyett, hogy előbb ittam volna... - Na és nyáron sok hegyet megmásztatok a Tátrában? - Még csak azt kellett volna! Így is állandóan szomjaztam, úgy hogy ki sem mozdultam a sörözőből. - Ha én festeni tudnék, mindjárt lefesteném ezt a tájrészletet! - Még szerencse, hogy nem tudsz, így legalább elérjük az utolsó buszt. Turista és a hegylakó Turista: Idefenn minden milyen gyönyörű! Hegylakó: Látná csak az öreganyámat, nem mondana ilyeneket. Turista: Azt mondják, maguk korán halnak ... Hegylakó: Mesebeszéd, az anyósom már elmúlt hetven, de a söprűt még mindig úgy kezeli, hogy sajog belé a hátam. Turista: Milyen kellemes ez a csend idefent! Hegylakó: Igaz, ami igaz, szerencséje van az úrnak, mert nincs itthon az asszony. (Forrás: old98.mtsz.org) HÍREK ■ A koronavírus járvány miatt országosan bevezetett korlátozó intézkedések miatt március közepétől bizonytalan ideig - a korlátozó intézkedések feloldásáig - valamennyi Baranya megyei természetjáró rendezvény: szövetségünk illetve tagszervezeteink, a Mecsekerdő Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendezvényei és az eseménynaptárban szereplő egyéb rendezvények elmaradnak. A korlátozások feloldásáról és a rendezvények újbóli indulásáról a honlapunkon adunk tájékoztatást. Ugyancsak szünetelnek szövetségünk Tímár utcai helyiségében a keddi ügyeletek is. ■ Az MTSZ tájékoztatása a járványügyi helyzettel kapcsolatban (kivonat) Szem előtt tartva a túrázók, a fiatal és az idősebb korosztályt képviselő tagság és a munkatársak egészségét, a Magyar Természetjáró Szövetség vezetőségének is számos olyan döntést kellett meghoznia, ami módosítja a hétköznapok ügymenetét. Ezek az alábbiak: - a személyes ügyfélszolgálatainkat határozatlan időre bezártuk, azonban a honlapunkon (www.mtsz.org /kapcsolatok) közzétett telefonos és e-mailes elérhetőségeinken továbbra is rendelkezésre állnak a kollégák, továbbra is dolgozunk, - a Gerecse50 teljesítménytúrákat átütemeztük 2021 -re, - a Rendezvénytámogatás2020 pályázatunkat felfüggesztettük. A vészhelyzet visszavonása és ezzel egyidejűleg a közösségi programok szervezésének feloldása után a Rendezvénytámogatás2020 kiírási feltételei szerint megvalósított rendezvények támogatását biztosítjuk, - a Jelzésfestés pályázataink online adminisztrációja folyamatos, a határidők változatlanok, néhány könnyítést bevezetünk a pályázók számára, - az MTSZ tanfolyamokat és vizsgákat szüneteltetjük, - a TEKA kártyát és a Kéktúra igazolófüzeteket kizárólag online értékesítjük a www.turistashop felületén, - a Kéktúra igazolófüzetek elbírálását átmenetileg szüneteltetjük, - a túraversenyek idén tavasszal nem kerülnek megrendezésre, - a minősítések esetében a lejáró határidők meghosszabbításra kerülnek, - a kitüntetések felterjesztési folyamata változatlan, a dokumentumokat továbbra is várjuk elektronikusan vagy postai úton április 30-ig megküldeni, - a Tisztújító Választmányi Ülést az érvényben lévő járványügyi intézkedések értelmében valószínűleg nem tudjuk a megszokott keretek között és időpontban megrendezni. Az Elnökség és jogi szakembereink már vizsgálják az esemény lebonyolításának szabályos és jogszerű lehetőségeit. Az eredmények Önök felé történő közléséről gondoskodni fogunk. Vigyázzunk egymásra! Jó egészséget és kitartást kívánunk Mindenkinek! Magyar Természetjáró Szövetség Országos Központ ■ Mecsek Híradó: kiadványunk a járványügyi korlátozások ideje alatt is megjelenik, és olvasható szövetségünk honlapján. Nyomtatott formában a lapszámok - a korlátozások feloldása után, ha ismét megindul az ügyelet - utólag átvehetők keddenként a szövetségben (Pécs, Tímár u. 21.). Virágzó medvehagyma Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (762l Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.: internet: www.baranyatermeszetbarat.hu