Mecseki Zöld túra
Hely	Távolság (km)	Tengerszint feletti magasság (m)	Szakasz hossza (km)	Összes távolság (km)	Szakasz szintemel-kedés (m)	Összes szintemel-kedés (m)
Mecseknádasd, buszmegálló	0	224	0	0	0	0
elágazás	1,39	232	1,39	1,39	20	20
elágazás, Stein-malom	1,6	237	0,21	1,6	0	20
Réka-vár	2,03	324	0,43	2,03	75	95
elágazás	4,96	445	2,93	4,96	120	215
elágazás	6,78	465	1,82	6,78	20	235
elágazás	8,15	521	1,37	8,15	55	290
Üveghuta rom	10,04	431	1,89	10,04	20	310
becsatlakozik	11,38	378	1,34	11,38	0	310
elmegy	11,63	387	0,25	11,63	10	320
elágazás	12,68	432	1,05	12,68	60	380
becsatlakozik	14,05	412	1,37	14,05	20	400
elmegy	14,5	403	0,45	14,5	0	400
elágazás	15,47	440	0,97	15,47	40	440
Egregyi-műút	17,33	260	1,86	17,33	10	450
becsatlakozik	17,87	368	0,54	17,87	110	560
elmegy	18,22	350	0,35	18,22	0	560
becsatlakozik	20,2	228	1,98	20,2	25	585
elmegy	20,56	260	0,36	20,56	0	585
Kisbattyán, főutca	21,54	203	0,98	21,54	0	585
Csonka Ferenc-forrás elágazás	23,51	190	1,97	23,51	10	595
Csonka Ferenc-forrás	23,61	195	0,1	23,61	15	610
Köszvényesi-vh.	27,14	210	3,53	27,14	120	730
elágazás	27,72	193	0,58	27,72	0	730
Kisvaszar, templom	31,91	163	4,19	31,91	15	745
elágazás	33,83	160	1,92	33,83	0	745
P négyzet elágazás	35,44	273	1,61	35,44	120	865
"Jó szerencsét" vadászház	37,77	272	2,33	37,77	25	890
Mecsekpölöske, büfé	41,92	180	4,15	41,92	0	890
becsatlakozik	46,39	275	4,47	46,39	145	1035
Sikonda, műút	48,09	200	1,7	48,09	0	1035
Sikonda, kemping bejárat	48,75	205	0,66	48,75	5	1040
elmegy	49,55	260	0,8	49,55	60	1100
66-os műút keresztezése	50,45	194	0,9	50,45	0	1100
elágazás	53	381	2,55	53	190	1290
Vágotpuszta	53,21	396	0,21	53,21	20	1310
Lóri kulcsosház	54,49	295	1,28	54,49	0	1310
elmegy	55,29	335	0,8	55,29	50	1360
Pécsi barlangkutatók-forrása	57,7	203	2,41	57,7	0	1360
becsatlakozik	58,02	203	0,32	58,02	15	1375
elágazás	58,38	208	0,36	58,38	0	1375
Orfű, templom	58,49	214	0,11	58,49	5	1380
Abaligeti műút	59,09	273	0,6	59,09	60	1440
Letérés a műútról	60,31	283	1,22	60,31	10	1450
becsatlakozik	63,21	430	2,9	63,21	155	1605
elmegy	63,78	433	0,57	63,78	30	1635
Jakab-hegy, kolostorrom	64,89	575	1,11	64,89	150	1785
elágazás	66,91	375	2,02	66,91	0	1785
Mohosi-kis-kút	69,39	330	2,48	69,39	0	1785
Pihenőhely	70,49	267	1,1	70,49	0	1785
Teca mama vendéglője	71,51	210	1,02	71,51	0	1785
Isten-kút	72,7	221	1,19	72,7	15	1800
Sárga háromszög elágazás	73,17	245	0,47	73,17	25	1825
elágazás	74,75	435	1,58	74,75	190	2015
Lapis	75,68	537	0,93	75,68	110	2125
elágazás	76,21	550	0,53	76,21	20	2145
elágazás	76,42	529	0,21	76,42	0	2145
elágazás	77,74	470	1,32	77,74	0	2145
Kőlyuk	80,23	260	2,49	80,23	15	2160
Cirkó-forrás	80,84	323	0,61	80,84	70	2230
elágazás	81,25	322	0,41	81,25	10	2240
Barátság-forrás	81,45	330	0,2	81,45	10	2250
elágazás	82,37	350	0,92	82,37	35	2285
Tripammer-fa	83,41	395	1,04	83,41	50	2335
Rigó-kút	86,4	360	2,99	86,4	0	2335
becsatlakozik	88,62	375	2,22	88,62	20	2355
elmegy	89,41	400	0,79	89,41	25	2380
Sugói-rét	91,98	251	2,57	91,98	0	2380
Koszonya-tető	95,32	386	3,34	95,32	145	2525
Hársas-forrás	97,3	340	1,98	97,3	0	2525
elágazás	98,43	290	1,13	98,43	0	2525
Pécs, Vasas, buszmegálló	101,04	198	2,61	101,04	5	2530

 

A "Mecseki Zöldtúra" 2001-ben az addig három különálló zöld sáv jelzésű turistaútvonal összevonásával jött létre. A túra 101 km-t megtéve hullámvasútszerűen fut végig a Mecsek tájain.

A pécsi Budai állomásról induló 13-as vagy 14-es autó­busz­ról a Vasas II. megállónál szálljunk le.

Vasas önálló falu volt Pécshez csatolásáig, 1954-ig. Ne­ve onnan ered, hogy a pécsváradi apátságnak vassal adó­zott. A török időkben is lakott volt. Változást hozott a falu életében, hogy 1766-ban kőszéntelepet fedeztek fel itt.  A XIX. sz. elején már hat táróban fejtették a szenet. Sok nem magyar anyanyelvű bányász telepedett le. A szén­bányászat 1992 után szűnt meg.

A Szövetkezet utcán, majd a Vasasi-árkon megyünk végig, enyhén emelkedő ösvényen. Jobbról betontorony és gát marad­vá­nyait látjuk: a vasasi szénbánya duzzasztóműve volt, 1975-ben robbantották fel.

A patak mellett haladva egy romos házhoz, a volt Hársas kulcsosházhoz érünk; a közelben lévő Hársas-forrás csak időszakosan ad vizet. A házat elhagyva továbbra is a patak vonalát követjük. A közelben van a Hármasbükk-forrás, melyet a ZO jelzésen (50 méteres kitérő) érhetünk el. Jelzésünk jobbra, észak felé fordul az er­dő­ben, majd egy réten átvágva a Koszonya-tetői trafó­állo­más­nál érünk ki az aszfaltútra. Az út mellett az EON szolgálati épülete áll. Korábban kulcsosházként üzemelt.

A háztól néhány méterre tér le jelzésünk jobbra az aszfaltútról (nem sokkal utána a zöld kör jelzésű ösvényen a Kőszegi-forráshoz juthatunk le). Egy fiatalos erdőn át­ha­lad­va a Bugyogó-forráshoz érünk, majd meredeken le a Rákos-völgy­be. A völgy­talp gyakran vizes, cuppogós. A völgy kiszélesedésénél érünk a Sugói-rétre, ahol padokat, asztalokat találunk. (Innen a zöld kereszt jelzésen 1,1 km-re van a pécs - komlói autóbusz­já­rat buda­fai megállója.)

Pihenés után balra, déli irányba, a Nagy-forrás-völgyben folytatjuk utunkat. Szép útvonal, de mivel ritkán járják, az irtá­sos részen a nagy fű akadályozza a haladást. Erdőgazdasági műútra érve a kék sáv jelzéssel találkozunk, vele együtt me­gyünk jobbra kb. 600 métert. A józsefházai kanyarnál a kék sáv jel­­­zés jobbra, Árpád-tető felé tér, de mi maradunk az István-aknai műúton. Óvatosan keresztezve a forgalmas 66-os számú pécs - komlói országutat, a Rigó-kúthoz érünk.

A zöld kereszt jelzéssel együtt vezet tovább utunk. Tripammer-fa felé haladva jobb kéz felől, az úttól kicsit távolabb találjuk a Bokor-forrást a bevezető ZO jelzésen, majd az út mellett lévő Zsolnay-kúthoz érünk. Rö­vid emelkedő után a Mecsek-háti műutat keresztezve a Tripammer-fánál lévő pihenőhöz érünk.

Innen északi irányba, lefelé indulunk. A patak mélyen be­vá­gó­dott, a hegyoldalban haladunk, amíg a Páfrányosba érünk.

Páfrányos egy szép tisztás neve, amelyet saspáfrány (és csalán) borít. A tisztás közepén egy széles lombkoronájú, öreg bükkfa áll. A déli oldalon lévő Barátság-forrásnál csilla­pít­hat­juk szomjunkat, és megnézhetjük a kis vízikerekeket, amelyeket a lefolyó forrásvíz forgat.

Keresztezzük a piros kereszt jelzést. Utunk a Petnyák-völgyön vezet tovább, a csobogó patak mellett. A völgy köze­pén a mészkő felmeredő réteglapjairól kb. egy méter magas­ról lebukó vízesést láthatunk. A piros sáv jelzéssel a Nagy-mély-völgyben találkozunk, és jobbra fordulva azzal együtt megyünk észak felé Kőlyukig.

Pihenés után a szűk, sziklás Zsidó-völgyön indulunk felfelé. Ez jellegzetes karsztalakulat, rendkívül meredek mindkét oldala. Kisebb-nagyobb víznyelők vannak benne; az év legnagyobb részében száraz. A zárt, mély völgy a páfrányfélék hazája. A sok kidőlt fa miatt nehezen járható. A völgyből kiérve egy kocsiúton emelkedünk tovább. A ZO jelzésű kis ösvény vezet a Darázs-kúthoz. Mindig hűvös ez a völgyzug, ahol a forrás van.

A Darázs-kút szépen kiépített, csőkifolyású, gyér víz­ki­bo­­­csátású forrás, melyet a Mecsek Egyesület Kiss József Asz­tal­tár­­sasága épít­­t­etett 1941-ben.

Magas bükkerdőben vezet tovább az utunk. A Stiglic­fog­dosó nevű területen áthaladva a Mecsek-háti mű­útra, és azon Lapisra érünk.

Lapisról a Remete-réti műutat keresztezve délnyugati irányba in­dulunk tovább. (Rövid kitérővel megnézhetjük a Sós-hegyi ki­­lá­tót, a zöld háromszög jelzésű úton kb. 300 m.

Jelzett kis ösvényünk meredeken lefelé vezet Közép-Daindolba, a 23-as helyi autóbuszjárat végállomásához.

Daindol nevének kialakulása valószínűleg nem a leírt monda szerint történt, hanem két szláv szó össze­té­te­lé­ből: daljin = távoli és dol = völgy.

Tovább gyalogolunk az aszfaltúton, amíg el nem érjük az Ürög-felső buszmegállót. A kék kereszt jelzés csatlakozik hoz­zánk, és felmegyünk a műúton Magyarürögre.

Magyarürög már 1225-ben szerepel az oklevelekben Irugh néven. Templomos falu volt. A török időkben is lakott, 1582-ben 36 ház adózott. A középkori templom helyén építették a XVII. sz.-ban a régi temetőben lévő kápolnát. A községet Pécs városhoz csatolták 1950-ben.

Jelzésünk az Éger közön, a Rózsavölgyi étterem és a par­­ko­ló melletti úton, majd a tó nyugati partján, a Delelő-kút nevű for­rás mellett vezet (de választhatjuk a turistákat mindig szí­ve­sen látó Teca Mama kisvendéglője melletti kavicsos utat is). Az Éger-völgyi pihenőhöz érünk. Kedvelt kirándulóhely: pa­­dokat, tűzrakókat, esőházat találunk itt. Vizet a tó nyugati part­ján fakadó Delelő-kútból, illetve a tótól észak­nyu­­gati irányban, a patak partján található Fecske-forrásból vehetünk.

Az Éger-völgyi-tó Baranyában az első olyan mesterséges víztározó, amelyet kimondottan üdülési céllal épí­tet­tek (pá­lyá­zati pénzből, elsőként a megyében). Területe 15000 négy­zet­mé­­­ter, átlagos víz­oszlop ma­gas­sága 4 méter. Sajnos a fölötte meg­­­épí­­­tett hordalék­fogó és iszapvisszatartó gátak ellenére rohamo­san isza­po­so­dik.

A tavat elhagyva a völgyben kb. 100 métert gyalogolunk a patak mellett, majd balra egy szerpentin úton indulunk neki a hegynek. Egy esőház előtt éles kanyart vesz utunk, majd szintben megyünk az oldalban. A hegy északi oldalán a talaj és a fák törzse feltűnően mohos, ezért adták az itt lévő foglalt forrásnak a Mohosi-kiskút nevet. Felfelé meredeken vezet tovább a jelzésünk az Éger-tetőre. (Innen a Jakab-hegyre az itt induló zöld kör jelzésen is feljut­ha­tunk.)

Éger-tetőn gyermektábor, nagy rét, játszótér és sportpálya található. Kocsiúton folytatjuk utunkat, hamarosan jobb kéz felé másikra térve, szép fenyők és bokrok között haladunk. Miután a piros háromszög jelzést elértük, egyre meredekebben kapaszkodunk fel a Jakab-hegyre, ahol esőházat, padokat, tűz­ra­kót és kilátót találunk.

Miután mindent megnéztünk (esetleg a Zsongor-kőnél meg­­­­cso­­­­­dál­tuk a panorámát, kék sáv jelzés, kb. 400 méter), északi irányban leereszkedünk a hegyről.

A piros sávval jelzett úttal való kereszteződésétől kb. 200 mé­­terre az erdőben régen egy kis faház állt, amit Ma­­gya­­rok kunyhójának neveztek. 1920-ban, a szerb meg­szállás idején itt állt a magyar határőrök melegedő­háza.

Jelzésünk a Körtvélyesi-háton vezet végig, majd az abaligeti or­szágútra érünk. Ezen kb. 200 métert haladunk balra, majd az orfűi elágazástól egy kis gyalogösvényen jutunk le Orfű községbe.

Orfű erdővel övezett kis hegyi falu volt, a pécsi püs­pök­ség tu­lajdona. Első említése 1332-ből való. A török ura­lom alatt elpusztult, majd német lakossággal települt újra.

1974-ben öt apró település: Orfű, Bános, Mecsekrákos, Mecsekszakál és Tekeres egyesült, és alkotja ma Orfű községet és az orfűi üdülőkörzetet. Lakóinak száma: 690 (2000).

 Az 1960-as évek elejétől kezdték kiépíteni a négy mes­ter­­­sé­­ges tóból álló tórendszert és üdülőterületet az Orfűi-völgyben. Leg­­először az Orfűi-tó készült el, ahol fürdeni, stran­dol­ni lehet. A másodiknak, a Pécsi-tónak a legnagyobb a vízfe­lülete, vízi sportokra alkalmas, ki­épí­tett vízforgató be­ren­de­zés­sel ellátott strandja is van. A har­madik, a Herman Ottó-tó ter­­mé­­szet­­vé­­del­mi terület és halre­zer­vá­tum. A negyedik, a Ko­­­vác­­sszénájai-tó a horgászoké.

A falu főutcáján haladunk lefelé a Kishegyi utcáig (az első jobb­ oldali mellékutca). Az Orfűi-patak hídja után, házak között, kis utcán megyünk tovább, amíg egy nagy rétre érünk. Ezt keleti irányba átszelve a Pécsi barlangkutatók forrásához, majd a patakon egy fahídon átkelve a Vízfő-forráshoz érünk Innen felfelé haladunk egy völgyben, majd a hegy­­­oldalban. A gerincet elérve, az erdőgazdasági utak Y ke­resz­­teződésétől északi irányba, régi kövesúton megyünk szép er­dőben. A ZO jelzésű út bevezet a Lóri-vadászház közelében található vasas ízű Lóri-forráshoz. Lejjebb egy tisztáson a Lóri-erdészházat találjuk.

Régen ezt a helyet Lórénak mondták, ami kes­keny­vágányú, lóvontatású vasutat jelent.

Kis völgyben indulunk felfelé, és a gerincen Vágotpusztára érünk. A temető mellett folytatjuk utunkat, me­re­de­­­ken ereszkedünk le a Szent Imre-völgybe. A ZO jelzésen felkereshetjük az úttól 200 méterre található Szent Imre-forrást.

A Szent Imre-forrás mellett a középkorban egy falu állt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. Templomának helyén egy kereszt található, ahová egykor szemfájós betegek za­rán­do­­kol­tak, gyógyulást remélve.

A patak mellett jutunk a kaposvári (66-os) országúthoz. Az utat keresztezve egy szántóföldön át kell északkeleti irányba egy dombra felmennünk. A dombtetőn, az erdő szélén keressük meg ismét a zöld sáv jel­­zést, melyen leereszkedve Sikondára jutunk (strand, sza­­na­­­tó­­rium, étterem, kemping. Innen helyi járatú autóbusszal Komlóra utazhatunk.

A zöld sáv jelzésen tovább indulva a Sikondai-völgyön felfelé megyünk, először üdülők között, azután erdőben, majd me­ző­­gazdasági területen, a piros sáv jelzéssel együtt. A gerinc­­ről szép kilátás nyílik Komlóra. Miután a piros sáv jelzést el­­hagy­­tuk, továbbra is a gerincen haladunk mezőgazdasági terü­le­ten (ez a szakasz a Dombóvári Szent Orsolya Rendi Gárdonyi Géza Általános Iskola által évente szervezett Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra útvo­nala), majd leereszkedünk Me­­csek­­pö­löskére.

Mecsekpölöske egy védett völgyben lévő település. Rég­óta lakott, az 1332. évi pápai tizedjegyzékben Pyliske néven sze­­re­­pel. A szláv eredetű pilis szó ami ko­pár he­­lyet jelent ki­csi­nyítő képzős származéka a pölöske. A tö­­rök elől menekülőknek védelmet jelentett a kis eldugott falu. Lakóinak száma 414 (2000), fele részben német származású.

A falu főutcáján kb. 100 métert nyugati irányban megyünk, majd egy nagy réten felkapaszkodunk a Gyertyános-hegyre. Az erdő szélén vezet az utunk a Jószerencsét vadászházig, majd lemegyünk Kisvaszarra.

Kisvaszar a Hegyhát egyik legszebb fekvésű települése, már az Árpád-kor óta lakott. A középkorban a tolnai főesperesség birtokához tartozott, később a Babocsay és Laczkó család birtoka. 1750-ben németek telepedtek le. 1824-ben a faluban kályhás-fazekas céh alakult. Majd­nem minden lakos az erdei és mező­­­gazdasági munka mel­­­lett szemes kályhák készítésével vagy használati edé­­­nyek égetésével foglalkozott. Kész ter­­­­mé­­keik­­­kel házaltak az 1930-as évek végéig. A templom előtti Szent Flórián-szobrot 1883-ban állította a céh. A falu lakóinak száma 376 (2000), környéke kiváló vadászterület, több va­dász­ház ta­­­lál­­ható itt.

A falut aszfaltúton déli irányban hagyjuk el, a Vasvári erdészház után a Köszvényesi-árokban (Szabadság-völgy), régi kövesúton gyalogolunk tovább. Elmegyünk a Vaskapunál lévő szép környezetű Köszvényesi vadászház mellett, majd erdei kocsiúton a Kastély-dombra kapaszkodunk. A volt Lapos-mezei erdészház helyét csak a gyümölcsfák jelzik. Kisbattyán előtt 1,5 km-re az út bal oldala mentén a domb oldalában találjuk meg a Csonka Ferenc-forrást, ahol padokat is találunk. A kedves Angyal-kúti-völgyön végighaladva érünk Kisbattyánba.

Kisbattyán középkori neve Bagyan volt. A szegény zsel­lér falu a pécsi püspökséghez tartozott. A török hó­dolt­ság alatt pusztává vált, és csak a XVIII. sz. utolsó ne­gye­dé­ben tele­­­pül­­­tek le német ajkú kisházasok. Ekkor te­rülete Magyar­eg­regy­­hez tartozott, és Németegregynek ne­vez­ték. 1954-ben Komlóhoz csatolták. A Battyán név egy­kori földesurára, a gróf Batthyány családra emlékez­tet.

Továbbmegyünk, és egy kisebb domb megmászása után el­érjük a piros sáv jelzést, majd a zöld kereszt kiindulási pontját Jánosi­pusz­ta közelében. (Ha innen Komlóra akarunk menni, a zöld kereszt jelzésen megtehetjük, a buszpályaudvarig 4,2 km.)

A zöld sáv jelzésünk felkapaszkodik a Magyaregregyi-völggyel párhuzamos gerincre, ahol a piros kereszttel jelzett út vezet. Déli irányba együtt haladunk kb. 400 métert, majd meredek kocsiúton leereszkedünk a Barna-kő nevű sziklához.

Barna-kő régi neve Sátor-kő. Egy monda is ismert róla, mely szerint a XVIII. sz.-i rácdúlás idején a Sátor-kőnél a falusiak lesben állva kövekkel agyondobálták a fosztogatni aka­ró­kat. Azért nevezték sátorkőnek, mert egy szobának be­ren­­­­de­­zett nagy üreg volt a belsejében, amelyben a Pécs környéki Hatos betyár tanyázott.

Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében e szikla te­­te­jé­ről figyelte Gábor pap és Bornemissza Gergely a török szultán seregének elvonulását.

Átmegyünk a magyaregregyi országúton, és szemben felka­pasz­kodunk a Hászé-tetőre. Többnyire a gerincen haladunk, kisebb fel- és lemenetekkel. Keresztezzük előbb a sárga kereszt jelzést, amely a Máré-várhoz, majd a zöld kereszt jelzést, ami az Iharos-kúthoz vezet. A Vár-völggyel párhuzamos erdei kocsi­­­­­­úton megyünk; a Balázs-orma alatti utolsó kis emelkedő után a Lak­keri fenyveshez érünk. Itt van a Kisújbányára, illetve a Pusz­ta­bá­­nyára vezető műutak elágazása (erdészeti mele­­­ge­­dő­­ház és padok).

Jelzésünk a műút nagy kanyarját egy régi kocsiúton, majd ös­­­vényen vágja át. Hamarosan a Hidasi-völgy felső be­já­ra­tához érünk. Az erdőgazdasági úton megyünk Puszta­bányára, ahol nagy tisztáson egy vadászház áll, tűzrakóhely, padok talál­ha­tók, kb. 100 m-re pedig a Betyártanya kulcsosház.

Pusztabánya kb. 200 lelket számláló falu volt, Vitriária né­­­ven. A XVII. sz.-ban Bajorországból és a Fekete-erdő vi­dé­ké­­ről telepítették be ide az üvegműveseket. Üveg­hutát épí­­­tet­­tek. Hely­ben volt a tüzeléshez szükséges fa, és a közelben a kvarc­­ho­­mok bánya. Az üvegkészítés 1754 után megszűnt, a lakók el­­köl­­töztek.

1995-ben a Mecseki Erdészeti Rt. a régi mellett két új ke­men­­­­­cét épített, ugyanazzal az alaprajzzal és techno­ló­giá­val, ami­­lyen a régi volt. Az egyik kemence a hutaüveg ol­vasz­tására, a másik a kész termékek homokban való hűtésére szolgál. Hat nap felfűtés után igazi hutakék üveget állítottak elő Asztalos Er­­zsé­­­bet üvegművész irányításával. A huta történetét a Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztató táblái mutatják be.

Kisebb emelkedőkkel szép bükkös erdőben haladunk a Hárs-tető és a Somos-hegy oldalában. Ez utóbbit elhagyva a Kolen­­p­lattenre, azaz a Szenes-tetőre jutunk (régen itt szén­ége­tők működtek). Az Óbánya feletti kedves Vadászlaknál meg­pi­­hen­­­­hetünk. A Hosszú-tetőn (Langehöhe) vezet tovább az utunk, a hegy ormán állt a nagy kiterjedésű Réka-vár (Rák-vár). Ma a romoknál emlékkő található. Az út ezen szakasza a Skóciai Szent Margit emlékút.

A néphagyomány és számos történész szerint a Réka-várban született Skóciai Szent Margit. Vasbordájú Edmond, angol király halála után (1016) két kisfiát Szent István udvarába menekítették. Egyikükhöz, Edward­hoz első királyunk feleségül adta Ágnes nevű leányát, és birtokot adományozott nekik. A család 1059-ig Angliába való visszatéréséig a Réka-várban élt, és itt szü­letett 1045-ben Margit nevű lányuk, aki később III. Mal­colm skót király felesége lett, sokat tett a skót állam kialakulásáért és a katolikus vallás el­ter­jesz­té­séért. 1251-ben avatták szentté.

1963-ban Papp László régész felderítő ásatásokat végzett a várrom területén. Megállapította, hogy a 205 m hosszú és kb. 35 m széles várudvart széles kőfal vette körül. Egy többszintes öreg­­torony és egyéb épületek maradványait is megtalálta. A régész a vár alaprajzi elrendezéséből és a talált cserépedény-tö­­­redékekből nem zárta ki a Szent István kori keletkezés le­he­tőségét. A várat a török időkben valószínűleg tűz pusztította el. A lakótorony, a várfal és az árok maradványai ma is láthatók. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség minden év no­­­vem­­ber közepén Skóciai Szent Margit emléktúrát szervez a Réka-vár romjaihoz. A romokhoz vezet közvetelenül a Pécsváradról induló Skóciai Szent Margit történelmi tanösvény.

A Vár-hegy oldalán meredeken ereszkedünk le az egykori Stein-malomhoz, amely Mecseknádasd és Óbánya között a XX. sz. elején még működő 27 vízimalom egyike volt.

Az óbányai műúton 1,6 kilométer megtétele után Mecsek­ná­dasdra érünk.

Mecseknádasd Árpád-kori település, a pécsváradi apátság jobbágyai lakták, majd a pécsi püspök birtoka. A török időkben is lakott, de a magyar őslakosság zöme Váraljára és Zengővárkonyba menekült. Helyükre 1718-ban német telepesek érkeztek. A II. világháborúig lakossága teljesen német volt, 90%-ban ma is az. A háború után sokukat málenkij robotra vittek, illetve kitelepítettek. A falu jellegzetessége a három pincesor, melyek rendje valaha a falu házainak sorrendjét követte. Kézműiparáról volt híres: a fafeldolgozás, a faze­kasság és a kőfaragás volt jelentős. Lakóinak száma: 1727 (2000).

Műemlékei: a régi temetőben álló Szent István-kápolnát a XIII. sz.-ban építették, a XIV. sz.-ban bővítették, és fal­­­fest­ményekkel díszítették. A barokk püspöki nyaralókastélyt Klimó György pécsi püspök építtette 1753-ban, a mellette álló Havi Boldogasszony kápol­ná­val együtt. A meredek domb­ol­da­lon lévő kálvária értékes és számon tartott népi építészeti emlék a XVIII-XIX. sz. fordulójából. A falu plébánia­temp­lomát Klimó György 1771-ben építtette. A rokokó keretben el­­­helyezett há­rom oltárkép bécsi művész alkotása. A temp­­lom­­ban látható Skó­­ciai Szent Margit ereklyéje, Gregor Smith Mar­­gi­­tot áb­rázoló festménye és a Réka-vár köveiből emelt tal­­­pa­­zaton álló fából faragott szobra. A Német Táj­házban a környékbeli la­­kos­ság életének tárgyi emlékeit (szobabú­toro­kat, szer­­szá­mokat, használati tárgyakat) és viseletét tekinthetjük meg.

A zöld sáv jelzés a Szent István-kápolnánál ér véget, ahon­nan autóbusszal utazhatunk Pécs vagy Szekszárd irányába. (Ennél a megállónál a gyorsjáratok nem állnak meg!)