MECSEK HÍRADÓ

KITÜNTETÉSEK

2011. szeptember 24-én, Dobogókőn, a Természetjárók Napja ünnepségén két baranyai természetbarát részesült kitüntetésben. Gida Tibor, a Dráva TSE elnöke a Ter­mészet­járás Fejlesztéséért Arany Fokozat kitüntetést, Biki Endre Gábor (Mecsek Egyesület) pedig a Czárán Gyula Emlékérem kitüntetést vehette át. Mindkettőjüknek gratulálunk, és további eredményes munkát kívánunk a Magyar Természetbarát Szövetségben!

Jubileum a Tubesen

Tíz éve áll a Tubesen a János-kilátó, amely formájával idézi azt a régit, amelyet 1910-ben építettek fel és Rauch Jánosról nevezték el, majd 1981-ben lerombolták. Kovács Szabó János kezdeményezésével és közadakozásból, valamint Pécs város támogatásával épült fel a jelenlegi kilátó, melyet 2001 szeptemberében avattak fel.

Szövetségünk 2011. szeptember 17-én túrát és megemlékezést szervezett az évforduló alkalmából. E rendezvény lehetőséget kínált arra, hogy a kilátó építésének történetét felelevenítsük, s tisztelegjünk mindazok munkája előtt, akiknek része volt ebben a folyamatban. Az emlékezést az is segítette, hogy a kilátó toronyszobájában alkalmi kiállítást szerveztünk az építkezés folyamatáról. Ünnepségünkön megjelent Rauch János dédunokája Péter József, valamint az egyik tervező – Biczó László – is. Lénárd József költő erre az alkalomra írt versét mondta el.

Az egybegyűlteket üdvözlő szavaim után Kővári János képviselő és Kovács Szabó János mondta el gondolatait. Pécs város civil pályázata (Élet-tér-Közös város-közös tér) lehetővé tette, hogy az egybegyűlteket frissítővel, pogácsával kínáljuk, emléklappal és kitűzővel kedveskedjünk nekik.

A közel száz fős csapat (a Tettyéről Baumann József által vezetett túra résztvevői és az egyénileg érkezők) ezután a PMD Blues Band (vez.: Fekete Kálmán) zenéjét hall­gat­hatta. Nekik is volt egy – ez alkalomra írt – ünnepi daluk: a Tubes Blues.

A rendezvény szervezése és az ünnepnap során a BIOKOM Kft. munkatársai (Szilasi Tamás és Kertész Kornélia) sokat segítettek nekünk.

Köszönjük Kovács Szabó János ARANYBAKANCS-DÍJ-as természetjárónak és Szabó-Dalecker Ibolyának a hosszas előkészítő munkát és az igényes megvalósítást.

Aki ott volt velünk ezen a napon a Tubesen, az gazdagnak érezhette magát azért, hogy a miénk a Mecsek és a János-kilátó.

Tóth Klára

Tartsd magasra tekintetedet.
Tíz éves a Mecseken, Tubesen felépült János kilátó

Fordítsd a fényre arcodat. Tartsd magasra
tekintetedet. Húsz éve múlott,
hogy megkezdték a munkát, a nagy küzdelmet.

Az elképzelés  tenni akarását sok
új akadály botladoztatta.
De elkészült a terv és indult a munka.

Voltak emberek, a megvalósításban
hittek  és hitték hogy a Mecseken
az új János kilátó épül. Segítség,

kezek, sok pénz, még több munka és látható
lett hogy a kövek évente feljebb
kúsztak, mindig jobban fel, felemelkedtek.

Tíz éves munka, s elkészült  a kilátó.
Avatás, ünnep és sok köszönet.
Az új János kilátó a városé lett

Félve remegett  a föld s a talapzata.
Öt év után már volt aki ide
akarta építtetni akár a radart.

De nem engedte a város. Összefogott.
Polgárok együtt védték a tornyot
éjjel is. S az akarat erős, mindenütt.

Ma már tíz éve áll talapzatán. Fénylő,
simogatott kő. Körbe felfele
hív, látni, hogy együtt van az összes erő

Vidáman jöttek a kirándulók. Dallal,
szerelmes párok s önfeledt séta,
valahol megálltak egy-egy hosszú csókra.

Fordítsd a fényre arcodat. Tartsd magasra
tekintetedet. Húsz éve múlott
hogy megkezdték a munkát a nagy küzdelmet.

Lénárd József

Dobogókőn jártunk

A Természetjárók Napja a Magyar Természetbarát Szövetség hagyományos rendez­vénye. Idén szeptember 24-én gyűltünk össze Dobogókőn, hogy a déli harangszóval kez­dődő ünnepségen együtt legyünk az ország más megyéiből érkezett természetjárók­kal.

A báró Eötvös Lóránd menedékház előtti parkban megrendezett ünnepen a Himnusz elének­lése után Thuróczy Lajos, a Magyar Természetbarát Szövetség Tiszteletbeli Elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd Monspart Sarolta, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke szólt a megjelentekhez. Az ünnepet népdaléneklés és természeti témájú irodalmi alkotás felolvasása is gazdagította.

Ezután az MTSZ által alapított kitüntetéseket adta át kedves szavak kíséretében Duró Imre, az MTSZ igazgatója. Idén két baranyai kitüntetettünk is volt.

Gida Tibor a Természetjárás Fejlesztéséért kitüntetés ARANY fokozatát,

Biki Endre Gábor a Czárán Gyula emlékérmet kapta.

Gida Tibor aranyjelvényes túravezető, túrák, túramozgalmak létrehozója, szervezője, kiváló egyesület (DRÁVA TSE) kiváló vezetője, az ormánsági turisztika aktív fejlesz­tője, a mailáthpusztai kulcsosház üzemeltetője több évtizedes igényes, sokoldalú munká­jával érdemelte ki az elismerést.

Biki Endre Gábor a technikai munkák (Baranyai-dombságban kialakított turistautak, források felújítása, jelzések festése stb.) terén alkotott kiemelkedőt. Értékes munkái közé tartozik a BMTSZ honlapjának, valamint a Mecsek Egyesület honlapjának kialakítása, feltöltése adatokkal, a Hírek rovat kezelése. Az elmúlt évben ő fogta össze, szervezte az éves nyílt túra programot is, s az új Mecsek térkép adatainak módosításában is aktívan tevékenykedett.

Az együttlét alkalmat adott arra is, hogy a nemrégiben lezajlott OKT50 vándorlás során kiváló teljesítményt nyújtott természetbarátokat, illetve a vándorlást segítő sporttársakat köszöntse az MTSZ vezetősége.

Az ünnepség mellett – hagyományosan – egyéb programmal is igyekeztünk emléke­zetessé tenni a napot. Biki Endre Gábor Tolna megyei barátainkkal túrázott a környéken, Gida Tiborral pedig a szlovák sörök vonzásának engedve mentünk át Esztergomból a Mária Valéria hídon át Párkányba. Itt egy felejthetetlen, magyar és szlovák tánccsoportok műsorával gazdagított vasárnap délutáni hangulatba csöppentünk. Korzóztunk a sétáló utcán, majd hosszasan időztünk a Duna parton, gyönyörködve az Esztergomi Bazilika – innét nézve különösen gyönyörű látványában.

Hazafelé autózva még a Duna-kanyar egyedülálló szépségét is csodáltuk. E nap élményei is megerősítettek bennünket abban, hogy „természetbarát”-nak lenni nagyon jó dolog a mai világban (is)!

Tóth Klára

TTE Emléktúra

Szövetségünk 2011. szeptember 25-én rendezte meg az emléktúrát a TTE Pécsi csoportja megalakulásának 100. évfordulójára emlékezve.

Az időpont az egyesület által épített Istenkúti turistaház átadásának dátumához kapcsolódott (1928. szeptember), és a túra az egykori – ma már nem létező – Istenkúti turistaháztól – Lapis és Büdös-kút érintésével – a Fehér-kúti kulcsosházig vezetett, melyet szintén a TTE Pécsi csoportja épített (illetve kezdett el építeni, de ez az építkezés már az egyesület feloszlatása után fejeződött be).

A gyalogláson 22-en vettek részt, a többiek a Fehér-kúti kulcsosháznál találkoztak a túrázókkal. Itt Tóth Klára elnök köszöntötte a résztvevőket, majd Strasser Péter tartott rövid megemlékezést. A rövid ünnepség után a résztvevők pezsgővel koccintottak, majd a Baumann József és társai által bográcsban főzött finom paprikás krumplit fogyaszthattak ebédre. Ezt követően jó hangulatú, baráti beszélgetés következett, amelyen a fiatalabb természetjárók az idősebbekkel is találkozhattak (többek között a már 90. évük fölött járó Medovarszky Lászlóval, Kiss Lajossal és Karádi Károllyal). Karádi Károlyt (Karcsi bácsit), szövetségünk egykori elnökét és tiszteletbeli elnökét 90. születésnapja alkalmából is itt köszönthettük. 

A gyönyörű időben, szép környezetben megtartott baráti találkozón 55-en vettünk részt. Valamennyien szép élményekkel és emlékekkel térhettünk haza. Köszönjük mindenki munkáját, aki a találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vett.

Strasser Péter
túravezető

AZ ISTENKÚTI TURISTAHÁZ

A következő írás, mely a volt turistaház történetét mutatja be, 1993-ban készült, egy pályázat ke­re­té­ben. Eredeti címe: Lakóhelyünk nevezetes épülete – az Is­tenkúti turista­ház.

Az akkori – ma már nem létező – Istenkúti Általános Iskola két diákja, Fluck Eszter és Futó Tímea készítette Strasser Péter tanár segítségével, aki az iskola természetjáró csoportját vezette.

* * *

Deindol: Pécsi egyik külső területe, a város nyugati részén. Valamikor szőlővi­dék volt. Szőlőt ma is találunk, de a terület mára a város szerves részévé vált: beépült, szebbnél szebb házak sora­koz­nak a hegyoldalakban.

Fotó: Turistaházakat Kezelő Vállalat kiadványa, 1958

A kis-, közép- és nagydeindoli völgyek talál­ko­­­­zásánál fakad a Mecsek egyik bővizű for­rása, az Isten-kút. A forrással szemben áll az is­kolánk épülete, s a forrástól délre, nem messze az úttól, a domb­oldalban, a sűrű nö­vény­­zetben egy valamikori ház körvo­nalait véljük felfedezni. Ez a rom a ré­gi Istenkúti turis­ta­ház, amely valaha a környék egyik je­len­tős épülete volt. Nem is annyira mére­tei, mint inkább a környéken betöltött szerepe miatt. Most a környék szégyene a szépen rend­­ben tartott házak között. Nem értjük (s vá­ro­­sunk lakói sem), miért kellett ilyen sorsra jut­­nia.

Megnéztük közelebbről. A rozsdás kapu, mely az utcáról a turistaház kertjébe nyílik, nyitva állt. Az udvarban derékig érő gaz, a szúrós bokrok között alig tudtunk előre menni. Nagy nehezen értük el a ház tövében foglalt forrást. A neve: Béke-forrás. Víz már nincs benne, de a terméskő foglalatba elhelyezett emléktáblát épségben találtuk.

Innen a régi lépcsőn jutottunk fel a házhoz. Az épület romokban áll: ajtók nin­csenek, az ablakok kiverve, a falak megrongálva, mindenhol a pusztulás nyo­mai.

Beléptünk a valamikori étterembe. Ezt az épületrészt utólag építették a turista­ház elé. Az eredeti épület falán két táblát találtunk, melyet a házat építő termé­szetbarátok he­lyeztek el. Az egyik felirata: TTE MÉSZÁROS DEZSŐ TURIS­TAHÁZ, a másiké: ÜDV A TERMÉSZET BARÁTAINAK. TER­MÉSZETBA­RÁTOK TURISTA EGYESÜLETÉ­NEK MENEDÉKHÁZA ÉS ÜDÜLŐ TELEPE. ÉPÜLT 1928. ÉVBEN. ÉPÍTETTE A PÉCSI CSOPORT. BARÁTSÁG. Csoda, hogy ezeket a táb­lákat még nem törték össze.

Az éttermi részből a házba nyíló ajtó már nincs a helyén. A házban, a falakon még lát­szanak a vala­mikori berendezések nyomai, de a berendezési tárgyakból már semmi nincs meg.

Elhatároztuk, hogy utánajárunk a ház történetének. A Baranya Megyei Termé­szetbarát Bizott­ság­­nál érdeklődtünk, ahol Kis Halas Andrásnéhoz, Margit né­nihez irányítottak minket. Margit néni már túl van nyolcvanadik életévén, s tagja volt a házat építő Termé­szetbarátok Turista Egye­sületének gyerekkorától fogva. Margit néni szívesen fogadott bennünket, s kérdéseinkre sokat mesélt a TTE-ről s a turistaházról. A ház történetét többek között az ő elbeszéléséből is­mer­tük meg.

A század elején a környéken erdő és szőlők voltak. Néhány helyen lehetett csak találni egy-egy hét­végi házat. Ebben az időben Pécsett két jelentős természet­járó egyesület volt: a Mecsek Egye­sület, mely 1891-ben, és a Természetbarátok Turista Egyesülete Pécsi Csoportja, mely 1911-ben alakult.

A TTE tagjai Wolf József elnök vezetésével megvettek egy telket Istenkút kör­nyékén, a domb­oldalon. De nem akárhogy! Ezt a pénzt közösen adták össze, mindenki adott bele. Kb. 60-an voltak, s úgy mondták: mindenki a saját sírját vette meg, ugyanis a saját pén­zéért mindenkinek jutott egy sírhelynek megfe­lelő terület. Így kezdődött el a turistaház története.

Mivel az építkezéshez pénz nem volt, ki kellett találni valamit. Eladtak két te­herautónyi szilvát, s ennek az árából tudták elkezdeni a turistaház építését. Cigány munkások segítségével vályogból kezdtek el építkezni. Ez azonban nem vált be, mert ha nagy eső volt, elázott s bedőlt a fal. Így téglából kezdték foko­zatosan építeni a házat. Nagy él­mény volt, amikor elkészült az első szoba. A ház belsejében középen volt a konyha, mellette jobbról és balról szobák. Össze­sen 24 személy­nek tudtak szál­lást adni. 1928. szeptember 8-án, az avatási ün­nepségen részt vett és be­szé­det mondott Papp Kálmán, a Magyar Turista Szö­vetség főtitkára is.

Szerencse volt, hogy a ház mellett megeredt egy patakocska. Így vízhez is ju­tottak. A for­rás nem volt kiépítve, ezt utólag foglalták. 1932. november 12-én avatták fel a forrást, s az ünnepségen részt vettek Budapestről a Szociáldemok­rata Párt vezetői is. A forrást Béke-forrásnak nevezték el.

A turistaházat csak természetbarátoknak adták ki. Állandó személyzet a ház­ban nem volt, ezért az egyesület nő tagjai tartották rendben a házat és mosták az ágyneműket.

Az épületben csak zártkörű rendezvényeket, összejöveteleket tartottak. Az ud­varban különböző játékszereket állítottak fel, így a gyerekek különösen szeret­tek ott tartóz­kodni.

Innen indultak a környékbeli versenyek, melyeknek a célja is a háznál volt. A visszaér­kezőknek teát, forralt bort szolgáltak fel. A túrák után jó halászlét főz­tek, ami remek eledel volt. Az udvarba építettek egy kis medencét is. Ha ki­mentek a házhoz, vittek élő halat. Betették a medencébe, majd vacsoraidőben kivették és megfőzték. A házhoz egyébként gyalog jártak, amíg nem vezették arra a buszokat.

A TTE a túrák mellett karbantartotta a környék turistaútjait is: útjelzéseket fes­tettek.

Azután megkezdődött a háborús időszak. Egyre kevesebbet jártak ki a házhoz. Margit néni azonban minden hétvégén meglátogatta. A háborúban az egyesület több tagja is életét vesztette, köztük Mészáros Dezső, aki 1932-től az egyesület ügyvezető elnöke volt, s a pécsi munkás természetjárók nagy alakja. Róla ne­vezték el a turistaházat is.

A háború után elkezdődtek az államosítások. A TTE turistaházára is sor került. Az egyesület tagjai könyörögtek: ne vegyék el tőlük a házat, hiszen a saját pén­zükön vett területen ők építették fel. Ez azonban nem hatott, s a turistaházat elvették az egyesü­lettől, a természetbarátoktól. Ezután a TTE még egy darabig működött, majd fokozato­san feloszlott. Megmaradt tagjai más egyesületekbe vegyültek.

Idáig mondta el az Istenkúti turistaház történetét Margit néni. A ház további sorsáról Karádi Károlytól, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség volt elnökétől kaptunk információkat.

1950 körül létrehozták a Turistaházakat Ellátó Vállalatot (TEV), ez üzemeltette a házat tovább. Az 1960-as évek végén, amikor a TEV-et megszüntették, a Ba­ranya Megyei Vendéglátó Vállalat kezelésébe került a ház. Megszüntették a szálláshelyeket, s csak vendéglőként üzemelt. 1980-ban – mikor már felújításra szorult – bezárták. Azóta pusz­tul az épület.

A baranyai természetbarátok többször kérték vissza a házat, de a Vendéglátó Vállalat még eladni sem volt hajlandó. Azt mondták, hogy a vállalat KISZ-szer­vezete majd fel­újítja a fiataloknak. Ebből persze nem lett semmi. Végül a Pécsi Városi Tanács 1988-ban meg­vásárolta. Azóta már ismét eltelt öt év, de a házzal nem történt semmi. Körü­lötte a domboldal teljesen beépült, szép új családi házak állnak a szőlők között. A volt turistaház csövesek tanyája lett, de most már erre sem jó, annyira romos. A Mecsekben sok régi iskolát, erdészházat adtak át természetbarát egyesü­leteknek, szakosztályok­nak, hogy felújítás után kulcsos turistaházként üzemeljenek. Nem tudjuk, vajon ezt az épületet miért nem lehetett ilyen módon megmenteni. Most már olyan sok pénz kellene a rendbe­té­teléhez, amivel természetbarát szakosztályok nem rendelkez­nek. Majdnem, mintha egy új házat kellene építeni.

Az elmúlt héten Pécs helyi napilapjában, az Új Dunántúli Naplóban olvastuk, hogy Pécs Város Önkormányzata meghirdeti pályázat útján a volt Istenkúti turistaházat, felújításra. Örömmel olvastuk, hogy a kiírásban az is szerepel, hogy a házat felújítás után termé­szetbarát és ifjúsági szálláshelyként kell üze­meltetni.

Reméljük, hogy sok-sok év után végre elkezdődik valamilyen módon a ház rendbeho­zatala, s ezzel nemcsak az olcsó szálláshelyek száma gyarapodik, de Pécs egyik régi turistaháza is vissza­kapja eredeti formáját. Jó lenne, ha ismét a természetbarátok kap­nák meg, akiktől annak idején minden indok nélkül el­vették.

Utószó

A fenti írás – a Kis Halas Andrásnéval készített interjú alapján – 1993 novembe­rében készült. A befejező mondatok az írást készítő természetjáró gyerekek, és valamennyi pécsi természetbarát óhaját fejezték ki a ház jövőjével kapcsolatban. Sajnos a ház tör­ténete szomorú véget ért: az önkormányzat által kiírt pályázat sikertelen maradt, a telket eladták, a házat lebontották (ezzel együtt a Béke-forrás építményét is elbontották). Ma új épület, magánház áll a helyén, az egy­kori turistaház emlékét már csak a fényképek és a róla szóló írások őrzik.

Az írást a TTE Pécsi Csoportja megalakulásának 100. évfordulója alkalmából adjuk közre.

Pécs–Istenkút, 2011. szeptember 25.

Strasser Péter

XVI.  Elsant Őszi kupa és VIII. tájékozódási hétvége

A verseny rendezői: elSant, PITE-BIOKOM, Pécsi Orvos Egészségügyi Sport Kör, Baranya Megyei Természetbarát Szövetség

2011. szeptember 17–18: a rendezvényen a kiírásban meghirdetett kategóriákban ren­dez­tük meg a versenyeket, a kiegészítő versenyek közül az esti „Pécs városi bolyongást” bo­nyo­lí­tottuk le. A többi meghirdetett kiegészítő versenyre nem volt jelentkezés. Az idő­já­rás kegyes volt hozzánk. Mindkét nap gyönyörű őszi időnek („vénasszonyok nyara”) ör­vend­hettünk. A verseny az egyéni bajnoki fordulóval kezdődött, este a pécsi belvárosban „kö­tet­len” formájú hangulatfokozó sétára volt lehetőség. A rendezvény vasárnap a csapat­bajnoki „futamokkal” folytatódott.

Az erdő talaja és az utak a verseny időtartama alatt jól járhatóak, „kirándulásra” igazán alkalmasak voltak.

A verseny az előző évihez képest kicsivel nagyobb számú résztvevőt vonzott. 16 sport­egye­sület/sportkör 33 csapattal, az egyéni résztvevőket is hozzászámítva összesen 119 fővel vett részt. A csapatok és egyéni résztvevők 11 helységből érkeztek. Voltak ver­senyző sporttársak, akik több versenyszámban is összemérték erejüket.

A verseny előkészületeiben és lebonyolításában 22 fő vett részt.

A csapatbajnoki fordulón és az egyéni fordulón a kijelölt szövetségi ellenőr jelen volt, a kiírásnak megfelelően Dr. Pavlovics György látta el ezt a tisztet.

A versenypályák az előre meghirdetett rajtidőre álltak. A verseny időben történő kezdését a szombati napon az egyéni versenyen egy kisebb technikai hiba késleltette, vasárnap a csapatversenyen nem akadályozta semmi.

A verseny pályáival kapcsolatban minden esetben meghallgatta a rendezőség az észrevételeket és kritikákat. Vannak amiket el tudunk fogadni, de olyanok is vannak amit csak tudomásul veszünk. A versenypályákon kihelyezett ellenőrzőpontok megfeleltek a szabályzat előírásainak. Óvást nem nyújtott be senki.

A versennyel kapcsolatos rendezői hiba miatt a pályákat nem kellett módosítani. Az értékelési koncepcióban a szükséges módosításokat megtettük. A verseny eredmény­hir­deté­sekor kihirdetett eredményt nem kívánjuk megváltoztatni, és kérem ezért ne is rekla­máljon senki, de aki úgy érzi hogy jogtalanul birtokolja a kupát vagy érmet, az kérem adja át az azt megilletőnek. Ezt előre is köszönöm. A bajnoki pontok odaítélése miatt az eredményértesítőt az utólagos többszöri ellenőrzéskor megtalált hibák kijavításával adjuk ki hivatalos eredményként.

A verseny – a hibáktól eltekintve – a tervezettnek megfelelően zajlott le. Az értékelés időben megtörtént, az eredményhirdetést az előre tervezett időpontokban kis csúszással kategóriánként megtartottuk. A verseny a kisebb hibák ellenére jó hangulatban zajlott.

A verseny első három helyezett csapata oklevél és érem díjazásban részesült. Az „elsők” a kategóriájuknak megfelelő kupát is elnyerték, amit egy évig őrizhetnek, kiállíthatnak, mutogathatnak, büszkélkedhetnek vele, de jövőre vissza kell hozniuk, hogy újra elnyerhessék, kivétel, akik véglegesen elnyerték.

Azon versenyzők, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni az eredményhirdetésen és akkor megállapított díjazott helyezést értek el, a díjakat a Demeter (Jakab Albert), illetve a Zöldpont (Fodor Péter) csapatokat megkeresve (akik felajánlották segítségüket ez ügyben) a következő versenyeken átvehetik.

A helyszíni visszajelzések alapján a többség megelégedésére sikerült lebonyolítani a versenyt, ami a rendezésben résztvevők lelkiismeretes munkájának köszönhető.

Akik ezt megtették: Áment Tamás, Bárdos Tibor, Bárkányi Tamás, Benczes Gáborné, Bota János, Braun Andrea, Cigány Gábor és barátja, Dér Zoltán, Hunyadi Andrea, Juhász Zoltán, Kazal Márton, Koszér Anett, Kőnig Gabriella, Mazács Ádám, Márton Zoltán, Sipos Imréné, Stix Zsuzsi, Szabó Zsolt, Takács Zsuzsi, Tihanyi László, Varga Anikó, Veszeli Andorné.

Sajnos megint nem sikerült teljesen hibátlan versenyt összehozni, de azért akiknek tetszett és jól érezték magukat azokkal együtt örülünk, akiknek bosszúságot okoztunk azoktól továbbra is elnézést kérünk, és igyekszünk a hibáinkon javítani. Szerettük volna a sport játékosságát kicsit jobban visszahozni, de sajnos az eredmények hajtása – ezt belátom – nem teszi lehetővé. Ha sikerül majd újra elérnünk azt, hogy minél többen ezt egy jó kikapcsolódásnak és játéknak tekintsük, talán a küzdelem is kevesebb „áldozattal” jár.

EREDMÉNYEK:

„A” kategória (5 csapat): 1. Eltájolók, Kecskemét (Döme Géza – Tóth Alexandra – Sándorfalvi János); 2. Sztereo, Szekszárd (Dr. Dörnyei Ágnes – Topán László – Kis N.); 3. Mátrai farkasok, Gyöngyös (Rabecz Péter – Csapó Ákos – Somodi András – Szutor András)

„A36” kategória (8 csapat): 1. Erőterv, Budapest (Mórocz Imre – Volf István); 2. Demeter, Paks (Jakab Albert – Jakab Éva – Bányai László); 3. Valami Tisza, Tiszaújváros (Farkas János – Szabó Mihály)

„A 50” kategória (5 csapat): 1. Dráva Talpasok, Pécs (Jancsi Attila – Balog Árpád – Romvári Tibor); 2. Katica Tanya, Kaposvár (Tóth Iván – Radó János); 3. Horváthka, Budapest (Horváth András – Bánki Ilona – Lóth Ágnes)

„A 60–70” kategória (5 csapat):1. Katica Tanya, Kaposvár (Dr. Pavlovics György – Merekva Erika); 2. MVM–2, Budapest (Korodi Mihály – Kozma Imre); 3. Szőke Tisza, Tiszaújváros (Vincze István – Vendó István – Dobos Tamás)

„B” kategória (5 csapat): 1. KTTE, Kaposvár (Miklós Ákos – Borsós Ábel – Bogdán Patrik); 2. Max, Pécs (Bötkös Tamás – Bötkös Benedek – Bötkös Ingrid); 3. PITE Biokom, Pécs (Bota János – Vitéz Zoltán)

„emelt C” kategória (2 csapat):1. Katica Tanya, Kaposvár (Tóth Virág – Radó Gyöngyvér); 2. KTTE Gyakorló, Kaposvár (Szőcs Soma – Szőcs Álmos – Pál Petra – Nagy Anna Katalin)

„C” kategória (3 csapat):1. KTTE Szarvasbogár, Kaposvár (Horváth Dániel – Helmeczi Mihály – Kósa Eszter); 2. KTTE Túrás Rudik, Kaposvár (Szabó Zsanett – Meiszterics-Filotás Zsuzsa – Molnár Magdolna – Szőcs Zsombor); 3. KTTE Vándorok, Kaposvár (Jandzsó János Bálint – Lórincz Rebeka Beatrix – Csoboz Fanni – Lórincz Mátyás Zoltán)

Egyéni női (8 fő): 1. Tóth Éva, Tiszaújváros; 2. Jakab Éva, Paks; 3. Merekva Erika, Kaposvár

Egyéni férfi (21 fő): 1. Döme Géza, Kecskemét; 2. Dománszky Zoltán, Szekszárd; 3. Fodor Péter, Kaposvár

Az elért eredményekhez gratulálunk és mindenkinek köszönjük, hogy eljött, további jó túrázásokat kívánva, a rendezőség nevében:

Benczes Gábor

 

Miért jó? – minősítés és szervezettség

2011. szeptember 29-én tartottunk – ez év során második alkalommal – megbeszélést tagszervezeteink vezetőivel.

Ez alkalommal tervezett témáink között két – tartalmi munkánkat is érintő – gondolatot jártunk körül.

Az egyik: szövetségünk minősítési rendszere, a másik pedig a szervezettségi szintek a közösségeinkben.

A minősítési rendszert azért tartjuk fontosnak, mert segítségével az egyéni teljesítmények rögzíthetők, biztonságosabban szolgálhatnak bármilyen értékelés alapjául. Strasser Péter röviden idézte az MTSZ Minősítési szabályzatát (megtalálható a www.termeszetbarat.hu honlapon a Régebbi honlapok 2006–2009-es címszó – MTSZ Szabályzatok alatt), kiemelve néhány fontos elemét: az egymásra épülést, a fokozatokat (bronz-, ezüst-, aranyjelvényes, érdemes, kiváló természetjáró) és az azokhoz kapcsolódó köve­tel­mé­nye­ket, a pont­szá­mí­tás módját. Bemutattuk a Túrajelentés és az Egyéni túra­napló nyom­tat­ványokat. Rög­zítettük, hogy a közösségkovácsolás egyik eszköze is lehet a minősítések rend­szerének ismerete, alkalmazása. Ezzel már a következő témát is elkezdhettük.

ˇ     Gida Tibor, a Dráva TSE elnöke beszélt arról, hogy már a közgyűlésen is szóvá tette, hogy a tagszervezeteink között különbség van a szervezettségi szintet illetően (bejegy­zett, jogi személyiségű és nem bejegyzett szervezetek), mégis a mandátumok számá­nál ez nem jelent előnyt, ill. hátrányt. Ő, mint egy jól működő egyesület vezetője javasolja, hogy legyünk tekintettel erre. Megbeszéltük, hogy „hasznosság” szempont­já­ból ugyanolyan értékesnek kell tartanunk a szakosztályként, csoportként működő szervezeteinket. A mandátumok kérdésében az MTSZ jelenlegi gyakorlatát követjük, ami szintén létszám alapú. Az MTSZ elnöksége is tervezi a szabályzatok áttekintését, a jelenlegi helyzethez való igazítását. Valószínű, hogy ezen a téren is változás lesz.

ˇ     Szóltunk arról, hogy az MTSZ oktatási és képzési rendszerének módosítása érdekében Farkas György egy vitaanyagot tett fel az MTSZ honlapjára.

ˇ     Személyi változásokat tettünk közhírré:
A 2011-es közgyűlésen titkárnak megválasztott Pál Krisztina lemondott tisztségéről, mert munkája külföldre szólította. A következő közgyűlésig a titkári teendőket Baumann Józsefné, Ági, és Sipos Imréné, Erzsike látja el.        
Biki Endre Gábor bejelentette, hogy lemond a BMTSZ-ben vállalt feladatai (honlap­szer­kesz­tés, nyílt túrák szervezése, térképmódosítások) teljesítéséről. Döntését nem indokolta. A honlappal kapcsolatos feladatokat Nagy Balázs vállalta, a térképi vál­to­zá­­so­kat Strasser Péter gyűjti. A nyílt túrák összefogására megkeressük a megfelelő természet­ba­rát társunkat.

ˇ     Adorján Rita hozzászólásában megosztotta velünk jó érzéseit, amelyeket a Sás-völgyi Erdei Iskolában táborozó gyerekek tájékozódási ismereteinek gyarapodása miatt töltik el. Megköszönve Strasser Péternek az új utak jelzéseinek felfestését, beszélt arról, hogy a tájékozódási ismereteket egyre nagyobb súllyal tudják ezen a terepen bevenni tan­anyagukba.

ˇ     Baronek Jenő a készülő civil törvényről adott tájékoztatást, hangsúlyozva a nagy horderejű változások sokaságát.

Megbeszélésünk végén megállapítottuk, hogy sajnos nem minden tagszervezetünk képviseltette magát. Azoknak örültünk, akik itt voltak: Adorján Rita, Koncz Eszter, Raub Bálintné, Rónaky Gizella, Sipos Imréné, Baronek Jenő, Gida Tibor, Romvári Tibor, Strasser Péter és jómagam. Legközelebb talán majd többen leszünk, hisz közös dol­gaink­ról mindig érdemes és kell beszélnünk!

Tóth Klára

ÏÒÏÒÏÒ

A Bányász Emléktúrán jártunk

2011. szeptember 3-án 54 fős lelkes csapat indult el a Hősök teréről, hogy a bányászok küzdelmes életének helyszíneit megismerje. 211 évig volt bányászat a Mecsekben, amelyet 18 éve szüntettek meg.

Túravezetőnk, Rónaky Gizella mindenre kiterjedő ismeretanyagot bocsátott rendel­ke­zé­sünkre úgy a múlttal, mint a jelennel kapcsolatban. Utunk során a túravezetőn kívül még az elegáns, fehér alapon fekete színben felfestett bányász-kalapácsos jelzések is segít­sé­gül szolgáltak.

A Hősök terén megtekintettük az I. világháborúban elesett bányászhősök emlékére állított sómázas pirogránit szobrot. György-akna előtt elhaladva, a régi vasút helyét érintve jutottunk a volt Ferencz József-aknához, ahol részletes ismertetést hallottunk annak múltjáról. Innen kitérőt tettünk a Szabolcs-táróhoz, aminek a szénszállításban volt fontos szerepe.

Következő állomásunk az élő fekete szeder árnyékában megbúvó Rücker-akna emlékhelye volt. A településen még most is lakik pár család.

Somogy-Bányatelepre érkezve a Henrik- és Jozefin-tárót, valamint a húsfüstölőt néztük meg, majd erős emelkedőn felfelé kaptatva utunkat a lőtér mellett szép erdőben folytattuk, és Vasas előtt kissé oldalazva jutottunk le a településre.

Szomjunkat oltva, kis pihenő után folytattuk utunkat a Wiesner-akna területén kialakított emlékparkban, ahol az emlékköveket tekintettük meg. Kissé emelkedve, a meddőhányó mellett mentünk tovább, és értünk Petőfi-aknára, ahol a túra napján avattak fel két emlékkövet a Thommen-akna helyén.

A túra résztvevői a Bányász Emlékút bejárásával tisztelegtek a szénbányászat és a bányászok emlékének. Köszönet a Bányász Emlékút létrehozásában résztvevő személyeknek, akik időt, fáradságot nem kímélve tették járhatóvá az utakat, festették fel a jelzéseket.

dr. Koncz Eszter

Falujáró túra

Szeptember 14-én, szerdán 24 résztvevő gyűlt össze Nagypall látnivalóinak megte­kintésére. Pécsváradig autóbusszal, majd gyalog mentünk a faluba. Először a Pince­galériát néztük meg, egy szép régi pincét egy holland házaspár a környék kézműveseinek munkáival és más érdekes tárgyakkal rendezett be. A római katolikus templom megtekintése után a csuhé kiállítás volt a következő célunk. A bábukkal több életképet alakítottak ki. Mivel a falu népessége német és magyar volt, a falumúzeum szobájának egyik felében német, másikban magyar ruhákat és egyéb használati tárgyakat, régi imakönyveket láthattunk. Majd egy csuhéból való kis kosár készítésének bemutatása következett. Grácz Erika polgármester asszonyt itt köszönthettük, aki sok segítséget nyújtott a falu látogatásához. Ő kísért el bennünket a közmosóhoz és elmagyarázta, hogyan mostak régen itt az asszonyok. A szép faberendezésű református templomban a presbiter elmondta, hogy a falak alapja a 14. században épült. A sok látnivalóban elfáradva egy pincébe ballagtunk, 6 féle bort kóstoltunk, nagypalli sós kiflit ettünk és jó hangulatban beszélgettünk.

Következő túránk október 12-én lesz Kékesdre és Erzsébetre.

Lakatosné Novotny Sarolta

Kirándulás a kővágótőttősiekkel

Szeptember 14-én reggel kilenc órakor találkoztunk Petőczpuszta közelében, az erdészeti sorompónál túratár­sainkkal.

Kellemesen süt az őszi Nap és bearanyozza a környék fáit. Bemu­tatkozom, majd röviden ismertetem a mai napra tervezett kirándulás útvonalát. Kocsikkal a volt IV. üzem parkolójáig megyünk, ahol előkerülnek a hátizsákok és a bennük rejlő finom­­ságok. Aki teheti, iszik egy nyelet finom kajszi pálinkát, aki nem teheti, az élvez­heti annak finom szétterjedő illatát.

Minden korosztály képviselteti magát, így indulunk húszan felfelé az erdészeti úton a Jakab-hegynek. Időnként az érdekes fáknál, köveknél megállunk és szokásomhoz híven be­szélek róluk, kiemelve minden korosztály számára az érdekességeket. Balra, mielőtt letér­nénk az útról, szép kilátásban van részünk a leművelt erdő széléről. Egészen Képes-pusz­táig kalandozhat tekintetünk. A vörös homokköveken óvatosan lépkedve, most lefele ereszkedik a vidám csapat, és a kisgyerekek szorgalmasan szedik a makkokat, és érdekes kőze­teket, melyről a történetet hallották. A négyes elágazásnál elmondom, melyik színű jelzés melyik irányban, hova vezet. Innen szinte karnyújtásnyira a Magyarok kunyhója előtti emlékoszlop hívogat minket. Mindenki rácsodálkozik a szép környezetre és a szép emlék­oszlopra. Kérdéseikre válaszolva körbejárjuk az oszlopot, elmondom a törté­ne­te­ket. Így a jelképek és évszámok mindenki számára világossá válnak. Köszönetet mondok Golubics István kerületvezető erdésznek, aki kővágótőttősi lakos és nagyon sokat segít a környezetvédelem területén, biztosítja a szállításokat a forrásépítésekhez, a faanyagot az emlék­oszlopokhoz. Várnai József kővágószőlősi lakost is meg kell említenem, aki a famegmunkálásokban és szállításban támogat minket. Köszönet segítő munkájukért!

Itt mondom el Petőczpuszta történetét, volt lakóinak életét, megpróbáltatásait. Néhány perces gyaloglás után elérjük a Pipás-forráshoz vezető útelágazást. Sajnos a nyilazott jelzést az erdészeti munkánál kivágták, pedig néhány hónapja újítottuk fel a jelzéseket. Ezt mielőbb pótolni fogjuk. A völgybe lassan ereszkedünk, mert az avar alatt apró kövek rejtőz­ködnek és eleshetünk miattuk. A forrás csobogása már messziről hallatszik. A mohá­val borított medence és az aláhulló víz látványa mindenkit csodálattal tölt el. Meg­mér­jük a vízhozamot és a forrásvíz hőmérsékletét, és elmondom, hogy erre miért van szükség, és hogy ezt rendszeresen végezzük. A forrás építésének érdekességeit is elme­sé­lem, és azt, hogy csöves hátizsákkal hordtuk ide a cementet és a sódert, nem kis erő­fe­szí­tés árán. Az öreg bükkfa kérgébe régi évszámok, nevek kezdőbetűi vannak vésve, negyed évszázaddal ezelőttiek is.

A forrástól lassan haladunk felfelé, és pihenésképpen előkerülnek a nagyítók, és a virágok szirmai közé nézünk. Porzók és bibék színes „vigyázz állásban” vannak; látjuk a porzók között kalandozó parányi színes bogarakat. Úgy érünk fel az erdészeti útra, hogy sokan észre sem vették a meredek emelkedőt. Az irtásban magányosan álló vadles mellett elhaladva érünk ki az autókhoz. Itt ismét előkerülnek a finomságok: eszünk, iszunk egy keveset. A kisgyerekektől elbúcsúzunk, ők szüleikkel egy kisebb sétára indulnak a falu közelében. Tízen indulunk – felnőttek – a fadepótól a Balog-fájához. Az úton népes turistacsoporttal találkozunk, közülük sok ismerős integet felénk.

Folytatjuk tovább túránkat. Az elmúlt napok szerény csapadéka kicsit felélénkítette a nö­vényeket, életet lehelt beléjük. Fiatal telepített erdőben sétálunk és ereszkedünk lefelé az erdészeti úton. Feltűnnek a telepített vörösfenyők, melyek már sárgítják tüskéiket az őszi színjátékhoz. Most van lehetőség, hogy elmondjam, miért hullnak le ősszel a falevelek és miért olyan szép színesek. A Balog-fáját már messziről látjuk, amint kimagasodik fiata­labb társai közül. Lombkoronája alatt a hatalmas füves területet Golubics Pista és emberei lekaszálták, hogy még szebbnek láthassuk ezt a famatuzsálemet. Öten érik körbe – ujjukat összekapcsolva – a koros fát. Valamikor itt legelő volt és egy környékbeli kon­dást vagy juhász – akit Balognak hívtak – itt deleltette az állatait. Ez a fa volt már akkor is a legjobb menedék a hőség elől.

Képeket készítünk a fa körül, majd elindulunk lefelé a Virágos-völgybe, hogy az ott található forrásokat felkeressük. Most csak a Kiss Lajos-forrás ad kellemes friss vizet ebben az aszályos időben. A patakban gyéren csordogál a víz a vöröses, feketés köveken. A lapos követ felfordítva sok vakrák izeg-mozog rajta. A Csokonay-forrásnál ismét egy kis történelem. Elmondom Sanyi bácsi forrásszeretetét, és természetvédő tevékenységét, majd beszélek a közeli Ordas tanyáról. Mivel mindenképpen fel kell másznunk a ge­rincre, onnan már csak egy kis ugrás a „csend szigete”. Halkan beszélgetve, bá­mész­kodva a sok szépségen jutunk az öreg gerendaházhoz. Az ajtót kitárva, mindenki láthatja a környék múltját megelevenedni. Régi szerszámok, használati tárgyak, fotók idézik az elmúlt száz év eseményeit. Az Ordas tanya évkönyveit lapozva eljutunk egészen az elmúlt évben elvégzett és írásban, fotókban megörökített munkákhoz. Csend van, csak a lapok zizegnek, amint óvatos újjak tovább pörgetik az időt.

Sajnos indulni kell, mert kint vár a kocsik őrzője, akinek biztosan lassabban peregnek percei. A széles földes erdészeti utat követve húsz perc alatt ki is érünk az aszfaltozott erdészeti útra. Elbúcsúzunk új ismerőseinktől, barátainktól. Lassan gurulva elérjük az erdészeti sorompót, melyet bezárunk magunk mögött, majd elindulunk hazafelé. 

Baumann József
túravezető

„MÚLTIDÉZՔ

SZÁLL A VILÁG LEPKESZÁRNYON

Bevallom – mert ez így tisztességes –, hogy Weöres Sándortól oroztam el a címadó mondatot! Mert hogy nekem is ez a metafora ugrott be a minap, amikor szeptember 25-én összejöttünk Fehér-kúton jubilálni a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség jólelkű elnökségének figyelmessége folytán.

Mondhatni: őszidőben, jó időben gyűltünk össze az egykori menedékházban, amely ma is kitűnő állapotban várja a természetszerető embereket.

Volt ott ciróka-maróka, s a mindenkiből áradó szeretet betöltötte a lelkünket.

Ott voltak a „legendák”: Kiss Lajos, Medovarszky László, a Karádi házaspár, Géber Sanyi, meg a Csibész és még sokan mások. Ők voltak a múlt, s az ifjabbak a jelen. Így aztán a lassan már feledésbe merülő hőskor fel-felbukkanó emlékei által egy letűnőben lévő világ kapott lepkeszárnyra, hogy összekösse a voltat a leendővel.

Szóval, az emelkedettség meleg fénye ragyogta be ezt a délutánt.

Jó az, hogy így együtt tudtunk örülni, de keseregni is volt okunk, amikor az egykori Istenkúti (Csurgó-dűlői) menedékház került szóba. Dermesztő kontrasztja ez az „indián-nyár”-i emelkedettségnek. Ettől lehangolódom.

Akárcsak 1981-ben azon a januári vasárnapon, amikor hasonló rossz érzéseket kellett átélnem itt Fehér-kúton. Erről írtam is akkor a Mecseki Híradóban. Íme az írás:

TÉLI TÖPRENGÉSEIM FEHÉRKÚTRÓL

Micsoda tél ez az idei! A téli sport kedvelői igazán nem panaszkodhatnak. Ezúttal ked­vükben járt a természetfelelős. Igaz, a turisták is nagy örömüket lelik a behavazott Me­csekben. Magam is letöröltem a port öreg túraléceimről, hátha még engedelmes szolgám maradt, s elindultam a hajdan oly kedvelt útvonalon: Kisréten át Fehér-kútra.

Halkan siklik a léc a kopasz fák övezte erdei úton. Serceg a hó, szikrázik a nap az öreg ágakról lecsüngő kövér jégcsapokon. Igaz a mondás, harapni lehet a levegőt. Fenemód megéheztem. S ettől még jobb kedvem kerekedett. Eszembe jutott a majd húsz évvel ezelőtti emlék, mikor is egy hasonló kemény téli vasárnapon társaimmal kifagyva, kipiro­sodva, farkasétvággyal tértünk be a Fehérkúti menedékházba. Barátságos meleg, sürgő-forgó asszonynép és frissen sült töpörtyűs pogácsa illata fogadott bennünket. A pogácsa mellé forralt bort ittunk és kamaszos jókedvünk betöltötte a helyiséget. Később velünk énekeltek a többiek is, mert ebben az időben mindig volt forgalma a Turistaháznak.

Szóval eszembe jutott ez a régi emlék, s mire végiggondoltam, már meg is érkeztem Fe­hérkútra. Ám amennyire jókedvre derítettek múltbéli emlékeim, annyira lehangolt a való­ság. A ház bezárva, környékén életnek semmi jele. Kísérteties volt magányossága. Mikor hazatérésem után telefonon érdeklődtem a vendéglátósoknál a ház sorsa felől, hamar eligazítottak: ráfizetéses az üzlet, véglegesen be akarják szüntetni. És én ettől nagyon elkeseredtem. Úgy érzem, sok ezer természetbarátot akarnak megfosztani valamitől. Valamitől, ami minden pécsi turistának hiányzik majd…

Aztán az ünnep tünékeny ragyogása visszahoz a jelenbe. Hiszen a Fehér-kúti turistaház áll. Évszázados mozdulatlanságba dermedve hirdeti egyszervolt megalkotóinak hitvallá­sát és a nevében is „örökös” jelzőt kapott Wolf József nevét. A letűnt idők minden törté­nése átsüt a falakon.

Bizakodó derű tölt el. Valamiben egyek vagyunk. Valami jóban, ami maradandó.

Hát igen! Úton vagy, megállsz, majd tovább mégy. Elköszönsz. Elköszönök. Ám mielőtt búcsúzom, tekintetem még egyszer a múltba mártom, úgy megyek tovább.

Varga Ferenc

ERDŐK HETE

Idén ősszel október 3–9 között kerül megrendezésre az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében az Erdők Hete országos programsorozat.

2011 az Erdők Nemzetközi Éve. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a tavalyi év után – ami a biodiverzitás (biológiai sokszínűség) éve volt – most kifejezetten az erdők fontos­ságát, azok fenntartható kezelését és megőrzését szeretné kiemelni a nemzetközi évvel, valamint arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az erdők milyen jelentős szerepet tölte­nek be az emberiség életében és hogy megőrzésük mennyire létfontosságú számunkra.

Ehhez kapcsolódik szorosan az idén 15. alkalommal megrendezésre kerülő Erdők Hete is, melynek jelmondata: „A fa nemzeti vagyon”.

Míg világviszonylatban az erdők fogyása a probléma (dél-amerikai és afrikai esőerdők), addig szerencsére hazánkban folyamatosan növekszik az erdőállomány. Jelenleg Ma­gyarország 1/5-ét erdők borítják.

Erdeink létét természetesnek vesszük, pedig a több mint 2 millió hektárnyi területű erdők fenntartása folyamatos, szakszerű napi munkát igényel. Az erdőgazdálkodás magában foglalja az erdei életközösség gondozását, a faanyag felhasználás koordinálását, a közjó­léti feladatok ellátását, a vadgazdálkodást és az oktatást is.

Fontos tudnunk, hogy hazánk erdeinek faállománya nemcsak az ökológiai körforgás része, az üvegházhatást okozó gázok folyamatos megkötésével a klímaváltozás ütemének mérséklője, hanem fontos – a tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodásnak köszönhetően folyamatosan növekvő mértékű – megújuló természeti erőforrásunk is, mely a nemzeti jövedelem egy részének alapja, melynek fenntartásáért azonban nem csak az erdészek felelősek, hanem a társadalom minden tagja.

A Mecsekerdő Zrt. erdei iskolái várják a Mecsekben és a Zselicben az érdeklődő gyere­keket erdőismereti vetélkedőikre, ahol erdészek vezetésével terepen, valamint ezt kiegé­szítve feladatlapok segítségével otthoni kutató munkával bővíthetik ismereteiket az erdő­ről és az erdőgazdálkodásról.

Scheitler Adrienn
Mecsekerdő Zrt. erdei iskola oktató

HÍREK

• Személyi változás az elnökségben: Pál Krisztina, szövetségünk titkára – mivel mun­kája elszólította Pécsről – lemondott a szövetségben betöltött titkári feladatáról. A következő közgyűlésig (amelyen titkárválasztás is lesz) feladatait – az elnökség által megbízva – megosztva Baumann Józsefné, és Sipos Imréné látják el.
• Változás a honlap szerkesztésében: Biki Endre Gábor 2011. október 1-jétől nem vállalja tovább a honlap szerkesztését. Kérjük a természetjárókat, ahogy híreiket, írásaikat, illetve a programokon készült fényképeiket ezentúl Nagy Balázs címére juttassák el (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A turista útjelzésekkel, és a Mecsek, valamint a Zselic turistatérképpel kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat Strasser Péternek lehet eljuttatni (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
• Múzeumi túrák: a nyári szünet után folytatódik  a Városi Múzeum szervezésében  a „Múzeumi Túrák a Mecsekben” elnevezésű túrasorozat. 2011. október 15-én a Kelet-Mecsek  régi l-es számmal jelölt útvonalának első szakaszát  járjuk be Zobákpuszta – Kövestető – Vasas – Hird útvonalon. Távolság 11 km. Találkozás: 8,45 kor a távolsági autóbusz pályaudvaron a 11-es kocsiállásnál.  Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők: Pásztor Andrea és Rónaky Gizella.
• Időpont változás: az Örökségünk – délutáni diskurzus októberi programja nem a szokásos csütörtöki, hanem szerdai napon, október 19-én kerül megrendezésre a komlói múzeumban. A kezdési időpont változatlan, 17 óra.
• Mecsek Híradó: a novemberi szám 2011. november 8-án jelenik meg!

Rendezvények

¨   október 4, kedd: Túravezetők Klubja. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet természeti értékei – Völgyi Sándor (Duna-Dráva Nemzeti Park) előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21), időpont: 17 óra.

¨   október 8, szombat: „A Zselic csücskében” – természetjáró verseny általános iskolásoknak. Információ: Schóber József (( 20/437–8314).

¨   október 12, szerda: Falu-járó túra: Kékesd, Erzsébet. Rendező: Mecsek Egyesület. Ta­lálkozás: 10 órakor a pécsi autóbusz pályaudvaron (indulás a 10.15-ös, Himes­há­zára menő autóbusszal). Visszaérkezés Pécsre: 17 órakor. Gyaloglás: 2+3 km. Látni­va­lók: Kékesden az új Szent Mihály arkangyal tiszteletére épült romai katolikus temp­lom, Erzsébeten a 300 éves fa harangláb, a római katolikus templom és a Cementlap múzeum. Túravezető: Lakatosné Novotny Sarolta (( 20/445–9164).

¨   október 15, szombat: „Mecseki Maraton, Félmaraton, Minimaraton” teljesít­ménytúrák. Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Távok: 42, 21, ill. 4 km. Rajt: Pécs, Hotel Kikelet, 6.30-8.00 (42, 21 km), 6.30-9.00 (4 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 600, 500, ill. 400 Ft/fő. Információ: Bota János (( 30/993–8595).

¨   október 19, szerda: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeumban. Időpont: 17 óra. Bodáné Gálosi Márta: Kanadai mozaik – vetítéses előadás.

¨   október 23, vasárnap: „Éger-völgy 40, 20, 10” teljesítménytúrák. Rendező: Magyar Ván­dorok Teljesítménytúrázó Egyesülete. Rajt: Pécs – Éger-völgy, Teca Mama kis­ven­déglője, 6.00-8.00 (40 km), 8.00-10.00 (20 km), 8.00-12.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1200 Ft/fő (40 km), 100 ft/fő (20, 10 km). Információ: Jávor Zoltán (( 30/241–8522)

¨   október 29–30 (szombat-vasárnap): „Mecseki Láthatatlanok nyomában 2x50, 56, 28, 14” teljesítménytúrák. Rendező: Vargánya Tanya, Hétdomb TE. Rajt: Zobák­puszta, Vargánya Tanya, szombaton 5.00–7.00 (56 km), 7.00-8.30 (28 km), 8.00-10.00 (14 km). A 2x50-es túra rajtja szombaton: 10.00-11.00, vasárnap: 4.00-4.30. Cél ugyanott. Nevezési díjak: 900, 800, ill. 700 Ft/fő (56, 28, 14 km). A 2x50-es távra csak előzetesen lehet nevezni október 15-ig! Előzetes nevezéssel a nevezési díj 2000 Ft/fő. Nevezés, valamint információ a túrákról: Varga Jenő (( 30/475–5862), e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

¨   november 8, kedd: Túravezetők Klubja: Téli madáretetés – Wágner László (Duna-Dráva Nemzeti Pak) előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21), időpont: 17 óra.

¨   november 11, péntek: „Mind 1” éjszakai teljesítménytúra (11 km). Rendező: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 18.30-20.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Egyszeri rendezés! Információ: Bota János (( 30/993–8595).

¨   november 12, szombat: „Mecsek 1800, 1000, 700, 400” teljesítménytúrák. Rendező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Rajt: Hosszúhetény, Tavasz vendéglő (Fő u. 154.). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1000, 800, 600, ill. 500 Ft/fő. Információ: Matécz Péter (( 20/553–4571).

¨   november 13, vasárnap: „Fel a Jakab-hegyre” teljesítménytúra. Rendező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Rajt: tetszőleges helyen. Cél: Jakab-hegy, 10.00-13.00. A Jakab-hegyi CÉL tetszőleges útvonalon közelíthető meg. Nevezési díj: 600 Ft/fő. Információ: Matécz Péter (( 20/553–4571).

NYÍLT TÚRÁK

►  október 8, szombat: "Nosztalgia túra a Mecseken”. Útvonal: Dömörkapu – Kis-rét – Kanta-vár – Melegmányi-völgy – Kőlyuk – Sikonda (14 km). Találkozás 9 órakor a Dömörkapunál (a pécsi főpályaudvar elől a 34-es helyi buszjárat 8.35-kor indul). Túravezető: Varga Ferenc (( 30/986–1047)

►  október 9, vasárnap: "Dél-Baranya turistaútjain".Útvonal:Baranyahídvég – Kisszentmárton – Mailáthpuszta – Bőköz-tanösvény – Mailáthi-horgásztó – Szaporca – Kémes (22 km). TalálkozásHarkányban az autóbusz állomáson 8.15-kor (Pécsről a távolsági autóbusz pályaudvar 15-ös kocsiállásáról 7.30-kor indul autóbusz Harkányba). Túravezető: Romvári Tibor (( 20/680–6078)

►  október 15, szombat: „Jelzetlen utakon”. Útvonal: Hidas – Boróka-hegy – Kecske-hát – Óbánya – Óbányi-völgy – Hosszúhetény (22 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál 7 órakor. Túravezető: Kis Olga (( 30/238–8229)

►  október 22, szombat: Villány – Kisjakabfalva – Kisbudmér – Nagybudmér – Borjád – Pócsa – Virágos – Villány (20 km). Találkozás a villányi vasútállomáson 7.40-kor (Pécsről 6.50-kor indul vonat Villányba). Túravezető: Andrasek csaba (( 70/375–4872).

►  október 23. vasárnap: „Takács Gyula” emléktúra. Útvonal: Pécs, Hősök tere – Tripammer-fa – Rábay-fa – Lapis – Remete-rét – Éger-völgy (17 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar előtt, a 31-es busz megállójában 8.10-kor. Túravezető: Becze László (( 72/259–940)

►  október 29, szombat: „Elhagyott zselici falvak nyomában II”. Útvonal: Bükkösd – Dinnyeberki – Gyűrűfű – Korpád – Bükkösd (16 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7 órakor. Túravezető: Müller Nándor (( 20/957–5775).

►  november 5, szombat: „Szent Márton túra". Útvonal: Cserdi – Bodai-őrház – Botos-kút – Boda – Miska-forrás – Petőczpuszta – Kővágószőlős (14 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 8.30-kor. Túravezető: Szabó-Dalecker Ibolya ((30/846–0285)

►  november 13, vasárnap:Véménd – Hármaskúti-rész – volt Üveghuta – Turista-forrás – Harsányi-kereszt – Ófalu (15 km). Találkozás 7.50-kor Pécsváradon az autóbusz megállóban, a kollégium előtt (Pécsről 7.15-kor indul autóbusz a 8-as kocsiállásról). Túravezető: Biki Endre Gábor ((30/452–4579).

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

• október 8, szombat: „Eperjesi Ernő” emléktúra. Útvonal: Máré-csárda – Máré-vár – Iharos-kút – Nyomákói-kút – Vörösfenyő kulcsosház – Magyaregregy (12 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin (( 20/507–0776)
• október 16, vasárnap: Sikonda – Vágotpuszta – Erdei kereszt – Zsidó-völgy – Kőlyuk – Sikonda (16 km). Indulás a 8 órai sikondai buszjárattal. Túravezető: Rácz János (( 70/561–5587)
• október 23, vasárnap: „Túra a Legénysírhoz”. Útvonal: Zengővárkony – Szelíd­gesz­tenyés – Kócsid – Legénysír – Réka-völgy – Püspökszentlászló – Zo­bák­puszta (16 km). Indulás a 8.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin (( 20/507–0776)
• október 23, vasárnap: Hosszúhetény – Püspökszentlászló – Zengő-kő – Réka-kunyhó – Bodzás-völgy – Mária-kápolna – Püspökszentlászló, arborétum – Zobák­puszta (11 km). Indulás a 9.20-as hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Feketéné Móró Erzsébet (( 20/260–1947)
• november 6, vasárnap: Emlékezés a már „Végtelenben túrázók”-ra. Útvonal: Kárász – Vörösfenyő kulcsosház – Kata-forrás – Kárász (11 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné (( 30/574–6392)
• november 13, vasárnap: Zobákpuszta – Csurgó – Máré-vár – Máré csárda (9 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Sebestyén Zoltán (( 30/577–9782).

DDNPI rendezvények

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518–221, 72/518–222, 30/377–3388, 30/326–9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

►  október 8, szombat: A Jubileumi kereszttől a Pálos kolostor romjaihoz – túra. A túra hossza 7 km. Találkozás: Kővágószőlős, Lila Akác vendéglő előtt 10 órakor. Részvételi költség: 450 Ft/fő.

►  október 11, kedd: Csillagoségbolt-park Klub. Világítástechnika, fényszennyezés – Kolláth Zoltán előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.

►  október 12, szerda: Pecsétgyűjtő program gyerekeknek. „Kis zoológus”. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  október 13, csütörtök: A Dráva vízimadarai – Fenyősi László előadása. Helyszín: Dráva Kapu Bemutatóközpont, Barcs-Drávaszentes. Időpont: 15 óra. A program ingyenes.

►  október 17, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. Vándorló állatok: madarak, emlősök, lepkék vonulása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  október 22, szombat: „Színes lombok” – túra. Őszi kirándulás az óbányai patakos völgyön keresztül a Cigány-hegyi kilátóig. Találkozás: Óbánya, faluvég (volt strand). Időpont: 10 óra. A túra hossza 9 km, időtartama 4–5 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő.

►  november 8, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Rittinger Nikoletta: Téged is a gólya hozott? – minden, amit a fehér gólyáról tudni lehet. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program ingyenes.

►  november 8, kedd: DDNP Klub. Vadászat Somogy megyében – Várfalvi Gábor elő­­­adása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A prog­ram ingyenes.

►  november 12, szombat: Madármegfigyelés a Hónig-pusztai halastavaknál. Hely­szín: Kakasd és Bonyhád között, a 6-os számú főút ladományi elágazója. Időpont: 10 óra. A túra hossza 3 km, időtartama kb. 3 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő.