TÚRAAJÁNLÓINK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓINK
Koccintottunk a Tubesen (is)!
Amit egy december végi mecseki túrán csak legszebb álmainkban remélhetünk: kellemes hőmérséklet, ragyogó kék ég, napsütés, havas lejtők,remek társaság, jó hangulat és persze a Mecsek: olykor kicsit jégpáncélos, olykor hókásás , olykor avarral borított turistautak, a napfényben csillogó hókristályok, a távolba látás lehetősége a kilátókról. Ezek a legfontosabb gondolatok, amelyekkel felidézhető a december 31-i, évbúcsúztató túránk. Nincs ember, aki megbánta volna csoportunkban, hogy nem maradt otthon.
A Mandulásból a Misinára kapaszkodtunk fel először, majd
végig a "sárga úton". A Kis-Tubesen tartottuk az első -rövid-pihenőt. Letekintve
fantasztikus látvány tárult elénk. Távolba nézve élesen, tisztán láttunk
mindent : a Szársomlyót, a Tenkes -hegy vonulatát, a Jakabhegyet. A várost és
környékét viszont beborította egy hatalmas, gyönyörű fehér "paplan" , amelyből
csak az északra futó völgyek felső szakaszai látszottak ki. A Makár-hegy is
csak a nyugati és a keleti végeit mutatta innen fentről. Kattogtak a
fényképezőgépek, szurkoltunk azért, hogy valami visszajöjjön a megörökített
látványból.
34 fős kis társaságunk a Tubesen búcsúztatta az ó-, és
köszöntötte az új esztendőt. A hátizsákokból előkerült pezsgők és a finomnál
finomabb pogácsák, sütemények társaságában, közös élményeket idézve, beszélgetve
szívesen töltöttük egymással az időt. Örömmel hallgattuk kedves turistatársunk
ajándékát, a kürt "szavát" is: a Viszontlátásra című darabbal közös szándékunkat, akaratunkat
fejezte ki. A kilátóról körbetekintve gyönyörűen, tisztán látszottak az
oroszlói dombok, Sásd környéke, Komló, a
Hármas-hegy, a Zengő, a Villányi-hegység, a Balázshegy, a Pécsi-tó. A "paplan"
még mindig borította a várost, csak az alakja változott egy kicsit a kis-Tubes
óta.
A Himnusz eléneklése után -közkívánatra - elhangzott a Gárdonyi Géza versre költött nóta (Sűrű,
sötét erdő…)és a Csitári hegyek alatt című népdal is, aztán, hogy az esti
programokra tényleg hazaérjünk, leindultunk a hegyről.
Lapisnál néhányan
visszafordultak a Mandulás felé, a többség pedig -még a Sós-hegyi kilátóról is körbetekintve -
Remeterét és Szentkút érintésével
(útközben a lónyelvű csodabogyók gyönyörű példányait is megcsodálva)ért
le Ürögbe. Néhányan még ezután is együtt maradtunk rövid időre,betértünk Teca
mamához. Vele is beszélgettünk a tervekről, s a forralt bor, sör (kinek
mi) mellé köszönettel elfogadtuk a "ház
ajándékát", a frissen sült, finom, hájas ropogóst.
A buszmegálló felé ballagva rögzítettük: Most már egészen
biztos, hogy a december 31-i túra hagyományos programja lesz szövetségünknek,
hisz az ideit is "közkívánatra" szerveztük meg - örömmel.
Tóth Klára
Képek: (klikk a névre) Tóth Klára Pintér Aranka
