TÚRAAJÁNLÓINK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓINK

Balázs a kórház térről hív, hogy indul a legközelebbi busszal Éger-völgybe. Az előző este leszervezett túratársak mind együtt vagyunk, hogy elinduljunk a túrára. A tavon vékony jégréteg didereg és hódarát terített rá a felette elviharzó fekete felhő. A szaladó felhők közül kisüt a nap, készítünk néhány felvételt a környékről. A források szerényen csordogálnak, a falevelek vastagon borítják a talajt. Idősebb turisták haladnak el mellettünk botjaikat kopogtatva a fagyos talajon. A patak mellett haladunk felfelé és betérünk a Gégen-kúthoz. A forrás bőségesen ontja a finom vizet, melyből letérdepelve Béla nagyokat kortyol. Felmászunk a volt VI. légaknához és nézegetjük a felettünk gyorsan szaladó felhőket. Messze ellátni a tiszta időben. Tovább haladunk felfelé egészen a Blokk- házig, majd a Négybarát- forráshoz megyünk. Kitisztogatjuk a szél által befújt levelektől, majd a Fenyves-forrást érintve az Apacsok-kútját keressük fel. Meglepetésünkre szépen csordogál a levéltakaró alatt. Kitisztítjuk az iker medencét, igaz a hideg víz kissé elgémberíti ujjaimat, de a meder tisztítását már a bakancs sarkával végezzük Istvánnal. Nem a meredek oldalt választjuk a hegytetőre jutáshoz, hanem az erdészeti úton szépen emelkedve jutunk fel a Pálos kolostorhoz. Benézünk a régi belső védőbástya környékére, és fotókat készítünk a múlt emlékeiről. A kövek között aranyos fodorkák zöldellnek, dacolva a fagyos éjszakákkal. Hófoltok világítanak a kolostor környéki tisztáson és erős szél karcolja arcunkat. István és Balázs felmászik a toronyba, hogy messze kémleljék a tájat. Csend van, csak a szél játszik dallamokat a fenyők ágait megszólaltatva. A kolostort megsüti a Nap, szinte vakítanak kövei. Tovább indulunk és néhány perc múlva már a István-kilátó romjait, fotózgatjuk. Évek óta kérem az erdészetet, hogy a korhadt, életveszélyes lépcsőket távolítsák el a toronyról, mert vannak, akik felmásznak. Innen indulunk tovább a Zsongor kőhöz. Örömmel látom, hogy az erdészet elszállította a temérdek sok szemetet a pihenőpad mellől. Itt új jelzéssel találkozunk. Elkészült a Kövirózsa tanösvény. Felfestése nem sikerült igazán. Sajnos a kőrózsákat a pihenő környékén egyre jobban kitapossák, mert észre sem veszik ezeket a körömnyi kis virágritkaságokat. Messze ellátunk a kovácsoltvas korlátra támaszkodva, mely évtizedek óta védi a kirándulók biztonságát. Hatalmas tükörként világít szemünkbe a Pellérdi halastó. Alattunk a lapos teraszon zöld színükkel világítanak a vörös kövek között az erdeifenyők, felette ölyvek köröznek keresve a megfelelő légáramot. A beszakadt Remete-barlang mellett haladunk el, majd a Kelta földvár sáncon haladva a Jakab-hegy legmagasabb pontjára mászunk fel, ahol valamikor radarral ellátott gépkocsi állt. Innen az Avar-kúthoz ereszkedünk le a Páprágy-völgybe. A forrást beterítette a sok falevél, és a vaddisznók betúrták az oldalsó köveket. Nekiálltunk és kitisztítottuk és a köveket visszatettük az oldalfalba. Sajnos a forrás száraz, csak lejjebb van kisebb csorgás a dagonyánál. Jelzett úton jutottunk le az Éger tetőre, ahol többen sétáltatják kutyáikat. A Mohosi-kis-kutat sem hagytuk ki a célhoz közeledve. Itt is sok levelet hordott a szél a forrás előterébe és az alsó kifolyóhoz is. Szépen kitisztítottuk és így láthatóvá vált a csorgó forrásvíz. Mire az Égervölgyi-tóhoz értünk, a Nap már más irányból világította meg a tó vékony jéggel borított felszínét.

Hasznos és szép órákat töltöttünk négyen a Mecsek-hegység e szép szegletében.

Baumann József