TÚRAAJÁNLÓINK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓINK

Öten gyűltünk össze a fél kilences kaposvári busznál. Reménykedtünk, hogy a Budai vámnál még
csatlakoznak a Meszes környékén lakók, de a Mohácsi út után a busz meg sem állt Mánfáig (úgy látszik, ez egy gyorsított járat).

A Sikondai tavon még nem állt össze a jég stabil réteggé, csak vékony jégfátyolt borzolt a szél, ez a horgászokat sem zavarta. Elkészítettük a túraindító csoportképet, és a tóparti sétányon elindultunk a fürdő felé. A turistaút a kempinget megkerülve vezet fel a tetőre, jelzésnek itt nyoma sincs, csak a kempinget elhagyva, az erdőben találtuk meg a piros és zöld sávot (a közeli Bányász-forrást most kihagytuk). Az út meglepően száraz volt, a hó teljesen elolvadt, a szerdai esőt teljesen beitta a föld.

A déli oldalra érve ragyogó napsütésben pillantottuk meg a Ciframalom melletti tavakat. A téli túrázás előnye, hogy a lombok nem takarják el a kilátást, és a fák között máskor nem látható részletek bukkannak elő. A Kőlyuk felé a tóparti kerítés mellett lehet bemenni. A beton aljazat is ludas lehet abban, hogy a víz nem tud lefolyni, itt mindig sáros az út. Az éjszakai fagy még nem engedett fel teljesen, most viszonylag száraz lábbal jutottunk át ezen a szakaszon. A Bikfa-forrással szemben indul egy út a Kőfejtő kúthoz, benéztünk a hangulatos sziklákhoz. Gímpáfrány és aranyos fodorka színesíti a sziklát, az avarból a hunyor is kidugta bimbóit.

A Kőlyukat elhagyva megálltunk a Cirkó forrásnál. A talpazaton jól kivehető az ÉVA felirat, Ansgter Imre bácsi foglalta a forrást, és eredetileg egyik lányáról nevezte el. Az Ágnes vízesésnél ismét megfogadtuk, hogy legközelebb fűrésszel jövünk, és a bedőlt fát eltüntetve javítunk a rálátáson.
Bekanyarodva a Melegmányi völgybe hamarosan a mésztufa-vízeséshez értünk. A víz most alig csordogál, ha két hétig -10 fokos hideg lenne, olyan gyönyörű jéghegy épülne fel, mint amilyen három éve volt. Most csak vékony csipke borítja a falat.

A völgyből kiérve egy erdei úton átvágtunk Fehérkút felé. A turistaház melletti emlékoszlop nemrég még a 2-es út mellett feküdt, félig a földben. Két éve, Vágotpusztáról hazafelé jövet tűnt föl a Jónás Rudinak, hogy ez talpára állítva milyen jól mutatna. Az erdészet segítségével került a mostani helyére. Valamikor sokat jártunk ide a házhoz, jólesően emlékeztünk vissza a régi szép időkre.
Hazafelé a sárga+ jelzésen egy fára festve másfajta emlékjelet is találtunk.

Szöveg, képek:   Jónás István