facebook_page_plugin

2011. december 194. szám

 

MECSEK HÍRADÓ

 

194. szám                                                                                                                                                                                                                 2011. december

 

 

Bronzjelvényes túravezetői tanfolyam

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség gyalogos bronzjelvényes túravezetői tanfolyamot indít 2012. január végén. A tanfolyam május végéig tart.

A tanfolyam 10 elméleti (termi) foglalkozásból, valamint 4 nap gyakorlati, terepi foglalkozásokból áll (2x1 nap gyakorló túra + 2 napos, hétvégi, bentlakásos program). Az elméleti foglalkozások minden héten csütörtökön 16.00 - 19.00 óra között lesznek.

Az első foglalkozás időpontja: 2012. január 26., 16 óra

Helyszín:Pécs, Tímár u. 21. - Sportszövetségek Szövetsége

Jelentkezési határidő: 2012. január 20.

Jelentkezés és további információ: Scheitler Adrienn oktatási felelős
( 20/340-4184, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szent Márton túra

2011. november 5., szombat. Csodálatos őszi időben érkezünk Cserdibe, ahol a Szent Márton túra kezdődik. Negyvenegyen szállunk le a vonatról és hallgatjuk Szabó-Dalecker Ibolya túravezető köszöntését. A falu fele indulunk, nem kis feltűnést keltve a turistabotok kopogásával. A szépen felújított templomban meghallgatjuk a faluról és a Szent Márton útról szóló előadást. A főutcán haladva fából gondosan készített épít­ményekben gyönyörködhetünk. A holokauszt emlékműnél a falu polgármestere mondja el a szomorú történetet.

Egy mezőgazdasági úton a szőlőhegy fele haladunk és eszegetjük a galagonya, és fagy csípte kökény szemeket. Hamarosan kitágul a látóhatár és egy tágas réten haladunk az erdő felé. Elmegyünk a szépen gondozott Bodai őrház mellett és haladunk az őszi színekben pompázó fák között. Ritka kivétel, hogy ezen az útszakaszon száraz lábbal lehet haladni, ezt most az aszályos időszaknak köszönhetjük. A Botos-kútnál állunk meg egy kis pihenőre, megkóstoljuk a felújított forrás vizét. A víz hőmérséklete 11,2 fokos és a forrás öt literrel folyik percenként, ami igen jónak mondható ebben az évszakban. A sárga sáv jelzésen haladunk tovább a vadregényes völgyben Boda felé. A falu szélénél egy rendbetett szeméttárolót látunk, vastagon földdel betakarva. A szőlőhegyet elérve dolgos boros gazdával találkozunk, aki éppen a Márton napra végzi a borok átfejtését. Jó szívvel kínálja feleségével a vörösbort, melyet szép kis poharakba töltve kínál nekünk. Mindenkinek ízlik a vérvörös, jó illatú finom bor. Viszonzásul a hátizsákban lapuló flakonból friss szekszárdi vörösbor kerül elő, mellyel a háziakat kínálom meg. Köszönjük Reichnauer Istvánnak és kedves feleségének a turisták szíveslátását! A faluban lehetőség van arra, hogy a hamarosan induló busszal a fáradtabbak hazaindulhas­sanak. Öten döntenek az utazás mellett, mi pedig harminchatan folytatjuk utunkat.

Szép szurdokúton haladunk, majd hosszan egy szép patakos völgyben fogyasztjuk a kilométereket. A vaddisznók teljes szélességben feltúrták az erdészeti utat néhány jó falat reményében. Kis emelkedő után szintesen haladunk, majd jobbra fordulva szép ligetes erdőben járunk. A tágas nyiladékon messze lát kíváncsi tekintetünk. A fák leveleit beara­nyoz­zák a Nap sugarai. Lábunk alatt a színes levélszőnyeget túra­bakancsok csörgetik. Így érünk a Bakonyai-erdészházhoz. Itt ismét van kiszállási lehetőség, hamarosan jön az autóbusz, öten búcsúznak el tőlünk. Megyünk is tovább a piros sáv jelzésű turistaút irányába. Elérve az elágazást ismét választási lehetőség kínálkozik. Sanyi elindul a piros úton felfelé, én a másik csoporttal a Miska-forrás felé szintesen. Húszan választották a forráshoz vezető utat. Széles vörös homokköves úton haladunk, melyet tarka fák szegélyeznek. A forráshoz érve kicsit megpihenünk. Sajnos friss vizet nem tudunk inni, mert az aszály miatt a forrás csövén nem folyik a víz. Szépen faragott vörös homokkőből építette az erdészet. Ketten jelzik, hogy lemennek Bakonyára a buszt megvárni, mert a bakancs feltörte lábukat. Mindenki kortyol egyet a tartalék innivalóból és indulunk a Kőház felé. A ház mellett elhaladva felfele kell haladnunk a Farkas-tető irányába. Fent elérve a négyes elágazást a vörös homokszemeken a bakancsok lenyomatai elárulják, hogy a másik csapat már elhaladt előttünk.

Szusszanunk egy keveset, és barátaink után eredünk. A vörös partoldalt üde zöld mohapárnák borítják, közöttük fellelhetőek a fakóbb színű tölcséres zuzmók telepei. Egy kis tisztáshoz érünk, ami felett kifeszített nagyfeszültségű villanyvezetékek vágják a kék eget. Itt jön fel Bakonyáról a bányász útvonal. Készítek egy-két fotót a csapatról a szép kör­nyezetben. A festett bányászkalapácsokat követve haladunk a széles erdészeti dózer­úton. Már látjuk az aszfalt utat és társaink tarka ruháit: örömmel üdvözöljük egymást. Itt ismét választási lehetőség van. Ha van jelentkező, akkor Éger-völgybe levezetek egy csoportot. Elmondom, hogy a túra utolsó néhány kilométerét sötétben tesszük meg holdvilágnál. Tízen jelentkeznek erre a kis kalandtúrára. Sanyi tizenkilenc fővel indul el Kővágószőlős irányába, mi pedig a petőczpusztai haranglábhoz.

A kis kápolna ajtaját kinyitva több ezer katicabogarat pillantunk meg a képek és virágok között. Minden évben itt telelnek, de ilyen sok még egyszer sem volt. Sajnos innen há­rom kilométert aszfaltúton kell megtennünk. Elmondom, hogy sok nyitott területen ha­la­dunk és csodaszép az erdő. Szaporázzuk lépteinket és haladunk a színpompás fák által szegé­lyezett útvonalon. Emil és egy tájfutó hölgy nagyobb sebességre kapcsol. Egy darabig még látjuk hátukat, majd eltűnnek egy kanyarban. Mi a szokásos négy kilomé­teres tempóban haladunk, van időnk mindenre. A gyengülő Nap sugarai már csak a hegytetőn lévő fákat világítják meg sápadt fénnyel. Gyors léptekkel jön felénk a sötétség. A csapatban többen vannak, akik még nem voltak éjszakai túrán. Megnyug­tatásul elmon­dom, hogy van nálam két lámpa, de ezek nélkül is biztonságosan lejutunk Éger-völgybe. Sokszor jártam ezen az útszakaszon, ismerem minden pontját.

Mire a Magyarok kunyhójához érünk, már kigyúlnak az első csillagok, és a Hold meg­mu­tatja növekedő pocakját. Pihenünk egy keveset a padon, iszunk néhány kortyot frissí­tés­nek. Kis fotózás az erős szürkületben a kopjafa mellett és indulás tovább. Néhány perc után egy kisebb csoporttal találkozunk, akik Orfűre igyekeznek. Áthaladunk óvatosan a kis patakon és felfele haladunk. Túratársunk valami fényeset lát megcsillanni az avarban. Lenyúl érte, és akkor látja, hogy egy mobiltelefon. Talán a nemrégen itt elhaladt turisták zsebéből eshetett ki. Mivel be van kapcsolva, a címlistán keresünk ismerőst, aki értesíteni tudja a telefon tulajdonosát. Kis idő elteltével megcsörren a telefon és megbeszéljük, hogy a Teca Mama kisvendéglőbe tesszük be Éger-völgy köze­lében.

Most már teljesen besötétedett és a Hold fényénél haladunk az Egészség-forrás fölötti dózerolt úton. Elhaladunk a Jancsi-forrás mellett, majd a Fenyves-forrásnál a biztonságosabb széles nyitott útszakaszt választom és a kék jelzésen haladunk a blokk­ház felé. Felettünk ragyognak a csillagok, és a Hold ezüstös fényével világítja meg utunkat. A Blokkháznál pihenünk egy keveset és nézzük a házikó felújításának újabb eredményeit. Tovább haladunk a széles úton és jobbra letérve a kék kereszt jelzésen megyünk. Az erdő sűrűjébe érve meg kell szokni szemünknek a sötétséget. Megkér­de­zem, hogy gyújtsunk-e lám­pá­kat, amire a válasz, hogy még ne. Tudom, hogy hamarosan egy kövekkel teli szakasz jön, ezért figyelmeztetek mindenkit az óvatos lépésekre, és hogy utánam jöjjenek. Az éjszakai madarak hangja, a bozótban tovaszaladó rókák zörgése néhány társamban félelmet keltenek. Elmondom, hogy nincs ok a félelemre, ezek az éjszakai erdő normális hangjai. Elértük az Éger-patak völgyét és itt tudom, hogy a híd egy része be van szakadva. Szólok, hogy a biztonság érdekében bekapcsolom a lám­pámat a hídon való átkeléshez. A fehér fény vakítóan gyullad fel és minden láthatóvá válik. A híd közepén a gerenda elkorhadt és leszakadt. Gyorsan átmegyünk és meg­állunk. Kikapcsolom a lámpát és egy perc türelmet kérek, hogy a pupilláink vissza­áll­ja­nak a sötétre.

Lassan ismét látom az ösvényt és haladunk tovább az ismert úton. Halljuk a patak halk csobogását és a lábaink alatt csörgő faleveleket. Ismertebb helyek mellett elhaladva mondom, hogy hol járunk, és megnyugtatásul felvillantom lámpám fényét. Elértük a Gégen-kút felől jövő vízfolyást és az "Áldozó kőnél" megállunk egy fotó idejéig. A vaku fénye hirtelen fehéren villan és utána hirtelen vak sötétség mindenütt. Mindenki nyugodt, most már biztosan tudják, hogy hol járunk, csak így sötétben még soha nem jártak erre. A fahíd előtti romos lépcsősornál ismét lámpát gyújtok a biztonság kedvéért, majd ismét jön a sötét. Az Éger-völgyi tónál kitágul a látótér, és a csillagos égbolt segíti lépteinket. A tavat elhagyva a város fényei is belopóznak az erdőbe, mutatva az utat Teca mamához. A vendéglőben leadjuk a talált telefont megőrzésre, majd sietünk a közeli busz­megállóba. A túra teljes távja 24 km volt, 330 méter szintemelkedéssel.

Baumann József
túravezető

Skóciai Szent Margit Emléktúra

November 19-én Mecseknádasdról Pécsváradig gyalogoltak a 24. Skóciai Szent Margit Emléktúra résztvevői. A tavalyi túrához hasonlóan idén is több, mint háromszázan járták végig a távot. A pécsváradiakon és nádasdiakon kívül Pécsről, Szekszárdról, Komlóról, Kozármislenyből, Mohácsról, Szederkényből érkeztek turisták, de két busszal, mintegy nyolcvanan jöttek Bajáról, s a budapesti Patróna Hungariae leánygim­názium négy fős küldöttségét is üdvözölhettük.

A nádasdi plébániatemplom előtt gyülekeztek a túrázók 10 óra körül, hogy a messziről jövők is ideérhessenek. Megnézték a templomban Skóciai Szt. Margit ereklyéjét, az őt ábrázoló, Angliából érkezett képet és a nádasdi szobrász által fából faragott, de a Réka-várból hozott köveken álló szobrot. Ezután indultak neki a távnak. Az útba eső Aranypatkó lovaspanzió gazdája meleg teával, és egy emléklapocskával lepte meg a csapat tagjait. A Réka-várban, az emlékkő körül, kis rögtönzött műsor keretében a pécsi 10. sz. és a szekszárdi 608. sz. cserkészcsapat egy-egy örse, és a Patróna Hungariae Gimnázium csapata énekeltek. Szent Margit életéről, jelentőségéről elhangzott a szokásos ismertetés, ami azonban minden évben egy kicsit más. A megemlékezés után furulyaszó vezette be a közös éneklést. A jelenlévők együtt énekelték el a "Boldog Asszony Anyánk" kezdetű régi magyar éneket.

Az emlékkövet elborították a megemlékezés virágai. A túra a Langehöhe gerincén, majd a Réka-völgybe leereszkedve folytatódott, s a Réka-kunyhó érintésével, 15 óra után ért a túrázók zöme Pécsváradra. Az első Skóciai Szent Margit túra 1988-ban volt, azóta minden évben megrendezésre került. Jövőre, 2012-ben, a negyedszázados jubileumra, a 25. emléktúrára készülünk (november 17.). Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Dr. Novotny Iván

Rockenbauer Pál Emléktúra

November 26-án reggel 9 órakor Pécsváradról 49-en indultunk el Zengővárkony felé.

Kellemes kis sétát tettünk, majd megérkeztünk Rockenbauer Pál sírjához. Itt megem­lékezést tartottunk: túravezetőnk, Tóth Klára röviden ismertette Rockenbauer Pál életét, majd a legfiatalabb túratársunk, Hajdú Szabolcs meggyújtotta a megemlékezés mécseseit, Lengyel Zoltánné, Margitka és Koncz Eszter pedig elhelyezte a baranyai természetbarátok koszorúját Rockenbauer Pál sírjára. Beszélgettünk a filmsorozatokról, a küzdelmekről, a múltról és a jövőről is. Népdalokat is énekeltünk, melyekkel szintén rá emlékeztünk. Szó esett a jövő évre tervezett közös vándorlásról is, mely a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-dunántúli Kék Túra útvonalán halad majd.

Leereszkedtünk a faluba, rövid pihenőre megálltunk a vendéglőnél, majd folytattuk utunkat a Gesztenyésen keresztül. A kék kereszt jelzésen, a szép, télies erdőn keresztül haladtunk. A gyönyörű, hófehér csipkés fákról a nyakunkba hullott az enyhe idő miatt olvadó zúzmara. Az "ebédidőt" a Fodor-gyöpön töltöttük. Itt köszöntöttük a Katalinokat, Erzsébeteket (a finom Sportszelet receptjét hamarosan közkinccsé tesszük!). (A recept az írás után olvasható. A szerk.)

Tovább haladva megtekintettük az avarral borított Fodor-gyöpi kutat, majd a régi 6-os úton ballagva néztünk fel az apátvarasdi völgyhíd fantasztikus könnyedségű beton ívére és hatalmas tartóoszlopaira. Kis emelkedő után elértük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra útvonalát, s ezen haladva kapaszkodtunk fel a Templom-hegyre. A gyönyörű, őszi erdőben, faóriások között, bokáig avarban haladva, egymást segítve ereszkedtünk le a meredek lejtőn a Stein-malomhoz. Itt - bevárva a lassabban haladókat is - egy kis beszélgetés keretében szó esett a megyei természetbarát szövetség következő hetekre tervezett túráiról, s szó esett a jövő évi programról is. Aztán elindultunk Mecseknádasd irányába. Rátekintettünk a lovas tanyára, bekukucskáltunk egy pincébe (sörösüveg gyűjteményt láttunk!), s megcsodáltuk a templom előtti, szépen felújított teret, majd betértünk a Schlossberg vendéglőbe, ahol jó hangulatban idéztük a túra szép pontjait, s finom forralt bort kortyolgatva vártuk be a buszt.

Szép napunk volt! Túránkkal méltó módon emlékeztünk meg arról az emberről, aki már 24 éve nincs közöttünk, de életműve olyan érték, ami máig hat. Emléke élénken él bennünk. Filmsorozatai mintát adnak abból, hogyan kell egy tájat megismerni, hogyan kell a természetet járni, barátságokat kötni, a rejtett kincseket is felfedezni, nehézsé­gekkel megküzdeni. Kiváló csoportunk tagjai jó hangulatban, további szép túrák reményében köszöntek el egymástól.

Hivert Tünde

A Rockenbauer Pál Emléktúrán kínált Sportszelet receptje

50 dkg darált háztartási kekszet elkeverünk 4 evőkanál kakaóporral. 25 dkg margarint, 20 dkg cukrot és 2 dl tejet összemelegítünk, hogy minden elolvadjon. Ráöntjük a kekszre. Ízlés szerint rumot vagy rumaromát adunk  hozzá és jól elkeverjük. Egy tálcán szétsimítjuk, hagyjuk kihűlni. 20 dkg csokit vagy tortabevonót megolvasztunk 2 evőkanál étolajjal és a tetejére kenjük.

 

Rockenbauer Pál Emléktúra - Komlóról

2011. november 26-án a komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület tagjai - hagyo­má­nyainkhoz híven - egy rövidebb és egy hosszabb útvonalon indultunk a zengővárkonyi szelídgesztenyésbe, hogy emlékezzünk Rockenbauer Pálra, aki többek között a magyar természetfotózás megteremtője volt. A kissé hűvös, mégis kellemes levegőn jól esett a gyaloglás. A fehér zúzmara-palástba burkolózó fák a Zengő oldalában, a deres csillogásban pirosló csipkebogyók, a hamvaskék kökényszemek, a ködfelhőkön áttörő Nap fénysugarai, a késő ősznek ellenálló levelek már megfakult színei végigkísértek bennünket. A gesztenyefák alatt szerényen megbújó emlékkőnél röviden felidéztük az 1987-ben ezen a napon elhunyt természetjáró - egykor földrajz-biológia szakos tanári oklevelet szerzett, televíziós szerkesztő - érdemeit, sikeres TV filmjeit és könyveit, a világ számos természeti értékeit megörökítő nevezetes útjait. Verssel és az általa is szeretett néhány népdalt felidézve, valamint klarinéton tolmácsolva, gyertyát gyújtva és persze néhány korty vörösborral tettük még meghittebbé röpke megemlékezésünket.
Szép túránk, kellemes napunk volt.

Őri Zsuzsanna 

 

TTTTT

 

 

Túrák, forrástisztítások a Keleti-Mecsekben

 

November 15-én Zobákpusztáról indulok Jónás István és Nagy Balázs társaságában forrástisztító túránkra. A kertek alatt indulunk a Takanyó-völgy irányába a deres fűben. Szokásunknak megfelelően csoportképet készítünk a füves oldalban. Az erdő még mindig szép tarka színekben pompázik.

 

Lent a völgy kezdeténél, visszanézve a fák felé megcsodáljuk az ágak között átszűrődő napsuga­rakat. Hosszú réten haladunk, majd az erdőbe érve a kissé kopott turista­jelzéseket követve hamarosan a Takanyó-forráshoz érünk. Vastag levélszőnyeg takarja a környéket. Egy fotó a betakart forrásról, majd nekiállunk a meder kitisztításának. Kiemeljük az érthetetlen okból belerakott harminckilós mészköveket, majd kapával és ágak segítségével kisöpörjük a medret. A munka végén kicsit megizzadva koccintunk egyet születésnapom alkalmából, na meg a munka örömére is.

 

Felfele haladunk és a lábunk alatt csörgő leveleket hallgatva elérjük a Kis-Kaszálót. Az öreg tölgy kimagaslik a többi fa közül terebélyes alakjával. A jelzett úttól balra egy erdészeti utat választunk a Hidasi-völgy felé. Néhány száz méter megtétele után kidőlt fák és egy völgy állják utunkat, ezért átmászunk a jelzett útra. Hamarosan meglátjuk a patakot, és odaérve átkelünk a fehér, víz koptatta köveken a Hidasi-forráshoz. Mászás közben felzavarunk egy egerészölyvet, amely ijedtében a felkapott zsákmányát repülés közben kiejti karmai közül. Kíváncsiságból megnézem, mit reggelizett volna, ha nem zavarjuk meg. Egy macskabaglyot emelek fel és felteszem egy ferde fára. Teste kihűlt, párás a tollazata. Visszamegyünk a forráshoz, és szépen kitakarítjuk. A kifolyócsőbe is erősen befújok néhányat, hogy az ülepítő medence járatait kitisztítsam.

 

Felfele a többi forrást is felkeressük és kitisztítjuk. A Lajos-forrás, Pius-forrás és a Wein György-forrás tisztításához komolyabb szerszámokat kell majd tavasszal hozni. A völgyet két helyen teljes szélességben az erdészet kitisztította. Kivágták a fákat, bokrokat. A turistajelzéseket meghagyták, azok felett vágták el a fákat. Köszönjük az erdészetnek, hogy megbecsülik munkánkat. Reméljük, tavasszal a derékig érő csalánban a turisták hamar utat taposnak majd maguknak.

 

A Betyár-forrásnál vízmérés és takarítás után megebédelünk, majd a zöld kereszt jelzésen a Balázs-ormára mászunk fel. A gerincről leereszkedünk a Sín-gödör-völgybe a Szederindás-kúthoz. Néhány perc alatt végzünk a munkával és vízméréssel, fotózunk és iszunk egy kis szekszárdi vörösbort "jutalomképpen". Innen egy nehezebb terepszakasz következik bedőlt fákkal, számtalan átkelés a patakon, s egy geoláda megkeresése. Ezzel még nincs vége, mert a jobboldalon a turistaútra vágták gyérítéskor a vékony fákat. Ezek már egy éve itt hevernek és attól tartok, hogy az idő vasfoga fogja elpucolni. Nagyon óvatosan haladunk, lépkedve egyik résből a másikba. Végre leérünk a patak medréhez, és a meredek oldalak megszelídülnek. Már idehallatszanak az országúton haladó gépkocsik hangjai.

 

Kiérve a völgyből, szembe bemegyünk a Barna-kő sziklához, ahol igen veszélyes helyen, a barlang bejárata alatt kutatjuk fel a geoládát. Gyerekeknek semmiképpen nem ajánlom a doboz megkeresését. Tervezgetjük, merre induljunk a buszhoz, mivel a Barna-kőnél megszüntették az autóbusz megállót. Jó lenne ezt a megállót ismét elérhetővé tenni, mert sok túraútvonal kezdete és vége lehetne, nem kellene kilométereket aszfalton gyalogolni a Máré-csárdához, vagy Zobákpusztára. Nekünk az utóbbi maradt és erőltetett menetben indultunk a megálló felé, hogy a Pécs felé induló buszt elérjük.

 

November 30. Ködbe vesző kanyargós utak, és csak Köves-tetőn csillannak meg a Nap sugarai a hófehér deres fákon. Száz méterrel odébb ismét köd tölti meg a tájat. A Máré-vár megállónál szállunk le, elbúcsúzva tovább utazó turista barátainktól. A Cikai-völgy irányában haladunk Nagy Balázzsal az erdészeti úton. Egy elhagyatott erdészeti bódé és szerszámos kocsi mellett haladunk el, melyet csámcsogva fogyaszt az idő vas foga. Átkelve egy kis patakon megpillantjuk a Gerda-forrást, amit nyomban megtisztítunk az ágaktól, levelektől. Kicsit visszafele haladunk és elindulunk a Cikai-völgyben felfelé egy széles erdészeti úton. Jobbra a patakmeder egyre mélyebben látható, balra szép fiatal erdő növekedett az évek során. Egyre meredekebb az út és szánkból párát lehelve sűrítjük a ködöt. Balázs ránéz a GPS-re és lecsörtet jobbra a völgybe egy bükkfa tövéhez a geoládát megkeresni. Kutatása sikerrel jár, és örömmel jegyzi fel a jelszót a dobozból és bekönyveli saját adatait.

 

Haladunk tovább felfele, kerülgetve a kidőlt faóriásokat, szederinda bokrokat. Elérjük a kis tisztást és végében a Cikai-forrást. Két tábla van a kőrakáson: a régi lemez és az új gránit tábla. Kitisztítjuk a forrást, a vaddisznók által letúrt köveket visszapakoljuk. Ismét felfele mászunk, kidőlt fákat kerülgetve és felérünk az Akai-tetőre. A sárga kereszt jelzést követve jutunk a Somosi-kúthoz. Sajnos elhanyagolt a környezete, sok az eldobált pillepalack. Kitisztítjuk a forrást és a vízelvezető árkot. Eszünk néhány falatot és indulunk tovább fel a Miklósvár nevű magaslatra. Innen jelzetlen úton és úttalan részeken keresztül jutunk le a Pásztor-forráshoz. Amíg a forrást megtisztítom, addig Balázs egy másik geoláda megkeresésére indul a sziklák felé. Mire megérkezik, már csak fotózni kell és sietünk ki a ködös tisztásról az aszfalt útra. A hideg levegő belecsíp arcunkba, és megcsipkedi füleinket. A nagy kanyarnál Balázsban megnő az izgalom, és már indul is a nagy sziklafalat megkerülve felfelé, hogy a következő geoládát is "leva­dássza". Nem éppen könnyű feladat a meredek sziklás oldalban haladni. Elmosódott alakját látom az út fakorlátjától, és hallom kiáltását, hogy megtalálta. Most szaporázzuk lépteinket, és útba ejtjük a Mária-kutat, melyet egyre jobban megbont az erózió, majd a Lobogós-kutat, melyet időnként ellep az iszap. Az Iharos-kút nem folyik. A piros sáv jelzésen az erdőben folytatjuk utunkat. Elhaladunk a tengervízben kihűlt gömblávák mellett, melyek olyanok, mintha golyókat raktak volna egymásra. Áthala­dunk két fapadlós hídon, öreg bükkösben járunk fiatal utódok sorfala mellett, kerülgetve a völgyeket. A Gergely-Éva-forrás folyik, az előtérből a leveleket húzzuk el bakan­csaink­kal. A Máré-vár ködbe burkolózott, nincs értelme felmászni a bejáratához, hisz az orrunknál tovább úgy se látnánk. A Meredek oldalon ereszkedünk le, hogy időt nyerjünk. A Vár-kúthoz érünk, csak éppen csordogál, nem így a Máré-forrás, amelyből bőségesen folyik a víz a patakba. Cementes kötéssel maradandóbb lenne a kőfal, a patak áradáskor nem mosná el. Átmegyünk az egyre rozogább fahídon és megcsodáljuk a szélesen elterülő párnalávákat az oldalban.

 

Megint jön az aszfaltút, és Balázs a GPS segítségével meghatározza a távolságot  és a szükséges időt a buszmegállóig. Éppen beleférünk, ha szedjük a lábunkat. A Textiles-forráshoz benézünk és látjuk, hogy bőven ontja a vizet. Elhaladunk a vadászház mellett, szapora léptekkel. A megállóba érve megállapítjuk, hogy bőven a "szintidő" előtt ideértünk. Kicsit bosszankodunk, mert izzadt ruházatunk alá alattomosan bujkál be a nyirkos hideg levegő. Végre jön a busz, és örömmel szállunk fel a kellemesen fűtött járműre.

 

Baumann József

 

______

 

A Geresdi-dombságban barangoltunk

2011. november 13: a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség nyílt túrája. Ragyogó őszi időben vágtunk neki 35-en a Geresdi-dombság lankáinak. Véménden megnéztük a római katolikus templomot, ahol éppen mise volt. A templomnak csak az előterébe mentünk be, nehogy megzavarjuk a szertartást. A Szépasszonyok-völgyén hagytuk el a falut, ahol az akácos erdőt szép tölgyes váltja fel. Késő őszi hangulatot áraszt az erdő, még színes levélzáporral. Gyakran állunk meg útközben, mert a terület földtani adott­ságairól, kőzeteiről, településtörténetről és turisztikai dolgokról is mesélek.

Az egykori Üveghuta nevű helyhez érve csapatunk ketté oszlik: a csoport fele elindul a kis település temetőjének felfedezésére, a korgó gyomrúak pedig máris elfoglalják az esőbeálló padjait és elkezdik a falatozást. A mi csoportunk elindul felfelé a meredek domboldalban és átfésüljük a területet, hogy merre lehet a temető. Jó tíz perces bóklászás után ketten kiabálnak, hogy megtalálták. Az erdő fái között még valóban állnak az egykori faragott sírkövek, azon a helyen, ahol a turistatérkép is jelzi. Lefényképezzük őket, majd visszamegyünk a többiekhez, akik még javában falatoznak.

Következő pihenőnket már déltájban az Üveghutai erdészház udvarán tartjuk. Többen érdeklődnek a kedvezményes Cartographia kiadványok után, ezért kiteszem a turistatérképeket az asztalra, melyből válogathatnak túratársaink. A pihenő után a kék kör jelzésen megyünk tovább, amiről kis letéréssel megmutatom a romos Turista-forrást. Szerpentines úton érünk fel a gerincútra és a kék sáv jelzésen érjük el a Harsányi-keresztet. Itt néhányan elbúcsúznak tőlünk, mert ők gyalog továbbmennek Mecsek­nádasdra. Mi a lankás dombháton a zöld sáv jelzésen megyünk Ófalu felé. Mivel van még időnk, ezért kis kitérővel felkeressük a volt Goldrundpuszta helyét, ahol még egy lakóház áll elhagyottan, és a Perczel tanya kis kastélya. A kastély üresen áll, ablakai kiverve. Nagy gazdasági épület csatlakozik hozzá, az emeleten pedig a szobák. Az emeleti sarokszobából csigalépcső vezet fel a toronyszoba padlásterébe. Nem ezt érdemelné ez a páratlan természeti környezetben álló épület. Mivel a csoport egy része már elindult a faluba, ezért mi is sietünk tovább. Pontosan érkezik a busz, ráadásul üresen, így kényelmesen jut mindenkinek hely. Mecseknádasdi átszállással érkeztünk meg végül Pécsre.  

Biki Endre Gábor
túravezető

¯¯¯¯

Kirándulás a zúzmarás Mecseken

 

2011. november 24., csütörtök.  A köd borította városból busszal indultam Remete-rétre. Már a szentkúti kanyarban zúzmara borította a fák ágait. A Remete-réten ritkább volt a köd és vastag fehér zúzmara borított mindent. Néhány fotót készítettem és ellenőriztem az információs táblák állapotát. Szerencsére új rongálásokat nem fedeztem fel, csak a régiek láttán szomorodtam el ismét.

A Büdös-kút fele vezető kék jelzésű turistaúton bedőlt egy cseresznyefa, melyen elég veszélyes átmászni. Csend van az erdőben, csak a fákról időnként aláhulló zúzmaradarabok zörgetik a megszáradt faleveleket.  Büdös-kúthoz érve a kis tisztáson vékony köd ül, és örömmel látom, hogy a múltkor kidőlt információs oszlop visszakerült a földbe és jelzi az útirányokat. A Büdöskút-forrás a Feri-forrás az aszály ellenére szépen folydogál, két literrel percenként. A Panteontól elhordtam az elszáradt virágokat és elsöpörtem a leveleket. Átgyalogoltam a patak túloldalára és iránymenetben megkerestem a sárga kereszt jelzést. Szép szálerdőben haladtam egy darabig, majd somfacserjék között bujkálva értem a Sós-hegyi kilátóhoz. Sajnos a villámhárító évek óta szabadon lóg, és a fiatalok hintának használják, jó lenne tavasszal megjavítani az illetékeseknek. A kilátóból csak húsz métert látni, mindent vastag köd borít.

A Lapison sajnos az új turista térkép a felső sarkán elengedett, alátét nélkül csavarozták oda, így félő, hogy vandálok leszakítják. Feljebb a Rotary-útnál a zománc jelzőtábla oszlop­pal együtt a földön hever. Sajnos elkorhadt a töve, pótolni kellene minél előbb. Felállítva a mögötte lévő fának támasztottam. A Tubesen a János-kilátónál is nagy köd fogad. Az információs táblákon rongálások látszanak, de még javítható lenne csavarozá­sokkal. A kilátó alsó pihenőpadjai fölé Kovács Szabó János szép hirdetőtáblákat készíttetett és információs anyagokkal, versekkel színesítette. Fent a toronyban vastagon áll a zúzmara, de most kellemes szélcsend van. A katonai rádiótorony támolygó óriásként tűnik elő időnként a ködből. Pihenésképpen elővettem a telefonomat és a tapasztalt rongálásokat, hibákat elmondtam a "biokomos" összekötőmnek, Szemere Attilának, aki megköszönte és továbbítja az illetékesek felé.

Gyors léptekkel hamar leértem a Kis-Tubes kilátóhoz. Itt most rend van, nincsenek eldobált pillepalackok. A fák ágait vastagon beborítja a zúzmara. Megálltam lefele a Rotary-körsétánynál, ahol fotót készítettem az új emlékkőről. Meg sem álltam a sípályáig, ahol egy kicsit pihentem, és bámészkodás közben ittam egy korty frissítőt. Innen végig lefele visz az út. A Dömörkapunál megnéztem a buszfordulónál a kis zöldszigetet, ahol útjelző táblák bújnak meg a zúzmarás ágak között. Kicsit vissza kell majd metszeni őket. A Tettye felé indultam, itt már ritkult a köd és a zúzmara is. A tettyei romoknál dolgoztak, talán hamarosan átadják a kirándulóknak a területet. Szép az új park a játszótérrel és a térplasztikákkal. Beemelték a nagy malomkereket a Tettye-forrás alatti területen és elkészült a gránit patakmeder is.

A Vince utca - Búza tér érintésével jutottam vissza a szmoggal, köddel bélelt váro­sunkba.

Baumann József  

õõõ

 

Madarakat pusztítottak a Balokány ligetben

 

2011. november. 19. Az elmúlt napokban ellenőriztük a Balokány-ligetbe tavasszal kihe­lyezett madárodúkat. Lelkesen újságoltam Wágner Lászlónak, a DDNPI munkatársának, hogy több ízben láttam hegyi billegetőket és jégmadarakat a tó körül, bejárásom során. Megmutattam, hol szokott a jégmadár leshelyéről a kis halakra lecsapni. Kiváló madarász szeme már észre is vette leshelye alatt az ürülékfoltokat. Nem sokkal később látta a hegyi billegetőt elrepülni a ligetes részen.

Ma reggel a tervezett Balokány-ligeti takarítást végeztük, amikor egy fiatalember jött hozzánk, hogy nem tudnánk-e egy ásót adni. Kezét kinyújtva két elpusztított jégmadarat mutatott. Elmondta, hogy egy bokor ágaira voltak felszúrva az áteresz környékén. Borzasztó rossz érzés volt látni elpusztulva ezeket a csodálatosan szép, törékeny, színes kis madarakat. Aki elpusztította őket lesből lelőve, ésszel biztosan nem tudja felfogni, milyen kárt okozott ezzel a tettével környezetünknek. Talán évekig nem láthatunk itt ilyen csodálatos ékszermadarat. Nem láthatjuk, amint a fáról a vízbe veti magát, és hegyes csőrével a kis halat megfogja.

Kedves kis madarainktól elbúcsúztunk, és a tó közelében eltemettük őket.

Baumann József

"MÚLTIDÉZŐ"

AZ UTOLSÓ BÖLÉNYCSORDA, MEG MÉG NÉHA EGY MOHIKÁN IS AKAD

Advent van. Az én életemben már a sokadik. Itt a városban már hetek óta tart ez az ónozott szürkeség. A ránktelepedett szmog csak nehezen mozdul.

Ma szerencsém van. Hosszú idő óta először látom, amint a Nap beragyogja a Mecsek-oldal dérlepte fáit. Bennem régi idők emlékét kelti. Gyermekkorom gyönyörű élményei sejlenek fel a ködös múltból. Az ötvenes évekre emlékezem. Azokra az időkre, amikor ott éltünk a Mecseken. Odafönt az Üdülőszálló környékén.

Azokban az években még igazi nagy telek voltak errefelé is. Többnyire november végén leesett az első hó, és az meg is maradt február végéig. Volt egy pár sílécem. Amolyan kiszuperált túraléc. Azt nyúztuk naphosszat, sokszor sötétben is a cimborákkal. Gyertyát vasaltam a talpára, az volt a vaxolás! Emlékszem egyszer - talán 1961-ben - beleakadtam a városi sífutó bajnokság rajtolóiba a Dömörkapunál. Rábeszélésre el is indultam a versenyen. Utána vettük tovább az irányt Fehérkút felé. Másnap tudtam meg az újságból, hogy városi bajnok lettem.

- Nini, a Varga Feri! - rikkantotta el magát minden osztálytalálkozón Matisa Zoli, a birjáni tanító fia, majd töretlen csodálattal még hozzátette:

- Tudjátok, aki síléccel járt iskolába.

És valóban. Ha egy éjszakai havazás után leálltak a mecseki buszok, csak felcsatoltam a léceket, és lecsúsztam egészen a Nagy Lajos Gimnázium kapujáig.

Egyszer aztán - ez már egy másik gimis osztályban történt - a téli szünetben összeszedtem az összes vágyakozó szájtátit, és kivittem őket Kiss Lajos bá' kövestetői birodalmába síelni. Tudjátok, oda, ahol ma a Hotel Kövestető van. Mert az akkor - 1961-62 fordulóján - még kulcsosház volt. Kiss Lajos vezényletével alakították ki egy trafóházból a Pécsi Vasas Elektromos természetjárói. (Ez volt az ország első kulcsos­házainak egyike.)

Szóval 16 évesen szerveztem meg egy sítábort a fiúknak. Na, papám: ezt még ma is emlegetik.

Tizenvalahányan költöztünk be a ház egyik szobájába. Vittünk magunkkal zsírt, szalonnát, kolbászt, krumplit és sok-sok hagymát. Éppen csak pálpusztai nem volt a készletben. Ám azt pótolta, hogy a dobkályha jellegű fűtőalkalmatosság mellett folyamatosan száradtak a vizes gyapjúzoknik, meg a lábbelik. Meg hogy ne hűljön ki a szoba, az ott eltöltött három nap folyamán egyetlen egyszer sem szellőztettünk.

Igen papám! - a papám. Ő eljött utánunk két nap múlva gyalog, hogy meglátogassa a csapatot, megnézze, nem szenvedünk-e valamiben hiányt. A kora délutáni órákban ért oda: az ebéd utáni sziesztára. Benyitott a szobánkba, beleszagolt a levegőbe és szabá­lyosan megtántorodott.

- Ez, ez egy bölénytanya! - mondta levegő után kapkodva, mert nem akart megbántani senkit. Egyébként a disznóólat emlegette volna. (Ezt tőle tudom.) És aztán pihenés nélkül visszafordult.

Igen. Afféle bölénycsorda módjára száguldoztunk akkor végig a Mecsek végtelennek tűnő terein: csapatba verődve, mindent magunkba szívva. Együtt éltünk az erdővel, együtt lélegeztünk vele, a természet minden rezdülése beleivódott a lelkünkbe. Meg­tapasz­taltuk a szabad világ törvényeit, és megtanultuk azokat tisztelni. Ez volt a szabadság maga. Kevesen éltünk ott fönn a Mecseken. Ez a hely abban az időben, amolyan perifériának számított. Ám azokkal, akikkel ott együtt gyerekeskedtünk abban a Mecsek-kapun túli világban, valamiféle édenkerti állapotot éltünk meg.

Aztán elvették tőlünk a grundot. Ahogy a Pál utcaiaktól is. A hatvanas, hetvenes évek során beépült a Mecsek oldal. Az új jövevények kiszorították a régieket, csak egy-két család maradt meg ott fenn. Mi is szétszóródtunk.

Ezekről az időkről vallanak az alábbi részletek a Dunántúli Naplóban megjelent tárcámból.

Odafönt sok a napsütés

Kis kolónia, mindössze nyolc család lakott itt, a várostól elrekesztve, a falutól már nagyon távol, fönt a Mecseken. Hiába írták a borítékra, hogy Szent István utca, a kutya sem tudta, hol van: oda kellett biggyeszteni a címzés mellé zárójelben azt is: Mecsek. Ha taxival akartunk hazamenni, annyit kellett csak mondani: Bolygó-villa, akkor már tudták, hová. Azóta átkeresztelték az utat Károlyi Mihály nevére, a Bolygó név pedig feledésbe ment.

Hazaruccanásaim alkalmával gyakorta megesett, hogy a szüleimet nem találtam otthon. Ilyenkor, ha bekopogtattam a "régiekhez", mintha hazamentem volna. Távol a várostól: a betegség, gond, egymásrautaltság összehozta az embereket. Emlékszem, ötvenhatban az egyetlen óvóhelynek alkalmas szuterénban - a hajdani Virágh püspök villájában - gyűltünk össze mindannyian, mikor megszólaltak az aknavetők. Azon az éjjelen hetvenvalahány találat érte a házat és a környékét. Életben maradtunk - együtt. Arra is emlékszem, amikor április elsején a felnőttek megtréfálták F. urat. Az egész kolónia együtt kacagott. F. úr is. Ez már ötvenhat után történt. És arra is, hogy idefönt nagyon sokat sütött a nap, olyankor is, amikor a várost köd borította. Talán innen az Üdülő­szálló hajdani neve: Hotel Kikelet, és a "B" épületé: Napsugár Szálló.

Azóta városnegyeddé nőtte ki magát az Üdülőszálló környéke. Villacsodák, beton­kolosszusok, üdülőnek is beillő társasházak szorítják följebb a parkerdőt a Misina felé. Pécs Rózsadombja… Így mondják a városiak. Valóban. Csillagászati összegekért cserélnek gazdát a házhelyek. Milliós értékrendűek a házak. A hegy új gazdái mégis megsokasodtak, és alig ismerik egymást. Ők már nem "hegyi emberek". A borítékra sem kell ráírni többé, hogy Mecsek, elég ennyi is: K-1183.

A tavaszias napsütésben kitárulkozik előttünk a múlt és a jövő. Előttünk formálódik a város új arca. A régi csak emlékeinkben marad meg - változatlanul.

(Dunántúli Napló, 1978. január 27.)

Szüléink, az öregek is elhaltak lassan. Elköltöztek az örök vadászmezőkre.

Mi az egykori mecseki gyerekek a kilencvenes években még rendszeresen összejöttünk évente egyszer. A Kardos-úti kulcsosházban tartottuk ezeket a találkozókat: a Bolygók, a Fehér és Pataki testvérek, a Váradi Artúr meg a Kajos lány, a Góla Sanyi meg én. Asszonyostul, gyerekestül sem voltunk húszan. Aztán rohamosan fogyni kezdtünk, a létszám megfeleződött. A találkozók is abbamaradtak. Ez volt az utolsó bölénycsapat. Ha összefutunk nagyritkán egymással, meg még ha egy mohikán is utunkba akad, hát mondhatom szívbemarkoló találkozás az nagyon. Ilyesféle:

- Jónapot Karcsikám! - köszönt rám az üdülő pincére. Mióta az eszemet tudom, azóta itt pincéreskedik. A nevekre már nem emlékszik, az arcokra még igen. A régiekre. Az újakat ő sem ismeri. Ragaszkodik hozzánk, akik elszármaztunk innen, vagy csak az emlékeihez. A szálló teraszáról együtt nézzük a várost. Ezt a látványt sohasem lehet megunni.

Varga Ferenc

  
HÍREK

  • Pécs Városismereti Verseny: a Pécs Városi Természetbarát Szövetség november 29-én rendezte meg a hagyományos versenyt. Eredmények:

  "Általános iskolás" kategória: 1. Pécsi hangyák (Jurisics u. Ált. Isk., Pécs); 2. Pécs Lányai (Árpád Fejedelem Gimn. és Ált. Iskola, Pécs); 3. Sudoku (Bártfa u. Ált. Iskola, Pécs)

  "Középiskolás" kategória: 1. Aragóniai Őrült Johanna (KTTE, Kaposvár); 2. Nekem 8 (Árpád Fejedelem Gimn. és Ált. Iskola, Pécs); 3. Kaposvári Trió (KTTE, Kaposvár)

  "Családi - felnőtt" kategória: 1. Kókuszreszelék (KTTE, Kaposvár); 2. Sári (Jurisics u. Ált. Iskola, Pécs); 3. Újoncok (Pécs).

Rendezvények

¨   december 15, csütörtök: "Örökségünk" - délutáni diskurzus. Időpont: 17 óra. "Hét­dom­­bosok" a "hétdombosok" 2011. évi életéről. Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.).

¨   december 18, vasárnap: "Dombay-tó Maraton, 35, 30, 25, 15" teljesítménytúrák. R.: Erdők Népe TE. Rajt: Dombay-tó, 6.00-8.00 (Maraton, 35, 30 km), 7.00-9.00 (25 km), 8.00-9.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díj valamennyi távon: 600 Ft/fő. Információ: Radó József (( 30/298-7991, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

¨   január 3, kedd: Túravezetők Klubja: Csendes vadászat - fényképezőgéppel az erdőben. Nagy Gábor vadgazdamérnök előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, Pécs, Tímár u. 21. Időpont: 17 óra.

NYÍLT TÚRÁK

  december 10, szombat: "Zúzmarás fák szépsége". Útvonal: Mandulás - Remete-rét - Büdös-kút - Lapis - Mandulás (12 km). Találkozás 8.45-kor a pécsi fő­pálya­udvar előtt a 34-es busz megállójában. Túravezető: Sipos Imréné ((20/993-3457).

  december 17, szombat: Túravezetők Klubja évzáró túrája. Útvonal: Hősök tere - Rigó-kút - Zsolnay-kút - Tripammer-fa - Fehér-kúti kulcsosház - Gesztenyés (10 km). A Fehér-kúti kulcsosházban "batyus" beszélgetés. Találkozás 9.15-kor Pécsett, a Hősök terén, a 31/A busz végállomásán. Túravezető: Scheitler Adrienn (( 20/340-4184).

  december 18, vasárnap: "Cserkész emlékek nyomában". Útvonal: Köves-tető - Hármas-hegy - Csengő-hegy - Pusztabánya - Hidasi-völgy - Zobákpuszta (11 km). Találkozás 8.45-kor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a 11-es kocsiállásnál. Túravezető: Csörge Barnabás (( 20/384-7060).

  december 28, szerda:Máriagyűd - Siklós (14 km). Találkozás 10 órakor Máriagyűdön a templom előtti téren (Pécsről 8.30-kor indul autóbusz Siklósra a távolsági buszpályaudvar 15-ös kocsiállásáról). Túravezető: Tollas Tibor ((30/956-1695).

  január 7, szombat: "Baranyai Aurél" emléktúra. Útvonal: Szentkút - Vörös-hegy - Cinke tanya emlékkő - Szuadó-nyereg - volt Petőcz-akna - Abaliget (14 km). Találkozás 9.10-kor a pécsi uránvárosi autóbusz pályaudvar 24-es megállójában Túravezető: Tóth Klára (( 20/527-8913)

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

  • december 10, szombat: Találkozás a Mikulással. Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné (( 30/574-6392).
  • december 30, péntek: Ó-év búcsúztató a Zengőn. Indulás 9.20-as hosszúhetényi buszjárattal. Információ: Őri Zsuzsanna (( 20/376-6437).
  • január 7, szombat: Újévköszöntő a Vörösfenyő kulcsosházban. Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné (( 30/574-6392).


DDNPI rendezvények

 

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518-221, 72/518-222, 30/377-3388, 30/326-9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

 

 

  december 6, kedd: DDNP Klub. Marokkóban madarásztam - Wágner László diavetítéses előadása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

 

  december 13, kedd: Csillagoségbolt-park Klub. Égi jelenségek - Gyenizse Péter előadása. A Zselici Csillagoségbolt-park Európa egyik legkisebb fényszennye­zett­ségű területe. A hozzá kapcsolódó előadássorozaton számos érdekességet hallhatnak a résztvevők a fényszennyezéssel és élővilágra gyakorolt hatásával, az égi jelensé­gek­kel és a csillagászattal kapcsolatban. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, idő­pont: 17 óra. A program ingyenes.

 

  december 17, szombat: Barlangi manó túrák Abaligeten. A barlangok varázsát kínálja gyermekeknek a mesés elemekkel átszőtt program. A résztvevők megszemé­lyesített barlangi manók segítségével ismerhetik meg a barlangok keletkezését, a változatos formakincsű cseppköveket és a föld alatti rejtett élővilágot. Helyszín: Abaligeti-barlang, időpont: 10.00 és 12.00 óra. Részvételi díj: a barlangi belépő ára.

 

  december 19, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. Készülés a karácsonyra. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama: 1,5 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

 

 

 

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és szép túrákban, élményekben gazdag
új esztendőt kívánunk valamennyi természetbarát társunknak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in­formációs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö­vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). (72/525-376 (napközben); 72/525-377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525-377. Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra.              
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.