MECSEK HÍRADÓ

 

 

Emlékülés

100 éve alakult meg a TTE Pécsi Csoportja

A nagy találkozások, jóízű beszélgetések színtere volt az az emlékülés, amelyet elnökségünk március 26-án délelőtt 10 órai kezdettel rendezett a Szivárvány Gyermekházban. Múlt, jelen és jövő találkozása volt ezen a szombat délelőttön e színtér.

A jövőt a természet szeretetéről, védelmezésének szükségességéről előadott versekkel a Bánki Donát utcai iskola tanulói képviselték. Tudjuk róluk, hogy természetjárók, nevelőik következetes munkája nyomán a természetről felelősen gondolkodók, akiket bízvást tekinthetünk a jövő természetbarátainak.

A jelent a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség mai aktív tagjai: túravezetők, egye­sületvezetők, szakosztályvezetők, s az egyesületek, szakosztályok és elnökségünk tagjai képviselték.  Lehettünk volna többen is, de teljesítménytúrák, tájékozódási túraver­senyek, valamint egy másik, közreműködésünkkel létrejött nagyszerű, ünnepi esemény, a Balokány-liget Aranyeső-forrásának, szökőkútjának avatása késztette választásra, távolmaradásra szövetségünk több tagját.

A múlt képviselői azok voltak, akiknek napi kapcsolata már nincs a szövetség mai tagjaival, de életük egy bizonyos szakaszán az ő önzetlen, gyakran önfeláldozó tevé­keny­ségük alakította, formálta a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség arculatát, mindennapi életét.

A találkozásra az alkalmat a Természetbarátok Turista Egyesülete Pécsi Csoportja meg­alaku­lásának 100. évfordulója kínálta. Ugyancsak ez teremtett lehetőséget arra, hogy áttekint­sük e nagy múltú egyesület történetét, tagjainak cselekedeteit, nagy egyéni­sé­geit. Hiszen mai egyesületeink, ha nem is jogutódként, de a szellemi örökség, és a hagyományok továbbvivőjeként táplálkoznak e történelmi időkben alakult és a történelmi viszontagságok következtében megszűnt egyesület életéből, tetteiből. Tisztelet és elismerés kell, hogy övezze elődeinket, akik megalapították, éltették ezt az egyesületet és nem csak szellemi örökséget, hanem pl. a Fehérkúti turistaház és az – azóta sajnos már lebontott – Isten-kúti turistaház megépítésével, valamint ma is meglévő források foglalásával tárgyi örökséget is hagyott ránk.

 

E kötelesség értelmében gyúj­tot­tunk gyertyát és hallgattuk meg Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Szín­ház szín­mű­vésze előadásában Juhász Gyula Consolatio című versét.

Kalmár László, a Magyar Ter­­mészet­barát Szövetség Tör­ténelmi Bizottsá­gának elnöke a TTE megalakulásá­nak kö­rül­ményeiről, s az or­szág ter­mé­szet­barát életére tett hatásairól, majd a megélt év­ti­ze­dekről tartott részletes, sok érdekes dokumentumot (fény­ké­pek, igazolványok, kiad­vá­nyok, épít­­mények stb.) bemu­tató, s hiteles szóbeli kie­gé­szí­té­­sekkel gaz­da­gított előadást.

A TTE Pécsi Csoportja meg­ala­­kulá­sának és életének tör­ténetét Baronek Jenő mu­tatta be levéltári dokumen­tumok, a saját gyűjteményé­ben fel­lel­hető képi és tárgyi emlékek alapján.

A találkozó következő részében köszöntöttük megyei szövetségünk történetének két meg­határozó alakját: Karádi Károlynét és Karádi Károlyt. Ők a XX. század 60-as éveitől 1990-ig végeztek irányító, szervező munkát a Baranya Megyei Természetbarát Szövet­ségben. Sokak örömére mindketten jelen voltak az emlékülésen és így át tudtuk adni részükre a BARANYA MEGYEI TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG TISZTELETBELI TAGJA, illetve TISZTELETBELI ELNÖKE kitüntetést. Karádi Károly­né, Irénke köszönő szavaiban megfogalmazta, hogy máig szerencsésnek érzi magát, amiért dolgozhatott a természetbarátokért, szervezhette a természetszerető embe­rek tevékenységét. Karcsi bácsi, aki életének 90. évében jár, elmondta, hogy mennyire örül, amiért újra együtt lehet régi kedves barátokkal, ismerősökkel, akikkel a természetbarát szövetség izgalmas évtizedeiben együtt dolgozott.

 

A találkozó következő részében, Strasser Péter pohárköszöntője után, pezsgőt kortyolva és Teca Mama finom medvehagymás pogácsáját majszolva beszélgettek kisebb- nagyobb csoportokban az emberek. Itt már biztosak lehettünk abban, hogy érdemes volt megszervezni ezt a találkozót. Az is biztató, hogy záró gondolataimban kihirdethettem, hogy a jubileumi évben még lesz néhány alkalom, amikor összejöhetünk. Tervezett programjaink közül Varga Feri nosztalgia túráit (május 14., október 8.), Szabó-Dalecker Ibolyának a 10 éves  János kilátóhoz vezető túráját és a kilátónál tartandó a megemlékezést (szept. 17.) említettem, valamint arra az emléktúrára, s a végére tervezett „fehér asztalos” beszélgetésre hívtam meg a jelen lévőket, amit Strasser Péter vezet szeptember 11-én Istenkútról a Fehérkúti-kulcsosházig. Addigra még azokat a címeket is felkutatjuk, amelyeket most nem sikerült, pedig olyanoké, akiknek helye lett volna ezen a találkozón. Ebben további segítséget is várunk tagságunktól.

Aki jelen volt ezen az emlékülésen, az nem csak a Müller Nándor által készített, igényesen kivitelezett, szép Emléklapot vihette magával, hanem baráti ölelések, jóízű beszélgetések, felidézett élmények, emlegetett jó barátok emlékét is vihette magával – talán az újbóli találkozások reményében.

Elnökségünk nevében mindenkinek köszönöm a találkozó megszervezéséhez, lebo­nyo­lí­tá­sához nyújtott segítséget!

                                                                                                                    Tóth Klára
elnök

ËËËËËË

TTE – PTTE

A TTE Pécsi Csoportja megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés végén Baronek Jenő – előadását kiegészítve – röviden szólt az egyesület feloszlatása utáni időszakról, ezen belül a PTTE megalakulásáról. Ezt azért emelte ki, mert a PTTE elnevezés félreértésre adhat okot, amint ez meg is történt: az egyik pécsi újságban olvashattunk a „100 éves Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület”-ről. Nos, ez az egyesület 1965-ben, a TTE feloszlatását követően 15 évvel alakult meg ilyen néven, tehát nem annak „újjáalakulásaként” (mint ahogy a Mecsek Egyesület esetében történt 1993-ban), hanem egy teljesen új egyesületként. A neve is más: Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület, melynek rövidítése PTTE. Ez adhat okot a félreértésre, meg az, hogy a TTE Pécsi Csoportja használta a nem hivatalos „Pécsi Természetjáró Turisták Egyesülete”, rövidítve a PTTE elnevezést is.

A mai PTTE tehát egy 1965-ben alakult egyesület, mely nem azonos a TTE Pécsi Csoportjával, és nem is jogutódja annak (ezt Karádi Károly, az egyesület alapító elnöke is megerősítette). Jómagam is a PTTE keretében lettem igazolt természetjáró még 1985-ben, és az igazolványomon a PTTE körbélyegzőjében is olvasható az 1965-ös évszám. Az más kérdés, hogy az egyesület szellemiségében, tevékenységében igyekezett megőrizni a TTE Pécsi Csoportjának „hagyatékát”.

Mindezt a történeti pontosság kedvéért tartottuk szükségesnek leírni és közreadni.

Strasser Péter

Elnökségi ülés

Március 3-án, csütörtökön megbeszélést tartott elnökségünk a Tímár utca 21-ben. Jelen volt: Tóth Klára elnök, Strasser Péter alelnök, Rónaky Gizella, Scheitler Adrienn elnökségi tagok, valamint meghívottként Biki Endre Gábor.

Először értékeltük a közgyűlést. A helyszín kulturált, megfelelő volt, a Szivárvány Gyermekház munkatársai segítőkészek voltak. Megállapítottuk, hogy  jó hangulatban, gazdag tarta­lom­mal zajlott az előző évi munkát értékelő összejövetelünk, talán csak az időtartama volt hosszabb, mint amit a természetjáráshoz szokott ember ülő helyzetben szeret el­töl­teni. A jövőben kérni fogjuk azt, hogy az írásban elkészített – és előzetesen olvasható – egyesületi beszá­mo­lók­hoz fűzött szóbeli kiegészítés valóban csak kiegészí­tés legyen, kötött időkeretben.

Ezután az idei év feladatait taglaltuk. Először a március 26-i ünnepi emlékülés terveit ké­szítet­tük el. Ennek az összejövetelnek a célja, hogy felidézzük a Termé­szet­járók Turista Egyesülete Pécsi Csoportja megalakulásának körülményeit, s felvázoljuk azokat az eseményeket, amelyek működése alatt fontosak voltak. Az előzményekről, a Bu­dapesten 1910-ben megalakult Természetbarátok Turista Egyesületéről és annak történetéről Kalmár Lászlót, a pécsi csoportról pedig Baronek Jenőt kértük fel egy-egy előadás megtartására. A történelmi idők ma is élő tanúitól pedig személyes emlékeik felidézését vártuk.

Ezután felvázoltuk az idei év feladatait az útjelzések festése, karbantartása terén. Lel­kes útjelzésfestőink számára van bőven tennivaló. A Mecseki Zöld Túra felújítása a leg­nagyobb feladat, amit tervezünk, de folytatódik a Mecseki Bányász Emlékút (az uránbányászat emlékhelyeit összekötő szakasz), valamint a Baranyai-dombságban kialakítandó új turistautak jelzéseinek festése is. Az Árpádtetői Erdészet kérésére új turistaút-jelzéseket festünk a Sás-völgyben lévő Erdei Iskola von­zás­kör­zetében is. „Tűzoltó” jelleggel egyes kritikus (erősen kopott jelzésű) sza­ka­szo­kat is fel­újítunk. Ezen kívül egyes egyesületeink (Dráva TSE, Tenkes TE, Hétdomb TE, Me­cseki Kóborlók, Dél-Zselic TK) az eddigi gyakorlatnak megfelelően a "saját felség­területükön" javít­ják, karbantartják a turistautakat. A végzett munkáról a honlapunkon adunk tájé­koz­ta­tást.

Részletesen meghallgattuk a Török-vári napok című, július 2-3-ára tervezett ren­dez­vény várható programját.

A Túravezetők Klubja éves eseményeit is megbeszéltük. Megállapodtunk, hogy hon­la­pun­kon új menüpontot nyitunk e programsorozat hírei számára. A beharangozók mellett megtalálható lesz az előző programok, foglalkozások anyaga is.

Ugyancsak új menüpontot hozunk létre annak érdekében, hogy a megyei természet­járásban elismerést, kitüntetést kiérdemelt, és nagy teljesítményeket felmutató társaink nevét közhírré tegyük honlapunkon – visszamenőlegesen is.

Az MTSZ újjáalakult Természetvédelmi Bizottsága Természetvédelmi Szakmai Napok címmel vándorgyűlést tart Budapesten április 2–3-án. Elnökségünk döntött arról, hogy képviseltetjük magunkat ezen a rendezvényen.

Megbeszéltük, hogy az egyesület- és szakosztályvezetők számára a tavasz folyamán megbeszélést tartunk.

Végül két márciusi, a természetes környezet megtisztítására irányuló programról, és arra való mozgósításról beszéltünk. Az egyik a Marton József túravezető társunk és több szervezet által tervezett munkatúra március 12-én, a másik a Balokány-liget megszépítéséért szerveződő kétnapos program (12-én és 13-án), amelyet szövetségünk képviseletében Baumann József koordinál.

Tóth Klára
elnök

ghghgh

Túrára emlékezve, túrára készülve

 Február 26-án megrendeztük a Közép-Mecsekben, dömörkapui rajt-céllal a  3. PÉCS teljesítménytúrát, mely idén a „PÉCS 2011”  nevet kapta. Az előző esti hóvihar  talán kicsit lelombozta, de kedvét végleg nem szegte annak az összesen 166 túrázónak, akik részt vettek rajta: a 10 km-es távon 81-en, a 20 km-es távon 85-en indultak. Vannak, akik mindkét létszámba beleszámítottak, nem először találkoztunk ezzel az igénnyel: először végigjárják a 10 km-es távot, majd a 20 km-es  távot, így ők, a hosszabb távokat kedvelők is megtalálják számításukat, őket nevezzük „duplázóknak”.

A résztvevők közel fele (87 fő) pécsi, a pécsiek után legtöbb fővel Kaposvárt (13 fő), Szekszárdot (8 fő), Budapestet (7 fő)  képviselték.

Az érdeklődésre való tekintettel terveink szerint lesz „PÉCS 2012” teljesítménytúra is, igyekezetünk szerint március közepén. 

A túra rendezésében közreműködtek, akiknek ezúton is nagyon köszönjük a segítségüket:  Baumann Józsefné Ági, Feketéné Cifra Éva, Teca Mama, Balatonyi László, Baumann József. 

Közeleg a Mecsek50!

Várjuk a turistákat a harmadik X felé közelítő Mecsek Teljesítménytúránkra, melyet április 30-án rendezünk a Kelet-Mecsekben,   zobákpusztai rajt-céllal. Csodaszép tavaszi természet, családias rendezőség, finom, a rendezők által sütött édességek, a Kelet-Mecsek legszebb részein áthaladó útvonal, ez az, amivel várunk mindenkit szeretettel. Az elmúlt években a résztvevők létszáma 450-500 fő volt.

Bővebb információk olvashatók a Mecsek Híradó „Rendezvények” rovatában, és szövetségünk, valamint a TTT honlapján.

 A rendező Mecseki Kóborlók nevében:

Szabó-Dalecker Ibolya

Horvát Adolf Olivérre emlékeztünk

Március 6-án, vasárnap reggel túravezetőnk, Börcsök György köszöntötte a túrára érkező 29 főt a Pálos templom előtt. A ragyogó napsütésben megismerhettük a Pálos rend múltját, jelenét, és részletes tájékoztatást kaptunk a templomról, az itt álló Mária szoborról és Victor Vasarely – jelenleg téli takaróban lévő – szobráról.

A Mecsek-kapuhoz meredeken emelkedő úton érkeztünk meg. Itt túravezetőnk a Mecsek-kapu létrejöttének történetét mondta el, majd a kapu ívei alatt, sok szintű lépcsőket járva elértük a László pihenőt. Itt a pihenő padján helyet foglalva, gyönyörködve a szép kilátásban visszaemlékezést hallhattunk a Zsiga László gyógyszertár tulajdonos tiszteletére állított pihenőről.

Utunk többször keresztezte a Mecsekre vezető műutat. Szép erdei környezetben, napfényes tisztáson áll a Kardos úti kulcsosház. Mellette elhaladva utunk enyhén emelkedett; barna, őszi avaron, gyors, könnyű léptekkel értük el a Roboz Imre, a Mecsek lelkes barátja, tiszteletére állított pihenőt. Innen utunk a Mandulás felé vezetett, ahol rövid pihenőt tartottunk. Remete-rét felé az erdei torna­pálya állomásai mellett haladtunk el. Az erdő változatos képe a talajon is megmutat­ko­zott. A déli napsütötte oldalakon száraz, zörgő avart taposott lábunk, időnként sáros, vizes úton jártunk. Az út mentén elvétve jelentek meg az illatos hunyor tövek. Az északi irányba vezető, védett, hűvös oldalon hó borította az erdőt, az előttünk járók fényesre, csúszósra taposták az utat. Óvatosan, egymásnak segítve, lassan sikerült túl­jutni a nehéz szakaszokon. Kanyart véve ismét napos oldalra értünk, a hóból kitűntek a medve­hagyma összecsavarodott zöld levelei. A napsütésnek köszönhetően sokszor vé­kony erekben csordogáló vizek keresztezték utunkat. Illatos hunyorok apró tövei, virá­gai, szúrós csodabogyók piros termései, kapotnyak kerek, fényes, zöld levelei virítottak.

A remete-réti pihenőnél tartottuk az ebédidőt: elfogyasztva a hozott finomságokat, hátizsákunk könnyebbé vált. Túratársunk mindenkit szívesen kínált a házilag készült pogácsákkal. Horváth Adolf Olivérre a velünk tartó Temesi Endre emlékezett. Ismertette tevékenységét, életútját, pécsi kötődését, kutatásait pályatársai, tanítványai gondolatait idézve. Természetszerető természetjáróként szellemisége áthatja szívünket, lelkünket, megelevenednek számunkra is az élőhelyükön látott, most itt kiemelt fajok, mint pl. a magyar kikerics, bánáti bazsarózsa.

Túratársaink egy része más útvonalat választva, itt most elköszönt tőlünk. Utunkat folytatva, vastag hótakaró borította az erdőt, a szúrós csodabogyók bokrai óriásnak tűntek a vakító fehérségben, szikrázó napsütésben. A hóvirágok más értelmet kapnak: itt tényleg a „hó virágai”, pici, sodrott zöld leveleik a hótakaróból kivirítva, alig a hó felett tartják hófehér fejüket, érdekes látványt nyújtva. Utunk elágazott,  balra tértünk, így ismét napos oldalon  barna levélszőnyegen haladtunk. Lassan ereszkedve elértük azt a természetes sziklaképződményt, melyen a Mecsek Egyesület elhelyezte Dr. Horvát Adolf Olivérre emlékezve az emléktáblát. A régi koszorút túravezetőnk az általa hozottal cserélte fel, remélve, hogy itt marad emlékezésül, majd felkérte Temesi Endrét, mondja el gondolatait, személyes élményeit, Őt hallgatva gyorsan telt az idő, a szép időben áhítattal hallgattuk szenvedélyes elbeszélését. Így mindenki számára ismerős­ként jelent meg a tudós személyisége, ha nem is ismertük, ismerhettük őt szemé­lyesen.

A túrán velünk tartó gyerekek vidám, önfeledt futkosása, játéka a jelenbe hozott vissza ben­nünket. Utunkat folytatva, folyamatosan ereszkedve, tisztáshoz értünk, ahonnan szép kilátás nyílt a Mecsek vonulatára, a város egy részére, az alattunk elterülő, egyre jobban kiépülő, átalakuló tájra. A távoli párába burkolózva, halványan látszó hegyek kör­vonalai is kirajzolódtak. Rátértünk a Pécsről Orfűre vezető széles, aszfaltozott kerék­párútra, melyen gyorsan leértünk Éger-völgybe. Kerékpárosok elől kitérve, egyeztettük a túravezető segítségével a továbbjutás lehetőségeit, a busz várható érkezésének idejét, a kényelmesebb, gyorsabb városba jutáshoz. Elköszönve társainktól, gyalog folytattuk az utat, végiggondolva beszélgettünk arról az általunk látott, megélt, hihetetlen gyönyörűségről, ami a Mecseken van!  

Maráth Klára

vvvvv

28. Csokonay Sándor Emléktúra

Március 20-a, vasárnap reggel. A buszpályaudvarról nézegetve a párába burkolózó Mecsek vonulatát, azon tűnődtünk, milyen idő fogad bennünket a hegyen. A rossz idő ellenére összeállt a 15 fős kis csapat.

A Dömörkapunál  hóval borított táj, fák törzsére fagyott hó, hideg, szeles idő fogadott bennünket. Túravezetőnk, Baumann József ismertette a túra útvonalát, s megemlé­kezett Csokonay Sándorról, a „mecseki források atyjáról”, és PtačekViktor banki fiókveze­tő­ről, kinek a tiszteletére állított pihenő mellett elhaladva a Kis-rét felé indultunk. A hótakaró alól – dacolva faggyal, hideggel – kibújva láttunk májvirágot, hóvirágot, ibolyát, pettyegetett tüdőfűt, illatos hunyort, odvas keltikét. Meg-megállva – nagyítók segítségével részleteiben nézve egy-egy növény virágzatát – csoda tárult szemünk elé. Elérve a sípályát, felidéződtek a régi idők, mikor még működött a pálya. A természet lassan visszafoglalja, csonka maradványokként állnak a rozsdás vas-szerkezetű felvonók.

A sípályát elhagyva, mély árkokkal szabdalt erdőben haladtunk, a kidőlt fák hidakat alkottak, vizek hangos csobogással siettek a völgybe. A Hideg-kúthoz érve, a forrás vízhozamát a csapat megbecsülte, majd Józsi mérőpoharával pontosan megmérte. Inez, a legfiatalabb résztvevő a műszerrel a víz hőmérsékletét is megmérhette, majd minden adat a jegyzetfüzetbe került. 

A Kis-réten igazi téli hangulat uralkodott, a medvehagyma levelek fűszálként bújtak ki a hótakaró alól. Részletes tájékoztatást kaptunk a területen folyó erdészeti tevékeny­ségről, az erdőművelésről. Láthattuk a vadkárok ellen burkolattal védett szelídgesztenye fák fiatal példányait. Hófedte utakon, csúszós, mély keréknyomokban, kis vízfo­lyá­sokon átlépdelve haladtunk Kanta-vár felé.  Többször megállva túravezetőnk felhívta figyelmünket az utunk mentén látható érdekességekre, fákra, növényekre, kövekre. Elmondta a dagonyák fontosságát, és hogy miért van szükségük rá az állatok­nak. A szél­védett részeken az erdei eper apró tövei közt felfedeztük virágait. Megnéztük nagyító segítségével boltíves szépségét, színeit. Rövid időre megállva gyönyörköd­hettünk a tavaszi virágokban és a telet idéző hóesésben. A magas fák ágain néhol még az őszt idéző levelek zizegtek, de mellettük a mogyoróbokrokon már fürtös friss virágok him­bálóztak. A fürtben lógó virágzatát nagyítóval nézve, csodálatos látvány tárult szemünk elé. Kanta-vár dombja mellett haladva túravezetőnk elmondta, amit a várról és a hozzá fűződő legendáról tudni lehet, a völgyben a Kanta-vári forráshoz értünk. A forrás­hoz közel még ma is látható – igaz, már csak alig – egy valamikori erdészház romja a magasra nőtt lucfenyők alatt.

Megnéztük a forrást, és szomorúan láttuk az egyre jobban pusztuló esőbeállót.
Tovább haladva depózott farakások mellett nyitottabb, világosabb erdőbe értünk. Kis kitérővel felkerestük a – ma már nem működő – Kanta-vári kőbányát, melynek érdekessége a bitumenes vagy más néven fekete mészköve. A bányaudvar kitáguló látványa ámulatba ejtett mindenkit, a vastag padosan elhelyezkedő rétegek egymáson hevertek. A természet részben visszafoglalta a sziklafalak környezetét.

Itt részletes ismertetőt hallhattunk a bányaművelésről, a környék élővilágáról, kőze­teiről. A Fekete-kő forráshoz érve regisztrálásra kerültek a forrás adatai. Mellette a kiépített pihenőhelyen koccinthattunk József nap alkalmából túravezetőnk és mindenki egészségére, finom szekszárdi vörösborral. A forrásnál állva, alkalmunk nyílt megoldani a túravezetőnk által feladott rejtvényt. A megfejtés büdös gólyaorr volt. Itt egy rögtönzött mesével lepett meg bennünket túravezetőnk; a Fekete-kő forrás, a húsvét, a hölgyek, a forrás fekete gyöngyszemei ihletésével.

Széles erdei úton, továbbra is mély keréknyomokban haladva, kis tisztásra érve szép kilátás nyílt az eddig megtett útra. Kitűnt a sípálya hófehér sávja, a hegygerinc fáinak koronáját borító hó, a ködbe, párába vesző mély völgyek.

Túratársaink egy részét fent hagyva, rövid kitérőt tettünk a Hármas-forráshoz, melyhez óvatosan, meredeken ereszkedve jutottunk. Túravezetőnk segítségére volt Inez a vízhozam mérésekor, most már gyakorlottan, hiszen minden forrásnál fontos feladatot kapott. Itt megkerestük a másik két, talajból feltörő forrást.

Megküzdve az emelkedővel utunkat szintesen folytattuk, követve a hegy vonulatát Pécsbánya-telep, Gesztenyés felé. Itt már hónak nyoma sem volt, a fiatal erdőrészen, barna levélszőnyegen, agyagos, köves, csúszós talajon, apró ágakra is figyelve, folyamatosan ereszkedtünk lefelé. A felhagyott külszíni bánya felé vitt utunk. Gyorsan elértük az erdőből már messziről látszó kopasz, felszáradt, fűvel borított teraszokat. Palás, fekete kőszenes lépcsők gazdagították a színeket. A bányászati széles úton könnyedén lépdeltünk. A fák között tó víztükre látszott; egy meleg vizű forrás vize folyt át előttünk a fekete talajon. A víz, zöld folyosót alkotva egy meredek oldalon, köveken bukdácsolva jut a tóba. A forrás nehezen megközelíthető a sok szederindától. Egy vadcsapás mentén jutottunk a feltörő víz eredéséhez. Körülötte vörös vasas kiválás látható. A víz hőmérséklete 23 ^oC. Egy vaddisznót vettünk észre előttünk harminc méterre; a sok embert látva sem hagyta abba a szenes talaj turkálását. Emil előrement, hogy elzavarja a bennünket figyelmen kívül hagyó vadat. Erélyes fellépése a disznó közelében sikerrel járt, mert az futva az erdőbe menekült. A tavat körbe járva a barna varangyok nászát láthattuk mindenütt. Mint egy nagy akváriumban, úgy láthattuk a küzdelmet a vízben, láthattuk, hogy cipeli hátán a nőstény a hímet, amelyik közben a hátsó lábai toló mozdulatával igyekszik távol tartani a vetélytársakat a sikeres szaporítás érdekében. Jól látszott az előttünk magasodó dombtetőn, a fenyők között a vörös tégla-tornyával kimagasló templom, mely a település közelségét jelezte.

Kis meredek gyalogösvényen jutottunk fel a szelídgesztenyefák torzóihoz. Sajnos csak mutatóban maradt meg néhány fiatal gesztenyefa. Rövid várakozás után az érkező buszra szálltunk, amelyen utazva a régi bányász település megmaradt bányászati emlékeit nézhettük végig. Szomorú látványt nyújtott pusztulásuk a busz ablakán keresztül nézve. Utazásunk a városi busszal végig folyamatos átalakulással vitt az erdő csendjéből az épített zajos környezet felé. A városból felnézve a fehér lepellel betakart hegyre felidéződtek bennünk az ott töltött kellemes órák. 

 Maráth Klára

Falujáró túra

A Mecsek Egyesület neve alatt szervezett, falvakat bemutató túránkra ez alkalommal két apró zsákfalut választottam ki, mert ismertem szépségeit.

Március 23-án 19 nyugdíjas érdeklődővel indultunk Sásdról gyalogosan Felső­eger­szegre (3,5 km). Először megnéztük Bocz Gyula szobrászművész carrarai márványból alkotott életnagyságú, gyönyörű „Áldott Madonna” szobrát. Felolvastam néhány mondatot Czakó Gábornak a szobor készítéséről szóló elbeszéléséből, majd felmentünk a 2000-ben épült templomhoz. A polgármester asszony beszélt nekünk arról, hogy az egész falu összefogásával és külföldi segítséggel négy hónap alatt készült el. Tervezője Franz Wesinger németországi építész. A helybeliek nagyon örültek, hogy megláto­gattuk a falu e két nevezetességét.

Egy kis pihenés után Vargára gyalogoltunk (2,5 km). Miután megcsodáltuk a parkban Baranya megye legöregebb tiszafáját, leültünk ebédelni. A kis kápolnát 1867-ben neogó­tikus stílusban Cseh Marcell királyi kamarás, az itteni földbirtokos építtette. Nagyon szép, fából faragott oltára és famennyezete van.

Sásdi Sándor (1898-1992) író gyerekkorában Vargán élt, mivel édesapja itt volt kocsmáros. A Pécsi Naplót és az Új Írások folyóiratot szerkesztette. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szerencsésen visszatérhetett Magyarországra. József Attila-díjjal tüntették ki. Mintegy 40 könyve jelent meg. A falu felújított iskolaépületében, egy hosszú tornácos parasztházban rendezték be az író emlékszobáját. A busz indulásáig még megcsodáltuk a falura jellemző motívumokkal díszített Életfát.

Következő túránk április 13-án, szerdán lesz Geresdlak, Maráza és a Mária-kápolna meglátogatásával. A túráról részletek a honlapon olvashatók.

Lakatosné Novotny Sarolta

„Tenkes 15” teljesítménytúra

Április 2., szombat. Kellemes napsütésben érkezünk Túronyba, ahol az önkormányzat épületében nevezünk a túrára. Rengeteg jelentkező intézi a papírmunkát, és a többiek nyugodtan várakoznak az udvaron. Megkapjuk a térképes útleírást és elindulunk Ági vezetésével a falun át a szőlőhegy irányába. Fiatalok és idősek egyaránt róják a kilométereket és gyönyörködnek a tájban és a szép tavaszi virágokban. Az ellenőrző pontoknál bélyegzünk, vagy zsírkrétával jelet festünk az igazolófüzet megfelelő kockájába. Komlói barátaink jönnek felénk a 10 km-es útvonalon. Örülünk egymásnak, és egy kicsit beszélgetünk közös dolgainkról. Tovább haladva a Pyber-kunyhónál pihenünk és falatozunk, amikor barátainkat pillantjuk meg, akik Máriagyűd felől érkeznek szintén a 10 km-es távon. Bíztatjuk őket az utolsó métereken, majd körbekínáljuk egymást minden finomsággal. Csapatok haladnak el mellettünk felfele és lefele.

Nekünk is indulni kell, mert illik szintidőn belül maradni. Búcsút intünk és haladunk lefele a kellemes ösvényen. Gyíkok szaladnak fürgén, és némelyik megengedi, hogy megnézzük kékes-zöld nászruháját. A mészkősziklák peremén sárga pimpók virítanak, élvezik a Nap éltető erejét. Csodálatos táj tárul szemünk elé és a kilátóból még távolabbra látunk. Máriagyűdön a pihenőnél nagy a nyüzsgés. Frissítő állomás finom ennivalókkal és még finomabb tájjellegű borokkal. Van lehetőség ülve elfogyasztani a finomságokat és üdvözölni ismerőseinket, barátainkat. Szaladnak a percek, és nekünk ismét indulni kell.

Felmegyünk a zarándokok útján és teszünk egy jelet füzetünkbe. Innen le a temp­lomhoz, majd a piros jelzésen elindulunk a hegyre. Felfele haladunk a mészkővel tarkított hegyen, melyet sokhelyütt vastagon borít a lösz. Gondozott szőlőskertek és gyümölcsösök mellett haladunk egyre feljebb. Az erdőben ismét egy komlói csapattal találkozunk, akikkel egy darabig együtt haladunk. A Tenkes-erdőben kényelmes úton – melyet tavaszi virágok szegélyeznek – fogyasztjuk a kilométereket. A völgybe érve egy kis tóra leszek figyelmes, beljebb az úttól. Közelebb menve az erdei tavacskához látni, hogy a békák már a természet rendje szerint gondoskodtak az utódlásról. Kocsonyás burkokban számtalan békapete himbálózik a víz felületén. Sietek a csapat után, és hamarosan Bisse előtt elérünk egy ellenőrző pontot. Többen pihennek a fűben és az érvényesítés után kapunk egy kis energiapótló csokoládét.

Hamar elérjük a falut, néhány perces gyaloglással áthaladunk rajta, hogy Túrony fele siessünk. Szép löszbe vájt úton haladunk, majd egy ligetes erdőben az odvas keltikék virágszőnyegében gyönyörködhetünk. A pettyegetett tüdőfüvek nagy felületen borítják az avart, kéken és rózsaszínen. Az Avas-alján bejelöljük az utolsó kockát és néhány perc múlva a célba érünk. Leadjuk az okmányokat, és megkapjuk a szép kitűzőket, melyeket boldogan illesztünk izzadságtól nedves pólóinkra. Az udvaron ülünk le az ideiglenes büfénél meginni egy sört e szép nap zárásaképpen.

Köszönjük a szervezőknek ezt a szép és tartalmas napot!

Baumann Józsi és barátai

MAGÁNVÉLEMÉNY

Az alábbiakban Berki Zoltán térképésznek, az MTSZ Útjelző Albizottsága vezetőjének a hozzánk eljuttatott levelét adjuk közre.

 

Tisztelt Természetjárók! Kedves Turista Barátaim!

Engedjetek meg nekem egy magánvéleményt. Teljesen egyetértek a Gyalogtúra Bizott­ság vezetőjének, Pálmai Vencelnek az albizottsági ülésen képviselt álláspontjával, mi­sze­rint az alapszabályból adminisztratív okok miatt kikerült „természetjárás érdek­kép­vi­se­letet” valamilyen úton-módon mihamarabb vissza kell állítani, meg kell találnunk a megoldást…, s őszintén üdvözlöm az ez irányú, hasonló tartalmi/célú elképzeléseket. Véleményem szerint az MTSZ alapszabályából a természetjárás érdekképviseletre vonat­kozó kitétel törlésével a legnemesebb, a társadalom számára legfontosabb külde­té­sé­ről mondott le. Nem elég az, hogy „de továbbra is úgy gondoljuk”, ez az érdek­kép­vi­se­let beleivódott a társadalomba.

A természetjárás hivatalosan, „bötű szerint” érdekképviselet nélkül maradt, de ezt sürgő­sen minden, a turistáskodás ügyéért elhivatottal összefogva azonnal újra kell szer­vezni, tartalommal kell megtölteni – mielőtt valami térségi TDM szervezet befészkelné magát ebbe a pozícióba.

Ha majd egyszer az égi turistautakat járva találkozom dr. Téryvel, dr. Thirringgel, Dr. Vigyázó Jánossal és az MTE menedékház építő turistáival és persze a TTE Kevély-nye­reg­ben házat építő természetbarátaival, vagy a Munkás Testedző Egyesület Nagy-szénáson óriási áldozatokkal menedéket emelő tagjaival, s kérdőre vonnak az általuk létre­hozott értékek sorsáról (főként az „elvtársak” hatalma idején elpusztított nagy-szénási Szabó Imre turistaházra gondolok), már eddig is tudtam, hogy majd szé­gyen­­keznem és magyarázkodnom kell, de erről az érdekképviselet-kihúzásról nem tudom, majd mit mondjak. (Tudna ebben valaki segíteni?) Tovább kell folytatnom/foly­tatnunk az érdekképviseletet, sőt azt nagyon komolyan újra kell szervezni, ebben mindenki partnerségére, támogatására, segítségére számítok.

A természetjárás érdekképviseletének felvállalása elengedhetetlen, hiszen az élet egyre hozza elénk a feladatokat:

-    TDM szervezetek megalakulása – természetjárással összefüggő pályázatokkal, tevékenységgel;

-    erdőgazdálkodás – dózer utakká vált turistautak – új erdőtörvény?

-    természetvédelem támogatása (támogatása?), ökoturizmus, aktív turizmus – egészségturizmus?

-    Új Széchenyi Terv lehetőségei (lehetőségei?);

-    vadászok, vadásztársaságok – és turistajelzések levakarása, rájuk célba lövések gyakorisága;

-    turisztikai célú közösségi közlekedés (pl. kisvasutak, dunai hajó „forgalom”) finanszírozásának megoldatlansága;

-    turistaútjelzés-felújítás finanszírozás gyakorlatilag megszűnése, a turistaút-hálózat/rendszer – mint jelzésrendszer – szétesésének jelei (pályázatok nyomán történt piktorkodások, „anarchiára” utaló folyamatok)… Az MTSZ 20 év alatt sajnos nem érte el, hogy a turistaút-hálózat kezelőszervezete legyen;

-    rongálások;

-    nyilvántartás-szervezés, magánterületeken szolgalmi jog…;

-    a zarándokútvonalak óriási térnyerése (lásd Mária út, Magyar Zarándokút ismertsége, amely már az Országos Kék Túrával vetekszik…);

-    természetjáró-kiadványok hiánya a hátrányos helyzetű térségekben – a Cartographia (el)privatizálása után… s még folytatható lenne a sor.

Rajtunk kívül ezeket, így egyben senki sem fogja képviselni, sem a „turizmus szakma”, sem a természetvédelem, sem az erdőgazdálkodás, sem a közlekedés… A természet­járás nem a turistaút elején, hanem a hétvégi programtervezésnél kezdődik…

Meglátásom szerint feltétlenül meg kell erősíteni a Gyalogtúra Bizottság vezetőjének „érdekképviselet-képviselő” lehetőségeit, hiszen a feladathoz főállású, a problémákat „tokkal-vonóval” értő, óriási tapasztalattal rendelkező ember kell. Ezt az embert Pálmai Vencel­nek hívják. A természetjárás érdemi érdekképviseletét nem lehet súlyának meg­fe­lelően társadalmi munkában, „amikor a gyerekek alszanak” éjszaki levelezésekkel elérni – ahogy az az elmúlt hat év küzdelmeinek a „cintányérzajon” túli eredménytelen­ségén látszik. Nézzétek meg a mellékletekben, a honlapra feltett anyagokat – és mire jutottunk velük? Talán alapnak jó, mégis süllyedünk.

Fel kell állítani egy érdekképviseleti „gyors reagálású” szakmai stábot, nevezhetjük ezt – Peták István (MTE) által képviselt gondolattal – Magyar Turista Szövetségnek. Az érdekképvise­lettel kiharcolt pozícióval nyílhat meg az út a Magyar Természetbarát Szövetség/­Magyar Turista Szövetség/Magyar Turista Egyesület és a többi, közcélú turistamunkát végző szervezet költségvetési/működési finanszírozására, hiszen a vállalt közfeladatok ellátásához teljes torokkal és teljes joggal követelhet forrásokat is.

Ezen az úton indulva kérem támogatásotokat, segítségeteket.

Üdvözlettel: Berki Zoltán (térképész)

 

 

 

 

„MÚLTIDÉZŐ”

AKKOR IS, HA GYALOGKAKUKK LESZEL?

Azért döntöttem az alábbi történet mellett, mert a jubileumok évét jegyezzük. Most ünne­peljük a Természetbarátok Turista Egyesülete Pécsi Csoportja megalakulásának cente­náriumát, legyen hát mellette egy másik, említésre méltó évforduló is. Nevezetesen, éppen 30 éve annak, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség a Magyar Autóklubbal együttműködési megállapodást kötött a turizmus népszerűsítése céljából. Az egyre szaporodó autósok bevonása a természetjárásba igencsak jó ötletnek bizo­nyult. Hamar népszerűvé vált a mozgalom országosan is, de Baranyában meg külö­nösen a Karádi házaspár elkötelezettségének köszönhetően.

„Szállj ki és gyalogolj!”- ez volt a szlogen. Ezzel a megjelöléssel szerveztük az autós-gyalogos kombinációkra épülő nyílt túráinkat a Mecsekbe, a Zselicbe, vagy éppen a határokon túlra. Így jutottak el az „autóhoz nőtt” társaink a Szlovák Paradicsomba, az Alpokba, vagy éppen az erdélyi havasok közé.

Magam is beszálltam a dologba. Autóm nem lévén, többnyire Gida Tiborral szövetkezve szerveztük tájfeltáró túráinkat a Zselicbe, egy-egy jóízű pinceszerrel zárva az eseményt.

Egy ilyen alkalommal barátkoztam össze K. Miklóssal, az abszolút autóssal. Rendkívül nagy érdeklődést tanúsított programjaink iránt addig, amíg az autózásról volt szó. De Miklós nem gyalogolt. Soha, egyetlen alkalommal sem.

- Menjen veletek a gyalogkakukk – mondta ilyenkor –, de nem én. Te engem nem fogsz rávenni ilyen marhaságra. - És ezt komolyan is gondolta. Róla írtam aztán a Mecseki Híradó néhány számában azt a szatirikus sorozatot, amelyből az alábbiakban idézünk részleteket egy kicsit összedolgozva.

SZÁLLJ KI ÉS GYALOGOLJ!

(részletek)

Akkor is gyalogkakukk leszel! – gondoltam magamban, amikor rábeszéltem egy erdélyi útra.

– Gyerünk a hegyekbe, irány a Kárpátok! – ajánlottam cimborámnak. – Ott aztán semmi gyaloglás – mondom nagy málé képpel. Kényelmes kemping, kötélpálya vezet föl a magasba. Még csak a kisujjadat sem kell mozdítanod, és fent állsz a Kárpátok tetején. Alattad egész Románia. Csak az autód bírja szusszal – aggodalmaskodtam kicsit.

– Á, az bírja, ne félj te attól – nyugtatott meg Miklós. Hát nem bírta, amint az később kiderült.

– Jól van, én beülök az autódba – mondtam –, de ha cserbenhagy valahol, én is beviszlek téged az erdőbe. Ebben megállapodtunk.

Aztán nem kellett sokáig várnom arra, hogy a megállapodásunknak érvényt szerezzek. A várt malőrre Szovátán hozott bennünket össze Miklós Végzete. Így: nagy „V”-vel.

Amint beértem a fürdőhelyre, kétféle látványosság fogadott: az egyik maga a fürdőhely, amely 490 méter magasan épült az Ursu (Medve)-tó partján. Impozáns látványt nyújtott a városka fából épült üdülőházaival, fenyveseivel, és a település mögött tornyosuló Görgényi havasokkal. Állítólag 75 ezer fürdővendég befogadására képes, ami igaz is lehet, mert mikor odaértem, éppen 74 999-en tolongtak a főtéren és lélegzetvisszafojtva figyelték azt a hetvenötezredik fürdővendéget, aki egy rozzant Zsigulit kurblizott eszelősen. (Számomra ez a jelenet nyújtotta a másik látványosságot) Miután az utcák kiürültek, de a sósvizű tó is, mert a produkció mindenkit a főtérre csalogatott, egy szál magamban megfürödtem és visszatértem a mutatványhoz. A tömeg kitartóan figyelt, többen fogadóirodát nyitottak: 1 a 10 ellenében lehetett tenni arra, hogy a Zsiguli bírja tovább. Ugyanis már kurblizásról szó sem volt, az idegen vadul rugdosta autóját és hangosan káromkodott.

A káromkodásról aztán ráismertem barátomra, Miklósra, aki még változatlanul az érdeklődés középpontjában állott…

Miután betoltam az autót, nagy üdvrivalgás közepette gurultunk ki Szovátáról. Miklós egy ursula eltökéltségével hallgatott…

Kora délután érkeztünk Sinaiára, jókedvűen, bizakodó hangulatban. Nem sokáig. Úgy fogadtak bennünket, mint Moldovát szerették volna fogadni Komlón. Ráadásul a kempingben sem akadt hely. A kötélpálya nem működött és romlott volt a hús, amit vacsorára tálaltak. Vacsora után sűrűn atletizáltunk.

–Sebaj! – kedélyeskedett Miklós. Ő még nem járt ott csúcsidőben. – Majd vad­kem­pin­gezünk valahol – fűzte tovább az optimista gondolatot. Szegény naiv fiú. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem hoztalak volna ide meggyalogoltatni.

Elindultunk egy patak völgyében, hogy tanyát üthessünk éjszakára. Semmi hely. Egy szó, mint száz, szép, csillagfényes éjszaka volt, amint bebolyongtuk a medvejárta szirteket. Félelmetes volt, ahogy Miklós szemei szikráztak a setét éjszakában.

– Szép kis túra egy képzett hegymászónak is – próbáltam lelket verni holtfáradt barátomba. De éreztem, hogy ezúttal túllőttem a célon.

Eddig az idézet. A folytatás már valós és igazán felemelő fordulatot vett.

Ott, azon az úton barátkoztunk össze Árpi bácsival, az öreg székely emberrel, és Róza asszonnyal, a feleségével. Nagyon a szívembe zártam őket, meg Miklós is. Olyannyira, hogy a következő évben elmentünk értük autóval Csíkszenttamásba, és elhoztuk őket Pécsre. Aztán vittük őket mindenfelé. Bejártuk a Mecseket is. És akkor történt meg a csoda. Amit nekem sohasem sikerült elérnem, azt a két székely mindenféle rábeszélés nélkül elérte Miklósnál, amikor Gida Tibor kisújbányai kulcsosházából gyalogtúrára indultunk Óbánya irányába. Megrögzött autós barátom a székelyek iránti szeretettől vezérelve önként csatlakozott a túrázókhoz. Kérdőn néztem rá…

– Majd mindenféle bajuk lehet – jelentette ki határozottan –, ha nem vigyázok rájuk. Megyek és passz!

– Akkor is, ha gyalogkakukk leszel? – kérdeztem vissza.

– Akkor is! – mondta, majd hozzáfűzte: különben is, ez az egész gyalogkakukkság egy nagy marhaság.

Varga Ferenc

ËËËËËË

A Szivárvány Gyermekház természetjáró programjai

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség – megalakulása óta – gondot fordít arra, hogy nyitott legyen a fiatalabb korosztály érdeklődésére, sőt erőfeszítéseket (jel­vény­szerző mozgalmak, megyei táborok, versenyek stb.) tett annak érdekében, hogy tagjai sorában nagyobb arányban legyenek jelen a fiatalabb korosztály képviselői. Ez a törek­vés a különböző társadalmi környezetben, különböző történelmi időkben különböző mér­tékben sikerült. Voltak idők, amikor egész iskolák, osztályközösségek voltak tagjaink sorában, aztán a változó idők, változó körülmények, a másféle programok sok­színű kínálata, más „vetélytársak” (TV, számítógép, video stb.) megjelenése ritkította a szö­vetségünkhöz csatlakozó fiatalabb közösségek számát. A Pécsi Ifjúsági Központ Szi­várvány Gyermekházában is nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a fiatalabb kor­osztály képviselői a szabadidejüket hasznosan, az egészséges életmód alapelveit szem előtt tartva töltsék el. Programjaikkal, amelyeket Varga Ágnes szervez, a természet- és környezetvédő szemlélet kialakítását, Baranya megye környezeti és ter­mé­szeti értékeinek megismerését szolgálják. Ehhez – megállapodásunk szerint – igénybe veszik a szövetségünk munkatársai által kidolgozott jelvényszerző túra­mozgalmakat is. Híradónk­ban örömmel adunk lehetőséget arra, hogy a prog­ram­jaikra mozgósító felhívá­so­kat közhírré tegyék, s olvasóinkon keresztül is szervezzék azokat. Örömmel adunk helyt a vállalkozásaikról szóló, a teljesítés során megélt élményekről készült beszámolóknak is!

Szép időt, jó utat, vidám társaságot kívánva bocsátjuk közzé első felhívásukat!

Tóth Klára

– Április 21, csütörtök:Tavaszi szüneti túra(a KUL-TÚRA sorozat Baranya „ter­mé­szet­közeli” műemlékeinek felfedezésére)

A túra során íjászkodunk, kincseket keresünk (geocaching), és a Baranya Megyei Ter­mé­szetbarát Szövetség jelvényszerző túramozgalmának keretében a Mecsek két érdekes mű­emlékét: a málomi templomot és a Kanta-várat is megismerhetik a részvevők. Táv: 12 km.

Találkozás 7.50-kor a pécsi főpályaudvar előtt a 35-ös busz megállójában. Vissza­érkezés (40-es busszal) délután 16 óra körül a vasútállomásra. Útiköltség: két buszjegy (vagy pécsi buszbérlet).

A túrára előzetesen be kell jelentkezni a 30/611-9562 telefonszámon Varga Ágnes túravezetőnél április 20-áig.

Szervezőpartner: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség.

– Április 30, szombat: „Csipiszke-túrák” óvodásoknak.Barátkozás a természettel: gyűjtögetés, megfigyelés, rácsodálkozás.

3-6 éves gyerekek és szüleik számára hirdetjük havi rendszerességgel családi kirán­du­lásain­kat, melyek során a gyerekek a művészet eszközeit is felhasználva ismer­kedhetnek a természet érdekes formáival: kövekkel, fákkal, virágokkal és állatokkal. A mindössze néhány kilométeres barangolások keretében egyszerű kézműves foglalkozást is tartunk, a talált és látott dolgok felhasználásával.

A kicsiket terelgetik: Petrik Bernadett (művészeti nevelés) és Varga Ágnes (ter­mé­szet­is­me­ret).

Találkozás helyszín: Misina-tető. Útvonal: Rotary-sétány. További részletek a szerve­zők­től. Részvételi díj: 300 Ft/gyermek. A résztvevők száma korlátozott! Előzetes bejelentkezés: Varga Ágnesnél a 30/611-9562 telefonszámon április 25-ig.

HÍREK

■    Új Mecsek turistatérkép készül: a Cartographia Kft. 2011 nyarán újból kiadja a Mecsek térkép frissített változatát. Kérjük, akinek van észrevétele vagy javítani valója a 2009-ben megjelent turistatérképpel kapcsolatban, az április 18-áig küldje el Biki Endre Gábor részére a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre.

■    Túravezetők Klubja: honlapunkon új menüpontot készítettünk a TÚRAVEZETŐK KLUBJA számára. A menüben a következő hónapok programjai mellett megtalálhatók lesznek a korábbi előadások anyagai.

■    „Változás honlapunk szerkesztésében: 2011. március 22-től a www.baranyatermeszetbarat.hu honlapra az "AKTUÁLIS TÚRAAJÁNLATOK" me­nübe a túrák szöveges és fényképes beszámolóját Nagy Balázs fogja feltölteni. Az egyéni vagy nyílt túrákról szóló beszámolókat, fotókat is neki lehet küldeni a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre. Telefonszáma: 20/976-5582. A „HÍREK” ro­vatba szánt közleményeket továbbra is a szokott módon Biki Endre Gábornak lehet el­küldeni.

■    Vályús-forrás: a Mecsek Egyesület és a Máriakéméndi Hagyományőrző és Sport­egye­sület Máriakéménd Önkormányzatának támogatásával felújította a Vályús-forrást. A forrás Máriakéménd közelében, a Török-vár romjaihoz vezető régi vadász­házi út mentén a K∟ jelzésű turistaúton érhető el. A forrás vize egy kis betonvályúba folyik. A vörös gránit névtáblán olvasható a szarvasagancs szimbólum mellett, hogy régen állatok itatóhelye volt a forrás, és hogy közelében egykor vadászház állt. A forrás mellett, a lebontott vadászház helyén tervbe van véve egy erdei kirándulóhely létesítése asztalok-padok elhelyezésével.

■    Bányász emlékút:elkészült a Bányász emlékút újabb szakaszának festése a Kelet-Mecsekben, Zobák-aknától a Vörösfenyő-kulcsosházig. A festést a komlói Hétdomb TE tagjai végezték.

■    „Nyuszijárat” a Zselicben: Az Almamelléki Erdei Kisvasúton április 18-án, 19-én és 20-án gyerekeknek Nyuszi-járat programok indulnak. A részletes program és tájékoztató megtalálható az erdészet honlapján (www.mecsekerdo.hu).

■    „Tűzkerék” túra: az idei "Tűzkerék” túrán 208 fő vett részt. Viszonylag nagy volt a fiatalok (iskolások) részaránya. A szép idő, és a többnapos ünnep nyilván hozzájárult a nagy létszámhoz. Az óbányaiak nem voltak felkészülve ilyen tömegű túrázóra, tea és zsíros-kenyér mindenkinek jutott, de emlékplakettet csak 130-at készítettek. (Dr. Novotny Iván túravezető)

■    Nyári természetjáró tábor a Mátrában:a Dél-Zselic Természetbarát Klub és a Kenderföldi Természetjárók tagjai közösen 12 napos mátrai táborozást szervezünk. A túrák során négy mátrai jelvényszerző túramozgalom teljesítésére nyílik lehetőség, de lesz strandolás, utazás erdei kisvasutakon és „meglepetés program” is. A szálláshely Mátraalmáson, a Hóvirág pihenőházban lesz. A részvételi díj 34 000 Ft, mely minden költséget magában foglal (szállás, utazás, étkezés, belépők, kisvasúti jegyek, „meglepetés”). A tábort elsősorban gyerekeknek, egyesületeink 10-16 éves tagjainak rendezzük, de a szálláshelyen vannak még szabad helyek, így azokat felkínáljuk az érdeklődő természetjárók (gyerekek és felnőttek) számára, akik szívesen tartanának velünk. További információ, részletes programterv a 20/522-2953-as telefonszámon kérhető. Április 19-ig lehet jelentkezni telefonon, vagy a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, illetve keddenként a szövetségben. (Strasser Péter)

■    Új fahíd a Rózsa-forrás mellett: a Mecseki parkerdő Mecsekszentkúti területrészé­ben egy új fahidat vehettek birtokukba a kirándulók a Biokom Pécsi Városüzemelte­tési és Környezetgazdálkodási Kft munkájának köszönhetően. A természettel harmo­ni­záló formában megépített új fahíd egy több évtizeden át meglévő, de mára meg meg­korhadt, szerkezetileg megrongálódott régi, balesetveszélyes fahidat váltott ki, mely a Rózsa-forrás melletti Szurdokvölgyön teszi lehetővé az átkelést. (A Pécsi Hírek c. újságból.)

Rendezvények

• április 9, szombat: Retró túra (15, 25 km). R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécsbánya, Iskola, 7.00-10.00. Cél ugyanott. Nevezési díjak: 500, ill. 600 Ft. (A két táv egymás után is teljesíthető, együttes nevezési díj 800 Ft). Információ: Bota János (( 30/993-8595).
• április 21, csütörtök: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeumban. R.: Hétdomb TE. „A természet csodáiból”. Vendég: Szabados Tamás rendező, operatőr. Időpont: 17 óra.
• április 23, szombat: „PITE” születésnapi túra (14 km). R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécsbánya, Művelődési ház (Gesztenyés u. 17). Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Információ: Bota János (( 30/993-8595).
• április 23, szombat: „IV. PITE Kupa” tájékozódási túraverseny. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécsbánya, Művelődési ház (Gesztenyés u. 17). Cél ugyanott. Információ: Bota János ((30/993-8595).
• április 30, szombat: „Mecsek 50-30-15” teljesítménytúrák. R.: Baranya Megyei Ter­mészetbarát Szövetség Mecseki Kóborlók Szakosztálya. Rajt: Zobákpuszta, Vargánya tanya, 6.00-8.00 (50 km), 7.00-9.00 (30 km), 8.00-10.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 600 Ft (50, 30 km), 500 Ft (15 km). MTSZ , TTT tagoknak 100 Ft kedvezmény. Információ: Szabó-Dalecker Ibolya ((30/846-0285)
• május 3, kedd: Túravezetők Klubja. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.). Madarak és Fák Napja. Az év madara, a szén­cinege. Leggyakoribb madárfajaink. Előadó: Nagy Gábor madarász, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

NYÍLT TÚRÁK

►  április 9, szombat: Bicsérd vasútállomás – Boda – Botos-kút – Szentdomján – Bükkösd (17 km). Találkozás 9.05-kor a bicsérdi vasútállomáson (Pécsről a 8.49-kor Pusztaszabolcsra induló vonattal lehet odautazni). Túravezető: Müller Norbert ((30/395-7092),

►  április 16, szombat: Hidas – Berekaljapuszta – Máriaszéplaki templomrom – Cikó – Eszterpusztai templomrom – Zsibrik – Bátaapáti (15 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál 8.10-kor. Túravezető: Szecsődi Imre ((30/211-2825),

►  április 30, szombat: „Bazsarózsa” túra. Útvonal: Óbánya – Óbányai kilátó – Kisújbánya – Somos-hegy – Réka-kunyhó – Püspökszentlászló – Hosszúhetény (14 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál 6.15-kor. Túravezető: Raub Bálintné ((20/233-0541).

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

■    április 9, szombat: „Tavasz a Zengőn”. Útvonal: Hosszúhetény – Zengő – Mária-kápolna – Püspökszentlászló – Szőke-forrás – Cigány-forrás – Zobákpuszta (11 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (( 20/376-6437),

■    április 10, vasárnap: „Tavaszi pompában az erdő”. Útvonal: Hosszúhetény – Zengő – Réka-kunyhó – Somos-hegy – Hárs-tető – Pusztabánya – Takanyó – Zobákpuszta (15 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Rácz János ((70/561-5587),

■    április 16, szombat: Túra a „Medvehagyma nap”-ra. Útvonal: Sikonda – Vágot­puszta – Bános – Orfű (10 km). Indulás a 8 órai sikondai buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (( 20/376-6437),

■    április 17, vasárnap: „A Mecsek gyöngyszemeiből”.Útvonal: Hosszúhetény – Püspökszent­lászló – Pusztabánya – Hidasi-völgy – Hidasi-hát – Gödör-forrás – Sín-gödör – Barna-kő – Cseresznyák – Kakastelep (22 km). Indulás a 6.25-ös hosszú­hetényi buszjárattal. Túravezető: Sebestyén Zoltán (( 30/577-9782),

■    április 17, vasárnap: Máza – Dóra-irtás – Vörösfenyő kulcsosház – Máré csárda (10 km). Indulás a 6.50-es bonyhádi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin ((20/507-0776),

■    április 20, szerda: „A bánáti bazsarózsa nyomában”. Útvonal: Hosszúhetény – Püspökszentlászló – Diós-kút – Hárs-tető – Pusztabánya – Csengő-hegy – Pap-rét – Zobákpuszta (11 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (( 20/376-6437),

■    április 25, hétfő: „Locsoló túra”. Útvonal: Magyaregregy – Babina – Vörösfenyő kulcsosház – Kata-forrás – Máré csárda (12 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Kuizs Sándor (( 72/482-446),

DDNPI rendezvények

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518–221, 72/518–222, 30/377–3388, 30/326–9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

►  április 12, kedd: Csillagoségbolt-park Klub. Csillagképek, mitológia – Nagy­váradi László előadása. A Zselici Csillagoségbolt-park Európa egyik legkisebb fény­szennye­zettségű területe. A hozzá kapcsolódó előadássorozaton számos érdekességet hall­hatnak a résztvevők a fényszennyezéssel és élővilágra gyakorolt hatásával, az égi jelen­ségekkel és a csillagászattal kapcsolatban. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

►  április 13, szerda: Kis botanikus – pecsétgyűjtő program gyerekeknek. Baran­go­lás a növények rejtélyekkel teli világában! Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15.00 óra. A program időtartama 1,5 óra, részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  április 16, szombat: Húsvétváró szöszmötölés a Fehér Gólya Múzeumban – játékos kézműves foglalkozás gyerekeknek. Az ünnepváró programon a résztvevők szakavatott kézművesek segítségével készíthetnek kedves húsvéti ajándékokat, valamint az ünnephez kapcsolódó népszokásokról is számos érdekességet tudhatnak meg. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 10 óra. A program időtartama 3 óra, részvételi díj: 450 Ft/fő.

►  április 16, szombat: Tavaszi túra Őrtilosnál – jelvénygyűjtő program. A túra során a résztvevők megtekinthetik Zrínyiújvár történelmi emlékhelyét, majd az őrtilosi vasútoldalon keresztül haladva számos növénykülönlegességben (turbán­liliom, hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán) gyönyörködhetnek. Lehetőség nyílik a Mura és a Dráva összefolyásának megtekintésére is. Helyszín: Őrtilos, Három Sárkány Fogadó, időpont: 10 óra. A túra hossza 7 km, időtartama 5 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő.

►  április 18, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. A tavaszi erdő, mező szépséges virá­gai. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama 1,5 óra, részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  április 20, szerda: A FÖLD NAPJA – szemléletformálás a mindennapokban. A szabadtéri rendezvény környezetünk természeti értékeire, azok megóvására kívánja felhívni a figyelmet. A látogatókat több szervezet képviselői várják hangulatos és interaktív programelemekkel. A résztvevők megismerhetik azokat a módszereket is, amelyekkel környezetünk védelme mindennapjaink részévé válhat. Helyszín: Pécs, Tettye tér, időpont: 14 óra.

►  április 30, szombat: Bazsarózsa túra a Nagy-Mező, Arany-hegy Természet­vé­delmi Területen. A túra során megcsodálhatjuk a különleges, fokozottan védett bá­náti bazsarózsát. Helyszín: Hosszúhetény, Vásártér, időpont: 10 óra. A túra hossza 6 km, időtartama 3-4 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő.

►  május 3, kedd: DDNP Klub: Béda-Karapancsa érdekesebb régészeti emlékei – Sztellik Endre diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.