TÚRAAJÁNLÓINK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓINK

Elindultunk túrázni, hegyet – völgyet megmászni.
Reggel mindjárt kalandba kezdtünk, „elkallódott” két vendégünk.
Amíg ők szerelvényük igazítják, nem látták a csapat „farkát”.
Kis keresés kutatás, Büdös-kúton várakozás.
Aztán egy kis idő múlva, felszaladtunk a dombra.
Két tekergő társunk nem vártuk tovább, a gerincen, a keresztnél fotózkodás.
Létszám újra megszámolva, mind a 19 rákerült az expozícióra.
Útunkat szelíd szintben, sétáltunk a kéksávú jelzésen,
majd a szintet tovább tartva, bevágtunk a hegyoldalba.
Amíg ottan araszoltunk, őzek keresztezték utunk.
Lecsorogtunk Zsidó-völgybe, de nem a kijárt részére.
Lent a völgyben, köveken s kidőlt fákon, csapatunk ügyesen átmászott.
Leértünk a Kőlyukhoz, egy órával előbb mint a harang szólt.
Mint kiderült ez egy szuper csapat, a tervezettnél jobban haladt.
Az elfogyasztott ebéd után, a Nagy-Mély-völgyben felfelé mentünk egymás után.
 Kanyarodtunk a Petnyák-völgybe, forrást zúgót megtekintve.
Majd a Meleg-mányi-völgy következett, ahol a vízlépcső csak csörgedezett.
A völgyet elhagyva, ráfordultunk a kékkör jelzésű turistaútra.
Csodák csodája mit látunk, megkerült a reggel elkalandozó két társunk.
 Tripammer-fa új megállás, a túrán az utolsó hivatalos szusszanás,
Zsolnay-kút, Rigó-kút mellett haladva a Hősök-tere végállomás.
Vihar előtt buszra szálltunk, a hókavargást onnan láttuk.
Hogy ez a tervezettnél hamarabb lett,
a szuper haladós csapat irama miatt lehetett.
Ha majd ezt olvassátok, gondolatban újra járjátok.
S feltörnek a túráról az emlékek, mit Benczes Gábor vezetett.