MECSEK HÍRADÓ

Madarak és fák napja

A Pécs Városi Természetbarát Szövetség – a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság közremûködésével – 2001. május 5-én, szombaton rendezte meg a hagyományos túrát és vetélkedõt, ezúttal Égervölgyben. Az induló 14 csapat Pécsen kívül Komlóról és Bólyból érkezett. A túra során hat állomáson kellett feladatokat megoldani a gye­rekek­nek madarakról és fákról.

Eredmények

1. Vészmadarak (PTE 1. sz. Gyakorló Általános Iskola, Pécs); 2. Erdõjárók (Testnevelési Általános Sport Iskola, Pécs); 3. Erdei Manók (Anikó u. Általános Iskola, Pécs); 4. Üregi nyulak (Testnevelési Általános Sport Iskola, Pécs); 5. /holtversenyben/ Kerti Törpék (Bánki Donát u. Ált. Iskola, Pécs) és Zs-V-A (Kenderföldi Általános Iskola, Komló).

A verseny elsõ öt helyezett csapata oklevelet, az elsõ három helyezett csapat tagjai pe­dig könyvutalványt és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság ajándékcsomagját (köny­­­vek) kapták, valamint az összes résztvevõ a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazga­tó­ság­tól Magyarország nemzeti parkjait bemutató kiadványt kapott. Ezúton is köszönjük a támo­­­ga­­tást.

Strasser Péter
rendezõ

ÏÐ ÏÐ ÏÐ ÏÐ ÏÐ ÏÐ ÏÐ ÏÐ

Turistamajális

A természetjáró napok sikeres programjai (Tubes Kupa és a Csellengõ Kupa túraver­­se­­­nyek, valamint a több, mint 600 résztvevõvel lezajlott Mecsek teljesítménytúrák) záró rendezvényeként, május 1-jén turistamajálisra vártuk társainkat Zobákpusztán.

A tavaly elõször megrendezett és remekül sikerült égertetõi majális után mi, a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület tagjai kaptuk a megtisztelõ, de cseppet sem könnyû feladatot, hogy házigazdái legyünk a zobákpusztai majálisnak. Hetekkel elõtte megkezdtük a készülõdést, a programokra önként vállalkozó felelõsöket jelöltünk meg, akik segítõikkel arra törekedtek, hogy a résztvevõknek tartalmas és kellemes szóra­ko­zást biztosítsanak erre a napra.

Baronek Jenõ baráti "nyitó" szavai után közel ötvenen indultak neki a 8 km-es tú­­rá­nak, melynek fõ látnivalója között volt a küszíni fejtés, annak részbeli rekul­­ti­vá­­ció­­ja, a fel­­ha­­gyott fonolitbánya érdekessége és Kövestetõ képzõdményei. Fekete László és Rácz János vezette az érdeklõdõ turistákat. Igyekeztek sok ér­de­kes­ség­­gel bõvíteni is­­­me­re­teiket és épségben, jó hangulatban visszahozni õket a rendezvény következõ ese­mé­nyé­re, mely verseny a leggusztusosabb nyárs, illetve pakk dicsõ címé­­­nek elnyeréséért folyt. Te­r­mészetesen a kellõen ékes társaságot már megfelelõ parázs várta a tûzrakó helyeken, melyrõl idõben gondoskodott Németh Margitka és cs­a­­pa­ta. Ahogy az lenni szokott, az "országos" zsûrinek (tagjai különbözõ megyébõl ér­­kez­tek) nem volt könnyû dolga. Volt, aki "csak" kóstolással döntött a rangsorról, de Fekete Lász­­ló humorral fûszerezett, tu­do­má­nyos okfejtését – mely kiterjedt a technika, az esztétika és az ízek boncolgatására – nagy élvezettel hallgattuk.

Nagy sikere volt a svédpályás tájékozódási túraversenynek is, mely Németh Ka­ta­lin­­nak és segítõinek érdeme. A tájoló helyes használatának összegyûjtött betûibõl – nem kis fej­­törés árán – a versenyzõk összeállították a bûvös szót: "hétdomb". A gyerekek já­té­k­­os versengésérõl Iván Attila és a Komlói Diákönkormányzat képviselõi gon­­­dos­kod­­tak, ahogy a négyfordulós szellemi vetélkedõ változatos feladatainak össze­állítását is Atti­­­­lának köszönhettük.

Rengeteg megfejtés érkezett a "Felismered-e?" címmel jelzett játékra. Jancsi Attila fotói között voltak építmények, természeti képzõdmények és növények is. Szinte vala­­mennyi játé­koson az ezerjófû fogott ki, de a Csengõ-lak és a vágotpusztai harangláb fel­is­­me­rése sem sikerült mindenkinek. A holtversenyt újabb képek azonosításával igye­kez­tek eldönteni.

Az elfogulatlan zsûri szakértõ szemekkel vizsgálgatta a lepel alól kivillanó bakancsos lábakat, hogy – nem kis derültség közepette – kiválaszthassák a lábszépségverseny gyõz­­tesét. A versenyek helyezettjeit stílszerû apró tárgyjutalmakkal és édességgel aján­dékoztuk meg.

A nap értékelését azokra bízom, akik részesei voltak. Lehettünk volna többen is, talán a majális kevesebb propagálást kapott, de az is igaz, hogy az elõzõ három nap ver­­se­nyein elfáradt rendezõk és versenyzõk többsége már inkább az otthoni pihenést vá­­­lasz­­totta. Megköszönöm azoknak, akik velünk töltötték a napot vagy annak egy részét. Remélem, jól érezték magukat és szép emlékeket is vittek magukkal.

Köszönöm Jenõnek a kellemes meglepetést, örömmel hallgattuk veszprémi túratár­­sunk szép citera- és furulyajátékát, neki is hálásak vagyunk. Bár volt olyan meglepetés is, melyet szintén a jó szándék vezetett, de a résztvevõk többségének nem volt olyan kel­­­­le­­­mes zenei élmény, mint az elõzõ. Igyekszünk elfelejteni és a jó dolgokra emlé­­­kez­ni.

Ezúton is köszönök minden segítséget: Benczes Gábornak és feleségének a finom ebédet, a programfelelõsöknek és társaiknak a rengeteg munkát és mindenkinek, aki a nap folyamán hulladékot gyûjtött, segédkezett az ebéd elõkészítésében, mosogatott, ta­ka­­­­rí­tott stb. Vagyis köszönöm a remek csapatmunkát, amely nélkül ez a szép nap­sü­té­­ses majális nem jöhetett volna létre.

Õri Zsuzsanna

{{{{{{{{{{{{{{

A Pipás-forrás felújítása

2001. március 10. A volt IV. üzem parkolójából indulok csákánnyal, kapával felsze­rel­ve a kátyúkkal tarkított erdészeti úton a forrás irányába. A tavasz egyre jobban kibontja a virágok szirmait, és a madarak hangosan dalolva keresik párjukat. A balkáni fakopács egy lehasadt bükkfa végén nagy erõvel jelzi territóriumának határát és elûzi a be­to­la­ko­dó rivális hímeket. Az alsó úton közelítem meg a forrást, a leveleiket kibontott medve­hagy­mák között. A forrás fölött egy vastag erdei juhar dõlt neki az alatta magasodó bükknek, ami veszélyeztette a forrás felújítását. Kérésemre a hetvehelyi er­­­dé­­­szet kivágta a balesetveszélyes fát és most vastag vágásfelülete jelzi a forráshoz vezetõ irányt. A kivágott fa lehasadt ágain lépkedek keresztül és a szederinda hosszú szálait ke­­rül­­­ge­­­tem. A forrás most még jobban összedõlt, mivel a kidõlt fa éppen telibe találta. A vastag fát feldarabolták, és géppel vontatták félre.

Csend ül a völgyön, a kövek közül halk csörgedezés hallatszik, amint víz furakodik az évmilliós kövek között. A forrás névadó köve ferdén bedõlve pihen a többi között. Szer­­­számaimat leteszem a volt forrás elé és készítek egy fényképet a környékrõl. Nyá­­­ron a legnagyobb aszályban jártam itt és megjelöltem a forrásmezõket, melyeket a for­­­rás felújításakor fel tudok majd használni. A csákánnyal a megjelölt helyen sújtok le, és vi­csorogva lazulnak meg a kövek. Víz serken a kivett kövek helyére, nehezítve a gödör mélyítését. Az eret látom és tudom, hogyan kell majd elkészíteni az ülepítõ medencét. Jobbra találok még egy mezõt, ami bõven ontja a finom vizet. Ott is mélyítek egy gödröt és látszik a bejövõ víz iránya. Szerencsére nem kötött sziklába kellett vésnem, igaz akkor másként oldottam volna meg a feladatot. A permi vörös homokkõ elszínezte a vizet és most vörös folyamként szalad a völgy irányába. A forrás felújítása nem veszélyezteti a növényzetet, néhány mohás követ kell megmenteni, valamint két erdei pajzsikát és két tõ sást.

Nekiállok a régi forrás megmaradt részeinek kibontásához. Egymás után teszem félre a mohás köveket, és egyre jobban látszik a forrás megmaradt medencéje. Szemben kõbõl kirakott kis alagúton csordogál a víz a medencébe és azt megtöltve a kifolyó­csö­vön a szabadba. A forrás fölötti köves terület forrásmezejébõl szivárog le a víz és kerül a gyûjtõ csatornába. A forrás vízhozama most öt liter percenként és a hõfoka nyolc cel­­­ziusz fok. Néhány óra telt el és sikerült jól "felforgatnom" a forrás környékét. Egy hel­­yre dobáltam a forrásmezõre hullott ágakat, kövekbõl kupacokat képeztem. Derekam egyre jobban tiltakozik a hajolások végett, ezért abba kellett hagynom a további munkát. Le­­­mos­­tam szerszámaimat, hátamra vettem zsákomat és elindultam az elhagyott parkolóba.

2001. március 26. Kriston Barnabás barátommal pakoljuk ki a kocsiból a forrás­épí­tés kellékeit. Két harminc literes hordót, négy szál mûanyagcsövet és a vas kifolyócsö­­vet, valamint a szerszámokat. Vissza kell még jönni a zsákos betonért és a nagy feszítõ­­va­­sért. Az erdészeti úton haladunk, melyet még mindig sok vizes kátyú tarkít, nehézzé téve haladásunkat. Letérünk a völgy irányába a könnyebb haladás reményében. Lép­teink nyomán fokhagymaillat serken. A zöld medvehagymákon taposunk az öreg bük­kös­­­ben. Átmászunk néhány árkon, ami utunkat keresztezi. A közelmúlt sok esõje és az elmúlt napokban esett tíz centiméteres hó olvadása megindította a szunnyadó víz­fo­lyá­so­­kat, a vörös kövek közül fürgén szaladnak az erek a völgy irányába. A hóvirágok las­­­san elvirágoznak és helyüket a kék ibolyák váltják fel. Végre feltûnik a forrás és le­rak­hat­­­juk terheinket. Egy kulacsot megtöltöttem forrásvízzel, hogy késõbb legyen tiszta ivó­­­víz. Elmondtam Barnabásnak tervemet, miként fogjuk kialakítani a forrást az új üle­­­pí­­­tõ medencékkel. Fogtuk a feszítõvasat és a kapát és nekiálltunk a medencék mélyí­­­té­­­sé­­­nek. A múltkori feltáró gödör aljában a feltörõ víz homokszemeket forgatott játsza­­­­­­dozva. A nehéz feszítõvasat a kövek közé préseltem és fellazítottam a köveket, Bar­na­­bás lehajolva egyenként szedegette ki azokat. A kristálytiszta ivóvíz hamar vörös lett és már nem látszottak a csillogó homokszemek a medence aljában. Vödörrel ki­­­mer­­­tük a zavaros vizet, hogy lássuk a megbúvó köveket. A kiöntött víz vörösre szí­­­nez­te a völgy felé szaladó ereket. Elkészültünk a felsõ medencével és bele­­süllyesz­­tet­­tük a perforált hor­­­dót. Jólesett felegyenesedni, és egy kicsit pihenni. Elõvettem két dobozos sört és az­­­zal oltottuk szomjunkat. Cinegék trilláztak a környék fáin, messzirõl egy fekete­­­harkály jellegzetes hangját hallottuk.

Elkezdtük a másik medence mélyítését az elõzõ bevált módszerrel. Hamar elkészült és elnyelte a másik hordót. A forrás falazatának irányába kell most árkot készíteni a kö­­­vek között. Kapa, csákány, feszítõvas cserélõdik kezeinkben, mindig az, ami a leg­­­meg­­­­­­fe­­lelõbb a munkához. A kiásott csatornában lassan megindul lefele a víz, átbuk­­dá­­­csolva a régi falazáson. Ismét egy kis pihenõ, és nézegethetjük a parányi ökörszemet, mi­­­ként állít elõ olyan érdekes hangot. A patak szélén korhadt ágon ülve hangos éne­­­kével párját keresi. A hordókat és a kifolyót összecsöveztük, majd a hordók mellé köveket süllyesz­­­tet­­­tünk. A völgy felõli oldalt fóliával béleltük, ezzel biztosítottuk a víz­­­zá­­­ró réteget. Ké­­­­­szí­­­­­tettem néhány felvételt, mielõtt nekiállunk betemetni a medencéket és csöveket. A csö­­­vek medrébe agyagos földet döngöltünk és a tetejére kö­ve­ket tettünk. A kifolyó­­­csö­­­­vön megjelent a vörös víz, ami lassan halványodott, majd iha­­­tóvá vált.

Elindultunk ki a zsákos betonért és a kõmûves szerszámokért az autóhoz. A fölsõ úton mentünk, a vadles felé, lassan bandukolva. A kocsinál csöves hátizsákra szereltük a betont és Barnabás vállalta az elsõ etápot a forrás felé. Nyöszörgött a hátizsák a súly alatt, csörömpöltek a szerszámok a vödörben. A vadlesnél adta át barátom a zsákot és elindultunk most lefelé a csúszós úton. Minden lépést ki kellett tapogatni a csizmával, ne­­­hogy a medvehagyma alatt egy faág rejtõzzön. Szerencsésen leértünk és Barnabás le­­­se­­­gítette terhemet. A forrás csöve ontotta a finom vizet. Egy vödörrel megmértem a hozamát, ami huszonöt liter volt percenként, a víz hõmérséklete nyolc fokos. Meg­­­ke­ver­­tük a betont és az összeválogatott kövekbõl elkezdtük felépíteni az elõfalat. Hamar el­fo­­gyott a harminc kiló beton, éppen akkor, amikor a forrás nevét tartalmazó követ tettük a helyére. Meghúztam a medencék tetején a fedeleket és lefedtük kövekkel. Hordtunk még agyagos földet a kövekre, hogy a növényzet hamarabb benõje. Az elhordott földek helyén szépen alakult a forráshoz vezetõ ösvény.

A bükkfák koronáin keresztül egyre sötétebb felhõket véltünk látni, ezért nekiálltunk eldugni a szerszámok és anyagok egy részét. Mire végeztünk, nagy cseppekben eleredt az esõ. Gyors léptekkel elindultunk felfelé a domboldalon. A vadleshez érve kisütött a nap és elállt az esõ; az esõcseppek csillogtak az ágakon és a madarak elkezdtek újra énekelni. Sárosan, fáradtan értünk a kocsihoz és örültünk, hogy végre leülhettünk.

2001. március 31. Juhász Kornél barátommal pakoljuk ki autómból a szerszámokat és anyago­kat. Cement, homok és zsákos beton kerül a csöves hátizsákokra. A ke­zünk­ben kapanyélen át húzott nagy vödör, benne folyami homok. Kerülgetjük a sáros da­go­nyá­­­kat, melyekben riadtan úsznak a sárgahasú unkák a túlsó partra. Úgy döntünk, hogy le­­­­té­rünk a kátyús útról az erdõbe. Csendesen szitál az esõ, madarak dalolnak a zöldülõ ágakon. Nehezen tudunk szinkronba jönni a lépésekkel, ezért a vödör himbálózik és kibillent az egyensúlyból. Kornél elcsúszik egy ferde ágra lépve és a zsákkal, a földre huppan. A vödörbõl néhány marék homok a földre hullik és beteríti a medvehagymákat. Felsegítem társamat és folytatjuk utunkat a forrás felé. Már mind­­ket­­ten tudjuk, hogy rosszul tettük, hogy letértünk a sáros, de kitaposott útról. Vízmosás ke­resz­­tezi utunkat, azon kellene ügyesen átjutni, de lábam megcsúszik, és hanyatt esek a nehéz zsákkal fogva a kapanyelet. Nem ütöttem meg magam, csak alig tudok felállni, ezért Kornél húz fel kezét nyújtva. Lépteinkkel felzavarunk egy õzbakot, aki szaladni kezd, majd odébb megáll, és méltatlankodva néz felénk. Ugatásával jelzi, hogy az õ birodalmában járunk, és jól tesszük, ha tovább állunk. Arcunkon és hátunkon fo­­lyik a verejték és örülünk, hogy végre lepakolhatjuk vállainkról a kínzóeszközöket. A forrás csobogva üdvözöl bennünket és az esõ is elállt. Töltök vizet a forrásból a ké­sõb­biekre, de most iszunk egy pohár finom szekszárdi vörösbort. A Nap is kisütött és ennek örö­­­mére a zöldküllõ han­­­gos rikoltozásba kezd, amit a mátyások is megirigyelnek. A forrás víz­­ho­­zama 20 liter per­­­­cenként és 8 fokos. Az ideiglenes kifolyócsövet meg­told­juk egy-két méteres mû­anyag csõvel, hogy a falazatot tudjuk építeni. Kevertem erõs cementes anyagot és a múlt­­kor kiképzett ülepítõ medencét a forrás kifolyójánál kiken­­­tem vele. A régi töre­­­de­zett eternitcsövet levágtam és helyére egy vastag falú kék mû­­anyag­­­csövet épí­tet­­tem kifolyónak. A kifolyó felett megmagasítottam a falazatot. Kornél eközben a for­­rás­­­hoz vezetõ ösvényt csinálta, és a keletkezett földet a forrás fölötti köves részhez hordta. Pi­­he­­­nésképpen elõvettem a tájolót és a mérõszalagot, hogy a forrás két foglaló med­­encéjét bemérjem. A forrás kifolyócsöve a mérõpont közepe és ettõl a baloldali me­­­den­­ce 150 fokra és 460 centiméterre van, a jobboldali 172 fokra és 430 centiméterre. Fel­­­ír­tam az adatokat és nekiálltunk Kornéllal a romos fal kibontásának. Egymás után fe­­­sze­­get­tük ki a köveket a homokos talajból és tettük félre a késõbbi épí­téshez. Ki­­­bon­­tot­­tam az ideigle­­nes kifolyócsövet a forrás mögött és fûrészlappal elvág­tam a mûanyagcsövet. A víz így a régi ülepítõ medencébe zubogott le. Vissza­­­ütöt­­tem az ideig­le­nes vas kifo­lyót, de ki­­venni már nem tudtam, ezért elõl bebetonoztam. A forrás­­me­­­zõkbõl jövõ víz mos­ta a me­­dence kövezetét ezért egy könyököt ékítettem rá, így a víz felülrõl a me­den­cébe cso­­­bog­hat. Jó nézni és hallgatni a természet zenéjét.

Végle­­ge­­sen lezártuk a forrás mögötti részt és bontottuk tovább a régi bedõlt falazat­ma­rad­­­ványt. Megmunkált kõre lettem figyelmes, amint a kapával takarítottam el a homo­kos anyagot. Elkezdtem körbeásni és örömömre megtaláltam az eredeti kifolyó alatti medencét. A medencébõl elõkerült egy régi típusú sörösüveg teljes épségben. A régi tömzsi üveget kimostam és a forrás kövére helyeztem. A legalább tizenöt évi el­­­te­­me­­­tett­­ség után újra megcsillanhatott rajta a napsugár. A medencét kitakarítva látszott, hogy kevés munkával eredeti szépségében tündökölhet tovább, fogadva a belecsorgó vizet és a szomjazó erdõ lakóit. Kivettük az utolsó köveket is és elértük az alapszintet. Válogatva a köveket el­­kezd­­tük építeni a falat és mögéje homokos iszapot folyattunk. Kornél átázott bakan­­csá­­val hordta a sáros falazó anyagot. Kezeinket a víz és a homokos kövek kimarták és né­­hány réteget az ujjaink hegyérõl le is koptattak. A Nap szerencsére ragyogott és ezt ki­­hasz­nálva készítettem felvételt az eddig elvégzett munkáról. Kornél finom bort ivott, én a forrás vízével csillapítottam szomjamat. Kevertem betont és az összerakott falazatot rög­zí­tet­­tem vele, Kornél a terepet rendezte a forrás fölött. Észre­vet­­tük, hogy a víz eltûnik a for­­­rás elõterében a nagy kövek alatt. Arra gondoltam, hogy a szivárgásos mód­­szer­­rel tün­­­tet­­ték el elõdeink a kiáramló vizet. Kíváncsiságból fel­­emel­tünk egy követ és láttuk, hogy alatta valamikor kiépített csatorna volt. Most ho­mok­kal és apró kövekkel feltelve nehezen tudja ellátni feladatát. Úgy döntöttünk ki­bont­juk a kö­ve­ket, és helyre állítjuk a csatornát.

Feszítõvassal alányúltunk és egymás után feszítettük fel a sárga kemény homokkõ táb­lákat. Ezeket a köveket máshonnan hozhatták ide, mert erre nem tudok ilyen ki­bú­­vá­so­kat. A "csorgát" kapával kipucoltuk és a víz így akadálytalanul sza­lad­­­­hat a köves lejtõn. Kornél bakancsa kívül-belül vizes volt és a munka is kiszívott ben­­­nün­­ket, ezért úgy döntöttünk, nem állunk neki a következõ feladatnak. Lemostuk a szer­­szá­­mokat, és a nagyobbakat eldugtuk az erdõ rejtekébe. Hátunkra vettük maradék dol­­gainkat és elindultunk sétálva a szép napsütés­ben a parkoló irányába.

2001. április 4. Fele­ségem­­mel, Ágival indulunk a Pipás-forrás irányába szerszámok­kal és hátamon a harminc kilós zsákos betonnal. Ági mûtétje óta elõször jöhet egy kicsit ki a szabadba dolgoz­gat­ni. Tegnap délután már kihoztam a zsákos betonokat. Egyet be­vit­tem a forráshoz, egyet pedig eldugtam a bokrok alá, ez lapul most hátamhoz. A fákról csak néha hallani a madarak hangját, pedig szépen süt a Nap és sugarai simogatják a medve­hagymák zöld leveleit. Egy fekete harkály rikoltozik, majd õ is elhallgat. A vad­les­­­­nél elindulunk le a völgybe, óvatosan figyelve lépéseinket. A forrás vidám cso­­­bo­gás­­­sal fogad bennünket és mi örülünk, hogy letehetjük terheinket. Áginak tetszik az eddig el­végzett munka, hisz õ csak évekkel ezelõtt járt itt lent a forrásnál. Kicsit pihentünk, majd elõvettem az eldugott nehezebb szerszámokat és anyagokat. Ági elment bejárni a kör­­­nyé­­­ket, mert fizikai munkát még nem végezhet. Én nekiláttam az elfolyó árok olda­­­lainak kikö­­ve­­zé­­sé­­hez, hogy ezeket a nagy homokkõ táblákkal le tudjam fedni. A kövek zöme megvolt csak a megfelelõket egymáshoz kellett illeszteni. Fontos, hogy a tetejük egy magas­ság­ba legyen. A mederben egy nagy kõvel sokáig birkóztam, hogy ki tudjam venni, de végül az útban lévõ darabot le kellett vésnem. Készen állt a meder és ne­ki­lát­­­tam lefedni egé­szen a keresztbe dõlt régi fenyõgerendáig. A munka hevében észre sem vettem, hogy valaki az oldalban a lehullott ágakat gyûjti össze egy kupacba. Ági nem bírt tétlenkedni, ezért állt neki a környék tisztításának.

A Nap melegét jóllehetett érezni ezért lekerült rólam az ing és pólóban folytattam a mun­­kát. Elkezdtem a jobboldali ledõlt falazat kiásá­sát. A köveket vastagonbelepte az eró­­zió által lehordot ttörmelék és kisebb facsemeték és szederindák is megtelepedtek rajta. Kapával húztam le a földet és feszítõ­vassal mozgattam ki a köveket. Ági a forrás alat­ti széles kõtörmelékes oldalt tisztogatta. Eljutottam a legalsókövekig és elkezdtem rá­­juk felépíteni a falat. Kétter­metes követ kínlódva, de sikerült a falhoz görgetni és be­épí­­­teni. A falazat mögé köveket dobáltunk és iszapos hordalékot. Amikor feltelt a falte­te­­­jéig a töltés, akkor víz­zel bemosattam a kõfal apró zugaiba ezt a sáros anyagot. Ki­­lenc­­­kor kezdtük, és most dél van, ezért úgy döntök, hogy ebédidõt tartunk. Elõke­rül­nek a szend­vicsek ,melyeket Ági ké­­­szí­­­tett nagy gondossággal. Jólesik a szendvics és a hozzáha­­­­­rap­dált medvehagyma ami kézközelben volt. A csobogó forrás ivásra buz­dí­tott, ami­nek nem tudtam ellenállni. A bükkfák szürke kérgein ágak árnyékai játsza­doz­tak. Most még messzelelátni a völgy­­­be a Bögrés-kút felé. Fájóderekamat ki­egye­ne­sí­tem és neki­ál­­lok meg­keverni az egyik adag betont. Porzik a kõõrlemény, ahogy a vö­dör­ben lévõ víz­­hez öntöm. A tisztavíz szürkére színezõdött és sok apróbuborék indult megfelfelé. A kõ­­­­­mû­veskanállal ke­­­ver­­­­gettem az egyre sûrûbb anyagot, amíg a megfelelõsûrûségû nem lett. Csuklóm az elõzõ napi fá­­­rasz­­­tó munkáktól már ne­he­zen engedel­mes­ke­dik de el­­­­­ké­­szült a beton. A ré­­­sek­­­ becsap­­­kodom az érdesanyagot, és kisebb köveket ütök utána ez­­­zel erõ­­sítve a falat. Ági mára völgy­­­haj­­­­latnál jár a tisz­to­ga­tás­sal és a csil­lo­gó vízsza­­lad fe­­léje. A nyirkosabb ré­­­szeknél vízüveget keverek a beton­ba a gyorsabb kö­tés ér­­de­­ké­ben. El­­­­készült a jobb­­­ ol­­­dali falazat és ismét egy darabját vissza­adtuk a régen ké­s­zített for­­­­­rás­nak. El­mos­tuk a szerszámokat, összepakoltunk és három órakor el­in­dul­­tunk ki a ko­­­csi­hoz.

2001. április 7. Juhász Kornél barátommal tömködjük a negyven kilós homokos zsá­kot a hátizsák belsejébe, ami a második próbálkozásra sikerül. A másik zsákot a csöves hátizsákhoz erõsítjük. Kezünkbe vesszük a szerszámokat, és roskadozó lábakkal el­in­­­du­­­lunk a forrás felé. Sokat száradt az erdõ, de a nagy kerékvágásokban áll a zavaros víz, mely­­ben békanyálak terülnek szét. A kis emelkedõhöz érve lábaink erõlködnek, de sikerül feljutni és egyenesen haladhatunk a vadlesig. A fák bontják leveleiket, és üde zöldbe öltöztetik az erdõt. A madarak vidáman repkednek az ágakon, egyre nehezebb õket meglátni. Szemembe sós izzadságcsepp gurul, és marni kezdi amúgy is fáradtságtól rom­­­ló látásomat. Vödör himbálózik kezemben, benne a kõmûves szerszámok lapulnak. Vég­re elérjük a vadlest és elindulunk lefele a sûrûn nõtt medvehagymák között. Felza­­­va­­­runk egy õzbakot, aki méltatlankodva szalad odébb egy keveset és rosszallóan ugatni kezd felénk.

Még néhány lépés és meglátjuk a forrást és lerakhatjuk nagyon nehéznek bi­­­zo­­nyult terhünket. Fenséges könnyebbség járja át testünket. Folyik rólunk a verejték, ke­­­zem elzsibbadt, a súly elszorította az ereimet a vállamnál. Egy ökörszem néz ben­­­nün­­­ket cso­dál­kozva az összerakott farakásról, majd egy újabb strófát kezd énekelni. Zsib­badt ke­zünkbe kezd visszatérni az erõ, miközben nézzük a forrást és hallgatjuk meg­­nyug­­­tató csör­gedezését. A hátizsákban lapuló flakonból iszunk finom fröccsöt, hogy erõt gyûjtsünk a következõ fuvarhoz. Még be kell hozni a két eldugott huszonöt kilós cementet. Battyogunk kifele, parkoló mögötti bokros terület felé. Bagoly hangját hal­lom, idén elõször a fák koronái között szétterjedni. A rejtekhelynél felpakoljuk a zsá­ko­kat és az elõzõnél lényegesen könnyebb teherrel hamar a forráshoz érünk.

Ittunk ismét néhány korty fröccsöt és nekiláttunk a munkának. Ma a baloldali fa­­la­za­tot kell újra­­építeni és a fugákat megerõsíteni a már meglévõ falaknál. A forrás õrizte az eldugott szer­­számainkat és a feszítõvas ismét a szorító kézbe kerülhet. Kornél a gya­log­ös­vényt ala­­­kítja ki az erdé­­­szeti útig, én pedig a forrás romos falazatát bontom szét. A fe­szítõ­­vas­sal kimoz­­­ga­­tom a köveket és félrerakom õket. A kapával a törmelékes anyagot töltöm vö­­­­dörbe és viszem a forrás fölé. Különbözõ méretû és formájú kövek vesz­nek körbe. Kor­­­­­­néllal két nagy követ görgetünk a falhoz, és az egyiket a közepén át­ha­­ladó repe­dés men­­­­tén elre­pítünk. Így három nagyméretû kõ kerül a falba. A bontásnál sok sárga hasú unka került a felszínre, melyek most új menedéket keresnek maguknak. El­kezd­jük kiké­­pez­­ni a na­­­gyobb köveknek a helyét és beillesztjük õket. Szépen halad a fala­zás, néhol víz csör­ge­de­­zik a falazat szélénél. A szabadon hagyott egyik forrásmezõ vize csordogál itt végig, mivel eredetileg így terveztem. Ezzel a vizet ked­­velõ nö­vé­nyek­nek az életterét sze­­­­­­­ret­­ném megõrizni. A falat a bevált feltöltéses mód­­sze­r­rel ké­­szítjük, sûrûn öntözzük a tör­­­me­­­léket, hogy jusson el minden kis üregbe a hor­dalék. Megvan a fal magassága és most a kevert betonnal kitöltöm a réseket kis kö­vek­­kel spékelve. Kornél az ösvényt szé­­­le­­síti és a keletkezett földet a forrás fölé hordja.

A Nap magasan a fák koronáin ül és a gyom­­­runk is megkordult. Leültünk és neki­áll­tunk elfo­­­gyasztani szendvicseinket, hozzá fi­­­nom for­­­rás­­vizet szürcsöltünk. Kevertem betont és foly­­­tattam a fugázást, Kornél a kö­ve­ket hordta a patakmederbõl. Kész a fa­la­­zás és nekiállunk a forrás elõterének el­egyen­­­geté­­­séhez. A csatornát fedõ kövek szintjére kell emelnünk a homokos kövekkel az alja­­­za­­tot. A forrás tetejére hor­dott anyagból kell né­hány vödörrel visszahozni. Felettünk ege­­­­­­­­részölyv rikoltozik és ki­hasz­nálva a meleg légáramot egyre feljebb kerül.

Sajgó de­­­re­­­­kun­­kat ki­egyenesítjük és végig­­nézzük az elvégzett munkát. Öröm tölti el szívünket, hogy újra eredeti szép­­sé­­gé­­ben tündökölhet egy csodálatos környezetben lévõ szép forrás. Elmossuk a szer­szá­­mo­­kat, felpakolunk, és három órakor elindulunk a volt urán­­­bánya IV. üzemének romos par­ko­ló­­já­hoz.

Baumann József

BARANYAI TERMÉSZETJÁRÓK ARCKÉPCSARNOKA XXXIII.

  1

  Plaszauer István rajzai

&Olvastuk....

Az ellopott betonkeverõ

A címben említett betonkeverõt a Mecsekrõl, a város felett épülõ János-kilátótól lopták el. Mondhatnánk, nem nagy ügy, hozzászoktunk, hisz az erre specializálódott szak­embe­rek manapság mindenütt és szinte mindent lopnak.

A kilátó egyébként nem állami nagyberuházásában épül, hanem alapítványi keretek kö­­zött, s fõként néhány lelkes és tiszteletre méltó ember kitartó munkája eredmé­­­nye­­ként, akik évekkel ezelõtt elhatározták, épüljön újjá a korábbi kilátó a Tubesen, s ha véletlenül ar­ra járunk, felkapaszkodhassunk rá, és gyönyörködhessünk a páratlanul szép panorámá­ban.

Szerencsére a panoráma még megvan, nem lopták el. Talán azért, mert az egyre kulturáltabb demokráciánkban sincs rá kereslet, s feldarabolva sem veszik át úgy valamelyik zug hulladékgyûjtõ telepen, mint a levágott rézkábeleket, a barbárul széttört bronz szobrokat vagy az útjelzõ táblákat tartó alumínium oszlopokat.

Ám ez a betonkeverõ mindenképpen elgondolkodtató. Egy betonkeverõt nem képes úgy zsebre vágni az ember, mint egy elemelt pénztárcát, hogy aztán könnyedén fütyö­­­rész­­ve lesétáljon vele a Mecsekrõl. A betonkeverõt teherautóval, esetleg utánfutóval kel­­­lett elszállítani, s nagyon is tudatosan, s ebben az egész ügyben ez az igazán félel­­­me­­­tes.

Ha én most kivételesen nagy és kivételesen zord detektív volnék, mondjuk Sherlock Holmes von Sopianae, s zseniális logikámmal megtalálnám ezeket a betonkeverõ-tolva­­­jokat, nem állíttatnám õket bíróság elé, hogy elmesélhessék, õt tulajdonképpen ár­tat­lanok, mert a magaslati levegõn árválkodó betonkeverõ véletlenül felmászott a teher­­­autó­­­­­juk platójára, s a legnagyobb bánatukra csak otthon vették észre, mikor már nem volt mit tenniük. Szóval semmi bíróság. Ehelyett arra kötelezném a tolvajokat, hogy gyalogosan tolják vissza a súlyos betonkeverõt a Mecsekre, s még csak nem is a távoli Ró­­­zsa­dombról, hanem a Széchenyi térrõl. Az állatkert magasságában még egy sörrel is meg­­­kínálnám õket. Elvégre megdolgoztak érte. Õk söröznének, én pedig várnám, hogy önbíráskodás és egyebek miatt letartóztassanak, mint kivételesen nagy és zord detektívet.

A betonkeverõ persze sose kerül már meg. A kilátó ennek ellenére megépül, mert a kilátóépítõk nemcsak lelkes, de türelmes emberek is. Õszintén szurkolunk nekik.

Bencze János
(A Déli Extra nyomán)

Bencze János után szabadon:

Csak úgy…

Tíz éve épül a Tubesen a kilátótorony. Az építkezés fõ támogatói a "János-kilátót" hiányolók népes csapata. Nagyon sok magánszemély kisebb és nagyobb anyagi és ter­mé­­­­szet­beni támogatásának köszönhetõen mára kirándulók százai gyönyörködhetnek a táj szépségében a két kilátószintrõl. De nemcsak ezért jó, hogy felépült a torony. Helyet ad a transzformátornak és így szebb lett a hegytetõ, valamint háromszögelési pont az új to­­rony is. Az esõbeállók a hirtelen jött égi áldástól védik az ide menekülõket. Nagyon sok támogatónak adott sikerélményt, megelégedettséget, örömet az, hogy a torony épí­­­té­sé­­­­­­nek részese lehetett. 1992 óta minden évben több száz résztvevõvel rendezik meg a Tu­­­bes Kupa tájékozódási túraversenyt, aminek a lényegét talán a következõ gondo­­­lat­­­tal mond­­­­­­hatjuk el a legrövidebben: "szellemi és fizikai gyakorlat a termé­szet­ben az egész­­­sé­­­ges életért".

Több mint hatvanan ragadtak tollat és szedték versbe gondolataikat a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának felhívására. A 130 verset olvasva érezhettük, hogy sokan élnek közöttünk olyanok, akik szeretik a Mecseket, az erdõt, a természetet.

A tíz év alatt az is kiderült az építkezés kapcsán, hogy élnek közöttünk olyan em­be­rek is, akik más munkáját, a közösség tulajdonát nem a többség szemével nézik. Sze­­rin­­tük elvihetõ a betonkeverõ gép, a deszka és a gerenda. Feltörhetõ a kilátótorony szo­bá­já­­nak ajtaja. Az ott lévõ szerszámok, olajradiátor, bogrács az övék és ezeket máshol kívánják elhelyezni, hasznosítani. Az ideiglenes faházba is be szabad menni erõszak­­kal, az ott található, esetleg értékesíthetõ szerszámokat, vezetékeket el kell vinni. Csak azt nem veszik figyelembe, hogy a torony még épül. A hegyen található anyagokra szükség van a torony befejezéséhez. Arra sem gondolnak, hogy ezekért az anyagokért valakik meg­­­dol­­­goztak és azért adták át az építõknek, hogy a kilátó elkészüljön. Nem lehetne, hogy megvárják, míg a "János-kilátó" felépül, és csak utána végzik fáradtságos és veszélyes tevékenységüket?

2001. szeptember 15-én 10 órakor történik a kilátótorony ünnepélyes átadása. Szeretettel várunk miden támogatót, érdeklõdõt és természetesen azokat is várjuk, akik a befejezés után feleslegessé váló anyagok idõ elõtti elszállítói.

Kovács Szabó János

zzzzzzzzzzzzzzzzzzz

Baranya megyei természetbarátok panteonja

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség a Büdös-kúti kulcsosháznál emlékhelyet alakított ki; a Feri-forrással szemközt található sziklán elsõként hat emléktáblát he­lyezett el, amelyek a közelmúltban elhunyt természetbarátok emlékét örökítik meg. A táblákat Kassai József kõfaragó készítette térítésmentesen, és Tasnádi János helyezte fel a sziklára. A szikla környékét és az oda vezetõ utat az Arany Horda Természetjáró Egyesület alakította ki. Valamennyiük munkáját ezúton is köszönjük.

n    Tubesi kilátó: a nyáron folytatódik a János kilátó építése. Bizonyos munkák vég­zéséhez a tor­nyot idõszakosan le kell zárni, a kilátószintekre akkor felmenni nem lehet. Kérjük a ki­­rán­­dulók megértését! A Tubes Kilátó Alapítvány 2001. szeptember 15-én (szom­bat) de. 10 órakor ünnepélyesen adja át a kilátót. A meghívók pos­tá­zá­sá­­­hoz kérjük, hogy azok, akik az építkezést segítették, nevüket és címüket küldjék el a következõ címre: Ko­­vács Szabó János, 7632 Pécs, Enyezd u. 8. 1. em. 4.

n    "Szent Imre 20" teljesítménytúra: a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Sportkör Természetjáró Szakosztálya október 6-án 20 km-es teljesít­mény­­túrát rendez a Villányi-hegységben. A részletesebb adatokat a szeptemberi szám­­ban közöljük. Információ a túráról: Pálinkás István, tel.: 72/497–356 (az esti órákban).

n    Menetrendváltozás: felhívjuk a túravezetõk figyelmét,hogyjúnius 10-én lép életbe a 2001/2002. évi MÁV és VOLÁN menetrend.

n    A Mecsek Híradó következõ száma szeptember 4-én jelenik meg.

Nyílt túrák

·     június 9, szombat: "A völgységi Hegyháton át". Útvonal: Vékény – Hegy­­­hát­ma­­róc – Szalatnak – Kárász (17 km). Talál­ko­zás a pécsi távolsági autóbusz-pálya­­ud­­­varon, 8.45 órakor. Túravezetõ: Gõbölös István.

·     június 16, szombat: "A Geresdi-háton". Útvonal: Mecseknádasd – Jágercsárda –Hesz kereszt – Mecseknádasd (13 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 8.45 órakor. Túravezetõ: Kazal György.

·     június 23, szombat: Kakasd – Haramia-forrás – Grábóc – Bonyhád (18 km). Ta­lál­­­kozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.45 órakor. Túravezetõ: dr. Lakatosné Novotny Sarolta.

·     június 30, szombat: Máré csárda – Márévár – Kisújbánya – Óbánya – Me­­­csek­­­ná­­­dasd (14 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.45 órakor. Túra­­­vezetõ: Rónaky Gi­­zella.

·     július 7, szombat: Vékény – Csepegõ-árok – Cigány-hegy – Hosszúhetény (18 km). Ta­lál­ko­zás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.45 órakor. Túra­ve­zetõ: Mezei Anikó.

·     július 15, vasárnap: Dömörkapu – Tölgyes-út – Zsolnay-kút – Hõsök tere (12 km). Talál­­ko­zás a pécsi vasútállomás elõtt a 35-ös busz megállójában, 8.45 órakor. Túravezetõ: He­riszt­né Kincses Magdolna.

·     július 21, szombat: Mecseknádasd – Óbánya – Kisújbánya – Zobákpuszta (16 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.45 órakor. Túravezetõ: Rónoki Eszter.

·     július 28, szombat: Dömörkapu – Nagy-mély-völgy – Gesztenyés (14 km). Találkozás a pécsi vasútállomás elõtt a 34-es busz megállójában, 8.45 órakor. Túravezetõ: Varga István.

·     augusztus 4, szombat: Túronyi csárda – Máriagyûd – Vokány (13 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.00 órakor. Túravezetõ: Baranyai Rudolf.

·     augusztus 11, szombat: Magyarürög – Panoráma-út – Sasfészek – Jakab-hegy – Magyarürög (14 km). Találkozás a pécsi uránvárosi autóbusz végállomáson a 24-es busznál, 7.45 órakor. Túravezetõ: Kaszás Károlyné.

·     augusztus 18, szombat: "Lemehetünk egy barlangba" – bar(l)angolás a Szuadó-völgy­­ben. Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 9.15 órakor. Túravezetõ: Baronek Jenõ.

·     szeptember 2: Misina – Lapis – Zsidó-völgy – Kõlyuk – Mánfa (12 km). Találkozás a pécsi vasútállomás elõtt a 34-es busz megállójában, 8.45 órakor. Túravezetõ: Kovács János.

A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással

n    június 9: családi túra. Útvonal: SPAR – Szöge-hegy – Kiskút orma – Egregyi völgy (8 km). Indulás 8 órakor a szilvási SPAR áruháztól. Túravezetõ: Rácz János.

n    június 17: Zsongor-kõi találkozó. Útvonal: Orfû – Abaliget – Halomsírok – Zsongorkõ – Babásszerkövek – Kõvágószõlõs (11 km), ill. Babásszerkövektõl vissza Orfûre (23 km). Indulás 8 órakor az orfûi buszjárattal. Túravezetõ: Õri Zsuzsanna.

n    június 23–24: kétnapos túra a Vörösfenyõ kulcsosházhoz (14 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezetõ: Iván Attila.

n    július 8: Árpádtetõ – Tripammerfa – Páfrányos – Melegmányi-völgy – Mánfa – Cserma (11 km). Indulás a 7.30-as pécsi buszjárattal. Túravezetõ: Stranszky Istvánné.

n    július 14: Vár-völgy – Márévár – Pásztor-forrás – Máré csárda (családi túra – nyársalás). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezetõ: Rácz Jánosné.

n    július 22: túra az Orfûi-tóhoz. Útvonal: Sikonda – Vágotpuszta – Lóri – Vízfõ – Orfû (rövid túra, 10 km, túravezetõ: Király László), ill. Sikonda – Vágotpuszta – Büdöskúti kulcsosház – Vörös-hegy – Jakab-hegy – Orfû (hosszú túra, 23 km, túravezetõ: Õri Zsuzsanna). Indulás 8 órakor a sikondai buszjárattal.

n    július 29: túra a Vörösfenyõ kulcsosházhoz (10 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezetõ: Mituk Elekné.

n    augusztus 3: éjszakai túra a Vörösfenyõ kulcsosházhoz. (16 km). Indulás 20 órakor a SPAR áruháztól. Túravezetõ: Rácz János.

n    augusztus 11: Családi túra – nyári játékok. Útvonal: Zobákpuszta – Takanyó – Zo­bákakna (4 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezetõ: Eperjesi Ernõ.

n    augusztus 19: Találkozó a Pásztor-forrásnál. Útvonal: Nagymányok – Kappen­vasszer – Pásztor-forrás – Máré csárda (17 km). Indulás 6.50-kor a bonyhádi buszjárattal. Túravezetõ: Iván Attila.

n    szeptember 2: "Bányász emléktúra" – komlói bányászemlékhelyek felkeresése (7 km). Indulás 8.30-kor a múzeum elõl. Túravezetõ: Iván Attila.

A Pécsi Túrakerékpáros Klub nyílt kerékpártúrái

·     június 16: "Nézzük meg a tigriseket". Útvonal: Pécs – Üszögpuszta – Újpetre – Vokány – Máriagyûd – Siklós – Harkány – Diósviszló – Szava – Ócsárd – Görcsöny – Pellérd – Pécs (75 km). Találkozás Pécsett a 48-as téren, 9 órakor. Túravezetõ: Lévai Gábor.

·     augusztus 4: "Zselici dombokról a Jakab-hegy oldalába". Útvonal: Szigetvár – Szent­­­lászló – Almamellék – Csebény – Szabás – Felsõkövesd – Hetvehely – Nyáras-völgy – Kõvágószõlõs – Pécs (67 km). Találkozás a pécsi vasútállomás csarnokában 6.40-kor. Túravezetõ: Keményfi Balázs.

·     augusztus 10–11: "Bográcsgulyás a Temesi-birtokon". Útvonal: Pécs – Bogád – Hird – Dombay-tó – Temesi-birtok (elsõ nap, 21 km) – Dombay-tó – Lõtér – Pusz­­­t­­abánya – Zobákpuszta – Árpádtetõ – Pécs (második nap, 35 km). Részvétel két napra elõzetes jelentkezés alapján. Túravezetõ: Lévai Gábor (tel.: 72/332–539). Indu­­­lás: Pécs, 48-as tér, 18 órakor.

·     augusztus 18–20: "Dunakanyar" – három napos túra. Részvétel elõzetes jelentkezés alapján. Túravezetõ: Eperjesi József.

·     augusztus 25: "Gerinc túra – gerinceseknek". Útvonal: Pécs – Bogád – Romonya – Vasas – Somogy – Rücker akna – István akna – Árpádtetõ – Lapis – Reme­te­rét – Magyarürög (41 km). Indulás: Pécs, 48-as tér, 9.00 óra. Túravezetõ: Ke­mény­­­fi Balázs.

·     szeptember 9: "Vasárnapi túra III."– melyet kezdõ kerékpárosoknak is ajánlunk. Útvonal: Pécs – Kozármisleny – Palkonya – Villánykövesd – Villány (39 km). Haza­­­­utazás Villányból vonattal. Indulás: Pécs, 48-as tér, 9.00 óra. Túravezetõ: dr. Novotny Iván.

Rendezvények

¨  június 25–29: Természetjáró Gyerekek Országos Találkozója (TEGYOT). Helyszín: Abaliget. R.: Az Ifjúsági Turizmusért Alapítvány; Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület (a Ter­­­mészetjáró Fiatalok Szövetsége megbízásából). Részvétel: 3–5 fõs csapatokkal, elõzetes je­­­lent­­­kezés alapján. Információ: Mátrai Gábor, tel.: 72/252–390; Bota János, tel.: 30/9938–595.

¨  július 2–6: Természetjáró Diákok Országos Találkopzója (TEDOT). Helyszín: Abaliget. R.: Az Ifjúsági Turizmusért Alapítvány; Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyes­ület (a Ter­mészet­járó Fiatalok Szövetsége megbízásából). Részvétel: 3–5 fõs csa­­­patokkal, elõzetes jelentkezés alap­­­ján. Információ: Mátrai Gábor, tel.: 72/252–390; Bota János, tel.: 30/9938–595.

¨  augusztus 24–26: Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó, Zselickisfalud. R.: So­­mogy Megyei Természetbarát Szövetség. Információ és je­lent­­­kezés: Kis Gali János, tel.: 82/429–148.

¨  szeptember 1: "Mecsek 1000, 1800" teljesítménytúrák. R.: Fekete Bárány TE. Rajt: Zo­bák­pusz­­ta, 6.00–7.30. Cél ugyanitt. Nevezési díj: 400 Ft/fõ. Információ: Matécz Péter, tel.: 30/914–8354.