KALAUZ A TURISTAUTAKHOZ

Máriakéménd, am. - Kéméndi-csorgó - Nagy-pincesor - Lankás-dűlő - Kegytemplom - Máriakéménd, am.

Táv: 5,5 km.

Túránk a máriakéméndi autóbuszmegállótól (Rákóczi Ferenc utca) indul. Máriakéméndre menetrendszerinti autóbuszjárattal érkezhetünk. A faluba autóbuszjáratok Pécsről, Szederkényből és Pécsváradról indulnak.

Máriakéménd már a csiszolt kőkorban is lakott hely volt, később trák-illír népcsoport, kelták majd rómaiak is letelepedtek a környéken, az egykor itt áthaladó híres római borostyán út mellett. Nevét 1015-ben már említette a pécsváradi apátság alapítólevele is, mint apátsághoz tartozó birtokot. 1237-ben a Győr nemzetséghez tartozó Óvári Konrád birtokaként említik az oklevelek Minori Kemud néven, Óvári Konrád baranyai uradalmának a központja volt. Régen három falu létezett itt: Kiskéménd, Nagykéménd és Váralja.

Jelzésünk a főúttól balra a Petőfi Sándor utcába tér, majd a Szent Márton tiszteletére szentelt templom mellett betonúton haladunk a Nagy-pincesor felé.

A faluban álló copf stílusú Szent Márton plébániatemplom 1793-ban készült el. Főoltárának kvalitásos barokk festménye Szent Márton köpenyosztó jelenetét ábrázolja.

Egy működő Norton kút mellett visz utunk, majd kicsit feljebb az út mellett szépen kiépített forrást találunk. Sajnos vizét nem mindig élvezhetjük, száraz időszakokban a forrás kiapad. A pincesorban szerpentinszerűen észak felé fordulunk. Szépen gondozott pincék és szőlők mellett vezet utunk. A pincék többsége előtt padokat, asztalokat és tűzrakót találunk. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Keleti-Mecsek vonulataira. A pincesoron végighaladva a Lankás-dűlőhöz érünk. Ennél a pontnál ágazik ki a kék rom jelzés, mely a Török-vár romjaihoz vezet. Utunk innen nyugatra tart és egy nagyon meredek, kökény és vadrózsabokrokkal benőtt mezőn indulunk lefelé. Csodálatos panoráma tárul innen a szemünk elé. A volt sípályánál érünk vissza a faluba. Átmegyünk a patak hídján és innen már a Szent Márton úttal együtt haladunk egy akácerdő szegélyén. Egy gazdasági telep kerítése mellett széles földútra térünk, mely a közeli kegytemplomhoz vezet.

A kegytemplomot máriakéméndtől északra 1 km-re találjuk. A 15. században épült és Mária-templomként is ismerik. Ezen a helyen állt a középkori Kéménd nevű falu, melynek Szent Miklós tiszteletére emelt temploma volt. Ez a falu a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a régi templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott, de tető nélkül.
1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult.

A búcsújárók ösztönzésére 1747-ben hozzáláttak, hogy a kápolnához egy szélesebb templomot építsenek. Ezt Lipusy György 1753-ban szentelte föl. 1754-ben prímási engedéllyel plébániatemplommá nyilvánították. 1756-ban a templom körüli hatalmas területet kőfallal vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak. 1758-ban új Mária oltárkép készült, rajta a filiálék védőszentje is: József (Maráza), Miklós (Liptód), Márton (Kéménd), Lőrinc (Szederkény). 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a fatornyot 1817-ben lebontották, és a templom mellé kőtornyot építettek. Keresztjébe elrejtették az "őstörténetet" és egy beszámolót a napóleoni idők megpróbáltatásairól. Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937-38-ban, 1976-77-ben történt. 1966-ban - az addigi templomhajóban lévő - fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárkép helyére állították. A kép a kórus falára került. A templom 230 éves jubileumára, 1981-ben a volt kéméndiek (egy második) harangot adományoztak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében elhelyezték a toronyban. A papok a templom belsejében, illetve a templom előtti park kriptáiban vannak eltemetve. A templom előtt található Weidinger család és Petri György esperes kriptája is. Az 1930-as években még sok régi sírkő állt a templom nyugati térségében, a kőkerítés sarkaiban pedig kápolnaszerű fülkék voltak. Egy 1774-ből származó metszet hármat ábrázol. Ezeket a renováláskor eltávolították. A templom körüli kálváriát a stációkkal 1844-ben létesítették. A kőművesmunkát a véméndi Mantz György és Hauk Mihály, a festést a kéméndi Hoffmann András, a lakatosmunkát Herr Ferenc végezte. A kegytemplom északi oldaláról akkor helyezték ide a három kőkeresztet. Mögéjük kálvária kápolnát emeletek, amit a 20. század elején lebontottak, mivel funkciója megszűnt. A szintén 1844-ben épített Sarlós Boldogasszony-kápolna későbbi sorsát nem ismerjük. Régebben itt is temető volt, időnként csontok kerülnek elő.

A kegytemplom megtekintése után a pécsváradi országúton indulunk tovább, és csakhamar visszatérünk Márakéméndre a település buszmegállójába, ahol túránk végeztével menetrend szerinti autóbuszjárattal utazhatunk tovább Szederkényen vagy Pécsváradon át Pécsre.

Nagy-pincesor, kék irányított kör elág. - Kéméndi-tető - volt vadászház - Török-vári-pihenő - Török-vár romjai

Táv: 2,2 km.

Túránk a máraikéméndi irányított körjelzésű turistaút északi végéről, a pincesorból indul. Kezdetben egy löszmélyúton haladunk, míg az útkereszteződéseknél, ahol most egy útjelző áll egy ledöntött keresztnél északra fordulunk. Egy erdő szegélyénél akácerdő mellett megyünk el, majd fokozatosan lefelé haladunk. A volt vadászház romjainál találjuk a Vályús-forrást, melynél régen állatokat itattak, később a vadászház vízellátását biztosította. Szép erdei úton haladunk tovább a völgyben. Hamarosan kitágul a völgy és ligetesebb részhez érünk. Itt egy magaslesnél balra fordulunk és a Törökvári-pihenőhelyhez érünk. Asztalokat, padokat, hintát és tűzrakóhelyet találunk itt. A pihenőhelynél eredt valamikor a Várhegyi-kút. Építménye még látható, de víz csak ritkán van benne. A pihenő vízellátását most egy Norton kút látja el. Ha megpihentünk, akkor egy tölgyes bükkös erdőben nagyon meredek ösvényen folytatjuk utunkat a Vár-hegy teteje felé. A haladást a meredek szakaszokon lépcsősorok segítik. A tetőre felérve hamarosan sáncokat és várárkokat láthatunk. Kicsit távolabb egy magaslaton láthatjuk az egykori vár alapfalainak maradványait. A széles mészkőből falazott barlangi üreg természetes állapotában maradt meg. A mesterségesen kialakított pincét a löszfalba vájták. A járatok több irányban is vezetnek. A Remete-lyuk kb. 10 m hosszan látogatható, de alacsony magassága miatt csak meghajolva lehet benne közlekedni.

A Máriakéménd melletti Várhegyen 1273 körül az itt birtokos Győr nembeli Óvári Konrád épített várat, melyet először Lodomér esztergomi érsek említ levelében. A várat és uradalmát fia, I. Jakab, majd halála után kiskorú fiai örökölték.
Az 1285-ös év sorozatos harcokban telt Baranyában. Az országos zűrzavart kihasználva Baranya megye főispánja (Matucsinai Kemén comes) fegyvereseivel megtámadta Óvári Konrád birtokainak központját, a Kéménd várát. Az erősséget ugyan nem sikerült elfoglaniuk, de a vár alatti falvakat felégették és kirabolták. A támadás hetivásár napján történt és a tumultusban Kemén comes fegyveresei hat belvárdgyulai embert is megöltek. Elfogták Óvári Konrád fiát, Jakabot is, akit magukkal hurcoltak és csak száz márka ezüstért engedték szabadon. Az erőszakoskodás ügyében választott bíróság ítélkezett. Kemén comest az összes kár megtérítésére kötelezték, ezenkívül 72 napot kellett fogságban eltölteni a pécsi prédikátorok monostorában.

Ezek után Kemén comes hivatalát kizárólag arra használta fel, hogy megbosszulja a "rajta esett gyalázatot" az Óvári családon. Már 1290-ben elkezdődtek a csatározások. Kemén comes testvére, Bakó Miklós fegyvereseivel elfoglalta Óvári Konrád Kopács nevű birtokát. 1294-1296-ban a Baranyában dúló harcokat kihasználva Matucsinai Kemén comes szövetkezett Kórógyi Fülöppel, és újra megtámadták Óvári Konrád birtokait és Kéménd várát. A fegyvereseket Kemén comes szársomlyói várnagy Koppány István vezette. Kéménd várát sem sikerült elfoglalniuk, de ismét felégették a vár alatti falukat. A településekről hatvan szarvasmarhát és harminc apróbarmot elraboltak, továbbá a várhoz tartozó Kátoly, Palkonya és Topoz falukat is kifosztották.

Az Árpád-ház kihalását követő belpolitikai zűrzavart kihasználva a Kőszegi Henrik fiak is azonnal harcba szálltak az ország különböző pontjain. Így Kéménd várát is elfoglalták. 1316-ban a Héder nemzetségből származó Henrik fia János - Szekcsői Herczegh János - is elfoglalta a várat. Miután Károly Róbert király e cselekményről értesült, Zsibó mellett kiadott oklevelében még ebben az évben azt visszaadta jogos tulajdonosainak. Konrád unokái Miklós Konrád 1330-ban a birtokot egymás között felosztották és a Herczegh János által lerombolt várat Konrád kapta meg. Konrád jogot kapott arra, hogy felépítheti a lerombolt várat. Erre azonban soha nem került sor.

Az elpusztult várnak ma már csak csekély alapfalmaradványa található a felszínen. A vár alatt települt helység 1285-be ,,villa Kemed" majd ,,Kemed, Kemud" alakban fordul elő okleveleinkben, mint a Kéméndiek birtoka. E család 1464-ben a falut, más helységekkel együtt Aranyani Tamásnak adták zálogba, kinek felesége Kéméndi leány volt. 1500-ban azonban a Gyulaiak tartanak rá és más birtokokra igényt azon a címen, hogy ezek közös birtokuk volt a Kéméndiekkel. A vár alapfalai a Remete-lyukkal még ma is láthatók.