facebook_page_plugin

2001. szeptember 91. szám

MECSEK HÍRADÓ

 

91. szám                                                                                                                                                                                                                                                                2001. szeptember

 

KITÜNTETÉS

A Magyar Természetbarát Szövetség elnöksége a „Természetjárás fejlesz­té­séért bronz fokozat” kitüntetésben részesítette     Strasser Pétert (Dél-Zselic Ter­­mészetbarát Klub), melyet szeptember 22-én Dobogókõn, a Természetjárók Napja ünnepségén adnak át. A kitüntetéshez gratulálunk, és további ered­mé­nyes munkát kívánunk!

 

Megváltozó turistajelzések a Mecsekben

Amint arról már hírt adtunk, 2001-ben és 2002-ben jelentõs útjelzés-változtatásokra kerül sor a Mecsek turistaútjain. Mi indokolja ezeket a változásokat?

A Mecsek jelenlegi turistaút-hálózatának jelzésrendszere a valamikori számokkal jelölt utak „megszínezésével” alakult ki (az átállást megkönnyítendõ, évekig a számokat és a színeket együtt alkalmazták: P sáv – 1-es, S sáv – 2-es stb.). Az egyes útvonalaknak ily módon adott jelzések formája (sáv, négyzet, kör stb.) azonban sok esetben nem egyezett azok tartalmával. A túravezetõi tanfolyamokon már alapfokon tanítják, hogy – elvileg – melyik forma milyen tartalmat jelent: háromszög – csúcsra, kilátópontra vezetõ út, négyzet – turistaházhoz, lakott területre vezetõ út stb. Ezeket a jelentéseket – a felfestett jelzések méreteivel, elhelyezési sza­bályaival együtt – a Magyar Szabványban is rögzítették (a Magyar Szabványügyi Hivatal 1988. február 8-án jóváhagyott rendelete alapján a szabvány 1988. május 1-jén lépett hatályba). Ennek megfelelõen az ország több hegységében az 1990-es években átalakították, és a szabványhoz közelítették a turistajelzéseket. A Mecsekben ez idáig ez nem történt meg.

Mondhatni persze, hogy senkit sem zavart ez, a turistának végül is mindegy, hogy zöld kör vagy sárga háromszög vezeti el az úti céljához. Az Ifjúsági és Sportminisztérium 2001-ben azon­­ban pályázatot írt ki a turistautak jelzéseinek felújítására, s ennek keretében a mecseki jelzések felújítását is támogatják. Ennek feltétele viszont a jelzéseknek a szabványhoz való iga­­zítása. Így – több magyarországi hegység után – a Mecsekben is sor kerül erre az át­ala­kí­tásra.

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség az új jelzések felfestését összehangolja a 2002 ta­­va­­szára tervezett új Mecsek turistatérkép, valamint a szintén 2002-re tervezett új Mecsek útikalauz megjelenésével. Így a természetjárók egyszerre jutnak az új információkhoz a térképen, a könyvben és a terepen egyaránt. A változások során megszûnnek a szabványtól jelentõsen eltérõ jelzések (pl. a néhány km hosszú „sáv” jelzések, mint a Patacs – Jakab-hegy, vagy a Dombay-tó – Zengõ nyereg; a völgyben végigvezetõ „háromszög” jelzések, mint a Lóriba vezetõ zöld háromszög stb.); a leágazó utak színjelzései pedig igazodnak azok­­­­­hoz az utakéhoz, amelyekbõl leágaznak, vagy amelyekbe beágaznak. A változások során lehetõség nyílik kisebb útvonal-korrekciókra, illetve néhány esetben sor kerül az évek során járhatatlanná vált útszakaszok megszüntetésére, illetve áthelyezésére. Ezek a változások nem jelentõsek.

A legfontosabb „újdonságok”: a Dél-dunántúli Piros Túra Dömörkapu – Petõc közötti, je­len­leg piros négyzettel jelzett szakasza is piros sáv jelzést kap, így végre Szekszárdtól Sió­fokig ez a jelzés vezet végig az útvonalon. A másik, hogy néhány módosítással összeköthetõ a je­­len­­leg a Nyugati- és a Keleti-Mecsekben egymástól külön-külön futó há­­rom, zöld sáv jel­zé­sû turistaút, és kialakítható egyetlen zöld sávval jelzett útvonal, ami „Me­­­cseki Zöld Túra” nevet visel majd, és a hegység „saját” hosszú turistaútvonala lesz. (A to­­váb­­­­biakban erre szervezhetõ túramozgalom vagy teljesítménytúra is). A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra mecseki szakaszát, és a Dél-dunántúli Piros Túra mecseki szakaszát – a fentebb említetten kívül – semmilyen változás nem érinti.

A jelzésfestéseket elkezdtük, és folyamatosan végezzük. Kérjük a programszervezõket (itt elsõsorban a teljesítménytúra-rendezõkre gondolunk), hogy a rendezvények elõtt az útvonalakat egyeztessék Strasser Péterrel (Nyugati- és Közép-Mecsek), illetve Király Lászlóval (Keleti-Mecsek), hogy az útvonalat esetleg érintõ új jelzéseket felfestették-e már. Még egy fontos információ: az eddigi Mecsek térkép továbbra is használható, ugyanis az utak kiindulópontjainál, illetve az útkeresztezõdéseknél láthatóak a régi jelzések is, fekete X-szel („törlõkereszt”-tel) áthúzva, így beazonosíthatóak az útvonalak a még forgalomban lévõ térképeken is.

Az „átmeneti” idõszakra, az új térkép megjelenéséig és a festési munkák befejezéséig kérjük a természetjárók türelmét. Jövõre már megújult, szép utakon túrázhatunk.

Strasser Péter

ššššššš

IN MEMORIAM...

Gergyesi Tibor (1922–2001)

Nagy szomorúsággal kísértük utolsó útjára július 16-án kedves barátunkat, a mindenki által szeretett Lucu bácsit. Ismét eltávozott közülünk egy régi, igazi természetbarát.
Lucu bá a természet, a kirándulás iránti szeretetet édesapjától örökölte, amit az iskola, a cserkészet tovább mélyített benne. A háború utáni három éves kényszerû „társasutazásból” visszatérve tovább folytatta a csavargást szeretett Mecsekjében. Az ötvenes évek elején csatlakozott a Pécsi Vörös Meteor Sportkörhöz, melyhez haláláig hû maradt. A ter­­mészetjárás minden ága érdekelte, szeretett túrázni, sok hegység- és városismertetõ ver­­se­­nyen vett részt és ezek szervezésébõl is kivette részét. A magashegyek szeretete vitte a Magas-Tátra és a Szlovák Paradicsom útjaira sok éven át. Segítõkészségére és pontosságára min­dig számíthattunk. Több évtizeden át intézte a Baranya Megyei Természetbarát Szö­­vet­­ség gazdasági ügyeit. A püspökszentlászlói Bazsarózsa kulcsosház szinte elkép­zelhetetlen volt nélküle, amíg a betegség nem kezdte ki egészségét. A természetbarát moz­galomban ki­fej­­­tett több évtizedes tevékenységéért elnyerte a Meteor Szövetség „Hattayer Béla” díját is.

Most családoddal, feleségeddel együtt, akik lehetõvé tették, hogy oly sokat velünk lehess, fájó szívvel búcsúzunk Tõled, Lucu bá; emlékedet megõrizzük, példádat követjük. Isten veled!

dr. Gundrum Károly

Eperjesi Ernõ

(Az alábbi, Õri Zsuzsanna által írt búcsúztatót a temetésen Király László mondta el)

 

Tisztelt és szeretett Ernõ bácsi!

Nem búcsúzni jöttünk, csak az együtt töltött szép napok maradandó perceit felidézni.
Né­­hány napja a Börzsöny csúcsairól csodálhattuk a gyönyörû tájat. Te már egy ideje nem húzhattad fel a sok kilométeren át koptatott bakancsodat, nem vehetted kezedbe az el­ma­rad­ha­tatlan túrabotodat, mégis velünk voltál. Helyetted is jártuk az erdei utakat, figyeltük a ter­­mé­­szet csodáit, néztük a fiatal csemetést, a sudár bükköst, a tekintélyt parancsoló tölgyeket és azokat a korhadt, töredezett ágú faaggastyánokat, melyeknek egykor dús, árnyat adó lomb­­koronája alatt megpihenhetett a fáradt vándor. Azokat, amelyek tanúi voltak több nem­­ze­dék felnövekedésének, hosszú ideig ellenálltak esõnek, szélnek, fagynak. Ma már meg­fá­­rad­va, viharverten, de mégis büszkén kapaszkodnak gyökerük utolsó erejével abba a földbe, amely kezdettõl az életet jelentette számukra.

Drága Ernõ bácsi! Most fáj a hiányod, szemünkben könnycseppek csillognak, de mégsem búcsúzunk Tõled! Velünk leszel, ha a Csurgó szikrázó jégcsapjaiban, a Melegmányi-völgy vízesésében, vagy a Zengõrõl elénk táruló Mecsek szépségében gyönyörködünk, ha halljuk az erdei patakok csobogását, a madarak énekét vagy a szél zúgását a fák között. Velünk leszel, ha az általad is szeretett kulcsosházunknál merítünk a bográcsban fõtt krumpli­papri­kás­­ból. Mert tõled megtanultuk a természet szeretetét, a túrázás sejtelmeit, a szolid humort, a pontosságot, a kötelességtudatot, a szerénységet és az õszinte emberi tiszteletet.

Több évtizeden át vezettél bennünket a túrautakon, részt vállaltál az utak festésében, kar­­ban­tar­­tá­sában. Rendezgetted a szakosztály életét, kitartóan dolgoztál értünk. A természetjárás fontos része volt életednek. Most Te kapsz szívünkben egy csöndes kis zugot, ahol meg­õriz­het­jük személyed, szelíd hangod, arcod vonásait. Mindig benne leszel a tavaszi rügy­fa­ka­dás­ban, a nyári nap felkelõ sugarában, az õszi erdõ ezer színében, a havas táj tiszta csendjében.

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesü­­let és valamennyi turista nevében köszönjük, hogy voltál és vagy nekünk. Akit szeretünk, azt soha nem felejtjük el és akit nem felejtenek, az örökké él.

Hamar Gyõzõné

El­­­utazott örökre túratársunk, Hamar Gyõzõné, Gizike. Mindig szeretett utazni, hisz bejárta a fél világot, s szombatonként szeretett Mecsekjét velünk, keresztül-kasul.

2001. április végén – halála elõtt egy héttel – még együtt túrázott velünk a Hosszúhetény és a Dombay-tó közötti útszakaszon. Gyönyörû, napsütéses idõ volt, amikor fölfelé kapasz­­­kod­­tunk a Hosszúhetény fölött lévõ Nagymezõre. A látvány, ami fogadott, lenyûgözõ volt: a bánáti bazsarózsa, a tavaszi hérics, a zergevirág és még számos védett virág pompázott sokszínû­ségével és finom, alig érzékelhetõ illatával. A virágzó galagonyabokrok között a zöld szín számtalan árnyalata volt látható, köztük a bazsarózsa, a hérics és a zergevirág finom színei.

A Nagymezõ bozótos területére belépni könnyû, de onnan kitalálni annál nehezebb. Szinte vonzott bennünket a virágok sokasága a hegy belsejébe, s volt, hogy egy-egy területet többször is megjártunk, míg végre sikerült kitalálnunk a szántóföldekre. Mi már többször tü­relmünket vesztve mérgelõdtünk a körkörös mozgásunk miatt, de Gizike csitított bennünket, hogy ne türelmetlenkedjünk, hisz gyönyörû helyen járunk, ami kárpótol mindenért.

Amikor kikeveredtünk a Nagymezõrõl, Gizike felhívta a figyelmünket a látványra, ami a Zengõ és a Hármas-hegy kimagasló csúcsait tárta elénk. Azt hittük, hogy utunk nehezén már túl­jutottunk, de a göröngyös szántóföld után térdig érõ zöldben kellett egy területen át­men­nünk, ami korábban a pécsváradiak egyik almáskertje volt. Az almáskertbõl kikeveredve messzirõl megláttuk a Dombay-tó körüli házakat, de addig még egy virágzó repceföldön kellett áthatolni. Tele volt méhekkel, szedték a virágport, ami bizony – méhész társunk szerint is – veszélyes volt. Gizike itt is mondta, hogy csak nyugodtan menjünk, ne kap­­kod­junk, akkor nem lesz semmi baj. Nem is történt semmi baleset, még akkor sem, amikor a pécs­váradi vasúti síneket elértük. Még kb. fél kilométert a sínek között kellett megtennünk, s közben jött egy mozdony, ami elõl ki is kellett térnünk. A fenti bonyodalmak után sikerült a Dombay-tóhoz érnünk, ahol megpihentünk, beszélgettünk. Gizike nagy lelkesedéssel elevenítette fel a látottakat.

Közel tíz éve, hogy szombatonként velünk járta a Mecseket. Soha egy zokszó nem hangzott tõle az emelkedõk, a nagy meleg, a hó vagy a távolság miatt. Külföldi, vagy más hazai tájakon tett útjairól, tapasztalatairól mindig beszámolt nekünk, tanácsokat adott. Diszkréten el­­mondta aggodalmait, ha valamelyik családtagja beteg volt. Hitt a természetben, annak gyógyító hatásában. Utolsó túráján jó kedélyû, kiegyensúlyozott és lelkesedõ volt.

Nehéz elhinni, hogy itt hagyott bennünket, elutazott az örök természetbe. Hiányozni fogsz nem csak családodnak, de nekünk is, a Felhõtlenek kis csapatának.

dr. Koncz Eszter

 

tegyot tedot

 

A Természetjáró Fiatalok Szö­­vet­sége két nagy ren­dez­vényét, a Természet­járó Gye­rekek Országos Találkozóját (TEGYOT) és a Természetjáró Diákok Or­­szá­­gos Találkozóját (TEDOT) 1994-ben Orfûn rendezte meg a Ba­­ranya Me­gyei Természetbarát Szö­­vet­ség. Ez év­ben ismét Baranyába került a két ren­­dez­vény, ezúttal szövetségünk köz­re­­­mûködése nélkül, a Pécsi If­jú­sági Ter­mé­szet­­járó Egyesület (PITE) és az Ifjúsági Turizmusért Ala­pít­vány közös ren­dezésében, Bota János és Mátrai Gábor „vezény­leté­vel”.

Jó­­magam nagy várakozással néztem a találkozók elé, a rendezõk is nagy lel­ke­se­­dés­sel készültek már õsztõl a rendezvényre. Ta­nít­vá­­nyaimmal, a komlói Kenderföldi Ter­­mé­szetjárókkal – általános iskolás gyerekekrõl lévén szó – a TEGYOT-on vettünk részt. A talál­kozó elõtti héten több napig szakadt az esõ, ami azt eredményezte, hogy az abaligeti kem­­pingben a sátrak felállításakor a cövekek leve­­ré­sé­hez nem kellett kalapácsot hasz­nál­nunk, elég volt valamelyik ujjunk ereje is. Az idõjárás azon­ban jóra fordult, és az öt nap alatt remek idõ volt.

A találkozón minden a forgatókönyv szerint ment. A versenyek jól voltak elõkészítve, a lebonyolításban sem akadt komolyabb hiba (a nappali túraverseny eredménylistáját le­szá­mít­va, ahol hibás eredménylista került ki, s az elsõ örömöt – a jó helyezéseket illetõen – „üröm” követte). Megfelelõ számú rendezõgárda állt rendelkezésre, bár véleményem sze­rint a két fõrendezõ túl sokat vállalt magára, pedig lett volna segítségük bõven. Az ellátás jó volt, éhen nem maradt senki. Kellemes „adalék” volt az ingyenes barlanglátogatás és a mi­ni­golf, amiket a résztvevõk ajándékba kaptak. A pécsi városismereti verseny idõtartama alatt a fel­nõtt kísérõknek kellemes „hûvös” programot biztosítottak a rendezõk. Jól sikerült a „PAPLIKA” teljesítménytúra is, amelyen csaknem az egész mezõny részt vett. S ami a legfontosabb: a gyerekek – akiknek és akikért volt a rendezvény – nagyon jól érezték ma­gukat, s pozitívan nyilatkoztak az abaligeti öt napról. Köszönet illeti a fiatal és lelkes ren­­dezõgárdát: a természetbarátok továbbra is számítanak rátok!

Két dolgot sajnálok. Az egyik: egy Baranyában tartott országos (és szép hagyo­má­nyok­kal ren­del­­ke­zõ) rendezvényen megyénkbõl egyedül (!) mi, a komlói Kenderföldi Ter­­mé­­szet­­já­rók vettünk részt. A másik: a rendezõk a találkozó befejeztével azt ígérték, hogy az ered­­mény­­­­­­listákat és a csapatok versenyanyagait két-három héten belül elküldik valamennyi részt­­­­­vevõnek. Ez sajnos – ígéretük ellenére – két hónap alatt sem történt meg, bár augusztus köze­­­­pén ezt telefonon külön is kértem Mátrai Gábortól. Így – legnagyobb sajnálatunkra – a ver­senyek eredményeit nem tudjuk közreadni a Mecsek Híradóban. (Talán októberig meg­ér­ke­znek).

Strasser Péter

Egy szép nap az Ormánságban

Szövetségünk május 26-án autóbuszos kirándulást szervezett az Ormánságba. Hat órakor indultunk a Konzum parkolójából. Vezetõnk Tóth Klára volt, valamint Börcsök György, aki elfoglaltsága miatt csak az induláskor lehetett velünk.

Honnan ez a furcsa név: „Ormánság”? Nézzünk a térképre! Ez a táj – a Dráva ártere – vizes, mocsaras, lápos vidék volt. Elsõ lakói a vizenyõs területekbõl kiemelkedõ „ormákra” építkeztek. Falvaik együttese így alkotta meg az Ormánságot.

Elsõ pihenõnk Szentborbáson a turistaháznál volt, a Dráva mentén. Tiszta, gondozott parkjában sétáltunk, reggeliztünk. Gyönyörködtünk a sebes folyású Drávában. Bogdásán Szatyor Gyõzõ alkotóházát láthattuk a buszból. Az Ormánság szerelmese, Pécsett élõ mûvész. Következõ állomásunk Sellye, a Draskovich-kastély és az arborétum volt. A kastély elõtti parkban elsõ és második világháborús emlékmû látható, valamint Szatyor Gyõzõ életfa faragásai: Árpád, Szent István, Szent László, IV. Béla, és egy katolikus templom, ami lovardából készült. A parkban kis filagória áll, a tanulók kedvenc helye. Mezõgazdasági középfokú iskola mûködik itt. Tiszta, gondozott sétányokon járva láthatjuk a szebbnél szebb bokrokat, fákat: mamutfenyõt, vérbükköt, páfrányfenyõt, mocsári ciprust, libanoni cédrust, három egymás mellett álló rózsaszegélyû vérbükköt és sorolhatnánk tovább, egy nap is kevés lenne a sok látnivalóhoz.

Itt, Sellyén nemzetközi mûvész alkotótábor is mûködik. A mûvészek keze alól szebbnél szebb alkotások kerülnek ki: festmények, kisplasztikák, grafikák, monumentális fafa­­­ra­­gá­­sok. Mindezek Sellye kulturális fejlõdését teszik lehetõvé. Minden mûvész egy alkotása a városé marad. Egy kis ízelítõ: Szabó László „Madonnája”, Colin Foster „An­gya­la”, Vanyur István „Madár” vagy Szatyor Gyõzõ „Tulipánfa” címû alkotásai. A kastély északi részénél áll a Pánsípot fújó nõi alak. Nehéz volt elszakadni a parktól, ahol jó levegõ, madár­csi­­cser­­gés kísérte utunkat. Az itt barangoló turista az érintetlen természettel és a múlt örökségével ta­lál­kozik.

Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik az õsi magyar jelképrendszer legszebb elemeit hordozzák, az ormánsági kultúra szerepét bizonyítják. Ilyen templomot tekinthettünk meg Drávaiványiban, következõ pihenõnkön. Vajszlón a Kodolányi János Emlékmúzeumot látogattuk meg. Kodolányi János szülei Pécsváradról kerültek Vajszlóra, de éltek Kéthelyen is. Szatyor Gyõzõ készítette a Kodolányi Jánosról készült emlékgrafikát. A Néprajzi Múzeumot is megtekintettük, és egy katolikus templomot.

Következõ állomáshelyünk Majláthpuszta volt, ahol Gida Tibor és társai vártak nagy szeretettel és különféle finomságokkal; „állófogadás” volt a javából! Finom saját készítésû szendvicsek, primõr zöldségek kavalkádja szeletelve kínálták magukat, s hogy a turista szomjon ne maradjon, volt vörös és fehérbor, cola, narancs, szódavíz, megfelelõ hõmérsékleten. Rövid beszámolót hallhattunk arról, hogyan találtak rá a majláthpusztai romos lakásra, és hogy kezdték el felújítani, kulcsosházzá alakítani. Hallhattunk az Or­­mán­­ság Alapítványról, amit idén nem sikerült megnyerni, de nem keseredtek el, és jövõre is pályáznak, hogy szebbé tegyék a házat, és elkészülhessen a felsõ szint is, így sokkal több turistát fogadhatnak megfelelõ körülmények között.

A kulcsosháztól Gida Tibor vezetésével busszal mentünk a Dráva partjához, ahol egy sétát tettünk a folyóparton. Egy holtágban épp horgászverseny folyt, a bográcsokban ebédek készültek. Az Ormánság vadregényes vidéke a harmóniát õrzi ma is a Dráva mentén: égerláp, a szlavon tölggyel és magyar kõrissel ékes legelõk, a ritka, védett virágok, állatok a felfedezés örömét nyújtják a természet szerelmeseinek. Mi is részesei voltunk a mocsaras, nádas, lápos vidéknek, megfogott bennünket az érintetlen világ e kis sarka.

Találkozásunk a busszal boldogsággal töltötte el az egész társaságot. Hazafelé indulunk. Az Ormánság határmentisége elzárta a gazdaság gyors fejlõdését, de megõrizte a táj természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Sajnos idõ hiányában a mattyi horgászparadicsomban már nem pihenhettünk, de kárpótolt a madár emlékpark, a kihalt madárfajták kopjafái a zöld öve­­­zet­­ben. Padok, asztalok, szép zöld pázsit fogadja az ide látogatókat. Felejthetetlen volt.

Köszönjük Tóth Klára értékes ismertetését az Ormánságról, egész napi vezetését a társaságnak, a képeslapokat, az Ormánságról szóló prospektusokat.

Raub Bálintné

PTTE

   „2x100 km Baranyában” országúti kerékpáros
   teljesítménytúra

 

 

A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédõ Klub június 2-án rendezte meg a kerékpáros teljesítménytúrát. A 100 km-es távra 88 fõ nevezett, ebbõl 85-en teljesítették a távot, de szintidõn belül 74-en érkeztek célba. A 200 km-re 18 fõ nevezett, ebbõl 10-en érkeztek célba, mindannyian szintidõn belül.

Bár a rendezvényen nem a beérkezési sorrend számított, csak a táv szintidõn belüli teljesítése, érdemes megjegyezni, hogy a 100 km-es távot a leggyorsabb résztvevõk, Jandó Balázs és Lipcsik Gábor 3 óra 23 perc alatt tették meg. A 200 km-es táv leggyorsabbjai Baranyi Sándor és Erb Zsolt voltak 7 óra 24 perccel.

A legfiatalabb résztvevõ Császár Julietta (11) a legidõsebb Várhelyi Sándor (59) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették.

A rendezvényen – melyen versenyzõk, amatõrök, vállalkozó kedvû családok mérhették fel állóképességüket – többségében pécsi, illetve baranyai résztvevõk voltak, de érkeztek résztvevõk Dombóvárról és Budapestrõl is.

Köszönetet mondunk a rendezõknek: Arató Csongor, Dékány Zsolt, Keményfi Balázs, Keményfi Márti, Lévai Gábor, Máté Ági, Dr. Novotny Iván, Sárszegi Attila, Temesi Péter, va­lamint köszönet a Pécsi Orgonaépítõ Manufaktúra Kft.-nek a cél rendelkezésre bocsá­tásáért.

A teljesítménytúrát minden év június elsõ szombatján megrendezzük. A túrán bárki részt vehet, aki kellõképpen edzettnek érzi magát.

Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédõ Klub

DDRTSZ Túra Zalában

A Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség 2001. június 9–10-én tartotta meg elsõ közös túráját. A Somogy–Tolna–Baranya megyét képviselõ 15–15 túrázó ezúttal Zala megye természeti értékeivel ismerkedett meg.

A programot irányító baranyai sporttársak kiváló célpontokat választottak, így mindenki meg­­elégedetten töltötte el ezt a két napot.

Az elsõ nap a zalaszántói római katolikus mûemlék templom megtekintésével kezdõdött, majd követ­ke­zett a község melletti Világosvári hegyi séta, ahol Európa legnagyabb buddhista szentélye ta­lálható, e kevéssé ismert sztupa, mely monumentális méretei miatt is lenyûgözõ, nagy él­mény volt. A 30 m magas és 25 m átmérõjû, 3 lépcsõs teraszos építmény aranyló Buddha szobra és a közelben élõ buddhista szerzetes meglátogatása is érdekes volt.

A bemelegítõ séta után már következhettek a komolyabb túracélpontok is. Esetünkben ezt a szerepet a Tátika töltötte be. A 413 m-es bazalt csúcs elérésébe egy „kicsit” bele­­­me­­­le­­ged­tünk, de a várrom és az útvonal három emberes áriás bükkösei megérték a fáradságot. A vártól lefelé a kék sávon majd a helyi pöttyös úton mentünk vissza a faluba. A vulkáni hegy oldalában lévõ kis „tengerszem” érdekes volt, bár eléggé elmocsarasadott.

Egy kis koradélutáni pihegés és sörivás után érkeztünk Nagybakónak községbe, ahol egy rövid de annál tartalmasabb túrán a sziklaszurdokot hegymenetben másztuk át, és ezt illik szó szerint értelmezni, mert a fele távot az erõsen csúszós talaj és a sok kidõlt fa miatt bizony a társaság nagy része négykézláb tette meg. A félelmetesen szép kis szurdok a túra legnagyobb élménye volt. A három beépített létrán kimászva egy kis pihenés után a kék sávon tértünk vissza a faluba, útközben érintve az Árpád- és Eszperantó-forrásokat és a szépen kiépített kirándulóhelyet.

Nagykanizsán egy közös vacsora után foglaltuk el szállásunkat és a csapat nagy része bizony fáradtan bújt ágyba a kollégiumban. A „kemény mag” azonban még a Plázában „kuglizott” egyet és természetesen szomját oltotta egy közeli kis vendéglõben. (A tarolás gyõztese a baranyai csapat volt, és tõlük is Rita szereplése volt kimagasló.) A somogyiakat erõsítõ francia kislány, „Zsüli”, szószerinti fordításban úgy jellemezte az elsõ napot, hogy „olálá”, aminek pontos jelentése végül is rejtély maradt, bár Julika kiválóan tolmácsolt, de már dallamos hangzása miatt sem jelenthet rosszat.

A vasárnapi programot a zalai szövetség vezetõje, Kiss Laci irányította. Autóbusszal egy kis megyei „városnézés” után érkeztünk Kistolmácsra, ahol a gyönyörû fekvésû mesterséges tóban a nem kevésbé látványos baranyai sporttársnõ az úszóversenyt is magasan nyerte. A tó­­parti séta után erdei vasútra szálltunk és a Zalai tájat jellemzõ dombvidék szépségeivel ismer­­kedtünk, a faszénégetõk meglátogatása után a zalai olajvidék érdekességeit is meg­­néztük.

A Bázakerettye közelében lévõ Alajos emlékmû után az utolsó, de minden bizonnyal legszebb látnivaló a Budafai arborétum volt. A közös ebéd után, késõ délután fáradtan, de kellemes és tartalmas élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk e nagyszerû hétvégének, mely nem jöhetett volna létre a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség nélkül; külön köszönet Jenõnek és Klárikának a kiváló szervezésért.

Viszontlátásra Augusztusban Zselickisfaludon, a regionális találkozón!

Hevesi Zoltán

 

Három Folyó Kerékpártúra

Már nem is tudom melyikünk agyából pattant ki az ötlet: hosszabbítsuk meg az osztrákok Mura-folyó melletti kerékpártúra-útvonalát – mely a forrástól Bad Radkersburgig tart – Szlovénián keresztül Magyarországra, folytassuk a Dráva mentén, s fejezzük be a Dunánál. Egy nemzetközi kerékpártúra-útvonal lehetne ebbõl, s milyen jól jönne az ormánsági szegény falvaknak egy kis idegenforgalom!

Az elképzelést térképre rajzoltuk, s megmutattuk grazi kerékpáros barátainknak. Nekik is tetszett az ötlet. A gondolat megtestesült, s a Pécsi Túrakerékpáros Klub vállalkozó kedvû tagjai ez év július elején végigkerekezték a több mint 400 km-es útvonalat Bad Radkersburgtól Mohácsig, ahol lehetett, a folyók árvízvédelmi gátjának koronáján.

Kezdettõl fogva nemzetközi túraútvonalat képzeltünk el, ezért e „próba-túrára” osztrák és szlovén bringásokat is meghívtunk. A szlovénok heten jöttek, de sajnos csak az õ országukon át vezetõ szakaszon tartottak velünk, és segítettek a megfelelõ utat megtalálni. A két osztrák biciklista – Wolfgang és Martin – viszont végigtekerte velünk a teljes távot.

Mint minden túrán, itt is voltak problémák, amiket meg kellett oldani – például, amikor egyetlen délután kilenc gumidefektet ragasztott meg a „mûszaki szolgálat”, azaz Manó és Attila, akiket elismerés illet önkéntes munkájukért. Szerencsére azonban túlsúlyban voltak a kellemes, vidám percek.

Élmény akadt bõven. Megcsodáltuk Hadik Mihály múmiáját a Lendva-hegyi templomban, élveztük a kilátást és a friss málnát a Szent Mihály hegyen, fürödtünk a gyékényesi tóban és a babócsai gyógyfürdõben, sétahajóztunk a Dráván, meglátogattuk a Természetvédelmi Oktatóközpontot Drávatamásiban, finom drávai halászlét ettünk Szentborbáson, tamburazenekart hallgattunk Drávasztárán, kormoránokat néztünk Keselyõsfapusztánál, voltunka Kihalt Madárfajok Emlékparkjában Matty mellett. Ezek után a siklósi vár, az Iskolamúzeum Nagytótfaluban, a nagyharsányi szoborpark, a villánykövesdi pincesor, a villányi pincelátogatás és borkóstoló, a kékfestõ Nagynyárádon és a sátorhelyi Történelmi Emlékhely már csak ráadásnak számított.

A csapat létszáma változó volt, mert nem mindenki ért rá egész héten. A külföldieken kívül néhány napig velünk bringázott a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke és felesége, a Dél-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság igazgatója és munkatársai és a KEROSZ elnöke is, demonstrálva, hogy végre az idegenforgalmi szakemberek is látnak rációt az ökoturizmus e módjában.

Érdekes és kellemes színfoltja volt a túrának, hogy több faluban, városban üdítõvel, büfével, néhány helyen ebéddel vagy vacsorával várták a biciklis csapatot. A somogyudvarhelyi szarvaspörköltre, a finom barcsi ebédre, a drávasztárai zenés vacsorára (ahol a polgármester volt a zenekar „frontembere”) mindenki szívesen emlékszik vissza.

A túra nem volt nehéz, mindenki jól bírta, még 65 éves korelnökünk is.

Végül is a célt elértük: bringáztunk (keveset az autók között, sokat a természetben), mindenki jól érezte magát. Valamit elkezdtünk, végigkerekeztünk egy úton, amin reményeink szerint sokan fognak követni bennünket, magyarok és külföldiek, a maguk örömére, kis hazánk és a régió hasznára.

Dr. Novotny Iván

bbbbbb

 

Találkozó Somogyban

 

Családias légkör, baráti hangulat jellemezte a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség találkozóját, melyet augusztus 24–26-ika között Zselickisfaludon rendezett meg a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség. Házigazdáink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat; mindhárom napon tartalmas programokon vehettünk részt.

Pénteken érkeztünk, felvertük sátrainkat az ideális környezetben, illetve ki-ki elfoglalta helyét a kulcsosház szobáiban, majd a tervezett idõpontban buszra szálltunk, hogy megnézzük Kaposvár határában a Millennium tiszteletére állított kettõs fakeresztet. Ez ma Európában a legnagyobb fakereszt. Ezután Kaposszerdahelyen személyesen találkozhattunk Horváth Béres János fafaragómûvésszel, akinek – védett növényeket ábrázoló – fából készült térplasztikáit láthattuk utunk során. Kaposvártól Szilvásszentmártonig díszítik majd a környezetüket, ha mind a 21 elkészül, utalva így a XXI. századra. Jelenleg még kétharmadát csodálhatja meg az arra járó. Természetesen a mûvész kiállítótermében – mely többnyire a mûhelye is – még számos alkotásban gyönyörködhettünk. János megnyerõ, természetes egyéniségével fedte fel a mûvek titkait, mondanivalóját és megalkotásuk fogásait. Ahogy a már említett térplasztika-sorozat, úgy az általa készített vadászkések is a világon egyedülállóak.

Következõ állomásunk Szenna volt. Itt megnéztük a mûemlék jellegû református temp­lo­mot, amelynek festett kazettás mennyezete és berendezése fogott meg leginkább. Végig­jártuk a falumúzeumot is, ahol ismerkedhettünk a környékrõl származó apró lakóházak épí­­­té­­­szeti stílusával és berendezési tárgyaival. Vásárolhattunk egy igazi szatócsbolt csodáiból és finomságaiból.

Este a táborban fellobbant a tûz. A vörösen izzó parázson hamar megsült a krumpli, hagyma és a nyárson is szép barnára pirult a szalonna. Az ízletes vacsorához elõkerült a finom vörösbor és természetesen a dal sem maradhatott el. Hajnalig kortyolgattuk a finom nedût és ismerkedtünk egymás kedvenc nótáival.

„Aki éjjel legény a talpán, legyen nappal is!” – mondják. Így aztán idõben keltünk, és 9 órakor már indultunk is a 8 km-es gyaloglással „fûszerezett” buszos útra, vagy a 22 km-es gya­­logtúrára. A „buszosok” ízelítõt kaptak Kaposvár nevezetességeibõl, sétálhattak a Deseda partján, megcsodálhattak két arborétumot, megkóstolhatták az itteni jellegzetes langalót...

Az elszántabbak Kardosfa – Márcadó – Vitorág – Pali-temetõ – Mátyás-kút – Szilvás­­­szent­­már­­ton – Zselickisfalud útvonalon izzadhattunk a forró napon, csodálhattuk a szép bükköst, ihattunk finom forrásvizet, részt vehettünk a reuma elleni kúrán a csalánosban, megtömhettük bendõnket az ízletes szederrel, ismerkedhettünk a Somogyi-dombság szép vidé­­kével... Visszaérkezve már várt bennünket a finom gulyás. Este tábortûz mellett meg­­­hall­gat­­hattuk Pintér Andrásnak, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság somogyi tájegységvezetõjének tájékoztatóját, majd ismét nóta, zene és tánc következett, hiszen egy búcsúest csak így lehet teljes.

Vasárnap a somogyi túratársaink által frissen felfestett zöld háromszög jelzésû turistaúton jutottunk el a 284 m magas Göbecsi-csúcsra, ahol a hét szintes kilátóról gyönyörködhettünk a panorámában. A rövid túra után jólesett a finom ebéd, majd következett a sátorbontás, és a búcsú percei.

A három napos rendezvény programjain 50-60 turista vett részt. Mi, baranyaiak nagyon kis létszámmal képviseltük megyénket; érdemes elgondolkodni ennek okain. Egy biztos: aki ott volt, új élményekkel és barátságokkal gazdagodva térhetett haza egy jól sikerült somogyi turistatalálkozóról. Köszönjük!

Õri Zsuzsanna

kkkkkkkkkkkkk


Természetjáró tábor gyerekeknek a Vörösfenyõ kulcsosházban

 

A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület júliusban négynapos táborozást szervezett a Vörösfenyõ kulcsosházban gyerekek számára. Az alábbiakban két résztvevõ írását adjuk közre a táborról:

Mi is ott voltunk abban a négy napos táborban, melyet a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület szervezett a természetjárás népszerûsítése és ismeretterjesztés céljából a Vörösfenyõ kulcsosházban.

Indulásunk napján reggel busszal mentünk a Máré csárdához, majd onnan tovább gyalogoltunk a kulcsosházhoz. Miután „becuccoltunk", egy rövid elõadást hallgattunk a turistatörténelemrõl és a turistajelzésekrõl. Másnap reggel a napot egy újabb elõadással kezdtük, amely most a Mecsek élõvilágáról szólt, és igazán érdekesnek bizonyult. Utána elsétáltunk a Cigány-hegyre, nyársaltunk, ill. játszottunk is. Következõ nap az utunk a Máré-várhoz vezetett. Természetesen e napon sem hiányozhatott az érdekes elõadás, ezúttal a Mecsek védett növényeirõl és állatairól és a természetvédelemrõl. Az esti tábortûznél visszatekintettünk a kellemesen eltöltött három napra.

Utolsó (sajnos!) nap esõs reggelre ébredtünk, ezért az aznapi túra elmaradt. Viszont volt még egy elõadás a Mecsek értékeirõl, majd egy teszt formájában megnéztük, ki figyelt jobban az elhangzottakra.

A visszautazásunk (gyaloglásunk a buszig) egy kicsit sáros volt, de ettõl a kis esõtõl és sártól mi azért (és valószínûleg mindenki) nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük, hogy részt vehettünk a táborban.

Hörnyéki Judit, Kiss Gabriella
Kenderföldi Általános Iskola, Komló

` ` ` ` ` ` ` `` ` `

 

Részlet az Ordas-tanya naplójából

Újra költ a cinkecsalád

Esõs, szeles pünkösd hétfõre ébredünk. Viharos szél tépdesi a fák ágait, leveleit, csavargatja erõs törzseiket. A szemközti Bodó-hegy elõtt fekete felhõk rohangálnak, eltakarva elõlünk a ki­látást. A csatorna lemezén esõcseppek dobolnak, majd összegyûlve sietve távoznak a víz­kö­põjén. A szobában kellemes meleg van, halkan duruzsol a kályha, az asztalon sok turista finomság sorakozik. Isszuk a kellemes meleg kávét és nézzük az ablakból a tomboló vihart.

Furcsán repülõ valamit sodor a szél a körtefa felé. Amikor odaér és a lombozat szélárnyékába kerül, akkor ismerem fel, hogy egy cinege. Ráugrik az odú elõtti kis rúdra és bebújik az odúba. Néhány másodperc múlva megjelenik az ugrófán és elrepül a fák koronái közé. Megjegyzem Áginak, aki éppen a kenyeret szeli, hogy újra költ a cinkepár a körtefára kihelyezett odúban. Kényelmesen reggelizünk, de én a szemem sarkából figyelem az odút. A cinkeszülõk szorgalmasan jönnek, mennek az odú és a fák vizes lombjai között. A szél ismét hatalmas erõvel kapaszkodik a fák koronáiba és tépázza õket. A leveleken megpihenõ esõcseppeket mérgesen taszítja a mélybe. A tegnap átfestett zöld madáretetõn esõcseppek csimpaszkodnak, amíg a következõ szélroham a fûre nem rázza õket. Hogy jobban lássam a madarakat, elõveszem a távcsövemet és az élességet beállítom az odúra. Már itt is a madár és beugrik az odú sötétjébe, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is repül a látó­­­te­rem­­bõl.

Bekapom az utolsó falatokat és kimegyek a teraszra, hogy jobban megfi­gyelhes­sem õket. Június negyedike van, pünkösd hétfõ. A hõmérõre nézve lehetne akár március eleje is, mivel csak hat fokot mutat és a leheletem versenyt fut a fellegekkel. Újra szárnyak lebbennek, és végre megvan! Egy szép széncinke hímet látok a távcsövem lencséin. Néhány másodperc múlva távozik, átadva helyét párjának, aki beugrik az odúba. Kicsit többet idõz bent, majd megjelenik csõrében egy fehéres tojáshéjjal. Teste kisebb, színei halványabbak, mint a hímé. Megrázza szárnyait és már a lombok között keresi a következõ falatot a fiókáknak. A tojáshéjakat a legtöbb madár messze elviszi a fészektõl, nehogy a „ragadozók” felfedjék helyét. Most berepül a hím, és a tojó is megérkezett. Várakozik az odú elõtt majd csõrébõl a bent lévõ hím kiveszi az eleséget és odaadja valamelyik fiókának.

Fázik a kezem a hideg távcsövet tartva és a flaneling sem melegíti testemet. Bemegyek a szobába és a kályhára egy újabb fahasábot teszek. A vörös lángok nyaldossák a száraz hasábot és hamarosan az is pattogva lángra kap. Az ablaknál ülve számolom, milyen gyakorisággal repülnek a madarak az odúhoz etetni a fiókákat. Átlag percenként érkezik egy szülõ és pár másodpercig tartózkodik az odúban. A második költésnél mindig kevesebb tojást raknak ezek a madarak: általában hatot vagy hetet, ez attól is függ, hogyan sikerült az elsõ költés, ahol nem ritka a tizenhárom tojás sem. Az elsõ fióka kikelésétõl számítva a huszonkettedik napon szerencsés esetben mindegyik kirepül fészkébõl. Ez idõ alatt szüleik rengeteg hernyót, pókot, bogarat szállítanak nekik.

Felveszem a vastag téli pulóveremet és ismét kimegyek a teraszra, hogy figyeljem a gondoskodó szülõk erõfeszítéseit a tomboló viharban. A madarak az odú elõtt egyre gyakrabban rázogatják átázott tollruhájukat. Az egyre jobban átázó tollakkal, újra szembeszállnak a széllel, de gondoskodnak az éhes fiókákról. Szerencsére a múlt nap elvégeztük a tervezett munkákat, így ráérünk kivárni a kedvezõbb idõt az indulásra, hogy mi is indulhassunk a „városi odúnkba”, Pécsre.

Baumann Jószef

Felállítottuk...

 


Egy forró júniusi délutánon, a Pécsi Szemle címû várostörténeti folyóiratot bemutató sajtótájékoztató után kezdtük el az akciót. Kosztümben-öltönyben indultunk a Mecsekre, egy erõs férfi (Kovács Szabó János), két csinos nõ (Siposné, Erzsike és Pál Kriszta), és még valaki, akit útközben veszünk fel: a kertvárosi régi laktanya udvarán vár ránk. Kb. 75–80 kilós, 2 méter magas, ott fekszik a fák alatt a fûben.

– Gyere velünk! – hívjuk, és átöleljük karcsú, de kemény testét. Nagyon passzív, meg sem akar mozdulni, évek óta csak szemlélõdött. Mi, lányok, levetjük a kosztümöt és a magas sarkú szandált, így már könnyebb a dolgunk. Végre felcsalogatjuk a teherautóra, és néhány perc múlva már a Misina felé vezetõ szerpentinen kanyargunk. A Szigriszt-kereszttel szembeni bekötõútnál megállunk.

– Hol csináljuk? – kérdezzük Jánostól. – Az út jobb oldalán, a lépcsõtõl déli irányban – feleli, és elkezdi elõkészíteni a terepet a fúráshoz. Közben megérkezik Baronek Jenõ is, aki látva, hogy mire készülünk, szintén beszáll az akcióba. János nagyon ügyesen dolgozik, a lyuk mélyül, szélesedik szerszámai nyomán. Erzsi és Kriszta Jenõvel kisebb-nagyobb köveket gyûjt a stabil megtámasztáshoz. Ezt követõen kinyitjuk az autó ajtaját, levesszük nehéz barátunkat és bíztatjuk, hogy próbálja ki a neki szánt lyukat. Szakad rólunk a víz, de végül nagy nehézségek árán sikerül felállítani. Azóta büszkén, betonkeményen áll új helyén és minden arra járó turistát készséggel útbaigazít.

A BETONOSZLOP, oldalán a sárga háromszöggel.

 

Pál Krisztina

&Olvastuk...

Új, melegvizes barlang a Villányi-hegységben

Ez év elején néhány méter mélységû természetes felszakadás lett ismert a Villányi-hegység elõterében található siklósi Várhegy délnyugati felén, magánterületen. Egy családi ház fáskamrájának télvégi készletcsökkenése derített fényt az üreg létére. A hely Siklós elhanyagolt, csatornázatlan része, mely etnikailag Dél-Baranyát reprezentálja…

A Dél-Dunántúli Geológiai Szolgálat kérte fel csoportunkat, a Pécsi Egyetem Barlangkutató Egyesületét, hogy járjuk be az ismeretlen üreget. Miközben a Duna–Dráva Nemzeti Parknál a feltárás (kutatótábor) engedélyeztetése folyt, az elõkészítés során egyre több járat vált ismertté.

A siklósi Várhegy tömegét – ez egyben a barlang befoglaló kõzete – triász dolomit (Csukmai Dolomit Formáció) és tõle északabbra jura mészkõ (Templomhegyi Mészkõ Formáció) alkotja. A hegy e déli oldalán régóta ismertek langyos vizû források. A barlang jelenlegi bejáratánál 1,5 m vastag löszös-vályogos fedõüledék települ a dolomitra, mely az antropogén behatások, építési területek kialakítása elõtt a 4–5 m vastagságot is elérhette.

A bejáráskor feltérképeztük a mintegy 30 m járathosszúságú üreget, mely morfológiáját tekintve hasadékokra felfûzõdõ gömbfülkesor. Fõbb hasadék-csapásirányok a 140°–320°-as értékek közé rendezõdnek. A barlang alján 20 °C hõmérsékletû „tó” található. A víz kb. 3 mx1 m-es hasadékot tölt ki. A vízközeli részeken fekete bevonat képzõdött, mely lángfes­tés­sel semmiféle jellegzetes színt nem adott (magnéziumra, mangánra, szerves szennyezõdésre gya­­­nakodtunk, de valószínûleg a kén valamilyen megjelenési formája). Valószínûleg a légtérbõl vált ki, mivel a mikroformák legvédettebb belsõbb zugaiban nem települt e bevonat.

A gömbfülkék fala erõsen mállott, alsóbb részeit, kisebb párkányokat mállási maradék, dolomitpor tölti ki, illetve fedi be (a por 10%-os HCl hatására nem pezseg).

A dolomitpor kipergéssel került a helyére, ez alapján feltételezem, hogy itt a gömbfülkék a szabad légtérben keletkeztek. A dolomitban található kalcittelérek, cseppkövek a gömbfülkeképzõdés során hasonló fokú visszaoldódást szenvedtek el, kissé kipreparálódva, de a fülkék vonalát követve találhatók a különbözõ metszési síkok, oldódási ívek által feltárva. Néhány helyen valószínûleg huntit található, de erre csak az ásvány morfológiai megje­­­­lenésébõl következtethetünk.

Nagytömegû, felszínközelrõl behulló vályogos lösz, kõzettörmelék és kommunális hulladék anyagának felszínre deponálása után, egy biztatónak ítélt 10 cm-es hasadékot bõvítve, 4 m függõleges bontással a karsztvíz szintjére jutottunk le. A további járatok felfedezésére a hasadék irányát követve, komoly esély van, hiszen a langyos, agresszív karsztvíz erõs, mállasztó hatása itt már könnyebbé teszi a munkát.

Dezsõ József
(MKBT Tájékoztató nyomán)

wwwwwwwwwwwwwwwwww

Gyújtogatók

Ideiglenes jelleggel nem tud fogadni vendégeket a PTTE Vándorsport Természetbarát Szakosztályának a Tettye fölött kialakított kulcsosháza.

A ház gyújtogatás áldozatává vált. Az eddig még ismeretlen tettes több     alkalommal gyújtott lángot, míg el nem érte, hogy a ház használhatatlanná váljék és egy része üszkös romként meredezzen, ahol a pernye és a füst kesernyés szaga lengi be a levegõt.

2001. július 15. vasárnap kora délután: a fatároló és a melléképület kapott lángra.

2001. augusztus 12. vasárnap délután: az elkövetõ behatolási nyomok nélkül jutott az épületbe, ahol a konyha és az alsó lakószoba, majd

2001. augusztus 19. vasárnap délután: a társalgó ablakának betörésével a felújítás miatt ott összekészített ágynemût gyújtotta be.

Az épület ezen része leégett és a többi is használhatatlanná vált. A kár     2,5 millió forint.

Több programot kellett visszamondani, csoportokat átirányítani.     Anyagi értéket nem tulajdonítottak el, a cél a ház használhatatlanná tétele volt.

Kinek az érdeke húzódik e mögött? Mi csak találgatunk, de a hatóságok, remélem megtalálják rá a választ is.

A ház szakosztályunk kezelésében áll és úgy döntöttünk, hogy azt romjaiból újjáépítve ismét a természetszeretõ emberek rendelkezésére bocsátjuk. Minden segítséget köszönettel fogadunk, hogy mihamarabb a régi fényében tündököljön a megújult épület.

Kondi Gyula
PTTE Vándorsport szakosztály vezetõje

ËËËËËËËËËËË

Akik célul tûzték ki az egészséget

2001 februárjában hazánk húsz nagyvárosában kezdték meg mûködésüket az Avon koz­me­ti­kai cég által támogatott nõi futó- és gyaloglóklubok. E szervezetek tevékenységét a Nemzeti Egész­ségfejlesztési Intézet irányítja, országos programigazgató Monspart Sarolta tájfutó­baj­nok. A célkitûzés kettõs: egyrészt a régiókban a szabadidõs tömegsport tevékenység minél szélesebb körben való elterjesztése, hiszen a nõi szépség elengedhetetlen feltétele, sõt alap­­­­pil­­lére az egészség, ez pedig a rendszeres testmozgással tartható fenn; másrészt csat­­­lakozás egy népegészségügyi feladat ellátásához, az Avon cég mellrák elleni küz­­del­mé­­­hez, az évente két nagy sportrendezvényen való részvétellel (gyaloglónap, futóverseny). Június 10-én került megrendezésre a 25 km-es gyaloglónap Szentendrérõl a Margitszigetre, a befolyt nevezési díjakat, összesen 28 millió forintot emlõszûrõ berendezés (mammográf) vá­­­sár­­­lására fordítottuk. Sajnos a magyar nõk közel egyötöde szenved emlõrákban, a készülék mozgóvá tételével minden hölgynek lehetõsége lesz a vizsgálatra, mert a kis­­te­le­pü­lé­­sekre is eljut. E súlyos betegség idõben felismerve 100%-osan gyógyítható gyógyszeres kezeléssel. Október 14-én pedig immár negyedik alkalommal kerül sor a „Nõi Világfutás”-ra 3,6 és 10 km-es távokon. Az esemény világdöntõjét idén Magyarország rendezi, így nem­­­zet­­közi mezõnnyel találkozhatunk a rajtnál a Margitszigeten. Együtt indulhatunk a világ legjobb futónõivel, a bajnokokkal!

A felkészülés során a pécsi sportklubban heti rendszerességgel erõsítéssel egybekötött futóedzéseket, fitness-aerobicot, valamint egy rövidebb és egy hosszabb távú hegyi túrát tartunk, amely programokra minden érdeklõdõt szeretettel várunk, akár a mozgás öröméért, akár a versenyen való részvétel kedvéért keres fel bennünket.

Pál Krisztina
Pécsi Avon Nõi Futó- és Gyaloglóklub
klubvezetõ-edzõ

 

&Könyvajánló

 

A Pécsi Városszépítõ és Városvédõ Egyesület Helytörténeti Szakosztálya április havi összejövetelét „Költemények Pécsrõl” címmel stílusosan Szent György napján rendezte. A téma Rozvány György Gyökérriadó c. verseskötetének bemutatása volt a gyerekkori jóbarát, a volt osztálytárs Fürtös György keramikusmûvész közremûködésével.

Az igényes kiállítású kötetet a szerzõ szülõvárosának, Pécsnek ajánlotta a Millennium alkalmából a 2000. évben. A címlapot és a hátsó borítót Kolep Ilona festõmûvész gyönyörû, színes városképei díszítik.

Fürtös György amilyen gazdag fantáziával gyúrja az agyagot, olyan takarékosan bánik a szavakkal. Egy-egy találó mondattal vezette be a kiválasztott verseket. Színészre nem volt szükség, hiszen Rozvány György sokoldalú egyéniségében a költõ és képzõmûvész mellett ott lakozik az elõadómûvész is. A szerzõ mély átéléssel elmondott költeményeivel a gyerek­kori emlékektõl kezdve a mai és a jövõ városáig járta körbe nagy ívben szûkebb hazáját:

 

„Ahol én lakom,

benéz az ablakon

a baranyai táj,

tetõt ragaszt az égre a Nap,

megnyújtja bocskorszíját

a jegenyék s fûzfák

közé lépve.

Pellérdre látok éppen,

a nyugtalan rétre,

honnan hajnaltól napestig

hallik a bodza nevetése,

s pipacs kapaszkodik a szélbe."

 

Rozvány György szülõvárosa iránti szerelme annál inkább is értékes, mert nagy utazóként, a fél világot bejárva talál mindig haza a pécsi panelrengetegbe, ahol semmi se fáj, mert a fal is muzsikál:

 

„Te szültél engem

vihar elõtti csendben

én városom.

Hozzád köt minden álom,

s levakarhatatlan nyom

talpamon

minden kalandozásom.

Itt érzem, hogy élek

és dobog a szívem,

s még a gond is törõdik velem.”

 

A felejthetetlenül szép esten a nagyszámú közönség részese lehetett egy érzelemgazdag szerzõ meleg hangú, szeretetteljes kitárulkozásának imádott szülõvárosa iránt. Sok túratárs is részese volt e nagyszerû élménynek. Az est végén a szerzõ megfejtette a kötet címét: gyökér, mert innen ered, ide kapaszkodik egész életével, s riadó, hogy óvjuk meg városunkat az utókor számára ilyen szépnek, amilyennek õ látja. Rozvány György Gyökérriadója a szülõföldhöz kötõdés sokszínû, õszinte megvallása:

 

„Áldott szép ez a táj,

melyet otthonodnak mondhatsz,

a szívedben szülõhazád,...

Áldott szép ez a táj,

legszebb ligete a Földnek...”

 

Jó szívvel ajánlom a kötetet minden pécsi tükének és Pécset szeretõ városlakónak.

 

Gernert Józsefné

HÍREK

 

n      Új turistajelzések a Mecsekben. A nyáron a következõ útszakaszokon készültek el az új (megváltozott) útjelzések:

-      Z +: Hõsök tere – Tripammerfa (volt K kör);

-      Z sáv: István-akna útelágazás – Rigó kút (új jelzés); innen:Zsolnay-kút – Tripammerfa (volt K kör): – Páfrányos – Kõlyuk – Zsidó-völgy – Stiglicfogdosó; mûút – Lapis (volt Z kör): – Középdeindol, 23-as busz végállomása (volt S három­szög); innen új jelzés: a mûúton Istenkút – Lajkó;

-      P sáv: Dömörkapu – Petõcpuszta (volt P négyzet);

-      P kereszt: Szentkút autóbusz megálló – Kis-Mély-völgy – P sáv (volt P négyzet) csatlakozás (volt S négyzet);

-      P háromszög: Mandulás – Misina (volt Z háromszög)

n      Kiégett a kulcsosház: augusztusban kétszer egymás után keletkezett tûz a tettyei Vándorsport kulcsosházban, nagy valószínûséggel gyújtogatás következtében. Az anyagi kár jelentõs, több millió forint. Az ügyben a PTTE rendõrségi feljelentést tett (lásd még az errõl szóló cikket).

n      Ellopott útjelzõ tábla: Lapison „lába kelt” a mûutak elágazását jelzõ közúti táblának, melynek alumínium tartórúdjára volt felfestve a Deindolba és a Nagy-Deindolba vezetõ turistajelzés. Így most „keresgélni” kell a jelzéseket az erdõben.

n      Kulcsosházkezelõk tanácskozása: a szeptember 8-ára tervezett program – technikai okok miatt – november 4-én, vasárnap kerül megrendezésre; a kulcsosházkezelõket külön is értesítjük.

Nyílt túrák

 

A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással

A Pécsi Túrakerékpáros Klub nyílt kerékpártúrái

Rendezvények


Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Apáca u. 2/1. ( 72/310-226; fax: 72/312-019. Ügyeleti idõ: kedd 16-19 óra). Internet: www. extra.hu/bmtsz.hu E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. és Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.