TERMÉSZETJÁRÓ LEXIKON

A MECSEK KISLEXIKONA

 

Megjegyzés: A Mecsek forrásainak ismertetését nem tartalmazza a lexikon, mert azok "A"-"Z"-ig a FORRÁSOK menüpontban találhatók meg.

Abaliget (Nyugati-Mecsek, 209 m): a Nyugati-Mecsek északi részén épült falu; vas­út­­állomása a falutól 4 km re, a Budapest-Pécs vasútvo­na­lon van. A részben üdülő­faluvá alakult telepü­lé­sen kem­ping található, valamint mesterséges ta­vak fürdési, csónakázási lehe­tő­ség­gel. Cseppkőbarlangja ve­ze­tő­vel egész évben látogatható, turistaidényen kí­vül elő­ze­tes bejelentés alap­ján. A K jelzés a falu közelében halad el.

Abaligeti-cseppkőbarlang; Nagy Paplika (Nyugati-Mecsek): Baranyában az első vé­dett természeti érték, 1768 óta ismeretes. A barlang 500 m-es szakasza kiépített és lá­to­gatható. Patak folyik benne végig; levegőjének át­lag­hő­mér­­­séklete 12,6 ^oC. Gyógy­hatású barlanggá nyil­vá­ní­tot­ták; 2000-ben fel­újí­tot­ták a vi­­­lágítást és a járdákat, korlá­tokat. A Duna-Dráva Nem­­­zeti Park Igazgatóság ke­­ze­­­lésében van. A K, K■ és K+ jelzés halad erre.

Aranyhegy (Közép-Mecsek, 282 m): Pécs szőlőkkel te­le­pí­tett északnyugati részén lévő hegy, tetején a Donátusi kápolna áll. Ma már a város lakó­öve­ze­té­hez tartozik.

Arborétum (Közép-Mecsek): Komlón a Bányász-park felett a Berek utca közelében található az 1950-es években létesített arborétum. Kis patak folyik benne végig, egy kiépített forrása is van. Az arborétum csendje kellemes kikapcsolódást nyújt az arra járóknak. Szabadon látogatható.

Árpád-tető (Közép-Mecsek, 390 m): a pécs-mánfai műút leg­­magasabb pontja. A K jelzés vezet erre, amiről a KO ágazik le az Árpádtetői-forráshoz. Az er­dé­szeti központ épületeit és a MECSEXTRÉM-PARKOT találjuk itt, vala­mint itt működik a Mecseki Erdészeti Zrt. erdei iskolája is.

Bába-kút (Nyugati-Mecsek): Abaliget északi részén található hely elnevezése. A domb aljában lévő rétben régen kútja volt a helyi bábaasszonynak. A bábaság régóta öröklődött ebben az egy családban.

Babás-szerkövek (Nyugati-Mecsek): Kővágószőlős fö­lött, a Jakab-hegy déli olda­lán található, érdekes vörös ho­mokkő kép­ződmé­nyek (össze­­­cemen­tálódott kova­sa­vas ka­­­vics­­rétegek). Kiala­ku­lásuk­­hoz monda fűződik. Ré­gen a Jakab-he­gyen lakók szer­szám­kövek­nek használták ezt a kőzetet, innen a szerkő elne­­vezés. A K▲, K+ és P▲ jelzés halad erre.

Baglyas-hegy (Keleti-Me­csek, 407 m): Zobákpusz­tá­tól északra található magaslat, amely DK irányba a Hidasi-há­ton folytatódik. A K+ jelzés fut végig a gerincen.

Balázs-hegyi kilátó (Nyu­gati-Mecsek): Orfű fölött, a Balázs-hegyen áll. Elődjét 1975-ben építették fából, amely azóta összedőlt. A je­len­legi vastornyot Orfű köz­ség önkormányzata vásárolta, az új kilátót 2001 ok­tó­be­ré­ben adták át. A S▲ jelzésen közelíthető meg.

Balinca (Keleti-Mecsek): a Somlyó (Szamár-hegy) északi oldalában lévő hely neve.

Balog fája (Nyugati-Mecsek): A Herma-hegy délkeleti nyergében van egy öreg tölgyfa. Mellette fából készült emlékoszlop áll, kicsit odébb pihenőpad és asztal található. Megközelíthető a Csokonay-kút mögött meredeken a gerincre vezető úton. Petőczpuszta felől az út melletti depótól jobbra indulva erdészeti úton haladunk a fiatal erdőben, és annak a végénél találjuk a pihenőt. Valamikor ezen a területen legelő volt és itt deleltették az állatokat. Ennél az öreg lombos fánál pihent meg rendszeresen egy Balog nevű állattartó. A pihenőt 2007-ben Golubics István erdész és Baumann József készítette az erdészet támogatásával.

Balog Károly út (Közép-Me­csek): a Kardos út északi végétől a Dömör-kapuig ve­zető séta­út. Balog Károly a Me­csek Egye­sület alelnöke, majd elnöke volt. Királyi táblai el­­­nök­­­ként ő avatta fel a Misina tető első kilátóját 1908-ban.

Bánffay Simon út (Közép-Mecsek): a Kardos út végétől (Roboz pihenő) a Misina-gerincig 1305 m hosszan vezető sétaút.

Bános (Közép-Mecsek, 270 m): Orfűhöz tartozó kis te­le­pü­lés. Közkútjának vize iha­tó. A S jelzésű turista­út ve­zet rajta keresztül.

Bányászpark (Közép-Mecsek): Komlón a városközpont felett létesített emlékhely, mely az elhunyt szénbányászoknak állít emléket.

Bányász út (Közép-Mecsek): a Pécsi Parkerdőben a Tubicai oldalban, a Rotary körsé­tánnyal, illetve a Mecsek-háti mű­úttal csaknem párhuza­mos, a Lapisra vezető sétaút.

Baranya Megyei Ter­mé­szet­barát Szövetség: a Baranya me­gyei ter­mé­szet­barát szer­ve­­ze­tek szö­vetsége, a Ma­gyar Ter­­mé­szet­barát Szö­vet­ség tag­­­szervezete. 1998 óta mű­kö­dik önálló jogi sze­mé­lyi­ségű, közhasznú tár­sa­dal­mi szer­­vezetként. Címe: 7621 Pécs, Tímár u. 21.

Baranyai természetjárók panteonja (Közép-Mecsek): a Büdös-kúti kulcsosháznál, a Feri-forrással szemben lévő két kövön el­hunyt természet­já­rók emlé­kére elhe­lye­zett emléktáblák.

Bargyag (Keleti-Mecsek, 489 m): a Farkas-ároktól északra található csúcs.

Barna-kő (Keleti-Mecsek): a Sín-gödör bejáratával szem­ben, a zobák"magyar­egregyi műút nyugati felén álló szik­la­­­tömb. A Z jelzésen közelíthető meg. Innen indul a PO jelzés a Sín-gödör felé.

Bazsarózsa kulcsosház (Ke­leti-Mecsek): Püspök­szent­lászló üdülő­fa­lu­ban, a volt püspöki nyaralóval szem­ben található, a régi iskola épü­letéből ki­ala­kí­tott kul­csosház. A Z■ jelzésen érhető el.

Bertalan-kápolna (Közép-Mecsek): a Flóra pihenő "alatt", szőlők között álló ká­pol­­na. Helyén 1332-ben az Ágos­ton rendiek zárdája és temploma állott, amely a török időkben elpusztult. A mos­tani kápolnát és a tőle nyugatra állott kis házikót 1749-ben építette " az első temp­lom köveiből " egy itt re­me­te­életet élő Bertalan nevű pé­csi polgár. A házikó a min­den­­­­­kori templomszolga lakó­­he­­lye volt, amit a nép " a hagyo­mány szerint " remete­lak­nak nevezett. Az utolsó itt élő remete Halász István volt (1782), aki Fráter Anzelm néven élte magányos életét. A ká­polna Bertalan apostol ne­vét viseli, melyről az oltár­kép is tanúskodik. A ká­polnánál éven­ként augusz­tus 24-én, Szent Berta­lan napján búcsút tartanak.

Bertalan-szikla (Közép-Mecsek). Lásd: Flóra pihenő.

Betyártanya (régi) (Keleti-Mecsek, 425 m): Puszta­bá­nyán, a vadászház közelében, a fenyőerdő szélén állott ro­man­tikus, fából készült kis kul­csos­ház. Mellette tűzrakó­hely, padok, asztalok. 1996-ban lebontották.

Betyártanya (új) (Keleti-Mecsek, 425 m): Pusztabá­nyán, a régi betyártanya he­lyett 1996-ban téglából épült kis kul­csos­ház.

Bika-domb (Nyugati-Mecsek): A Patacs közelében lévő domb a nevét onnan kapta, hogy valamikor itt gémeskút volt vályúval és itt itatták a bikákat.

Bodó-hegy (Nyugati-Mecsek, 311 m): az Abaligeti-bar­lan­got magában rejtő hegy, tetején óriási töbrökkel (víz­nye­lők­kel). A K jelzés fut végig a gerincen.

Boróka-tető (Letics) (Közép- Mecsek, 483 m). Lásd: Letics-parrag.

Budafa (Közép-Mecsek): Mán­­fa községgel összeépült tele­­­pülés. Vízgyűjtő terület, köz­elében van a Sugói-rét, ahol a Rákos-völgy és a Nagy-forrás-völgy találkozik.

Budafai kőfejtő (Közép- Mecsek): a Rákos-völgy déli mel­lékvölgyében található, ma már elhagyott kőfejtő. Itt bányászták a pécsi Bazilika tornyainak építőanyagát, és innen származik a Dóm tér obeliszkjeihez használt kő is.

Büdös-kúti kulcsosház (Kö­zép-Mecsek): az orfűi mű­­úttól keletre, a gerinc mö­göt­ti szép tisztáson álló kis kul­csos­­ház, három kiépített forrás­sal. A K és S+ jelzésen érhető el.

Castrum (Közép-Mecsek): a II.-III. században épült római őrtorony maradványa a vágoti gerincen, a műút mel­lett, Lapistól 400 m-re. A S jelzés és a Z+ jelzés találkozásának közelében található. Az egykor Pécs területén állt római kori település (Sopiane) egyik északi útvédő őrhelye volt. 1938-ban a műút építésekor Reuter Camilló tárta fel, de romok nagy része később megsemmisült, a többi részét pedig betemették. A romok ma már alig észrevehetők.

Cifra-malom (Közép-Me­csek): a pécs"kaposvári műút men­tén, a Mánfától nyugatra lévő útkanyarnál álló régi malomépület, mellette er­dész­házzal. A Dél-dunán­túli Piros Túra egyik bélyegző­helye.

Cigány emlékmű (Nyugati-Mecsek): A Sás-völgy nyugati végén a P■ jelzésű turistaút mentén található. Két fából készült faragott kopjafa és egy kerék látható. A táblán a felirat: "Állíttatta a Cigány Kisebbségi Önkormányzat a cigánytelep lebontásának 25. évfordulójára. Hetvehely, 2005. augusztus." Az emlékművet Mórácz Sándor abaligeti fafaragó készítette. A közeli forrás is innen kapta a nevét.

Cigányság emlékoszlopa (Nyugati-Mecsek): Golgotától északra a Bakonyára vezető út mentén a volt Tótvári-akna közelében található fa emlékoszlop. Az oszlop a műút keleti oldalán a vízműháztól 40 m-re található. Felirata: A Tótvári cigányság emlékére. Középen archív fotó, a hátulján pedig a kerék szimbólum látható. Az emlékoszlopot Várnai József kővágószőlősi lakos készítette 2008-ban.

Cigány-hegy (Keleti-Me­csek; 524 m): a Kis­új­bá­nya fe­­lett északnyugatra emelkedő kúp, raj­­ta épített kilátóval, ahová a szép kilátásért ér­de­mes fel­­men­­­ni.

Cigány-hegy: Mázától délre található magaslat neve. A Z+ jelzés vezet a közelében.

Cinke-tanya emlékkő (Nyugati-Mecsek): A Vöröshegyen található Volt Cinke-tanya emlékére állított kőtömb. A négy barát neve áll a kövön: Baranyai Aurél, Csokonay Sándor, Millner Jenő és Millner Pál. Az emlékkőhöz a K jelzésről a KL jelzés vezet be.

Csalán-hegy (Keleti-Mecsek, 536 m): az Óbányai-völgy észak­­nyugati oldalának ge­­­rinc­­kúpja. Tö­rök kori mész­­­égető ta­lál­ha­tó a rajta át­­ve­­­zető piros sáv jelzés mellett. A P jelzés vezet át rajta.

Csepegő-árok (Keleti-Mecsek): Vékénytől déli irány­­­ba húzódó, vadregényes völgy. A Z+ jelzésű turista­­­út vezet végig rajta. Benne található a Csöpögő-forrás, érdekes sziklaalak­zatokkal.

Csepegő szikla (Keleti-Mecsek): az Óbányai-völgy­ben, a K jelzésen, a ferde vízesés mellett ta­lál­ható érdekes természeti kép­­­ződmény. A mohos, ned­ves szik­lákon mész­­tufa kép­­ződ­mé­nyek lát­ha­tók, állan­dó vízcsöpögéssel.

Csengő-hegy (Keleti-Mecsek, 492 m): Zobákpusz­tától északkeletre, a Takanyó-völgy fölött emelkedő magaslat, oldalán a Csengő-lak elne­ve­zé­sű ro­man­ti­kus erdei házi­kóval. Régi neve: Héró-hegy. A Z+ jelzés halad erre.

Cserkút (Nyugati-Mecsek, 240 m): a Jakab-hegy déli lá­bá­nál elterülő település, mű­em­­lék templommal. K▲ és P■ vezet a faluban.

Cserma-alja parkerdő: (Közép-Mecsek): helyi jelen­tő­­ségű természetvédelmi terü­let Sikonda közelében. Egy több mint 300 éves legelőerdő faóriásaival találkozhat az arra járó. A 13,1 hektáros erdőben több tucat famatuzsálem található. Komló környékének szinte minden uralkodó fafajtája megtalálható itt: kocsányos és csertölgybükk, vadkörte, szilfa és gyertyán. Az erdő belsejében egy sajátos kupola alá jutunk: félhektárnyi területen 8 bükkfamatuzsálem áll körben. Az egyik törzsén kb 4 méter magasságban látható a bevésés dátuma: 1867. Annak idején bizonyára mellmagasságban forgathatta a bicskáját a pásztorfiú. A Csermaalja-dűlő ugyanis Mánfa legelője volt az 1950-es évekig. Ma arborétum jellegű parkerdő, ismertető táblákkal, pihenőpadokkal, asztalokkal, esőbeállókkal. Egy régi pászorkút (Cserma-kút) is látható itt.  

Csurgó (Keleti-Mecsek): a Hidasi-völgy északi oldalán a K, S jelzések mentén a mésztu­­­fagáton lecsurgó szép vízesés. A forrás tőle távol található.

Csörgey Titus-emlék (Kö­zép-Mecsek): a neves or­ni­to­­ló­gus emlékére 1936-ban állí­­tott, Lapison található em­lék­kő.

Csúcstelep (Nyugati-Mecsek): Bánostól észak-keletre található domb elnevezése szőlővel beültetve. Régen a domb tetején cigányok laktak.

Daindol vagy Deindol (Közép-Mecsek): a Pécs északnyugati ré­szén, Magyarürög fölött el­te­rü­lő településrész össze­fog­la­ló neve (Kis-, Közép- és Nagy-Daindol).

Dél-dunántúli Piros Túra: három megyén (Tolna, Bara­­­nya, Somogy) átvezető, Szek­szárdt­ól Siófokig tartó, piros sáv jelzésű túraútvonal (és túra­mozgalom), melynek hossza 318,5 km. A Mecse­­ken átvezető szakasza 67,2 km hosszú, Mecseknádasdtól Bükkösdig tart.

Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség: Baranya, Somogy és Tolna megye természetbarát szövet­ségei által 2000. augusztus 22-én létrehozott közhasznú tár­sadalmi szervezet. Régió­központ: Pécs.

Dobogó (Keleti-Mecsek, 594 m): Kisújbányától északra lévő hegy; több turistaút vezet át rajta. Csúcsán, Baranya és Tolna megye határán, Tolna megye legmagasabb pontján kopjafa áll. Délkeleti szegélyén található a Szószék köve.

Dombay-tó (Keleti-Mecsek): mesterséges tó Pécsváradtól délnyugatra, a Z+ jelzés mentén. Névadója Dombay János régész, aki a pécsi múzeum igazgatója volt. A tó környékén hétvégi házak, épületek állnak. A tótól északra, a Dombay-forrás fölött régi vízimalom épületét látjuk, mely egy időben turistaszálló volt, ma gyermektábor.

Dóri út (Keleti-Mecsek): az Öreg (Halász)-pataktól délre, a Kecske-hát oldalában vezető jelzetlen erdei kocsiút, Dóri László erdészről nevezték el. Nyugati magaslatán áll a 2001-ben épült Szép Ilonka kilátó. Rajta vezet a Skóciai Szent Margit történelmi tanösvény útvonala.

Dögkút-tető (Keleti-Me­csek): Kisújbányától északra ta­lál­ható magaslat, szép réttel.

Dömör-kapu (Közép-Mecsek, 402 m): a Misina délkeleti lejtő­pi­henője. Autó­busz­­forduló, büfé, a mecseki gyermekvasút egyik vég­állo­mása és a Vi­dám­park bejárata található itt. Turistautak kereszteződési helye.

Dömör-kapui turistaház (Közép-Mecsek): a ma már csak nevében ismert épületet a Mecsek Egyesület építette Hoffmann László mérnök tervei alapján. Felépítése 70 ezer pengőbe került, ebből 54 ezer volt az építkezés, 16 ezer pedig a berendezés értéke. A házban villany és telefon is volt, később vízvezetékkel is ellátták. A korabeli igé­nyek­nek mindenben megfelelő tu­rista­házként és a város pol­gárai által kedvelt ven­déglő­ként működött. 1931-ben, avatásának évében nevezték el Nendtvich Andor mene­dék­ház­nak. A leromlott állagú épületet az 1980-as években átalakították, ma szálloda (Hotel Mediterrán).

Döngölt-árok (Keleti-Me­­csek): Óbányától dél­­nyu­­gati irányba vezető meredek völgy, a Z+ jelzésű turista­út vezet végig rajta.

Dr. Horvát Adolf Olivér emlékkő (Nyugati-Mecsek): A Vörös-hegy déli oldalán a K elágazásától lefelé Z▲ jelzésen kb. 200 m-re található emlékkő. A tábla egy romantikus mészkő sziklába van vésve. Az emlékkövet 2007-ben a Mecsek Egyesület állította.

Duna Dráva Nemzeti Park: 1996-ban hozták létre a Dél-Dunántúl természeti érté­kei­nek védelmére. A Duna"Dráva Nemzeti Park Igaz­gató­­ság (Pécs, Tettye tér 9.) ter­­­mészetvédelmi felügyeleti köre Baranya, Tolna és So­mogy megyére terjed ki, a nem­zeti park területére, vala­mint a tájvédelmi kör­ze­tek­re és termé­szet­vé­del­mi terüle­tek­re.

Éger-tető (Nyugati-Mecsek): Éger-völgytől nyugatra húzódó magaslat, ahol korábban ifjúsági tábor is működött. Jelenleg pihenőhely és kilátóhely fából készült erdei bútorokkal és kilátóval. Közelében kis lefolyástalan tó található, melynek természetes forrása nincs.

Éger-völgy (Nyugati-Me­csek): a Jakab-hegy keleti lábá­nál Magyarürögön ke­resz­tül vezető völgy, igen ked­velt kirándulóközpont. Mes­­ter­­­sé­ges tó, tűzrakóhely, esőház, padok, asztalok teszik kom­for­tossá. A völgyben a K+ jelzés vezet végig.

Emil pihenő (Közép-Me­­csek): a Mandulásban, a Me­cse­­ki Kemping területén talál­ható, kőből épült em­lék­mű. Dr. Bokor Emil, kórházi fő­­or­­vos, a Mecsek Egyesület buz­gó munkása emlékére állí­tot­­ták.

Erdei-kereszt (Közép-Mecsek): A Lapis és a Zsidó-hegy között vezető S sáv jelzésen az út mellett álló fakereszt. Unferdorben József favágó emlékére állították 1928-ban, aki favágáskor itt halálos balesetet szenvedett. Baumann József 2002-ben új keresztett tervezett és készített a régi helyére. Az új kereszt felállításában a Mecseki erdészeti Rt., Mecsek Egyesület, Kovács Faüzem Kft., VI. Cserkész kerület vett részt.

Erdész-emlékmű (Közép-Mecsek): Lapison, a volt lapi­si vadászház helyén 1996-ban " a honfoglalás 1100. év­for­du­lóján " emelt em­lék­mű, mely a Mecsek hét­féle jel­lemző kőzetéből (gránit, szürke mészkő, zöld kris­tá­lyos mészkő, rózsa­kris­tá­lyos mészkő, vörös ho­mok­kő, andezit, fonolit) épült, jel­ké­pezve a honfoglaló hét tör­zset (Nyék, Megyer, Kürt-Gyar­mat, Tarján, Jenő, Kér, Ke­szi). Dr. Tóth Aladár er­dész ter­vez­te.

Erdész-emléktábla (Közép-Mecsek): a Misina alatti busz­for­dulónál és erdei parkolónál elhelyezett em­lék­táb­la, 2001-ben állították.

Eszperantó emlékkő: Az abaligeti Denevér Múzeum előtt a tóval szemben található az emlékkő. Felső részén egy ötágú csillag van. A márványtábla felirata: "ESZPERANTISTA TERMÉSZETBARÁTOK 10. NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓJA EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA 1977-ben MAGYAR TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG - MAGYAR ESZPERANTÓ SZÖVETSÉG"

Erzsébet királyné emlékfája (Közép-Mecsek): Komlón a Mecsekfalui temetőben helyi védelem alatt álló kislevelű hársfa. 1899-ben ültették.

Ezeréves gesztenyefa (Kö­zép-Mecsek): Pécsbánya­te­le­pen, a sportpálya mellett, a kul­túrház udvarában valaha állt hatalmas szelíd­gesz­te­nye­fa. Csonkja megtekintésre ér­de­mes.

Farkas-árok (Keleti-Me­csek): a Hárs-hegytől Vár­alja felé vezető völgy neve. Itt ta­lál­ható a Lendület-forrás, Amália-forrás, Vadvirág-forrás, a Ka­­lán Miska kútja, valamint a Jágerok kútja. A völgyben a K+ jelzés vezet végig.

Fehér-kúti kulcsosház (Kö­zép-Mecsek): a Letics-par­rag nyugati kúpján, a TTE által épített volt turistaház, mely 1951-ben készült el. A ház a Me­csek-háti műútról kö­ze­lít­hető meg. A Fehér-kút ré­gen gémeskút volt, majd kerekes kútként működött. A ház ma kul­csosházként üze­mel, a kút vizét hidroforral juttatják fel.

Fellbach sétaút (Közép-Me­csek): a Kardos úti kul­csos­házat a Tettyével össze­kötő zöld négyzet jelzésű séta­út. Pécs testvérvárosáról, a né­met­országi Fellbachról ne­vez­ték el 1993-ban. Fel­ava­tá­sán a fellbachi termé­szet­já­rók is részt vettek.

Ferde-vízesés (Keleti-Me­csek): az Óbányai-völgyben a K jelzésen, Óbánya és Kis­új­bá­nya között található érdekes geológiai képződ­mény, híd vezet át rajta. A híd túloldalán látható a Csepegő-szikla.

Flóra pihenő (Közép-Mecsek, 404 m): 1893-ban építették az ún. "Bertalan-sziklára" a Dö­mör­-kaputól délkeletre, a Gyükés-szőlők felső részén álló szép, bástyára emlé­kez­tető kilátót. 1911-től "Flóra pihenője" a neve az addig Dö­mör­-kapui ki­látónak neve­zett építmény­nek, özv. Ha­mer­li Jánosné emlékére, és róla nevezték el Flóra pihe­nő­nek. A Ha­merli család 500 ko­ro­nás ado­má­nyá­ból újítot­ták fel.

Francia-emlékmű (Közép-Mecsek, 340 m): az em­lék­mű­­vet Zsolnay Miklós épít­tet­te a napóleoni háborúk so­rán Pécsett ápolt és itt elhunyt francia katonák em­lé­ké­re, amiért őt a francia kor­mány a becsületrenddel tün­tet­te ki. Pilch Andor ter­vezte, az emlékművet 1908. május 31-én avatták fel. Innen, a kiálló szikláról csodálatosan szép kilátás nyílik Pécs városára. Az emlékművel egyidőben készült el a Kardos úttól ide vezető sétaút, melyet annak idején Zsolnay Vilmos útnak neveztek el.

Gesztenyés (Keleti-Mecsek): Zen­gő­várkony határában ta­lál­ható védett szelídgesz­te­nyés. Itt van eltemetve " vég­aka­ra­tá­nak megfelelően " Rocken­bauer Pál; sírja mára a termé­szet­barátok "zarán­dok­he­lyévé" vált.

Gesztenyés (Közép-Mecsek): Pécsbányatelep északi végén lévő védett szelídgesztenyés.

Gubacsos kulcsosház (Nyu­gati-Mecsek): az aba­ligeti műút orfűi elágazá­sának kö­ze­lé­ben, erdészház­ból át­ala­­kított kulcsosház.

Gyarmathy Miklós kereszt (Közép-Mecsek): a Rotary körsétány Jakab-hegy felé eső, délnyugati részén ta­lál­ható útszéli fakereszt. Gyar­­mathy Miklós a mecseki turista­­­­lé­te­sít­mények fejlesz­tője volt. A keresztet a pécsi Rotary Klub állította 1930-ban.

Gyuri út (Közép-Mecsek): Pécsett, a Tettye utcától a Tettye térig vezető, 1905-ben épült, 350 m hosszú utat ne­vez­ték el így. Reéh György, városi taná­csos, a Mecsek Egye­sület igaz­gatója a név­adó, aki közreműködött az út építésében is, és akit a "Tettye királyának" is ne­vez­tek. Lakóháza ma is meg­ta­lál­ható a Tettyén.

Halász (Öreg)-patak (Keleti-Mecsek): a Réka-völgyben foly­dogáló patak, a Stein-ma­lom­nál egyesül az óbányai patakkal. A P+ jelzés vezet végig benne.

Halomsírok (Nyugati-Mecsek). Lásd: Jakab-hegyi halomsírok.

Hamedli Gyula pihenő: a Tettyétől a Dömör-kapuhoz vezető sétaúton (Irma út) lévő pihenő, melyet 1910-ben a Me­­csek Egyesület építtetett, Ha­­medli Gyula fényképész (1862"1904) hagyatékából. A S jelzés vezet rajta.

Harács-mező (Keleti-Mecsek): Óbánya közelében az északkeleti gerincen lévő terület neve. A P és Z+ jelzések metszik egymást itt.

Hármas-hegy (Keleti-Me­csek, 603 m): a Keleti-Me­csek második legmaga­sabb hegye, Hosszúhe­tény­től észak­­­­­­ra. Középső, legmaga­sabb csúcsán meteorológiai állo­­­más található.

Hármas-kereszt: Az Abaligetet Orfűvel összekötő út mentén álló kereszt neve. Valamikor három kereszt állt itt kápolnával. Ma csak egy kereszt áll, mellette emléktábla és pad lett elhelyezve.

Hárs-tető (Keleti-Mecsek, 545 m): Püspökszentlászlótól északra, a Diós-kút fölött emel­kedő magaslat. A Z jelzés vezet erre.

Hasmányi templomrom (Közép-Mecsek): Komlón a Kórház feletti erdőben a lakóházak közelében található templomrom. Az elpusztult Hasmány falu koragótikus kőtemploma volt, melynek déli oldalán kosáríves boltozatú kapuja épen megmaradt.

Havi-hegyi kápolna (Közép-Mecsek, 247 m): a ma szépen res­tau­rált kápolnát 1709"10-ben épí­tették a pestis (dög­­mi­rigy) járvány meg­­szűn­­­te után hálaadásként, az építő­­­anyagot em­beri erővel hordva fel a hegykúpra. 1780-ban a temp­lom belseje kiégett. Az oltár Mária-képét Rómából (meg­­­áld­va) hozták. A kápolnát a közelmúltban restaurálták.

Herman Ottó-tó (Nyugati-Mecsek): az orfűi tórendszer har­madik tava, Tekeres köz­ség­től északra. Halrezer­vá­tum, természetvédelmi terü­let. Nyugati oldalán a S+ jelzésen kerékpárút vezet.

Hetyey [Hettyey, Hettyei] Sámuel: pécsi püspök, 1903-ban hunyt el. Róla nevezték el a püspök­szent­lászlói Bazsarózsa kul­csos­ház és a püspöki nyaraló előtti forrást.

Hetvehely (Nyugati-Me­csek): a pécs"budapesti vas­út­­vonal mentén fekvő kis­­köz­­ség, XIII. sz.-ból való mű­em­­lék templommal. A Nyugati-Mecsekbe vezető túrák kiindulópontja lehet. A faluból indul a K▲ jelzésű turistaút, mely a Nyáras-völgyön át a Jakab-hegyre vezet.

Hidasi-völgy (Keleti-Mecsek): Zobákpusztától észak­­ra, a magyaregregyi völgy­be torkolló, hangulatos völgy, melyben több forrást (Hidasi-, Lajos-, Pius-, Wein György-, Betyár-forrás) is találunk, valamint a látvá­nyos Csurgó vízesésben gyö­nyör­ködhetünk. A K jelzés vezet végig a völgyön.

Horzsa Sándor emléktúra: A komlói Hétdomb Természetjáró Egyesület szervezésében minden év márciusában rendezik meg. Izzig-vérig igazi pedagógus volt, a gyereker szeretett Sanyi bácsija. 1986-ban bekövetkezett haláláig teljes szívvel és lélekkel azon munkálkodott, hogy a diákokat bevezesse a természet gyönyörű vilgába és megszeretesse velük. Egész évben gyalogos, kerékpáros kirándulásokat és táborokat szervezett. A Hidasi-völgyben meghúzódó egykori kis ház volt a kedvenc helyük. Minden kirándulás élmény és ismeretszerzési lehetőség volt vele. Egykori diákjai ma már szülők, nagyszölők, de az általa elültetett természetszeretet, tisztelet és védelem ma is él bennünk, reméljük ki-ki a maga területén tovább is adja.

Hosszúhetény (Keleti-Me­csek): a nevének meg­fe­le­lően hosszan elterülő község a Zengő és a Hármas-hegy kö­­zött. Nevét Hetény vezérről kapta, mely való­szí­nűleg hon­­fog­­lalás kori személynév. A faluból indul a Z■ jelzés Püspökszentlászlóra.

Hotel Mediterrán (Közép-Mecsek): a volt Dömör-kapui Turistaház átalakításával épí­tett szálloda.

Hotel Kikelet (Közép-Me­csek): a Pécs városra te­kintő hegyoldalban 1937-ben épült, szép fekvésű szálloda. Építé­se­kor nagy gondot okozott a terep­rendezés, mert a turista utak nyomvonalát meg kellett változtatni.

Időjelző házikó (Pécs, Széchenyi tér): 1908. június 15-én közadakozásból fel­állí­tott kis építmény, melyben időjárás­jel­ző műszerek (ter­mo­méter, hidrométer, ba­ro­méter) vannak elhe­lyez­ve. A házi­kó­nak "kalandos sorsa" volt: pécsi polgárok alkották, Ká­ro­lyi Emil tervezte díj­ta­la­nul, Csu­kás Zoltán ingyen adta a házikót. Schön­wald Imre se­géd­kezett a műszerek beszer­zésében, Makk Lajos szob­rász­mű­vész végezte a szobrász munkát. Hamerli Jó­zsef a vaskorlátot aján­lotta fel, Hoffmann Lajos pe­dig a famunkát végezte. Az idő­jelző házikót 1938-ban el­tá­vo­lították helyéről. 1939-ben mű­szerek nélkül a Dö­mör­-kapui menedékház előtt (a Lámpás-völgy felől) állí­tották fel. Innen valamikor fel­vit­ték a Dömör-kapui busz­for­du­lóba, majd 1991-ben a Pécsi Vá­ros­szé­pítő és Város­védő Egye­sület kez­de­mé­nye­zé­sére vissza­ke­rült a Szé­che­nyi térre, és ismét " műszerek­kel el­lát­va " eredeti célját szolgálja.

Igaz Béla dr., nagyprépost: 1914"1935-ig a Mecsek Egye­sület alelnöke. 1935. szeptember 1-jén hunyt el.

Ilonka pihenő (Közép-Mecsek): a Tettye-fennsík fölött, a Miléva út mentén 1934-ben felépített, a Mecsek leg­na­gyobb, művészien meg­ter­vezett, oszlopos pihenője. Hoff­­­mann László mérnök tervezte. Dr. Kenes­sey Aladár sebész, a pécsi szemklinika alapí­­tója tervez­tette és fizette az építését, hogy felesége, Szántó Ilonka tiszte­le­té­re díszes emléket állítson. 2001-ben felújították.

Irma út (Közép-Mecsek): 1491 m hosszú, a Tettyétől a Dö­mör-kapuhoz vezető turista­út. 1905-ben készült el. Név­adója Hamedli Gyula fény­képész felesége. 1913-ban az út felénél " a vízfolyás miatt " szép fahidat építettek. A S jelzés vezet erre.

Istenáldás-völgy (Közép-Mecsek): a Letics-parragtól Pécs­bányatelep irányába hú­zó­­dó völgy. Elnevezése állító­lag a szénbányászat meg­­­­indítá­sával kapcsolatos: az első bányák tulajdonosai nagy haszonra tettek szert.

Isten-kúti (Csurgó-dülői) me­ne­dék­ház (Közép-Me­csek): az 1924-ben vásá­rolt tel­ken épült, 1928. szeptem­ber 8-án átadott menedékház, melyet a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) Pécsi Csoportja épített. So­káig hangulatos ven­déglő­ként üzemelt, majd 1980-ban bezárták. A me­ne­dékház ud­va­rában fakadt a Béke-forrás, melyet 1932-ben fog­lal­tak. A házat és a forrást az 1990-es évek végén lebontották, ma magántu­lajdonú ház áll a helyén.

István Király Szálloda (Keleti-Mecsek): a pécsváradi vár felújítása során a ko­ráb­ban turistaszállóként mű­kö­dött épületrészből kiala­kított szálloda.

Jakab-hegy (Nyugati-Me­csek; 602 m): a Nyugati-Mecsek legmagasabb hegye, mely vörös homokkőből épül fel. A hegy Szent Jakab nevét vi­seli, fennsíkját a pálos ko­los­tor romjai és érdekes geológiai képződményei miatt 1977-ben védetté nyilvá­ní­tot­ták. Számos turistaútvonal szövi át a hegyet.

Jakab-hegyi földsánc (Nyugati-Mecsek): a mintegy 3 km hosszú földsánccal való­szí­nűleg egy kora vaskori nép védte a hegy tetején lévő tele­pü­lé­sét. A földvár kiterjedése 1000 x 800 m. Régebben a kel­ták­nak, illíreknek tulajdonították a földsánc építését, a legújabb kutatások szerint az ún. hallstatti kultúra népe építette.

Jakab-hegyi halomsírok (tumulusok) (Nyugati-Me­­­­csek): a Jakab-hegy fenn­sík­já­­­­nak északnyugati részén talál­ható hal­­­­mok, a földsánc által vé­­­­­­dett népek temetkezési helyei.

Jakab-hegyi pálos kolostor (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegy fennsíkjának tisztásán lát­­­­­­­­­hatók a kolostor romjai. Bur­­­­­­­­gundiai Bertalan, pécsi püspök építtette 1225-ben a monostort. A hegyen le­tele­pe­dett remeték az esztergomi Özséb remete követőivel egye­­­­­­­sültek. Így alakult meg az egyetlen magyar szer­ze­tes­rend, a remete Szent Pálról el­­ne­­­­vezett pálosok rendje. A ko­­lostor többször elnép­te­le­ne­dett, majd ismét működött. Be­­­­­ren­dezéseit a Pécs kör­nyé­ki települések templo­mai hasz­­­­­­­nálják. A K, Z jelzésen érhető el.

Jakab-hegyi erdészház (Nyugati-Mecsek): az 1800-as évek végén, a kolostorro­mok közelében állt erdészház, ahol a kirándulók ételt-italt vá­­sárolhattak. Ezt a szol­gál­tatást 1929-ben be­szün­tették. A II. világ­há­ború­ban a házat lerombolták.

Jánosipuszta (Közép-Me­csek): Komlóhoz tartozó kis település, a várostól északra. A P, Z+ jelzés érinti.

Jánosi Engel Adolf kastélya (Közép-Mecsek): A Komlóhoz tartozó Jánosipusztán 1900-ban épült vadászkastély gazdasági épületekkel. Jánosi Engel Adolf nevéhez fűződik a komlói bányászat elindulása. A kastély sokáig csecsemőotthon volt, jelenleg még kihasználatlan, és felújításra vár.

János-kilátó (Közép-Me­csek): a 612 m magas Tubes-tetőn, a S jelzésen, a helyszínen bányászott ter­més­kövekből 1910-ben fel­­­­­­épült kilátó. Rauch János mű­­­­­­­­­­­­szaki főtanácsos, a Mecsek Egye­­sület alelnöke tervei alap­­­­­­­­­­ján építette a Mishl Vu­­­­­­kai­­­­­­lovits cég. 32 lépcsőfok ve­­­­­­zetett a mész­kőből épített ki­­­­látó tetejére, végig korláttal el­­­­látva. A kilátó tetején is vas­­­­­­korlát volt. Nevét ter­ve­ző­jé­r­ől kapta 1918. május 12-én. 1981-ben a tubesi katonai to­­­­rony felépítésekor le­rom­bol­­­ták. Újraépítése érdekében 1991-ben " Kovács Szabó Já­nos vezetésével " létre­hoz­ták a Tubes Kilátó Ala­pítványt. A jó­­részt köz­ada­kozásból fel­épí­tett új, 22 m magas kilá­tóra " melynek második, felső ki­­­­­­látó­­­­­­szintje 16 m magasan van " 2000. ok­tó­ber 19-én került fel a tető. A kilátó ava­tása 2001. szep­tember 15-én volt. Te­te­jé­ről szép kör­pa­no­rá­­­ma nyílik a Mecsekre, tiszta idő­­ben a Badacsony körvona­lai szabad szemmel is jól lát­ha­tók.

Jószerencsét vadászház (Kö­zép-Mecsek): a Jósze­ren­csét-forrás közelé­ben, az Erzsébet út mellett álló kis va­­dász­­ház, a P+ jelzésű turistaút vezet el mellette.

Józsefháza (Közép-Mecsek): az István-aknára vezető út mentén található erdészház. Nevét a valamikor itt lakó József nevű erdészről kapta.

Jubileumi-kereszt (Nyugati-Mecsek): A Jakab-hegy déli oldalán, a babás szerkövek legnyugatibb sziklaalakzatán áll. A SZENT-ÉV után egy évvel, 1934-ben  került felállításra, ill. felszentelésre. Csáki Benjámin helyi plébános kezdeményezésére került a kereszt felállításra melyet Bátor Károly helyi káplár szentelt fel. Popilla Mihály cserkúti kőfaragó munkája. Helybeli fuvarosok darabokban "vitték" fel a helyszínre. A kereszt azt jelképezi, hogy Jézus széttárja karját a falu felett.  Felirat a kereszten: MEGVÁLTÁSUNK 1000 ÉVES JUBILEUMA EMLÉKÉRE.

 

Kanta-vár (Közép-Mecsek, 400 m): a Misinától északra, a Tu­bestől keletre található rom. Nevéről több monda ismert (az egyik szerint Kanta rablólovagról, a másik szerint kántori nyaraló (kántor-vár) el­­­nevezésből lett Kanta-vár). Kö­zelében talál­ható a foglalt Kantavári-forrás. Pécs város la­­kóinak kedvelt kiránduló­helye. A P jelzésről a PL vezet hozzá.

Kanta-vári-barlang (Közép-Mecsek): a várrom déli ol­da­lán lévő földalatti vágat, me­lyet 1930-ban tártak fel. "A fo­lyosó 7 m hosszú, mere­de­ken lefelé ereszkedik, azután 4 m hosszú ív alakú, víz­­szin­tes rész következik" " írja a kora­beli jelentés. A bejáratot tölgyfa ajtóval zár­ták el. Ma a bar­lang nem jár­­ha­­tó, bejárata nem látszik.

Kanta-vári kőbánya (Közép-Mecsek): a Kantavári-for­rástól észak­nyu­gatra fekvő fel­ha­gyott kőbánya. Geo­ló­giai ér­­de­­kesség: triász kori bitu­­me­­nes mészkő talál­ható itt, le­­­me­­zes rétegeiben agyag- és nitrát­­sávokkal.

Kárász (Keleti-Mecsek): szép fekvésű község a pécs"szászvári műút mentén. A két világháború között népszerű nyaralófalu volt. Európa hírű ma­­dárodúkészítő műhely műkö­dött itt 1904-től év­ti­ze­de­kig, Kühnel Márton ve­ze­té­sé­vel. A faluban ta­lál­ható táj­ház­ban helytör­téneti gyűj­te­mény látható. A faluból indul a S jelzés a Vörösfenyő-kulcsosház felé.

Kardos Kálmán: főispán volt, a Mecsek Egyesület dísz­­­el­­nöke, illetve első elnöke 1891"1905-ig. 1916. június 1-jén halt meg, Hidason temették el.

Kardos út (Közép-Mecsek): a Mecsek első turistaútja, a Mecsek-kaputól a Roboz pihenőig vezet, 1026 méter hosszú. 1891-ben építették, később nevezték el Kardos Kálmán főispánról, a Mecsek Egyesület díszelnökéről. A S▲ és Z+ jelzések haladnak erre.

Kecske-hát:

1.(Keleti-Mecsek): a Zengő-vár és a Templom-hegy kö­zött húzódó széles hegyhát, rajta erdészeti út vezet;

2. (Keleti-Mecsek): Magyar­egregy­től keletre található hegyhát, a Vörösfenyő kul­­csosházhoz vezető út megy végig rajta;

3. (Közép-Mecsek): Vágot­pusz­tát a Nagy-mély-völggyel összekötő hegyhát, a piros kereszt jelzésű út vezet végig rajta.

Keresztkunyhó (Közép-Mecsek): a Mecsek-háti műút mellett, Kanta-vártól északra található hely elnevezése; favágók kunyhója állt itt. Ma a közelben erdészházat ta­lá­lunk, előtte a Mecsek leg­szebb vörösfenyő sora lát­­ható. A Keresztkunyhónál lévő kőkeresztet 1928-ban ál­­lít­­­­­­tatta fel Raab Gyula, a Városi Erdőhivatal vezetője. A P jelzés a közelében halad.

Kiss József (1858"1939): 1858. május 7-én Mesz­teg­nyőn született, Pécsett lett diák, tanár, majd fő­reáliskolai igazgató. A Mecsek Egye­sü­let alapító főtitkára, a Kiss József Asztal megalapítója, 1934-től pedig a Mecsek Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke.

Kiss József Asztal: a Mecsek Egyesület tagjainak baráti társasága volt. 1927. február havának egy péntek estéjén alakították. Az összejövetelek irányítója Kiss József volt, őt választották "Asztalfőnek" is. Halála után Reuter Camilló, mint ügyvezető állt az Asztal élén. Tevékenységüket a Me­­csek érdekében fejtették ki.

Kiss József-kilátó: a Pécs városa fölé emelkedő, 534 m ma­gas Misina tetőn, a jelenlegi Misina étterem helyén állt kilátó, melyet 1908. szeptember 13-án avat­tak fel. Építése 12 000 koro­nába került. Kiss Józsefről a ki­­látót 1916. május 21-én ne­­vez­­ték el, elismerve ezzel mun­­káját, amit a Mecsekkel kapcsolatban tett. Az új tv- és kilátótorony építésekor le­bon­tot­ták; a Zsolnay Gyárban készült, a bejárata feletti fel­ira­tot a TV-torony kilátó­szint­jének falában helyezték el.

Kis-kaszáló (Keleti-Mecsek). Két ilyen nevű hely van:

1. A Somos-hegy (510 m) olda­­­lában, a Somosi-kút for­­rás tisztása a P+, S+ jelzésen;

2. A Csengő-hegytől (492 m) északnyugatra található kis erdei tisztás.

Kis-mély-völgy (Közép-Mecsek): a pécs"abaligeti mű­­útról Mecsekszentkút előtt a Remete-rét irányába vezető völgy. A P+ jelzés vezet a völgyben.

Kis-rét (Közép-Mecsek, 400 m): a Misina északkeleti ol­­da­­lá­­ban található tisztás, kedvelt ki­­rándulóhely eső­be­állóval, tűzrakó­hellyel, asztalokkal és padokkal. Közelében találjuk a Hideg-kút forrást. A P, Z+ jelzéseken juthatunk el ide.

Kistóti-völgy (Keleti-Mecsek): Pusztabányától Püs­pök­­­­­­­szentlászló felé vezető völgy K▲ jelzéssel. A völgyben találjuk a Daragói-nagy-forrás és a Bába-kút nevű zárt forrásokat (mind­­két forrás vizét Hosszú­­­­hetény vízhálózatába kap­­csol­­­­ták).

Kis-Tubes (Közép-Mecsek, 581 m): a Misina"Tubes gerincének köztes kúpja, régi neve: Tubica. A S jelzésen érhető el.

Kis-tubesi kilátó: a Kis-Tubes csúcs nyugati oldalán álló, betonból épült kilátó, melyet Kiss Tibor tervei alapján építettek 1959-ben. Szép kilátás nyílik innen a Nyugati-Mecsekre és Pécs nyugati részére. A S jelzésen érhető el.

Kisújbánya (Keleti-Mecsek, 420 m): üdülőfalu a Keleti-Mecsek közepén. Régen üveg­huta is működött a falu­ban. Autóval is meg­­­­­­kö­­ze­­­­lít­­hető Zobákpusztá­­­­ról. A faluban vezet a K, K■ jelzés.

Komló (Közép-Mecsek): a települést már egy 1256. évi okmány említi Villa Complou néven. Az 1542. évi adólajstromban már Komlód néven szerepel. Kis település volt a nagy szénvagyont rejtő mecseki táj egyik völgyében. A szénbányászatot Jánosi Engel Adolf indította meg a XIX. sz. végén az er­dőbirtoka alatt húzódó szén­mezőkön. Aknát mé­lyített (Anna-akna), meg­építtette a Komló"Godisa vasúti szárny­vo­nalat. Később, mint már kincstári birtokon je­lentős bányafejlesztés indult, amely igazán 1950 után vált országos fontos­ságúvá. A hajdani kis tele­pü­lés helyén ún. "szo­­cia­­­­lista bánya­­város" épült, la­­kos­­­­sága mint­­­egy 30 ezerre duzzadt. Nap­­­jainkra a gaz­da­ság­talan bá­­­­nyaművelést le­állították. Komló " köz­le­ke­dési szem­­pont­­ból " közép- és keleti-me­­cseki túrák kiindulópontja lehet. A P+, Z+ fut át a városon.

Komlós-völgy (Keleti-Mecsek): a Zengő keleti oldalá­ban húzódó rövid völgy.

Korsoma-rét (Keleti-Mecsek): Püspök­szent­lász­lótól keletre, az arborétum kö­ze­lében levő rét.

Koszonya-tető (Közép-Mecsek): Komlótól délkeletre elterülő lapos hegytető, ha­tal­mas áramelosztó teleppel. A Z jelzés halad el mellette.

Kovácsszénája: (Nyugati-Mecsek): Szép természeti környezetben elhelyezkedő mecseki aprófalu, a Nyugat-Mecsek és a Zselic határán. A falu melleti tó a horgászok kedvelt helye. A faluból indul a SO jelzés, mely az Orfűről érkező S+ jelzéshez csatlakozik.

Kovácsszénájai-tó (Nyugati-Mecsek): az orfűi tórendszer negyedik tagja, horgásztó.

Kozári-erdészház (Közép-Mecsek): a Letics-parrag keleti oldalán, a Mecsek-háti műút mellett található épület. Er­dész­ház volt, ma magán­­­­tu­­laj­­don­­ban van. Közelében van a Tripammer-fa (erdei pi­henő­­­­­hely) és az Andor-forrás, ahon­nan a ház a vizet kapja.

Kőlyuki-barlang (Közép-Mecsek): a Nagy-mély-völgy és a Zsidó-völgy találko­­­­­­zá­­sá­­nál lévő, már az 1920-as évek­­­­­­ben feltárt (52 m-es folyo­­­­­­­­­sóját kitisztították), termé­­­­­­szetes víztározónak hasz­­­­nált barlang. Nem lá­­to­gat­­­­­­­­­­­­ható. Az orfűi Vízfő-forrás vizét vízvezetéken juttat­­­­ták el a vágoti gerincig, ahol termé­­sze­­tes víznyelőbe engedve jutott el az iható víz a bar­­lang­­ba. Innen elvezették Kom­­ló­­ra, ahol a város víz­ellá­­tását szolgálta a dunai víz­­ve­­ze­­ték elkészültéig (1987). A P, Z jelzések mentén találjuk meg.

Körtvélyesi-völgy (Nyugati-Mecsek): Orfűtől-délnyugatra húzódó szép erdei völgy. Jelzett út nem vezet erre. A völgyfő ered a foglalt Pipás-forrás, és ettől északra a Bögrés-kút. A völgy a nevét onnan kapta, hogy régen itt sok vadgyümölcsfa állt.

Kővágószőlős (Nyugati-Mecsek, 257 m): a Jakab-hegy déli lejtőpihenőjére települt község. Műemlék­temp­loma figyelemreméltó.

Köves-tető: négy ilyen nevű hely van a Mecseken.

1. (Közép-Mecsek, 463 m): Béta-akna közelében, a K jelzésen;

2. (Közép-Mecsek, 339 m): Komló, Kakasteleptől keletre;

3. (Keleti-Mecsek, 461 m): a Sín-gödör és a Vár-völgy között;

4. (Keleti-Mecsek, 475 m): Óbányától délnyugatra.

Lakkeri fenyves (Keleti-Mecsek): a Cigány-hegy nyugati oldalán lévő fenyves erdő neve. A K jelzés vezet erre.

Lámpás-völgy (Közép-Mecsek): Kanta-várnál kez­dő­dő völgy, amely Al­só­gyü­kés­­be, a külszíni szénfejtés­­­­hez vezet. Nevét onnan kapta, hogy régen a bá­nyá­szok lám­­­­­­pás­­­­sal a kezükben mentek mun­­kára, illetve munkából haza.

Lapis (Közép-Mecsek, 530 m): a Tubes északi oldalának lejtő­­pihenője. A Mecsek-háti köves­út és több jelzett turista­út találkozása. Itt található az Erdész em­lékmű (millenniu­mi emlékmű), mely a volt lapisi vadászház helyén áll, a Csörgey Titusz-emlékkő, egy erdei fakereszt (1928), va­la­mint egy kőből készült madáretető-itató, melyet az 1930-as évek­­ben létre­hozott madár­védő telepre emlé­­­­kez­­­­­­tetve épí­­tettek, tiszteletből. Turistaútvonalak sokasága fut be a Lapis fennsíkjára.

Lapisi kereszt (Közép-Mecsek): Lapison, a műutak ke­­­reszteződésében álló fakereszt. Az eredeti keresztet Rábay Gyula a Városi Erdőhivatal vezetője állítatta 1928-ban. Baumann József 2003-ban új keresztet készített, melyet elődeink emlékére a Mecseki Erdészeti Rt. Árpádtetői Erdészete, a Mecsek Egyesület, és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma támogatásával állították fel.

Lapisi vadászház (Közép-Mecsek): egykor a Lapison állt vadászház, melyet 1907-ben a város se­gít­ségével a Mecsek Egye­­­­sület újjáépített. 1908-ban verandát építettek hozzá, hogy az arra járó turisták megpi­henhessenek, a tűző naptól, esőtől védje őket a tető. Az épület 1956-ban megsemmisült, ma a helyén áll az Erdész emlékmű.

László pihenő (Közép-Mecsek): a Mecsek-kaputól északra található pihenő, melyet Zsiga Lászlónak, a Mecsek Egye­sü­let tagjának emlékére épí­tet­tek. 1926. május 17-én ké­szült el. Dr. Igaz Béla, pá­pai prelátus, a felsőház tag­ja, a Mecsek Egyesület al­el­nöke avatta fel. A pihenőt Hoff­mann László mérnök tervezte. A S▲ jelzésen érhető el.

Legénysír (Keleti-Mecsek): a Kecske-hát 492 m-es magassági pontja közelében, az erdőben található sír. Itt húzódott az I. világháborút követő szerb megszállás alatt a demarkációs vonal. Ekkor lőtték le Szegedi László 19 éves szigetvári fiatalembert, aki menyasszonyát látogatta meg a megszállt területen. Ez az esemény adta a sír elne­­­­­­vezését. Emlékét míves sír­­­­kereszt őrzi; ezt megelő­­­­zően ezen a helyen egy fakereszt állt. A P▲ jelzésen érhető el.

Letics-parrag (Boróka-tető) (Közép-Mecsek): Pécsbánya­te­lep felett elhúzódó kelet"nyugati gerinc, 483 m magas háromszögelési pont. Régen fatorony állt rajta. Kö­ze­lé­ben talál­ható a Fehér-kúti kul­csos­ház. A Z+, ZO jelzésen található meg.

Lóri (Közép-Mecsek): Vá­­­got­­­­puszta nyugati oldalában hú­­­zódó völgy. A hely a nevét onnan kapta, hogy valamikor itt keskeny nyomtávolságú kisvasút működött ami az erdei fakitermelést segítette. Két erdei házat és egy vasas ízű forrást találunk itt. A Z, S■ jelzésen található meg.

Lóri-erdészház (Közép-Mecsek): A Lóri-réten álló ház a Z, S■ jelzésen közelíthető meg. Valamikor erdészháznak épült, később az erdészet kezelésbe adta a természetjáróknak, így kulcsosházként üzemelt. 2007-től ismét az erdészet kezelésében álló ház.

Lóri-vadászház (Közép-Mecsek): A Lóri-forrás közelében a ZO jelzésen elérhető kis erdei ház. A házat 2008-ban felújították. Falára emléktáblát helyezett el a Hosszúcser Vadászegylet és az Országos Magyar Vadászkamara Baranya megyei területi szervezete a Közép-Mecsek "igaz vadászai" emlékére.

Madarak és fák napja: 1932-ben rendezte meg elő­ször a Mecsek Egyesület, mely­nek madárvédő osztálya már 1930-ban 530 madárodút helye­zett ki a Mecseken, Lapis környékén.

Madonna-kép (Közép-Mecsek): a Bánffay Simon úton, az állatkert kerítése mellett található kép, melyet Scholtz Gyula ajánlott fel. A képet Troll Ferenc pápai prelátus szentelte fel 1900-ban. A ma látható Madonna-kép felújított változat. A S▲ jelzésen található meg.

Magyaregregy (Keleti-Mecsek, 210 m): a Keleti-Mecsek északnyugati szélén fekvő köz­­ség, a Zobákpuszta"Bony­­hád műút mentén. Köze­lé­­ben van a Máré-vár. A P+ jelzés a falun megy át.

Magyar Kárpát Egyesület (MKE): az egyesület 1873-ban Tátrafüreden alakult meg Döller Antal vezetésével. Tevékenységi területe kizáró­lag a Magas-Tátrára kor­lá­to­zó­dott, fő tevékeny­sége a ma­gas­hegyi túrázás volt. Szitnya osztálya Selme­cen jött létre 1882-ben, vezetője Téry Ödön volt. Budapesti osztálya 1888-ban alakult meg.

Magyar Természetbarát Szö­vetség (MTSZ): a ma­gyar­országi természetbarát szer­­ve­zetek szövetsége. Több­­­­­szöri átalakulás után 1987 óta működik jelenlegi for­má­jában, önálló szövet­ség­ként. Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, mely tevékenységét több szak­ágban folytatja (gyalogtúra, vízitúra, bar­­lan­gász, hegymászó, ke­rék­­páros, sítúra, ter­mé­szet­vé­de­lem).

Magyar Természetbarát Szö­vetség jelvénye: zölddel sze­gélyezett fehér körmező, alsó egyharmadában zölddel rajzolt, egymással kezet fogó két kéz, felettük stilizált hegy­vidék; a körmező köze­péből egy tőről fakadó három szál piros alpesi rózsa (havas szépe), rhododendron faj, melynek fehér a közepe; a rajzolat körül zöld betűkkel a szövetség neve; a köriratot nemzeti színű csík szegélyezi.

Magyar Turista Egyesület (MTE): az első országos turista egyesület, 1891-ben alakult meg Eötvös Loránd vezetésével, 152 taggal. 1907. június 29"30-án Pécsett tartotta vándor­gyű­­­lését.

Magyarürög (Nyugati-Me­­csek, 190 m): a Jakab-hegy keleti lábánál lévő tele­pülés, ma már Pécshez tar­­to­zik. Területén már illír-kelta népek is laktak, s a ró­maiak nyomai is elő­kerültek. A községet Irugh néven már 1225-ben említik. Először a pálosoké, majd a pécsi püspöké volt. A törökök ki­­űzé­se után a jezsuiták kapták meg, akik a falu romos templomát újra felépítették.

Makár-hegy: Pécs nyugati részén található "ma már a város részét képező" magas­­lat. Makár Jánosról nevezték el, aki huszárezredes volt, az első, aki Pécs ost­ro­má­nál (1686. október 14-én) derék katonáival a falakat áttörvén a városba hatolt, s onnét a törököt kiűzte. Hő­sies­sé­géért egy házat, a pasa­mal­mot és a Makár-hegyet kapta. A hegy tetején valamikor földvár volt és egy kisebb kőből épített erősség.

Malom-hegy (Közép-Mecsek): a Nagy-mély-völgy és a Petnyáki-völgy szegleté­ben magasodik. északnyugati sarká­nál áll a Ciframalom.

Mandulás (Közép-Mecsek): a Misina déli lejtőpihenője a Me­csek-­háti műút leága­zá­sá­nak a szegletében, a kemping mellett. A régi neve: Cingolány-rét. A mecseki tor­na­pálya kiindulópontja, vala­mint erdei játszótér és büfé található itt. A P jelzésű turistaút halad el mellette, érinti még a P▲, S▲ jelzés is.

Mária-kápolna (Keleti-Mecsek): Püspökszentlászlón, az arborétum feletttt álló kis erdei kápolna, zarándokhely. Megközelíthető a Zengő felé haladó S jelzésről leágazó SO jelzésen. Mellette áll a Várvölgyből eltávolított Mária-kép, egy tárlón elhelyezve.

Mária-kép 1. (Keleti-Mecsek): A Várvölgyi Mária-kútnál a P jelzésen egy bükkfán elhelyezett kovácsoltvas tartóban látható kis Mária-kép. Az eredeti kép eltűnt, az új képet Baumann József helyezte el a tartóban.

Mária-kép 2. (Keleti-Mecsek): Jelenleg Püspökszentlászlón a SO jelzésen, az arborétum feletti Mária-kápolnánál álló kép. A kép eredetileg a Várvölgyi Mária-kútnál állt, de azt sajnos kidöntötték. A képoszlopot Baumann József állította.

Mária-kép 3. (Nyugati-Mecsek): A Petőcpusztán álló harangláb belső falán elhelyezett Mária-kép. A kép a püspökszentlászlói Mária-képpel megegyező. A képet Baumann József helyezte el. A K■, P■ jelzések vezetnek ide.

Mánfa (Közép-Mecsek, 203 m): a pécs"komlói műút men­­tén lévő község, Buda­­­­fá­­­­val egybeépült. A mánfa"dom­­­­bóvári műút mellett találjuk az Árpád-kori műem­­lék temp­­lomot. A Z+ jelzés vezet át a falun.

Mánfai templom (Közép-Mecsek): a XII. sz.-ból szár­­mazó műemlék temp­lom. Ro­­mán stílusban épült, majd gó­tikus stílusban bővült. Iker­ablakos tornya még fél­kör­íves, de a templomhajó már csúcsíves ablakú. Kapuja és támpillérei gótikusak.

Máré-vár (Keleti-Mecsek, 354 m): Magyaregregytől délkeletre, a Máré-völgy fö­lötti hegy­­­­­­­csúcson a S jelzésen található helyre­állí­tott várrom. Benne ré­gé­sze­ti és a környék állatait, bo­ga­rait, növényeit bemutató kiállítás van, mely télen nem látogat­ható.

Máré-völgy; Vár-völgy (Keleti-Mecsek): a pécs-szászvár-bonyhádi műútból Magyaregregytől délre, a 16. kilométerkőnél leágazó, délkelet felé a Dögkút-tetőig vezető völgy. A P jelzés vezet végig a völgyben.

Máté-part (Keleti-Mecsek): a Csengő-hegytől észak­­­­nyu­­­gat­­ra a Hidasi-völgyig terjedő terület.

Máza (Keleti-Mecsek): Szász­­­­­vártól keletre lévő, vele egybeépült bányász község. 1975-ben közigazgatásilag egyesítették Szászvárral, ma már ismét önálló falu. A Z+ jelzés indul a faluból Óbánya felé.

Mecsek-csúcs (Közép-Me­csek, 534 m): a Misina tető régi neve.

Mecsek Egyesület (ME): az első pécsi természetjáró és védő egyesület, 1891. április 30-án alakult meg. Működése céljául Pécs városának és legközelebbi környékének járható utakkal történő össze­kötését, azok fenntar­tá­sát, fasorok, ültetvények ki­ala­kí­tását és a Mecsek szépí­tését tűzte ki célul. Első ve­ze­tősége az alábbi össze­té­te­lű volt:

Elnök: Kardos Kálmán, főispán; alelnökök: Bánffay Simon, közjegyző, Zsolnay Vilmos, gyáros; titkár: Kiss József, főreáliskolai tanár; igazgató: Vaszary Gyula, rendőrkapi­tány; pénztáros: Stern Károly, ügyvéd. 1914-től az egyesület tagja lett a Magyar Turista Szövetség­nek. 1945-ben a Nemzeti Sport Bizottság az egyesületet feloszlatta. 1946-ban újjáalakult, elnöke Entz Béla lett. Végül 1948-ban meg­­szűnt. 1993. április 30-án az egyesület " Kovács Szabó János kezdeményezésére " újjáalakult. Az egyesület honlapja a mecsekegyesulet.5mp.eu oldalon érhető el.

Mecsek Egyesület Barlang­kutató Osztálya: 1904-ben alakult, vezetője Myskowsz­ky Emil, bánya­fel­ügyelő volt.

Mecsek Egyesület jelvénye: álló ovális alakú jelvény, melyen felül körben a "Mecsek Egyesület", alul bal oldalt "1891", jobb oldalt "Pécs" felirat veszi körül a sárga virágú Doronicum caucasicumot (kaukázusi zergevirágot).

Mecsek Egyesület Keleti-Mecsek Osztálya: az osztály 1944-ben alakult meg, Pécs­­várad központtal, Eötvös László vezetésével.

Mecsek-háti műút (Közép-Mecsek): a Mandulástól induló, a Tubes oldalán Lapi­sig, majd onnan a vízválasztó kelet-nyugati gerincén haladó aszfalt­út, mely Árpád-tető kö­zelében ér ki a pécs-kaposvári főútra.

Mecsekjánosi geológiai feltárás (Közép-Mecsek): A Mecsekjánosiból Kisbattyánba vezető út feletti domboldalban a Déldunátúlon egyedülálló, látványos 15 millió éves kőzetfal emelkedik ki az erdő vonalából. Előtte a műúton vezet a P jelzés.

Mecsek-kapu (Közép-Mecsek): a Hunyadi János út szer­­pentinjeinek kezdetén található árkádos, bástyás építmény. 1936-ban épült, jelképesen a Mecsek hegység bejárata. 2001"2002-ben felújították. A Z+, S▲ jelzés indul innen.

Mecsekjánosi (Közép-Me­csek): Komlótól északra fekvő, a városhoz tartozó kis település. A P jelzés halad át a településen.

Mecseknádasd (Keleti-Mecsek, 190 m): a Mecsek keleti szélén épült község, a Pécset és Budapestet össze­­­kö­­tő 6-os főközlekedési út men­­tén. Régi neve: Püs­pök­­nádasd. A község temp­­­lo­­má­­ban őrzik Skóciai Szent Margit erek­lyé­jét. A Tem­­­lom­­­hegy lábánál, a te­metőben ta­­lál­­ható Árpád-kori temploma (Szent István király-templom) értékes műemlé­keink egyike. A P jelzés áthalad rajta, a K■ jelzés érinti a települést.

Mecsekrákos (Nyugati-Mecsek): Orfűhöz tartozó település a S jelzés mentén. A Toplica nevű, langyos vizű forrás található területén.

Mecsekszakál (Nyugati-Mecsek): Orfű községhez tartozó kis település a Pécsi-tó keleti oldalán, a hegy­ol­dal­ban.

Mecsekszentkút (Nyugati-Mecsek). Lásd: Szentkút.

Mecsek turistatérkép: a Mecsek első turistatérképe 1896-ban jelent meg, a Bécsi Katonai Intézet készítette. A próbanyomatot a Mecsek Egyesület választmánya ellenő­rizte 1895-ben. Méret­ará­nya 1:75 000 volt. A Me­csek turistatérkép legújabb (1:40 000 méretarányú) ki­adá­sa 2009-ben jelent meg. Spirálos változatban forgalomban van a Mecsek, Villányi-hegység turistakalauz is, melyet legutóbb 2006-ban adtak ki.

Mecseki körsétány (Közép-Mecsek). Lásd: Rotary út.

Mecseki turistaút-jelzések: 1891-től kez­dődött meg a mecseki turista­utak kiépítése és jel­zések­kel való ellátása. 1912-ig különböző színekkel je­­lez­­ték az utakat, ábrák nél­­kül. 1913-ra olyan sok jel­­zett út volt, hogy a szín­jel­zés­ről át­tér­tek a fehér alapra festett szám­jelzésre. Ilyen szám­jel­zé­ses turistautak Ma­gyar­or­szá­gon csak a Mecseken voltak. 1940-ben kb. 300 km jelzett turistaút volt a Me­csek­­­ben. Ma már ismét az országosan alkal­ma­­zott szab­­vány­­nak meg­­fe­le­­lően szín­­­jelzéseket találunk a turista­­­­utakon, 2001-ben a Mecsek­­ben 687 km jelzett út volt, melyből 2001-2002-ben 217 km hosszon "a szab­­vány­­hoz való igazítás miatt" a jelzé­­sek megváltoz­tak. 2008-ra befejeződött a forrásokhoz vezető útvonalak kijelölése, így a kirándulók a jelzett utakról a szabvány szerinti körjelzéseken könnyen megtalálhatja őket. Jelenleg 765,9 km hosszan vezetnek a Mecsekben a jelzett utak.

Mecseki zöld túra: 2001-ben a jelzésváltozások során az ad­­digi három, egymástól kü­lön álló, zöld sáv jelzésű út­­­vo­nal összekapcsolásával kialakított turistaútvonal, mely 101,1 km hosszan vezet vé­gig a Mecsek tájain.

Mecsextrem-park (Közép-Mecsek): Pécs határtában Árpádtetőnél található színvonalasan megépített erdei kalandpark.

Melegmányi-völgy (Közép-Mecsek): a Letics-parragtól északra vezető szép, mésztufa­gátak­kal, vízesések­kel tar­kí­tott völgy. Foglalt for­rásai az Anyák-kútja és a Melegmányi-forrás. A Mecsekben itt található a legnagyobb mésztufa-lépcsős vízesés. A P+ jelzésen közelíthető meg.

Mélyvölgyi kőfülke (barlang) (Közép-Mecsek): a Nagy-mély-völgyben, a Kánya-forrástól nyugatra ta­­lál­­ható barlang. 1930-ban, Oza­­­nich Gyula bányamérnök ve­­­­ze­té­sé­vel tárták fel a bar­­lan­­­­got, mely nyugati irányba halad, majd ív alakban délre fordul. Fel­­­tá­rásakor 34 m hossz­­ban járható volt. Ma csak barlang­­kutató ta­pasz­ta­lat­tal ren­­­del­­ke­­zők láto­gat­hat­ják, megfelelő fel­­­sze­re­léssel és szak­ve­ze­tés­sel. Ősemberle­le­tek­ről neve­­ze­­­tes. A P, KO jelzés halad el erre.

Mészáros Dezső: a TTE ügyvezető elnöke volt 1932-től. Még ebben az évben 500 pengőt adott az Istenkúti menedékház építésére.

Mésztufa-barlang (Közép-Mecsek): Pécs városában, a Tettye alsó részén található jelenleg száraz barlang. A barlangot a lefolyó forrásvízből kiváló mésztufa alkotja. Járatai csak részben természetes eredetűek. 2008 márciusa óta látogatható. Üzemelteti: Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatósága.

Mézes-rét (Keleti-Mecsek): a zobákpuszta-bonyhádi műút mellett, Magyaregregy előtt ta­lál­ható kis rét autóspihe­nő­vel, padokkal, asztalokkal, kis tóval.

Miklós-vár (Keleti-Mecsek): a Máré-vártól keletre emelkedő magaslat. Egykor vár állott rajta, ma már romjai is alig kivehetők.

Miléva út (Közép-Mecsek): a Tettye fennsíkról a sziklák felett, a Szaniszló útból a Hotel Kikelet felé elágazó sétaút Z■ jelzéssel, mely 1907-ben készült el. Duka Miléváról, az építtető feleségéről nevezték el.

Misina-tető (Közép-Mecsek, 534 m): a Mecsek Pécs fölött magasodó csúcsa, régi neve Mecsek-csúcs. Itt áll a pécsi tv-torony, melynek a 70 m-es magasságban lévő kilátójához lifttel is fel lehet jutni. Szép kilátás nyílik innen a városra, a környező hegyvonulatokra, és tiszta időben nagy távol­sá­gok­ra (Badacsony, Duna, Papuk hegység stb.) is ellátni. Az új torony szom­széd­sá­gá­­ban, tőle nyugatra állt va­­­lamikor a Kiss József-kilátó. A tető közelében a P▲, S, S▲ jelzések haladnak el.

M­isina-tetői meteorológiai állomás (Közép-Mecsek): 1931. augusztus 3-án kezdte meg működését. A műszerek egy része a Kiss József kilátó­to­rony­­­ban, más része annak udvarán volt elhe­lyez­ve. A tv-torony felépí­tésével egy­­ide­­jű­­leg megszüntették.

Miske-tető (Keleti-Mecsek): Kisújbányát nyugatról határo­­­ló hegyhát. A S jelzés vezt át rajta.

Mócs Szaniszló, dr. (1862"1904): ciszterci szerzetes, főgim­­náziumi tanár volt, 13 éven át a Mecsek Egyesület választmányának tagja. A magashegyi túrázást is kedvelte. Berlinben halt meg, ott is temették el. Emlékét a Szaniszló pihenő és a Sza­nisz­ló út őrzi.

Nagy-kaszáló (Nyugati-Mecsek): a Szuadó-völgy és a Száraz-kút közötti terület, a Z▲ jelzésű út mel­lett.

Nagymély-völgy (Közép-Me­­csek): a Mecsek-háti mű­úttól, a Keresztkunyhó közeli kanyartól északi irányba in­­duló völgy. Sok töbör, kő­fül­ke, barlang található benne. Foglalt forrásai: Mariska-, Kánya-, Sziklás-, Cserkész-, Bikfa-forrás. A P jelzés és részben a Z jelzés halad a völgyben.

Nagy-tó (Nyugati-Mecsek): lapos, vizenyős terület a pécs-abaligeti műút orfűi elágazásától nyugatra.

Négy fenyő kulcsosház (Nyugati-Mecsek): Orfű falu­­­ban, az egykori iskola és ta­­­nítói lakás épületéből kiala­­kí­­tott kulcsosház, az "Orfű iskola" autóbusz megállónál. Erre vezet a S, Z jelzés.

Németdöglés (Keleti-Me­­csek): a Somos-hegy nyugati ol­­da­­lán a Vár-völgyig húzódó mély vízmosás, völgy. Neve abból a hagyományból szár­ma­zik, amely szerint sok labanc vesz­­tette itt életét. Má­­­­sok sze­­rint a német favá­gók rossz fu­­va­­rosok voltak, és meg­­­­rakott sze­­­kereikkel gyak­­ran fel­bo­rul­­tak. A P+ jelzés vezet erre.

Nendtvich Andor: magyar királyi tanácsos, Pécs város pol­gár­mestere, a Mecsek Egye­sület elnöke volt. Róla ne­vez­ték el 1931-ben a Dö­mör-­kapui menedékházat.

Niké-szobor (Közép-Mecsek): a Mecsek-kaputól nyugatra, a szerpentin úton felfelé haladva, a harmadik kanyar után található Makrisz Aga­mem­non, hazánkban élt görög származású szobrász­mű­­­­vész alkotása. 1970-ben avatták fel. Pécs egyik jel­­­­ké­­­pévé vált.

Nyárádi kunyhó (Keleti-Mecsek): a Somlyótól (572 m) északnyugatra, a Vörös­­fe­­­nyő kulcsos­ház mellett épült vadászház. Ide fut be a P+, S, S■, SO, Z+ jelzések.

Nyáras-völgy (Nyugati-Mecsek): a Virágos-völgy foly­tatásában, a Herma-hegy északi lábától Hetvehely felé induló völgy K▲ jelzéssel ellátva. Nyáros (Nyárás) néven itt a középkorban falu állt. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott volt, a felszabadító háborúk idején néptelenedett el. A völgyben, illetve annak közelében található a Vacak-forrás, Szúnyog-forrás, Szarvas-kút és a Nyáras-forrás.

Óbánya (Keleti-Mecsek, 264 m): kis község a Keleti-Mecsekben, a hegység egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Az 1770 körül német nem­zetiségű lakossággal bete­lepített falu nyugati végénél kez­dődik az Óbányai-völgy vad­­re­­gényes szakasza. Em­­­­lí­­tést érde­melnek a falu " ma is dolgozó " fazekas­­mes­­te­rei. A településen végigvezet a K jelzés, keresztezi a Z+ jelzés és innen indul a K■ jelzés.

Óbányai-kilátó (Keleti-Mecsek): Óbányától dél-keletre álló magaslaton található. Megközelíthető a Döngölt-árok felé haladó Z+ jelzésről, a Spartacus-kulcsosháznál jelzetlen kocsiúton érhető el. Kettős elágazásnál bal kéz felé induló földúton juthatunk fel a tetőre. A kilátót Mecseknádasd és Óbánya közösen építette 2009-ben páklyázati forrásból. Szép kilátás nyílik innen Óbányára és a közeli hegyekre.

Óbányai-völgy (Keleti-Mecsek): a Stein-malomtól Kisúj­­bányáig húzódó völgy K jelzéssel ellátva. Óbánya és Kisújbánya között van a legszebb szakasza. Víz­esé­sek­kel tarkított patakkal, közepe táján a Csepegő-sziklá­­val és a Ferde-vízesés­­sel, forrásokkal a Keleti-Mecsek páratlan szép­ségű völgye.

Orfű (Nyugati-Mecsek): a kö­zépkorban is ismert kis település környékén mes­ter­sé­ges tórendszer (Orfűi-tó, Pécsi-tó, Herman Ottó-tó, Kovácsszénájai-tó) kialakí­tá­sá­val létesített üdülőközpont, mely öt község (Orfü, Te­ke­res, Bános, Mecsek­sza­kál, Mecsekrákos) összevo­násá­ból alakult ki. Területén található a Mecsek legbő­vi­zűbb karszt­for­rása, a Vízfő-forrás, Pécsi barlangkutatók-forrása, a Turista-, a Zipernovszky- és a Sárkány-forrás, valamint a Sárkány-kút időszakos karszt­forrás. Ér­de­mes megemlíteni a Sárkány-szakadék nevű, szik­lák­kal tarkított rövid völgyét, mely­ben a Sárkány-forrásig jelzett úton is be lehet menni. A völgy természetvédelmi terü­let, turistaút tovább nem vezet benne. Turistautak sokasága érinti a települést.

Országos Magyar Weekend Egyesület: az egyesület 1934-ben megjelentette az "Utaskönyv"-et, melyben Ká­­rász­­­ról, Óbányáról, Pécs­vá­rad­ról, Komlóról írnak, s tiszta, olcsó szállásokat aján­la­nak ezeken a helyeken a tu­ris­táknak.

Páfrányos (Közép-Mecsek): a Petnyáki-völgy kis tisztása a Barátság-forrás mellett a Z jelzésen. Nevét a saspáfrány itt látható gyö­­nyö­­rű példányairól kapta.

Páldy Géza: a Mecsek Egye­sület főtitkára volt 1939-től.

Pálos kolostor (Nyugati-Mecsek). Lásd: Jakab-hegyi pálos kolostor.

Pálos-templom (Közép-Mecsek): Pécsett a Hunyadi úton, a Mecsek-kapu kö­zelé­ben épült templom, a Z+ és a S▲ jel­zésű közép-me­cse­ki turista­­utak kiinduló pontja.

Pap-rét (Keleti-Mecsek): a Hármas-hegy északkeleti oldalán elterülő nagy rét, nevét onnan kapta, hogy a hosszúhetényi pap kaszálója volt. A K■ és Z+ jelzés vezet erre.

Patacs (Nyugati-Mecsek): Pécshez tartozó, ma már a várossal egybeépült település, a város nyugati szélén. Jó szőlőtermő vidék. Valamikor a pálos rend birtoka volt. Innen indul a Jakab-hegyre a P▲ jelzés.

Patacsi-mező (Nyugati-Mecsek): a Szuadó-nyereg másik neve. Itt áll a Blokkház. Kurta rétnek is hívták. A K, K+ jelzés metszi itt egymást.

Pécs-Abaliget autóút: Pécs­ről Abaligetre a Remete-réten át vezető, 16 km hosszú mű­­út, amely 1926-ban ké­szült el. E­bből ágazik el a műút Orfűre.

Pécs és vidéke vezető­könyv: ezzel a címmel jelent meg 1892-ben az első úti­ka­lauz a Me­csekről, Engel Lajos könyv­kereskedésének kiadá­sá­ban. A könyvet Kiss József, a Mecsek Egyesület titkára írta és szerkesztette.

Pécsvárad (Keleti-Mecsek, 259 m): középkori település a Mecsek legmagasabb csúcsa, a Zengő aljában. A leg­jel­lem­zőbb rá vonatkozó is­me­ret­forrás a Szent István király által alapított bencés apát­ság­gal kapcsolatos (1015). A pécs­­vá­ra­di apátság épületei (temp­­lom, monostor és a vár) fenn­­­ma­radt nyomaikban eredeti jellegükre utalóan vészelték át a történelem viha­­rait, így ma szépen rekon­­­struált álla­pot­ban ural­­ják a vidéket. A vár nyúj­tott rejtekhelyet 1129-ben Vak Béla királynak. A török ki­űzése után mind­össze húsz család maradt a tele­pü­lésen. Pécsvárad az évszáza­dok alatt szépen rendezett járási székhellyé fejlődött. A II. világháborút követő köz­igaz­­gatási átszervezések során e státusa megszűnt. 1993-ban városi rangot ka­pott. A városból indul a K+, P+, S, Z+ jelzés.

Pécs Városi Természetbarát Szövetség: a Pécs városi termé­­szetbarát egyesületek 1998-tól önálló jogi sze­mélyiségű, közhasznú tár­sa­dal­mi szervezetként mű­ködő szö­­­vet­sége, a Ma­gyar Ter­mé­szet­­barát Szö­vetség tag­szer­ve­zete.

Petőczpusztai-vadászház (Nyugati-Mecsek): Petőczpusztához közel egy fenyőrönkökből épített kis ház áll, mely az 1890-es években épült. Ekkor ez a terület uradalmi birtok volt és a pusztán 10 épület állt. A házat a vadászok használták évtizedeken keresztül. Később, az elhanyagolt romos házat Csokonay Sándor, Kiss Lajos és barátai kis átalakítással felújították. A kis ház, azóta a "csend szigete". A ház mindenkori gondozói a környék természetvédelmi őrei. Megfigyelik a környezet élővilágának változásait, és rendszeresen dokumentálják a ház naplójába, az Ordas Naplóba.

Petőczpuszta; Viganvár (Nyugati-Mecsek, 360 m): kis település volt a Jakab-hegy északnyugati oldalán a K■, P■ jelzésen. A Viganvár nevet régi csár­dá­já­ról kapta, mely "vígan várta" vendégeit. He­­lyén épült meg az urán­­­­bá­­nya IV-es légaknája, melyet mára már elbontottak. A valamikori település em­­lé­két egy harangláb és a temető né­­hány megmaradt síremléke őrzi. 

Ptaček pihenő (Kö­zép-Mecsek): szép for­májú, kőből épült pihenő a Ba­log Károly út és az Irma út talál­kozásánál, a mai Dö­mör-kapui buszfordulónál a P, P+, P■, S, S+ jelzésen. 1928-ban a Mecsek Egyesület épí­­tet­te Ptaček Vik­tor­nak, a Magyar Nemzeti Bank pécsi fiók­­ja vezetőjének emlé­kére, aki aktív munkát végzett az egye­sü­let­ben.

Pusztabánya (Keleti-Me­csek, 425 m): a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelke­dő fennsík, ahol vala­mi­kor település volt és üveghuta működött, mely­nek ma­rad­ványait feltár­ták. Jelen­leg a Betyártanya nevű kul­csos­ház, valamint egy vadász­ház található itt. A K▲, Z, Z+ jelzés vezet erre. Régi neve Glashütte volt. Ennek emlékére 2009-ben egy emlékkövet állítottak fel.

Püspökszentlászló (Keleti-Mecsek, 360 m): Hosszúhe­­tény­­hez tartozó, attól mintegy 3 km-re északra fekvő kis község a Zengő északnyugati tövében, festői környezetben. Ma üdül­­őfalu, itt üzemel a Bazsarózsa kul­cso­s­ház. A falu neve­ze­tes­sége a volt püspöki nyaraló (ma egyházi továbbképző központ) és az arborétum. A K■, S, Z■ jelzés vezet erre.

Püspökszentlászlói arboré­tum (Keleti-Mecsek): a püs­­pök­szentlászlói kastély park­jában található ar­bo­ré­tum, melyet Hetyey Sámuel püs­pök hozott létre hat holdas terü­leten. Az arborétum láto­gat­ható.

Püspökszentlászlói püspöki nyaraló (Keleti-Mecsek): a hagyomány szerint Szent László király hajdan e vidéken vadászott. Egy alka­lom­mal hatalmas vihar érte utol, amely elől egy bar­lang­ban húzódott meg. Meg­me­ne­kü­lése emlékére ott kápolnát emeltetett. A már 1235-ben meglévő kápolnáról a régi okiratok is írnak. 1721-ben azonban csak kőhalmaz volt a he­lyén, amely mellett egy re­mete élt. 1725-ben Nessel­rode püspök templo­mot épít­te­tett e helyre. 1797-ben Ester­házy Pál László át­épít­tette a kis templomot, és mellé egy nya­ralót is emel­te­tett. Hetyey Sámuel püspök (1898-1903) restauráltatta a kápolnát és a nyaralót, va­la­mint a parkot is rendeztette. Utóda, gróf Zichy Gyula püspök működése idején restauráltatta az épület­együttest. Rövid ideig itt volt házi őrizetben Mindszenty József bíboros hercegprímás. Az épületet az 1950-es években rövid ideig turista­szál­lásnak is használták. Egy ideig szerzetes nővérek szo­ciá­lis otthona volt, ma egy­házi továbbképző köz­pont­ként működik. A kastély fölött található Szent László szobra, melyet Csukás Zoltán pécsi bádogos mester ké­szí­tett rézlemezből 1903-ban.

Rábay-fa (Közép-Mecsek): Rábay Gyula erdőmesterről elnevezett öreg tölgyfa Kanta-­­vártól északra, a Kanta-vári kő­fej­tő, a Feketekő forrás és a Ke­reszt­kuny­hó közelében. A hely turistaútvonalak találkozási pontja is egyben.

Rábay Gyula: erdőmester volt, a Mecsek nagy tisz­te­lő­je. Érdemei közé tartozik a turistautak és turista léte­sít­mé­nyek tervezése és azok épít­tetése. 1936-ban az ő tervei alapján építették (fog­lal­ták) a Rigó-kút forrást. 1941-ben a Mecsek Egyesület addigi munkájáért tiszteletbeli tagjává választotta.

Rák-vár (Keleti-Mecsek). Lásd: Réka-vár

Rákos-völgy (Közép-Mecsek): Mánfától keletre húzódó völgy, melyen végig­ha­ladva a Koszonya-tetőre jutunk fel. A Z jelzés vezet rajta végig.

Rákos-völgy (Nyugati-Me­csek): a Jakab-hegytől északkelet-délnyugati irány­ba húzódó völgy, amely a Bodor-hegy északnyugati oldalát határolja, és a Szuadó-völgybe torkollik. A völgyet a P, Z jelzés keresztezi.

Rauch János: műszaki fő­taná­csos, a Mecsek Egye­sület alelnöke volt. Ő tervezte, és róla nevezték el az 1910-ben épült tubesi János-kilátót. 1934. október 15-én halt meg.

Réka-vár (Rák-vár) (Keleti-Mecsek): a Stein-malomtól délnyugatra, az Óbányai-völgy és a Réka-völgy el­ága­zásában lévő kúpon található vár­ma­rad­ványok. A hagyo­mány szerint itt szü­letett Skóciai Szent Mar­git, Szent István kirá­lyunk unokája, aki III. Malcolm, skót király felesége lett. A vár alapterületén halad el a Skóciai Szent Margit emléktúra. A Z jelzés halad erre és erről a beágazó ZL.

Remete-barlang: A Jakab-hegyen a Zsongor-kő közelében található. Elnevezése pontatlan, mert nem barlang, csak az egykori kőfejtőben van egy mestreségesen vájt barlangszerű hasadék. Tőle 15 m-re van a másik felhagyott kőbánya.

Remete-rét (Közép-Mecsek, 417 m): hágó, a pécs-abaligei országút vezet át rajta. Török Antal szerze­tesről kapta a nevét, aki a kö­zeli Szentkúton élt re­me­te­ként és ide járt el­mél­kedni. A réten vala­mikor teknő­­vájó cigányok földbe ásott kunyhóik előtt végez­ték munkájukat. Ko­pá­cso­lásuktól volt hangos a környék. A hely egyben turistaútvonalak találkozási pontja is.

Reuter Camilló: egyetemi tanár, a Mecsek Egyesület alelnöke volt. Az egye­sü­let­ben végzett munkája el­is­me­ré­se­ként 1941-ben a Mecsek Egye­sület tisz­teletbeli tagjává vá­lasztotta.

Rikájó (Keleti-Mecsek): a Vár-völgyben, a Mária-kút közelében lévő terület, mely­nek nevéhez monda fűződik. A P jelzés vezet erre.

Roboz pihenő (Közép-Mecsek): a Mandulás Kem­pinget és az állatkertet össze­kötő műút északi oldalán, a P, S▲ jelzésen, a Bánffay Simon út kezdetén ta­lálható, kőből épített pi­he­nő. 1934-ben a Pécsi Rotary Klub felajánlásával épült, s Roboz Imréről nevezték el.

Rockenbauer Pál: televíziós rendező. Legismertebb mun­kája a -Másfél millió lé­pés Ma­gyarországon- című, az Or­­szágos Kék Túrát be­mu­ta­tó film­­sorozat, mely­nek foly­tatása, a -Még egymil­lió lépés Magyar­országon- a Dél-Dunántúlt mutatta be. Ez utóbbi for­ga­tása során bejárt út­vonal a Me­cse­ken is átve­ze­tett. Rockenbauer Pált halála után - végakaratának meg­fe­le­lően - a zen­gő­vár­konyi sze­líd­gesz­te­nyés­ben temették el, ahol sírja a természetjárók za­rán­dokhelye lett. Nevét túra­mozgalom őrzi.

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra: az Írott-kőtől Szekszárdig tartó, a Dél-Dunántúlon végig­ve­zető 565 km hosszú, kék sáv­val jelzett túraútvonal. Me­­­cseki szakasza Abaliget vasút­­­­állomástól Apátvarasd­telepig tart, 59 km hosszan.

Rotary-emlékkő (Közép-Mecsek): a Rotary körsétány déli fordulójában található em­lék­kő, 1998-ban állították. A SC jelzés vezet erre.

Rotary kör­sétány (Közép-Mecsek): a két Tubes-csúcsot kb. 500 m ma­gas­ság­ban megkerülő, állandó szintet tartó, ön­ma­gába vissza­­térő sétaút. Nyugati részén ta­lál­ható a Gyarmathy-kereszt és a Rotary-emlékkő. Az utat a  Pécsi Rotary Klub építtette 1930-ban. A SC jelzés vezet körbe ezen az útvonalon, ami egyben a Mecsek egyetlen irányított körjelzése is.

Rózsa-völgy (Közép-Me­csek): Mecsekszentkúttól nyu­­­gatra húzódó völgy, olda­lá­ban ka­nya­rog a pécs-aba­­li­­geti műút.

Sárga túra (Nyugati-Mecsek): A Zselic határvonalától, a Bükkösdi-vasútállomástól indul és 15 km-en keresztül vezet a Mecsek nyugati peremvidékén. A Markó-csárdánál éri el az Ormánság határát és 36 km-en vezet a síkvidéki tájon, egészen Mailáthpusztáig. A teljes útszakasz 2009-ben alakult ki.

Sári pihenő (Közép-Me­csek): a Miléva úton, a Hotel Ki­kelettől délkeletre található pihenő, melyet 1928-ban építtetett Ha­­­merli József, felesége tisz­­­te­le­tére.

Sárkány-szakadék (Nyugati-Mecsek): Orfű falu déli végén, a Szuadó-völgy mély, sziklás, szakadékos torkolata. A szakadék természetvédelmi terület, a Sárkány-forrásig ve­­zet benne jelzett út (ZO).

Sasfészek (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegy déli oldalában ta­lálható függőleges homokkő sziklafal, valamikori bánya­udvar. A P▲ jelzésen kapaszkodhatunk fel ide.

Sás-völgy (Nyugati-Mecsek): Hetvehelytől keletre húzódó hosszú völgy neve. A völgyben széles kocsiút vezet, melyen a P■ jelzés is halad. A völgyben a Sás-völgyi erdészháztól nyugatra 1 km-re egy romtemplom maradványai láthatók. A helyet Öregtemplomnak is nevezik. Feltételezések szerint a középkori Ercék (Erszék) falu temploma lehetett. 1953-ban a kövesút építésekor Reuter Camillo az Erszegi-réten felégetett település nyomait fedezte fel. A völgy Hetvehely felőli végénél fakad a Cigány-forrás.

Sikonda (Közép-Mecsek, 197 m): fürdő- és üdülőhely Kom­lótól 4 km-re. Gyógy­vízű forrását 1928-ban ta­lál­ták meg, és ekkor épí­tettek fürdőt, szanatóriu­mot. Ezután indult fej­lő­dés­nek az üdülő­­hely. A Sikondai-erdőben fakad a jóvizű Laura-forrás. A P, Z jelzés vezet erre.

Sín-gödör (Keleti-Mecsek): a Zobákpusztát Bonyháddal össze­­kötő műútról, a 13,4 kilo­­méterkőnél keleti irányba induló völgy, a Szerecsen-hegy déli oldalán. A PO jelzés vezet rajta végig, a Z+ csak keresztezi. A pa­tak mellett, néhol meredek ol­­­dal­­­ban vezető út csodálatos. Felső vé­gén találjuk a Szederindás-kutat.

Síugró sánc (Közép-Me­csek): a síelés elősegítése ér­de­ké­ben 1935-ben kiszéle­sí­tet­ték a Misina tetőről a Kis-rétre vezető erdei léniát. Később síugró sáncot is építettek ide fából, mely mára már tönkrement. A tartópillérek betonmarad­-ványai ma is láthatók.

Somlyó (Keleti-Mecsek, 572 m): a Dobogótól északra talál­ható magaslat.

Sós-hegy (Közép-Mecsek, 486 m): a Lapis mellett ta­lál­ható magaslat, rajta ki­lá­tó­val. A Z+, Z▲ jelzés vezet ide.

Sós-hegyi kilátó (Közép-Mecsek):  Buzás Endre tervei alapján 1988-ban épült, római őrtoronyra emlékeztető kő­ki­látó a Lapis közelében lévő Sós-hegyen. Szép kilátás nyílik innen Pécs nyugati részére és a Jakab-hegyre. A Z+, Z▲ jelzés vezet ide.

Stein-malom (Keleti-Me­csek): az Óbányai-völgy és a Halász-patak völgyének ta­lál­ko­zásánál lévő volt vízi­malom, felette a hegyormon láthatók a Réka-vár romjai. A K, P+, Z jelzés halad el erre.

Stiglicfogdosó (Közép-Mecsek): a Lapistól északra, a Mecsek-háti műút ka­nyar­já­ban északra elágazó köves, majd erdei kocsiút. A Z jelzés vezet rajta a Darázs-kút felé. Nevét arról kapta, hogy lé­pes­mézzel bekent ágakkal fogták itt a stigliceket (tenge­li­cé­­ket).

Strasser József (1879-1945): a Mecsek Egyesület tagja, aki a Donátusi kápolna közelében lévő villaszerű -szőlőházát- menedékházul ajánlotta fel a turistáknak, akik túráik során ott frissítő italokat és szerény ellátást is kaphattak.

Sugói-rét (Közép-Mecsek): Mánfától keletre, a Nagy-forrás-völgy és a Rákos-völgy találkozásánál elterülő tisztás. A zöld négyzet jelzés vezet ide.

Szabó Pál Zoltán (1901-1965): a Magyar Földrajzi Társaság tagja, egyetemi magántanár, 1938-ban a Mecsek Egyesület fő­tit­kára. Számos munkája közül jelentős a -Mecsek hegy­ség formációinak isme­rete- c. tudományos értekezés.

Szakadás (Közép-Mecsek): az Orfű Bánosi településrészét a Lórival összekötő, sárga négyzet jelzésű turistaút mellett ta­lál­ható terület. A monda szerint az alatta lévő bar­lan­gok beszakadásával alakult ki. A S■ jelzés megy végig a völgyön.

Szaniszló pihenő (Közép-Mecsek): a Dömör-kaput az állat­kerttel összekötő sétaút mentén dr. Mócs Szaniszló ciszterci szerzetes, tanár, a Mecsek Egyesület választ­má­nyi tagja emlékére 1905-ben építetett pihenő. Építése 532 koronába került.

Szaniszló út (Közép-Mecsek): Suha Rezső városi erdőmester által 1904-ben kitűzött, a Szaniszló pi­he­nő­től a Tettyére vezető 1500 m hosszú sétaút, mely­nek végén 122 lépcsőn kell lefelé halad­nunk. Az út építése 1142 ko­ro­ná­ba került.

Szánkópálya (Közép-Mecsek): 1933-ban épült a Mi­siná­tól a Dömör-kapuig 1300 m hosszan vezető első mecseki szánkópálya. A S jelzés, lejjebb a Z+ jelzésű turistaút vezet rajta. Azóta már újabb szánkópálya is épült, az előzőről a Kis-rét irányába leágazva.

Száraz-kúti pihenő (Nyugati-Me­csek): a pécs-aba­li­geti műút mellett, a Lóriba ve­zető er­dé­szeti aszfaltút el­ága­zá­sá­val szemben ta­­lál­ható tisztás neve, mely egy valamikor itt állt kút em­lé­két őrzi. Egykor erdé­szeti cé­dulaház is állt itt. Az erdészet itt az autós és kerékpáros kirándulóknak pihenőhelyet alakított ki.

Szászvár (Keleti-Mecsek): bá­­nyász­­település a Hegyhát határán. Várának építését a XIII. sz.-ra teszik. A település autóbuszmegállójából indul ki a P+ jelzés a Vörösefnyő-kulcsosház felé.

Szentegyház (Nyugati-Mecsek): Bánostól keletre található hely elnevezése. A török hódoltság idején itt falu állt templommal. A falu egy kis dombon épült a középkorban.  Korábban egy bodzabokor állt a még megmaradt romok felett. Sok csontot, követ forgat ki még ma is itt az eke. Előkerült itt az elpusztult templom szenteltvíztartója. A kisebb, nagyobb téglák mellett megtalálták a padló pirosra festett köveit is. 1962-ben ezen a helyen volt a TSZ szérűskertje.

Szentkút (Mecsekszentkút) (Közép-Mecsek): a pécs-abaligeti műút mellett épült, Pécs városhoz tartozó tele­pü­lés. Északi végződésében ta­lál­ható a Szent-kút forrás. A kis te­le­pülés keletkezési ideje a XVII. sz. végére esik. Radonay püspök szokott ide visszavonulni Somogyi Zsig­mond pálos rendi szer­ze­tes­sel, aki a káplánja volt. Ké­sőbb a püspök a területet a pá­lo­soknak adta, akik ide temp­lomot, kis lakó­há­zat építettek. Maga a tele­pü­lés igazából a XIX. sz. utol­só harmadában ala­kult ki, s 1930 óta tartozik Pécs­hez. Min­dig laktak e he­lyen szer­ze­te­sek, akik közül Tö­rök Antal valóságos re­mete éle­tet élt. Róla ne­­vez­ték el a Vörös-hegy és a Lapis kö­­zötti terü­letet - ahová imádkozni járt - Remete-rétnek. A P jelzés vezet erre.

Szigriszt-kereszt (Közép-Mecsek): a Bánffay Simon út felső végén a Misina déli nyiladékában a S▲ jelzés mellett, a műút mellett álló kőkereszt, melyet Szig­riszt Lajos, a Mecsek Egye­sü­let tagja állíttatott fel 1910-ben. Mellette pihenő­pa­dokat találunk.

Szószék (Keleti-Mecsek, 586 m): a Dobogótól délkeletre található lejtőkúp csúcsa.

Szörnye-völgy (Nyugati-Mecsek): Magyarürögtől észak­­­nyugatra, az Éger-völgy foly­­­­­­­ta­­tá­­sában, a Farkas-for­­rás­­nál elterülő völgyfő (Kis- és Nagy-Szörnye-völgy).

Szuadó-nyereg (Patacsi-mező) (Nyugati-Mecsek): a Vörös-hegyet a Jakab-hegytől elválasztó, kelet-nyugati irányú nyereg. Kurta-rétnek is hívták. közelében, tőle északra található a hangultatos Tixi-forrás. A K, K+ jelzés keresztezi itt egymást.

Szuadó-völgy (Nyugati-Mecsek): Az Orfűtől délre húzódó völgy neve. Sok foglalt forrás található a völgyben. A K+ jelzés vezet erre. A völgy neve az aszó (völgy) + ódó (oldal) szóösszetételből alakulhatott ki. A 19. században itt még szénégetéssel foglalkoztak.

Szunyola (Nyugati-Mecsek): a Patacsi-mezőtől keletre fek­vő terület elnevezése.

Szürke-rét (Keleti-Mecsek): a Hidasi-völgy szép tisztása Pusztabányától északra; forrása az állandóan csordogáló  Szürke-forrás. A K jelzés vezet erre.

Takanyó (Keleti-Mecsek): Zobákpusztától északra, a Hármas-hegy északi lábánál fekvő völgy, itt találjuk a Takanyó-forrást is. A völgyben vezet a S+ jelzés.

Tekeres (Nyugati-Mecsek): Orfűhöz, az orfűi üdülő­centrumhoz tartozó kis falu, a Herman Ottó-tó bejárata. A S+ jelzés vezet erre.

Tettye (Közép-Mecsek): Pécs felett elterülő kis fennsík, volt bányaudvar. Szath­máry György pécsi püspök XVI. sz.-i nya­ra­ló­jának romjait találjuk itt, mely a török időkben der­vis­kolostor lehe­tett, ugyanis a -tekke- törökül ko­lostort jelent. Innen a terület ma is használatos neve, a Tettye. Más felté­tele­zés szerint pus­ka­po­ros mal­mot épített itt a város, és innen a Tettye német neve: Pul­­werstamm. 1904-ben Han­tos János, ura­dalmi főker­tész elké­­­szí­tette a Tettye első rende­­zési tervét. A S, Z■ jelzés indul innen.

Tettyei kőkereszt (Havi-hegyi kereszt) (Közép-Mecsek): a Tettye melletti Havi-hegyen ma álló kereszt Rétfalvi Sándor pécsi szob­rász­művész alkotása. A nép ajkán élő legenda szerint egy fiatal pap, akinek meg­tet­szett egy leány, szé­gye­nében leug­rott a meredek szikláról, le­zu­hant a mélységbe, és ott lelte halálát. Ennek emlékére áll fenn a kereszt.

Tettyei Mésztufa-barlang (Közép-Mecsek): A Tettyei Mésztufa-barlang egyedülálló geológiai képződmény, az üregrendszer a mintegy tízezer éves, laza szerkezetű, vastag mésztufában alakult ki. A járatokat az évszázadok folyamán mesterségesen kibővítették, további folyosókat vájtak ki a hegy belsejében, kisebbfajta labirintusrendszert létrehozva. Egykor ezek a föld alatti üregek lakóhelyként is funkcionáltak. Az 1900-as évek elején igazi turista-attrakció volt az akkor "pokol kapujaként" emlegetett Tettye-barlang, belsejében egy félelmetes sárkánnyal. Ez a misztikus, föld alatti üregrendszer 2008-tól interaktív kiállítással várja a látogatókat.

Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE): 1910-ben Bu­dapesten megalakult orszá­­gos ter­mé­szetjáró egyesület. Pécsi cso­portját 1911. már­­­cius 19-én alakí­­tot­­ták meg Pé­­csett a Zrí­nyí utcai Mun­kás­ott­hon­ban. Ennek első elnöke Reiger János, alelnöke Scheid József volt. 1914-ben belép­tek a Magyar Turista Szö­­vetségbe. A Bel­ügy­mi­­nisz­térium 1944. ápri­lis 15-én a TTE-t felosz­latta. Egyévi kény­szer­szünet után, 1945. március 10-én az egyesület újjáalakult, el­nöke Gárdosi József, alelnöke Tolnai József lett, s az 1950-es évek első feléig működött.

Természetvédelmi és ma­dár­védelmi mintatelep (Közép-Mecsek): a Dömör­-ka­pui menedékháznál a Me­csek Egyesület 1933-ban min­ta­­­­­­te­le­pet hozott létre, ahol össze­­­gyűj­tötték Baranya ritka vi­­rá­gait, s táblákkal jelölték tu­­­do­má­nyos és népi nevüket, vala­mint származási helyüket. 1936-ban madárvédelmi minta­­­­­­te­­lepet is kialakítottak ugyan­­­­itt és a Lapis környé­­kén.

Tolnai József: a II. vi­lág­há­bo­rút követően Pécs város szo­ciál­demokrata pol­gár­mestere. 1942-ben a TTE pé­csi csoportjának az elnöke volt.

Tölgyes út (Közép-Mecsek): a Kis-réttől a Tripammer-fáig nagyjából egy szintben vezető erdei út elnevezése. Nevét az útvonala mentén több helyen fekvő tölgyerdőkről kapta. Az út nagyobb részén a Z+ jelzés vezet.

Török mészégető (Keleti-Mecsek): Az Óbánya feletti gerincen a P jelzés mentén található az eredeti állapotában megmaradt mészkemence. Korát a török korból eredeztetik.

Török-pince (Nyugati-Mecsek): Abaliget déli határában a Cseppkő-barang tájékán, ami mai K+ jelzés közelében található a sziklaalakulat és a barlangszerű bemélyedés. A monda szerint a törökök itt rejtették el fegyvereiket,a mikor innen elűzték őket. Mások úgy vélik, hogy a látható nagy csúszási felület török templom padozata volt.

Tripammer-fa (Közép-Mecsek). Lásd: Tripammer Károly.

Tripammer Károly: városi erdőtiszt volt, róla nevezték el a Kozári vadászház közelé­ben lévő erdei pihenő- és tábor­­­helyet. Egy hatalmas, róla elne­vezett öreg kocsányos tölgy (Tripammer-fa) áll itt ismertető táblával. Tri­pam­mer Károly érdemei közé tar­tozik a Mecsek turistaút-há­lózatá­nak kiépítésében vég­zett mun­kája.

Tubes (Közép-Mecsek, 612 m): a Közép-Mecsek legma­ga­sabb csúcsa. A S jelzés vezet fel ide. Rajta állt a régi, 1910-ben épült János-kilátó, melyet a katonai torony építésekor, 1981-ben leromboltak. 1991-ben ala­pít­ványt hoztak létre újraépítése érdekében. Az új kilátót 2001. szeptember 15-én avatták fel. (lásd még: János-kilátó).

Vadász-emlékmű (Közép-Mecsek): a Rotary körsétány lapisi kanyarjában lévő, 2000-ben felállított emlékkő. Felirata: "Az ember fáj a Földnek" /Vörösmarty/.

Vadásztacskó sírja (Nyugati-Mecsek): A Gubacsos-kulcsosháztól nem messze nyugatra, közvetlenül a sárga sáv jelzésű turistaút mellett volt egy sír. A felirata a következő volt: "Itt alussza örök álmát az a vadász tacskó, aki gazdáinak sok örömet, vadászélményt szerzett. Hű kis kutyaszíve 1976. III. 8-án dobbant utoljára. Élt hat évet." A sír felirata már nincs meg, így helye sem látható.

Vágotpuszta (Közép-Me­­csek, 403 m): a Mecsek (és Baranya megye) leg­ma­ga­sab­ban fekvő, 10 házból álló tele­pülése. Lakói elhagyták, ma néhány házat újból laknak. A falu közepén jó vizű, 60 m mély kút található. A S, Z, ZO jelzés vezet erre.

Vágyom-völgy (Keleti-Mecsek): Magyaregregytől nyugatra található vadregényes szurdokerdővel borított völgy. Érdekes a völgy kőzetrétegeinek váltakozása, így felszínen van a homokkő, márga, mészkő és különböző agyagpalák is. A völgy keleti végén áll a Leány-kő nevű szikla.

Vándor kulcsosház (Tettyei kulcsosház) (Közép-Me­csek): a volt tettyei kőbá­nya fölötti, az ún. Zsivanovics-villából kialakított kulcsos­ház. A Z■ jelzés vezet hozzá.

Váralja (Keleti-Mecsek, 164 m): a Keleti-Mecsek észak­ke­­le­­ti részén lévő bányász­te­lepülés. a faluból indul a Farkas-árok felé a K+ jelzésű turistaútvonal.

Városi parkerdő (Közép-Mecsek): Pécs város fölött, a Remete-réttől a Tettyéig ter­jedő, a Tubes-Misina-Dömör­-kapu-Tettye vonaltól délre eső terület. Pécs városa 1905-től parkerdőként kezeli. Helyi jelentőségű ter­mé­szet­vé­delmi terület. Turistaútvonalak sokasága vezet erre.

Virágos-völgy (Nyugati-Mecsek): Kővágószőlőstől északra, a Nyáras-völgy déli végének neve. A K▲ jelzésű út halad a völgyben. A völgy foglalt forrásai a Csokonay-kút, Csepegő-forrás és a Kiss Lajos-forrás. A völgyben található még az elapadt Lenke-forrás is.

Visnya Ernő: kincstári taná­csos, Pécs polgármestere, s egy ideig (1936-ban) a Me­csek Egyesület al­el­nö­ke volt.

Volt Magyarok-kunyhója (Nyugati-Mecsek): A Rákos-völgy északi gerincén, a P, Z jelzések közelében egykoron itt állt őrkunyhó. A szerb katonai megszállás (1919-1922) idején épült. Helyét ma történelmi emlékoszlop őrzi.

Vörösfenyő kulcsosház (Keleti-Mecsek): Magyareg­regy­től keletre, a Nyárádi vadász­ház mellett lévő kul­csos­ház. Vízellátását a Nyomákói-kút, a Balincai-kút és a Kata-forrás biztosítja. A Vörösfenyő kulcsosház, mely az erdei útvonalak találkozásának csomópontjában van - megközelíthető a Várvölgy felől a S, Magyaregregy felől a P+, Kárász felől a S, Vékény felől a Z+, Szászvár felől a P+, illetve a SO és S jelzésekről.

Wolf József: a TTE pécsi csoportjának alelnöke 1914-ben, majd 1920-tól elnöke. 1932-től örökös díszelnökké választják. Ma a Fehér-kúti kul­­csos­ház őrzi nevét.

Zengő (Keleti-Mecsek, 682 m): a Mecsek hegység leg­ma­ga­sabb hegycsúcsa, Pécs­vá­rad fölött emelkedik. Régi neve: Vashegy. A K▲, S, S▲ jelzés vezet fel a hegyre.

Zengő kilátó (Keleti-Mecsek): az első kilátót a Zengőn 1895. június 23-án avatták fel, Terstyánszky László közalapítványi fő­er­dész támogatásával. Az ese­ményre a Mecsek Egyesület kirándulást szerve­zett, ami a nagy esőzés miatt elmaradt. 1929-ben a Földmű­velésügyi Mi­nisz­térium az összedőlt kilátó helyén egy újabbat állíttatott fel. A jelenlegi, be­­ton­­ból készült tornyot (geo­déziai mérőtorony) 1978-ban állították fel. A torony tetején kilátót alakítottak ki, amelyből szép körpanoráma tárul elénk a Keleti-Me­csek­ről. A K▲, S, S▲ jelzés vezet fel a kilátóhoz. A kilátó használható ugyan, de rossz állapotban van.

Zengő-kő: a Zengő északi lejtőjén, az erdészeti műút mellett található emlékkő, melyet a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. sz. Általános Iskola -Zengő- természetjáró csoportja helyezett el. Avatása 1997. május 18-án volt. Közelében épült fel 2006-ban kő alapra egy modern vonalú esőbeálló.

Zengővárkony (Keleti-Mecsek): ősi település a Zengő tövében a K+, P+ jelzésen. A községben Fülep Lajosnak (1885-1970), emlékét, aki a falu református lelkipásztora volt 1927-1948 között, emlékszoba őrzi. A falu határában találjuk azt a védett szelídgesztenyést, ahol Rockenbauer Pál is nyugszik. Sírját emlékkő jelzi.

Zichy Gyula gróf: pécsi püspök volt, aki az egyházi erdőségben lévő Máré-vári és Hidas-háti vadászházakat a természetjárók rendelkezésére bocsátotta 1910-ben.

Zobákpuszta (Keleti-Me­csek, 350 m): kis, 16 házból álló település Komló kö­ze­lé­ben, mely közigaz­ga­tá­si­lag Komlóhoz tartozik. Áthalad a településen a K, K■, S+ jelzés.

Zsidó-völgy (Közép-Me­csek): a Vágoti-gerinc keleti oldalában északi irányba, a Kő­lyu­kig húzódó vízszegény, töbrös, karsztos völgy. Ne­­he­­zen járható. A Z jel­zés vezet benne végig.

Zsolnay Vilmos: gyáros, a Mecsek Egyesület alelnöke volt. Tisztelői "Öreg úr"-nak hívták.

Zsongor-kő (Nyugati-Mecsek, 540 m): a Jakab-hegy déli oldalán, Kővágó­sző­lős felé kiálló szikla­alak­zat, a Nyugati-Mecsek leg­­szebb ki­­lá­tó­­­­­­pontja. Vas­­kor­­­lát­­­ját 1892-ben helyezték el, és a lép­­­­­csőit is ekkor alakították ki. Kö­ze­lé­­ben található az ún. "Remete-barlang". Zsongor tö­rök nyelven sólymot jelent (Zsongor-kő = Sólyom-kő). Ne­­vé­hez a török időkhöz kap­­­cso­­ló­dó monda fűződik. A K jelzés felette megy el.

Baronek Jenő és Biki Endre Gábor összeállítása

 

A DÉL-ZSELIC KISLEXIKONA

 

Aligvár-turistaház: Terecsenypusztán található, az önkormányzat kezelésében.

Almamellék: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. Az éghajlatára jellemző, hogy mérsékelten meleg nyarú, enyhe telű dombsági terület. A csapadék egész évben kevés. Az éghajlati viszonyok a mezőgazdasági művelésnek kedvező feltételeket biztosítanak. Az első írásos emlék 1492-ből származik. Alma megnevezése 1275-ből az Almás-patakra utal, s e patak neve már 1009-ben, a pécsi püspökség alapító oklevelében szerepel. Az egyedüli település az Almás-patak völgyében, amely a török hódoltság után fennmaradt. Mai területén egykor 12 lakott és adózó falu volt. Idegenforgalmi látványosság az almamelléki erdei kisvasút, mely Sas-rétig közlekedik.

Almamelléki erdei kisvasút: Sajátos turisztikai élményt nyújt az erdei vasút, a „ZSELICI CSÜHÖGŐ”. Az ország legkeskenyebb nyomtávú vasútja Almamellék és Sasrét között közlekedik. Az üzemet Biedermann báró hozta létre 1901-ben. A pálya széles, szép panorámájú völgyön halad, 8km hosszban. A kiinduló állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg. Innen indulva a vonat a nádasokkal szegélyezett halastavak és a szép környezetben lévő Vitál Szálló mellett halad el, majd fordul a sasréti erdők irányába. Utazás közben gyönyörködhetünk a jellegzetes, lankásan dombos zselici tájban. A pálya nyomvonala ezután kettéágazik a lukafai és a sas-réti ágra. A sas-réti ágon először a festőien szép halastó, az erdei iskola, az ősbükkös és végül a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra. A vonatozás mintegy 20-25 percet vesz igénybe. A vonat visszaindulásáig üdítő sétát tehetünk Sasréten, ahol a Biedermann Rezső báró által építtetett patinás vadászkastély, a KIKERICS Erdészeti Természetismereti Központ, és az ősbükkösben vezető tanösvény tekinthető meg. A minden évben, április 2. szombatján megrendezésre kerülő kisvasúti nap nagyszerű alkalmat kínál e sajátos közlekedési eszköz felfedezésére.

Alsókövesd: Az egykoron önálló település ma Tormás része 5 lakossal. A Felsőkövesdre vezető út mentén található, héhány házból áll. Itt vezet a K túra útvonala és a Fekete István tanösvény.

Bakóca: A település megközelíthető - Dombóvár vagy Komló felől - a 66. útról Oroszlónál letérve. Lakóiank száma 360 fő. Egy 1332-ben keltezett írásos emlék Bokolcha néven emlíiti a települést. Egy ideig itt volt a Zichy-grófok birtoka, a török hódoltság után Nádasdy László gróf, illetve a Melczer család, majd a Majláth család tulajdona, amelynek legnevesebb tagja Majláth György, (1818-1883) a kiegyezés utáni Kúria elnöke volt. Majláth György felesége telepítette le a faluban a Szt. Vince irgalmas nővéreket. Fekete István (1900-1976) író, az itteni Majláth-birtok segédtisztje volt 1926-29 között, s innen származik felesége is. Híres állatregényeinek élményein kívül a Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg itteni életét. Bakóca a végállomása a Nagymátéról induló Fekete István tanösvénynek. A falu határában az 1900-as években lignitmezőt tártak fel, de ez máig kiaknázatlan.

Baranyajenő: 510 fős község Sásd és Kaposvár között a 6-os út mentén. Csendes, erdőkkel övezett hegyháti kistelepülés. község legmagasabb pontján álló, Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1822-ben épült klasszicista stílusban, később részben romantikus jellegűvé alakították át. A templom berendezésének jelentős része: a főoltár, a szószék, a keresztelőkút a templommal egyidős, orgonája viszont 1893-ban készült a pécsi Angster-cégnél. A település autóbuszmegállójából indul a P▲ jelzésű turistaút a Hármashatári kopjafához.

Baranyaszentgyörgy: Sásdtól nyugatra lévő 200 fős kis település. közelében szép halastó van.

Boldogasszonyfa: A Zselic változatos, völgyes-dombos déli részén, szinte Somogy és Baranya határán fekszik. Ez a vidék a vaddisznók, őzek és szarvasok kedvelt élőhelye, ezért sok külföldi vadász is szívesen látogat ide. A "kis hegyek" 250 m magasságot érnek el, így biztosítva a gyönyörű kilátást. Boldogasszonyfát az 1300-as években említik először Bodugazunfalva néven. Közigazgatásilag hozzá tartozik még Antalszállás és Terecseny.

Bükkösd: A környék völgyrendszerét nagy földmozgások, tengeri lerakódások, vízmosások alakították ki. A mészkőrögökkel és agyaghátakkal övezett Bükkösd ennek köszönheti kőbányáját. Említést érdemel a goricai vörös mészkő és a XIX. század közepén már ismert zöld márvány. Mivel a Bükkösdi-víz a Zselic keleti határa, így az egykori Bükkösd a Zselichez tartozik, míg a hozzácsatolt Megyefa a Nyugat-Mecsek része. Lakóinak száma 1300 fő.

Cigány-forrás: Almamellék területén lévő kihalt ősi település, Németlukafa-puszta víznyerőhelye volt. Ma is jó állapotban lévő foglalt forrás.

Csertő: A 67-es útról közelíthető meg, Szigetvártól 7 kilométerre fekszik. Neve a magyar cser, és a tő (alsó) jelentésű szavak összetétele. A település területén bronzkori, kelta, római maradványokat találtak. Első említése 1360-ban történik. A hódoltság alatt folyamatosan lakott, a 18. század elején lakói magyarok. A 19. század végén alakult ki a falutól délre Belsőmajor, többségében magyar lakossággal, amely jelenleg a falu belterületéhez tartozik. 1836-ban lett a Festetics család tulajdona, ekkor épült kastélya is, amely később görög iskola, majd 1952-1996 között gyermekotthon volt. A település 1974-ig önálló volt, azután Mozsgóhoz csatlakozott, 1990 óta ismét önálló. A faluhoz tartozik egy Szőlőhegy nevű különálló rész, ahol a 19. században telepedtek meg emberek, de lakóinak száma folyamatosan csökken. A Pipagyújtó nevű hely állandóan lakott urasági malom, később csárda is volt. 

Dinnyeberki: 150 fős zsáktelepülés. Pécstől való távolsága 25 km. Megközelítése dél felől Szentlőrincről, északkelet felől Oroszlóról lehetséges. A település közelében több patak folyik, a legismertebb az Okor. A pici falut erdő öleli körül, csendes, tiszta, jó levegőjű környék. Kiváló terepe az erdő és vadgazdálkodásnak. A község neve az írott forrásokban először 1305-ben bukkan fel Dinneberki változatban. Az 1542. évi adólajstromban Dinnyeberki. A magyar dinnye növénynek és a berek liget jelentésű képzős származéka. Azóta is egyutcás két házsoros falú. Temploma inkább harangláb jellegű, amit korábban iskolaként és templomként használtak.

Ezüsthárs tanösvény: A mozsgói Szent-kúttól induló 5 km-es túra, mely a László-forrásnál ér véget.

Farkaslaki-erdő: A Bőszénfától délkeletre terül el ez az erdőrész. A természetvédelmi  területen tömegesen virágzik a kakasmandikó.

Felsőkövesd: Tormáshoz tartozó kis erdei település 40 lakossal. A faluba keskeny aszfaltos út vezet. Itt vezet a K jelzésű turistaút és a Fekete István tanösvény.

Gödre: A bronzkori, római leletekben gazdag község neve Gödri alakban 1472-ben olvasható először, a gödör főnév „i”-képzős származéka. A falut holicsi németek alapították 1745-ben, szőlőt, majd gabonát termesztve. Boraik Bécsbe és Itáliába is eljutottak. Gödre 1954-ben Gödrekeresztúr néven egyesült Kiskeresztúrral, majd 1969-ben Gödreszentmártont is hozzácsatolták, s az egykori három község együttes neve Gödre lett. Ide tartozik az egykori Siskovics-birtok, Vidákpuszta is, amely korábban Gödreszentmárton külterületi része volt. A németek már korán kápolnákat építettek, 1773-ban felszentelt katolikus templomát Winkler Mihály plébános emeltette.

Gorica: Pécstől 26 km-re, a Mecsek lankái között található kis üdülőfalu Gorica. Bükkösd és Hetvehely között kell lekanyarodni az odavezető útra. Gorica a Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető. A török időkben a települést elkerülték a fosztogatások így háborítatlan maradt. A második világháború után a mint önálló község megszűnt, ekkor csatolták közigazgatásilag Hetvehelyhez. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. Az új gazdáknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.

Gyümölcsény: Mindszentgodisához tartozó kisebb zsáktelepülés. Hozzá tartozik Gyümölcsénypuszta is. Menetrendszerinti buszjárat is betér a településre.

Gyűrűfű (ökofalu): A Dél-Zselic gyönyörű lankái között, természetvédelmi területen fekszik hazánk egyik első ökológiai faluja, Gyűrűfű. A hajdan virágzó kis település -melynek nevét már 1332-es írásos források is említik- az egykori rendszer körzetesítési politikája miatt az 1970-es években elnéptelenedett. A régi falu helyén a 90-es évek közepén telepedett le a mai rohanó, túlcivilizált, városi életformát elhagyó, emberléptékű társadalmi modellt kereső néhány család. Gyűrűfű a kihalt falu újjászületésének példájává vált Magyarországon. A jelenleg itt lakó 7 család igyekszik ötvözni a hagyományos és a modern életformát, s tőlük telhetően takarékosan, környezettudatosan élnek. A házak természetes anyagokból (vályog, kő, fa stb.) készülnek, nádágyas szennyvíztisztító tartozik hozzájuk. A fűtés fával, illetve napenergiával történik. A csapadékvizet ciszternákban gyűjtjük és vegyszert nem használunk. A településen a következő biotermékek vásárolhatók: kecske és tehén -tej, -sajt, -túró, -kefír és hús, valamint tojás.

Hármashatár: Baranyajenőtől északra a piros háromszög jelzésen érhető el a három megye határa. A Dombóvár felől érkező piros sáv is elhalad ezen a helyen. Ezen a helyen van Somogy, Tolna és Baranya megye határa. Az itt lévő kopjafát 1998 szeptemberében állította fel Kercseliget, Jágónak és Baranyajenő. Tűzrakót, erdei pihenőhelyet és egy villanyoszlopokból készült kilátót építettek fel.

Háromháza: Kishajmás községhez tartozó külterületi lakóhely. Régen Boródpuszta volt a neve. Jelenleg három ház áll az út mentén.

Hársfapuszta: Csertő és Zsibót között a Hársfa-dűlőben csak földúton megközelíthető kis puszta.

Hajnal-kút: Nagymátétól nyugatra az erdei feltáró út alatt 50 m-re található a völgyben. Vízhműházba foglalt forrás, melynek túlfolyó vize is van.

Helesfa: Pécstől 25 km-re, a szentlőrinci kistérségben, a Mecsek nyugati lábánál helyezkedik el az 570 fős település. Megközelíthető dél felől a 6-os számú főközlekedési útról – Pécs és Szigetvár között – Szentlőrincnél észak felé fordulva. Cserdi és Bükkösd települések között bekötőút vezet a faluba. Északkelet felől a 66. számú útról Oroszlóról közelíthető meg. A település neve az írott forrásokban az 1332-1335 közti időből való pápai tizedjegyzékben bukkant fel először Heleusfolua alakban. A török hódoltság ideje alatt folyamatosan lakott magyar falu volt, lakói azóta is többségében magyarok. A XIX. század közepén kezdett a németség betelepedni a környező németajkú településekről, a század végére arányuk 75 fővel elérte a 10 százalékot. A község barokk templomát 1722-ben Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. Többszöri restaurálás után mai formáját 1828-ban kapta. A XVIII. században épült a Nádosyak kastélya, amelyet egy 20 holdas park vesz körül. Itt sétálva számos ritkasággal találkozhat az idelátogató, a park természetvédelmi terület. A kastély ma a megyei közgyűlés által fenntartott szociális otthon. Helesfa 130-140 m-es magasságban, egy déli lejtésű domboldalon található, keleti határában folyik a Bükkösdi-víz. A Depo elnevezésű helyről, ahol régen a bort gyűjtötték össze, több pince is fúródik a domb mélyébe. A hagyomány szerint Vörösmarty Mihály az egyik pince ajtajára véste nevét.  A Nádosy-telepet egy 20 hektáros park veszi körül. Az arborétum védett, de látogatható. A telepen található déli Nádosy-Mattyasovszky kastély 1890 körül épült, az északi kastélyt 1863-64-ben építették. A kastélyban ma pszichiátriai gondozottakat ápolnak. Helesfa közigazgatási területén 2 db nyilvántartott és 3 db azonosítatlan régészeti lelőhely található.

Hódosi-kereszt: A Karácodfa feletti Kántor-hegyen, a K sáv turistajelzés mentén álló kőkereszt.

Hollófészek: A Zselic legmagasabb pontja, 358 méter magasan van. Tulajdonképpen egy majdnem sík hegytető. A kilátás le a völgyekbe kitűnő.

Horváthertelend: Kis zselici zsákfalu 100 lakossal. Az első, 1332-ben készült oklevélben Horcholond alakban olvashatjuk – talán a hirtelen (?) melléknevünkből képződött –, később "horvát" jelzővel különböztették meg Magyarhertelendtől. A koraközépkorban a Meltzer család birtoka, a XI. században már plébániája van, a temető feletti dombon állhatott a katolikus temploma is. Szigetvár ostromának idején elpusztult, csak a XVIII. század közepétől népesült be horvátokkal, majd egyre nagyobb arányban németekkel. Az 1852-ból származó pecsétjének rajza vízszintes vonal alatt ferde csíkozást, ekevasat és csoroszlyát ábrázol búzakalásszal és karózatlan szőlővel. Az ötvenes évektől közigazgatásilag Csebényhez,1965 után Ibafához tartozott, 1991-ben csatlakozott az Almamelléki Körjegyzőséghez.

Ibafa:

Első okleveles említése 1425-ből való. Szigetvár eleste után elnéptelenedett. Az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu hirnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismerté. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, mely már az 1900-as évek elején iskolás könyvekben szerepelt, mint nyelvtörő.

Isten-kút: A Dél-Zselic legnevezetesebb kiépített forrása. Dinnyeberki közelében található. Régen Gyűrűfű vízellátását szolgálta. A kútnak érdekes felirata van: ”Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862.” (Régen a P sáv jelzésű turistaút a forrás mellett haladt el. Jelenleg a jelzett út nem érinti a forrást, mivel az a Kecske-háti erdő gerincén vezet.)

Jámborka-forrás: Almamelléktől északra domb oldalában, a kisvasút nyomvonala közelében található kiépített forrás.

Kán (üdülőfalu): A Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető, egy 1126-ban kelt oklevélben már fellelhető a falunak a - Kán nemzetségtől eredeztethető - neve. A török időkben elnéptelenedett, a Würtenberbergből betelepített lakosságnak köszönhetően az 1760-as években újjá éledt.  A második világháború után a hagyományos paraszti lét és kultúra felbomlásának folyamata odáig vezetett, hogy 1978-ban mint önálló község megszűnt. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. A rekonstrukcióknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.

Kápolnásvisnye: Visnyétől északra található – ahhoz tartozó - kis település, néhány lakossal. Ritkán, de van autóbuszjárata.

Karácodfa: Szentkatalinhoz tartozó kistelepülés, néhány állandó lakossal. A település közepén áll a falu temploma. A kis település feletti gerincen vezet az országos K túra útvonala.

Képespuszta: Kis település, mely a közeli Szentkatalin nevű településhez tartozik. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat találtak. Közelében kis tavat találunk. Több faluelőd is jelzi, hogy hajdan népesebb volt a község. Az első okleveles említés 1542-ből való Zenth Catherina alakban, amely a középkori templom védőszentjének az emlékét őrzi. Feltehetően ez a hely a Pusztaszentegyház dűlőben keresendő, ahol Árpád-kori keresztet leltek, ahonnan egy nagy áradás alkalmával harang mosódott ki. Szabad szemmel sok tégla- és kőtörmelék látható. Délkeleti irányban tőle erődített magaslat látszik. Szántáskor és ásáskor cserépedény-törmelék kerül elő a Lósacs- (Lazac-) dűlőben. Eltűnt településről vall a Puszta-temető, a Képespuszta (Katalini puszta), a Hétmén-völgy (egyéb alakja: Hét mély völgy), valamint az Aligvár-puszta. Az utóbbi a bevándorló németek első községe. A Cserétesben két halomsír magasodik, helyi neve: Hump. Nincs kizárva, hogy az emelkedések őskori, tán bronzkori eredetűek. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat vet ki időnként az eke. A Hamuház és a Szénégető gödör jelölés arra utal, hogy a XVIII. században fahamu- és faszénkészítők műhelyei működtek ehelyütt. Ma is létezik a Karácodfa középkori falu, mint puszta. Először 1554-ben említik, jó egy évtizede Szentkatalinhoz csatolták. Az alapszó a Karac délszláv személynevet őrizte meg.

Kisbeszterce: Bakócától nyugatra található kis zsákfalu 100 lakossal. Határában szép erdők húzódnak.

Kisdennapuszta: Visnyeszéplak szomszédságában található puszta. Régi település volt, melyet makkoltató sertéstartással foglalkozó kanászok laktak. Az egykori település helyén ma már csak egy erdészház áll.

Kishajmás: A település a Zselic északkeleti, a Hegyhát északnyugati részének találkozásánál, Orfűtől néhány kilométerre fekszik. Két település egyesülésével, Kishajmásból és Szatinából alakult ki. A környék már a római korban is lakott volt. Kishajmás és Szatina neve 1542-ben bukkan fel először írott formában, Hagymas, illetve Zlatina (szláv szó, jelentése: forrás) alakban. Feltételezések szerint a falu régi helye a Pusztahajmás nevű határrészen volt. Ennek pusztulása után az emberek a mai Hajmásra költöztek, s mivel először csak kevesen laktak itt, Kishajmásnak nevezték el. A török uralom idején a falu elpusztult, de kiűzetésüket követően újjáépült. A XIX. század elején néhány német család települt itt le.

Kishárságy: Régen önálló falu volt, ma Somogyhárságyhoz tartozik. A kis településen látható Zichy-kastély – és körülötte a park – 1939-ben épült.

Kisibafa: Ibafától keletre a P jelzés mentén létezett egykori kis település. Néhány épületmaradvány még felismerhető. Közelében van a jóvizű Liki-forrás.

Korcsánypuszta: Szentlászlótól bevezető kövesúton érhető el. Boldogasszonyfa felől is megközelíthető. Csak pár házból áll. Közelében halad el a Z+ jelzésű túraútvonal.

Korpád: Elhagyott község Dinnyeberkitől északra. A P sáv jelzés halad az egykori falu utcáján át.

Liki-forrás: Ibafától dél-keletre a Liki-erdőben található a 2003-ban foglalt gyér vizű forrás.

Lukafapuszta: Sas-rét közelében, az erdei kisvasút mellékállomásánál található egykori birtokközpont neve. Házai ma már csak kevésbé látszanak. Valamikor kiterjedt szőlő és gyümölcsöse volt, ami még nyomokban felfedezhető. Régen a település vízellátását a Cigány-forrás biztosította, ma a túrázók igényeit szolgálja. A Lukafai pince és magtár 1902-ben épült, 80 méter hosszú emeletes pince, amelynek az emeleteire való bejárás praktikusan lejtőn való megközelítéssel történt. Nem csak pince, hanem magtár is. A földszinten pince, a két emeletén magtár található. A pécsi Littkei pezsgőgyár részére termelt szőlőt már a 1900-as évek elején itt darálták és préselték, gépi úton. A gépeket fagáz hajtotta.

Magyarlukafa: Magyarlukafa a 67-es útról letérve, Szulimánon és Somogyhárságyon át érhető el. A település első okleveles említése a XIII. századból származik. A település egy lehetséges példát nyújtott az 1970-es évektől elnéptelenedő zselici falvak újraélesztésére. Nagyvárosokból fiatal családok telepedtek ide, s az eredeti formájában helyreállított talpasházban "néprajzi műhelyt" rendeztek be. A telek végében lévő pajtában alkalmi előadásokat (néptánc, színház) tartanak. Közösséget formáló táborok, kézműves hétvégék alkalmával tanulhatók meg a népi kismesterségek (fazekas, fafaragó, bőrös, szövő, vesszőfonó. Az október 20-a utáni vasárnapon, tartják a pásztorok védőszentjének a búcsúját - a Vendel-napi búcsút - kézműves-bemutatóval és vásárral, kulturális programokkal és bállal.

Margittapuszta: A Margittai-erdőben a Kis-Hódos-patak mentén álló egykori kis uradalmi puszta. Ma már csak, mint helynév létezik.

Mária-kép: Somogyhárságytól északra, Magyarlukafa felé a Z+ jelzésű út mentén található. A turistatérkép is jelzi.

Mézes-kút: Kishajmás nyugati részén a Kálváriától nem messze található a gyér vizű forrás. Régi elnevezésű gyenge vízkifolyás, de szakszerűen 2008-ban foglalták.

Mozsgó: A Szigetvártól északra fekvő település megközelíthető a 67-es úton. Lakosainak száma 1000 körüli. Római kori leletek tanúskodnak a település első lakosairól, de az Árpád-kori település nyomai is megtalálhatók itt. Az első írásos emlék 1330-ban Dombró néven említi. Mai nevét a magyar "mosóhelyből" és a horvát mozga - öszvér - szóból is eredeztetik, a hódoltság idején tenyésztettek errefelé öszvéreket. Sziget várának közelsége miatt, a török dúlás idején a falu elpusztult. 1726 után horvátok és magyarok, majd németek a betelepedők. Ekkor a Batthyány család birtoka, majd később a Biedermann családé. A szerb megszállás idején határátkelő volt itt. Ez a vidék közigazgatási szempontból 1950-ig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták Baranyához. A kisrégióben ma is vezető szerepe van a településnek.

Nagymáté: Bakócától dél-nyugatra található régi kis erdei település György-majorral. Megközelíthető egy sorompóval lezárt erdei feltáró úton Tormás, Kötörőitanya vagy Hetvehely irányából. Története: A Mecsekben folyó uránbányászati és kutatófúrások következtében a Hetvehelyi Erdészet területén lévő Petőc-pusztán három erdészlakás kb. 10 erdészeti dolgozói lakással és egy munkásszállással életveszélyessé vált. Az itt lakó családokat kiköltöztették a környező falvakba. A munkásszállás helyett Nagymátén építettek egy munkásszállás néven futó vadászházat 1965-66-ban. Az idők során többször átépítették, így nyerte el jelenlegi formáját és kapta mai rendeltetését. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában lévő ház teljes felújítása 2003-ban készült el. A vadászháznak és a felújított kiszolgáló épületeknek gyönyörű parkja van, benne Fekete István szobrával. Itt kezdődik az emlékösvény útvonala is.

Nagymátéi tanösvény: A Nagymáté – Ödön-forrás – Felsőkövesd – Alsókövesd között húzódó Fekete István emlékére készült tanösvény neve. A 14 állomás mentén 36 ismertető tábla lett elhelyezve.

Németlukafapuszta: Lukafapusztától északra volt található az erdei kis település. Ma már romjai sem láthatók, csak néhány csümölcsfa és kerítésmaradvány jelzi az egykori települést.

Okorvölgy: A település megközelíthető közúton: a 66. számú útról Oroszlónál, illetve a 6. számú főútról Pécsnél vagy Szentlőrincnél letérve. Abaligetről nyugatra, a Bükkösdi-víz (Okor) völgyében érünk a faluba. Írott forrásban 1542-ben bukkant fel először a község neve Okorwelgh alakban. A török hódoltság alatt elnéptelenedett s csupán a XVIII. század második felében népesítették be a németek. A néphagyomány szerint a lakosság itt elsősorban állattenyésztéssel, ökörtartással foglalkozott, ezért eredetileg Ökörvölgy lett a falu neve. Valójában a Bükkösdi-patak másik nevéről, az Okorról kapta a nevét. A vonzó természeti környezetnek köszönhetően a közeli Szentkatalin és Karácodfa településeken városi emberek vásárolták meg és újították fel a régi portákat.

Okorvölgyi-csorgó: Okorvölgy falu északi végében az út nyugati oldalán található forrás. Betonból készült kifolyócsöves forrás.

Pacsérvisnye: Visnyéhez, illetve Visnyeszéplakhoz tartozó kis rét falu volt. Néhány ház még ma is megtalálható.

Palé: A község a kistérség, a baranyai Hegyhát jelenleg 110 fős kistelepülése. A Pécs-Sásd-Kaposvár főutvonal mentén a Gödrei-viz völgyében fekvő zsáktelepülés, határa dombos.

Ratkóczapuszta: Egykori uradalmi birtok Bükkösdtől északra. Ma már nem lakják. Néhány épület még látható.

Sasrétpuszta: Valamikor kis település létezett itt. A hely neve eredetileg Sás-rét volt, ezt Baracs Alfréd főerdész változtatatta meg. A vadászkastélyt Biedermann báró építette. A régi iskolaépületben erdei iskola működik. Helyi jelentőségű természeti érték az ősbükkös, ahol két kiépített forrás várja a kirándulókat. 

Sas-réti tanösvény: A Sas-réti vadászkastély közelében húzódó kis erdei út, melynek érdekessége a csodálatos ősbükkös. A 2 km hosszú túraútvonal végén két foglalt forrás várja a kirándulókat: Almás- és Kis Almás-forrás.

Sebespuszta: Zsibót és Nyugotszenterzsébet között a Bárány-völgyben volt található az egykori kis település. Egy ház és gémeskút még felismerhető.

Somogyhárságy: Szigetvártól északra található a hosszan elnyúló falu. A vidék legismertebb birtokosai a Festetichek és a Zichyek. A kishárságyi részen álló Zichy-kastély magántulajdonban van.  A kastély parkját a híres szarvasi arborétum egykori kertésze alakította ki, mivel az ottani földbirtokos család egyik tagja, Bolza Marietta ide jött férjhez.

Szabás: A középkorban jelentős  falu lehetett, ugyanis 1332-1335 között templomos helyként írták össze. Szabásnak 1542-ben plébániája már nem létezett, meglévő lakói elszegényedtek, majd a falu csakhamar el is néptelenedett. Néhány ház még ma is látható.

Szágy: Megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Tormáson át Szágyra vezető bekötőúton.  A végtelen erdőkkel borított vidékre a XVIII. század végén települt német eredetű lakosság. A falu birtokosa egy ideig a Petrovszky család volt, majd Majláth György nyerte el adományként.  A településen nagy sókoncentrációjú nátriun-kloridos és hidrogén-karbonátos hévizet tártak fel, mely szulfid-ion tartalma miatt a kénes, bromid-ion tartalma miatt a brómos gyógyvizek csoportjába sorolható.

Szágyi-tároló: Két kisebb vízfelületű tő a Kőtörői út mentén. Környezet szépen kiépített, a kirándulók kedvenc helye.

Szatina: Kishajmástól alig másfél kilométerre északra fekvő aprócska településnek jelenleg 25 állandó lakosa van. A lassan elhagyott házakat a pihenni vágyók veszik meg, így lassanként üdülőfaluvá alakul. Jelenleg Kishajmáshoz tartozik.

Szénáspuszta: A Gödre felől délnyugati irányban lecsatlakozó úton érhető el. Az elhagyatott kis település két részből áll, felső része a Huszár-dombon helyezkedik el.

Szentegyedpuszta: A Szentlászlótól Almamellék felé vezető út déli oldalán található kis puszta néhány házzal. Itt a menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van.

Szent István-kút: Megtalálható a Sötét-völgy dűlőben, az Almási-völgyön keresztül. Helyi elnevezése „A Hét Vezér Fája”. A Sásdi Erdészet és a Szágyi Önkormányzat közösen újította fel 1998-ban. Az utóbbi időben kirándulóhely. Vallási szertartás is működik a forrás környékén, minden év augusztus 20-án misét tartanak itt.

 

Szentkatalin: Egy csendes kis zsákfalu a Mecsek és a Zselic határán. A természeti környezet ezen a részen igen szép. Erdős, ligetes táj fogadja az erre járót. Bőséggel található itt patakokkal szabdalt rét és legelő. Megközelítése Pécs felől három irányban lehetséges. Az egyik a Mecseken át  Abaligeten és Okorvölgyön keresztül, az út minősége jó és gyönyörű környezetben halad. A másik szintén a Mecseken át a hatos számú főközlekedési úton, majd Kővágószöllősön és Hetvehelyen keresztül érintve Okorvölgy települést. A harmadik szintén a hatos útról Szentlőrincen, Bükkösdön, Hetvehelyen keresztül. Szentkatalin, Pécstől való távolsága 25 kilométer. A környéken sok az erdő, termőterületei közepes, illetve annál valamivel gyengébb termőképességűek . A domborzati adottságok a szántóföldi gazdálkodásnak nem kedveznek. Kiváló adottság van azonban legeltetéses állattartásra, kedvelt a juh és a kecske tartása. Az előállított kecsketejből jóízű sajtok készülnek egyedi gyártásban. A település utcái, házai belesimulnak a hegyvidéki környezetbe, az erdők lombjai hűsítik az udvarokat, tereket. A falu jövőjét meghatározhatja a jó szervezőkészség, önkormányzati oldalról az infrastrukturális fejlesztések,   munkahelyek teremtése és az idegenforgalomba, ezen belül is a falusi turizmusba való bekapcsolódás.

 

Szentlászló: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. A település Baranya megye északnyugati részén fekszik. Földrajzi értelemben a Zselicben terül el. A legközelebbi város Szigetvár, amelytől 12 km-re fekszik, míg a megyeszékhely, Pécs 47 km távolságra van a településtől. A településen keresztülhaladt az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonal, amelyet sajnos a hetvenes évek végén felszámoltak, így a falut napjainkban már csak közúton lehet megközelíteni, a 67-es számú főútvonalon Szigetvár, illetve Kaposvár felől. A település átmenő forgalma nagy, hiszen a 67-es számú főúton bonyolódik le a Pécs – Kaposvár közötti forgalom egy része, sokan ezen az úton közelítik meg a Balatont, és északi irányból jelentős a forgalom a magyar-horvát határátkelőhelyek, Barcs és Drávaszabolcs felé is. Szentlászló Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt 1950-ig Somogy megyéhez tartozott, majd Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először 1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. A mai plébánia területén levő, elnéptelenedett Margitpuszta az 1333. Évi pápai tizedjegyzékben önálló plébánia volt. A plébánia egész területe, mint Szent László király adománya, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát vegyes lakosság lakta a települést. 1774-ben, majd 1784-1792 között németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar lakója volt. A II. világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű lakosságot – mintegy 160 főt – a későbbi Német Demokratikus Köztársaságba telepítették ki. Helyükre a volt jugoszláviai Nasice és a szlovákiai Naszvad községekből költöztettek. A településen 1738-ban már fatemplom állt, 1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett. A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel. 
 

Szentlélekpuszta: Almáskeresztúr és Gyűrűfű határában a patak nyugati oldalán néhány házból álló elhagyott puszta.

 

Szentlukapuszta: Sas-réttől északra, a Diás-gerinc túlsó oldalán található néhány házból álló puszta neve. Mellette vezet el a Z túra útvonala.

 

Szentmiklósipuszta: Mozsgó határa előtt az út mentén látható néhány házból álló puszta. A menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van itt.

 

Szigetvár: Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott, mindenkor fontos út haladt át a vizenyős területen, s vagy a patak szigetén, vagy a mocsaras övezet szélén telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A honfoglalás korában Botond törzse élt errefelé. Egyes kutatók szerint a városias település kialakulása szerzetesrendi szervező tevékenységnek is köszönhető. A XV. századra már a középkori fogalmaknak megfelelő várossá alakult, melyet biztonságot nyújtó védőművekkel erősítettek meg, és vízzel öveztek. A település múltjának alakulása szorosan összefügg a vár történetével. A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta, amelynek első ismert tagját, Szigeti Anthimiust vélik a vár alapítójának. Egyik utóda a XV. század első harmadában háromemeletes téglatornyot építtetett, amely a lovagvár magjául szolgált. E torony alapját régészeti kutatás tárta fel a mai vár északnyugati bástyájában. A tornyot körös-körül megerősítették, kelet felé L alakban bővítve a területet. Ezt a várrészt a középső várat, csak palánkfal választotta el a hajdani lovagvártól (belső vár). 1473-ban a Gara család, majd az enyigi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették. Elmés vízszabályozással a tóvá duzzasztott Almás-patakkal vették körül a szigeteket. Ekkoriban állta ki első ostromát Szigetvár. A kettős királyság idején Szapolyai János hadai török segítséggel támadtak rá, de Török Bálint vitézül védekezett. Később átpártolva János királyhoz 1541-ben esett török fogságba Buda ostromakor. Támasz nélkül álló özvegye átadta a várat Habsburg Ferdinándnak. Így lett Szigetvár királyi birtok. Az uralkodó felismerve a vár jelentőségét állandó őrséggel látta el. Nevezetes kapitányok védték az ismétlődő török ostrommal szemben; Kerecsényi László 1554-ben, Horváth Stancsics Márk 1556-ban verte vissza a támadó ellent. Az utóbbi mind a várat, mind a várost védő bástyákat korszerűekké építtette át olasz hadmérnökökkel, s az ő elgondolásai alapján épült a várostól délre fel az "újváros". Zrínyi Miklós, horvát bán és dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, a törökök építették fel a ma is látható formájában, eltakarítva a középkori, három részből álló erődítmény romjait. A város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték, s török és bosnyák családok szolgálták ki a hamarosan 700 fő fölé emelkedő török várkatonaságot. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai. Az elkövetkezendő években komoly erődítési munkálatok folytak, többek között az északi oldal kazamatáinak kiépítésével. A megváltozott haditechnika miatt a XVIII. század közepére Szigetvár elvesztette hadászati fontosságát. Mária Terézia eladta a várost, a lakosságot jobbágysorba juttatva. A vár is földesúri kézbe került, birtokosai között volt Szily Ádám, Tolnai Festetich Lajos, a Wenckheim és az Andrássy család.

A XIX. század végén a Pécs-Barcs vasútvonal megépítése után a város bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe. Megalakultak a nagyüzemei: 1881-ben a gőzmalom, 1884-ben a cipőgyár, 1937-ben a konzervgyár. Az évszázados fejlődésnek köszönhetően az egykori hősi helytállás 400. évfordulóján, 1966-ban Szigetvár megkapta a városi rangot.

 

Szilvási csárda: A Szigetvárról Zsibótra vezető út mentén a Zsibóti-szőlőhegyen lévő vendéglátóhely neve.

 

Szulimán: A település megközelíthető Szigetvár felől a 67-es főútról leágazó műúton keresztül. Első említése 1403-ból való. A 17. században magyar népessége kicserélődött, horvát és magyar nyelvű, vegyes nemzetiségű családok, majd 1800-tól német családok költöztek be. A II. vh. után a kitelepített németek helyére a Szőlőhegyen lakó zsellérek és a környező puszták urasági cselédei költöztek be, de érkeztek Somogyból, Szlavóniából és Szlovákiából is. Az Árpád-kor óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Nevezetessége a barokk eredetű katolikus templom.

 

Ödönvölgypuszta: Mozsgótól északra kövesúton megközelíthető néhány épületből álló puszta.

 

Terecseny: 1183-ban már szerepel egy oklevélben, mint kisnemesi birtok Terecső néven. 1760 körül egy csárda épül itt Aligvár néven. Terecsenypuszta Bőszénfához tartozik. Ma néhány család lakja, a többi ház üdülőként funkcionál. Naponta néhány autóbuszjárat tér be a kis zsákfaluba. Két turistaháza van. A kis település végéből indul ki a K+ és P■ jelzésű turistaútvonal.

 

Tormás: A település megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Szágyra vezető bekötőúton. A falu nevét feltételezések szerint Árpád vezér unokájától, Tormástól származtatják, mások egyszerűen a torma növénynevünkkel hozzák kapcsolatba, amely vadtormával benőtt helyre utal. A XIX. század húszas éveiben német ajkú lakókkal népesült be.

Tóth-forrás: Megközelíthető Kisbeszterce felől földúton, illetve a Kék Túra útvonalán Karácodfa felől a Lipalac-dűlő után. A Mecseki Erdészeti Rt. 2001-ben építette Tóth László erdőmérnök, erdészeti igazgató emlékére. A forráshoz hangulatos piknikhely tartozik. A forrás homlokzatán az alábbi felirat olvasható: „Vándor, ki e hűs, üde forrás vizét iszod, az erdő szolgájára emeld kalapod. A forrás négy szakadék találkozásánál kibuggyanó rétegvíz. Környezet festői, vadregényes bükkös övezi.

Turbékpuszta: A Szigetvárról Zsibót felé vezető műút két oldalán fekvő kis település neve.

Viadukt-forrás: Kiépített bővizű forrás Husztót határában a vasút mellett a régi viaduktnál.

Visnyeszéplak: A települést leginkább gyalogosan lehet megközelíteni Visnyéről, vagy más szomszédos falvakból, induló ösvényeken, esetleg árkon-bokron, völgyön-dombon keresztül. Ahol a Zselic hatalmas erdőségei kezdődnek ott találkozhatunk a dombok között megbújó, élettel teli kis faluval. Ahogy végigsétálunk a szépen felújított házak mellett, a nagykiterjedésű telkek között és meghalljuk az iskolából kiszűrődő gyermekhangokat, nehéz elképzelni hogy Visnyeszéplak még a kilencvenes évek elején a kihalás szélén táncolt. Akkorra a falu lakói már csak 30-an maradtak. Szerencsére felfedezte ezt a gyönyörű helyet néhány fiatal család, így az idetelepüléseknek köszönhetően mára megháromszorozódott a lélekszám, és örvendetesen sok a gyermek. Visnyeszéplakot joggal nevezhetjük ökofalunak, zöld településnek. Az itt lakók az ökológiai takarékosság elve alapján élnek, gazdálkodnak. Egy önfenntartó, keresztény hagyományokra épülő egészséges közösséget szeretnének létrehozni. A helyiek szerint az öko jelző ma már eladható árucikké vált ezért ők inkább azt vallják, hogy szeretnének megmaradni tisztán és egyszerűen falunak, hagyományos magyar falunak. Közelében van a híres Palitemető.

Vitorágpuszta: Vásárosbéctől északra a Keleti-Gyöngyös-patak partján volt található az egykori puszta. Ma már nem létezik, helye nehezen felismerhető. A térképen, mint egykori helynév szerepel. A Z jelzésű turistaútvonal halad keresztül rajta.

Zrínyi-kulcsosház: A Dél - Zselicben, Terecsenypusztán található csodás környe-zetben. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség kezelésében áll. 17 férőhelyes.

 

Biki Endre Gábor összeállítása

 

A VILLÁNYI-HEGYSÉG KISLEXIKONA

 

Árvalányhaj: A Tenkes kopár részein tavasszal díszlik. Régebben gyűjtötték, s a gyűdi búcsúkor festett csokorban árusították a kegyhely környékén. A legények kalapdíszként is hordták. Ma már védett.

Beremendi-kristálybarlang: A Villányi-hegységhez tartozó beremendi Szőlő-hegyen nyílik bejárata. A Beremendi Cement Művek mészkőbányájában bányaművelés során 1984-ben tárult fel. A szövevényes üregrendszert hévizek alakították ki, alsó járatai ma is közvetlen kapcsolatban vannak a langyos karsztvizekkel. A kréta mészkőben kialakult, több szintben húzódó járatot tágasabb termek, kisebb-nagyobb fülkék, aknák, kürtők tagolják. Legszebb formaeleme a gömbfülke, ásványkiválásai a hófehér borsókövek, tömegesen előforduló tűs aragonit, a tejfehér, lágy ásványritkaság, a huntit, valamint a borsókő díszítette cseppkövek . Üledékéből az alsópleisztocén-kori cickány- és pocok-lelet mellett a hegységből elsőként került elő jelentős denevérfauna, valamint kardfogú tigris és egy, hazánkban korábban ismeretlen vadjuh- és antilop-faj csontanyaga is. Fokozottan védett.

Bika-rét: A gombás-hegy nyugati lejtőjénél húzódó rét neve. A K jelzésű turistaút halad át rajta. Közelében kulcsosház áll.

Bisse: A telelpülés a Villányi-hegység északnyugati lábánál fekszik. Műemlék jellegű református temploma a 19. században épült. A település közelében elterülő két horgásztó kellemes kikapcsolóüdást nyújt e sport kedvelőinek. A falu fölé magasodó Tenkes-hegy (409 m) neve a "Tenkes kapitánya" c. tv-sorozatból ismert. A hegyre a Z és a S jelzések kapaszkodnak fel.

Bödöstapolcai-forrás: Régi turistatérképek jelezték Siklóstól nyugatra a Tapolcai réten. Mocsaras, vizenyős helyen előbukkanő langyos vizű forrás.

Csarnóta: Első írásos említése 1309-ből maradt fenn Chernethe alakban, később a Crnota, majd 1542-ben már a Charnotha elnevezés szerepel a dokumentumokban. A falu első ismert birtokosai a Dorozsma nembéli Garaiak voltak, akik 1378-ban kényszerűségből a báthmonostori káptalan kezére adták a település jelentős részét. Mátyás király a 15. század második felében a Kisvárdai családnak adományozta a falut. Csarnóta a török hódoltság után – néhány birtokosváltást követően – a 18. században a Batthyány család kezére szállt. A falu hajdan másutt helyezkedett el, mint most. Jelenlegi területét csak 1856-ban népesítették be, miután a mai „ófalusi” kertekből, egy délre eső völgyből 100–200 méterrel feljebb, sík terepre költöztek a családok.

Csicsó-hegy: Kistótfalutól délre a K, Z jelzések mentén lévő terület elnevezése. Részben erdő, részben szőlő van rajta.

Csillag-völgy: Villánytól nyugatra a Szársomlyó északi felén található. A K sáv jelzésű turistaút vezet át rajta. Közelében áll egy elhagyott vadászház.

Csodabogyó tanösvény: Máriagyűdtől a Tenkes irányába tartó S jelzésű turistaúton kialakított tanösvény neve. (A jelenlegi turistatérkép tévesen Csipkebogyó tanösvénynek írja.) Az útmenti kilátóból szép körpanoráma tárul a kiránduló szeme elé.

Csukma: Siklóstól északra elterülő szőlővidék elnevezése. A középkorban ezen a néven itt falu létezett, innen a hely elnevezése.

Csukma-hegy: Siklóstól északra található hegyvonulat, a P és S jelzések futnak rajta. Közelében szőlők és egy kereszt áll, ahonnan szép kilátás nyílik Siklósra.

Egykori bauxitbánya: A Szársomlyó déli felén  az 1920-as években fedezték fel, 1936 és 1945 között egy német részvénytársaság termelete ki. Az érc feltárható alumínium-oxid tartalma 77% volt, a legnagyobb a hazai bauxitok között. Összesen kb. 40.000 tonna bauxitot termeltek ki innen, de a készletek gyorsan kimerültek. A bányászat meddőhányói ma is láthatók, a hegy gyomrában pedig 11 km a vágatok, folyosók összes hossza. A kitermelt ércet drótkötélpályán szállították a vasúthoz.

Erzsébet léniája: Beremenden az erdőtömb közepén széles nyiladék húzódik, északkeleti részén 1888-ban állított emlékkővel.

Fekete-hegy: Nagyharsánytól északra húzódó hegyhát, mely 341 m magas.Déli oldalában fut a K jelzésű turistaút, ahol a Teleky-présház is található. Szép kilátás nyílik innen a Szársomlyóra, a kőbányára, Kisharsányra, s a távolban feltűnő siklósi várra. Növényritkaságai miatt 1997 óta védett.

Fájdalmas piéta: A Tenkes-hegy déli oldalán, festői környezetben 1860-ban épült. Megközelítése a máriagyűdi kegytemplom mindkét oldaláról lehetséges, szépen kiépített szerpentinen. A piétát északon árkádos ciklopfal, délen pedig ezüsthársak övezik. 

Gombás-hegy: Vokánytól délre található a 235 m magasan. Keleti oldalán található egy kulcsosház, mely megközelíthető a K jelzésről leágazó K■ jelzésen.

Göntér: Siklóstól keletre lévő szőlőterület neve. Egy kör alakú enyhén emelekdő dombon ez. Valamikor itt település létezett ezen a néven (Göntérpuszta).

Harkány: A Villányi-hegység déli lábánál kialakult város területe már a rómaiak és a népvándorlás korában is lakott hely volt, hun és avar sírokat találtak a régészek. A középkori Harkány (Nagh Harkan)település neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először , ám a település már csaknem 1000 évvel azelőtt lakott volt ezt bizonyítják a mai Harkány területén és környékén talált, hunoktól és avaroktól származó emlékek. A gyógyvizet 1823-ban Pogány János gyűdi csatornaásó munkás fedezte fel, érezve, hogy az árokból felbuzgó meleg víz gyógyítóan hat fájó lábára. Miután a kémiai elemzések is bizonyították a víz gyógyító erejét, megkezdődött a település fejlesztése (még a Batthyányak idejében) és ez, az azóta eltelt több mint 150 esztendő alatt a mai, egymillió fős vendégforgalomhoz vezetett.

Harkányi-őrkunyhó: Fából épült, tornáccal ellátott kis ház a harkányi erdőtömbben.

Hármashatár-hegy: Palkonyától délnyugatra húzódó magaslat neve. 253 m magas, turistaút nem érinti.

Ivánbattyán: A Villányi-hegység északkeleti szomszédságában elterülő zsákfalu, átmenő forgalma nincs. A település első írásos említése az Anjou-korból származik, bár az akkoriban feljegyzett falunév Ivándárdára is vonatkozhat. A török hódoltság időszakában teljesen elnéptelenedett, majd a 17. század utolsó esztendőiben a délszlávok, rácok újból benépesítették. Jóllehet a 18. században fokozatosan odébbálltak, helyükre német családok költöztek a faluba. A múlt században már néhány magyar és horvát is letelepedett itt. Századunk harmincas éveiben jelentős arányban németek, kisebb mértékben magyarok lakták. Népessége a második világháború befejezése után a felére csökkent. Érdemes megtekinteni a település 1838-ban épült római katolikus templomát. A műemlék jellegű épület és berendezése egyaránt klasszicista. A falu határában mesterséges tavat létesítettek, amely jó horgászási lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra vágyóknak. A település a Villány-Siklós borút tagja.

Kegytemplom: A közismert búcsújáró helyen, Máriagyűd északi végén található. A mai templomot 1739-42 között építették át, azóta őrzi barokk formáját. A kegytemplom előtt a P, P■, S, S+ jelzések találkozópontja van.

Kerékpárút: Bólyi kistérséget a Villányi kistérséggel összekötő kerékpárút 2007-ben készült el. Útvonala: Bóly, Békáspuszta - Kisbudmér - Kisjakabfalva - Villány. A kerékpárút nem egységes kialakítású, helyenként alacsony forgalmú országúton vezet. A tervek szerint a közeljövőben a kerékpárút a Horvát határon át is folytatódna.

Kisharsány: A Villányi borvidék középső részén terül el, déli lejtői kiválóak a vörös és a fehér szőlő termelésére is. A településen többen is foglalkoznak minőségi bortermeléssel. Fekvése alapján a borturizmus kiemelkedő falva lehet. A község neve, ugyanúgy mint a szomszédos Nagyharsányé, a hársas erdőre utal, és 1249-ben lehet először olvasni írott forrásokban is. Első birtokosai a Kán nemzetséghez tartoztak, majd a Garay és a Perényi család, valamint Caprara Aenaes tábornok tulajdona az értékes terület. A 17. század végén a Batthyányiaké. A környékbeli falvak török hódoltság alatt szétszóródó népét is Kisharsány fogadta be. A zömmel magyarlakta község nevéhez fűződik a határában 1687 augusztusában lezajló csata, amely Baranya felszabadulását hozta a török uralom alól. A falu turisztikai látványossága a műemlék református templom, mely 1840-42-ben épült klasszicista stílusban. A falu északi határában lévő pincesor olyan, mint egy különálló kis falu.

Kisjakabfalva: Villánytól északra 4 km-re található, autóbusszal vagy személygépkocsival jól megközelíthető. Oklevél először 1465-ben említette Jakabfalwa formában. Egyes kutatók feltételezik, hogy az 1400-ból való Zent Jacabfalva megnevezés is a mai község egyik elődje lehet. Az első változatban a helységnév értelme, hogy egy Jakab nevű személy a birtokos. A második változat viszont azt sugallja, hogy a hajdani kőegyház védőszentje Szent Jakab lehetett. Egy népi vélekedés azt állítja, hogy a község Jakabfalvi Borjádi Miklósról kapta a nevét. Jobban ismert a hódoltság és azt követő időszak helytörténelme. A török alatt megszűnt a helység magyar jellege, viszont a megszállók lakhatták. A török hajdani aktív jelenlétére utal a ma is használt Török-domb dűlőnév. A török kiverése után kis pusztaként éledt újjá a település, melyet először rácok (szerbek) szálltak meg, akik a Rákóczi-szabadságharc majdnem egy évtizede alatt nem éltek itt. 1712-ben újból megjelentek Szlavóniából áttelepülve, majd 1760 körül végleg elköltöztek. Ittlétükre utal a volt szerb templom és temető, melyekről már csak a cseréptöredékek árulkodnak. A rác nyomokat ásatás során is vizsgálták. Mária Terézia és II. József uralkodása idején két hullámban érkeztek a településre a mai németek telepes elődei. A település melletti erdőben haladt az 1950-es években épített Villány-Kiskassa közötti keskeny nyomközű vasút, amelyet az 1970-es évek elején megszüntettek. Nyomvonala még látható. Ahol keresztezte az országutat, egy 1938-ban állított és mára ismét szépen rendbehozott, Zsolnay-porcelánból készített Mária-kép áll. Műemlék jellegű római katolikus temploma 1735-ben épült barokk stílusban, de 1835-ben átalakították. Pincesora az út mellett, a falu előtt kb. 700 m-rel található.

Kis kápolna: Máriagyűdön a Fájdalmas piétától 100 méterre, kis völgyben épült, szépen kivitelezett kis kápolna. A katolikus temető nyugati oldalán vezető gesztenyés út végén, a forduló előtt találjuk.

Kistapolcai hőforrás: Kistapolcán található a langyos vizű forrás. A forrás kifolyása mellett egy kis tavat táplál, melyben szőkőkút működik. Ezt a helyet régen Malom-rétnek is nevezték.

Kistótfalu: A Tenkes-medencében, annak a legszélső szegletében fekszik, délről és keletről erdővel határos, mely mint zöld tüdő a jó és mindig friss levegőt biztosítja. Az itt lakók többször keltek vándorútra, és építették fel falujukat egy évezred alatt különböző helyeken. Az elsőt Ábrahámtótjának nevezték (896-1546), a trinitás apátsághoz tartozott, az apátúr jobbágyai földműveléssel, legeltetéssel foglalkoztak. A második a Hegymegi Tótfalu (1546-1695). A törökök elől egy völgykatlanban, ma Faluhelynek nevezett részen telepedtek le. Ezen a területen a törökök kiűzéséig tartózkodtak, itt tértek át a református hitre. A harmadik Tótfalu (1695-1840). A nagyharsányi csata után, a település lakói előjöttek erdei lakhelyükről és letelepedtek a két völgy közötti részen. 1827-ben érlelődött meg a falu lakóiban az elhatározás az új település építésére, ez a mai a negyedik Tótfalu (1829-től). A Délen lévő hegygerincen vonul végig az országos kéktúra útvonal, amely mentén botanikai ritkaságok, védett növénykultúra található. A turisztikai útvonal mentén látható a 360-370 éves karszt bokor erdő a különböző fajtájú molyhos-tölgyesekkel és a ritkaságszámba menő aranysárga színben pompázó tavaszi hérics él. Kistótfalu település külterületén van a zöldkörnyezetben lévő pincesora, mely részben a Kéktúra útvonal Máriagyűd felöli levezető ága. A település turisztikai látványosságai közé tartozik az 1839-ben épült református templom, valamint a Kossuth Lajos utca 44. szám alatt álló műemlék jellegű tornácos épület, mely a mestergerendán lévő dátum szerint 1783-ban épült.

Kopasz-hát: Kistótfalutól délnyugatra a K jelzés mentén húzódó terület elnevezése.

Kopasz-hegy: Csarnótától délre lévő hegyvonulat, mely a térképen Nagy-hegy (272 m) és Kis-hegy (234 m) néven szerepel. A K jelzésű turistaútvonal halad át rajta, mely nyugatra az Ormánságba, Sellyére tart, kelet felé peddig Villányba. A hegyen áll egy bástyaszerű kilátó, melyet 2008-ban adtak át. Szép kilátás nyílik innen a környékre. A hegy védetté nyilvánítását tervezik.

Máriagyűd: (A leírást lásd Siklósnál.)

Máriagyűdi kilátó: A Tenkes-hegy egyetlen kilátóját 2003-ban adta át a Mecseki Erdészeti Rt. Tervezte Révész Márta. A kilátó a Tenkes déli oldalán a Bálint út mellett található. Megközelítése a S jelzéssel ellátott Csodabogyó tanösvényen lehetséges. szép idő esetén szép kilátás nyílik Diósviszló és a Dráván túl a horvátországi hegyekig.

Mária-kép: 1938-ban állították a Kisjakabfalvai út mentén, ahol az egykori Villány-Kiskassa közötti keskeny nyomközű vasútvonal haladt. Az építmény téglái Zsolnay-procelánból készültek, homlokfalát mindig friss virágok díszítik. A fáradt vándor a két padon megpihenhet, ami a Mária-kép mellett áll. Mellette vezet az úton kijelölt Bóly-Villány közötti kerékpárút.

Mészkőbányászat: Kezdetben kézi fejtéssel, majd korszerűbb módszerekkel 1910 óta folyik. Az első kőbányában létesült a kitermelés megszűnte után a villányi szoborpark. Ezután a kőbányászat súlypontja a Szársomlyó nyugati oldalára tevődött át. A nagy mértékű kitermelés már az egész hegyet elbontással fenyegette. Az 1980-as évektől a termelés csak korlátozott területen folyik, kevésbé veszélyeztetve a hegy ritka földtani és botanikai értékeit.

Mézes Jézus: A kereszt 1900-ban készült, Kiss György alkotása. Jubileumi keresztként is emlegetik. A piéta keleti oldalánál induló ösvényen érjük el a keresztet, 10 percnyi gyaloglás után északra haladva. A kereszt közvetlen közelében szerpentin teszi hangulatossá az utat. Nevét onnan kapta, hogy a korábban a méhek beleköltöztek.

Nagyharsány: Baranya megye déli részén, a Villányi-hegység déli lejtőinek szomszédságában helyezkedik el. A megyeszékhelytől, Pécstől való távolsága 35 km. A szomszédos városok Siklós és Villány, 6-8 km-re vannak innét. A település elhelyezkedése több körülmény miatt is érdekes. Itt van a Villány-Siklós borvidék, közvetlen közelében a harkányi gyógyfürdő, a máriagyűdi zarándokhely, a szoborpark, a Szársomlyó természetvédelmi területe és a beremendi cementgyár. Földrajzi környezete a megye egyik legszebb területe. A Szársomlyó, az "ördögszántotta" kopár hegy természetvédelmi érték. Az őskarszt kürtői, hasadékai őslénytani értékeket rejtenek, észak-afrikai állatok csontjait is. Itt él a tarajos sikló. Egyedülálló botanikai érték a magyar kikerics, amelyet Janka Viktor fedezett fel 1867-ben. Ez az első törvény által védett növény hazánkban.  A falut 1223-ban említették először. 1247-ben Harsánynál a "hétfői vásárra vezető utat" nevezték meg, és ez azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben már plébániával, templommal rendelkező helynek jelölték. A falu a török hódoltság alatt folyamatosan lakott hely volt. A török kiűzése után a környék legnépesebb magyar települése. Itt zajlott le a Szent Liga és a török közötti nagy csata 1687-ben. A község műemlékké nyilvánított református temploma a XIII. századból való. Barokk formáját 1782-ben kapta, tornyát 1900-ban emelték. A templom kertjében Sztárai Mihály szobra áll. A Szársomlyó hegy régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból szoborparkot alakítottak ki.

Nagyharsányi-kristálybarlang: 1994-ben a bányában végzett robbantást követően került felszínre a nagy cseppkő-képződményeket, gömbfülke-labirintust és nagycsarnokot tartalmazó Nagyharsányi-kristálybarlang bejárata. Mintegy 600 métert tártak fel belőle, az első száz méter kiépített, a belépést azonban csak kivételes esetekben engedélyezi a Duna-Dráva Nemzeti Park, kutatási célból, szakemberek számára. A barlangrendszer nyugati végében gerinces ősmaradványokra leltek, ezek közt pleisztocén kori földikutya maradványokat azonosítottak.

Nagytótfalu: Kistelepülés a Siklós-Villányi hegyvonulat déli lábánál, Siklóstól mintegy 6 km-re északkelet-keleti irányban. Öslakossága református magyar. Néprajzilag a drávaszögi néprajzi csoport külső-drávaszögi részéhez, másképp a siklósvidéki kistájhoz tartozik. A község nevét írásos források 1294-ben említik először. A Tótfalu helynév Györffy György szerint a honfoglalás előtt itt élt, az akkori nyelvben tótnak nevezett, s a magyarba olvadt pannonszláv néptöredék egykori jelenlétére utal. A Nagy előtag a településtől északra, a hegy túlsó oldalán fekvő Kistótfalutól különbözteti meg. A Bajcsi-dűlőben épült egykori pálos monostorát a törökök rombolták le. Papjai a faluba menekültek, ezért nevezték egykori írások Remetetótfalunak. A Villányi borút tagja. A borfeldolgozás céljára épült présházakból a község területén kívül, a szőlőhegyen a tájhoz igazodó pincesor alakult ki. A kulturális élet központja az 1988-ban megnyílt országos hírű tájház, értékes népművészeti gyűjteménnyel, ahol egész éven át szövőszakkör működik, és nyáron az ország minden részéről jönnek gyerekek a képzőművészeti táborba. Az épület, amelyben az iskolamúzeum és a tájház otthonra lelt, 1846-ban épült, Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája és tanítólakása volt, egészen 1976-ig.  A község műemlék temploma az 1782-1786 között épült. A templom előtti téren az 1997-ben felállított kopjafa emlékeztet a falu 1848-as szabadságharcban elesett hőseire. A településen lovas iskola működik.

Nyári turistaszállás: Két ilyen szálláshely várja a kirándulókat: Ivánbattyánban és Kisjakabfalván.

Palackozó: A nagyharsányi szőlőhegyen a K jelzésű turistaút közelében található.

Palkonya: A Pécs és Villány között fekvő település megközelíthető közúton, vagy vasúton: a Pécs-Mohács vonalon. A község neve az írott forrásokban először 1296-ban bukkant fel Polkona alakban. A szó valószínűleg a tavak jelenlétére utal, melyeket falu alatt csörgedező patak látott el vízével. A német telepesek megjelenése után Németpalkonya névből az előtagot törölték. A magyar középkorban és a török hódoltság alatt birtokosa volt Óvári Konrád, majd annak unokái, később a Gyulai és a Pálfi családoké, majd több nemes osztozkodott rajta. A török hódoltság alatt horvátok telepedtek ide, de a nagyharsányi csata végén elnéptelenedett. A 17. század végén szerbek érkeztek a faluba, akik a Rákóczi-szabadságharc idején elmenekültek. 1740 táján a falu egész népessége kicserélődött a németek idetelepítésével. A németek jelentős része Württembergből érkezett, a második világháború utáni kitelepítéskor nagy részük ide tért vissza. A német betelepítések befejeződésével, a letelepedés után alakult ki a község mai arculata a XIX. században kiépült pincefaluval. A XVIII-XIX. században Német-Palkonya néven említik. Nevének előtagját 1950-ben vették el. Fésűs és soros elrendezésű utcaképe, házainak hagyományos szerkezete, méreteiknek hasonlósága, oszlopos tornácaik, szerény, többnyire fehérre meszelt vakolatdíszeik egységes faluképet biztosítanak Palkonyának. Az épített és tárgyi értékek megőrzését a község vezetősége megkülönböztetett figyelemmel támogatja, ezt bizonyítja például, hogy több mint ötven lakóépület helyi védelem alá került. Palkonya ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék-együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A falu katolikus templomát a Batthyány család építette és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája. A falubéli és átutazó gyerekek nagy örömére  a főutcát egy fából készült játszótér gazdagítja, mely a népi fafaragó művészet jeles alkotása. A könyék halastavainak gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a lakosság és a helyi Önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg. 2007-ben Európa Kulturális Faluja volt.

Pikó-kút: Bissétől délre a Tenkes-erdőben található kis forrás. Régen a környékbeliek hordták innen a vizet. Jelenleg elhanyagolt, nincs foglalva. Állandó vízhozama miatt érdemes lenne a kiépítésre.

Pyber-ház; (Bissei-őrkunyhó): A rendkívül jó vonalvezetésű, feltehetően római kori "Bálint út" felső harmadában, százados molyhostölgyek övezte útkanyarulatban épült hagyományos erdő őrkunyhó. Korábban is itt állt, de elpusztult. Egy szobás kis ház, rusztikus fából épült tornáccal. Felépítésekor az elhunyt kerületvezető erdész után (Pyber Iván) kapta a nevét. Előtte kellemes piknikhely található.

Síd-forrás: Máriagyűdön a Templom-völgyben, a katolikus templom és a régi református iskola közötti völgyben eredt a Síd-patak vize. Terméskőből épített, műanyag kifolyócsővel és alagútcsatornás kifolyóval ellátott forrás elhanyagolt állapotban. A forrás az utóbbi száraz években kiapadt. A szerb megszállás alatt itt katonai fürdő volt.

Siklós: A kistérség központja Siklós városa. A település megközelíthető közúton, Pécs felől az 58-as számú úton, vagy vasúton, a Barcs-Villány vonalon. Siklós legfőbb nevezetessége a XVIII. századi külsejű vár, amely az ország egyik legépebben megmaradt várkastélya. Említésre méltók a város török kori, valamint vallásos műemlékei is. A mai város helyén a római korban katonai telepet hoztak létre Serena néven. Az erődöt először 1294-ben említik egy oklevélben. Siklós várát és városát Pécstől délnyugatra, alig 30 kilométerre a Dráváig húzódó síkság, és a Villányi hegység találkozásánál a lapályból kiemelkedő dombra építették. A vár és a város története szorosan összefügg. A táj szépsége és az utókorra viszonylag épen megmaradt nagy kiterjedéső vár gazdag műemlékegyüttese az egész országban ismert. A domb aljában meghúzódó település, akkori nevén Soklos már XII. században hallat magáról, de a várról csak később, a XIII. században történik említés. A település létéről az első hivatalos okirat 1190-ből származik. Ettől kezdve a magyar történelem legjelentősebb családjainak volt birtokközpontja és székhelye. Első birtokosai a Siklósi családbéliek voltak, akiket a XIV. század utolsó harmadában a felfelé törekvő Garaiak váltották fel. Ők csaknem egy évszázadon keresztül birtokolták Siklóst. Aztán rövid időre a vár többször gazdát cserélt. Mátyás idejében fia, Corvin János volt a város ura, 1515-ben Siklós ismét jelentős család kezébe került, a király Perényi Imrének, az ország nádorának ajándékozta. A török Pécs elfoglalásával egyidőben, 1543-ban háromnapi ostrom után szerezte meg. Buda visszafoglalása után került sor Dél-Dunántúl felszabadítására. Ezután Capara tábornok kapta meg a várat, ő hatalmas várkastéllyá kívánta átépíteni. Az építkezés a XVIII. században fejeződött be. 1873-ban a várat Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. A világháborúk során nem csak Siklós vára, hanem a település is elvesztette központi szerepét, mezővárosi rangját. A határsáv megszűnése, majd a beremendi cementgyár tette lehetővé, hogy 1977-ben városi rangot kapjon. A művelődési ház udvarán áll Malkocs bej dzsámija. 1543-1565 közötti időszakban épült. Siklóshoz tartozik Máriagyűd, ismert búcsújáró hely. A Villányi-hegység gerincére több turistaút és Csipkebogyó tanösvény vezet.

Siklósi őrkunyhó: Szerény igényekkel megépített, felújításra szoruló erdő őrkunyhó a siklósi erdőtömb északi oldalán.

Szársomlyó: A Villányi-hegység legmagasabb pontja, 442 m magas. Természetvédelmi terület, csak engedéllyel látogatható. Különleges növénytársulásoknak ad otthont, köztük a magyar kikericsnek. Északi oldalában halad a K sáv jelzésű turistaút.

Szent-kút: Siklós északnyugati határrészében pincék és szőlők mellett a S sáv jelzésen, a máriagyűdi határ közelében van a Szent-kút nevű kerekes kút. A sziklába vájt ciszternakút környéke korábban búcsújáró hely volt. Hittek abban az odalátogatók, hogy meggyógyul az, aki a kút vizéből iszik. A kút mellett asztalok padok és hinta található.

Szoborpark: 1968-ban a Szársomlyó keleti, felhagyott kőfejtőjében létrehozták az azóta is minden évben új alkotásokkal gazdagodó villányi szoborparkot a Gyimóthy-villában működő Nemzetközi Szimpóziumra alapozva.

Szőlőművelés: A Villányi-hegység körzetében igen hosszú múltra tekint vissza. A nemes szőlőt már a római időkben meghonosították. A kistérség falvai a megélhetést a borászatra alapozták.

Tapolcai-rét: Siklóstól nyugatra elterülő vizes, mocsaras rész neve. Szétterülve itt fakad a Büdöstapolcai-forrás, de klasszikus értelemben vett forrásszáj nem létezik e helyen.

Templom-hegy: Őslénytani értékei (jurakori ammoniteszek, pliocén gerincesmaradványok) miatt nyilvánították védetté. Az egykori kőfejtő udvarán tanösvény lett kialakítva, ismertető táblákkal. Felső részéről szép kilátás nyílik a közeli szőlőkre.

Tenkes: Túrony és Bisse településektől délre lévő hegy neve. A 409 m-es hegy (földrajzi értelemben dombság) oldalában vezet a K és S jelzés. A gerincen fut még a Csodabogyó tanösvény és itt áll egy kilátó is. Nyugati része sok helyen elkopárosodott. Déli részében teljes egészében véderdő. Sok helyütt jellegzetes karsztbokorerdő. Tavaszi látványossága a virágoskőris és a legkorábban szirmait bontó mandula színes pompája.

Trinitás-erdő: Vokánytól délnyugatra a K, P jelzések találkozásánál kezdődő erdő neve. A közeli lakott helyről kapta a nevét.

Trinitás-puszta: Vokány déli határrészében lévő major elnevezése.

Trinitás-pusztai-erdészház: Vokányban a vasútállomástól a falu felé haladva, 200 m-re baloldalon találjuk az évszázados hársak által dédelgetett erdészházat. Régi típusú, hosszú épület. Régen kolostor volt, szerzetesek éltek benne.

Törökerdei őrkunyhó: Régi erdő őrkunyhó a siklósi erdőtömb déli oldalában. Jelenleg a siklósi Táncsics Vadásztársaság kezelésében áll.

Túrony: Siklóstól és Harkánytól 7 km-re található. Az 58-as számú főútvonal mentén fekvő település közúton jól megközelíthető, az autóbusz-közlekedés kiváló. A régészeti feltárások tanúsága szerint már a kőkorban is lakott volt a település, és kerültek elő bronzkori leletek is. A rómaiak korában hadiút haladt a falun keresztül. Az 1237-ből fennmaradt írásos dokumentumban még Turul alakban szerepel a falu neve. A török hódoltság idején a lakosság jelentős része áttért a református hitre.  Túrony múltjának tragikus eseménye volt, amikor 1706-ban a rácok felgyújtották a falut. A következő jelentős dátum 1849. Ekkor Kossuth felhívására több ezer ember vonult Pécs felé. A rosszul fölfegyverzett, rendezetlen sereget a császári csapatok Túronynál legyőzték, a falut felégették, lakosainak nagy részét kegyetlenül megölték. A falu látnivalói közül mindenképpen figyelmet érdemel az Árpád-kori református templom. A település gyönyörű természeti környezete kiváló lehetőségeket kínál a természetjárók, az ökoturisztikai fejlesztések számára.

Vándortábor útvonal: Máriagyűd közelében, a Tenkes északi oldalán futó K+ jelzésű turistaút elnevezése.

Villány: A település megközelíthető közúton, a Pécsről indulva az 57. vagy az 58. számú út felől; illetve vasúton: a Pécs-Mohács vonalon. A település elsősorban az itteni boroknak köszönhetően vált ismertté. A borvidék meghatározó, névadó települése már a történelem előtti korszakokban is lakott hely volt. Az őskori leletek után a szőlőművelés régmúltjának nyomai is a kelta és római kort idézik. A honfoglaló magyarok nemzetségei megtelepedtek e vidéken, a lakosság évszázadokon át magyar volt. A jelenleg ismert első okleveles említése 1352-ból való, ettől kezdve azonban több névváltozatban – Villam, Viglam, Vilha, Villiam, Vykam – is szerepel.
A török hódoltság ideje alatt a településről teljesen eltűnt a magyar lakosság, 1697-re a községnek mintegy 100 – zömében rác – lakosa van, a szám 1715-re 250-re nő. Az 1720-as pestisjárványt követően a település lakosságszáma ugrásszerűen emelkedik, az új honfoglalók elsősorban Délnyugat-Németországból érkeznek.
A 150 éves török uralom és az 1687-ben ellenük vívott utolsó küzdelem után a szőlőültetvények elpusztultak. A rácok a Kadarka meghonosításával a vörösbortermelés megalapítóivá váltak. 1770-től alapvetően megváltozott a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót. 1895-ben már 590 hold szőlőterülete volt a községnek, ám a XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék. 1930 körül a lakosság túlnyomó többsége már sváb volt. A háború után jelentős részüket kényszerrel kitelepítették, és helyükre, a házaikba felvidéki magyarokat költöztettek, akiknek meg kellett tanulniuk a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájának, a szőlőművelésnek az alapjait. Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hozott a térség szőlő- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás, a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit. Villány az őslénytan iránt érdeklődők számára is sokat jelent. Vasútállomásáról indul a Villányi-hegységet hosszában átszelő K jelzésű turistaút.

Villányi-hegység turistaút hálózata: 1929-ben két jelzett út létezett a hegységben: Villány - Harsányi hegy között az 1-es számú út. Vokány, vasútállomás - Gyűd között egy + jelzés. Később az 1-es számú út megszűnt. 1976-ban Kistótfalu - Tenkes-hegy - Túrony között létezett egy K sáv jelzésű út. Erről egy rövid P és S jelzés ágazott le Máriagyűdre. Az idegenforgalom és turizmus növekedésével szükségessé vált, hogy a tájegység további értékes területeit is bemutathassák a túrázóknak, kirándulóknak. Az 1990-es évek második felében alakultak ki a ma is meglévő településeket is összekötő turistatúvonalak. Elkészült a K jelzés folytatása is, mely a szomszédos tájegységben, az Ormánságban folytatódik tovább, egészen Sellyéig. Jelenleg 10 turistaútvonal fut a hegységben, mintegy 90 km hosszan.

Villányi-hegység turistatérképe: Az 1929-ben megjelenő Mecsek-hegység térkép alsó részén 1:75.000-es méretarányban ábrázolták e tájegységet. Az 1976-os Mecsek-hegység térkép is az alsó részén jelenítette meg a Villányi-hegység környékét, rajta a K, P, S jelzésekkel. A Cartographia kiadásában 2001-ben új térkép jelent meg a Villányi-hegységről 1:20.000-es méretarányban, ami már a jelenleg is meglévő turistaútvonalakat is ábrázolta. Jelenleg a Cartographia Kft. kiadásában a Mecsek - Villányi-hegység turistakalauzában jelentetik meg a tájegység 1:40.000-es méretarányú térképét. Ezt legutóbb 2006-ban adták ki.

Villánykövesd: Baranya megye déli részén, a Villányi hegység lábánál fekszik, Siklóstól 13 km-re, Pécstől 30 km-re helyezkedik el. Csodálatos természeti környezetben elterülő település, része a történelmi borvidéknek, így a Villany-Siklósi borvidék falvai közé tartozik.  Könnyen megközelíthető vonattal, illetve autóval a Pécset Villánnyal összekötő úton. Villánykövesd nevezetessége a turisták kedvenc helye, a festők és fotósok gyakori témája: a háromszintes pincefalu. A műemlékileg védett pincesor az ország egyik leglátványosabb műemlék-együttese. Megőrzése, védelme mindenképpen indokolt volt, hiszen mutatja, hogy a múltban milyen jelentős szőlőtermesztés és borkészítés folyt a vidéken. A terület már időszámításunk előtt 2800 körül, a Lengyeli kultúra idején is lakott volt. A települést először 1290-ben említik írásos források Kuestd, majd két évszázad múlva, egy 1436-ból származó okmányban már Kwesd néven. Az Árpád-korban a községet magyarok lakták, főbirtokosa a Siklóssy-család volt. A török hódoltság alatt – ekkor magyar urai a Zrínyiek voltak – elnéptelenedő faluba szerbek telepedtek be, akik a Rákóczi szabadságharc idejét leszámítva állandóan a településen éltek. Az 1750-es években németek érkeztek a községbe, mely fokozatosan elnémetesedett. A betelepült németek alapos szakismeret birtokában erőteljesen a szőlőtermelés felé fordultak. II. József engedélyezte, hogy a jobbágyok egész évben értékesíthessék boraikat, a kövesdi nedűk keresettek egész Horvátország területén. A község a bólyi uradalom egyik legjelentősebb szőlőterületévé vált. A XIX. században jelentős volt az oltványtermesztés, forgalmazás is. Az oltványok eljutottak Burgenlandba is. A pincesorról letekintve tárul elénk a 2 hektárnyi nagyságú park, melyben a gyerekek örömét szolgáló játszótér található. Érdekes látnivaló a Batthyány pince, mely nevét az egykori földesurak családjáról kapta. Ebben a földalatti katedrálisban kerülnek megrendezésre minden évben az európai 2000-ben évben a Világ Bordalfesztivál nyitó ünnepségei. A római katolikus templom késő barokk stílusban épült 1780-ban Nagyboldogasszony tiszteletére.

Villány-Siklósi Borút: A villányi borvidák adottságaira alapozva nyolc település alkotta meg elsőként 1994-ben Magyarország első borútját. Ma már 11 településen kanyarog keresztül.

Vokány: A település a Villanyi hegység északi lejtőinek közelében helyezkedik el. A megyeszékhelytől való távolsága 30 km. A legközelebbi várostól, Siklóstól 11 km-re fekszik. Az első okleveles említése Vokan formában 1710-ből való. Az alapszó lehet magyar, de délszláv is. Az utóbbi esetben az értelme: Vukáné. Korábbi megnevezései: Siklósvókány, Rác Vókány. Története szorosan kapcsolódik az e helyen 1183-ban alapított Trinitás bencés apátsághoz. Területén a középkorban létezett egy Szenttrinitás nevű falu. Bencés kolostora már a XI–XII. században működött, de kolostornyom fedezhető fel a Gombás-dűlőben is. A kolostor és a templom romjai még a 18. században is láthatóak voltak. 2000-ben ennek a templomnak a romjait tárták fel a Baranya Megyei Régészeti Múzeum munkatársai. Vokányban a 18. század elején többségében szerbek éltek, helyükre 1752-1768 között németek költöztek. A szőlőtermesztésnek és bortermelésnek is régóta hagyománya van. A műemlék jellegű római katolikus templom 1793-ban épült, késő barokk (copf) stílusban. Berendezése klasszicista és a XIX. század első feléből származik.

Vokányi vadászház: Vokánytól délre, a Kisharsányhoz tartozó szőlőktől nem messze, a Kecskeháti-erdőben található. Ma már romos állapotú.

Biki Endre Gábor összeállítása

 

AZ ORMÁNSÁG KISLEXIKONA

 

Adorjás: Az Ormánság északkeleti vidékén, Siklóstól nyugatra, Harkány és Vajszló között található. A község egyetlen műemléke az 1837-es évből származó toronysisakos, késő barokk stílusú templom, mely a festett fakazettás református templomok egyik szép emléke. A templom mellett egy műemlék jellegű paplak látható. A templom másik oldalán szépen gondozott park húzódik, I. és II. világháborús emlékművel.

Adorjási fás legelő: Jellegzetes síkvidéki fás legelő. Területe kb. 27 ha. A rajta lévő faállomány magyar kőrisből, kocsányos tölgyből, gyertyánból áll. Két gémeskútja van.

 

Attaki-tölgyes: Kisszentmárton határának délkeleti-részén, a „Megyei töltés” nyugati oldalán található. 110 éves kocsányos tölgyes. A dráva-sík egyik legszebb öreg tölgy, kőris, szil ártéri ligeterdeje. megközelíthető a régi „Megyei töltésről”. Helyenként szárad. Száradásának oka az általános talajvízszint süllyedés.

 

Baksa: Baranya megye középső részén terül el, a Mecsek, a Villányi-hegység és az Ormánság között. Régi falurésze völgyben, az új falu pedig egy fennsíkon terül el. A község északnyugati határában szőlőművelés folyik.

 

Baranyahídvég: Harkánytól nyugatra, Vajszló és Kémes között, a Feketevíz mellett fekvő település. Horgásztavát a régi Dráva-holtágból alakították ki.

 

Boros-Dráva: Dráva holtág, amely átnyúlik az országhatáron Eperjespuszta közelében, Old határában a hullámtérbe. horvátországban csatorna köti össze a Drávával, így onnan közvetlenül kaphat elöntést. Védett növényei: kálmos, apró békalencse, fehér tündérrózsa.

 

Baumann ház: Csányoszrótól északra a Feketevíz északi oldalán, a Szilas-erdőben épült kis ház, piknikhellyel. Nevét Baumann Ádám elhunyt erdészről kapta.

 

Bükk-hát erdőrezervátum: A Dráva menti síkságon, Baranyahídvég, Sámod, Páprád, Vajszló település határaiban terül el. Kijelölésére egy kb. 800 ha-os erdőtömbben került sor. Az erdőtömb nagy része őshonos fafajokból áll, elegyetlen tölgyesek, alföldi gyertyános-tölgyesek, tölgy, kőris, szil ligeterdők alkotják. Az erdőrezervátum vízgazdálkodási viszonyait alapvetően meghatározza, hogy a Fekete-víz és a Pécsi-víz közelében, ármentett területen fekszik. Az erdőrezervátumban a megfigyelés az elsődleges. 2007-ben került védelem alá.

 

Bükk-háti emlékbükk: 200 éves bükk hagyásfa Páprádtól keletre. Régebben a síkvidéki bükk őshonos volt. A fa kerítéssel védett.

 

Cún: A kistelepülés, a Dráva völgyében, Harkánytól délnyugatra, Kémes és Szaporca nyugati szomszédságában helyezkedik el. Nevezetessége a református templom és a Gádoros ház. A zöld sáv jelzés a faluban vezet.

 

Cúni fás legelő: Sík területű puhafás legelő, kőrissel, kocsányos tölggyel. egy gémeskútja van.

 

Cún-szaporcai morotva: Nemzetközi védelem alatt álló vizes élőhely Cún és Szaporca határában. A Kisinci partján madarászok és természetvédők fából épült tanyája áll. A patkó alakú holtágrendszer területén négy kisebb szabad vízfelület van: Sárga-víz, Szilhát, kishobogy, Kisinci. A Kisincit árok köti össze a Drávával, magas vízállás esetén ezen keresztül feltölthető, a többi holtág útján pótlódik. Az egész holtágrendszer erősen feliszapolódott, vízi növényzettel benőtt. A Kisincin engedélyezett a horgászat.

 

Csányoszró: A Sellyei kistérségben található. Kiscsány és Oszró egyesüléséből alakult ki. Látnivalója a református templom.

Csányoszrói fás legelő: Baranya megye egyik legnagyobb kiterjedésű fás legelője. Becsült területe 42 ha. Elszórtan elhelyezkedő facsoportokból áll. Fűz, nyár, kocsányos tölgy, kőris alkotják az állományt.

 

Cseri őrkunyhó: Vajszlótól 2 km-re, erdészeti műút mellett 1903-ban épült erdei őrkunyhó, piknikhellyel. Felújítása után udvarán erdei iskola számára fedett oktatási hely épült. Az eredeti házat Tiersch főerdész építette.

 

Csomoros nyár: A Dráva hullámterében Gordisa határában, Dázsonyban található. A Dráva-töltésről a Gordisai-csatorna mellett futó erdei nyiladékról közelíthető meg. Becsült kora: 150 év.

 

Diósviszló: A Villányi-hegység déli oldalán, Harkánytól északnyugatra, Szava és Márfa között fekvő település. Látnivalói a református templom és az Ormánság-kapu.

Diósviszlói fás legelő: A síkvidéken kialakult legelő két részből áll. Jó minőségű gyeppel rendelkezik. a legelőn lévő faállomány 200-300 éves tölgymatuzsálemekkel és vadkörtével tarkított. Helyi jelentőségű védelmet élvez.

 

DDNP kutatóháza: A cún-szaporcai morotva partján épült faház megfigyelők, természetvédők számára. Mellette stégek találhatók.

 

Dráva: A Dráva folyó a 237-es fkm-nél éri el hazánk területét (Dráva-Mura torkolata), és a 70,2. fkm-nél lépi át országhatárunkat Horvátország felé. E két pont között közel 170 fkm a távolság, azonban a magyar-horvát közös Dráva szakasz ennél lényegesen rövidebb, tekintve, hogy a folyó 227,6-198,6 fkm-ek között kizárólag horvát területen folyik. A Dráva folyó - Somogy és Baranya megyében - gyakran keresztezi a magyar-horvát államhatárt, s nemritkán a bal parton horvát, illetve a jobbparton magyar területek találhatók. Eredetileg a Dráva sokkal északabbra folyt mint ma; a Villányi-hegység nyugati és déli oldalát mosta. Egy 1820-ból származó írásban Kákics falu lakossága a Dráva kártékony kirohanásaitól szenved. A Drávához közelebb eső vidékek völgykanyarulataiban ma is jól kivehető az egykori folyómeder, melyekből fokozatosan lett Holt-Dráva. Dráva árterülete a Baranya megyei szakaszon erősen kiszélesedik. A síkság területén a Dráva változatos holocénkori üledékei a talajképző kőzetek. A Dráva baranyai szakaszára a homok és az iszapos homok hordalékanyaga a jellemző. A gyakori mederváltozások miatt a talajtípusok mozaikos elhelyezkedésűek. A Dráva-menti területek erdősültsége a honfoglalás idején még 60-80 %-os lehetett, később ez fokozatosan csökkent. A kiirtott erdők nyomán mocsárrétek alakultak, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. A hagyományos ártéri gazdálkodás visszaszorulása a folyószabályozásokkal és vízrendezésekkel kezdődött. A 18. században indult meg a Dráva szabályozása, mely különösen a Barcs alatti szakaszt érintette. A múlt századi vízi szállítás, illetve az 1860-as években gőzhajóval meginduló személyszállítás a második világháborút követően lassan megszűnt. A folyón jelentős a vízitúrázás, mely elsősorban kenutúrából, sétahajózásból vagy motorcsónakos vízi járművekből áll.

Drávacsehi: 260 lakosú kistelepülés Drávapalkonya határában. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal kiindulópontja a falu.

Drávacsehi fás legelő: Síkvidéki, vegyes fafajokkal bíró 15 ha fás legelő. Uralkodó fafajok: akác, nyár, elszórtan kőris. A területen egy gémeskút áll.

 

Éger láperdő: Megtalálható a védett kocsányos tölgyes északi oldalán. Megközelíthető a régi „Megyei töltésről”.

 

Erdész fája: Csányoszró északi részén, a Szilas-erdőben áll a kocsányos tölgy hagyásfa. Becsült kora: 250 év.

 

Erzsébet léniája: Beremenden, az erdőtömb közepén széles nyiladék áll, északkeleti részén pedig az 1888-ban állított emlékkő.

 

Fekete-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában, a töltéstől 500 m-re északra. széleiről egyre beljebb hatol a nád, szabad vízfelülete erősen zsugorodik. néha kiszárad. Nedves években vízi madarak paradicsoma.

 

Gilvánfai erdészház: A Csányoszró – Gilvánfa műút mellett, téglából épült iker erdészház.

 

Gilvánfai fás legelő: Síkvidéki egyenletes felszínű fás legelő. Területe 40 ha. A gyep állapota kiváló. Faállománya: magyar kőris, kocsányos tölgy, mezei juhar, mezei szil, gyertyán. A fák kora 70-130 év. Egy használaton kívüli gémeskútja van.

 

Gilvánfai fahíd: Magyarország legnagyobb és legerősebb monumentális fahídja. Elődje 50 évig működött, mint kisvasúti híd. 2001. augusztus 27.-én adták át. Tervezte Turós László erdőmérnök, kivitelezte Martin Jenő és fia Martin Imre ácsmesterek. A Szilasi és Felsőerdei erdészkerületet köti össze. A rajta átfutó kisvasúti vonalat 1976-ban lebontották. Jelenleg gépkocsiforgalomnak van átadva.

 

Harkányi kocsányos tölgyek és cser: A Pécs felé vezető 58-as főút mellett, a sorompótól néhány száz méterre 3 öreg fa látható. A két vastagabb kocsányos tölgy, a vékonyabb cser. Körülöttük mezőgazdasági terület van.

 

Hegyszentmárton: Siklóstól északnyugatra, Kórós északi szomszédjában fekvő település. A község a török időkben is lakott volt, lakossága azóta is magyar. 1930-ban Hegyszentmártonhoz csatoltak két további települést: Alsóegerszeget és Monyorósdot, melyek jelenleg Egerszeg és Monyorósd utcaként tartoznak a községhez. A falu szőlőhegye része a Villány-Siklósi borvidéknek. Jelenleg üdülőfalu van kialakulóban.  A Diósviszlóról induló K+ jelzés a faluban ér véget.

Hétöles: Szaporca térségében a Fekete-víz déli oldalánál elnyúló holtág darab. A Cún-szaporcai holtág rendszer északi maradványa. Partján nádas és néhány idős fa található. A száraz időjárás miatt vízfelülete egyre kisebb, árok nem köti össze a Fekete-vízzel. Tájképi értéke a vidéken meghatározó.

 

Hétvezér bükk: Gordisától délre, a gát északi oldalánál található. 1996-ban lettek elültetve. Közelében erdészház áll.

 

Hiricsi-tó: Hirics nyugati oldalán, a falu mellett található. Az utóbbi száraz években kiszáradt. Ma főként sás borítja. Vize mindig sekély volt, így idilli környezetet adott a falu kacsáinak, libáinak.

 

Hóttedra: Lefűződött holtág a Mattyi-tó alatt déli irányban. Itt találhatók a legszebb tündérrózsák. Gordisa határában található, a Mattyi-tótól köves úton közelíthető meg. Hossza 1 km, átlagos szélessége 40 m, területe 4 ha. A Dráva magas vízállása esetén feltölthető a Gordisai-csatornán keresztül. Védett fajai: sulyom, tündérfátyol, fehér tündérrózsa, mocsári pajzsika. A holtág gyékényes úszólapja páratlan botanikai érték.

 

Ilona-kunyhó: Csodálatosan szép 110 éves tölgyerdő közepén épült hagyományos erdő őrkunyhó a kisági erdészkerületben, Vajszlótól északra, piknikhellyel. Felújítás után az akkori kerületvezető erdész, Reichardt László, minden oszlopának oldalát vadászati és erdei motívumokkal kifaragta.

 

Kémes: A település Baranya déli részén, a Dráva völgyében, az Ormánság területén helyezkedik el, a Sellye-Harkány úton. Református temploma 1800-ban épült, a festett kazettás mennyezet 1826-ból való.

Kisdéri kocsányos tölgy: Kisdér temetőjében, a ravatalozó mellett álló görbe, de egészséges fa. Védelem alatt áll.

 

Kisdéri cser emlékfák: A temető északnyugati sarkában 6 db cserfa áll,a melyek Erzsébet királyné emlékfák. 1895-ben ültették őket.

 

Kis-rét: Sellye külterületén 79,1718 hektár nagyságú rét, mely helyi védelem alatt áll. Növénytani szempontból lett védetté nyilvánítva 1993-ban. Területén ritka orchidea és nőszirom fajok fordulnak elő nagy egyedszámban. A réten gyönyörű, 100-120 éves kocsányos tölgyek és hasonló korú magyar kőrisek emelik a tájképi értékét.

 

Kisszentmárton: Az Ormánságban, Hirics keleti szomszédjában fekvő település. A település az itt előkerült régészeti leletek szerint már az ókorban is lakott volt. Nevezetessége a református templom.

Kisszentmártoni fás legelő: egyenletes felszínű, síkvidéki fás legelő. Becsült területe 20 ha. a faállomány kocsányos tölgy és vadkörte. elegyben előfordul a mezei juhar és kőris is. Három gémeskútja van a legelőnek, ebből kettő üzemel.

 

Kisszentmártoni fekete nyár: Kisszentmárton keleti oldalán, az árok partján, a mezőgazdasági földek szélén található hagyásfa. Megközelíthető Majláthpuszta felől. Becsült kora 300 év.

 

Kisszentmártoni-tó: Kisszentmárton dél-keleti részén, az Attaki-tölgyes mellett fekszik. A tó vége égerláp. A vízen tömeges a védett rucaöröm. Az égerláp védett növényei: nyúlánk sás, keserű kakukktorma. szálkás pajzsika, békaliliom, mocsári pajzsika, nádi boglárka.

 

Kodolányi János Múzeum: Vajszló központjában, a régi erdőgondnoki épület, hajdan Kodolányi János apjának, Kodolányi Gyulának az irodája volt. Jelenleg helytörténeti és erdészeti múzeumként működik.

Kórós: Harkánytól nyugatra, Rádfalva és Adorjás között fekvő település. Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt, a környéken talált leletek tanúsága szerint. Az Oránság szélén fekvő pici falu különlegessége az 1793-ban épült fakazettás mennyezetű késő-barokk stílusú református temploma.

Kovácshida: Baranya megyében, Harkánytól délnyugatra, Drávaszerdahely mellett fekvő település. A református parókia épületében található a Baranyai Református Egyházmegye Egyházművészeti Kiállítása, melynek alapja Szigethy András lelkész gyűjteménye.

Lankai őrkunyhó: A Hóttedra déli szögletében épült hagyományos erdő őrkunyhó, egy szobával, fából épült tornáccal, piknikhellyel. udvarán áll a „Hét vezér bükk”.

 

Lovas Béla kopjafa: Lovas Béla halálakor emlékére a Bükk-háti erdészkerületben, egy védett öreg bükkfa mellett felállított kopjafa. Hamvait a fa körül szórták el 1998 szeptember 13.-án.

 

Madár-panteon: A Matty – Gyűrűspuszta országút mellett található impozáns faemlékmű és kopjafák. A madáremlékmű kopjafái a kihalt madaraknak állítanak emléket.

 

Magyarmecskei fás legelő: Meliorált területen visszamaradt 6 ha-os fás legelő. a faállomány magyar kőrisből, mezei juharból és gyertyánból áll. Elszórtan egy-két tölgy is jelen van. Kút nincs a területen.

Mailátpuszta (Majláthpuszta): Kiszsentmárton délkeleti külterületén fekszik. A határt alkotó Dráva mentén, Siklóstól mintegy 25 km-re, Pécstől 50 km-re fekszik. Közúton a Vajszlót és Harkányt összekötő leágazó útról közelíthető meg. Környezete vizekben gazdag, a Dráva, Fekete-víz, Mailáthpusztai-horgásztó és a Kisszentmártoni-tavak találhatók itt. A Dráva TSE kulcsosházat üzemeltet itt. Több turistaútvonal is érinti a települést.

Mailáthpusztai-kulcsosház: A Dráva TSE üzemeltetésében álló családi házból kialakított szálláshely. Sámodról a kék négyzet jelzés vezet a házhoz.

Mailáthi-tó: Majláthpuszta térségében, a keleti oldalon található. Régen holtág volt. Hossza 1,2 km, szélessége 80 m, területe 10 ha. A Drávánál csatorna köti össze, így vízállása zsilippel szabályozható.

 

Magyar kőris: A kisszentmártoni védett öreg tölgyesben díszlik. Gyönyörű hengeres törzsű, hibátlan egyed. Becsült kora 150 év.

 

Malomréti-tó: Kistapolca észak-nyugati határában, 2000-ben kialakított tó. Korábban gondozatlan, mocsaras vadvíz volt. A Beremendi Cement Művek példásan kialakította az objektumot. Vizét a Kistapolcai-hőforrás táplálja.

 

Matty: Kis település Siklóstól délre, a Dráva közvetlen szomszédságában. Református temploma 1784-ben épült. Közelében szép horgásztó és madár emlékpark van. Egy 72 személyes vendégház működik iskolai csoportok részére.

 

Mattyi-tó: A Dráva-töltés mentett oldalán, az erdészet területén található legnagyobb horgásztó, Matty és Gordisa között. Hossza 1 km, szélessége 110 m, területe 11 ha. A Hóttedrával csatorna köti össze, ahonnan a Dráva áradása esetén csak gyéren kap vízutánpótlást. erősen feliszapolódott. Védett fajai: tündérfátyol, kálmos.

 

Mérnökházi-tó: Majláthpuszta és Hirics között, közvetlen a Dráva mellett található. Régi holták, a vízfelülete folyamatosan csökken.

 

Nagyhídi-tó: Hirics és Vejti határában, a gát közelében található. Az 1980-as években a terület meliorációjával együtt szépen szabályozták. Közepére barátságos félsziget nyúlik be.

 

Ormánság: Hazánk történelmi kistája. Magyarország dél-nyugati részén, Baranya megyében található. Délről a Dráva folyó, nyugatról részben Somogy megye határolja. Északi és keleti természetes határa nincs, a táj körülhatárolása a sajátos főkötő és szoknyaviselet alapján történt. Területe jellemzően sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Ezekből a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ún. "ormákra" épültek a falvak, innen származik a térség neve. A kistérséget határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól, ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. A tájegység növény- és állatvilága igen gazdag. Egyes helyeken ritka és gazdag populációk élnek. A Dráva folyó mentén húzódó növényzet, a fűz-és nyárligetek, a tölgy, kőris, szilfaligetek igen érdekesek mind látvány, mind pedig természetvédelmi szempontból. Az Ormánság két tipikus fajtája a szlavóniai tölgy és a magyar kőris. Egyéb nevezetes fái a szilfa, a nyár, a kék bükk. A rekettyés a vízililiom és a vízigesztenye élőhelye, a védelem alatt álló mezőkön a liliomok és az íriszek különböző fajtái találhatók. A madár - és vadállomány szintén igen gazdag. A terület jellegzetes madarai a fekete gólya, a kopaszfejű réti sas, a fekete kánya, a sólyom az egerészölyv, a hangyászölyv, a partifecske, a jégmadár. Ezek nagy része védelem alatt áll. Az égerbozótos vízfolyásokban szarvasok, őzek, vaddisznók gyönyörű példányai élnek. A Dráva folyó és a halastavak a sporthorgászatra jó lehetőséget kínálnak. A természeti kincseket tovább gazdagítják az olyan mesterséges építmények, mint a sellyei Draskovich-kastély és az azt övező park, ami Dél-Dunántúl legjelentősebb arborétuma, sok ritka növénnyel. Az építészeti emlékek főleg a népi építészetből kerülnek ki. A természeti körülményekhez, a gyakori árvizekhez alkalmazkodva alakulhatott ki a tipikus házépítési mód, és váltak jellemzővé az ún. talpas házak. A terület leghíresebb kincsei a templomok.

Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek.

 

Ormánság turistaútjai: E síkvidéki tájon a turistautakat 2000-től alakította ki a Dráva TSE. Leghosszabb útja a Villányi-hegységből induló kék sáv jelzés. Létezik még a sárga sáv és zöld sáv jelzés, valamint a településeket a Drávával összekötő, néhány rövidebb út.

 

Öreg fűz: Zaláta határában, a kocsma északi oldalán lévő réten áll ez a fehérfűz. Odvas közepébe már tüzet is raktak felelőtlen emberek. Becsült kora 300 év.

 

Páprádi magyartölgy: A páprádi erdőtömbben, az Ilona-kunyhó melletti tölgyesben található védett fa. 40 db 100 éves példánya van. Nem őshonos fa.

 

Piskói-tó: lefűződött holtág Piskó déli részén, közvetlenül a gát északi szélénél. Hossza 1,2 km, átlagos szélessége 60 m. Területe 7 ha. Partja óriási fűzekkel, nyárakkal szegélyezett. Az Ormánságban jellegzetes tájképi szerepe van. Versági-tónak is nevezik.

 

Recska: Lefűződött morotva Gyűrűspuszta és Alsószentmárton határában, a régi határőrség épületétől északra található. Hossza 800 m, átlagos szélessége 50 m, területe 4 ha. A Drávával összeköttetése nincs, vízpótlása felszín alatti szivárgásból történik. Védett fajai: sulyom, lápi csalán.

 

Rezső-kunyhó: Vajszló és Besence között, 110 éves tölgyes közepén álló, felújított, faragott oszlopú őrkunyhó. az eredeti épület ugyanitt állt. 1883-ban épült. Tiersch főerdész építette.

 

Roncshíd: Téglából épült híd, amelynek csak két roncsa áll. Az 1944-ben megsemmisült vasút egyik hídja volt.

 

Roza-tó: Lefűződött holtág Tésenfa határában a hullámtérben, a Fekete-víz torkolatánál nyugatra. A Dráva magas vízállása esetén közvetlenül kap elöntést. Partján nádas, idős fűzek, fekete nyárak állnak. Védett növényfaja a rucaöröm.

 

Sámod: Harkánytól keletre, Baranyahídvég és Adorjás között fekvő település. Nevezetessége a református temploma. A kék négyzet jelzés vezet erre.

 

Sastyai-erdészház: Régi, többször felújított erdészház, Lúzsoktól nyugatra, piknikhellyel, a Sastyai Erdészkerületben.

 

Sellye: A településről 1292-ből származik az első írásos feljegyzés. Mátyás király idejében birtok és papi centrum volt, majd a törökök idejében -Nahie-, azaz bírósági kerület. 1781-ben II. Józseftől Mezővárosi rangot kapott, melyet 1872-ig megtartott. Az I. Világháború alatt Szerb megszállás alatt 3 évig Járásszékhely, majd 1950-64 között újra Járásszékhely, ide tarozott 49 település. 1970-ben Nagyközség, 1997. július 1. óta város. Sellye az Ormánságnak nevezett természeti értékekben és néphagyományaiban egyedülállóan gazdag tájegységnek a legnagyobb lélekszámú települése. A városból indul a kék sáv jelzésű turistaútvonal, mely az Ormánságban és Villányi-hegységben végighaladva Villányban ér véget.

 

Sumonyi-halastó: Az Ormánság legnagyobb tava. Kétharmada (kb. 180 ha) a település külterületén található, természetvédelmi terület.  Madárvilága igen gazdag, ezért madár megfigyelőtábor is működik a területén.

 

Szaporca: A Dráva mellett fekszik, közel Cúnhoz és Tésenfához. A települést Kémesről közelíthetjük meg. Az Árpád-kori település első említése 1117-ből származik Supurkan néven. Természeti adottságainak köszönhetően a település élete összefonódott a Drávával; az éltette és nádasaiban rejtegette a falu népét háború idején. Református temploma 1883-ban épült. A zöld sáv jelzésű turistaút érinti a települést.

Szaporcai fás legelő: Síkvidéki 25 ha-os fás legelő, enyhén hullámos felszínnel. Legeltetése főként birkákkal történik. Egy-két kocsányos tölgy emlékeztet a múltra. A területen található sok idős fűz, nyár, néhány eper és akácfa. Egy jó állapotú gémeskútja van.

 

Száz méteres híd: Az 1895-ben átadott Sellye – Nasice vasút egyik hídja, ami egy mocsaras területet ível át Zaláta délnyugati részén. A vasutat felszámolták, de a híd stabilan áll. A Dráván átívelő vasúti hidat 1944-ben felrobbantották.

 

Szentegáti-erdő természetvédelmi terület: A 235 ha-os erdő túlnyomórészt gyertyános-tölgyes társulásában, foltokban még viszonylag egészségesen fennmaradt az egykori hűvös időszak bükköse, aljnövényzete pedig hegyvidéki fajok sokaságának menedéke: hegyi veronika, kapotnyak erdei madársóska, galambvirág és sárga árvacsalán él a területen. További érdekesség, hogy mindezek mellett megtalálható az erdőben a területnek egyébként megfelelő melegkedvelő növények egy csoportja is, amilyen az ezüsthárs, a szúrós csodabogyó, a pirítógyökér és a borostás sás – és még mindig nincs vége, a sort olyan ritkaságok színesítik, mint a kardos madársisak, a békakonty vagy a széleslevelű nőszőfű. Az erdő állatvilágának féltve őrzött értéke az egyetlen Magyararszágon fészkelő vörös kánya pár. Emellett a barna kánya, fekete gólya, hegyi fakúsz, kék galamb, kabasólyom és léprigó költ az erdőben.

 

Tótpali-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában. Szabad vízfelülete csekély, erősen benőtte a nád. A nyugati oldalon területe beerdősült. Nevét a korábbi tulajdonosáról kapta. Északi oldalán egy régi tanya épület még áll.

 

Tésenfa: A határ és a Dráva mellett, a Fekete-víz közvetlen közelében elhelyezkedő településre parasztházainak egyszerűsége a legjellemzőbb. Építészetileg a múlt század utolsó harmadában épült református templom érdemel említést, valamint az előtte levő világháborús emlékmű. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal áthalad a településen.

Vajszló: Vajszló nagyközség Magyarország és Baranya megye déli peremvidékén, az Ormánság szívében található, alig 10 km-re a Horvátország felé határfolyóként funkcionáló Drávától. Pécstől 33 km-re fekszik. A település patakja a Fekete-víz. Látnivalója a Kodolányi János emlékmúzeum, a római katolikus templom, valamint a református templom.

Vajszlói fás legelő: Síkvidéki 40 ha-os fás legelő. Kiváló állapotú gondozott gyep van rajta. Található a legelőn néhány mélyebb, gondozott folt,a mely sokszor vizes, mocsaras, de nyárra többnyire kiszárad. A faállomány kocsányos tölgy, nyár, fűz, magyar kőris. Két gémeskútja van.

 

Vajszlói kocsányos tölgy: A Vajszlói Vasútállomással szemben, a régi erdészvezetői lakás kertjének dél-nyugati részén, a híd mellett, az árok partján áll egy öreg tölgyfa. A hagyásfa becsült kora 200 év.

 

Vajszlói-vadászház: A Páprádi-erdőben 1974-ben épült reprezentatív, de mégis egyszerű vadászháza. Funkciója főként a vadászati ágazat kiszolgálása.

 

Vejti: Sellyétől délkeletre, Vajszló déli szomszédjában fekvő település. Vejti nevét az oklevelek 1341-ben már említették Veyteh néven, Hetenye határjárásában, mint Vejtire vezető utat. A település a törökök uralom alatt sem néptelenedett el. Lakói nagyrészt mindig magyarok voltak. Érdekes látnivalója a tájház.

Vejti őstölgyes: Enyhén hullámos felszínű 12 ha-os fás legelő. Leromlott, elhanyagolt állapotban van. Egy része lassan beerdősül. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból áll. A fák pusztulófélben lévő példányok. Egy igen rossz állapotú gémeskútja van. 1988-tól helyi jelentőségű védelmet kapott.

 

Zaláta: Kemse és Sósvertike között fekvő kistelepülés. Nevezetessége a református templom, katolikus templom és a műemlék jellegű favázas gabonatároló.

 

Zalátai fás legelő: Síkvidéki, egyenletes felszínű 20 ha-os legelő. egy része gondozott, de a másik fele cserjével, szederrel benőtt. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból és kőrisből áll. elegyben előfordul a fűz és a nyár is. Gémeskút a területen nincs.

 

Zalátai fás rét: Enyhén hullámos felszínű 11 ha-os fás rét. Gondosan használt rét, kiváló állapotban. Faállománya főként kocsányos tölgy, de akad néhány magyar kőris és fűz is. A délkeleti oldalon szép középkorú szürkenyár foltok vannak. Kút nincs a területen.

 

Zalátai hársak: Zalátán a református templom déli oldalán lévő szabad területen található a két fa. Becsült koruk 150 év.

 

Zalátai kocsányos tölgyek: Zalátán a református templomtól délre 40-50 m távolságban tábla jelzi az öreg tölgyek védelmét. A négy kocsányos tölgy közül az egyik 2000-ben kidőlt. Becsült koruk 400 év.

 Biki Endre Gábor összeállítása

 

 

A BARANYAI-DOMBSÁG KISLEXIKONA

 

 

A kislexikonban található helynevek főként a MOHÁCS – BÓLY Fehérborút (1:35.000-es méretarányú) turistatérkép által lehatárolt terület helyneveit és objektumait tartalmazza.

 

A kislexikonban említett nevek határa északon a 6-os főút, keleten Feked – Véménd – Dunaszekcső és Mohácsig terjedő terület, illetve a megyehatár. Délen a Mohács – Bóly vasútvonal, továbbá Bóly – Borjád – Nagybudmér – Belvárdgyula. A tájegység keleti határa az Olasz – Bogád közötti műút.

 

II. Lajos-emlékmű: Mohácstól északra, az 56-os út és a Csele-patak kereszteződésénél álló emlékmű, mely a hagyomány szerint a mohácsi csatából menekülő II. Lajos halálának helyét jelzi. A szabadságharc számos csatájában részt vevő Turcsányi Somát, a fegyverletételt követően a császári hadbíróság halálra ítélte, ő azonban megszökött az aradi várból és a Moháccsal szomszédos Bárban telepedett le. Munkaadója igazolta, hogy a szabadságharc idején is nála dolgozott, így elkerülte a hatóságok zaklatását. Állami útmesterként az utakat járva megfordult a mohácsi csata helyszínén is, így vetődött fel benne a gondolat, hogy emlékművet állíttat a csatában elesettek emlékére.

Az 1864-ben felállított emlékmű egy kőoszlop volt, melynek csúcsát piramis alakúra képezték ki és a tetején alvó kőoroszlán pihent. Az oroszlán azokat a vitézeket jelképezte, akik szembeszálltak a hódítókkal. A tölgyfából készült kerítéssel körbevett emlékművet Turcsányi Soma harminc éven keresztül, 1894-ben bekövetkezett haláláig saját költségén gondozta.

Az emlékmű a milleniumi ünnepségek idején már omladozóban volt ezért lelkes mohácsi polgárok 1896. március 15-én országos felhívást tettek közzé helyreállítására. A Saratko Albin, bécsi szobrászművész vezetésével átalakított emlékművet 1899. augusztus 29-én, a mohácsi csata háromszázhetvenharmadik évfordulóján adták át. Ekkor került a kőoszlop országút felőli oldalára a Kiss György szobrászművész alkotta bronzrelief, amely a lováról a Csele-patakba zuhanó II. Lajost ábrázolja. A relief alatti táblára Kisfaludy Károly Mohács című versének hat sorát vésték:

Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk,

Sülyedező lova érczhimzetü terhe alatt.

Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!

Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt!

…

És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,

Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!

 

Az emlékművet és környékét legutóbb 1997-ben a Mohácsi Farostlemezgyár újíttatta fel. "A Baranyai Kerékpáros Körtúra" elnevezésű túramozgalom érintendő pontja.

 

1948-as kereszt: Kátolytól nyugatra szántóföldek mentén áll. A márványtáblával ellátott keresztet a Kátolyiak állították 1948-ban. A tábla felirata horvát nyelvű. Összesen nyolc név van felírva.

 

Agrártörténeti Múzeum: A Bólyhoz tartozó Békáspusztán található. Bóly és környékének magas színvonalú mezőgazdasági termelésének történetét és munkaeszközeit mutatja be a kiállítás.

 

Babarc: Baranya megye keleti felén fekszik a település, a Borza patak völgyében, tíz kilométerre a Dunától. Legmagasabb pontja a Salamon-hegy (224 m). Az első emberi tevékenységre a területen kora őskori leletek utalnak. Fontos újkőkori kerámialeletekre, avar és római sírokra is bukkantak a környéken. A falut elsőként 1015-ben említik a pécsváradi apátság alapítólevelében; az apátság kapta adományként. 1408-ban már vásártartási joggal rendelkezett. A török hódoltság alatt fokozatosan elnéptelenedett. 1602-ben már újra lakott, ekkor épült katolikus temploma. A század végén 10 család lakja, már kálvinista vallásúak; ők 1712-ig a katolikus templomot használták, majd építettek maguknak újat. 1704-ben a rácok feldúlták és felgyújtották a falut. A 18. század első felében sok német bevándorló érkezett a faluba, 318 család, melynek kb. a fele hamarosan továbbvándorolt. A falu ebben az időben két utcából állt, a magyar és a sváb utcából. A II. József által elrendelt népszámlálás adatai alapján a községben 180 család, összesen 1059 fő lakott, fából és agyagból épült házakban. Nagy részük szőlőműveléssel, állattartással, majd földműveléssel foglalkozott. Babarc 1836-ban jegyzőség lett. 1926-ban 1456 lakosa volt. A II. világháború után a németeket kitelepítették, helyükre felvidéki magyar telepesek érkeztek.

 

Babarci löszmélyút: Babarcot Szajkkal összekötő aszfaltozott mély szurdokút. Két szélét függőleges löszfal borítja. Kerékpárral való bejárása élvezetes lehet.

 

Babarci-tavak: Babarctól délre található két halastó. A délebbi már elmocsarasodó félben van.

 

Babarcpuszta: A falu északi dimbes-dombos gyenge talajú részén, az állami földterületeken gazdálkodtak a Babarci Állami Gazdaság dolgozói, Babarcpuszta székhellyel. Főleg állattenyésztéssel és az ehhez szükséges takarmánytermeléssel foglalkoztak. A pusztán, amelyet kövesút kötött össze a faluval, 12 szolgálati lakás és az idénymunkások számára 60 fős munkásszállás épült.

 

Bácsfapuszta: A Lánycsók határában álló kis pincesor helyén egykor település állt. A környéken sok csontdarab és pénzérme került napvilágra. Dél-Baranya nagy részét tekintélyes (több tíz méter) vastagságú lösztakaró borítja. Egyes helyeken, főként hajdan volt téglaégetőkben ez a jellegzetesen pleisztocén üledék sok helyütt tanulmányozható. Ha Mohácstól az 57-es úton nyugati irányban haladunk, a Lánycsók utáni kaptató mentén lévő bevágásban egy különösen (legalábbis a negyedidőszaki üledékekkel foglalkozó egyén számára) szép és szembetűnő, fosszilis talajhorizontokkal tagolt löszfalat vehetünk szemügyre. A bácsfapusztai feltárás pleisztocén rétegsora a Nyárád-harkányi-löszvidék keleti peremén található löszplató észak-keleti részének „fiatal lösz” sorozatba tartozó képződményeit tárja elénk.

 

Bajor-malom-rét: A Borjádtól északra a Karasica-vízfolyás mentén található rét neve. Valamikor állatokat legeltettek itt.

 

Balokány-dűlő: Szellőtől keletre található dombhát elnevezése. Ma szántóföldek találhatók rajta.

 

Bár: Bár a Duna jobb partján, a Mohácsi Kistérséghez tartozó 600 fős település. Az 56-os számú főút áthalad a falun. Mohácstól 5 km-re fekszik. Üdülőtelepe a Szőlő-hegytől egészen a mohácsi határig húzódik. Bár területén fellelt vörösbetétű edénytöredék nyomán a régészek arra következtettek, hogy a falu területén már az újabb kőkorban is élt egy közösség. Római kori falmaradványokat, egy egykori országút maradványait, néhány avar kori sírt ugyancsak találtak a településen. A fennmaradt első írásos emlék 1296-ból származik, amely Boor, illetőleg Bor néven említi a települést. Neve a Bár-Kalán nemzetség valamelyik Bor nevű tagjának nevét őrzi. 1323-ban a Bor (Bár-Kalán) nemzetségből származó Bor fia János birtoka volt, aki a szomszédos településen Cselén birtokos margitszigeti apácákkal szemben volt megidézve egy perben, de a birtok fele még 1329-ben is az övé volt. A birtok másik felét 1298-ban, Kórogyi Cletus unokáinak osztozkodásakor Philipus fiai, Lőrinc, Fülöp és László kapták. 1328-ban Bári Benedek Besenyő birtoka volt. Hajdan fontos stratégiai útvonal mentén feküdt a község. II. Lajos serege ezen vonult fel a mohácsi ütközetre. A lakosság a török hódoltság korában sem vált meg otthonától, jóllehet már kétfelé volt kénytelen adózni. Fekvése következményeként rendszeresen portyázók garázdálkodásának esett áldozatául a település, mígnem 1599-ben a szabad hajdúk mindent elpusztítottak. Szlávok, (köztük szerbek) és magyarok költöztek be, majd német telepesek érkeztek. A napóleoni háborúk idején a gabona-konjunktúrának köszönhette fellendülését a település, l800 körül két kastélyt is építettek a faluban. Ekkor jelentős szőlőültetvényeket is honosítottak itt. Az első világháború 38 áldozatot követelt Bártól, amit szerb csapatok szálltak meg. A két világháború között ismét fejlődésnek indult. 1946-ban Bárba telepítettek egy állami baromfitenyésztési mintabirtokot. Állami gazdasága az ötvenes években olvadt be a volt Bólyi Állami Gazdaságba, ez történt a kastélyokkal és a parkkal is.

 

Battyhány-Montenuovo-kastély: A Batthyány-birtok mai kastélyának helyén a 18. században vadászkastély állt, amelyet 1805 és 1807 között klasszicista stílusban átépítettek. Az építmény külsejében egyszerű, de belső berendezése annál nagyobb értéket képviselt a korábbi évszázadokban. A II. világháború végéig a leírások szerint gazdag, fényűző bútorokkal, fegyver- és trófeagyűjteménnyel volt berendezve a kastély. A bútorok I. Napóleon palotájából származtak, felesége, Mária-Lujza révén, aki Napóleon halála után férjhez ment Neipperg-Montenuovo Ádám Adalbert grófhoz. Házasságukból született 1821-ben Montenuovo Vilmos Albert, aki feleségül vette Batthyány Júliát. Így kerültek a bólyi kastélyba a Montenuovo családból Mária-Lujza Napóleontól kapott empire bútorai, amelyekből néhány darabot ma a szekszárdi múzeumban őriznek. A kastély berendezését a II. világháború végén az átvonuló katonaság részben elpusztította, a könyveket és a bútorokat elszállította.
A kastélyban jelenleg szociális gyermekotthon működik. A belső udvar kivételével a hozzá tartozó 1800-as években létesült angolpark látogatható. A 11 hektáros kastélypark természetvédelmi terület. A kastély előtt részen sétány húzódik, ahol a kerítés falában fülkés márványülőkék vannak.

 

Battyhány-Montenuovo-mauzóleum: A mauzóleum építését Montenuovo Vilmos felesége, Batthyány Julianna grófnő rendelte el 1879-ben. A neoromán - neogót stílusú épület művészi kiképzésével a maga nemében országos viszonylatban is párját ritkítja.
A bejárati ajtó két oldalán négy-négy oszlop áll vörös és fehér márványból. Az oszlopok egy-egy reliefcsoportot tartanak. Az épület belsejében, a bejárattal szemben látható a vörös márványból készült oltár. Az előtérben egyetlen oszlop tartja a kórust, a karzatot, és a kupolát Az épület falaiban kialakított sírhelyekben nyugszanak a Montenuovo családhoz tartozók földi maradványai.

 

Békáspuszta: Bólyhoz tartozó gazdasági telep. Békási major és Agla puszta néven is ismert volt korábban. A környező mélyen fekvő területeken sok volt a béka, innen a név. Ménestelep van itt. Papd vagy Békáspapd, mint középkori magyar falu a török hódoltság elején néptelenedett el. A puszta területén a 18. században létesült Békáspuszta uradalmi majorság volt. A 19. század végétől volt állandó lakója. 1930-ban még 187 lakója volt. 1970-ben lakóinak száma már csak 72 volt. Ma szépen felújított vadászház és kápolna található itt. Sajnos a házhoz tartozó nagyobb területen a melléképületek még felújításra várnak. A vadászház jelenleg igényes panzióként (Békás panzió) működik.

 

Belső-réti-patak: A Dunaszekcsőtől északra folyó patak neve. Két halastó van rajta.

 

Belvárdgyula: Pécs felől az 57-es útról csatlakozik a műút a kis zsáktelepülésre. A két település, Belvárd és Kisgyula egyesüléséből keletkezett település már az ókorban lakott terület volt. 1056-ban a pécsi püspökség volt birtokosa 1285-ben említették először okiratban Jula néven. A XIII. század végén a Győr nemzetségbeli Konrád pálos kolostort építtetett itt, melyet Szent László tiszteletére szenteltek. A falu 1356-ban vásártartási jogot kapott. 1484-től káptalani iskola is működött benne. 1750 körül Tolna megyei református magyarok költöztek ide. A falu a jelenlegi nevét onnan kapta, hogy egy Belvárd Gyula nevű ember birtoka volt.

 

Berkesd: A Baranyai-dombság egy meseszép részén, a Mecsek keleti peremterületén fekszik. Egy-egy magasabban fekvő dombról körültekintve lenyűgöző panoráma tárul elénk. A dombok hajlatain végignyúló szántóföldek, az azokat körülölelő erdők látványa magával ragadja a vándort. A magyar, a német, a horvát és a szlovák nemzetiségeket befogadó falu lakosainak száma 920 fő körüli. A település szerkezetét két jól elkülönülő részre bonthatjuk. A régi település tulajdonképpen zsáktelepülés jellegű és többnyire hagyományos, fésűs beépítésű parasztházak jellemzik, az újtelep első sátortetős házai az 1960-1970-es években épültek. A település XVI. században épített, de az idők során lerombolt római katolikus templomát 1896-ban építették újjá. A falu nyugodt légköre, tiszta levegője kiváló lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra.

 

Berkesdi-erdő: Berkesdtől délre található erdőtömb vegyes állományú fafajokkal.  Az erdő egy mélyebben fekvő része mocsaras.  Több foglalatlan forrás is ered itt.

 

Berkesdi-patak: Berkesdtől keletre ered a Dió-völgyben. A Két-ági-erdőnél egyesül a Szilágyi-patakkal.

 

Berkesd-tető: Berkesdtől délre található széles, lapos 216 m-es magaslat neve.

 

Bogád: A Pécstől délkeleti irányban 3 kilométerre fekvő Bogád területén már a római korban gazdálkodást folytattak, a Mursa (Eszék) - Sopianae (Pécs) - Savaria (Szombathely) útvonal pedig érintette a települést, innen fordult nyugat felé és haladt keresztül Sopianae-n. Római kori leleteket találtak a Romonya felé vezető út mentén feltárt temetőben, 1959-1960-ban pedig 21 sírhellyel rendelkező IV. századi temetőre bukkantak a település nyugati felén. Hamvasztásos temetkezési helyről származó sírleletek bizonyítják, hogy már a II. században éltek a település területén. Szórványleletként Constantinus (312-337) bronzérme és 8 ezüstcsat került elő a kutatásoknak köszönhetően. A legkésőbbi érem Julianus Apostata (361-363) korából származik. Egy V. századi ezüstcsat a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.

 

Bóly: Az egykori dél-baranyai sváb falvak egyik gyöngyszeme. A település 1997-ben kapta meg a városi rangot. Története, ahogy ezt a földből előkerült régészeti emlékek bizonyítják, a késői kőkorba nyúlik vissza. Ez azt jelenti, hogy Kr. e. több mint 3000 évvel e területen már pattintotta és csiszolta szerszámait az ember.
Bólyról 1093-ból, Szent László idejéből származik az első írásos emlék, mely Bolok néven, egyházi birtokként emlegeti a települést, bár a temetőben található Római Castrum korábbi idők emlékét idézi. A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1703-ban Bóly - a törökök kiverésében jelentős érdemeket szerzett - Batthyány Ádám gróf tulajdonába került. A kialakuló uradalmi központot Mária Terézia uralkodása alatt német jobbágyok népesítették be, akiknek utódai ma is lakják e települést. A XIX. század végén a falu és az uradalom - házasságkötés révén - a Mountenuovo hercegi család birtokába került és maradt 1945-ig. A Batthyányak-Mountenuovok idején alakult ki a település mai arculata, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá, vált híressé kézműipara.
A II. világháború után a Németországba kitelepítettek helyére felvidéki és bihari magyarok érkeztek. A falu birtokosai fokozatosan fejlesztették ki az elhagyott, elhanyagolt földeken a gazdaságukat. 1792-től pusztáikon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be, s fejlesztették, korszerűsítették a szőlőművelést is. 1770-ben svájci tehenészetet létesítettek, a gazdaságban foglalkoztatott szakemberek irányításával.
A termékeny földeken jelenleg is gazdagon virágzó növénytermelés folyik. A mezőgazdasági nagyüzemeinek gabona- és vetőmag termelése európai-hírű. A települést övező lankákon dúsan terem a zamatos borszőlő, melyből a híres pincesorban készül a hegy leve.

 

Csele-hegy: A Mohácsi Szőlőhegy legmagasabb pontja. 174 m magas.

 

Csele-patak: A Szűr és Görcsönydoboka közelében futó patak a II. Lajos emlékmű közelében torkollik a Dunába.

 

Csele-víztároló: Görcsönydoboka közelében a Csele-patakon létesített halastó.

 

Csencse-vár: Mohácshoz tartozó szőlőhegy. Régen ez egy Csencse nevű gazda birtoka volt.

 

Cser-hát: A Bár és Dunaszekcső között széles, de lapos magaslat neve. 148 m magas.

 

Csiger-völgy: Szederkénytől délre, a Karasica menti rétek egyik elnevezése.

 

Csű-völgy: Berkesdtől dél-nyugatra található völgy. Régen itt kendert áztattak. Az áztatást követő csöpülést végezték itt, innen a név.

 

Disznó-völgy: Kisgeresd és Fazekasboda irányában húzódó, erdővel borított völgy neve.

 

Dobosvölgy: Pécsváradtól délre, a szederkényi út mellett található állattartó telep és majorság neve. Itt áll az ún. változóház is.

 

Domonkos-kút: Szellő falu határától délkeletre, a Felső-hegytől keletre elhúzódó völgytalp közelében egy fás bokros területrészen található a forrás, melyet szántóföldek határolnak. 2005-ben foglalta Ripszám István erdészeti igazgató. A gránitból készült építményben a kifolyócső felett gránitlapba írva látható az elnevezése. Az agyagos, homokos képződmények rétegvize jelentkezik bő hozamokkal. A forrás mellett asztalok, padok és tűzrakóhely van.

 

Dunaszekcső: Baranya megyében, a megyeszékhelytől nagyjából 50 km-re keletre, a Duna jobb partján terül el. A legközelebbi város tőle délre Mohács, illetve északra Bátaszék. A település közvetlenül a megyehatáron fekszik. Ma is, és a történelem során mindig a megye egyik határtelepülése volt. Területének jelentős része dombos. A település széles patakvölgyben terül el, amely észak-dél irányú. A felszín a pleisztocén kori löszlerakodással egyenletes volt egész Dunaszekcső területén, amelyet a dombok körülbelül egyenlő magasságú teteje is mutat. A patakok bevágódásával és a szél munkájának eredményeként az egykor egyenletes térszín feldarabolódott. A jelenlegi négy észak-nyugati irányú patakvölgy a domborzatot úgy szabdalta fel, hogy a falu területére mintegy ujjszerűen nyúlnak be észak-nyugati irányból. A dombtetők szélesek, általában 1-2 km terjedelműek, amelyeket kiemelkedések tesznek változatossá. Ezek a kiemelkedések legmagasabb pontja 158 méter, a tetők általában 140-150 méter magasak a tenger szintje felett. A falu főtere körülbelül 100 méter, tengerszint feletti magasságban fekszik. A Duna partján lévő házak körülbelül 90 méter magasságban állnak. A Duna szintje közepes vízállásnál 85-86 méter magasan van a tengerszint felett. Maga a település a Lánka patak völgyében egy völgyperemre épült, a bal oldalán lévő dombok közül az első a Várhegy, amelynek a Duna felöli oldala meredek, a település felöli lankás, amelynek lépcsős emelkedésén épültek az utcák, melyeken az utolsó házak elhagyása után a Várhegyre lehet jutni. A Várhegyet mély és széles szakadék választja el a Püspökhegytől. Ezt a mélyedést a rómaiak készítették, hogy ezzel a hegy tetején lévő erősséget nagyobb eséllyel védhessék. A Püspökhegy után a Szent János-hegy és a Bőváros domb következik. A település a kelták és a rómaiak egyik fő bázisa volt. Számtalan lelet tanúskodik ezekről. A település híressége a Lugio Napok.

 

Egres-patak: Szűrtől északra az Enges-völgyben egyesül a Csele-patakkal.

 

Ellend: A kistelepülés Pécs központjától 16 km-re délkeleti irányban található.
Pécs felől érkezve, a romonyai domb lábánál, – a „Nagynyárfánál” – érjük el a település határát. 1940-ben, itt került elő az ellendi fibula néven ismert országos jelentőségű régészeti lelet. Keletre a „Németrétek”, – nyugatra az egykori pusztához tartozó „Borsós” dűlő található. Az egykori major helyén ma jelentős lótenyésztés folyik. A települést kettészelő „Gyöngyös-patak” egykor négy vízimalmot hajtott. Ezek közül a falu előtti „Noch–malom” épülete ma is áll, mint családi ház. Ma a volt tanterem házasságkötő terem, a régi „mester-lakás”, ha nincs lakodalom, kulcsosházként a Pécsi Berekkör használatában van. A templomot 1893-ban építette Resch Ferenc zengővárkonyi építőmester, a templomfestést Gebauer Ernő festő-művész, orgonáját Angszter József készítette, faszobrai „Tiroliak. Tornya 1971-ben le lett bontva.

 

Ellendi-patak: Az Ellenden átfolyó patak Hásságynál folyik be a nagy halastóba.

 

Ellendpuszta: Ellendtől északra, az út mentén néhány házból álló tanya elnevezése.

 

Erdőföld: Somberektől délre található puszta. Ide tartozik még a Tónimajor is.

 

Erdősmárok: A Dunától nyugatra, a Geresdi-dombság alatt, Himesháza és Görcsönydoboka közt fekvő zsáktelepülés. Az Árpád-kori település Erdősmárok nevét 1261-ben említették először az oklevelek Mark néven. Első ismert birtokosa 1261-ben Chaba fia Máté volt. 1296 már Véki Pál fia János és Pál birtoka volt, akiktől - hűtlenségük miatt - III. András király elvette a birtokot és Andronicus veszprémi prépostnak adta. 1301-ben Véki Pál testvérének Csúzai Máténak Pál nevű unokájáé, aki akkor a birtok felét Venus nevű nővérének Folyó Istvánnénak adta. 1313-ban Csúzai Pál és Salamon Salamon nevű fia Salamon osztotta ketté itteni birtokát. Márok a 16. század közepén a pécsváradi apátsághoz tartozott.

 

Erdősmároki-halastavak: Erdősmárok és Liptód között található a három darab tó. A tavak nagyobb része már nádassal benőtt. Csak az egyik tónak van nagyobb nyílt vízfelülete. A délebbi tó közelében áll a Szent János-kápolna.

 

Ereszény: A Berkesdi-erdő északi felének elnevezése.

 

Erzsébet: Az egykori Püspökszenterzsébet területe a római korban birtokközpont volt, később hol a pécsi püspökség, hol a pécsváradi apátság tulajdonát képezte. A 347 fős falu templomának védőszentjéről, Szent Erzsébetről kapta nevét. A katolikus templomot 1774-ben építették. Színes freskói Árpád-házi Szent Erzsébet és magyar szentek alakjait ábrázolják. A szószék copfstílusú. A dombtetőre emelt épületet monumentális támfal erősíti. A templom mellett áll a XIX. századi, népi stílusú fából készült harangtorony. Az Erzsébetre látogatók nyugodt környezetben, a természet szépségeit élvezve tölthetik el szabadidejüket.

 

Fábri-malom: Fekedtől délre az egykori vasút és halastó melletti malom neve.

 

Fazekasboda: Baranya megyében, Pécsváradtól délkeletre a Geresdi-dombság alatt, Nagypall és Kékesd közt fekvő település. Nevének Fazekas előtagja a falu fazekas hagyományaira, boda nevű utótagja a régi buda=kemence szó boda nevű változatából ered. Egy másik változat szerint boda nevű utótagját szláv szónak tartják. A település és környéke már a rézkorban lakott volt. A település határában rézkori, római- és avarkori leletek kerültek napfényre: Itt feltételezik a Gurumba nevű római őrhelyet is. A mai falutól északkeletre a Gemeindegipfel-nek nevezett helyen állhatott a mai falu őse, ahol a régészeti feltárásokkor avar korból való építőkemencéket tártak fel, amiből következtethetünk az egykor itt élt népek fazekas tevékenységére. A településen át húzódott egykor a Pécsről Bátaszék felé tartó főközlekedési út is. Fazekasbodát az oklevelekben 1220-ban említették először egy apátsági alapítólevélben, mely szerint a falu Szent István király idején a pécsváradi bencések tulajdona volt. Később az 1232 előtti időkben királyi birtok volt. 1232-ben II. András király a pécsváradi apátságnak adományozta. Nevét ekkor Nagh Boda néven említették. A XV. század-ban a pécsi kispréposté volt. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el teljesen, a faluban még élt néhány család. A török felszabadító háborúk alatt azonban a falu a hadi felvonulások útjába esett, és teljesen elnéptelenedett. 1720 táján azonban - a fennmaradt hagyományok szerint - Fuldából érkezett német telepesekkel népesítették újra. 1778-ban Mária Terézia uralkodásának végén - a pécsváradi uradalommal együtt - a település az egyetemi alapé lett.

 

Fehér Gólya Múzeum: A Mohácstól délre fekvő Kölked lakossága évszázadok óta együtt él a gólyákkal. Itt található az országban egyedülálló Fehér Gólya Múzeum, ahol élményt adó vezetés keretében ismerhetjük meg a gólyaféléket, vándorlási útvonalaikat, életkörülményeiket. Míg a kiállító teremben hatalmas, fénypontos demonstrációs táblán követhetjük nyomon a gólyák költözési irányait, kint az udvaron és a környező villanyoszlopokon élőben is megtekinthető a gyönyörű madár. Költési időben egy beépített kamera segítségével az interneten is nyomon követhetjük egy gólyacsaládnál a tojásrakást, költést, fiókanevelést.

 

Fehér-kastély: Lásd Sárga-kastély.

 

Felső-hegy: Szellő keleti dombjának neve. Fenyőerdővel van beültetve.

 

Flórián-szobor: A máriakéméndi szobrot 1903-ban azért állították fel, mert egy asszony megmenekült itt a tűzhaláltól. Régen május 4-én körmenet vonult ide. Ide tartozik egy vicc: Hogyan fohászkodik a német paraszt a tűz patrónusához? Szent Flórián oltsd el a házunkat és gyújtsd meg a szomszédét!

 

Földház-tető: A Szilágytól északra található 254 m magas dombháton szántóföldek vannak.

 

Fritschi-kereszt: Görcsönydobokától északra a szebényi-vízfolyás közelében álló kőkereszt.

 

Fűzfa-forrás: Nagypall déli felén, a réten felbugyogó, vízinövényekkel szépen benőtt természetes állapotában található forrás.

 

Gál-hegy: Dunaszekcső dél-nyugati felén található 142 m magas dombhát neve.

 

Geresdlak: A Geresdi-dombság délkeleti részén, Pécsváradtól délkeletre, Himesháza és Fazekasboda közt fekvő település. Két község, Geresd és Püspöklak egyesítéséből jött létre 1968 június 30-án. Geresd már az Árpád-korban is lakott hely volt. Nevét 1292-ben említették először az oklevelek Gueresty néven. A falu ekkor több birtokos kezében volt; így például öröklött része volt itt Geresdi Tamásnak, aki 1302-ben a böszörmény Mizse nádor testvérének Ayza ispánnak híve volt, és részt vett a megyei közéletben is. 1312 előtt Geresdi Tamás megvette Hazugdi Péter és felesége Neste itteni földjét és vejének, Hásságyi Pál-nak adta át. Az átadott birtokban volt egy Sebastyanyulese nevű faluhelyet, a Gyöngyös-ön (Gyungys) túli trágyázott föld fele, az egész kaszáló, a mezei szántóföldek fele és a földhöz tartozó erdő. Az 1293-ból fennmaradt feljegyzések a geresdi nemeseket olasz eredetűnek mondták. Ekkor élt Gellért orvos leánya Katha, aki a nagyanyja Ech és anyja Enchebech hitbérként reá szállt részét átadta leányának Zepte-nek, Alapi Miklósnénak. 1295 előtt egy további birtokrész felett a baranyai várjobbágyok perlekedtek Győr nemzetségbeli Óvári Konráddal, de később lemondtak róla Konrád javára, aki azt öröklött birtokának mondta. 1295-ben Óvári Konrád a nádorfehérvári püspökkel szemben is megvédte e birtokát. 1330-ban Konrád unokái osztották ketté egymás közt a birtokot.

 

Gründli: Szederkénytől délre, a Karasicától nyugatra fekvő hely elnevezése. Valamikor itt egy gémeskút működött, melynek neve Somosi-kút volt. Nevét onnan kapta, hogy Somosi György TSZ elnök építette.

 

Gyulapuszta: A Belvárdgyulához tartozó kis településen gazdasági majorság működik. Néhány család lakik itt. Kastélya az 1990-es évektől gondozatlan és üres. Az utóbbi években állagmegóvási munkálatokat végeztek rajta, és hasznosítása még kérdéses.

 

Hásságy: Baranya megyében, Pécstől kb. 17 km-re délkeletre fekvő település. Az Árpád-kori település, Hásságy neve az oklevelekben 1058-ban tűnt fel először Hashag néven. A falu a 13. század végén Győr nemzetség-hez tartozó Óvári Konrád birtoka volt. 1291-ben Kórogyi Fülpöst említik, aki a faluból 5 ökröt hajtott el, majd pár évvel később, 1296-ban Lőrinc nádor fia Keménnyel együtt kirabolta és lerombolta a falut. 1311-ben Óvári Konrád fia Jakab e településről nevezi magát. 1312-ben a korabeli iratok egy idevaló szerviensét említik, majd később Héder nemzetségbeli Henrik fia János foglalta el a falut, de Károly Róbert király visszaadta Jakab árváinak. 1330-ban Jakab fiai osztoztak meg rajta, és az osztozkodáskor a határában levőnek mondják a Szent László monostort, melyet még 1295-ben Óvári Konrád alapított Hásságy és Hidor között a Szentága forrás mellett. 1333-ban papja 15 báni pápai tizedet fizetett.

 

Hásságyi-halastavak: A víztározók kialakításával 48 hektáros vízfelületű halastó létesült az 1960-as években Hásságy mellett. Gyönyörű ligetes környezete vonzza a kirándulni, horgászni vágyókat.

 

Hidáki-völgy: Maráza és Geresdlak közötti, hosszú keskeny erdős völgy elnevezése. Valamikor ezen a környéken volt a Hidák elnevezésű település, melynek nevét a völgy máig megőrizte. 1953-ban itt a régészek régi település nyomaira bukkantak. A fél kilométeres szakaszon található edénytörmelékek és korom ősi település helyéről árulkodnak. A marázai bekötőút létesítésekor barlanglakásokra bukkantak. A völgyfőn ered a Hidágai-kút nevű forrás, mely kis patakot táplál.

 

Hideg-völgyi-árok: A Hidáki-völgyben folyó patak elnevezése.

 

Hidor-hegy: Olasztól nyugatra található 206 m magas domb neve. Szántók és szőlőkkel borított.

 

Hímesháza: A falu már I. István korában létezett, s egyike volt azoknak a magyar falvaknak, amelyek plébániát alkottak, és templomot építettek.
Himesháza a török időkben elnéptelenedett, majd 1721-től kezdődött a pécsi püspök birtokát képező falu újratelepítése. Az új lakosok Németországból, a fuldai apátság falvaiból kerültek ide, s a falut a mai helyén építették fel. Az általuk épített templom tűzvész áldozata lett, a mai templomot 1753-54 körül építették. 1796-ban feljegyzések szerint német nemzetiségű, római katolikus vallású, gazdag, népes hely volt.
Az ipartelepítésre a múltban sem volt lehetőség, a községben a földművelés volt a fő tevékenységi forma. A két világháború között a település már viszonylag szegény volt. A II. világháború után majd 200 család települt be Bukovinából, a megye más területéről, Jugoszláviából, és Csehszlovákiából. A különböző helyről jött családok ma békességben élnek egymás mellett. Himesháza neve a festett, azaz "hímes" ház kifejezésből származik, mely a képekkel kifestett templomára utal. Szent István korabeli temploma számos települést ellátott. 1332-ben "Hymisház" a Pécsi Püspökség birtoka, a török időkben szinte teljesen elnéptelenedik. A XVIII. század első felében betelepülő fuldai németek alakították ki a község mai szerkezetét az ősi falutól délre, majd az 1945-ös kitelepítésekkel székelyek és felvidéki magyar családok költöztek ide. Ma a katolikus Himesháza a német hagyományú, gazdag település rendezett képét mutatja, könnyebben vészelte át a rendszerváltást. Számos életképes vállalkozás született, és szolgáltatásokban is átlagon felül ellátott. Ma is a szűkebb térség fontos központja.

 

Hímesházi-árok: A Geresdlak felől folyó patak Görcsönydobokánál egyesül a Csele-patakkal.

 

Hímesházi-tavak: A Hímesházi-árok két tava. Érdekesség, hogy a két tó között épült meg az M6-os autópálya.

 

Homokbánya (1): Fekedtől délre a volt vasút alatt találhatóak a bányák.

 

Homokbánya (2): A 6-os számú főút mentén, a szilágyi elágazásánál található. Sárga homokot bányásznak itt.

 

Homokdomb: Pécsváradtól délre a Dobosvölgy közelében található 206 m-es magaslat. szántóföldek vannak rajta.

 

Horpács: A Szebény felől folyó patak a Csele-víztározóban köt ki.

 

Hosszú-dűlő: A szederkénytől dél-keletre eső terület a volt bólyi elágazásig. A Bólyra vezető műút ezen szakasza autópálya építés miatt 2008-ban megszűnt. Az új út keletebbre tevődött át.

 

Hosszú-völgy: A Marázától húzódó valóban hosszú, erdős völgy neve.

 

Jenyei-hegy: A 196 m-es domb a Mohácsi Szőlőhegytől északra található.

 

Józsefmajor: A Birjáni elágazásnál az ENGER mellett találjuk a néhány házból álló kis telepet.

 

Káposztás: Szederkénytől északra, a Nagy-erdőben található hely elnevezése. A nevét onnan kapta, hogy a mostani erdő helyén itt az 1960-as évekig a Szederkényieknek voltak kertjeik. A Nagy-erdei-patak vizét felduzzasztották és ezzel locsolták a veteményest.

 

Karasica-vízfolyás: A Duna jobboldali kis mellékfolyója. Feked közelében a Kökény-árokban ered. A leghosszabb szakszán délnek veszi útját, a Dunát Herceg-Mároknál ér el. Hossza mintegy 80 km. Folyásának alsó része azelőtt igen mocsaras volt. Míg eredésénél csak néhány liter/perces vízhozammal csörgedezik, addig alsóbb részét az 1950-es években egy rövid időre hajózhatónak minősítették.

 

Kegytemplom: A 15. században épült kegytemplomot Mária-templomként is ismerik. A későbbi időkben átépítették. A Miklós-plébániatemplom és a körülötte elterülő középkori Kéménd a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott ép mennyezettel, de tető nélkül. 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is a templom szentélye) átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult.

A búcsújárók ösztönzésére és adományaikból újabb prímási engedély kérése nélkül 1747-ben hozzáláttak, hogy a kápolnához egy jóval szélesebb templomot építsenek. Ezt az első plébános, Lipusy György 1753-ban szentelte föl. 1754-ben prímási engedéllyel plébániatemplommá nyilvánították. 1756-ban a templom körüli hatalmas területet kőfallal vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak. 1758-ban új Mária oltárkép készült, rajta a filiálék védőszentje is: József (Maráza), Miklós (Liptód), Márton (Kéménd), Lőrinc (Szederkény). 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a fatornyot 1817-ben lebontották, és a templom mellé kőtornyot építettek. Keresztjébe elrejtették az „őstörténetet” és egy beszámolót a napóleoni idők megpróbáltatásairól. Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937-38-ban, 1976-77-ben történt. 1966-ban – az addigi templomhajóban lévő – fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárkép helyére állították. A kép a kórus falára került. A templom 230 éves jubileumára, 1981-ben a volt kéméndiek (egy második) harangot adományoztak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében elhelyezték a toronyban. A papok a templom belsejében, illetve a templom előtti park kriptáiban vannak eltemetve. A templom előtt található Weidinger család és Petri György esperes kriptája is. Az 1930-as években még sok régi sírkő állt a templom nyugati térségében, a kőkerítés sarkaiban pedig kápolnaszerű fülkék voltak. Egy 1774-ből származó metszet hármat ábrázol. Ezeket a renováláskor eltávolították. A templom körüli kálváriát a stációkkal 1844-ben létesítették. Scitovszky pécsi püspök 112 Ft-ot adományozott adományozott a stációképek beszerzéséhez. A kőművesmunkát a véméndi Mantz György és Hauk Mihály, a festést a kéméndi Hoffmann András, a lakatosmunkát Herr Ferenc végezte. A kegytemplom északi oldaláról akkor helyezték ide a három kőkeresztet. Feliratuk már teljesen lekopott. Mögéjük kálvária kápolnát emeletek, amit a 20. század elején lebontottak, mivel funkciója megszűnt. A szintén 1844-ben épített Sarlós Boldogasszony-kápolna későbbi sorsát nem ismerjük. Lehet, hogy a kőkerítés dél-nyugati sarkában állt, és az 1930-as években lebontották. Régebben itt is temető volt, időnként csontok kerülnek elő.

 

Kátoly: A Karasica jobb partján, egy völgy ölében, egy időszakos vízfolyású patak medrében, gyönyörű környezetben fekszik. Kátoly Árpád-kori település, amit az ebből a korból származó temploma is bizonyít. A falu és templomának védőszentje Szent Katalin, egyes kutatók szerint innen származik a település neve is. A római katolikus, gótikus stílusú, műemlék templom a XIII. század végén épült. Egy középkori eredetű falképen kívül egy XIV. századi keresztelőmedence is látható. Az ősi templom a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorához tartozott, mellette a remeteházzal. A település közel 60 százalékát kitevő horvát népesség hű hagyományihoz, a jeles ünnepeken a falu még mindig magára ölti a színes sokác népviseletet.

 

Kékfestő műhely: Nagynyárádon található az országban egyedülálló és működő Kékfestő Műhely. A fesztivál idején, minden év július utolsó hétvégéjén kékfestő kiállítás, gazdag kulturális program, kézműves kirakodóvásár és nyitott pincék várják az idelátogatókat.

 

Kékesd: A 210 fős kistelepülés Pécsváradtól délre található. A községet említő első írásos emlék 1290-ből származik, amelyben Keykug néven szerepel. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említették. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt. 1656-ban nyolc éven át húzódó perben szerezte vissza a falut a pécsváradi Bertók apát a pécsi püspökségtől. 1686-tól a település földesura a délszláv Kararity Mihály, majd 1696-tól ismét a pécsváradi apátságé lett. A török hódoltság alatt is lakott falu volt. A XVII. században rácok települtek ide, akik a felszabadító háborúk után elköltöztek. A falu neve 1687-ben Rácz Kékes volt. A XVIII. században lakossága ismét magyar lett. A faluban korábban nem volt templom, így 2000 körül az itt élők új templom építésébe fogtak. A templomot 2009-ben szenteleték fel.

 

Kéméndi-kereszt: Állítatója és a közeli háznévről lett elnevezve. Kéméndi (Kerner) János és családja emeltette 1947-ben, amiért szerencsésen átvészelték a háborút. A keresztet a közelmúltban szépen felújították, felirata fekete gránit táblán olvasható.

 

Kéméndi-tető: Máriakéméndtől észak-keletre található a 259 m-es magaslat. Helyenként erdő, másutt szántóföld borítja. A tetőn háromszögelési pont van elhelyezve.

 

Két-ági-erdő: A Szilágy és Berkesd felől futó vizek között van. Az erdő régen leért a két vízág egyesüléséig. Valamikor erdészkunyhó és a hozzá tartozó melléképület, valamint gémeskút állt itt.

 

Kisgeresd: Geresdlakhoz tartozó szépen gondozott kis településrész. Az utóbbi években üdülőfaluvá alakul. Szépen rendbetartott haranglábja és keresztje mellett gyakran megpihennek a kirándulók.

 

Kisgeresdi-erdő: Geresdlak közelében található nagyobb erdőtömb.

 

Kisgyula: Belvárdgyulához tartozó kis településrész.

 

Kisnyárád: Lánycsóktól kb. 8 km-re észak-nyugatra található. Nevét 1285 körül említik egy oklevélben. A település ekkor a királyi tárnokok jobbágyainak a földje volt, és IV. László odaadta (Németi) Leunard fiainak. 1292-1297 körül egy oklevélben idevaló lakosa tanúskodásáról van szó. 1335-ben papja 8 báni pápai tizedet fizetett. A török időkben a falu lakossága megfogyatkozott. A 18. században német telepesek érkeztek a faluba. Ma többségében németek lakják.

 

Kispuszta: Szilágytól keletre a Cser-tető derekán létesült kis erdei puszta. A puszta napjainkra elnéptelenedett.

 

Kleisz-malom: Pécsváradtól délre, a homokbánya közelében található. Egy forrás és egy kereszt áll itt ma.

 

Kőfejtő (1): A Szederkénytől északra a máriakéméndi út közelében található mészkőbánya termelése az 1950-es években szűnt meg. A bányaudvarban szép rétegződött mészköveket láthatunk, helyenként tengeri állatok megkövesedett vázaival.

 

Kőfejtő (2): Lánycsóktól északra található mészkőbánya.

 

Kőfejtő (3): Lánycsóktól északra a Vaskapui úton a mohácsi szőlőhegy közelében található kőbánya.

 

Kőfejtő (4): A Csele-hegy és a Csele-víztározó között elhelyezkedő mészkőbánya.

 

Kolgram: Máriakéméndtől nyugatra elhelyezkedő akácos terület neve.

 

Kölked: Kölked Mohácstól délre, a horvát határ mellett fekszik. A település (római kori nevén Altinum) már az Árpádok korában lakott hely volt. A jellegzetes halászfalu máig megőrzött faluképe 250 házával huszonkét utca romantikus hangulatát adja. Érthető, hogy harminc lakóépületnek biztosítanak védettséget a műemlék jellegű, református templomuk mellett. 2002-ben nyitotta meg kapuit az Európában egyedülálló Fehér Gólya Múzeum. Bemutatási tárgyai között szerepel a környék - a Duna-Dráva Nemzeti Park - jellegzetes faunája és flórája, a világ gólyái, vonulási útvonalaik elektronikus diorámán, és emellett élő gólyák is láthatóak egész évben. A múzeumi tevékenységgel párhuzamosan az oktatás is helyet kap az épületben: a helyi és a környékbeli általános- és középiskolások élvezhetnek egy-egy, a témához kapcsolódó előadást, amelyet a Múzeum vezetője, a helyi iskola pedagógusai, valamint a Nemzeti Park munkatársai tartanak. Kölked a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik centruma is. Bejelentkezés alapján, megtekinthetők a környéken ritka madarak, állatok, rovarok, növények. Igazi "ínyencségeket" kínálva a természetkedvelők számára. A sík terep ideális kirándulóhely is, közel 30 km-nyi elsőrendű kerékpárút vezet csodálatos természeti környezeten keresztül. A falu mellett található az a horgászparadicsom, mely a Duna holtágaiból jött létre. Az öt részre tagolt horgászvíz összesen 20 km2-nyi területű, csendes, hamisítatlan vízi világ. Kapitális harcsák, csukák és egyéb halak kerülnek itt horogra.

 

Középkori-templom (Szilágy): A 14. században épült, a kis dombon álló barokkosított katolikus templom. Hajójának déli falában résablakokat tártak fel. E falrészlet vakolata szépen elkülöníti a későbbiektől.

 

Közmosó-forrás: Nagypall belterületén a templomtól nem messze, a játszótérrel szemben találjuk a már évszázadok óta közismert forrást. Kialakítását úgy oldották meg, hogy az természetes állapotában maradhatott, és mosási célokat is szolgálhatott. Ennek megfelelően történt az ötszög alakú támfalas építmény kivitelezése. A víz feltörése a medencében több helyen is történik. A fal mellett padlólapokon keresztül biztosították a járást, illetve a ruha mosását. Nagyon bővizű forrás.

 

Kremberger-malom: A Kékesdtől délre található malom 1911-től a Kremsberger családé. Urasági malom volt, egykor a pécsváradi uradalomé volt.

 

Laki-árok: Geresdlaktól északra futó völgy neve.

 

Lajosmajor: Külterületi lakott hely Bóly és Nagynyárád között. Néhány ház áll itt.

 

Lánycsók: A település több mint 4000 éves múltra tekint vissza, fennmaradását kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. Itt találkozik a Duna völgye sík vidéke a dunántúli dombos vidékkel. Mohács városától nem messze fekvő Lánycsók település történelme során, kilenc évszázadon keresztül a pécsi püspök uradalmához kapcsolódott. Első okleveles említése 1093-ban történt: a falut I. (Szent) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökséghez. Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak. Egyikük vörös hajú volt, és a most is létező Vörösmarton lakott, Márthának hívták. A másik igen víg kedélyű volt. Lakását Villányban tartotta és Vígleánynak nevezték. A harmadik itt lakott. A három testvér - talán mivel Vígleány kigúnyolta a vörös hajú Márthát, vagy mert az örökség miatt összeperlekedtek - sokáig a nagy haragban voltak, végre itt összecsókolózva kibékültek.
A másik történet szerint egy török katona szép leányt látva e vidéken, utána futott és e helyen megcsókolta, s ezért kapta a település a Lánycsók nevet.
A valóság azonban, hogy a település neve Lanchuk néven már a török megszállás előtt is szerepelt. Az tény, hogy a település mai neve csak 1905. január 1-től használatos.

 

Lánycsóki-Nagy-hegy: Lánycsóktól északra található 168 m-es magaslat. Jelenleg szántóföld.

 

Lapisi-erdő: A Szilágy és Berkesd között vezető műút hajtűkanyarjánál elterülő erdőtömb elnevezése.

 

Liptód: Babarctól északra található kicsiny zsáktelepülés. Liptód egyike azon 41 településnek, amelyet még I. István király 1015-ben a pécsváradi Szt. Benedek rendi apátságnak adományozott. A községet a török hódoltságig kizárólag magyarok lakták. Az 1690-es években a lakosság összetételében változás következett be, mivel itt telepedett le a juhtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó szerb és rác nemzetiségű népek egy része. A jelenlegi németajkú lakosság az 1751-es évtől kezdődően egyenként telepedett le. Ettől az időszaktól kezdve a lakosság döntő részét a német nemzetiségűek adták és adják napjainkban is. 1945-ben magyar családokat telepítettek be Szomolyáról, akik egy-két éven belül elhagyták a falut. 1947 és 1948-ban a kitelepítési hullám - az utak járhatatlansága miatt - kevésbé érintette az itt élőket. 1930-ban, miután a dészláv lakosság elhagyta a települést, a német anyanyelvű lakosság aránya: 96% volt. 1980-ban a német anyanyelvű lakosság aránya: 91 %, s ez országos viszonylatban a harmadik legmagasabb arány. Napjainkban a falu lélekszáma 240 fő. A falu vonzereje a csend és a nyugalom. A település négy domb közé beékelődve, azok völgyében helyezkedik el, igen szép, festői környezetben. A falut egy déli irányból észak felé folyó patak szeli át. A falunak csodálatos szépségű műemlék jellegű római katolikus temploma van.

 

Liptódi-tető: Liptódtól keletre, Erdősmárok déli oldalán található 200 m-es magaslat. Nagyobb része erdővel borított.

 

Livadszka: A Szederkény és Olasz közötti dombhát elnevezése.

 

Ló-kút: Liptódtól északra, az azonos nevű réten található. Az erdővel körülvett tisztáson táborozóhely van, asztalok, padok, tűzrakóhely és vezetékes vízzel működő kút található itt.

 

Lóré: Békáspuszta és a bólyi vasútállomás között lóvasútként funkcionált egykor.

 

Magyarsarlós: Pécstől délkeletre 10 kilométernyi távolságra található. Megközelítése az 57–es számú főközlekedési útvonal Pécset Moháccsal összekötő szakaszáról lehetséges. A település festői környezetben, öblös völgy védett ölelésében fekszik.

 

Maráza: Pécsváradtól délkeletre, Geresdlak és Kékesd között fekvő zsáktelepülés. Még az 1887 évi kataszteri térképen is fel volt tüntetve a mai Maráza elődje Alsó- és Felső-Hidága Maráza északi és keleti felén. Hidága nevét az oklevelek 1292-1297 között említették először Hidagay néven, mint a hídágai nemesek birtokát. A hídágai nemesek gyakran szerepeltek a megyei közéletben, részben mint a Gyulaiak megbízottjai: 1319-ben Artolf nevét, valamint első feleségétől született fiát Domokost említette egy korabeli oklevél. A falu a török uralom alatt elnéptelenedett, és a régi falutól délebbre, mai helyén alakult ki az új falu; Maráza. 1720-ban délszláv-, majd tíz évvel később 1730-ban német telepesek kezdték benépesíteni a falut, később magyar nyelvű lakosok is letelepedtek itt. A magyarok érkezésével egyidőben pedig megkezdődött a sokácok elköltözése. A 20. század elején Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott. Ma 200 lakosa van Marázának. Nevezetessége a falu határában álló Mária-kápolna.

 

Mária-forrás: Lásd Mária-kápolna (Maráza).

 

Mária-kápolna: A bári Sárga-kastélyokhoz tartozó Mária-kápolna (Sauska-kápolna) 1832-ben épült barokk stílusban. Sauska Lajosné Hegedűs Anna földbirtokosnő építtette. Ide is temették. A kápolna eredeti tornya villámcsapástól leégett, ezt 1866-ban építették újjá.  Külső homlokzatát a XIX. század második felében romantikus elemekkel átalakították. A szép kerítéssel körbevett gondozott parkban, idős fák árnyékában álló kis kápolnát érdemes felkeresni.

 

Mária-kápolna (Maráza): Marázától délre, 1,5 km-re az erdő szélén, a nyiladék végében található a kis kápolna. A földút egy völgyben, egyik oldalán dús erdőtől kísérve kiszalad a faluból, majd egy szántáson át egy hívogatóan zöldellő nyiladék felé vezet. Az enyhén emelkedő nyiladék végén áll a Mária-kápolna. A bámulatos kis épületet a közelmúltban újították fel társadalmi munkában a marázai lakosok. Az erdőből kellett kibontani, a már romos épületet. Jégli Péter, marázai díszpolgáré a felújítás ötlete és a megvalósítást szolgáló önzetlen adománya. A kápolna tetejét Zsolnay-kerámiák díszítik, mint ahogy a kútét is. Annak kapcsán lett híres, s ezért épült mellé a kápolna is, mert csoda történt itt. Egy, a közeli szőlejében kapáló horvát asszony vak lánya a forrás vízében megmosakodva visszanyerte látását. A csoda ma is tart. Egy kis ékszer ez a Mária-kápolna az erdőben, ahova a hívők még ma is elhozzák máshol, búcsúkban, zarándokutakon vásárolt ereklyéiket. És a szeptember 8-án szokásos falunapnak is programja az itt tartott mise. A most már kútba foglalt forrás tiszta, hideg és finom vizéért még ma is gyakran kisétálnak az emberek a pácolt fából készült feszület által őrzött kápolnához.

 

Mária-kápolna (Szentkúti-kápolna): Lásd Szent-kút.

 

Máriakéménd: A Szederkénnyel szomszédos falu két irányból is megközelíthető: Pécsváradról illetve Szederkény felől. Máriakéménd már a csiszolt kőkorban is lakott hely volt, később trák-illír népcsoport, kelták, majd rómaiak is letelepedtek a környéken, az egykor itt áthaladó híres római borostyán út mellett. Nevét 1015-ben már említette a pécsváradi apátság alapítólevele is, mint apátsághoz tartozó birtokot. 1237-ben a Győr nemzetséghez tartozó Óvári Konrád birtokaként említik az oklevelek Minori Kemud néven, Óvári Konrád baranyai uradalmának a központja volt. Ő építette a várat is, még a tatárjárás után. 1273-ban a hatalmaskodó Albert fia Mihály és Óvári Konrád közti vitában - mely a közeli cikádori konvent előtt folyt - említik újból a település nevét, majd újabb hatalmaskodásokat jegyeztek fel az oklevelek: 1285-ben és 1296-ban, mikor Lőrinc fia Kemény, majd Kórogyi Fülöp is lerombolta és kirabolta a települést. Kéménd várát említette Lodomér esztergomi érsek is 1279-1290 körül, mikor egyik levelében kérte Óvári Konrádot, hogy ide fogadja be és védje az új pécsváradi apátot. 1280-ban a kiskéméndi jobbágyokat is említették, akik Nadicán voltak szőlőbirtokosok, s 1295-ben Kéméndi Sebestyén nevét, aki Konrád mester megbízottja volt. A XIV. század elején a kéméndi várhoz és uradalmához tartozó Hásságy, Tabód, Héder, Olasz, Gyula, Belvárd, Nyomja, Petre, Geréc és Töl településeket a szomszédos szentlászlói monostorral együtt [Héder nemzetségbeli] Henrik fia János foglalta el, Károly Róbert király azonban visszaadta Konrád fia Jakab árváinak, akik később Kéméndi, Gyulai és Baranyai vezetéknévvel voltak a település birtokosai. 1330-ban a Konrád fia Jakab unokái osztoztak meg birtokaikon. Kéménd ekkor már 3-részből állt; a várból, s az alatta kifejlődött Váraljából, Kiskéménd és Nagykéménd falukból. Híres hely lehetett, már ekkor vámhely volt, s vásártartási joggal is rendelkezett. A Török hódoltság utáni felszabadító harcok alatt a település elnéptelenedett, sokáig néptelenül állt, majd horvátok telepedtek le itt, az ekkor a pécsváradi apátsághoz tartozó birtokra. 1725-ben Fuldából származó német telepesek érkeztek a lerombolt faluba, ahol ekkor csak a középkori templom romjai látszottak. A telepesek keze nyomán épült ujjá a falu, s virágzó szőlőkultúrát alakítottak ki, s megkezdődött a pincesorok kiépítése is.

 

Máriakéméndi-halastó: Máriakéméndtől északra, a Patkányos-patakon létesített tó. Nádas veszi körül.

 

Mária-képszobor: A bári Mária-kápolnától a falu felé eső erdő szélén, az út mellett álló kőből épített kis fülke. A képszobor története az, hogy 1910 körül Ebner Ignác bíró lebontatta. Hamarosan megbetegedett, ezért két év múlva ismét felállíttatta.

 

Martonfa: A település Baranya keleti felén található, a megyeszékhelytő 10 km-re. Zsáktelepülés, ezért csak egy irányból közelíthető meg, a 6-os útról lehajtva. A település nevével a XIII. század végéről származó oklevelekben találkozhatunk először, és a lakosság túlnyomó rész mindig is magyarnak vallotta magát. Martonfa Pécsvárad körjegyzőségéhez tartozik, valamint az oktatási és egészségügyi intézmények is itt találhatóak. Bár kéthetente egyszer a településen kialakított orvosi rendelőben is van háziorvos és gyermekorvos. A falunak egy pontból elágazó, a falu fő büszkeségéhez, a Szent István templomhoz érkező három utcája van. A legfőbb ünnepük a Szent István - napi búcsú, augusztus 20-án. Sajátos hagyomány volt sokáig a nőnap megünneplése: Március 8-án a férfiak közösen indultak hóvirágot szedni, majd mindenki részt vett az esti nőnapi bálon.

 

Mohács: A Dél-Dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági területekkel övezett város. A kutatások szerint Mohács környékén az ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz- és vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak. Ez Magyarország legdélebbi Duna-parti települése. A város egyik legfőbb nevezetessége az évente megrendezett busójárás, melynek idejére több ezren látogatnak el Mohácsra. A várostól délre történt 1526. augusztus 29-én a történelmi jelentőségű csata, melynek során a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő török sereg ellen.

 

Mohács, Szőlőhegy: Mohácstól északra elterülő igen nagy kiterjedésű, Lánycsóktól Bárig terjedő szőlőhegy.

 

Mohács, Történelmi Emlékhely: A Sátorhely településhez közeli emlékhely hét hektár kiterjedésű és természetvédelmi terület. A mohácsi csatamező temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely. Az ország sorsát megpecsételő vesztes csatában mintegy 28 ezer magyar vitéz halt meg, az emléküket idézik a park szobrai. Hogy pontosan hol, a mohácsi sík melyik részén lehetett a csata, azt csak a XX. század közepén sikerült behatárolni, a jelenleg az emlékhely területén lévő öt tömegsírt az 1960-70-es években találták meg. Az emlékhely építészeti tervezője az Ybl- és Kossuth-díjas Vadász György volt. Az emlékhelyet jelenleg a DDNP működteti, így az utóbbi években jelentősen megújult és megszépült a park. Az emlékhelyhez egy védett fasor is tartozik.

 

Monyoród: A település mintegy félúton található Pécs és Mohács között. Az 57-es főúttól kb. 2,5 kilométerre húzódik. Csak közúton közelíthető meg. A zsáktelepülésről az első fellelt írásos emlék egy Anjou-korabeli, 1389-ből származó oklevél. Ez Monorod néven említi. Később előfordul Monyaród és Manyorod változatban is. Története során földesura volt Török Bálint. Erről egy 1552. évi adólajstrom tanúskodik. A török hódoltság korában szerencsés fekvésének köszönhetően nem pusztult el. A 18. század elejétől a pécsváradi apátság birtoka, majd annak megszüntetése után a Budapesti Tudományegyetem tulajdonába kerül. Magyar település volt, csak néhány horvát család települt Monyoródra. A 18. század végén erősen megcsappan a magyar lakosság létszáma, telkeiket a környező falvakban élő németek vásárolják meg. A németek közül 1940-ben többen tagjai lettek a Volksbundnak, s a szovjet csapatok elől menekülve 23 család Németországba távozott, ahonnan nem is tért vissza. Vagyonukat a megye különböző településeiről érkezett szegényparasztok kapták meg, s 1947-ben a Felvidékről is betelepítettek 18 magyar családot. A közigazgatási átszervezések szinte évtizedenként hoztak változást. Kezdetben a szederkényi körjegyzőséghez tartozott, majd 1950-től önálló tanács alakult. 1965-től ismét a szederkényi közös tanács tagja. 1990-ben önálló önkormányzatot hoztak létre. Az 1907-es helységnévtár adatai szerint a lakóházak száma 115, lakónépessége 578, német és horvát nemzetiségűek, római katolikusok. Ma a falu három utcájában fekvő 96 lakóházat 190-en lakják. A népességszám folyamatosan csökkenőben van. Különös látvány a kőbánya-rekultiváció területén látható kőfal, ahol jól kirajzolódnak a különböző geológiai rétegek, és amit most dróthálóval is védenek.

 

Nagybudmér: Villánytól északra, Borjád és Kisbudmér között fekvő település. Nagybudmér, Budmér (Bodmér) neve az oklevelekben 1285-ben tűnik fel először Budmér néven. A település a Budmér nemzetségbeli Budméri család birtoka volt. A család tagjai a megyei közéletben játszottak szerepet. 1298-ban Bezedek mellett is birtokosok voltak, és a fennmaradt adatok szerint a család egyik tagja [Óvári] Konrád fia Jakab szolgálatában állt 1308-ban. 1324-ben az örökös nélkül elhalt Leus birtokát Károly Róbert király Becsei Imrének adta, de Leus unokaöccsei: András fia Mihály és Gergely rokoni és szomszédi jogon ellentmondtak. 1335-ben papja 8 báni pápai tizedet fizetett. 1399-től a két Budmér települést Alsó- és Felső- előnévvel különböztették meg. Ma két település Mohácstól nyugatra, Kis- és Nagybudmér néven.

 

Nagy-erdő: Szederkénytől északra található tölgyes és akácos erdő. Az 1960-as évekig parkerdő volt, az iskolás gyerekek ide jártak kirándulni a Nagy-erdei-patakhoz és az Őrszem-forráshoz. Az erdő keleti felén 1945 előtt vályogot termeltek ki és kendert áztattak, ma méhésztelep van itt. Itt voltak valamikor a falu káposztáskertjei. Az erdő közepén a kis réten pedig régen állatokat legeltettek, egy vályú maradványa még látható.

 

Nagy-hát: Perekedtől keltre található 277 m-es magaslat szántóval és szőlőterületekkel.

 

Nagy-hegy-dűlő: Berkesd és a Csű-völgy közötti 188 m magas domb neve.

 

Nagynyárád: A Mohácsi kistérségben,