facebook_page_plugin

Duplán…Mikulás előtti barangolás a Kőlyuk környékén…

duplán

 

Elöljáróban a túra címéről... Az október 10-én elmaradt túrám pótlására kerestem és találtam időpontot: december 4-ét. Mivel az időpont éppen „Mikulás előtt” van így a túra elnevezése: „Mikulás előtti...” lett.

Akkor még nem tudtam, hogy e cím kétszeresen is aktuális lesz.

Tisztelt Olvasónak ehhez tudnia kell, hogy másodállásban a komlói Fekete Láng Tanodában dolgozom. Évek óta a Mikulás szerepet is vállalom. Az elmúlt héten írt nekem a tanoda vezetője, hogy az ünnepség időpontja változott, tudom-e vállalni a „fellépést”.

 

Válaszoltam, hogy aznap túrát vezetek: sárosan, túrabakancsban is jó leszek? Annál hitelesebb leszel – válaszolta. Vállaltam, így a túrát követően, 16.00 órakor Komlón, a Dankó Közösségi Házban Mikulásként kellett ajándékot osztanom a gyerekeknek. Megérte vállalni... Így született a „Duplán...Mikulás előtt” cím.

 

 


Müller János túratársam részletesen leírta a túrát, ezért csak néhány információmorzsával egészítem ki részletes, remek írását.
A túrát megelőző héten (csütörtök) rengeteg csapadék esett, ezért kissé aggódva gondoltam arra, hogy milyen időjárás lesz szombaton. A pénteki derűsebb időt követően, reggelre csípős idő lett, ez jót tett a talajnak: megfagyott a felső réteg. Hűvös, de gyönyörű, napfényes szombat köszöntött ránk.


A Kőlyuki Betérőnél találkoztunk a túratársakkal. Egy kis reggeli „programmódosítást" követően 17 túratársammal Vágotpuszta irányába indultunk el. Jelzetlen földúton haladtunk északnyugat-nyugat irányban. A Görgeteg elnevezésű - az 1940-es évek végéig virágzó mezőgazdasági művelés alatt álló –területen haladtunk. Romokban álló présházak, beomlott pincék, elfeledett kutak mellett gyalogoltunk el. Lent, a völgyben tapasztalható reggeli csípős levegőt követően az „emelkedő” hamar levétette velünk a sapkát, kesztyűt, felesleges pulóvert. Vágotpusztán a pihenőpadoknál tízóraiztunk, de népszerű volt „tüzesvíz” és Péter túratársunk forralt bora is.


A 403 méter magasan fekvő település közigazgatásilag Mánfához tartozik. 1790 körül uradalmi csárda állt az út mellett, magyar és német családok telepedtek le a hegyi faluban. A 20. században elnéptelenedett, üdülőtelepülés lett, 1970-ben 9 lakosa volt. A 56’-os forradalom leverését követően a szovjet megszállás elleni harc egyik bázisa lett. A „Mecseki Láthatatlanok” mintegy 300 fős csoportja, a „Gazda” vezetésével innen támadta a megszállókat.


A zöld sáv jelzésen a Lóri kulcsosházhoz, majd a sárga négyzeten a Garajc lábánál, a Lóri-völgyben haladtunk tovább. Szekszárdi túratársunk még nem járt itt, nagyon tetszett neki a Toplica patak vájta vadregényes völgy (az óbányai völgyet juttatta eszébe). Egy kicsit geoládáztunk volna, ha... sikerrel járunk. Jenő és Péter túratársunk a völgy egy pontján egy jól elrejtett „ládát” keresett. Szorgalmasan segítettünk nekik a keresésben, de hiába a „kincs” nem került elő. Majd máskor! (pedig megvan! A szerk. megjegyzése) A völgyből a Bános déli részén található legelőn keresztül jutottunk a település központjába.


A települést a 14. századtól említik Bálványos, Bálvánus néven. A középkorban virágzó falu volt, de a török korban elpusztult. A 18. században német jobbágyokat telepítettek be, újjáépült a kis „hegyi falu”. Az 1930-as években a német lakosság arány 90% volt. A település nevezetessége a Szt. Imre herceg tiszteletére szentelt templom, amelyben iskola működött. Ma szállást lehet foglalni benne.


A központban kialakított pihenőhelyen elfogyasztottuk szendvicseinket, majd a sárga sávjelzésen újra Vágot felé vettük az irányt. Ahogy letértünk a Szentegyház dűlő felé, s a csúcshegyi kertek irányába vezető kövezett útról, az út két oldalán (főként az északi oldalon) a „valaha volt legelő” hatalmas, terebélyes tölgyfái mellett haladtunk. A szerteágazó, mesekönyvbe illő faóriások sajnos egyre-másra pusztulnak.
A vágotpusztai temető mellett folytattuk a túrát a „Mecseki Zöld” útvonalán. A Malomi-erdő és a Szentimre-erdő déli szélén haladtunk a 66. sz út irányába.


A Szentimre-erdő, Szent Imre forrás egy elpusztult középkori falu nevét őrizte meg. Felette a hegyen (Felső-Kis-liget) közel kör alakú földvár sáncrendszerét rejti az erdő.


A főúton (66.sz.) átkelve a bekerített birtok mellett gyalogoltunk el, majd a Csík-gödörből továbbra is a zöld sáv jelzésen kapaszkodtunk a Palántáki-tetőre. Innen a földúton a román kori templomot vettük célba. Az erdőből kiérve a csapat kettévált: néhányan a Cserma-gerincen Mánfa budafai településrésze felé vették útjukat. A csoport gépkocsival a túrára érkező része a dombtetőről az Árpád-kori templom elött parkoló autók irányába vette az útját..

.
Pécs, 2021.12.05. Schóber József