MECSEK HÍRADÓ

Tolna megyében jártunk

Március 3-án tartotta közgyűlését a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség. Szívesen tettünk eleget a meghívásnak, a hagyományosan jó kapcsolatot e szálon is megerősítve.

Kedves színfoltja volt a közgyűlésnek, amikor Dománszky Zoltán köszöntötte a résztvevőket, aztán bennünket, vendégeket is: Szabó-Dalecker Ibolyát, Baronek Jenőt. Új titkárunkat, Baumann Ágit megkülönböztetett szeretettel üdvözölte, mivel Ági édesapja valamikor e szervezet élén tevékenykedett.

Örömmel olvastuk, hallgattuk a sokszínű, sokrétű munkáról szóló beszámolót. Az eseményekben, élményekben, erőfeszítésekben gazdag év eredményei mögött jó munka, igényes egyesületek, közösségi gondolkodás, összefogás rejlik.

Közös feladataink, programjaink tovább erősítették munkakapcsolatunkat, barát­sá­gunkat. Regionális és országos ügyekben is szót váltunk. Örömmel emlegettük a tavalyi dél-baranyai találkozót és reménykedve az idei, tervezett lengyeli találkozót. Jelzés­festési ügyekben is osztozunk a feladatokon. E közgyűlésen is szót ejtettünk az MTSZ további sorsát érintő kérdésekről. Egyetértünk a változás szükségességében.

A gazdag szendvicsek és a finom szekszárdi vörös bor mellett még jót beszélgettünk, majd a további barátságos együttműködés reményében köszöntünk el kedves vendég­látóinktól.

Tóth Klára

Megtisztult a mecseki erdő

Hagyományainkhoz híven a nemzeti ünnep előtti szombaton (március 10-én) erdőtakarító túrára invitáltuk a természetet kedvelő sporttársakat, akik szívügyüknek érzik kirándulásaik helyszínének tisztaságát.

Két útvonal közül lehetett választani: Éger-völgyből Marton József irányításával a Jakab-hegyen keresztül jutott el mintegy 40 önkéntes a Remeterétig, majd a Rózsa-völgyön át ereszkedtek le Éger-völgybe. Az erdőtakarításba bekapcsolódtak az éppen teljesítménytúrázó barátaink és a nyílt túrán résztvevők is, más-más nyugat-mecseki helyszín felkeresésével. Volt, aki egyedül, vagy pár fős kis csoportban tért le a főcsapásról, hogy a lehető legtöbb kirándulóhelyet megtisztítsák.

A másik meghirdetett útvonalon a csoport a Tettyéről a Mandulás érintésével Pál Krisztina vezetésével túrázott. Összeszedtük az erdőt elcsúfító eldobált hulladékot egészen a Remeterétig, majd a kerékpárút mentén jutottunk el Éger-völgybe, mintegy 12 km-t megtéve, 40 vállalkozó kedvű természetjáróval. Az elején a csapat egyik fele az Irma út felől közelítette meg a Dömörkaput, a többiek a Balázs-kilátó és az Ilonka pihenő térségében gyűjtötték a szemetet, s az Állatkertnél találkoztunk. Felérve a kisvasút munkatársai meghívták a természetbarátokat egy kisvonatos utazásra. Nőnap és Ildikó-nap is volt nemrégiben, ezért sütivel, borral ünnepeltünk a gyaloglás közben, mindenki örömére.  A narancsszínű teli szemeteszsákokat a Vidámparknál, a Man­du­lás­ban, és a Remeterétnél lévő hulladékgyűjtőknél helyeztük el, összesen kb. 40 darabot. 

A zsákokat, kesztyűket, láthatósági mellényeket a Biokom Kft. biztosította a részt­ve­vők­nek. A két nagy létszámú erdőtakarító "brigád" az éger-völgyi kisvendéglő­nél találko­zott egymással, ahol Teca mama finom medvehagymás pogácsával, friss teával vendégelte meg a társaságot, Marton József pedig saját vörösborával köszönte meg a résztvevők munkáját.

Az időjárásnak és a vidám hangulatnak köszönhetően igen kellemes és főleg hasznos túranapot teljesítettünk ezen a március eleji szombaton. Az erdő fellélegzett, a természet zsenge medvehagymával kínálta csapatunkat, a rengeteg hóvirág mellett már sok helyütt illatos hunyorral is találkozhattunk, s a megtisztított avarszőnyeg alól kis kék májvirágok és sárga kankalinok is előbukkantak. Minden kedves sporttársnak köszönjük a fáradozását!

Pál Krisztina

29. Csokonay Sándor Emléktúra

("Jelzetlen utakon a forrásépítők nyomában")

A túra útvonala a következő volt: Orfű-Abaliget műút elágazás - Vadászkutya sírja - Bodó-hegy - Virágos - völgy - Csokonay-kút - Balog fája - Jakab-hegy - Éger-völgy.

2012. március. 17, szombat: a fél tízes orfűi mentesítő járatot teljesen kitöltöttük, állóhely is alig maradt. A buszról leszállva, rövid bemutatkozás és köszöntés után elindultunk a Gubacsos-forráshoz, amit Tamás érkezésünk előtt szépen kitisztított és a környéken összeszedte a szemetet. Megemlékeztünk Csokonay Sándorról, a "Mecseki források atyjáról" és segítőiről. Innen a kulcsosházat érintve a sárga sáv jelzésű turistaúton haladtunk, ahol megnéztük a Vadászkutya sírját.

A dombtetőn balra fordulva egy fiatal erdőben, hosszú sorban meneteltünk. A Vásáros utat elérve a triász kori mészkőről, a víznyelőkről és a barlangok kialakulásáról esett szó. Kicsit mentünk felfele a zöld + jelzésen, majd jobbra letértünk a széles nyiladéknál. Megmutattam a közeli barlangot, és említést tettem a denevérek védelméről. Szép szálerdőben gyalogoltunk az egyre jobban ágaskodó és a barna avart zöldre színező medvehagymák között. Kis emelkedő után felértünk a kék sáv jelzésű turistaútra, és Abaliget fele haladtunk néhány száz métert. Balra letérve vadcsapást követve értük el az erdészeti utat, melyen leereszkedtünk a Virágos-völgybe.

A Csokonay-kútnál ismét a "források atyja" és segítői munkájáról tettem említést. Többen kihasználva a kis pihenőt, szendvicseiket ették és hozzá a frissen szedett medvehagyma leveleit. Megnéztük nagyítókkal a parányi tulipános kerteket, a hóvirág porzóit, a mohák, páfrányok spóratokjait és a homokkövek csillogó összetevőit. Megmutattam a közeli forrásokat: Csepegő, Lenke-forrás, Kiss Lajos-forrás, majd ezzel szemben egy erdészeti úton felkapaszkodtunk a Balog fájához. A közel hatvan turista közül csak alig néhányan jártak ezen a szép helyen. Az egykor volt legelőn most szál­erdő magasodik, és csak néhány tiszteletet parancsoló "delelőfa" őrzi a múlt emlékét. Itt nagyobb pihenőt tartottunk és volt idő a napozásra és egy kis beszélgetésre a túratársakkal. Több kedves túratársunk a hajnalban sütött finom pogácsákkal kínálta a pihenő csoportot.

Indulás előtt csoportkép elkészítéséhez tömörültünk a vastag ikertölgy alá. Követve a valaha volt legelőt, kellemes útvonalon értünk ki az aszfaltozott útra. Itt az erdők műveléséről és a sok embert érdeklő fakitermelésről és fafelhasználásról esett szó, majd az uránbányászat múltja került ismertetésre. A depóval szemben a vörös homokköves erdészeti úton kapaszkodtunk fel a vízmű közelébe, innen tiszta időben látni a Badacsonyt és a Balaton-felvidéket is. Szép ligetes erdőben, csodálatos napsütésben, de már kevésbé meredeken "fogyasztottuk" a szintkülönbséget. Kimentünk egészen a meredek völgy peremére, hogy a mélybe láthassunk a T. András-forrás irányába. Őzeket riasztottunk fel a tetőn a szóró közelében, de csak az élenjárók láthatták iramlásukat. Elértük a Petőczpuszta közeléből a kolostorhoz vezető széles erdészeti utat. Balra fordultunk és a kék sáv jelzést elérve a messze távolba tekinthettünk. Ezen a jelzésen haladtunk tovább, majd a halomsírokat elérve elmondtam az urnamezős temetkezésről a legfontosabbakat.

Innen az egyik csapat Ágival a Pálos kolostorhoz indult, a másik csapat a vezetésemmel a Zsongor-kőhöz. Egy népes fiatalokból álló csoport éppen felfele jött a sziklákról. Lefele indultunk és közben megnéztük a törpe kövirózsákat, melyek úgy beleillenek a környezetbe, hogy csak avatott szemek veszik észre parányi vöröses, zöldes húsos rózsaformáikat. Sajnos sok közülük a kirándulók áldozatául esik, mert a sziklás területen mászkálva, nem veszik észre a csodás és védett növényeket. Néhány hónapja elkészült a róluk elnevezett tanösvény is a DDNPI által. Itt pihenés és bámészkodás közben szó esett a kovasavas kötésű konglomerátumról, és az erózióról. A környék legendáiról, mondáiról is beszéltem, melyek ezekről a közel háromszázmillió éves kövekről szólnak. Fotózások után a kelta földvár belsejében a Pálos kolostornál várakozó csoporthoz csatlakoztunk. Több csoport tarkította színes ruháikkal a tisztást és a romokat. A kolostor kevésbé ismert néhány érdekességéről beszéltem, majd megmutattam a kolostor védőfalának maradványait a körbástyákkal, pincével. A zöld kör jelzést követve érkeztünk le Teca mama kisvendéglőjébe, ahol a ráérősek egy kellemes beszélgetésre és egy üdítő italra tértek be.

Csodálatos időben és egy kellemes társaságban töltöttük el ezt a szép napot.

Baumann József
túravezető

Komolyan kell venni a tűzgyújtási tilalmat

A Nyugat-Mecsek ösvényeit járva 2012. március 17-én, szombaton, a délutáni órákban sorozatos petárda robbanásokra lettünk figyelmesek a Jakab-hegy legmeredekebb oldalán, a Zsongor-kő közelében. A földvár sáncán vidám fiatalokkal találkoztunk, majd pár perc múlva hatalmas lángok és gomolygó, sűrű füst közeledett felénk. Túratársammal és még három, hozzánk csatlakozó fiatallal alkalmi tűzcsapó ágakkal és kézzel szórt földdel nehezen, de sikerült az erős szélben gyorsan terjedő avartüzet megfékeznünk. Értesítettem a Duna-Dráva Nemzeti Park területi őrét és a Pécsi Tűzoltóságot, akik a sziklás meredekre dőlt izzó, lángoló ősi tölgyeket szakszerűen eloltották. Sajnos több száz elégett, védett epres gyöngyikét, illatos hunyort, hóvirágot és medvehagymát nem sikerült megmenteni, de a megperzselődött fiatal tölgyek, bükkök, galagonyák, somfák talán túlélik a felelőtlen petárdázás okozta tüzet, és segítőinknek köszönhetően megóvtuk a Jakab-hegy régészeti értékeit is. A magukat nem kímélő önkéntesekről annyit tudtam meg, hogy budapesti vegyész hallgatók. Egy hölgy a füsttől és hőségtől rosszul lett. A felelőtlen tűzokozók nem messze tőlünk továbbra is robbantgattak, veszélyeztetve a turisták életét, egészségét, riadalmat okozva a cseperedő vadmalacoknak és az erdő madarainak. Mi őket sem hagytuk volna megégni. A tűzgyújtási tilalom és a szárazság ellenére Éger-völgyben és Égertetőn is találkoztunk felelőtlen tűzgyújtókkal.

Tisztelettel kérek minden erdőjárót, hogy a tűzgyújtókat figyelmeztessék és tegyék szóvá, hogy embertársaikban és a természetben jóvátehetetlen károkat idézhetnek elő.

Marton József

Kirándulás a Baranyai-dombságban

2012. március 1: Véménden a falu végén állunk meg Balázs autójával. Az út szélén, ahol leparkolunk, látszik első célpontunk, a Véméndi-csorgó. Akin még nincs gumicsizma, az felhúzza a mai túránk nélkülözhetetlen lábbelijét. A forrás és víztározó téglából épült, és még így elhanyagolt állapotban is látszanak szép formái. A tátongó sötét nyílás előtt mésztufával borított lépcsőkön bőségesen folyik a forrás vize. Betekintve a medencébe látszik a boltíves falazat, ami majdnem teljesen henger formájú, benne fele magasságban kristálytiszta forrásvíz. Ettől a forrástól néhány lépésre látjuk az Ötvályús-forrást, melynek vastag csövén sugárban ömlik a víz egy betonvályúba. Egy falubeli érdeklődésünket látva megmutat még egy forrást a pálinkafőző épület közelében.

A nagy sárban gyorsan szedjük lépteinket, mert kilenc órakor találkozónk van Csibi Gergelyné, Máriával, aki elvezet bennünket a környék lassan feledésbe merülő forrásaihoz, építményeihez. Mária felveszi hátizsákját és az erdei túráihoz, gombázáshoz használt sétabotját. Hamar elérünk a falu másik végére, ahol a szőlők és présházak mellett elhaladva beérünk az erdőbe. Egy meredek partoldalban ereszkedünk lefelé; az illatos hunyor zöld bimbóit látjuk az avarban. Egy kőkeretet veszek észre a domb aljánál, ami jelzi, hogy megérkeztünk a szerb kápolna romjaihoz. Mária elmosódott régi képet mutat róla, hogy nézett ki valójában. A kőkereten, ablakon belül volt látható egy ikonosztáz, és a túloldalon egy merítős forrás. A kis építmény tetejét íves cserepes tető borította. Mára csak a kőkeret áll magában egy parányi falmarad­vánnyal. A forrás boltozatos felépítménye jó állapotban van és két liter víz tör fel alatta percenként.

Fél órát fordítunk a forrás tisztítására, és a forrás fölötti falazat kővel való javítására. A szűk völgyet követve a meredek oldalban indulunk lefelé. Áthaladunk egy szélesebb patakon, majd jobbra fordulva erdészeti úton folytatjuk a túrát. Elérjük a falu alsó szélét, és ott balra fordulva megyünk egy sáros mezőgazdasági úton. Balra végig egy méter vastag hótakaró fekszik a régi löszbemélyedésben. Istvánnal felmászunk rá és kipróbáljuk a havas terepet. Néhány lépés után térdig süppedünk, ezért visszatérünk a sáros útra. Felettünk kék az ég és kellemesen süt a Nap. Nagy kiterjedésű szántóföldek vesznek körül bennünket. Levetünk néhány felesleges ruhaneműt és iszunk egy kis frissítőt. A karácsonyi szaloncukorból is nassolunk néhányat. Felérünk a tetőre és kitágul a látóhatár. Látjuk a Mecsek vonulatát és a Villányi-hegységet. Előttünk a túloldalon látszik az erdő, oda kell eljutnunk. Nagyon sáros úton csúszkálva érünk a völgybe, ahol egy szép és hosszan elnyúló rétet látunk. Itt szusszanunk egyet, és pihenés közben elemeket cserélek a fényképezőgépemben.

Elegyes erdőben haladunk felfelé, szép léniás erdészeti úton. Kiérünk a megyehatárra, melyen jobbra fordulunk: fiatal telepített tölgyesek és akácosok váltják egymást. Balra betérünk egy szálerdőbe, ahol megkeressük Dömörkaput, a kihalt települést. Mária nélkül nehezen találtuk volna meg. A kis településből csak egy árválkodó kőkereszt, majd tőle nem messze a házak alapjainak nyomai, pincéinek szűk beomlott nyílásai láthatóak. Mária mesél a valamikor itt élt emberek életéről, a település elnéptelenedé­séről. A temető néhány percre van az elhagyott kis településtől. Közeledve látszanak az álló sírkövek és egy kőkereszt. Mária elmondja, hogy családjával és segítőivel kitisztították a bozóttal, fával benőtt temetőt, megjavították az eltört sírköveket. Vázlatot készített a sírok helyéről és a rajtuk olvasható neveket lejegyezte. További tervei is vannak a temető állapotának további szépítéséhez, de ahhoz már több pénzre lesz majd szükség. Ehhez keres támogatókat.

Indulunk tovább, és hamar kiérünk az erdőből egy hatalmas szántóföldre. A szélén egy terebélyes csertölgy nyújtózkodik a kék ég felé, odébb a szántáson róka szalad menedéket keresve. Messze jobbra látszik Véménd, ahova széles zúzottköves út visz majd egy kilométeres gyaloglás után. Itt megköszönjük Mária segítségét, túravezetését, mert mi egy elhagyott település fele vesszük az irányt. Mária a falu fele indul, mi tovább a sáros úton. Látjuk távol az M6 autópályát az alagutakkal, arra felé haladunk. Balra letérünk egy lösz mélyútra, melyet vastag hó borít az elején, majd egy balra forduló kanyarban kitekintünk és látjuk az autópálya hosszú magas viaduktját és a fekete szemekkel bennünket figyelő alagutakat. Nagy sárban mászunk fel a szemközti domboldalra, ahol Leperdpuszta volt település nyomait keressük. Megtaláljuk a volt főutcán a házak nyomait, a számokkal és betűkkel megjelölt téglákat, a mély téglával kirakott kutat, és keressük a kápolna nyomait egy magasodó duglászfenyő közelében. A kút beton tetején pihenünk egy keveset és bekapunk néhány falatot, majd kortyolunk a vörösborból, melyet a hátizsákunkból veszünk elő.

Visszafele indulunk: a sárba mélyített nyomainkat követve másfél óra alatt érünk Véméndre Máriáék házához. Kedvesen fogadnak férjével és előkerülnek újabb régi fotók a kihalt településekről, emberekről. Finom borral kínálnak, később a ház alatti mély pincébe lemegyünk borkóstolásra. Szalad az idő, búcsúznunk kell, még két kápolnát szeretnénk megnézni Palotabozsok szomszédságában. Kocsiba szállunk, és az útról még egyszer búcsút intünk a kedves vendéglátóinknak.

Palotabozsokon a faluban állunk meg, majd a szépen festett sárga sáv jelzést követve érünk a falu szélén a Szent Rókus kápolnához, melyet az 1839-ben a pusztító pestisjárványkor emeltek. A löszmélyút fölé magasodik, és mellette kőkereszt áll. Tovább haladunk a turistajelzésen, dagasztjuk a sarat rendületlenül, időnként a vastag hófoltokon tisztogatjuk csizmáinkat. A szántóföld túlsó végében felfedezem a Mária kápolna vékony fekete csúcsát. A kecskefüzek bontogatják fehér barkáikat, alattuk a száraz fűcsomók között kikandikálnak a serkenő új zöld fűszálak. A kápolnát már teljes méretben látjuk a kőkereszttel és odaérve az alatta folyó Szent-kutat. A kápolnát a Szent-kútra építették 1892-ben, Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Nagyon szép a kápolna és gondozott a környezete. Balázs a fotók elkészítése után megkeresi a közelben található geoládát és bekönyveli a szükséges adatokat. Indulunk vissza és tudjuk, hogy nehéz és fárasztó sárdagasztás vár még ránk.

A faluba érve szerencsére találunk egy közkutat, ahol lemoshatjuk csizmáinkról a sarat.

Baumann József

Márciusi  "falujáró túrák"

Március 7-én Belvárdgyulát néztük meg. A tájházban érdekes régi ruhákat és berendezési tárgyakat láttunk. Egy verses balladát is olvashattunk a Zászlós-kútról. A tájház gondozója pálinkával, a polgármester asszony nápolyival kínált bennünket. Az 1854-ben épült, római katolikus templomuk 2006-ban összedűlt, az Emlékparkban láthatók az alapfalai. Már a következő évben megépült az új templom szép berendezési tárgyakkal és különös fa boltozattal. Az egyszerű református templom elég rossz állapotban van. Majd egy pincében fejeztük be a falulátogatásunkat a helyi bort kóstolgatva. Egyik túratársunk fiatal korában itt élt, beszélt barátnőivel, így mindenki nagyon kedves volt hozzánk.

Március 21-én vonattal utaztunk a villányi vasútállomásig. Először a Templom-hegy nevezetes látnivalóit néztük meg Baumann József magyarázataival. Több ammonitesz vázat is találtunk. A tavaly felavatott nagy kilátónál pihentünk egy kicsit. Kisjakabfalvára gyalog mentünk, így meg tudtuk nézni az út menti, a Zsolnay gyárban készült Mária képet (1935). A római katolikus templomban Gebauer freskói láthatók. Elsétáltunk a szürke marha telepre, ahol éppen etették azokat. Néhány barna színű boci is volt. A Konrád Házat - amely egy német nemzetiségi tájház - a tulajdonos és berendező dr. Somogyi József nyugdíjas urológus professzor mutatta be nagyon élvezetesen. Hazafelé részben autóbusszal, részben vonattal jöttünk.

Az első túrán 35 fő, a másodikon pedig 30 fő vett részt.

Lakatosné Novotny Sarolta

"MÚLTIDÉZŐ"

BABONÁK NAPJA CSÜTÖRTÖK: AMIKOR A LEGNEHEZEBB

A címet Juhász Ferenctől vettem át, annál az oknál fogva, mert soha nem értettem igazán ezt a versét mindaddig, míg egyszer a Szlovák Paradicsomban a különleges körülmények rá nem éreztettek az értelmére.

Én magam az 1970-es évek végén jutottam el a Szlovák Paradicsomba. Talán mondanom sem kell, hogy - atyai barátom - Kiss Lajos szervezte meg a tábort a baranyai szövetség tagjainak. Géber Sanyi volt a segítője ebben, hiszen ők már előzőleg bejárták a terepet.

Ott volt természetesen a Karádi házaspár, a Molnár Pista bácsi, a Harász Tibor meg a felesége, az Igaz Béla családostul. De ott volt még a Szemen Rudi is, meg a Dél-Zselicből a Schneider házaspár, meg még néhányan, akikre már nem emlékszem.

Már az utazásunk is kalandosnak ígérkezett: ki kocsival, ki vonattal, ki meg csacsifogattal jutott el a chingowi - a továbbiakban csingovi - kempingbe. Na jó. Ez utóbbi állításom túlzás: ha csacsifogattal nem is, motorkerékpárral igen. A feleségemmel ugyanis motorkerékpárral tettük meg ezt a nem mindennapi utat Pécs és Igló között. Lett is nagy öröm és ováció, amikor berobogtunk a táborba. Kiss Lajos azonnal előkapott egy nagy üveg borókapálinkát, ottani nevén borovicskát, amit a vacsora elkészültéig be is nyakaltunk, ahogy azt illik. Fel is forrósodott a hangulat kellően, szép este kerekedett a tábortűz körül. Csak hát a tűzrevaló hiányzott.

Na, ja! Boszorkányból még akadt volna egy-kettő, csak a fa, az fogyott el idő előtt.

Ám ekkor jött az áldásos segítség. A fenyőpálinka már kellően dolgozott bennünk, de főleg a Szemen Rudiban. Kiráncigálta alólunk azt a hosszú fenyőtörzset, amin vagy hatan ücsörögtünk a tűz mellett, s váltig erősködött, hogy ő azt felhasogatja a kisbaltájával, ha addig él is.

Na lássatok csodát, a részegségnél csak az életösztöne volt nagyobb, mert reggelig fel is hasogatta. Ki is józanodott addigra rendesen, nekünk meg megvolt az egész hétre elegendő tűzifánk: akkurátusan összehasogatva és összerakva a tűzrakóhely körül.    Csodaszámba ment a dolog mondhatom. És mi volt a csodakeltő varázsszer? Hát a Borovicska nevű fenyőpálinka.

Persze a tábor is varázslatos élményt nyújtott mindannyiunknak. Máig emlékezetes maradt minden mozzanata. El is határoztam akkor, hogy a magam részéről úgy hálálom meg ezt az életre szóló élményt a Lajosnak, hogy továbbadom majd a rám bízott ifjúságnak azt a sokféle tapasztalást, amit tőle kaptam itt ezalatt a néhány nap alatt a Szlovák Paradicsomban. Azaz:

1. Én is szervezek ide táborokat.

2. Minden alkalommal a Borovicska nevű itallal köszöntöm a táborom felnőtt lakóit.

Ha az ember ad magára valamit, hát az ilyen fogadalmakat tartsa is be! - tanultam még annak idején jó szüleimtől.

Így aztán hamarosan táborba szálltunk mi is. Már a 80-as évek elején ott lobogott a "Hétpróbások" tábori zászlaja a csingovi kempingben felállított vezérsátor tetején. Aztán ezt még további hat-nyolc tábor követte. Ment minden, mint a karikacsapás. Ahogy mondani szokták: gond egy szál sem!

Csak a sorrendben a harmadik ne lett volna. Az az elvarázsolt harmadik, mert a Juhász vers szerint is: "azon a harmadikon a legnehezebb, azon a harmadikon…"

Az 1986-os táboromról van szó. Amelyik akkor indult, a babonák napján: csütörtökön. Amikor tudvalevő, hogy innentől kezdve boszorkányos dolgok lengték körül táborozásunk mindennapjait.

Már az egész úgy kezdődött, mint egy rossz álom. Tábornyitásra eltűnt a Borovicska! Az úgy volt, hogy a felnőttek csoportja 1986 nyarán, egy szerdai napon néhány autóval, meg egy Barkas típusú zártplatós kisteherautóval nekivágott a csingovi útnak. A személyautókban emberek voltak, a "Barkas"-ban a tábori felszerelést szállítottuk. Ez a különítmény volt hivatott felállítani a tábort másnapra. Az ifjú táborlakók pedig vonattal jöttek utánunk Gesztesy Zsuzsa tanárnő felügyelete mellett. A tábornyitást csütörtökre időzítettük.

Amint az előőrssel átértünk a csehszlovák határon, azonnal megálltunk az első település főterén egy rövid pihenőre, én meg megvettem a táborindításhoz szükséges kelléket, a liternyi borókaitalt. Persze erről senkinek se szóltam, meglepetésnek szántam a reggeli ébresztő mellé.

Hát, ez volt a baj! Az, hogy nem ittuk meg azonnal! Ugyanis a nevezett ital reggelre úgy eltűnt, mintha sohasem lett volna. Mintha a föld nyelte volna el. De nem a föld nyelte azt el, hanem egy részeges tótocska. Duplafalú sátram két sátorlapja közé rejtettem éjszakára: behűtés céljából. Volt ott még egy demizson bor és néhány palack ásványvíz is. Reggel minden hiánytalanul megvolt, kivéve a Borovicskát.

Közbevetőleg el kell mondanom, hogy amúgy is elég rossz éjszakánk volt. Mellettünk egy fiatal pár sátrazott. Keletnémetek voltak, békés természetűek. Mégis egész éjjel düdörögtek. Igen! Nem tudok jobb kifejezést erre: dübörögtek, ami azért nem azt jelenti, mintha dürrögtek volna. Elfojtott indulatos morgó hangú hangoskodással kísért dulakodásszerű forgolódások zavarták az éjszakai álmunkat.

Csak reggelre csendesedtek el teljesen, amikor mi már ébresztőt fújtunk. A mi táborunk lassan magához tért fenyőpálinka nélkül is, nekiálltunk a gyerekek sátrait állítani. Már javában álltak a sátrak, amikor megjelentek a németek. Álmosan, ziláltan jöttek ki a sátorból, s úgy, ahogy voltak elkezdték a sátrat lebontani.

Kihúzták a cövekeket, kipakolták a cókmókot és betették az autójukba. Legvégül pedig kigörgettek a sátrukból - na mit? - egy hullamerev palit, meg egy üres pálinkásüveget. Aztán beültek a Trabantjukba és elrobogtak.

- Ott a borovicskánk! - rikoltotta el magát valaki. És valóban ott volt: de már nem az üvegben, hanem abban az emberben.

Volt ott még más is. Mármint másféle borzalom. A démonok dolgoztak rendesen.

Úgy félidőben történt, hogy beszerző körútra indultunk az autómmal. Egy narancssárga színű kicsi Polski Fiattal. Visszafelé jövet a kempingbe vezető bekötőúton vagy ötven tehénből álló csorda özönlött felénk. Szembe az autómmal. Ezek a marha tehenek mind kíváncsiak voltak arra, hogy milyen állat lehet ez a kispolszki. Ki az orrával döfködte, ki csak barátságosan nyalt rajta egyet, ki meg fel akarta öklelni. Na, nem vagyok egy félős gyerek, azt nem mondhatja rám senki, de amit ekkor kellett megélnem, abban a néhány percben, az nekem is sok volt. És amikor az egyik barom meg akarta hágni szegény kis kiszolgáltatott autómat? Na, akkor az összes hajam az ég felé meredezett. Szerencsére a csordás még időben közbelépett… Hát ez után az eset után esett csak igazán jól a borovicska!

És a harmadik dolog még vissza volt. Mert a "harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon" - zengedezte vészt jóslóan Juhász Ferenc költeménye.

Ámbár az előző két dologhoz képest a harmadik történet már inkább mosolyt fakasztó üde színfoltja volt csupán a megbabonázott táboréletnek.

Utolsó éjszakánkat töltöttük ott a csingovi táborban, amikor a záró tábortűz után nyugalomra tértünk. Lélekben már a másnapi táborbontásra készültünk, amikor kitört az égiháború. Dörgés, villámlás, szélvihar és felhőszakadás. Ahogy illik. A sátrak hajlongtak, a fák kísértetiesen nyögtek, nyöszörögtek, némely kötelek elszabadultak, de nagyobb baj nem ígérkezett. Ám egyszer csak megjelenik a mi kétszemélyes sátrunk bejáratánál G. Terike, a szakácsnénk, meg a lánya, meg a veje. Agyonázva álltak ott. Menedéket kértek.

Nézem a sátrukat: áll. Minden kötél a helyén.

- Hát, mi a baj? - kérdem. - Beázik - mondja Terike. Megnézem. Igaz. Mindenünnen ömlik a víz befelé. Föntről - le.

- Nem lehet! - mondom. Hiszen tavaly vettük újonnan. - Mit csinált ezzel a sátorral, Terike? - kérdem újra.

- Én semmit. Csak indulás előtt rendbetettem. Még ki is mostam: súrolókefével, alaposan.

Megkönnyebbültem. Ez már nem a démonok rontó ártása. Nem. Ez csak a jókedvű koboldok csintalan gonoszkodása volt.

Szerencsére a táborozó gyerekek nem érzékeltek ebből a ránk nehezedő rontásból semmit. Ők végig jól érezték magukat. Erről tanúskodik Füzi Judit (5.a osztály) iskolaújsági beszámolójából az alábbi részlet:

"Felejthetetlen élmény volt tavaly a Hétpróbások szlovákiai tábora. Ugye emlékeztek még a merőleges sziklafalakon átvezető túrákra, a Hernád folyóba szakadó szurdok-völgyek vízeséseire, a Magas-Tátra fenséges ormaira, vagy éppen a hangulatos tábori estékre. Hogyne emlékeznétek, mikor még ma is szóbeszéd tárgyát képezi a chingowi táborozás…" (Hattól Tizennégyig, 1987. május XVIII.évf. 45.sz.)

Hát mit mondjak? Valóban felejthetetlen volt!

Varga Ferenc

■    Írás a Nyugat-Mecsekről: a Természetbarát Turista Magazin 2012. áprilisi számában "Kővé vált násznép - Letűnt korok emlékei a Nyugat-Mecsekben" címmel a Jakab-hegyet és környékét bemutató két oldalas írás olvasható; szerzője Lieber Tamás.

■    Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra Vándorlás: folynak az előkészületei a nyári, egy hónapos vándortúrának. Az MTSZ honlapján (www.termeszetbarat.hu) külön cím alatt olvashatók a túrával kapcsolatos - folyamatosan frissített - információk.

■    Mecsek Híradó: a májusi szám május 8-án, kedden jelenik meg!

Új turistautak a Villányi-hegységben

Máriagyűdön a kegytemplom környékén új útvonalakat alakított ki a Dráva TSE és a Tenkes TE. A piros jelzésű rövid körtúra útvonal - mely a templom alatt, a piros sáv jelzésből ágazik ki - felfűzi a templomhoz köthető helyeket: a Fájdalmas Szűzanya szobrot, a Jubileumi keresztet és a kálváriát. Ugyancsak a piros sáv jelzésből ágazik ki egy piros ▲ jelzés, ami északi irányban a gerincig vezet. A református templomtól déli irányba pedig meghosszabbították a sárga + jelzést a máriagyűdi autóbusz megállóig.

Rendezvények

• április 7, szombat: "Retró 25, 15, 10" túrák. R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécsbánya, Közösségi ház (Pécs, Gesztenyés u. 17.), 7.00-8.00 (25 km), 8.00-10.00 (15, 10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 700 Ft/fő (25 km), 600 Ft/fő (15, 10 km). Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).
• április 14, szombat: Dr. Gebhardt Antal Emléktúra (Abaliget vasútállomás - Abaliget - Orfű - Éger-völgy). R.: Delta TE, Dombóvár. Találkozás: 9.30-kor az abaligeti vasútállomáson. Abaligeten 11 órakor barlanglátogatás (a túra résztve­vőinek ingyenes); a barlangban megemlékezés dr. Gebhardt Antal születésének 125. évfordulójáról. Információ: Dománszky Zoltán (tel.: 20/365-9550); Müller Norbert (tel.:30/395-7092).
• április 14, szombat: "Titanic emléktúra" - éjszakai teljesítménytúra a Titanic óceánjáró elsüllyedésének 100. évfordulója emlékére. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Távok: 12, 19 km. Rajt: Pécs, Vámos Mihály turistaház (Vándorsport kulcsosház), 19.00-20.00 (19 km), 19.00-21.00 (12 km). Cél ugyanott. Nevezési díj: 300 Ft/fő. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).
• április 20, péntek: "Örökségünk" - délutáni diskurzus. R.: Hétdomb TE. Szépségek és értékek világunkban (vetítéses élménybeszámoló). Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.). Időpont: 17 óra. Információ: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).
• április 22, vasárnap: PITE szülinapi túra (15 km). R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Abaliget (a pontos helyszín később lesz ismert), 7.00-10.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).
• április 22, vasárnap: PITE Kupa tájékozódási túraverseny. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Abaliget (a pontos helyszín később lesz ismert), 8.00-10.00. Cél ugyanott. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).
• április 28, szombat: Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra (44, 33, 20, 14 km). R.: Szent Orsolya Iskolaközpont, Dombóvár. Rajt: Pécs - Misina-tető, TV torony, 8.00-9.00. Cél: Sikonda (14 km), Mecsekpölöske (20 km), Vásárosdombó (33 km), Dombóvár (44 km). Nevezési díj valamennyi távon: 1000 Ft/fő. Információ: Kissné Kelemen Ibolya(tel.: 70/609-3741).
• április 29, vasárnap: Üveges Hétvége a Zengővidéken - Jegenyés János Emléktúra. Részletesen lásd a nyílt túráknál. Információ: Rónaky Gizella (tel.: 30/266-4686).
• április 30, hétfő: "Mecsek 50-30-15" teljesítménytúrák. R.: Baranya Megyei Ter­mészetbarát Szövetség. Rajt: Zobákpuszta, Vargánya tanya, 6.00-8.00 (50 km), 7.00-9.00 (30 km), 8.00-10.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 700 Ft (50, 30 km), 600 Ft (15 km). MTSZ , TTT tagoknak 100 Ft kedvezmény. Információ: Szabó-Dalecker Ibolya (tel.:30/846-0285).
• május 8, kedd: Túravezetők Klubja. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.). Időpont: 17 óra. Az Év madara, az egerészölyv. Előadó: Wágner László - Duna-Dráva Nemzeti Park, tájegység vezető. A program nyitott, minden érdeklődőt szeretettel várunk. Információ: Scheitler Adrienn (tel.: 20/340-4184).

NYÍLT TÚRÁK

►  április 7, szombat: "Zselici kápolnás túra". Útvonal: Gödre - Kiskeresztúr - Szt. Antal kápolna - Sárkány-tói-völgy - Szt. János kápolna (kilátó) - Gödre (18 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 7.15-kor. Túravezető: Müller Nándor (tel.: 20/957-5775), ( elmarad )

►  április 15, vasárnap: "Komló környéke". Útvonal: Komló, autóbusz pályaudvar - Szilvás - Zobák-akna - Zobákpuszta - Fehér-part - Baglyas kunyhó - Csurgó - Hidasi-forrás - Kis-Kaszáló - Takanyó - Zobákpuszta (12 km). Találkozás 8 órakor a komlói autóbusz pályaudvaron (Pécsről 7 órakor indul autóbusz Komlóra). Túravezető: Feketéné Móró Erzsébet (tel.: 20/260-1947),

►  április 28, szombat: "Hazai ízek túrája". Útvonal: Apátvarasdi elágazás - régi országút - Réka-völgy - Mecseknádasd - Várhegy (10 km). Találkozás 8.10-kor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál. Túravezető: Kaszás Károlyné (tel.: 30/411-2881),

►  április 29, vasárnap: "Üveges hétvége". Útvonal: Hosszúhetény - Pusztabánya - Miske-tető - Kisújbánya - Óbánya (13 km). Találkozás: 8.45-kor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, a 11-es kocsiállásnál. Túravezető: Rónaky Gizella (tel.: 30/266-4686),

►  május 1, kedd: "Bánáti bazsarózsa túra". Útvonal: Szilágyi elágazó - Dombay-tó - Zengő-nyereg - Püspökszentlászló - Hosszúhetény (13 km). Találkozás 8.15-kor a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron. Túravezető: Raub Bálintné (tel.: 20/233-0541),

►  május 5, szombat: "Elnéptelenedett zselici falvak nyomában". Útvonal: Hetvehely - Képespuszta - Kán - Hetvehely (16 km). Találkozás 6.30-kor a pécsi főpályaudvar csarnokában. Túravezető: Müller Nándor (tel.: 20/957-5775),

►  május 6, vasárnap: "Gyöngyvirágot az Édesanyáknak". Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Éger-völgy (12 km). Találkozás: 9 órakor az Éger-völgyben, Teca mama kisvendéglője előtt. Túravezető: Marton József (tel.: 30/916-8325).

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

■    április 9, hétfő: "Húsvéti locsosló-túra". Útvonal: Máré csárda - Vörösfenyő kulcsosház - Kata-forrás - Máré csárda (11 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin (tel.:20/507-0776),

■    április 14, szombat: "A Mecsek gyöngyszemeiből". Útvonal: Hosszúhetény - Püspökszentlászló - Pusztabánya - Hidasi-forrás - Gödör-forrás - Sín-gödör - Barna-kő - Cseresznyák - Kakastelep - Komló (22 km). Indulás a 6.25-ös hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila (tel.: 70/953-3050),

■    április 21, szombat: "Kirándul a család" - Tavak, halak világa. Útvonal: Kisbattyán - Battyán-hegy - Jánosipuszta - Gadányi tavak - Szilvás (7 km). Indulás 8 órakor a kisbattyáni buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437),

■    április 28, szombat: "Szászvári bányászati emlékek". Útvonal: Máré csárda - Vörösfenyő kulcsosház - Szászvár, volt Bányatelep - Szászvár, Bányászati múzeum (12 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437),

■    április 29, vasárnap: "Tavasz a Hidasi-völgyben". Útvonal: Hosszúhetény - Püspökszentlászló - Pusztabánya - Hidasi-völgy - Hidasi-forrás - Hidasi-hát - Zobákpuszta (12 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Sebestyén Zoltán (tel.: 30/577-9782).

DDNPI rendezvények

►  április 7, szombat: Kormorán túra Gordisán - JELVÉNYGYŰJTŐ TÚRA. A kor­mo­rá­nok, más néven kárókatonák nem tartoznak a halászok, horgászok kedvenc madarai közé. A Dél-Dunántúl egyetlen kárókatona fészkelő telepének életébe pillanthatunk be ezen a túrán. Helyszín: Mattyi-tó, horgászház, időpont: 10 óra. A túra hossza:10 km, időtartama: 4-5 óra. Rész­vételi díj: 500 Ft/fő.

►  április 11, szerda: Kis természetjáró - pecsétgyűjtő program gyerekeknek. Hogyan tájékozódjunk a természetben? Mit tegyünk akkor, ha eltévedtünk? Mit ehetünk meg s mit nem a természetben? Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama: 1,5 óra; részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  április 14, szombat: Nyári tőzike túra Drávaszentesen. A program résztvevői a Dráva Kapu Bemutatóközponthoz tartozó állattartó telepen régi magyar háziállatokkal (szürkemarha, rackajuh) ismerkedhetnek meg. Az állatbemutatót túra követi az „Üde rétek" tanösvényen, amely a nyári tőzikékkel tarkított réten, keményfa ligeterdőn vezet át. Madarak megfigyelésére is lehetőség nyílik. Helyszín: Dráva Kapu Bemutatóközpont, Barcs-Drávaszentes, időpont: 10 óra. A túra hossza: 5 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  április 16, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. Lepkék, szitakötők, hangyalesők, fátyolkák és még sokan mások. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama: 1,5 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  április 20, péntek: Csillagnéző túra a Zselici Csillagoségbolt-parkban. A Zse­licben a lakott területektől, városoktól távoli, világítás nélküli helyen olyan látvány tárul a túrázók elé, amilyen nemcsak Magyarország, hanem egész Európa területén is ritkán adatik meg. Naplemente után derült, felhőtlen égbolt esetén a csillagos égbolt megfigyelésére lesz lehetőség Európa egyik legkisebb fényszennyezésű területén, csillagász szakember segítségével. A résztvevők távcsővel figyelhetik meg a szabad szemmel nem látható jelenségeket, és számtalan érdekes információt tudhatnak meg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrétől. A részvételhez előzetes jelentkezés szükséges! Telefon: 30/405-4571. Helyszín: Zselic, Hotel Kardosfa, időpont: 19 óra. A túra hossza: 5-6 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: felnőtt: 800 Ft/fő; 18 éves korig: 600 Ft/fő.

►  április 21, szombat: A FÖLD NAPJA - szemléletformálás a mindennapokban. A szabadtéri rendezvény környezetünk természeti értékeire, azok megóvására kívánja felhívni a figyelmet. A látogatókat több szervezet képviselői várják hangulatos és interaktív programelemekkel. A résztvevők megismerhetik azokat a módszereket is, amelyekkel környezetünk védelme mindennapjaink részévé válhat. Helyszín: Pécs, Tettye tér, a program kezdete: 10 óra.

►  április 22, vasárnap: Gólyabábos foglalkozás gyerekeknek a Fehér Gólya Múzeumban. Kamilla és Koszta kalandjai a gólyák birodalmában. Kamilla, a gondoskodó gólyamama bevezeti fiókáját, a csintalan Kosztát a gólyák kalandos életébe. A program során a gyermekek bábok segítségével ismerkedhetnek meg a gólyák táplálkozásával, fészkelési szokásaival és vonulásukkal. A bábozás végén a résztvevők is kipróbálhatják, hogy milyen fészket építeni, gólyalábon járni és egy kis ügyességi játékon is megmérkőzhetnek a lelkesebbek. Emlékül mindenki elkészítheti a saját gólya-pálcáját. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 10 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  április 28, szombat: Bazsarózsa, avagy a rackanyáj gondozza a virágoskertet - JELVÉNYGYŰJTŐ TÚRA. Országos kitekintésben is jelentős botanikai értéket őriz a 100 hektáron elterülő Nagy-mező, Arany-hegy Természetvédelmi Terület. Az egykori gyümölcsösök, legelők, ritkás erdőfoltok védett növények sokaságának jelentenek élőhelyet napjainkban. A világon már csak hazánkban találkozhatunk a fokozottan védett bánáti bazsarózsa életképes populációival. A túra során a különleges növény legjelentősebb állományaiban gyönyörködhetnek a túrázók. A védett területek kezelését, megőrzését az Igazgatóság legeltetéses állattartás segítségével biztosítja. Az érdeklődők megtudhatják, milyen szerepet kap a juh a természeti és tájtörténeti értékek megőrzésében. Helyszín: Hosszúhetény, Vásártér, időpont: 10 óra. A túra hossza: 5 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  április 29, vasárnap: Odúnéző túra a Fekete harkály tanösvényen. A túra során a résztvevők érdekes - akár kézzel fogható - információkat kaphatnak a zselici erdő életéről: változatos élőhely-típusokat, különféle fafajokat, csodás lágyszárú növényeket és akár rejtett életmódú állatokat ismerhetnek meg. A varázslatos hangulatú égerligetben kanyargó patak felett pallósorról nyílik lehetőség a vizes élőhely megfigyelésére. A túrán különösen sok érdekes információt lehet megtudni a madárodú-telep jelentőségéről, és közelről lehet megfigyelni az odúlakó fajok fiókáit is. Helyszín: Kaposvár-Töröcske déli vége, időpont: 10 óra. A túra hossza: 5 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  május 2, szerda: A biológia úttörői - kutatók itthon és a nagyvilágban. Temesi Andrea előadássorozata. James D. Watson, Francis Crick, Richard Dawkins. Vendég előadó: Rózsa Anita. Diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.

►  május 5, szombat: Hármaslevelű szellőrózsa túra. A túra során a résztvevőknek lehetőségük nyílik megtekinteni a nyugat-balkáni flóratartomány hazánk területén is fellelhető botanikai ritkaságait (hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán, keleti zergevirág, turbánliliom), melyek élőhelye hazánkban az őrtilos-zákányi vasútoldal és az e területhez tartozó patakvölgyek. A kellemes erdei séta során a látogatók megtekinthetik a Zrínyi-Újvár történelmi emlékhelyet, visszafelé pedig a Mura árterének érintésével érkeznek vissza a kiindulási pontra. A kirándulás végén igény szerint étkezési lehetőség is rendelkezésre áll a Három Sárkány Fogadóban. Helyszín: Őrtilos, Szentmihályhegy, Három Sárkány Fogadó, időpont: 10 óra. A túra hossza: 7 km, időtartama: 5 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  május 8, kedd: DDNP Klub: Barangolások Délkelet-Lengyelországban - Komlós Attila diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.